2019. október 19., szombat

Az aacheni katedrálisban teltház volt

Az idei FEST konferenciáról már blogoltam korábban, de még adós vagyok egy beszámolóval a konferenciát követő csodálatos fesztiválról.
A mesemondás ugyanis idén sem maradt el, ha már ennyi nemzetközi előadó gyűlt össze egy helyen. Regina Sommer és a Haus der Märchen und Geschichten szerveztek nekünk egy nagyon különleges eseményt, ami életem egyik legszebb mesemondó élménye lett: éjszaka meséltünk az aacheni katedrálisban!

A katedrálist már a konferencia egyik napján volt alkalmunk meglátogatni, és teljesen lenyűgözött. Amikor az előadás estéjén, egy kiadós baráti vacsora után visszatértünk, alig mertem elhinni, hogy tényleg ez lesz az előadásunk helyszíne. Gyorsan belaktuk a teret: az egyik kápolnát jelölték ki öltözőnek (soha ilyen menő öltözőm még nem volt, ld. a fotót), és a sekrestyét is kinyitották nekünk, hogy tudjuk a mosdót használni. A hangulathoz hozzájárult az is, hogy Davide, az olasz mesemondó-duó egyik tagja a padokban ülve hangolta a gitárját...


A készülődés izgalmát tovább fokozta, hogy nagyon jó kezekben voltunk: a szervezőkön kívül eljött egy csapat fiatal, akiket gyerekkorukban Wirtz Ágnes művészettörténész (a Világszép Alapítvány egyik alapítója) képzett ki a katedrális idegenvezetőinek, és most visszatértek egy este erejéig, hogy meséljenek nekünk az épület történetéről és titkairól. Megtekinthettük testközelből Nagy Károly trónszékét, amit jeruzsálemi kőlapokból raktak össze, sőt, Nagy Károly szarkofágját is - mesélés közben utóbbi a hátunk mögött fénylett, míg a közönség feje felett elnézve, az első emeleti galérián pont az üres trónszékre láttunk rá. Nagy Károly és az ő mondaköre régi nagy kedvenceim; nagyon varázslatos élmény volt azt képzelni, hogy egy ilyen híresség is hallgatja a történeteinket... Rajta kívül persze volt hús-vér közönségünk is, nagyjából háromszáz fő, akik pont kiöltötték a rendelkezésre álló nézőteret.

Az est műsorát, amit a tartomány elnöke nyitott meg, úgy válogatták össze, hogy a mesemondók olyan kultúrákat és hagyományokat képviseljenek, amelyeknek valamilyen formában köze volt Nagy Károlyhoz, a katedrálishoz, a hozzá tartozó középkori iskolához és műhelyekhez, és a Karoling reneszánsz korszakához (én például a magyar kápolna kapcsán kaptam meghívást, ami Nagy Lajos királyunk emlékét őrzi). Mindenki egyetlen történetet mesélt, és az előadások között csodaszép orgona- és szaxofonzene zengett a fejünk felett, betöltve az egész katedrálist. Részemről az Aranyhíd, ezüsthíd szigetközi mondáját vittem magammal, aminek idén több okból is különleges jelentősége van: a történet szerint a tatárjárás elől menekülő, kétségbeesett embereket Göncöl táltos és Tündér Ilona segítik át a Dunán, a saját varázserejüket feladva, és csak 777 év múlva tudnak majd ismét visszatérni közénk - a tatárjárásnak pedig pont idén 777 éve, hogy vége lett. A történet csodaszépen ült, lehetett hallani a közönség sóhaját, amikor ezt elárultam nekik. Előtte egy kicsit aggódtam, hogy ilyen pogány történetet hozok be egy katedrálisba, de George Macpherson, a skót hagyományos mesemondás egyik nagy öregje, cinkosan odasúgta nekem, hogy "ne aggódj, én egy pogány kelta ráolvasást hoztam..." Szerencsénkre nem forrt fel a szenteltvíz.

A többi történet is csodaszép volt, és bár kevéske némettudásommal nem mindegyiket értettem, nagy élmény volt végighallgatni őket. Davide Bardi és Paola Balbi angollal és énekkel keverték az olasz nyelvet; megkapó előadás volt, Paola a széksorok között sétálva, egyes szám első személyben mesélte el Jézus halálának és feltámadásának történetét, Mária Magdolna szemszögéből. A német Michaela Sauber Parszifál legendáját mondta el, Nuala Hayes ír mesemondó Lir hattyúvá változott gyermekeiről mesélt, Gidon Horowitz az első jeruzsálemi templomról, Sam Cannarozzi az alkímiáról, Raymond den Boestert a trickster Till Uilenspiegelről, Abbi Patrix pedig egy szenegáli teremtéstörténetet hozott, ami összecsengett az időtlen művészet gondolatával. Wirtz Ágnes és a katedrális ifjú idegenvezetői közösen meséltek nekünk.

Az egész este hatalmas élmény volt - tökéletes környezet egy olyan mesemondó rendezvényhez, ami átívelt téren, időn, és kultúrákon. Vajon a magyar kápolna építői gondolták volna, hogy évszázadokkal később egy magyar mesemondó mesél majd Göncöl táltosról és Tündér Ilonáról a boltívek alatt?...


Változatos hősök, változatos tricksterek (Népmesék nyomában a világ körül 139. - Angola)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk-tales of Angola
Fifty tales, with Kimbundu text, literal English translation, introduction, and notes
Héli Chatelain
The American Folk-Lore Society, 1894.

Nagyon régi könyv: Az American Folk-Lore Society sorozatának legelső kötete volt. Ötven népmesét tartalmaz a mbundu nép hagyományából. A gyűjtő nyelvész, aki azért érkezett Afrikába, hogy misszionáriusoknak segítsen megtanulni a helyi nyelveket. A népmesék nagy része egy Jeremiah nevű helyi tanítványától származott, aki Amerikába is elutazott vele, hogy a történeteket papírra vessék. A hosszú és részletes bevezetőből megismerkedhetünk az ország földrajzával, természeti kincseivel, éghajlatával, lakosságával, nyelveivel, hagyományos társadalmával, folklórjával és annak kutatástörténetével, mesemondó hagyományával. Külön fejezet foglalkozik a kiejtéssel és fonetikával, mivel minden meseszöveg tükörfordításban szerepel a könyvben. A meseszövegeket szó szerint ültette át angolra, méghozzá annyira, hogy az néha az érthetőség (és élvezetesség) határát súrolják, de azért volt közöttük sok érdekes sztori. A könnyebb megértés érdekében a kötet végén minden meséhez hosszas jegyzetek tartoznak.

Fénypontok

Máshol is olvastam már hasonlót, de ebben a formájában nagyon tetszett Kimanaueze fiának esete a békával. A legény a Nap és Hold lányát akarta feleségül venni, de senki sem tudta elvinni a szerelmes leveleit az égbe, kivéve egy furfangos békát, aki megtalálta a módját, hogy oda-vissza közvetítsen, míg végül az égi szülők ráálltak a házasságra.
Fura, ám mókás történet volt Dinianga Dia Ngombe esete a szarvassal. A vadász elejtett egy szarvast, ám amikor megnyúzta, a szarvas felpattant és elmenekült. A vadász utána kiáltott, nem szégyenli-e magát, pucéran szaladgálni, mire a szarvas azt válaszolta, hogy kettejük közül ő lesz nevetségesebb, ha egy üres bőrrel megy haza... Hasonlóan groteszk volt a humor A legény és a koponya meséjében, amelyben hősünk egy beszélő koponyát talált, aki figyelmeztette, hogy az esze fogja a sírba vinni. A legény mindenkinek eldicsekedett a találkozással, de amikor fejvesztés terhe mellett kellett bizonyítania, hogy nem hazudik, a koponya nem szólalt meg... és a legény saját koponyája csatlakozott a beszélő koponyák népes családjához.
Nagyon érdekes vége volt a mesének, amelyben két férfi versengett egy feleségért. Az apa nehéz feladatot állított eléjük (élve kellett elfogni egy szarvast), amit az egyikük makacsul véghez vitt, a másik pedig némi fontolgatás után feladta. Az apa végül az utóbbihoz adta a lányt, azzal, hogy a parancsokat makacsul, vakon követő férfiből nem lesz jó férj, mert a feleségének nem fogja megbocsátani, ha hibázik, és esetleg meg is verné. Hoppá.

Kapcsolatok

Kép innen
A kacifántos című (és nevű) Na Nzua Dia Kimanaueze az európai "állatokká változó fiú" meséjére emlékeztetett, csak itt három helyett sokkal több (minden) állat bőrébe tudott változni a hős, és ezt a tudását királylány-megmentésen kívül arra is használta, hogy háziállatokat vadásszon magának, amikor éhes volt. A lányt egyébként a portugáliai rabszolgaságból kellett megszöktetni. A mese hasonlóan kezdődött, mint Az asszonyé, aki túl sok halat evett - csak az utóbbiban nem a gyerekét ígérte oda cserébe a halak istenének (hah, öko-mese!), hanem megevett egy különösen nagy halat, és az bosszút állt rajta, mint az Éneklő Vadludak afrikai-amerikai meséjében.
Megint csak volt egy szellemvilágba házasodott asszony (Ngana Samba), csak itt akaratán kívül került oda, és a három gyerekével együtt menekült el végül bátran és sikeresen. Szintén előkerült a legkisebb lány esete, aki megmentette a nővéreit a szellemvilágból azzal, hogy ébren maradt és válaszolgatott a Ma-kishi emberevő szellemeknek minden éjszaka. A lányok menekülését végül egy héja is segítette - érdekes módon Kiribatiból olvastam hasonlót. Ismerős volt a mese a kutya és a sakál barátságáról is, ami addig tartott, míg a kutya el nem ment tűzért az emberek falujába, és elhatározta, hogy ott marad...
Az ügyeletes trickster hol Nyúl volt, hol Majom, hol más állatok. A kátránybábu esetében például együtt a kettő - hosszasan udvaroltak a Leopárd által felállított kátrány-lányoknak, oda is ragadtak, de végül csak kimásztak a csávából. A közös ételt titokban lopkodós mesében Rókát verte át egy furfangos Vakond, de ráfázott a végén. Abban a mesében, ahol a "kölyköket szült a kecskebak" pert kellett eldönteni, Törpeszarvas egy távoli rokona, az apró Bóbitás Antilop volt a furfangos segítő; a Rémusz bácsitól ismert lovagolós trükköt pedig Béka játszotta el Elefánttal. Szintén afrikai-amerikai mesére, Nyúl koma tüskebozótjára emlékeztetett a mese, amiben a fogva ejtett Teknős elhitette az emberekkel, hogy őt csak úgy lehet megölni, ha a folyóba dobják. Megint előkerült a csapdából kimentett hálátlan ragadozó esete is, ezúttal Leopárddal és ravasz NyúllalLeopárd volt a gonosztevő abban a mesében is, amelyben vendégségbe vitte magával Antilopot, de útközben végig szívatta, és a vesztét okozta; amikor azonban az okos Majommal akarta tenni ugyanezt, ő átlátott a szitán (korábban Teknőssel és Antiloppal olvastam ilyeneket).

