2010. január 31., vasárnap

Csillagos végleges

Először is: aki kíváncsi a csillagos mesélésre 6-án szombaton, csörögjön, hívjon, írjon, jelezzen! Gyertek el, megéri! Lesz meglepetés is, jó sok mese, mindenféle csillagképek, egyéb jó dolgok. Meg vendégművész is ;)

Nah, megvolt a híres-hírhedt csillagképes mesemondás. Nem is sikerülhetett volna jobban.
Először is: mini planetárium! Bezony. Ez egy kis éggömb, amiben belül egy izzó van, és ha leteszitek egy sötét szoba közepére, szétdobja a csillagos eget a falakra meg a plafonra. És össze is vannak rajta kötve a pontok, hogy mókásbann legyen. És forog is, mindkét irányba. És dönteni is lehet. Teljesen összkomfortos. Eljátszogattunk vele egy egész napon át...
Másodszor: csillaglegendák sötétben, fent említett pnateárium társaságában, hátradőlve, eget (plafont) bámulva, szépen ráérősen. Mivel az egész rendezvény (Krúdy, Fizika Napja) egy átjáróház volt, sok sok sok vendéggel, ezért külön ügyelni kellett rá, hogy ne mászkáljanak folyton ki és be. Cserébe minden mese után ajtót nyitottunk, hogy aki akar, bejöhessen, a túlélók meg menekülhessenek... (szerencsére ezért többen jörrek be mint mentek ki, ami már önmagában is dicséret)
Mivel előző nap még némileg elvonta a figyelmem egy kisebb fajta dupla szigorlat, hazafelé a vonaton sikerült összerendeznem magamban a programot. Ebben nagy segítségemre volt a Csillagászlány, akit hetek óta nyüstölök a kérdéseimmel meg az ötleteimmel; áttanulmányoztuk a csillagképeket, és megvitattuk, melyek lennének a legjobb történetek.
Hát íme a sikerlista:
Coyote táncol a csillagokkal (nem számítottam erre a történetre túlságosan, inkább kicsiknek való; ahhoz képest meglepően nagy sikere volt. A tinédzserek értékelték a Wolverine-t túlszárnyaló gyógyulási képességeket, amiket csak egy trickster képes produkálni...)
Hoichi a dalnok (jó kis japán kísértetlegenda; főleg azért volt a helyén, mert a világító gömböt látva minden srácnak az volt az első, hogy "szellemet idézünk?". Naná hogy igen.)
Öregasszony unokája (Személy szerint nekem ez volt a kedvencem. Sajna húzni kellett belőle, hogy ne unja el a díszes társaság, de vannak benne nagyon drámai meg lírai pillanatok. Gyönyörű történet)
Perszeusz (Görög mitológia tinédzsereknek. Rock and roll. Elértünk egy olyan korosztályhoz, akiknek már nem teljesen egyértelmű, ki az a Perszeusz. Újszülöttnek minden vicc új. Juhé! És ha majd moziba mennek márciusban - Clash of the Titans, öveket becsatolni - már tudni fogják, miért gáz, hogy fehér színésznő játssza Andromédát...)
Elveszett fiúk (Szép kis történet, és a mai gyerekek rengeteg ponton tudnak kötődni hozzá. Ki gondolta volna, hogy a játékfüggőség már az indiánoknál is probléma volt?)
A medvévé változott lány (Még egy indián mese. Alapvetően két mondatban összefoglalható, de vannak benne olyan apró részletek, amikért érdemes kiszínezni egy kicsit.)
Pásztorfiú és Szövőlány (kínai klasszikus, igazi Valentin-napi történet. Személy szerint nem a kedvencem, ellenben a romantikus lelkületű tinik szeretik, nekem meg tetszik, hogy képes vagyok megtalálni az égen.)

Nos, ez ment az első hat órában. Ebéd utánra már hangom is alig volt, és a nyakam is görcsöt kapott a felfelé bámulástól; ez persze nem csökkentett a lelkesedésen. Csillagászlány közben az osztályokat járta és kérdésekre válaszolt hasonló lelkesedéssel. Délutánra azután már egyikünk sem volt képes teljes programot végigcsinálni, úgyhogy összedobtunk egyet. Rögtönzésnek indult; ő magyarázta a plafonon úszó csillagképeket, és meg közbe-közbeszúrtam néhány történetet (a fentieken kívül itt sorra került még Órión legendája, Ariadné koronája, az Égi Menyét, Perszeuszt pedig átvette ő, én pedig fülig érő szájjal hallgattam).
Az első körnek akkora kirobbanó sikere lett, hogy lenyomtuk még kétszer; a végére már egészen belerázódtunk. Sőt. Nagyon élveztük. És meg is vettük az ötletet. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, egy cosmó dicséret, meg gratuláció, meg köszönet, meg kérdés. Hízott a májunk rendesen.

Most már csak egy mini planetáriumra van szükségünk, és mehetünk turnézni! :)

2010. január 24., vasárnap

Csillagos mesélés Pesten

Mivel már többen kérdezték: a sokat harangozott csillagos mesélés Győrben lesz. A nagy érdeklődésre való tekintettel (és mert egy nap alatt úgysem lesz időm a sok remek sztorit elmondani) arra gondoltam, rendeznék valamikor egy mesélést Pesten is (budaiak kedvéért: Budapesten, és igen, vidéki vagyok, nekünk Pest az Pest). VIP vendégeknek, csak a móka kedvéért :) Egyelőre konkrétabb ötletem nincs, mert a fejem tele van görög szobrokkal és hellénisztikus városalaprajzokkal, de a hét szebbik végéről majd jelentkezem megint, addig meg várom az ötleteket és javaslatokat!

2010. január 17., vasárnap

Sic itur ad astra videó

Valószínűleg minden létező copyright megsértésével és több mint fél tucat film vandál szétszabdalásával alkottam egy kis kedvcsinálót a csillagos mesemondáshoz.

Sic itur ad astra

Az én kedvemnek legalábbis jót tett :) Általában ez a fázis jelzi, hogy már nagyon belerágtam magam egy témába (valamint hogy fontos szigorlat előtt állok és már bármi mást szívesebben csinálok csak jegyzetet ne kelljen a kezembe venni)
Aki tavaly ilyenkor is ismert, az láthatta jelen videó elődjét, amely a Tűz Napjára készült.

Ha nem, itt van.

Minden komoly cél és szándék nélkül. Jogdíjat nem fizetünk :D

Ja, és aki kitalálja az összes filmet, jó nálam egy forró csokira ;)

2010. január 14., csütörtök

Csillagok csillagok

Nos, haladunk szépen előre az időben, és bár az utóbbi pár éjszaka csak a havat meg a felhőket láttam, azért mégis sikerült már néhány jó kis sztorit összegyűjteni. Hogy piszkáljam egy kicsit a társaság alkotó kedvét, ami eddig olyan jó hozzászólásokat termelt, íme egy kis ízelítő abból, mi várható a programban:

Általános csillagmesék:
Csillagok menyasszonyai / Háború az égben (Quileute - akinek ismerős a törzs neve, visítson nyugodtan ;)
Coyote táncol a csillagokkal (ez majdnem minden indián törzsnél megvan)
A dzsidzseridu legendája (ausztrál)
Csillaghercegnő (inka)

Pleiádok (Fiastyúk):
Hét nővér (görög)
Az elveszett fiúk (cserokí)
Maya-Mayi (ausztrál)

Orión:
Az égi vadász (görög)
Hoichi a dalnok (japán)

Aldebaran:
Öregasszony unokája / A csillagok fia (dakota)

Antares:
Antara regénye (iszlám előtti arab - tessék egy csillag, amihez egy teljes regényt írtak, és a fickó ráadásul létezett is...)

Nagygöncöl:
Medvévé Változott Asszony (feketeláb indián)
Göncöl táltos (magyar)

Altair és Vega:
A Pásztorfiú és a Szövőlány (kínai)

(Ezeknél persze jóval többet találtam; itt csak azon válogatott keveset soroltam fel, amik eléggé jók ahhoz, hogy használhatóak legyenek egy fellépésen :)

A keresés tovább zajlik...

2010. január 8., péntek

Blogvendégség

Cinnamóni vizsgaszünetet tart, és vendégséget rendezett a blogján, hogy addig se maradjanak az olvasói olvasnivaló nélkül. A szerencsés meghívottak közül én vagyok az egyik, úgyhogy akinek kedve van, szökdécseljen át a Cinnamon-blogra és olvasson.

Itt a link.

És igen, megint csillagokról van szó ;)

2010. január 5., kedd

A Tarkabarka Hölgy a rádióban

A Klubrádióval készült interjú egészében meghallgatható EZEN A LINKEN (a 4. és 5. szeletke vagyok én :)
Köszönet Kun Zsuzsának az interjúért és Ung Máriának a hanganyagért :)

Csip, csirip.

A Tarkabarka Hölgy immár fenn van a Twitteren (ezen a néven). Fogalma sincs, miért jó ez, de gondolta, illik megpróbálni a kapcsolatépítés jegyében.
Csak egy gondolat. Csipogjatok!

2010. január 3., vasárnap

Megkérdezzük a közönséget

(Mert még mindig vizsgaidőszak van, és lenne jobb dolgom...:)

Csillagos-csillagképes mesemondás lesz január végén. Egész napos, torkot kiszárítós, ami a távcsövön kifér.

Gondolom, sejtitek, mennyi csillagos történet van a világ mesekincsében (anélkül is, hogy ellőném a kötelező poént). Úgyhogy gomhoz varrjuk a kabátot: a csillagokból, csillagképekből és egyéb égi jelenségekből indulok ki, és megnézzük, mit dob hozzá a gép.

Ha valakinek ötlete, hozzászólása, megjegyzése van, nagyon kérem foglalja írásba, a munka jelenlegi fázisában bármi jól jöhet :) Ha van olyan csillagkép, amit nagyon szerettek, vagy olyan égi látványosság, amiről szívesen hallanátok legendákat, esetleg bármilyen történet-morzsa, ami kipofozásra vár... Szóval értitek :)

A nagy gyűjtögetésből nyilván a blogra is csurran-cseppen majd valami, szóval jól járnak azok is, akik a fellépésen nem lesznek ott :)

2010. január 1., péntek

Egy levél

Levelet kaptam egy 14 éves lánytól, akit úgy hívnak, Zalka Csenge Virág (Anna Izabell).

Próbáljátok ki egyszer. Irjatok levelet a 10 évvel idősebb önmagatoknak, ragasszátok le, tegyétek el biztos helyre... és 10 évvel később nyissátok ki.
Hihetetlen élmény volt.
(Eleve az, hogy emlékeztem, hová tettem, és meg is lett két költözés után)

14 éves Csenge (aki még nem régész, ellenben kezdő író, Gyűrűk Ura korszakát éli, és a mesemondásról gőze sincs) megkérdezte tőlem, szeretem-e még a legendákat, vagy már kijózanodtam. Azt hiszem, büszke lenne rám :)
Azt is megkérdezte, van-e gyerekem. Szemtelen kis csitri.

Irtam egyet a 34 éves Csengének is. 10 év, és odaér (ennyit a Magyar Postáról...)

Ki mondta, hogy az időutazást még nem találták fel? :D