A Kerekasztal Lovagjai. Fianna. Argonauták. Nyugati Utazás. Vízparti Történet. Robin Hood és a többiek...
A legjobb sztorik mindig csapatmunkából születnek.
Mióta jártam külföldön, és láttam működni mesemondó szervezeteket, céheket, társaságokat, mindig arra vágytam, hogy itthon is legyen ilyen. Sajnos, a magyar mesemondókat híresen nehéz egy helyre terelni; annyi különböző elképzelés létezik erről a műfajról kis hazánkon belül, hogy az együttműködéshez emberfeletti mennyiségű türelem és tolerancia szükséges.
Végül aztán úgy döntöttem, ahelyett, hogy a falhoz próbálnám szögelni a pudingot, a falat fogom a pudinghoz: az ember azokkal dolgozzon együtt, akik lelkesednek az ötletért. Szerencsére ilyenekből nincs hiány: a TEDx óta többen is megkerestek azzal, hogy érdeklődnek a mesemondás iránt, és szívesen kipróbálnák, tanulnák, gyakorolnák is. Én pedig nem is lehettem volna boldogabb.
Persze nem mindenkinek van egyformán ideje, lendülete, lehetősége az ilyesmire; az érdeklődők is jöttek-mentek, és végül maradt kettő, akik kullancs módjára csimpaszkodnak a mesemondásba, és jól teszik.
Hát íme, MeseMondóMűhely 2011:
Lovranits Júlia, avagy Rigó
Ezer évvel ezelőtt, az Írószövetség sárvári táborában ismerkedtünk meg egymással. Juli-rigó hivatására nézve madarász; amikor madarakról beszél, csillog a szeme, ragyog az arca, és mindent, de mindent tud, ráadásul úgy mondja, amit mond, hogy hallgatnád órákig, még akkor is, ha a grillcsirke az egyetlen szárnyas amihez valaha közöd volt. Nos, Rigó, írói vénáját és mesék iránti rajongását kihasználva a mesemondás irányába fordult: madaras meséket gyűjt, kutat, és ad elő, és megfűszerezi őket mindenféle érdekes és hasznos tudnivalóval. Esküszöm, néha úgy érzem, a madaras mesék keresik meg őt, nem pedig fordítva... ha én biológiatanár lennék, vadásznék a kegyeire.
Fekete Gy. Viktor, avagy Felhőtlépő
Tudjátok, az a srác, aki a Holnemvolt honlapját csinálta. Na. Viktort alig egy éve ismerem; pont a Holnemvolt kapcsán találkzotam vele először. Akkor aztán úgy megfertőződött a mesemondással, hogy az egész fesztivál alatt negyven fokos lázzal az ágyat nyomta, és mire felépült, már meg is volt az új hivatása. Grafikus, zenész, író, költő, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanul, és a hatnapos őszi esőt is fel tudja vidítani a humorával. A meséit ő maga rögtönzi, amit nem kicsit irigylek tőle, mert határtalan fantáziája van, én is tátott szájjal hallgatom. És akkor még a gitárról nem is beszéltünk...
Juli mesemondós blogját itt éritek el:
Bozsána meséi
Viktorét pedig itt:
Retinateszt
Mindkettejüknek megvan a maga stílusa, érdeklődése, személyisége; és pedig hátradőlök, és lubickolok a tudatban, hogy ilyen emberekkel szerettettem meg a mesélést, és hogy végre van egy csapatom. Bizony.
2011. május 31., kedd
2011. május 28., szombat
Játék a földgömbbel
Egy földgömb önmagában el tud vinni egy egész fellépést. Garantáltan.
Tegnap avattam fel hivatalosan is a Játék a földgömbbel című mesecsokrot Zalaegerszegen.
Először is: Zalaegerszeg nagyon szép város. Az út is szép volt, oda-vissza, napsütéses és zöld és bárányfelhős. Igaz, három és fél órát ültem buszon odafelé, visszafelé pedig kettő és felet vonaton, de ez engem sohasem zavart, amíg zene, csoki és táj van, a világ végéig is elmegyek.
Vendéglátóim (Apáczai Csere János ÁMK) nagyon kedvesek és vendégszeretők voltak; egy könyvtárba voltam hivatalos, ahová általános iskolás osztályok érkeztek egy kis mesehallgatásra. Ideális környezet.
Körbe rendeztük a székeket; a kör közepén egy nagy földgömb foglalt helyet egy alacsony asztalon, és azonnal magára vonta a gyerekek figyelmét. Sok esetben tapasztaltam már, hogy a térképek és hasonló dolgok a végtelenségig képesek a kölyköket elszórakoztatni (egy-két felnőttre meg ráférne, ha gyakrabban nézegetné őket... néha rám is). Vonzotta őket a dolog, a tanító nénik alig bírták rávenni őket, hogy üljenek le.
Azt hiszem, eddig ebbe a meseprogramba fektettem a legtöbb munkát. Az alapelv az, hogy megpörgetem a földgömböt, egy gyerek pedig megállítja valahol; ahol az ujja megáll, onnan mondok mesét. Namármost, a földrajz sajátossága, hogy a kicsi ujj igen nagy eséllyel állapodik meg vízen. Ennek örömére számtalan tengeres-óceános-kalózos történettel készültem fel, ellenben kihagytam néhány olyan országot, amik csak nagyon pici eséllyel fognak szerepleni a műsorban (Vatikán és társai). De még így is legalább kétszáz mese kell ahhoz, hogy az ember lefedje a földgömböt; az országokon kívül kellenek tengeres, tavas, folyós, Északi- és Déli-sarkos, Grönlandos, Himalájás stb. történetek megfelelő mennyiségben. A dolgot kicsit könnyíti, hogy egy alkalommal egy ország csak egyszer szerepelhet; de még így sem volt a dolog egyszerű.
Ellenben nagyon megérte.
A gyerekek a végletekig lelkesek voltak a játékkal kapcsolatban. Először is közösen megbeszéltük, mi is az a földgömb, majd kikerestük rajta Magyarországot; megállapítottuk, hogy kicsi, és hogy mennyi más ország és más mese létezik még a földön.
Az első csoporttal Afrikába mentünk tovább; elmagyaráztam nekik, hogy a mesék onnan jönnek, legalábbis Anansze szerint, és Anansze ugye csak tudja, mert ő hozta le őket az égből. Itt tettem egy remek felfedezést: Anansze és a mesedoboz története sokkal viccesebb, ha térképpel meséli az ember, mert ki lehet keresni rajta, hol van sivatag, és dzsungel, és hol lakik az oroszlán. A tetejébe a közönség még klassz is volt: borzasztóan élvezték a mesét, minden új feladatnál felhördültek, és egyesült erővel bogarásztak a földgömbön dzsungelek után.
Másodjára sikerült a Csendes-óceánra bökni; itt sem estünk kétségbe, mert egy kisfiú rögtön felvetette, hogy akkor meséljünk cápákról, és lőn. Úgyis régóta elő akartam venni újra Kawariki legendáját a cápaemberekről; ez a mese inkább a lányoknak szólt, a szerelmes szál miatt, de azért mindenki élvezte.
Ezek után is az öko-mesélés jegyében haladtunk tovább; egy élelmes kis lurkónak sikerült a Déli-sarkra böknie, ahol ugye hagyományos történet kevés van, ám annál több az állat. Ennek apropóján megtárgyaltam velük az Északi- és Déli-sark közti különbségeket, majd belevágtam Szedna legendájába, aki ugyan Inuit istennő, de sok köze van a tengeri állatokhoz, és a mese remekül figyelmeztet arra, hogy mennyire vigyázni kell a tengeri élővilágra. Közben egy kisfiú megkérdezte azt is, mi az, hogy hajtincs. Megbeszéltük.
Az utolsó mese az USA-ba kalauzolt minket (egy újabb esélyes); itt elővettem nekik Nokomis történetét, szóval ott végeztünk, ahonnan elindultunk: a pókoktól, pókhálóktól, és a természet fontosságáról. Ily módon a Játék a földgömbbel végleg öko-programmá avanzsált, de erre nem panaszkodott senki sem.
A második csapat (szintén elsősök) hasonlóan lelkes, bár egy cseppet csendesebb volt (ebéd után). Velük Koreából indultunk, és megbeszéltük, miért fontos, hogy a mesék utazzanak a világ körül, és hogy mindenki tovább mondja őket a barátainak. Ezen felbuzdulva az egyik kisfiú megjegyezte, hogy neki húsz barátja van. Live Facebook for the win.
A következő pörgetés valahol Svédország és Norvégia között tett le minket; itt az örök kedvenc következett, Thora, Ragnar és a kis sárkányaik. Innen Kínába mentünk tovább, és volt alkalmam hosszú idő után megint elővenni a Tücsökfiú meséjét; a gyerekek nagyon évezték, főleg amikor a pici tücsök már kakasok meg kutyák ellen harcolt, és a mese vége is mélyen gondolkodóba ejtette őket.
A körutat Írországban zártuk egy rövid mesével (A tündérek ajándéka). Szerencsés kör volt, sehol sem értünk tengert. Pörgetni tudni kell.
Azt hiszem, ez a program megérte a munkát. Egy mesemondó és egy földgömb együtt verhetetlen párost alkot.
Jobb közönséget pedig a zalaegerszegi gyerekeknél kívánni sem lehetett volna.
Tegnap avattam fel hivatalosan is a Játék a földgömbbel című mesecsokrot Zalaegerszegen.
Először is: Zalaegerszeg nagyon szép város. Az út is szép volt, oda-vissza, napsütéses és zöld és bárányfelhős. Igaz, három és fél órát ültem buszon odafelé, visszafelé pedig kettő és felet vonaton, de ez engem sohasem zavart, amíg zene, csoki és táj van, a világ végéig is elmegyek.
Vendéglátóim (Apáczai Csere János ÁMK) nagyon kedvesek és vendégszeretők voltak; egy könyvtárba voltam hivatalos, ahová általános iskolás osztályok érkeztek egy kis mesehallgatásra. Ideális környezet.
Körbe rendeztük a székeket; a kör közepén egy nagy földgömb foglalt helyet egy alacsony asztalon, és azonnal magára vonta a gyerekek figyelmét. Sok esetben tapasztaltam már, hogy a térképek és hasonló dolgok a végtelenségig képesek a kölyköket elszórakoztatni (egy-két felnőttre meg ráférne, ha gyakrabban nézegetné őket... néha rám is). Vonzotta őket a dolog, a tanító nénik alig bírták rávenni őket, hogy üljenek le.
Azt hiszem, eddig ebbe a meseprogramba fektettem a legtöbb munkát. Az alapelv az, hogy megpörgetem a földgömböt, egy gyerek pedig megállítja valahol; ahol az ujja megáll, onnan mondok mesét. Namármost, a földrajz sajátossága, hogy a kicsi ujj igen nagy eséllyel állapodik meg vízen. Ennek örömére számtalan tengeres-óceános-kalózos történettel készültem fel, ellenben kihagytam néhány olyan országot, amik csak nagyon pici eséllyel fognak szerepleni a műsorban (Vatikán és társai). De még így is legalább kétszáz mese kell ahhoz, hogy az ember lefedje a földgömböt; az országokon kívül kellenek tengeres, tavas, folyós, Északi- és Déli-sarkos, Grönlandos, Himalájás stb. történetek megfelelő mennyiségben. A dolgot kicsit könnyíti, hogy egy alkalommal egy ország csak egyszer szerepelhet; de még így sem volt a dolog egyszerű.
Ellenben nagyon megérte.
A gyerekek a végletekig lelkesek voltak a játékkal kapcsolatban. Először is közösen megbeszéltük, mi is az a földgömb, majd kikerestük rajta Magyarországot; megállapítottuk, hogy kicsi, és hogy mennyi más ország és más mese létezik még a földön.
Az első csoporttal Afrikába mentünk tovább; elmagyaráztam nekik, hogy a mesék onnan jönnek, legalábbis Anansze szerint, és Anansze ugye csak tudja, mert ő hozta le őket az égből. Itt tettem egy remek felfedezést: Anansze és a mesedoboz története sokkal viccesebb, ha térképpel meséli az ember, mert ki lehet keresni rajta, hol van sivatag, és dzsungel, és hol lakik az oroszlán. A tetejébe a közönség még klassz is volt: borzasztóan élvezték a mesét, minden új feladatnál felhördültek, és egyesült erővel bogarásztak a földgömbön dzsungelek után.
Másodjára sikerült a Csendes-óceánra bökni; itt sem estünk kétségbe, mert egy kisfiú rögtön felvetette, hogy akkor meséljünk cápákról, és lőn. Úgyis régóta elő akartam venni újra Kawariki legendáját a cápaemberekről; ez a mese inkább a lányoknak szólt, a szerelmes szál miatt, de azért mindenki élvezte.
Ezek után is az öko-mesélés jegyében haladtunk tovább; egy élelmes kis lurkónak sikerült a Déli-sarkra böknie, ahol ugye hagyományos történet kevés van, ám annál több az állat. Ennek apropóján megtárgyaltam velük az Északi- és Déli-sark közti különbségeket, majd belevágtam Szedna legendájába, aki ugyan Inuit istennő, de sok köze van a tengeri állatokhoz, és a mese remekül figyelmeztet arra, hogy mennyire vigyázni kell a tengeri élővilágra. Közben egy kisfiú megkérdezte azt is, mi az, hogy hajtincs. Megbeszéltük.
Az utolsó mese az USA-ba kalauzolt minket (egy újabb esélyes); itt elővettem nekik Nokomis történetét, szóval ott végeztünk, ahonnan elindultunk: a pókoktól, pókhálóktól, és a természet fontosságáról. Ily módon a Játék a földgömbbel végleg öko-programmá avanzsált, de erre nem panaszkodott senki sem.
A második csapat (szintén elsősök) hasonlóan lelkes, bár egy cseppet csendesebb volt (ebéd után). Velük Koreából indultunk, és megbeszéltük, miért fontos, hogy a mesék utazzanak a világ körül, és hogy mindenki tovább mondja őket a barátainak. Ezen felbuzdulva az egyik kisfiú megjegyezte, hogy neki húsz barátja van. Live Facebook for the win.
A következő pörgetés valahol Svédország és Norvégia között tett le minket; itt az örök kedvenc következett, Thora, Ragnar és a kis sárkányaik. Innen Kínába mentünk tovább, és volt alkalmam hosszú idő után megint elővenni a Tücsökfiú meséjét; a gyerekek nagyon évezték, főleg amikor a pici tücsök már kakasok meg kutyák ellen harcolt, és a mese vége is mélyen gondolkodóba ejtette őket.
A körutat Írországban zártuk egy rövid mesével (A tündérek ajándéka). Szerencsés kör volt, sehol sem értünk tengert. Pörgetni tudni kell.
Azt hiszem, ez a program megérte a munkát. Egy mesemondó és egy földgömb együtt verhetetlen párost alkot.
Jobb közönséget pedig a zalaegerszegi gyerekeknél kívánni sem lehetett volna.
2011. május 8., vasárnap
Útikalauz mesemondóknak szabadtéri fellépéshez
avagy, mire számíts, ha elvállalsz egy egész napos szabadtéri fesztivált.
(Gyöngyszemek és emlékezetes pillanatok a teljesség igénye nélkül, több különböző fellépésről gyűjtve)
Tudod, hogy mesésen hosszú napod lesz, ha...
... fél órával nyitás után forgalmi dugó alakul ki babakocsikból.
... körülnézel a Mesék Sátrában és konstatálod, hogy 6 babakocsit parkoltak be,
... melyek közül három bömböl, kettő táplálkozik (a gyerek, nem a babakocsi), egy pedig üres, és
... nem tudsz eljutni a kijáratig, de ez láthatólag senkit sem zavar.
... anya és gyermeke lelkesen bejönnek mesét hallgatni, ésleülnek. Háttal neked.
... anyuka és gyereke benéz a sátorba, majd az anya boldogan felsikkant, 'nézd kicsim, vérnyomásmérés!' és elvonszolja a gyereket a szomszéd sátorhoz.
... anyuka és gyereke benéz az ajtón, konstatálja a mesélőt és a körülötte tátott szájjal hallgató gyerekereget, majd anyuka felsóhajt, 'gyere kicsim, itt nincs semmi'.
... turbóanya bedugja kócos fejét az ajtón. 'Ez itt a szoptatós sátor?'
... két apuka jön be egy-egy üveg sörrel, és elterülnek a babzsákokon. Neked háttal.
... minden szülő azzal lép be, hogy 'nézd kicsim, babzsák!'
... minden szülő azt hiszi, el tudsz szórakoztatni egy félévest amíg ő ebédel.
... a fellépési helyszín egy olyan háromszög mértani közepén helyezkedik el, melynek pontjait egy dobkoncert, egy hagyományőrző ágyú és egy mentőautó alkotják (na gyerekek, ki szeretné megnyomni a nínó gombot?).
... benéz egy szervező az ajtón és megkérdezi, 'itt mi van?'
... a gyerekek párnacsatába kezdenek, és nem tudod leállítani őket.
... berohan egy anyuka, és kézenfogva kirángatja meglepett gyermekét a mese közepén, az visítva, hogy 'ALMA KONCERT VAN!'
... épp kezdenéd a tündérmesét, amikor anyuka félbeszakít: 'mi csak inni jöttünk be...'
... mesélés közben az anyukák traccspartit tartanak a háttérben.
ELLENBEN
Tudod, hogy egyszerűen csak mesés napod lesz, amikor...
... ott hagynak neked két tízéves kissrácot, akik a falakról pattognak vissza a gyönyörűségtől, amikor Fiannát mesélsz nekik.
... a mese végeztével egyszerre visítanak fel a gyerekek, hogy 'még egyet!'
... a kisfiú rábök két lószúnyogra a falon, és te tudsz róluk mesét.
... bejön három tündéri gyönyörű kínai kisgyerek, és lelkesen magyaráznak neked a sárkányokról.
... egyre többen óvakodnak be a felnőtt mesélésre.
... összeírod, hány mesét mondtál el egy nap alatt, és nem fér ki a lapra a lista.
... a barátaid is csatlakoznak hozzád, és felváltva meséltek.
... új meséket próbálsz ki, és működnek. Remekül.
ÉS VÉGÜL, BÁRMI TÖRTÉNJÉK IS NAPKÖZBEN:
Úgy fogsz aludni, mint akit fejbevertek.
(Gyöngyszemek és emlékezetes pillanatok a teljesség igénye nélkül, több különböző fellépésről gyűjtve)
Tudod, hogy mesésen hosszú napod lesz, ha...
... fél órával nyitás után forgalmi dugó alakul ki babakocsikból.
... körülnézel a Mesék Sátrában és konstatálod, hogy 6 babakocsit parkoltak be,
... melyek közül három bömböl, kettő táplálkozik (a gyerek, nem a babakocsi), egy pedig üres, és
... nem tudsz eljutni a kijáratig, de ez láthatólag senkit sem zavar.
... anya és gyermeke lelkesen bejönnek mesét hallgatni, ésleülnek. Háttal neked.
... anyuka és gyereke benéz a sátorba, majd az anya boldogan felsikkant, 'nézd kicsim, vérnyomásmérés!' és elvonszolja a gyereket a szomszéd sátorhoz.
... anyuka és gyereke benéz az ajtón, konstatálja a mesélőt és a körülötte tátott szájjal hallgató gyerekereget, majd anyuka felsóhajt, 'gyere kicsim, itt nincs semmi'.
... turbóanya bedugja kócos fejét az ajtón. 'Ez itt a szoptatós sátor?'
... két apuka jön be egy-egy üveg sörrel, és elterülnek a babzsákokon. Neked háttal.
... minden szülő azzal lép be, hogy 'nézd kicsim, babzsák!'
... minden szülő azt hiszi, el tudsz szórakoztatni egy félévest amíg ő ebédel.
... a fellépési helyszín egy olyan háromszög mértani közepén helyezkedik el, melynek pontjait egy dobkoncert, egy hagyományőrző ágyú és egy mentőautó alkotják (na gyerekek, ki szeretné megnyomni a nínó gombot?).
... benéz egy szervező az ajtón és megkérdezi, 'itt mi van?'
... a gyerekek párnacsatába kezdenek, és nem tudod leállítani őket.
... berohan egy anyuka, és kézenfogva kirángatja meglepett gyermekét a mese közepén, az visítva, hogy 'ALMA KONCERT VAN!'
... épp kezdenéd a tündérmesét, amikor anyuka félbeszakít: 'mi csak inni jöttünk be...'
... mesélés közben az anyukák traccspartit tartanak a háttérben.
ELLENBEN
Tudod, hogy egyszerűen csak mesés napod lesz, amikor...
... ott hagynak neked két tízéves kissrácot, akik a falakról pattognak vissza a gyönyörűségtől, amikor Fiannát mesélsz nekik.
... a mese végeztével egyszerre visítanak fel a gyerekek, hogy 'még egyet!'
... a kisfiú rábök két lószúnyogra a falon, és te tudsz róluk mesét.
... bejön három tündéri gyönyörű kínai kisgyerek, és lelkesen magyaráznak neked a sárkányokról.
... egyre többen óvakodnak be a felnőtt mesélésre.
... összeírod, hány mesét mondtál el egy nap alatt, és nem fér ki a lapra a lista.
... a barátaid is csatlakoznak hozzád, és felváltva meséltek.
... új meséket próbálsz ki, és működnek. Remekül.
ÉS VÉGÜL, BÁRMI TÖRTÉNJÉK IS NAPKÖZBEN:
Úgy fogsz aludni, mint akit fejbevertek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