Hova tovább?
Namíbiába!

2019. október 16., szerda

A hétlábú paripa (Ribizli a kulisszák mögött 24.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Miről szól?

Ilona édesanyja meghal, ezért a lány elindul szerencsét próbálni. Beáll szolgálónak a tündérkirálynő udvarába, ahol épp nagy a sötétség, mert egy sárkány elrabolta a napot, holdat és csillagokat. Mivel Ilonának egyáltalán nem megy a házimunka, inkább elküldik, hogy szerezze vissza őket (főleg, mert a tündérkirályfi feleségül akarja venni). Egy öregasszony segítségével többször eljut Sárkányországba - először három-, majd öt-, végül hétlábú paripán. Egy kisegér segít neki megszerezni az égitesteket rejtő tojásokat, de a sárkány elől csak harmadszorra, mindenféle kalandok árán sikerül elmenekülnie.

Hogyan készült?

Nagyon különleges mese, és bár sok közös vonása van más, férfi hősöket felvonultató Égitestszabadító-történetekkel, ebben a formában csak egyetlen változatban ismert, Albert András csíkszentdomokosi mesemondótól. Nagyon keveset változtattam rajta; elsősorban azt a részt színeztem ki, ahol Ilona mindent "fonákul csinál" a palotában, mert a sok mesélés során mindig nagyon mókás volt eljátszani a gondolattal (a közönséggel együtt), hányféleképpen lehet a házimunkát rosszul csinálni.

Mitől különleges?

Női hős, aki kiszabadítja az elrabolt égitesteket a sárkányok országából? Már ennyi is bőven elég a mesemondó boldogságához. Ilona elindul a nagyvilágba, szerencsét próbál, szolgálatot keres, és olyan mesevilágban kalandozik, ahol több emlékezetes nőalak is él. Tündérországot királynő uralja, és a varázserővel bíró segítő is egy bölcs öregasszony.
Ilona azonban nem minden ízében tökéletes mesehős, van gyengesége is: pocsékul megy neki a házimunka. Ez már önmagában nagyon szerethető és emberi vonás, de ahogy tovább halad a történet, még szebben kibontakozik. Amikor Ilona az égitesteket keresi, és a bölcs anyó segítségéért cserébe az ő házában kell szolgálnia, képes erőt venni magán, és tisztességgel elvégezni minden feladatot. Úgy képzelem, hogy a tündérkirálynő szolgálatában azért csinált mindent "fonákul", mert egyszerűen unta a házimunkát; nem volt a számára kihívás, nem ilyen feladatra vágyott, simán nem érdekelte. Amint van megfelelően izgalmas célja, Ilona minden erejét beveti, hogy sikerüljön. Ettől lesz sablonos tündérmese-hősnél sokkal kerekebb, izgalmasabb figura. 

Érdekesség

Szeretem azt hinni, hogy ez a házassággal végződő mese tulajdonképpen Tündér Ilona eredetsztorija...

2019. október 12., szombat

Kutyák, kakasok, teknősök (Népmesék nyomában a világ körül 138. - São Tomé és Príncipe)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.



Sajnos megint egy olyan országhoz érkeztünk, ahonnan nem sikerült teljes könyvet beszerezem. Keresgélésem eredményeképp végül az alábbi mesékre bukkantam:

Mióta nem beszélnek a kutyák
Azóta, amióta az egyikük segített cipekedni a gazdájának, azzal a feltétellel, hogy nem árulja el senkinek, ki jött a segítségére. A gazda felesége azonban kiszedte a titkot a férjéből, és a kutyák annyira megsértődtek, hogy azóta nem beszélnek.
(Ezt a sztorit egyébként két verzióban is megtaláltam)

A ravasz teknős
Teknős elnyeri a király lányának a kezét egy fogadással, mely szerint a csirkék sohasem laknak jól.

A kakasok szigete
Réges-régen São Tomé szigetét kakasok lakták, akik boldogan és zajosan éltek, és a folytonos kukorékolástól meg lehetett süketülni. Voltak, akik szerették a hangot, voltak, akik elviselték, de volt egy olyan csoport is, akik utálták. Utóbbiak háborúval fenyegették meg a jókedvű kakasokat, akik erre egy fekete kakas vezetésével mind elköltöztek más vidékre.
(Ezt is megtaláltam több forrásból)

Találtam egy utalást egy "Teknős és Nyúl versenyt fut" mesére is, mivel a források szerint a szigeteknek is Teknős a fő bajkeverője.

Az álomfejtő teknős
Teknős azzal dicsekszik, hogy bárkinek ki tudja találni az álmát. Végül a császár próbára teszi, fejvesztés terhe mellett. Teknős erre sok színes tollal madárnak álcázza magát, és titokban kihallgatja a császárt, aki az álmáról beszél, így meg tudja fejteni, hogy az álom egy kenyérfa-gyümölcsről szólt.

Amador király legendája
Legendák emlékeznek meg az 1595-ös rabszolgalázadásról, melyet egy Amador nevű férfi vezetett, és bár a portugálok a következő évben leverték a lázadást és kivégezték a királyt, az alakja mégis bevonult a helyi hagyomány hőseinek sorába.

Hova tovább?
Angolába!

2019. október 11., péntek

Elváltak a szüleim, és állati büszke vagyok rájuk

Személyes bejegyzés következik, de fontos okokból.
Tavaly történt. Ahányszor megemlítem, az emberek szomorú szemekkel, kissé feszengve néznek rám, és azt mondják, sajnálják. Nyilván én is sajnálom, nem volt egyszerű helyzet egy harminchárom éves felnőtt fejével sem, de most nem ez a lényeg, nem erről akarok írni. Hanem arról, amit ez, két felnőtt ember közös döntése, kiváltott a környezetünkből. Előtte azt hittem, "mindenki válik" mostanában, társadalmilag már elfogadott lett a dolog, szétmegy egy házasság, na bumm.
Aztán érkezett a brazil szappanopera.

A szappanoperát nem a szüleim generálták. Ők barátilag váltak el, egyetértésben, úgy döntve, hogy három évtized után külön-külön keresik tovább a boldogságot. Felismerték, hogy olyan helyzetben vannak, amiben nem szeretnének már lenni, és bár továbbra is remekül működnek együtt mindenben, már nem akarnak romantikus partnerek lenni. Természetesen így is megviselt mindenkit a status quo felbontása, mégis, hatalmas büszkeség tölt el így utólag, hogy megtették ezt a lépést.
Azért, mert a környezetük egyáltalán nem támogatta őket.

Képzelj el egy bármilyen helyzetet, amiről valaki azt mondja, "nekem ez már nem jó, kilépek belőle, és keresek/teremtek magamnak jobbat." Pursuit of happinness, ahogy az amcsik szeretik mondani. És ehhez képzeld hozzá, hogy mindenki, aki körülötted elvileg a támogató közeget jelenti, egyszerre eldobja a józan eszét, és görög tragédiába illő hisztériás jeleneteket rendez. Néhány reakciótól az állam leesett, ezért szeretnék most megosztani egy sor válogatott gyöngyszemet. Nem szennyes-teregetés végett, hanem azért, hogy beszéljünk már róla egy kicsit, mennyire nem bír a társadalom egészségesen gondolkodni egy egészséges döntésről.

Például:

1. "Most már minek?"
Ez többször is elhangzott több különböző személytől. Hozzáteszem, a szüleim fiatalok, nemrég töltötték be az ötvenet, mégis többeknek kapásból ez az értetlen, fejet rázó mondat ugrott be először.
"Most már minek?" Üljétek le szépen azt a hátralévő pár évtizedet a kényelmes langyosban, otthonkában a tévé előtt, minek a macera, jó lesz az úgy is! Minek kezdenétek új fejezetet arra a húsz-harminc-negyven évre, ha tapicskolhattok a közepesben? Akkor legalább senkit sem izgatnátok fel egy ilyen hírrel. Mit az a néhány évtized egy emberéletből? Majd a következőben mást csináltok!

2. "Biztos nem akartok még próbálkozni?"
Ahogy kedvenc bloggereink mondanák, "lélegeztessétek még azt a hullát egy kicsit, hiszen alig oszladozik!" Az előző kérdés cizelláltabb verziója, és egyben feltételezi azt is, hogy nem volt próbálkozás. Meglepő módon nagyon sok teljes kívülálló úgy képzeli el a válást, hogy egy napon a pár felpattant reggel az ágyból, elkocogott az ügyvédhez, és közölték, hogy ma úgysincs jobb dolguk, különben is az egyikük nem hajtotta már megint le a vécéülőket, elválnának, köszönik szépen.
Ez a kérdés ordas nagy pofátlanság. Honnan jössz te ahhoz, hogy feltételezd, hogy nem próbálkoznak már évek óta? Hogy nem tettek meg mindent, hogy máshogy legyen? És ha ők már eldöntötték, akkor neked miért érdeked, hogy még noszogasd őket az ellenkezőjére?

3. "Vegyél néhány csipkés fehérneműt!"
Nem viccelek, ez is elhangzott. Nyilvánvalóan anyukám felé (apukám felé sokkal viccesebb lett volna). Mert nyilván a nőnek kell kirittyenteni magát, akkor is, ha a válás az ő döntése is volt. Küzdjön még! Csipkével! Érdekes módon apámnak nem mondta senki, hogy gyúrjon magának egy kockás hasat, és vegyen fel egy Magic Mike-féle aranyszínű forróbugyit.
Ne legyél ez a személy.

4. "Hogy tehettétek ezt velem?!"
Elhangzott olyan rokonoktól, akiket évek óta nem láttunk (avagy csak sátoros ünnepekkor, egy udvarias mosolyra a kacsasült felett). Amikor először hallottam, majdnem lefordultam a székről. A szüleimmel egy hétig ezen röhögtünk. Kicsit olyan volt, mint egy görög tragédia, az illető közel járt hozzá, hogy ruháit megszaggassa és hamut hintsen a fejére. Mert hogy a szüleim a válást vele tették. Neki kell elviselnie hogy... mit is? Megbomlott a nagycsaládi biodíszlet? Ki kell húzni a házasságot a családi Bibliából?... (Még csak új neveket sem kell tanulnia, anyukám eleve megtartotta a lánykori nevét). Mondanám, hogy két külön karácsonyra kell ajándékot venni, de egyre se szoktak. Értetlenül állok a szenvedésük felett.

5. "Mi lesz a család jó hírével?"
Értem én, nekem is szívügyem a középkori hagyományőrzés, csak én reneszánsz táncban élem ki magam, nem boszorkányüldözésben. Ez volt egyébként az a reakció, amitől masszívan leesett az állam. Nem gondoltam volna, hogy a 21. században még létezik távoli rokon, aki szerint most folt került a családi névre (melyikre?). Bele sem gondoltam, lévén, hogy én eleve zabigyerek vagyok, szüleimnek sohasem volt egyházi esküvője, csak polgári.
Mert a válás, azt folt. Más foltokat, amiket fel tudnék most kapásból sorolni a családfáról, na azokat elfedi a tisztességes házasság jótékony leple.

6. "Bezzeg régen megjavították a dolgokat, nem kidobták!"
Erre van egy remek megoldásom: Aki még egyszer felhánytorgatja a romantikus múltat, azt Nagy Olga "Asszonyok könyve" című keményborítós, ötszáz oldalas néprajzi gyűjtésével fogom lendületből kupán vágni, aztán utána hajítom mondjuk Móriczot ráadásnak. Az egy dolog, hogy minden családban vannak történetek, amiket nem teszünk ki az ablakba, de már a néprajzosok is rég felfigyeltek arra, hogy a csodaszép régi paraszti világban is sokszor jobb lett volna, ha szabad és lehet válni. Mert az alternatívák eléggé sötétek voltak. De legalábbis szomorúak.

7. "Előre tudtuk, hogy ez lesz a vége."
Na, ha létezik böszmeségi olimpia, akkor ez a komment kapja benne az Elefánt a Porcelánboltban Különdíjat. Gondolom, az illetőnek ez is volt a célja vele, mert ha nem díjat és vállon veregetést szeretett volna kapni az éleslátásáért, akkor nem értem, miért pont most szólalt fel a témáról... A jövőbe látást utólag már mindig egy kicsit nehéz bizonyítani.
(Főleg, mert amikor nem barátilag végződik egy házasság, akkor persze mindenki csodálkozik nagy bociszemekkel, hogy "de hát olyan boldognak tűntek").

8. "Ha nem akartál szegény lenni, miért váltál el?"
Édesanyámnak, aki gimnáziumban tanár. Ezt a megnyilvánulást nem is minősíteném, csak kiteszem ide, hadd szellőzzön. Még a végén foltot ejtenék a család nevén, ha elárulnám, ki mondta.

Azért írtam le ezeket a mondatokat, hogy rávilágítsak, mit nem kéne már mondani rokonnak/barátnak/ismerősnek, aki éppen válik. Mindenki gondoljon bele egy kicsit, mielőtt ilyesmi esik ki a foga kerítésén. És esetleg keressen magának jobb, támogatóbb, pozitívabb mondanivalót.

A szüleim elváltak, azóta is jóban vannak. Megtettek egy nehéz lépést annak ellenére, hogy mindenki, akinek semmi köze nem volt hozzá, látványosan és aktívan tiltakozott ellene, mintha jobb dolguk se lenne. Azóta mindketten belekezdtek egy csomó olyan dologba, amit előtte sohasem csináltak; új hobbijaik és új barátaik vannak. Továbbra is vannak közös családi programjaink, és még többet is beszélgetek velük, mint azelőtt. Egészséges, felnőtt döntést hoztak egy olyan társadalomban, ami nyilvánvalóan még nem áll készen az ilyesmire.
Nagyon büszke vagyok rájuk.

2019. október 9., szerda

Futika (Ribizli a kulisszák mögött 23.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ne mondja senki, hogy ez a gyűjtemény csak lányokról szól: még egy mese, aminek nagyon klassz fiú hőse van!

Miről szól?

Futika különleges fiú: folyton szalad, mozog, sohasem áll meg egy helyben. Mindenki kicsit furának tartja, és senki sem akar megbízni benne, amíg egy gazda jókedvében fel nem fogadja szolgálatra, "napi háromszori szaladással." Futika kimegy a földekre dolgozni, és minden szünetben hazaszalad, hogy kimozogja magát. Úgy esik, hogy minden látogatásakor lefüleli a falu tolvaját, aki végül elhatározza, hogy elteszi az idegesítő szolgát láb alól. Futika azonban résen van, és ő csalja tőrbe a tolvajt, bizonyítva a gazdának, hogy nem csak gyors, hanem becsületes és okos is.

Hogyan készült?

Futika zseniális mese, de nem túl ismert: csak két változatát találtam meg, Berze Nagy Jánostól és Penavin Olgától. A mese elejéhez hozzáköltöttem egy kicsit a szaladozó legény gyerekkoráról, ahogy a mesélések során kialakult a történet - leginkább azért, hogy megmutassam, milyen nagy szó, hogy a gazda felfogadta Futikát szolgálatra.

Mitől különleges?

Biztos akad, aki rögtön ráismer egy-egy gyerekre vagy felnőttre Futikában. Ennek a mesének fontos tanulsága és reprezentációs ereje van: Futika olyan, amilyen, és emiatt sokan látásból elítélik ("jé, hiperaktív!", szólt közbe egyszer egy fiatal, amikor meséltem). Amikor viszont kap egy esélyt, hogy a maga módján beilleszkedjen egy környezetbe - "napi háromszori szaladással" - akkor rögtön megtalálja a helyét és a boldogságát, és az energiáit hasznos dolgokra fordítja. Nagyon fontos mozzanat, hogy Futika nem "kigyógyul" a szaladozásból, hanem a környezte döbben rá, hogy a napi három szaladás egyáltalán nem nagy ár, hogy Futika jól érezze magát a bőrében, és semmiben sem akadályoz senkit abban, hogy elvégződjön a munka a ház körül. Sőt. Futikát a különlegessége teszi alkalmassá arra, hogy észrevegyen olyan dolgokat (a tolvajt) is, ami másnak nem tűnt volna fel. Futika remek inklúziós mese, és ráadásul nagyon mókás (és egyáltalán nem didaktikus), ami még természetesebbé teszi.

Érdekesség

Móra Ferenc írja valahol, hogy az ő gyerekkorában a "speciális" embereket a falu közössége úgy hívta, "többel jó", mert amíg ott volt körülöttük a támogató közösség, addig ugyanolyan jól beilleszkedtek, mint bárki más. Ezt hívták az aktivisták "a fogyatékosság társadalmi modelljének" - sok ember nem önmagában szenved hátrányt, hanem azért, mert a társadalom elutasítóan viselkedik velük szemben, és nincs felkészülve rá, hogy befogadó környezetet teremtsen.

2019. október 7., hétfő

Ribizli Székelyföldön: Holnemvolt Mesefesztivál, 2019.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a népmese napja körüli hetet Erdélyben töltöm, a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál egyik fellépőjeként. Nagyon szeretem ezt a fesztivált, és a vele járó utazásokat. Minden évben kicsit más a program, más helyekre jutok el - és természetesen más meséket is viszek magammal.

Idén először nem autóval, hanem busszal érkeztem Sepsiszentgyörgyre, a fesztivál főhadiszállására (ami önmagában külön kaland). Szép, napos idő volt, és éppen zajlott az Őszi Fesztivál, így aztán a pihenőnapomon volt alkalmam barangolni a téren, kürtős kalácsot meg lángost enni, és gyönyörködni a kirakodóvásárban. A fesztivál első eseményére vasárnap este került sor, amikor is Szabó Enikővel és Dr. Kádár Annamáriával együtt mesés könyvbemutatót tartottunk a sepsiszentgyörgyi könyvtárban. Mindannyiunknak jelent meg új könyve mostanában - Enikőnek egy cicás mesegyűjteménye Hogy a macska rúgja meg címmel, Annának egy A TE meséd című mesés gyereknaplója valamint Lilla és Tündérbogyó újabb érzelmi intelligencia fejlesztő mesegyűjteménye, nekem pedig Ribizli a világ végén és a Hősök és pimaszok. Nagyjából százan jöttek el meghallgatni minket, felnőttek és gyerekek vegyesen, így a mesemondásról való beszélgetésbe jó néhány mesét is szőttünk. A hivatalos rendezvény után átvonultunk egy csinos kis kertbe Meselángot tartani, ahol kötetlen, barátságos környezetben, italok mellett, egy kis tábortűz körül ülve meséltünk és nevettünk együtt.

Hétfőn, a népmese napján kezdődött el számomra a fesztivál "utazós" része. Aznap reggel Kovásznára mentem, ahol a Művelődési Központban vártam a közönségemet. Először nyolcvan kisiskolás érkezett, akik zsibongva töltötték meg a nézőteret; nekik Ribizlit rendelték meg, így néhány kedvenc mesémet mondtam el a könyvből (a Csudacsirkével nem lehet mellélőni, és Hapták, Kerdáj, Rékcung is igen jól működött), plusz egyet ráadásnak, mert pont az idei évben az Aranyhíd, ezüsthíd mondáját mindenhová elviszem. A kicsik után a kamaszok következtek, akikkel tavaly is találkoztam már; most szerelmes mesék helyett a Hősök és pimaszok meséiből kértek válogatást, így aztán került némi horror és némi mitológia is a programba.
Hétfő délután, Sepsiszentgyörgyre visszaérve még volt egy feladatom: A Keresztes-házban kiállítás nyílt Benedek Elek emlékére (Háromszéken idén Benedek Elek emlékévet tartanak), és a Balassi Intézet meghívására csatlakoztam a rendezvényhez, hogy meséljek egyet. A kiállítás amilyen kicsi, olyan csinos és érdekes, szerencsére érkezéskor volt időm alaposan megcsodálni. A megnyitó beszéd után kerültem sorra, és úgy döntöttem, Jégország királyát fogom mesélni, ami az egyik kedvenc történetem Benedek Elektől. Remek, főleg felnőttekből álló közönségem volt, akik végig mosolyogva jöttek velem a mese hosszú útján. A mesélés után bemutattak egy új Benedek Elek emlékalbumot is, ami nem csak izgalmas, és tele van ritka fotókkal, de ráadásul igazi kisbaconi alma is járt hozzá...

Kedden reggel vonatra pattantam, és elutaztam Csíkszeredára. Ott a fesztivál minden évében megfordultam eddig, és mindig más helyen: Ezúttal a Petőfi Sándor Általános Iskolába hívtak meg, Ribizlit mesélni. Első körben nagyjából kétszáz kisiskolás - első és második osztályos - tódult be hozzám a leszőnyegezett tornaterembe, a második órában pedig nagyjából ugyanennyi harmadikos és negyedikes. Hatalmas volt a zsibongás, és hatalmas a hangulat is: A mese minden vicces vagy meglepő mozzanatára olyan elemi erővel reagáltak, hogy úgy éreztem, nem is mesemondást, hanem rock koncertet tartok. A nagy létszám ellenére végig benne voltak a mesében, és sok zseniális megjegyzést csíptem el fél füllel mesélés közben. Külön klassz volt, hogy az idősebb csoportnak el tudtam mesélni Rezeda és az Ördögök Királya történetét, ami néhol kicsit horrorisztikus, de borzasztóan élvezték (főleg, amikor a bátor lány felélesztette az előtte lefejezett többi lányt, és kicsúszott a számon, hogy "nagy volt a fejetlenség"...).

Szerdán, látogatásom utolsó napján, Kézdivásárhelyre utaztam. A Vigadóban szerveztek nekem fellépést óvodás és kisiskolás csoportoknak, szintén Ribizli apropóján. A Vigadó hatalmas színpadáról kissé távolról tekintettem a gyerekekre, és izgultam, hogy a kisebbek be ne csukódjanak a felhajtható székekbe, de ennek ellenére klassz mesehallgató hangulat uralkodott, és a gyerekek egy teljes órán keresztül hallgatták a történeteket feszült figyelemmel. Külön örültem, hogy itt megint volt érkezésem elmesélni a kedvenc verziómat a Pirosmalacra, harkályostul-földikutyástul.

A fesztivált baráti mesemondó körben, közös szalonnasütéssel és beszélgetéssel zártunk. Gyorsan elrepült az öt nap, és már alig várom, mit hoz majd a jövő évi Holnemvolt!

2019. október 5., szombat

Bátorság vs kegyetlenség (Népmesék nyomában a világ körül 137. - Egyenlítői Guinea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.



Leyendas ​y cuentos bujebas
de la Guinea Española
Arcadio de Larrea Palacin, Carlos Gonzalez Echegaray
Instituto de Estudios Africanos, 1955.

A kötet 26 meséjét 1952-ben gyűjtötték a guineai bujeba (kwasio) törzs tagjaitól, elsősorban egy Carmen Nsié nevű hölgytől. A bevezetőből megismerkedhetünk a gyűjtőút és a fordítás körülményeivel, a bujeba mesemondó hagyománnyal, és a bennszülött életmód mesékben megjelenő elemeivel. Az első fejezet szereplők szerint csoportosítja a mesékből származó információkat; ebből a listából megismerjük a különféle isteneket, hősöket, természetfeletti lényeket és állatokat (bár a mesék olvasása előtt ezek a listák nem voltak túl hasznosak). Egy külön fejezetből az is kiderül, milyen más nyugat-afrikai mesegyűjtemények történeteivel vetették össze a gyűjtők a meséket. A könyv második felében az összes meseszöveg megtalálható bujeba-spanyol tükörfordításban is.

Fénypontok

Kép innen
Nagyon szép mese volt Miánlumba megmentése, amelyben egy anya próbálta megvédeni a lánygyermekét az apától, aki csak a fiúkat volt hajlandó életben hagyni. A lányt a folyóba vetették, de egy másik asszony kifogta és a sajátjaként felnevelte. Egy idő után a híre visszajutott a szülőanyához, aki boldogan mondott köszönetet a nevelőanyának - attól fogva a lánynak két anyja volt, mondja ki a végszót a történet. Hasonlóan elítélte a férfiak, pontosabban Ntung kegyetlenségét az a mese, ahol egy fivér, Ntung a húgát kínozta, míg a nagynénjük fel nem bukkant a törpék országából (ahová házasodott), és magával nem vitte a lányt, hogy meggyógyítsa. Később a nagynéni visszatért, és közölte a fivérrel és az apával, hogy a lánynak jobb helye lesz a törpék messzi országában, ahol attól fogva boldogan élhetett a nagynénjével. Egy harmadik mesében egy Yanga nevű lány egy emberevő házába tévedt, és összebarátkozott a lányával. Amikor az emberevő megpróbálta felfalni a vendéget, a két lány együtt keresett új otthont, egyszerre házasodtak, és éltek boldogan. Szerencsétlenebb véget ért Nzambi és a csimpánz esete, amelyben egy folyóparton hagyott kisbabát egy csimpánz dédelgetett és az anyával beszélgetett, de az apa, látva a jelenetet, dühében kérdés nélkül rálőtt a majomra, de a gyereket találta el.
Az állatmesék közül érdekes volt az, amelyben Teknős, Boa és Petymeg együtt indultak útnak, de mindhármuknak annyi baja volt (Petymeg mindig hazaszaladt üríteni, Boa sokáig emésztette az ebédet, Teknős meg nem tudott átmászni az akadályokon), hogy sohasem értek a kirándulás végére. (És még egy petymeges mese!)

Kapcsolatok

Itt is találkoztam egy tüzet rabló mesével; az ég istennőjének rakoncátlanabb fia lopta el a szikrát a sas és egy száraz lián segítségével az égből.
Szindbád Tengeri Öregjére emlékeztetett az a történet, amelyben a tilosban vadászó Nquion találkozott az Erdő Szellemével, aki a hátára kapaszkodott, és nem eresztette. Végül a legénynek a nagyanyja árulta el álmában, hogyan szabadulhat meg a vállait nyomasztó démontól. Piroska és a farkas meséjére emlékeztetett Guambo és a Démonfejedelem találkozása, melyben a hazafelé tartó, nővére által megátkozott lány sorra démonokkal találkozott az erdőben, akiket sikerült énekléssel elkerülnie, de a fejedelmük lenyelte. A lányt végül a szülei szabadították ki a szörny hasából.
A gaboni mesére emlékeztetett a történet, amelyben Teknős elnyerte egy lány kezét (azzal, hogy a rokonaival együtt vágott ki egy fát, amit a többi állat egymaga nem bírt kivágni), de Leopárd elvette tőle a feleséget - akit Teknős úgy szerzett vissza, hogy elbújt a latrinában, és addig kapaszkodott Leopárd heréibe, amíg vissza nem kapta a feleségét.
Az ügyeletes trickster továbbra is Teknős.

Hova tovább?
São Tomé és Príncipe szigeteire!

2019. október 2., szerda

Rezeda és az ördögök királya (Ribizli a kulisszák mögött 22.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Egy mesetípus, ami szerény véleményem szerint nem kap elég figyelmet sokkal ismertebb rokona, Kékszakáll mellett...

Miről szól?

Egy szegény asszonynak sorra mindhárom lányát feleségül kéri egy titokzatos, gazdag idegen (aki nem más, mint az ördögök királya). Amikor hazaér velük, feltálal nekik három fület, három orrot, és három szemet, hogy egyék meg. Az első két lány elbukik a próbán, ezért az ördögök királya lefejezi őket, de a legkisebb okosabb és figyelmesebb, és egy macska segítségével elhiteti az ördöggel, hogy teljesítette a feladatot. Az ördög ezért feleségül veszi, és rábízza a házát. Rezeda, a lány, az első adandó alkalommal feléleszti és megszabadítja a nővéreit, az összes többi korábban elrabolt lánnyal együtt, és mivel tudja, hogy az ördög üldözni fogja, messzi földre menekül, ahol egy királyfi felesége lesz. Előbb-utóbb azonban az ördög ismét rátalál, és magával is hurcolná, ha nem lépne közben Szűz Mária, aki kijelenti, hogy az ördög nem jogosult senkire és semmire, pláne nem feleségre, és megszabadítja tőle a lányt.

Hogyan készült?

A mese alapját egy székely népmese képezi Mailand Oszkár gyűjtéséből, amit kissé megspékeltem más változatok egyes elemeivel. Rezedának én adtam nevet egy másik mese alapján.

Mitől különleges?

Kékszakállal ellentétben ennek a mesének a női hőse sokkal aktívabb szereplő. Már az elejétől fogva nem hallgat feltétel nélkül a jóképű, gazdag idegenre, és mivel a parancsa ellenére, a szívére hallgatva jót tesz egy macskával, rögtön szövetségest is talál benne. Rezedát nem könnyű megijeszteni, és így nem csak magát menti meg, de az összes többi lányt is, akiket az ördög korábban rabolt el. Egymaga vág neki a világnak, hogy új otthont keressen, mert tudja, hogy a rá leselkedő veszély még nem múlt el teljesen.
Tanulságos a mesének az a mozzanata, melyben az újdonsült királyi férj nem hallgat Rezedára. A lány hiába mondja neki, hogy veszély leselkedik rá, a királyfinak fontosabb a maga becsülete és a család jó híre, így idő előtt a nyilvánosság elé kényszeríti a feleségét - akit így meg is talál ismét az ördög, és a királyfi, ígéretei ellenére, nem tudja megvédelmezni tőle. Közbelép cserébe egy másik, nagy hatalmú asszony: maga Szűz Mária, aki kimondja, hogy házasság ide vagy oda, az ördögnek nincs joga Rezedához, vagy bármilyen másik feleséghez, és ennek a hatalma segítségével érvényt is szerez. Fontos pillanat ez a történetben, és nagyon is időszerű a modern világban: A házasság köteléke nem jogosít fel arra, hogy tulajdonunknak tekintsünk vagy bántalmazzunk valakit. A Szűzanya is megmondta.

Érdekesség

Nemzetközileg ismert mesetípus ez is; a gonosz szinte minden esetben másféle - elvarázsolt disznó, ördög, sárkány, ördöngös koldus, stb. Vannak egészen horrorisztikus elemei (mint például a szemek és fülek, vagy a fejlevágás), ám ezeket a mese mindig azonnal fel is oldja némi humorral.

2019. szeptember 30., hétfő

Világszép Mesetábor: Vissza a lovagkorba

Két éve dolgozom a Világszép Alapítvány mesemondó munkatársaként. Az Alapítvány a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért jött létre, akiket igyekszünk a lehető legjobban támogatni mindenféle formában - mentorprogrammal, inkluzív óvodával, inkluzív délutáni foglalkozásokkal a Létra Klubban, karrierprogrammal, és természetesen mesékkel is. Minden évben nyári táborokat szervezünk a paloznaki Meseközpontban;a 8-11 éves korosztály számára kifejezetten Mesetábort, amelynek mindig meghatározott témája van. A tavalyi Görög Mitológia táborról nem blogoltam, de az idei Lovagkori kalandokat mindenképpen szeretném elmesélni nektek.

A tábor öt napig tartott, és végig csodálatos időnk volt. Az évek óta megszokott rendszer szerint reggel mindig mesével és mondókákkal kezdtük a napot, este pedig ugyanígy meséléssel és altatódallal zártuk. A téma a lovagkor volt, különös tekintettel a lovagi erényekre: azzal ismerkedtünk meséken, játékokon keresztül, hogy mik azok a tulajdonságok - udvariasság, őszinteség, becsületesség, együttműködés, stb. - amiktől a lovagok igazán lovagiassá válnak. Rengeteg kalandot éltünk át együtt, és a hét végén még egy lovagi tornát is rendeztünk, melynek eredményeképp mind a tizennégy fiatalt ünnepélyes keretek között lovaggá ütöttük.

Mindez persze nehezebben vált volna összefüggő egésszé, ha nincsenek történeteink, amikre felfűzhetjük az egész heti programot. A Mesetábor mindig nagy jutalomjáték a mesemondók számára, hiszen mi adjuk meg minden nap nyitó és záró pillanatát. Sok töprengés, válogatás, és munka eredménye volt a tábori mesetár, ami illeszkedett a korosztályhoz, a témához, az egyes napok foglalkozásaihoz, a lovagi erényekhez, és a Világszép világnézethez is, és bevallom, büszke voltam az eredményre - ám mindez semmit sem ért volna, ha a mesék a gyakorlatban nem találnak jó fogadtatásra. A táncrend az alábbiak szerint alakult:

Milinkuc királyfi (magyar mese felütésnek, ahol a gonosz szomszéd király próbákat küld az uralkodónak, amiket egy olyan fiú old meg, aki mer nagyot álmodni és ragaszkodni az álmaihoz)
Sir Gawain házassága (15. századi feminista lovagi románc, melyben Arthur királynak felteszik a kérdést: "Mi az, amire a világon minden hölgy a legjobban vágyik?")
Sistram és a sárkány (német legenda a Dietrich-mondakörből, melyben Dietrich király és öreg tanítómestere egyesült erővel rángatnak ki egy fiatal lovagot egy sárkány szájából)
A konyha lovagja (Sir Gareth legendája az Arthur-mondakörből, aki Camelot konyháján kezdi a pályafutását, de aztán egy éles nyelvű hölgy oldalán mindenféle kalandokra indul, és bizonyítja, hogy valódi lovag)
Astolfo útja a Holdba (Részlet Őrjöngő Orlando olasz eposzából, melyben egy lovag hippogriff hátára pattan, és elrepül a Holdba, hogy visszaszerezze a legjobb barátja józan eszét, amit elveszített a szerelemtől)
Gawain és a zöld lovag (Klasszikus - Sir Gawain fogadást köt egy titokzatos zöld ruhás lovaggal, hogy kölcsönösen lefejezhetik egymást, és amikor arra kerül a sor, hogy állja az adott szavát, hosszú útra indul ismeretlen földekre, és a saját halandóságával is szembe kell néznie)
A táncverseny (Bonnie Lass of Anglesey, skót ballada, melyben egy lány táncversennyel védi meg a birodalmat egy csapat angol lordtól)
Culhwch és Olwen (Walesi legenda a Mabinogionból, melyben Culhwch királyfi Arthur király varázslatos képességű lovagjaival az oldalán útnak indul, hogy elnyerje egy óriás csodaszép lányának a kezét)
Damón és Püthiász (Egy régi görög történet középkorban újramesélt verziója, melyben egy lovag a saját életét ígéri jótállásul a legjobb barátjáért cserébe)

Mindig ritka jutalomjáték mesemondók számára, amikor ugyanannak a közönségnek mesélhetünk rendszeresen, reggel-este, összefüggő témában. A gyerekek nagyon hamar ráéreztek a történetek ízére, és főleg az Arthur-legendák esetében már ismerősként köszöntötték a visszatérő karaktereket (Sir Gawain nagy kedvenc lett). Hárman osztoztunk a fenti kilenc mesén, így nem csak a különböző lovagi világokba kalandozhattak velünk a gyerekek, hanem ízelítőt kaptak mindhármunk mesemondói stílusából, vérmérsékletéből is. Cserébe nagyon jól szórakoztam a beszólásokon, amik az egyes meséket tarkították; onnan lehet a legjobban látni, hogy a gyerekek minden szavunkra figyelnek, amikor belekotyognak a mesébe, vagy éppen kijavítják, amit rosszul mondtunk. Volt, hogy pillanatnyi szünetet kellett tartanom a sztoriban, mert nem álltam meg nevetés nélkül.

A "hivatalos" mesemondás mellett a szívem csücske volt a délutáni csendes pihenő. Mivel ezt a korosztályt már elég nehéz szépszerével rávenni, hogy feküdjön le aludni a nap közepén, alternatív lehetőségként felajánlottam, hogy a Mesenappaliban (ilyenünk is van) is lehet heverészni, miközben mesélek. Láss csodát: Minden egyes délután kényelmesen elnyúlt gyerekek körében meséltem egy egész órán keresztül; némelyek bóbiskoltak, mások kérdéseket tettek fel, megint mások csak akkor nyitották ki a szemüket, ha meg akarták mondani, mi legyen a következő mese. Ezek voltak a tábor legklasszabb pillanatai... Főleg azután, hogy a srácok felfedezték, hogy szeretem a képregényeket, mivel ebéd közben hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk különböző Marvel szuperhősökről (és arról, hogy Thor kalapácsa vibrániumból van-e). Ezt követően a csendes pihenő megtelt fiúkkal, akik Thorról és Lokiról akartak minél többet hallani, és mire észbe kaptam, feltálaltam nekik az egész északi mitológia repertoárom. Végtelenül hálás közönség voltak, minden részlet érdekelte őket, néha eljátszották a mesék egyes mókásabb jeleneteit (például azt, amikor Thor menyasszonynak öltözik). Megint beigazolódott, hogy a popkultúra remek kapocs lehet a hagyományos mesékhez (én pedig képregényes és mitológiai kockaságaimat egyszerre élhettem ki).
Olyan is előfordult olykor, hogy egy-egy gyerek személyes mesét kért, vagy épp úgy alakult a helyzet, hogy egyvalakinek meséltem. Ezeknek az alkalmaknak megint csak másféle bája, varázsa volt, és mindegyiknél úgy éreztem, hogy megtalálta a mese a maga hallgatóját...

Összesen huszonhárom mesét mondtam el az öt nap folyamán, és a maga módján mindegyik különleges élmény volt. Akár nagy csapatban, akár kiscsoportos-bóbiskolósan, akár egy személynek meséltem, mindig ott volt körülöttünk Paloznak és a Világszép hangulat - mosolygással, öleléssel, napsütéssel, Balatonnal, gyümölcsössel, nyugalommal. Nem tudok tökéletesebb helyet elképzelni egy mesemondó számára.
Már csak háromszázat kell aludni a következő táborig!

2019. szeptember 28., szombat

Állati jó sztorik (Népmesék nyomában a világ körül 136. - Gabon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Jóvanna, ezt a címet is el kellett sütni valamikor.


Where Animals Talk
West African Folk Lore Tales
Robert H. Nassau
The Gorham Press, 1918.

A történeteket a szerző a 19. század végén gyűjtötte különböző helyi, part menti bantu törzsek tagjaitól, mesélőitől. Az első fejezet meséit a gaboni főváros, Libreville területén élő mpongwe mesemondóktól, a másodikét a guineai Corisco szigetén élő benga mesélőktől, a harmadikét egy guineai batanga mesemondótól, aki kameruni bulu mesélőktől tanulta a történeteit. (Ebben a bejegyzésben most csak az első fejezet tizenhat meséjéről ejtek szót, mert Egyenlítői Guineából egy külön könyvet olvasok a jövő hétre.) Legtöbbször szóbeli mesélés közben jegyzetelt, megtartva a szájhagyomány fordulatait, de akadnak olyan mesék is a kötetben, amiket korábban már kiadtak valamilyen nyelven, és a szerző írásból fordította őket angolra. A könyvhöz rövid bevezető tartozik, és a végén egy hosszú táblázat az állatok neveiről a különböző helyi nyelveken. A gyűjtő minden mese előtt feltüntette a szereplők listáját és a helyszíneket (mint egy színdarabnál), és megjegyzéseket is fűzött a tartalomhoz.

Fénypontok

A könyvben rengeteg állat- és trickstertörténet szerepelt, ismerősek és ismeretlenek is. Az egyik ügyeletes trickster természetesen Teknős volt. Egy mesében próbákat állt ki furfangos módon, hogy elnyerjen egy lányt, és bár Leopárd megpróbálta elhappolni tőle a feleséget, végül mégiscsak Teknős jött ki győztesen a megmérettetésből.
A tricksterek közül Teknős mellett kiemelkedett Patkány is, aki szintén nagyobb, erősebb állatokat vert át. Teknőshöz hasonlóan egy mesében ő is elhappolta Leopárd elől a feleséget, mégpedig úgy, hogy nevet változtatott, az esküvői látogatás során "Vendégek"-ként mutatkozott be, és így mindent, ami "kedves vendégeknek" járt, ő gyűjtött be... Egy másik mesében Leopárd vadásztáborából lopta vissza a húst, amit a ragadozó mindig elvett tőle. Leopárd egy varázslótól kapott kátránybábuval ejtette csapdába a rágcsálót, ám amikor jött, hogy megnézze, ki lopkodja a húst, Patkány kiabálni kezdett, hogy "itt van, ő volt, megfogtam!" (ami, valljuk be, remek reakció erre a trükkre). Végül hazafelé menet még egyszer visszalopkodta a húst, ami neki járt.
Egy harmadik hasonló trickster-mesében Leopárd halottnak tettette magát, hogy lesből ejthesse el az őt sirató állatokat. Gazella azonban nem dőlt be neki, és Teknős segítségével tervet eszelt ki, hogy tesztelje a tetszhalottat: hangyákat, méheket, és csípős paprikát szórt rá, így jött rá a turpisságra.
Az egyik kedvenc állatmesém a könyvben a "Kik a krokodil rokonai?" címet viselte. Krokodil temetésére összegyűltek az állatok, és azon vitatkoztak, kik a legközelebbi rokonai, akik örökölhetnek utána. A madarak állították, hogy tojásból kelt ki, ezért az övék, míg a szárazföldi állatok azzal ellenkeztek, hogy négy lábon jár. A kérdés nem oldódott meg.
Egy másik klassz sztoriban Lamantin, Osztriga, és Disznó versenyeztek azon, melyikük a legkövérebb. Az eredmény alapján döntötték el, ki hol fog lakni: Lamantin (a győztes) a folyókban, Osztriga az édesvíz szélén, Disznó pedig, aki elbaltázta a versenyt, még a szarvait is elveszítette.
Nagyot derültem a mesén, ami azt magyarázta, miért zümmögnek a szúnyogok az emberek fülébe. Ez a mese Fül és Szúnyog barátságáról szólt, és arról, hogyan ígért Fül zsírt a rovarnak, de az ígéretét nem tartotta be; azóta követik a szúnyogok mindenhová, fülzsírt követelve.

Kapcsolatok

Megint volt egy klasszikus kötélhúzós trickster-történet: itt Teknős ugrasztotta össze Elefántot és Vízilovat azzal, hogy egyenlő erősnek tartotta magát velük. Szintén előkerült az egymást megvendégelős mese, melynek során Teknős és Majom szívatták egymást kölcsönösen megehetetlen lakomákkal. A teknős és a nyúl versenyéhez hasonlított az a történet, melyben Gorilla Kisasszony kezéért versenyzett sok állat: Aki ki tudott inni egy egész hordó rumot, az nyert. A versenyt az apró majmocskák nyerték meg, akik ki-be futkároztak a magas fűből, és úgy tettek iszogatás közben, mintha egyazon majom lennének, aki néha elszalad pisilni.
A hosszabb mesék között menetrendszerűen megjelent az a történet is, melyben egy lány egy tökéletes, de veszélyes udvarlóhoz - ebben az esetben egy álruhás leopárdhoz - ment feleségül. A lányt hűséges lova mentette meg a biztos haláltól.

Hova tovább?
Egyenlítői Guineába!

2019. szeptember 25., szerda

Tubarózsa kisasszony (Ribizli a kulisszák mögött 21.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Pályuk Annának minden meséjét imádom, de a szerelmes történetei közül biztosan ez a kedvencem.

Miről szól?

Egy gróf lányának mindene a kertészkedés, de az apja nem engedi, hogy összekoszolja a kezeit. Amikor rejtélyes, nyamvadt virághagymák érkeznek Hollandiából, a lány elültetteti és titokban gondozza őket, míg tubarózsa nem nyílik belőlük. A csodás illatú új virág sok bonyodalmat okoz, és a lány fejére vonja az apja haragját - ő azonban kiáll magáért Miska, a kertészfiú segítségével, így végül a bántalmazás megszűnik, és győz a szerelem.

Hogyan készült?

Megint olyan egyedi mese, ami csak Pályuk Anna repertoárjából ismert. Helyenként ki kellett fésülnöm, mert szokás szerint vagy a gyűjtésnek, vagy az idős mesemondó memóriájának köszönhetően akadtak benne zökkenők, de meglehetősen kevés (egy ponton Miskára, mint királyfira hivatkozott, de aztán ezt a szálat végül nem bontotta ki). Az eredeti szövegben Tubavirág szerepelt, de a Tubarózsa jobban tetszett.

Mitől különleges?

Amellett, hogy teljesen egyedi történet, nagyon-nagyon szép is. Megismerünk egy grófkisasszonyt, akinek szenvedélye a kertészkedés, és titokban űzi akkor is, amikor megtiltják neki. Sőt, saját nevet választ magának, a lázadását és önállóságát jelképező tubarózsa nevét. A mesében csodaszép látni a folyamatot, ahogy a lány megtanul kiállni az apja bántalmazása ellen - ehhez fontos segítséget kap a kertészlegénytől, aki a tomboló apát szó szerint felkapja, arrébb teszi, és férfiúi voltát kihasználva rádörren, hogy ne merjen még egyszer kezet emelni a lányára (az apa bántalmazása a mesében abban jelenik meg, hogy elkezdi kitépkedni a virágokat). Miska nem megmenti a lányt, csupán mellé áll és támogatja; pozitív férfi szereplő abból a szempontból is, hogy elismeri a saját hibáit, és azt is elfogadja, ha másvalaki kijavítja őket (rosszul ültette el a virághagymákat, és erre a lány jött rá). A szerelmespár története bájos és hihető; összeköti őket a közös szenvedély, a barátság, és egymás kölcsönös tisztelete. 

Érdekesség

A tubarózsa Közép-Amerikában őshonos, hozzánk a 18. században érkezett meg, akkor lett népszerű kerti virág. A mesében is Hollandiából kapja a gróf a virághagymákat, és senki sem tudja megmondani, micsodák. Nagyon realisztikus elem ez egy mesében, de a helyére kerül, ha tudjuk, hogy Pályuk Anna maga is a kertek nagy szerelmese volt, és rengeteg virágos meséje van.

Ezt a történetet egyébként kiadtam angol fordításban is, a Pályuk Anna harminc csodaszép meséjét tartalmazó Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains című kötetben (Parkhurst Brothers, 2018.), ami 2019-ben Storytelling World Resource és Anne Izard Storyteller's Choice díjakat nert.

2019. szeptember 21., szombat

Tanulságok az igazságról (Népmesék nyomában a világ körül 135. - Kongói Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Notes on the Folk-lore of the Fjort
(French Congo)
R. E. Dennett
The Folk-lore Society, 1898.

Afrikából nagyon trükkös mesegyűjteményeket találni, mert a gyarmati időkben még teljesen mások voltak a kulturális- és országhatárok, mint manapság. Ez a kötet például olyan meséket tartalmaz, amiket jórészt a mai Kongói Köztársaság, és kisebb részt Gabon területén gyűjtöttek, Francia Kongó gyarmati területein. De mivel a Kongói Köztársaság területén manapság nem virágzik a mesegyűjtés, ehhez a kötethez jutottam hozzá a legkönnyebben. A meséket (és egyéb hagyományokat) egy 19. századi angol kereskedő gyűjtötte, aki tizenhét évig élt a gyarmatokon, és megtanulta a környező bennszülött nyelveket. A kötet bevezetőjét, és néhány hozzá tartozó tanulmányt és megjegyzést a híres utazó Mary Kingsley írta; megismerkedhetünk általuk a helyi vallásokkal, szokásokkal, és hagyományokkal, és arról is szól egy fejezet, hogyan néztek ki a közösségi mesemondó alkalmak. Egy példán keresztül még az interaktív mesélést, a kérdezz-felelek refréneket és ismétlődő énekes betéteket is bemutatják. A könyv végén énekek találhatók, eredeti nyelven és angol-latin (?) fordításban, melyekhez szintén Mary Kingsley nyújtott segítséget. Amilyen zanzásak voltak a kötet egyes fejezetei, annyira sok klassz sztorit találtam benne!

Fénypontok

Tetszett az a mese, melyben egy házaspár utazni indult, és egy szomszédra bízták a kisfiukat, hogy etesse, amíg haza nem térnek. A szomszéd azonban éheztette a fiút, aki az erdőbe menekült előle, ahol a chimbindi (kísértetek) fel akarták falni. Szerencsére a szülők még épp időben érkeztek, nem hitték el a szomszéd hazugságait, és a fiuk keresésére indultak. A kísérteteket csilipaprikával töltött puskával és paprikaporral kergették szét.
Mókás sztori volt A gazella házassága, akinek ki kellett találnia két lány titkos nevét, hogy feleségül vehesse őket. A kutyája beosont a lányok otthonába, és kihallgatta a nevüket, de hazafelé menet mindenféle dolgok elvonták a figyelmét, így újra és újra vissza kellett térnie az elfelejtett nevekért. Végül elmondta a gazdájának a neveket... amiket aztán közösen felejtettek el útközben, és még egyszer meg kellett szerezniük.
Az egyik kedvenc mesém a gyűjteményből a meglepő Ngomba légballonja címet viselte. Egy lányt gonosz nővérei magára hagytak, és egy erdei szörny elrabolta feleségnek. A szörny távollétében a lány megtanította a többi rabot leveleket szárítani és ragasztani. Közösen alkottak egy lebegő kosarat (hőlégballont), amin mindannyian hazamenekültek Ngomba falujába, és amikor a szörny utánuk ment, a falusiak közös erővel bántak el vele. Szintén nagyon tetszett a történet A fiatalabb testvérről, aki többet tudott a bátyjánál. A fiatalabb testvér el is dicsekedett ezzel, és úgy összevesztek, hogy különköltöztek. A fiatalabb testvér később bajba került - majdnem elveszítette a feleségét egy fogadás alapján -, és végül a bátyja húzta ki a csávából egy furfangos megoldással.
Nzambi
Nagyon megörültem egy újabb, eddig általam nem ismert tűztolvaj-mesének, melyben egy csapatnyi állat - a pók, a teknős, a harkály, a patkány, és a szúnyog - közösen lopta el a tüzet az égből. Mivel a pók volt a vezérük, ő nyerte volna el a tűzért cserébe egy főnök lányát, ám a főnök úgy döntött, kegyetlenség lenne a lányt ajándékba adni, így inkább mindenkinek pénzt adott helyette. Nem ez volt az egyetlen meglepően felelős mesei döntés a könyvben: A furfangos asszony pórul jár című mesében például, miután a hölgy kelepcébe csalt valakit és kártérítést követelt érte, a falusi tanács átlátta, hogy nyilvánvalóan pénzszerzési szándékkal tette - és nem a trickster javára döntöttek. Sőt, egy mesében még magát Nzambit, a Földistennőt és minden élő anyját is bíróság elé citálták, mivel ellopta a világ első dobját, amit a billegető madárka talált fel. Nzambi azzal védekezett, hogy mindenkit ő teremtett, ezért a dob is az övé; a tanács azonban úgy döntött, hogy az istennő nem teremtett dobot, csak szabad akaratú lényeket, akiknek joguk van a saját tulajdonukhoz. Így aztán a Földistennőt megbírságolták, és a dobot is ki kellett fizetnie.
A természet figyeléséről árulkodott az az "igaz történet", mely szerint az egyik helyi férfi megfigyelte egy csimpánz és egy gorilla harcát, mely az előbbi halálával végződött. Szintén biológiaórába illő volt a mese, amely azt magyarázta, Miért nem eszik a krokodil tyúkot - a mese szerint azért, mert a tyúk bebizonyította neki, hogy mindketten tojásból keltek ki, tehát rokonok.

Kapcsolatok

Megint felbukkant a mese a feleségekről, akik közösen keltették újra életre a férjüket, és összekaptak, hogy melyikük a legértékesebb. Itt a három asszonynak beszélő nevei voltak: Álmodó, Vezető, és Feltámasztó. A férj az utóbbinak adta az elsőbbséget - amit a mese szerint a férfiak helyeseltek, a nők viszont egyenlő bánásmódot követeltek a három feleségnek.
Ismét felbukkant az Európából is jól ismert Ikrek története, ahol két testvér közül az egyik egy kalandban elpusztult, a fivére pedig a keresésére indult és megmentette. Különleges volt a mesében a feleség tükrökkel teli háza, amelyben minden tükörben más falu látszott - közöttük az is, ahonnan senki sem tért még vissza, és amit meglátva az első fivér kalandozni indult. Sajnos a megmentés utána  két testvér összekülönbözött és megölték egymást.
Az összegyűjtött hiedelmek között több említés is esett emberekről, akik krokodillá vagy leopárddá tudtak változni (a krokodilembereknek külön szigete is volt a folyón) - ilyen sztorikkal Afrikában és a Karib-tengeren is sok helyen találkoztam.
Névtelen tricksterként szerepel az a bajkeverő, aki félig vörös, félig kék kabátban sétál el két jóbarát között, hogy összeugrassza őket (én ezt a sztorit Eshunak, a jorubák trickster-istenének főszereplésével ismertem). Előkerült megint a titokban, apránként elfogyasztott közös élelem meséje is, ezúttal Nyúl ette el a kaját Antilop elől - amiért is cserébe Antilop elfogta őt a klasszikus "kátránybábu" trükkel.

Hova tovább?
Gabonba!

2019. szeptember 18., szerda

Hapták, Kerdáj, Rékcung (Ribizli a kulisszák mögött 20.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Az egyik kedvenc mesetípusomból is került egy verzió a gyűjteménybe, méghozzá nem is akármilyen ritka változatban!

Miről szól?

Három magyar katona hazafelé tart a szolgálat után, de egy ismeretlen városba vetődnek. Egy titokzatos házban töltik az éjszakát, ahol mindhárman egy-egy varázslatos tárgyra bukkannak: Láthatatlanná tévő köpenyre, sereget teremtő kalapra, és soha ki nem fogyó erszényre. Rékcung az utóbbival rögtön el is indul, hogy kártyázzon egy híresen furfangos királykisasszonnyal, ám a lány elcsalja tőle az erszényét, és aztán sorra a másik két kölcsönkapott varázstárgyat is. Rékcung végül néhány varázslatos gyümölcs segítségével csalja vissza a kincseket a szemtelen királylánytól, és menet közben még bele is szeret az egyik szolgálólányába. Happy end.

Hogyan készült?

Ez a mese a magyar nyelvterületen nagyon népszerű Fortunatus (ATU 566) mesetípusba tartozik. Sok változata ismert; a fenti verziót két szövegből gyúrtam össze, Jóni Ferenc "Hapták, Kerdáj, Rékcung" című meséjét véve alapul. Kisebb elemeket (például a Julcsi nevű szolgálólányt) átemeltem más verziókból is. Jóni Ferenc meséjében különösen imádtam a kezdést az eltévedt katonákkal, a titokzatos, vaksötét házzal, és főleg a nevekkel, amelyek a német katonai szótárból származnak: Hapták (Vigyázz), Kerdáj (Hátra arc), és Rékcung (Jobbra át) magukban hordozzák a férfi mesemondók gyakori katonai élményeit is.

Mitől különleges?

Erről a mesetípusról is blogoltam már a régebbi sorozatban, de azért itt is leírom a lényeget. Az egyik ok, amiért ez a mese bekerült a gyűjteménybe, az volt, hogy szerettem volna olyan történeteket is szerepeltetni, ahol az okos, talpraesett nőalak nem jó, hanem ellenséges szereplő. A feminista mesemondó szemléletnek ugyanis alapvetően nem követelménye, hogy minden női szereplőnek kötelezően jónak és feddhetetlennek kellene lennie, ahogyan a férfi szereplők sem mind gonoszak - inkább a változatosságon, és a megfelelő arányokon van a hangsúly, valamint azon, hogy a karakter ne pusztán attól legyen ellenszenves, hogy nő. Jelen esetben a királylánynak szép kerek személyisége van: szeret kártyázni, okos, furfangos, nem könnyű átverni, és igen, közben kapzsi és gátlástalan is, de nem attól, hogy lány.
Cserébe a mese maga borzasztóan szórakoztató, Rékcung pedig esendő, de hibáiból tanuló karakter. Azt is szeretem, hogy a történet nem végződik esküvővel, a királylány nem "jutalom" az őt legyőző hős számára, hanem egyszerűen el kell ismernie a vereségét - Rékcung pedig ettől teljesen függetlenül megismerkedik egy másik lánnyal, akivel megtetszenek egymásnak.

Érdekesség

Nagyon szeretem ezt a mesetípust kamaszoknak mesélni. Ők már átlátják, hol hibázik Rékcung, és amikor másodjára és harmadjára is beleesik ugyanabba a hibába, látványosan szokták forgatni rajta a szemüket, sőt, néha be is kiabálnak, hogy "nem lehet ennyire hülye!..."

2019. szeptember 15., vasárnap

Mesemondót hívnál a népmese napjára? 5 dolog amit jó tudni

Közeleg a magyar népmese napja (szeptember 30), és mint minden évben, most is rengeteg az érdeklődés a mesemondás iránt. Sőt, nagy örömömre úgy tűnik, évről évre egyre többen szeretnének mesemondót hívni az óvodájukba, iskolájukba, könyvtárukba, vagy egyéb helyszínekre. Rengeteg felkérés fut be hozzám és kollégáimhoz, és a legtöbb mesemondó szeptember utolsó hetétől október első hetéig (sőt, még azon is túl) teljesen be van táblázva.


Íme, egy kis "kulisszák mögötti" segítség azoknak, akik szeretnék élőszavas mesemondással ünnepelni Benedek Elek születésnapját:

Tervezz jó előre!

A szeptember 30 abból a szempontból kissé esetlen dátum, hogy nagyon közel van az iskolakezdéshez. Szeptember elején a legtöbb pedagógus még azt sem tudja, hol áll a feje, nem hogy még népemsés programokat tervezgessen, a nyári szünetek alatt pedig természetesen nehéz bárkit is elérni, vagy bármilyen tervet jóvá hagyatni. Szeptember közepe környékén aztán elkezdenek érkezni a felkérések, de akkor már nagyrészt tele van a mesemondó határidőnaplója.
Az utóbbi egy-két évben egyre több olyan kérés fut be hozzám, amik a nyári szünet előtt már lefoglalják az őszi időpontokat. Ilyenkor még nagyrészt szabad a naptáram, és érkezési sorrendben tudom fogadni a felkéréseket; ezért, ha csak lehetséges, azt javaslom mindenkinek, tervezzen jó előre a népmese napjára, és csapjon le a számára érdekes mesemondókra!

Kérj ajánlásokat!

Ha nem tudod, kit szeretnél meghívni, kit lenne érdemes megkeresni, vagy kinek van még szabad időpontja, kérdezz nyugodtan! Ha olyan fellépésre hívnak meg, amit nem tudok elvállalni, fel szoktam ajánlani, hogy javasolok magam helyett más mesemondó kollégát. Elég kicsi ország vagyunk, a legtöbb mesemondó legalábbis hírből ismeri egymást, és a szakmai udvariasság része, hogy ha nem tudunk elvállalni egy fellépést, akkor más mesélőhöz irányítjuk az érdeklődőt. Mivel sokkal kevésbé vagyunk híresek, mint mondjuk a zenészek és a standuposok, érdemes információt gyűjtögetni arról, kiket érdemes keresni akár a jövőben is.

Gondolkodj programokban!

Tapasztalatból tudom mondani, hogy bár a "magyar népmeséket mesél Zalka Csenge Virág" is elegendő egy rendezvény meghirdetéséhez, sokkal izgalmasabb és érdekesebb lesz a program, ha címet és témát is csatolunk hozzá. A magyar népmese napjaként ez az alkalom alapjában behatárolja a repertoárt, de a hagyományos magyar mesekincsből is számtalan érdekes és izgalmas mesecsokrot lehet összeválogatni. Személy szerint kínáltam már szigetközi-csallóközi népmeséket, Pályuk Anna kárpátaljai tündérmeséit, női hősökről szóló történeteket, magyar szerelmes népmeséket, és sok egyéb tematikus műsort.
Kérdezz rá a mesemondóknál, akit megkeresel, milyen címet és témát javasolnának az adott korosztálynak!

Gondolkodj több előadásban!

Ha már mesemondót hív az ember, főleg, ha a fellépés utazással jár, érdemes maximálisan kihasználni a lehetőséget. Óvodák esetében több csoport, iskolák esetében több osztály meglátogatására is sor kerülhet egy napon belül - főleg, mert kisebb közönséggel sokkal gördülékenyebb, bensőségesebb a mesemondás, mintha egyszerre mesélnénk három évfolyamnak (bár annak is megvan a maga varázsa). Könyvtáraknak, művelődési házaknak és egyéb közösségi helyszíneknek pedig azt szeretném javasolni, hogy gondoljanak a kamaszokra és a felnőttekre is, hiszen a magyar népmesék nem csak kisgyermekeknek szólnak!
Sok mesemondó több előadás esetén az adott napra akár kedvezményes árajánlatot is tud nyújtani (én például szoktam).

Ne keseredj el - keress más napokat!

Ha végképp betelt a naptár, vagy későn jött meg a kiutalt keretösszeg, és a népmese napjára már nem sikerült mesemondót hívni, ne ess kétségbe! Szerencsére több olyan neves alkalom is van az ősz folyamán, amihez remekül lehet meséket kapcsolni, mint például:
Október 4 (állatok világnapja)
Október 31-november 2 (Halloween, mindenszentek, halottak napja)
November 11 (Márton-nap)
November 13 (a magyar nyelv napja / magyar szentek és boldogok ünnepe)
December elsejétől pedig kezdődik az advent, amikor már a téli és karácsonyi ünnepkör meséit is elő lehet venni a tarsolyból. Megsúgom azt is, hogy a népmese napja és a karácsonyi időszak között a mesemondó naptár sokkal hézagosabb, így nagyobb eséllyel lehet fülön csípni a folyton nyüzsgő mesemondók egyikét-másikát.

+ 1: Ne felejtsétek el a népmese napjához tartozó rendezvényeiteket beküldeni a Magyar Olvasástársaság interaktív térképéhez!

Mindenkinek csodaszép őszt, vidám mesélést kívánok!

2019. szeptember 14., szombat

Ebben a bejegyzésben petymeg szerepel (Népmesék nyomában a világ körül 134. - Kongói Demokratikus Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Tortoise and Crocodile
and other folktales from the Komo People of the Democratic Republic of Congo
Barbara Thomas
Amazon Kindle Services, 2011.

A kötet húsz meséje a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő komo törzstől származik. A gyűjtemény elsősorban gyermeknek íródott, de ettől függetlenül tartalmaz olyan történeteket, amik a bevezető figyelmeztetése szerint "nyugati olvasók számára felkavaróak lehetnek." Ezeket a meséket mindig "szülői felügyelet" jelzés kíséri a könyv lapjain. A kötet elején feltüntetik a mesemondók neveit is, de az nem derül ki a rövid előszóból, melyik mesét melyiküktől gyűjtötték.

Fénypontok

Érdekes volt a Motondo, a Varázsszőnyeg meséje, amelyben néhány lánytestvér halászni indult, és nem akarták az öccsüket magukkal vinni, de az utánuk szökött. Éjjelente Pók Apa kilopkodta a lányok szemeit, de az öccsük visszalopkodta őket, és figyelmeztette a nővéreit a veszélyre. A lányok erre varázsszőnyeget szőttek, és azzal menekültek el a pók elől. Hasonló tanulsággal (ne hagyd otthon, aki veled akar jönni) Nyugat-Afrikában is találkoztam már.
Nagyon mókás volt olyan mesét találni, amiben a legjobb nevű állatfaj, a petymeg szerepel. A mese egyébként nem nagy szám, Kakas átveri Petymeget, aki ebbe belehal, és azóta az utódai bosszúból kakasokra vadásznak. A "szülői felügyelet" mesék közé tartozott Ingee jegyessége, amelyben a lánykérőbe induló címszereplő nem ott végezte el a dolgát, ahol illett volna, és a kupac ürülék büntető jelként attól fogva mindenhová gurult utána. Nem is lett végül felesége...
Teknős, az ügyeletes trickster, több mesében is meglehetősen negatív szerepet töltött be. A csalókán elnevezett Teknős és Barátai című mesében például vendégségbe vitte magával az adott barátokat, majd útközben sorra kiforgatta őket az ételükből és a fegyvereikből, és végül rájuk kent egy lopást is, amiért kivégezték őket. Így tett Endóval, a (halált szimbolizáló) vörös antiloppal, és másokkal is, míg végül Mboko, a(z életet szimbolizáló) fehér antilop visszaadta a kölcsönt. Egy másik sztoriban Teknős bábát játszott Krokodil felesége mellett, és megette a tojásait - azóta vadásznak a krokodilok bosszúból teknősre.

Kapcsolatok

Ádám és Éva történetéhez hasonlított Abha-Betombetombe, az Erdő Atyja legendája, aki figyelmeztette a halászó asszonyokat, hogy ne egyenek a banánjaiból. Természetesen mégis ettek, és ezért az Erdő Atyja megátkozta őket a menstruációval.
Megint csak előkerült a sztori arról, miért kapargálnak a tyúkok a földben, finom falatok után kutatva (az előző kötetben is szerepelt hasonló). A kis gömböc szteroidos verziója volt Kaunga és Tombai, amelyben egy Tombai nevű szörny felfalta a világot, míg egy vadonban élő árva fiú, Kaunga le nem nyelette magát vele, és ki nem vágott mindenkit késsel a gyomrából, hogy új világ kezdődhessen.
Az ügyeletes helyi trickster továbbra is Teknős. Ananszi és a mohás szikla meséjéhez volt nagyon hasonló az a sztori, ahol állatokat csalt fel sorra egy fára, hogy a Leopárd felfalhassa őket. Végül itt is Mboko, a fehér antilop járt túl az eszén. Egyébként egy mesében felbukkant egy Pókférfi nevű szereplő is, aki Ananszi kalandjaihoz hasonlóan a saját kárán tanulta meg, hogy ne utánozzon erősebb állatokat, de néven nem nevezték.


Hova tovább?
A Kongói Köztársaságba!



2019. szeptember 11., szerda

A láthatatlan munka (Ribizli a kulisszák mögött 19.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

A kötet egyik legmozaikosabb mozaikmeséjéhez érkeztünk.

Miről szól?

Egy ember addig panaszkodik, hogy neki keményen dolgoznia kell a földeken, míg a felesége "otthon pihenget" (viccesen megjegyzi, hogy ha végez is valami munkát, az "láthatatlan munka"), amíg az asszony felajánlja, hogy cseréljenek munkát egy napra. Az asszony elmegy a földekre, emberünk pedig otthon marad a háztartással, a két kisgyerekkel, meg az állatokkal. Sorozatosan mellényúl mindennek; minden kiborul, eltörik, elromlik, vagy elszökik körülötte, míg végül a hazatérő felesége menti meg a biztos haláltól (eddigre emberünk már a kényébe van szorulva egy kötélnél fogva, aminek egy tehén lóg a másik végén). A férj elismeri, hogy a "láthatatlan munka" igenis kemény munka.

Hogyan készült?

Nagyon népszerű mesetípus, magyar nyelvterületen rengeteg változata van, és blogoltam róla a korábbi sorozatban is. A könyvben szereplő mesét hat különböző szövegből gyúrtam össze, amelyek között leginkább az egyes háztartási feladatokban, és azok (halálos vagy kevésbé halálos) kimenetelében volt különbség. Nagy élmény volt mazsolázni a mindenféle mókás jelenetek között; mindegyik szöveg tartogatott valami látványos meglepetést. A válogatásban pusztán az vezérelt, hogy én személy szerint melyik mozzanatokon kuncogtam fel a legjobban.

Mitől különleges?

A "láthatatlan munka" nem csak mesei idézet, de a feminista irodalomban ismert fogalom is. Azokat a tevékenységeket írja le, amik csak úgy "elvégződnek" egy háztartásban anélkül, hogy a fő otthonteremtőn (legtöbbször a nő/feleség/anya) kívül bárki más észrevenné, hogy megtörténtek. A szappantartó mágikus módon újratölti magát, a kávéasztalról eltűnnek a koszos poharak, a fiók, abrakadabra, megtelik tiszta zoknival. Ezt a fajta munkavégzést sokszor csak akkor érzékelik a haszonélvezői, amikor hirtelen megszűnik (pl. anya elutazik egy hétvégére, és bekövetkezik a mosatlanedény-apokalipszis, vagy nincs a házban tiszta alsógatya).
A mese a maga egyszerű és humoros módján pontosan leírja, mi a legfőbb probléma a "láthatatlan munkával": az, hogy általában az oroszlánrésze egyetlen személyre hárul, és ezt senki más nem értékeli. A mesebeli férj szerint az asszony otthon "egész nap pihenget", vagy "pletykálkodik", és "nem csinál semmit." A mese ehhez illően pofonegyszerű megoldást is kínál a problémára: egyedül hagyja a férjet vele, hogy vegye észre, és oldja meg maga. Az ebből elszabaduló káosz természetesen költői túlzásokkal él, de a lényege átjön, és sok nő mindennapi tapasztalatait tükrözi. Látványosan ide vág például az a nemrég megjelent statisztika, hogy amióta Spanyolországban az apák több szülői szabadságot vesznek ki, azóta látványosan csökkent a kedvük több gyereket vállalni. Nemrég a Twitteren is volt egy nagyon népszerű, hosszú üzenet-lánc, amelyben nők osztották meg egymással a legviccesebb "láthatatlan munka" élményeiket - például azt, amikor egy férj a régi házukból kiköltözve ódákat zengett a szappantartóról, mert az "sohasem fogyott ki." Angolul tudóknak pedig szeretettel ajánlom a mágikus kávézóasztal örök klasszikus történetét.
Persze amikor a gyakorlatban jelenik meg, a "láthatatlan munka" egyáltalán nem ilyen vicces, sőt, közép- és hosszú távon nagyon súlyos, káros következményei lehetnek a terhelt személy mentális egészségére és emberi kapcsolataira. A mese szépsége abban rejlik, hogy letisztultan, látványosan tálalja a dolgot - amilyen rövid, olyan hosszan érdemes elgondolkodni rajta.
Aki pedig nem hiszi, az járjon utána. Például kérdezze meg a nőket az ismeretségi körében.

Érdekesség

Kovács Ágnes néprajzkutató szerint ez a mesetípus válasz volt a "lusta asszonyt megleckéztető" történetekre.