A rongyrázás elérte maximumát; az ebédlőben reggel élő jazz-zenekar játszott, és mozdulni sem lehetett a masszivan másnaopos szülők langymatagon lézengő és bámuló tömegétől... a zenével semmi bajom nincs, azt akár meg is tarthatnánk, de az a sejtésem van, hogy holnapra már nyoma sem lesz... (pedig klasszul játszottak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése