2018. december 8., szombat

Boszorkányok földjén (Népmesék nyomában a világ körül 107. - Andorra)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Andorra hivatalos nyelve a katalán, megint csak nem sikerült teljes kötet népmesét beszereznem se angolul, se spanyolul. Összevadásztam viszont néhány mesét és legendát internetes forrásokból. 

Az ordinói dudás

Egy híres dudás zenélni igyekszik egy esküvőre, amikor farkasok támadják meg. Gyorsan felmászik egy fára, és a zenéjével tartja magától távol a farkasokat, akik úgy megijednek a hangtól, hogy messzire menekülnek. A falubeliek másnap találnak rá a hang nyomán, mert nem meri abbahagyni a zenélést.

Aubinyá Fehér Hölgye

Egy kapzsi püspök sanyargatja a népet, mire a földesúr lánya, a Fehér Hölgy, aki megörökölte az apja földjeit, a védelmükre kel - mégpedig úgy, hogy egy éjszaka az erdőbe csábítja a püspököt, akit soha többé nem lát senki. Cserébe megjelenik a környéken egy nagy farkas. Mindenki vonja le a maga következtetését.

Az Engolasters-tó

Egy kis városba koldus érkezik, akit mindenki elkerget vagy átver. Végül egy lány kenyered ad neki, amiért cserébe a koldus azt tanácsolja neki, meneküljön. A városra aznap éjjel árvíz zúdul, és a helyén reggelre tó keletkezik, ahová azóta andorrai boszorkányok járnak fürdeni.
(Itt egy másik verzió is)


A Meritxell-i Szűz Mária

Háromkirályok napján Meritxell lakói egy Mária-szobrot találnak egy rózsabokor tövében. A templomba viszik, ám másnap reggelre varázslatos módon visszakerül a bokor alá, így ott állítanak neki kápolnát.

A hétágú kereszt

Egy fiú nagyon fél az ördögtől, mire hét másik legény elhatározza, hogy megtréfálják, és elküldik éjszaka borért a boltba, egy puskával (ami nincs megtöltve). Sajnos a boltos megtölti a puskát, így mikor a fiú visszafelé jön, lelövi a legényt, aki fehér lepedőbe öltözve megpróbált ráijeszteni. A haláleset helyén hétágú kereszt jelenik meg.

A boszorkányok köve

Bronzkori sziklafaragásokról szól a legenda, mely szerint andorrai boszorkányok harcoltak meg itt az ördöggel, és végül a mélybe taszították; az ördög karmai hagytak nyomokat a sziklafalon.


Hova tovább?
Portugáliába!

2018. december 1., szombat

Senki se számít a spanyol királylányokra (Népmesék nyomában a világ körül 106. - Spanyolország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Cuentos ​Populares Españoles
José María Guelbenzu
Siruela, 2006.

A kötet 117 spanyol népmesét tartalmaz, amiket a szerző némileg modernebb nyelvezetre ültetett a dialektusok helyett, de megtartott eredeti formájukban; közben arra is odafigyelt, hogy Spanyolország midnen tájegységéből (beleértve Katalóniát és Baszkföldet is) kerüljenek mesék a gyűjteménybe. A könyv végén a mesék forrásai is meg vannak jelölve. Maguk a történetek folyamatosan követik egymást, fejezetek vagy különösebb rendezési elv nélkül, ezért érdekes volt oldalról oldalra felfedezni, mi mindent tartogat az olvasó számára a könyv. Összességében nagyon jó élmény volt, sok remek, színes, fordulatos mesét találtam benne.

Fénypontok

Pont így karácsony közeledtével nagyon szép volt az Aguinaldo (karácsonyi ajándék) című mese, melyben két kisgyerek elindult az erdőbe, hogy útba igazítsák a házikójukhoz a Háromkirályokat (mert előző évben nem találták meg). A királyok helyett azonban egy hölggyel találkoztak, aki levéllel küldte őket egy elvarázsolt kastélyba, veszélyekkel és kalandokkal teli úton. Ezt a mesét egyébként rögtön be is válogattam a Villa Bagatelle és a Világszép Alapítvány idei adventi naptárába.
Hasonlóan megható volt a Bűnbánó rablók története, melyben egy szent életű remete gúnyt űzött egy elfogott gonosztevőből, mondván, hogy biztosan a pokolra jut - erre Isten büntetést küldött rá, hogy megtanulja, mindenkinek van esélye megjavulni. Megfontolandó üzenete volt a Tiszta vér című mesének is, melyben egy jószívű király gonosz fiát tanította emberszeretetre oly módon, hogy megmutatta neki, a kisbabák mind egyformák, és az ő vére is piros mint mindenki másé. Kevésbé volt optimista viszont a Zöld Sapka , melyben emberünk egy boszorkánytól olyan sapkát kapott, amivel mindenkinek hallotta a gondolatait - és megállapította, hogy az emberek mind szörnyűek.
Nagyon tetszett a Boszorkányok varrókészlete, melyben egy szegény asszony véletlenül megtalálta az anjana nevű egyszemű boszorkányok elveszett varrósdobozát, és mivel jószívűen elajándékozta belőle a tűket és gombostűket, a boszorkányok segítettek neki megmenteni a fiát egy óriástól. A törpe című mesének is női főhőse volt, aki, miután véletlenül a rossz legénnyel szökött meg, inkább megmentett egy királylányt egy gonosz törpétől; A héttornyú vár három hősnője egy rakat óriással végzett, hogy megmentsék magukat; az Aranycipellő hősnője pedig furfangos módon bizonyította az ártatlanságát, amikor házasságtörésért próbálták elítélni. Törpe egyébként szerepelt egy másik klassz mesében is, ahol egy Pásztor és egy törpe kötöttek barátságot, és mentettek megy együtt egy királykisasszonyt.
Néhány ismert mese váratlan fordulatot vett a kötetben. Az Alvó királylány érdekes Csipkerózsika-kombináció volt, melyben nem csók, hanem szálka-kihúzás ébresztette fel a lányt (plusz pont), de aztán a herceg hazament a feleségéhez (mínusz pont), aki megpróbálta eltenni Csipkerózsikát láb alól, és a két gyerekét meg is főzte, és felszolgálta a férjének. A végén a herceg és Csipkerózsika egymáséi lettek (plusz pont), a gyerekek viszont nem keltek életre (mínusz pont). Angelina és az Oroszlán tulajdonképpen Szépség és a Szörnyeteg volt egy olyan csavarral, hogy a férjét kereső lány menet közben még katonának is öltözött, és megölt egy sárkányt. A Sárkánykirályfi meséjében egy lánynak királylányhajból kellett inget varrnia, hogy megtörje az átkot; később kiderült, hogy a királylány pont a sárkánykirályfi húga volt. Bolhabőr meséjében ezúttal maga a királykisasszony csinált bolhabőr dobot, aminek a hős varázslatos képességű segítők segítségével tudta meg a titkát (és megelégedett a jutalommal, a lány nem kellett neki); Az "itt vagyok" gyűrű klasszikus Küklopsz-mese volt, csak éppen itt Odüsszeusz helyett egy okos lány szerepelt. A szénégető és a Halál találkozásánál a szénégető először sikeresen átverte a Halált - ám amikor a Halál úgy tett, mintha felakasztotta volna magát, a szénégető mégiscsak belesétált a csapdájába. A klasszikus kátránybábus trükkel ért rossz véget Juan y Medio meséje, aki hős létére elrabolt egy királylányt, de a lány a bábu segítségével vízbe fojotta, és hazament.

Kapcsolatok

Több kedvenc mesetípusommal is találkoztam a könyvben, aminek külön örültem. Találtam a "három csodás ajándékra" olyan verziót, melyben a lány végül mindhárom kérőjét férjül vette - sőt, eleve azért küldte el őket a király szerencsét próbálni, mert nem akarta engedni a lányának, kifejezett kérése ellenére, hogy három férje legyen. Nagyon örültem a Kanári Királyfi (olasz mese) spanyol verziójának is, Levendulavirág címszó alatt, vagy a klasszikus tűzrőlpattant mediterrán Bazsalikomlányénak, akit itt Zöld Rózsának hívtak. Szintén mediterrán mesetípus az egér és a bogár (itt pillangó) házassága. Az eddigi legjobb váltott gyerekes történet volt az Elveszett fiú, melyben az apa el akarta pusztítani a váltott gyerekét, de az anya többször megakadályozta ebben, és végül ez mentette meg a vér szerinti fiút is.
Rengeteg klasszikus mesetípus szerepel a könyvben - Hüvelyk Matyi (Periquillo), Tündérek ajándéka, Három narancs szerelmese (itt rögtön gyerekestül pattantak ki a tündérek a narancsból), Három állat alakjába változó hős (elrejtett erő mesében), Kékszakáll (lánnyal, aki megmentette magát és a nővéreit is), Három fonóasszony, Csizmás Kandúr, Királylány a koporsóban, Mindent látó királylány, Kovács és az ördög (avagy Juan Soldado), Tía Miseria és a Halál, Állatmenyasszony (békával, akit kígyóvá változott nővére segített), Brémai muzsikusok, Ördög három arany hajszála, Hollóvá változott fiúk (itt oroszlánokkal), Hűséges barát (itt is halva maradtak a gyerekek), Aranyat köpő királyfi, Fájdalomkő és Szerelemtőr (ezt eddig csak török meseként ismertem), Fortunatus, Férfivá változott lány (itt direkt azzal a céllal, hogy király akart lenni, de csak így tudott beházasodni a királyi családba), Fehérlófia (avagy Juan el Oso), Varázslatos segítők, Táltos királylány (aki elcsalta a hősöktől a varázstárgyaikat), Méhkirálynő, Három kismalac (lány malacokkal, akik együtt építkeztek, aztán kitúrták egymást).
A tricksterek közül leginkább Juan Bobo és a róka emelkedtek ki (utóbbi a klasszikus kútba-mászós trükkel verte át a farkast).

Hova tovább?
Andorrába!

2018. november 24., szombat

Végeláthatatlan varázsmesék (Népmesék nyomában a világ körül 105. - Ír Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folktales of Ireland
Sean O'Sullivan
University of Chicago Press, 1968.

Megint csak egy klasszikus kerül fel a listára. A könyvben ötvenöt ír népmese szerepel, tematikus fejezekre osztva (Hősök és királyok, Varázslók és boszorkányok, Állatok és madarak, stb.). Hosszú előszó és bevezető szól az ír népmesegyűjtés történetéről, és a népmesemondás hagyományáról. A könyv végén minden történethez tartoznak jegyzetek, források, szószedet és bibliográfia is. 20 századi néprajzi gyűjteményként a nagy, híres ír legendák kimaradtak ebből a kötetből, de volt cserébe helyettük rengeteg érdekes, kevéssé ismert mese.

Fénypontok

A kötet nagy részét hosszú, bonyolult, sok epizódból álló varázsmesék tették ki. Ilyen például Céatach, a hős varázslótanonc története, aki megmenti a mestere lányát, mindenféle kalandokon át Íroroszágba kerül, további kalandokat él át, hogy megtarthassa a feleségét, majd még meg is hal, furfangos szerelme pedig feléleszti. A mesében, mint sok más történetben is a könyv folyamán, szerepet kapott Íroroszág legendás hős-csapata, a Fianna. Szólt történet arról, hogyan kapták a Fianna hősei különleges képességeiket a Fiatalság istennőjétől, hogyan győzött le Goll Mac Morna három boszorkányt, és hogyan csatlakozott hozzájuk Oscar, Fionn nagy erejű unokája, akit a görög király lánya szült Oisínnek, a dalnoknak. A Fiannán kívül a másik legendás ír hős, Cú Chulainn is tiszteletét tette a kötetben egy mese erejéig - de inkább mesemondói, mint harcosi minőségében.
A férfi, akit megmentettek a pokolból hasonlóan komplex, de sokkal mélyebb történet volt egy lányról, aki elhagyta kegyetlen férjét, beleszeretett egy másik férfiba, akin átok ült, és a lánynak a pokolban kellett kiszolgálnia, hogy megszabadíthassa az új szerelmét, saját magát, és sok más lelket is. Képi világában és nyers megfogalmazásában hasonlóan ütős volt A planéták királynője, akihez egy szerencséjét kereső ember látogatott el a kérdéseivel, de közben megfigyelhette azt is, hogyan dönti el a királynő az egyes emberek sorsát. A történelmi legendák közül a legérdekesebb az volt, amelyben egy látnok előre megjósolta az angol hódítást és Cromwell érkezését, és segített egy szerencsés ír embernek kibekkelni a földek elkobzását - majd tett arról is, hogy Cromwell a pokolra jusson.
A tündérlegendák közül Seán Palmer utazása Amerikába a tündérekkel volt a legmókásabb, amelyben hősünk egyetlen éjjel megjárta New Yorkot és Bostont, és meglátogatta messzire szakadt rokonait. A tündérlények között felbukkant a leprikón is, aki ezúttal nem kincset adott, csupán gúnyosan kinevette az őt fogva tartó ember balszerencséjét. A mágiáról szóló történetek közül a legjobb a Feketemágia című volt, amelyben egy apa rájött, hogy a felesége boszorkány, amikor meglátta a kislányukat játékból hajókat elsüllyeszteni. Anyja lánya volt...

Kapcsolatok

Az egyik walesi legendához volt nagyon hasonló a Hideg májusi éjszaka története, amelyben egy sas a világ legöregebb teremtményének keresésére indult (és az Öreg Varjú képében találta meg azt). A skót kötet után it is akadt Ember, akinek nem volt története - de mire átvergődött egy őrült, elvarázsolt éjszakán, már lett neki egy. Szintén a skótoktól volt ismerős a Hangasör titkának legendája, amit a piktek (vagyis jelen esetben dánok) magukkal vittek a sírba, és A tehén, ami megette a dudást (vagy legalábbis a gazdái úgy hitték). A tündértörténetek között felbukkantak szokásos elemek, mint például a tündérbába.
Grimm-meséknek volt rokona a Négylevelű lóhere, mely képessé tette tulajdonosát arra, hogy átlásson egy szemfényvesztő illúzióin.
A tricksterek közül kiemelkedett a róka, aki a szokásos trükkökkel (pl. magát halottnak tettetve) járt túl állatok és emberek eszén. A leghíresebb trickster mégis Daniel O'Connell volt, akire sok klasszikus trickster-sztori ráragadt, például az "étel illatáért pénz illata" típusú történet is.

Hova tovább?
Spanyolországba!

2018. november 17., szombat

Egy kis ország nagy legendái (Népmesék nyomában a világ körül 104. - Észak-Írország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Armagh Folk Tales
Frances Quinn
The History Press, 2014.

Mivel a kihívás politikai, és nem kulturális határok mentén halad, külön könyvet kellett választanom Észak-Írországhoz. Szerencsére pont akadt egy, amit egy mesemondó ismerősöm írt, és több történetét személyesen hallottam tőle. Az Armagh megye ötven meséjét és legendáját összefoglaló könyv a History Press sorozatának egyik olyan kötete, amit hivatásos mesemondó gyűjtött, válogatott, és írt, és ez szokás szerint meg is látszik rajta. A történetek tematikus fejezetekre oszlanak, legendás hősöktől helyi legendákig, és érdekes történelmi eseményekig. Mivel elsősorban ismeretterjesztő és szórakoztató kiadványnak készült, források nincsenek megjelölve benne, de magukból a szövegekből mindig iderül, honnan származik az adott történet. Nagyon boldog voltam, hogy sok olyan klasszikus történet is szerepel benne, amiket Írországból kár lett volna kihagyni.

Fénypontok

A klasszikus ír legendák közül soknak van Armagh-i vonatkozása. Mivel a megye területén található Emain Macha (Navan Fort), az ulsteri királyok és hősök egykori székhelye, tulajdonképpen az ulsteri legendaciklus jó része ide köthető - kezdve Macha ikreivel, akikről magát az erődöt elnevezték. Itt egy terhes asszonyt kényszerítettek rá, hogy fusson versenyt a király lovaival; a győzelem után ikreket szült, és megátkozta Ulster férfijait, hogy valahányszor ellenség tör az országukra, szülési fájdalmakban feküdjenek. Egy másik Macha, Macha Mongrúad hasonlóan legendás, harcos hercegnő volt, aki lány létére királyságot nyert magának. És ha már ulsteri hősök, akkor nyilván szó esett Cú Chulainn gyermekkoráról, harcossá válásáról, és arról is, hogyan nyerte el legendás nevét.
Szintén van ulsteri vonatkozása Lir gyermekeinek, akiket mostohaanyjuk kilencszáz évre száműz a tengerre hattyúk képében, és csak a kereszténység érkezésekor lelnek nyugalomra; valamint az ír hagyomány leghíresebb szerelmi tragédiájának, Deirdre és Naoise történetének.
És ha Írország, akkor természetesen megérkeztünk a Fianna őshazájába. Slieve Gullion hegyét tavaly én is megmásztam, és megmerítkeztem egyik kedvenc Fianna-legendám, a Slieve Gullion-i Vadászat helyszínében. A könyvben két verzió, egy klasszikus és egy későbbi is szerepel erre a sztorira. Egy történet erejéig szó esett Oisínról is, aki segített Szent Patriknak legyőzni egy vad bikát, hogy az Armagh-i katedrálist megépíthesse.
Klasszikus, és nagyon jópofa Fergus Mac Leide története, a leprikónok legkorábbi említése az ír hagyományban. Leírja egy leprikón király látogatását az ír királyi udvarban, és azt is, hogyan küzdött meg vízjáró cipőiben Fergus király egy tóban élő szörnyeteggel.
A legendák között felbukkant kedvenc keresztény sellőm, Liban, akiből halála után szent lett, Szent Murigen néven; valamint a Fekete Disznó Árka, egy eredetmagyarázó monda, miszerint egy gonosz, diákokat kínzó tanítót változtattak a szülők dühöngő vaddisznóvá, aki feltúrta a környéket. Az újkori legendák közül messze a leghátborzongatóbb az Éhes fű hiedelme volt; a nagy éhínség idején meghaltak sírjai felett állítólag olyan fű nő, ami leküzdhetetlen éhséget kelt abban, aki rálép, és akár a halálát is okozhatja.

Kapcsolatok

Ismét volt alkalmam találkozni olyan sztorival, amit nagyapám helyi történetként mesélt nekem gyerekkoromban (az asszonyról, aki zsákkal hozza a bűnbánási gyertyát minden félrelépéséért). Sok országban találkoztam már a sírrabló és a tetszhalott meséjével is - az asszony, aki "Egyszer halt meg, de kétszer temették", arra tér magához a sírban, hogy egy rabló le akarja vágni a gyűrűsujját. Erre rögtön két verzió is volt, a legkorábbi 1705-ből.
Alvó lovagok, avagy harcosok ezúttal a Fekete Disznó mondájában bukkantak fel, és a világvégére vártak. Természetesen voltak tündérhiedelmek is elrabolt asszonyokról, éjszakai mulatságokról, tündérbábákról és váltott gyerekekről. Külön fejezetet kaptak a 21. század elején gyűjött tündérhiedelmek. A kedvenc sztorim viszont az volt, amikor egy folklorista kihallgatta, mit beszélnek róla a helyi emberek, és leírta a beszélgetést. Jókat kuncogtam az egészen - főleg a végén, amikor a két bácsi megegyezett, hogy maga a gyűjtő is csak tündér lehet.

Hova tovább?
Az Ír Köztársaságba!

2018. november 10., szombat

Tündérek, hősök, varázslók (Népmesék nyomábana világ körül 103. - Skócia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The Penguin Book of Scottish Folktales
Neil Philip
Penguin Books, 1995.

Klasszikus népmesegyűjtemény jegyzetekkel, forrásokkal, típusszámokkal; reprezentatív kötetnek készült, ami bemutatja a skót hagyomány sokféleségét. 112 mese található benne, tematikus fejezetekre osztva területek (felföld és alföld) valamint mesefajták (tündérek, tréfás mesék, stb.) szerint. A bevezetőben szó esik a mesekatalógusokról, a szóbeli mesélés sajátosságairól, a skót mesemondó hagyományokról, és a női és férfi mesemondók szerepeiről is. Minden történethez tartozik forrás, mesemondó, és típusszám. Sok szöveget fonetikusan jegyeztek le, amitől az olvasás helyenként borzasztóan nehézkes volt; hangosan ki kellett olvasnom a skót szavakat, hogy rájöjjek, mit jelentenek. Ennek ellenére a könyv érdekes, és sok remek történetet találtam benne.

Fénypontok

Kate Crackernuts
Több kedvenc skót mesém is szerepel a kötetben. Például Kate Crackernuts, egy fordított "széttáncolt papucsok", amelyben a lány menti meg a királyfit, és közben a saját mostohanővérét is. Hasonlóan szeretem Mally Whuppie-t, a mi Inculánk/Rebekánt skót párját, aki sorozatosan túljár egy óriás eszén; ráadásul itt nem is a nővérei mártják be a királynál, hanem pont nekik akar segíteni az óriás kincseivel. A Felvidéken ugyanő Maol a Chliobain néven szerepelt.
Nagyon tetszett Maraiche Mairneal, avagy a Bölcs Tengerész meséje, amiben egyáltalán nem az öreg tengerész volt a főhős, hanem egy királyfi, akire rátekeredett egy kígyó, és nem tudott megszabadulni tőle; így aztán ki kellett harcolnia az öreg, vak tengerész segítségét, aki elvitte egy varázslóasszonyhoz és a lányához, akik meg tudták törni az átkot.
Váratlan fordulatot vett Az özvegy fia és a királylány című sárkányölő mese, amikor a legény úgy győzte le a tűzokádó sárkányt, hogy egy tevét teleitatott vízzel, és aztán a vízköpő tevét használta tűzoltásra. Hasonlóan váratlan volt A férfi a csónakban, aki azt állította egy mulatságban, nem tud egyetlen sztorit sem, ám ekkor egy csónak elragadta, nővé változott, megházasodott, gyerekei lettek, végül hazatért, ismét férfi lett, és most már volt egy jó sztorija... (kamaszok szokták szeretni ezt a mesét).
Nagyon boldog voltam, hogy a Fianna hőseiről is szólt néhány legenda a kötetben. Finn Mac Cool kalandja az Óriások Földjén már ismerős volt, a saját könyvembe is beválogattam és sokat mesélem. Finn és a rettenetes Szürke Kutya történetét feldolgozásból ismertem, de jó volt a hagyományos változatot is elolvasni (mindig is az egyik kedvenc legendám volt). Szerepelt egy változat a Berkenyefák Házára is (itt Sárga Mező), ahol egy elvarázsolt házban az összes Fianna-harcos a székekhez ragad, és két fiatalnak kell megvédeni őket egy egész hadseregtől. És ha már Fianna, akkor Oisín (Osszián) legendája sem maradt ki a sorozatból.

Michael Scott sírja
A hőslegendák mellett történelmi legendák is bőven akadtak a könyvben. Volt például egy történet a Piktekről, és arról, hogy az utolsó pikt férfi és a fia hogyan vitték a sírba magukkal a hangasör készítésének tudományát. Felbukkant Sir James Ramsay of Bamff, akit a saját könyvembe is felvettem annak idején, mert egy fehér kígyó húsától csodás orvosi képességeket szerzett, és a legendás Michael Scott, a skótok leghíresebb (avagy hírhedtebb) varázslója. A tündér-történetek közül megfogott Black Lad MacCrimmon és a Banshee találkozása, ahol a tündér megkérdezte a dudás fiút, sikert szeretne-e tehetség nélkül, vagy tehetséget siker nélkül. A fiú az utóbbit választotta, és olyan zenét tanult a bansheetől, amit senki más nem tudott.

Kapcsolatok

A Fekete Bika képregény-
változata (Image Comics)
Elég sok klasszikus mesetípus szerepelt a könyvben; volt Anyám megölt, apám megevett; Hamupipőke; Szépség és a Szörnyeteg (itt Fekete Bika); Varázslatos menekülés (Green Sleeves); Békamenyasszony; A púpos és a tündérek; Okos lány; Élet vize (szárnyas farkas helyett barátságos medvével); Rókaszemű menyecske, és Madárrá változott fiúk (ahol gyapjúsásból készültek az ingek). Akadt skót változat a Békakirályra is; megcsókolni itt sem kellett, csak levágni a fejét egy baltával. Ismerős volt Rumpelstiltskin skót női változata, Whoppity Stoorie, és A Kút a világ végén (Holle Anyó változat) is, mert egy Appalache-i mesemondó ismerősöm nemrég adott ki cédét, amelyen az amerikai változat szerepel.
Más európai varázsló-legendákra emlékeztetett Donald Duibheal Mackay története, akinek nem volt árnyéka, cserébe volt varázsereje. Szintén ismerős volt Európából a Dongó, amelyik kirepül egy alvó ember száján, és mindenféle helyeket jár be, amikre az ember álomként emlékezik.
Az anekdoták között több klasszikus Münchhausen-mese volt; azt, amiben a szakács ellopja a sült lúd egyik lábát, a Dekameronból és a saját nagyapámtól is ismertem már. Csikótojás is akadt.
Voltak alvó lovagok, fekete páncélban, akik a királyuk eljövetelét várták, és megvakított küklopsz helyett ezúttal megvakított tündér szerepelt Tam M'Kechan történetében.
A tündérmesék között sok volt az ismerős motívum: Éjszakai tánc a tündérdombban, tündérek bábája, váltott gyerekek, tündérek által elrabolt feleség (akinek visszatérve választania kellett a régi és az új férje között), tündérekkel együtt utazó halandó (Hurrah for Kintail!). Akadt egy selkie mese és egy gonosz sellő is.
Tricksterként George Buchanan, a király udvari bolondja szerepelt.

Hova tovább?
Írországba!

2018. november 3., szombat

Arthur, Merlin, és a Többiek (Népmesék nyomában a világ körül 102. - Wales)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The Welsh Fairy Book
W. Jenkyn Thomas
F. A. Stokes, 1908.

Nyolcvannégy csodálatos walesi tündérmese húzódik meg ebben a régi kötetben. Egy tanító gyűjtötte össze és mesélte újra őket, azzal a céllal, hogy a tanítványai megismerkedhessenek belőle a saját kultúrájuk, otthonuk történeteivel. A mesék nyelvezete ennek megfelelően irodalmi, de olvasmányos, és több mesetípus ismétlődik a könyvben aszerint, milyen földrajzi helyszínhez kötik őket. Ahol csak lehet, a szerző konkrét tájba helyezi a meséket - tavakhoz, hegyekhez, városokhoz kötődő legedákat gyűjt. A legtöbb név a külföldi olvasó számára kimondhatatlan, de Thomas szerencsére mellékel egy kiejtési útmutatót is a walesi nyelvhez a könyv elején. Külön érdekesség, hogy az eredeti kötetet Willy Pogány, avagy Pogány Vilmos András, egy magyar születésű művész illusztrálta.

Fénypontok

Kalandos és hátborzonagó történet a The drowning of the Bottom Hundred legendája, melyben egy tengerszint alatt fekvő, gátakkal védett királyságot árasztott el a víz, miután évekig nem törődtek a gát javításával. A tragédiát csak egy maréknyi hősies ember élte túl, közöttük egy királylány, egy dalnok, és egy katona. Szintén árvízzel végződött Az elsüllyedt udvar meséje, melyben a király lecserélte idősödő feleségét egy titokzatos fiatal nőre - akiről kiderült, hogy maga a királyné volt, aki sötét alkut kötött, hogy megfiatalodjon.
Generációkon keresztül öröklődő traumáról szól Pantannas átkának legendája, melyben egy földműves felszántja a tündérek táncterét, de amikor meg akarják büntetni, kikönyörgi, hogy inkább a leszármazottain teljesedjen be a büntetés. Hosszú évekkel később ükunokája, Madoc az esküvője napján eltűnik, és csak évtizedekkel később kerül elő a tündérek világából, amikor már minden szerette elhalálozott. Hasonlóan hosszú időt ölelt fel A világ legöregebbjei című, mágikus hangulatú mese, melyben egy ősöreg sas hozzá illő feleséget keresett, és végiglátogatta a világ legősibb élőlényeit, míg végül megállapodott egy bagolynál, aki még emlékezett a világ kezdetére.
A könyv nagy részét tündérlegendák teszik ki. Elidyr Tündérföldi Utazásából például megtudjuk, hogy a tündérek sáfrányos tejen élnek, sohasem hazudnak, és a nyelvük rokon az ógöröggel. A tündérek mellett szerepelt a kétes hírű bajkeverő Pwca (púka) is, aki segítőkész volt, de ha megharagították, folyamatos bajt hozott a házra. A boszorkánylegendák közül kiemelkedik Goronwy Tudor és a llanddonai boszorkányok története, melyben egy egész város szerepel, melynek minden lakója sötét praktikákat űz.
Természetesen olyan híres történetek is helyet kaptak a könyvben, mint a wales szimbólumaként ismert Vörös sárkány eredetmondája (Merlin gyerekkorával együtt), Gelert a hűséges, tragikus sorsú vadászkutya, vagy a Szakállakból szőtt köpeny, melyben Arthur megölte a félelmetes Rhitta Gawr-t, aki legyőzött királyok szakállait gyűjtögette. Más könyvekből már ismerős volt Hu Gadarn története is, aki egy lány segítségével szabadította meg a vidéket az Afanc nevű vízi szörnyetegtől (ezt a mesét nemrég a Nők Lapjának is újrameséltem).


Kapcsolatok

Ha van olyan ország, ahol az Alvó Lovagok legendája őshonos, akkor minden bizonnyal Wales az. Arthur király vitézei több hegy alatt is nyugszanak egyszerre, és várják, hogy visszatérjenek megsegíteni az utódaikat. Hasonló módon a tündérlegendák között is akadt nem kevés, amik ismerősek voltak: Volt több tündér-bába varázskenőccsel a szemében (pl. Lowri Dafydd), váltott gyerek akit különös viselkedéssel szóra kellett bírni (pl. A llanfaboni váltott gyerek), emberek akik Tündérföldre tévedtek és csak évszázadok múlva tértek vissza (pl. A varázslatos muzsika). Tündérek töltötték be a Tárulj, szezám mese rabló-szerepét, ahol rejtekhelyüket csak Tündér-jelszóval lehetett megnyitni.
Akadtak egyéb ismert mesetípusok is, például a Rumpelstiltskin-féle névkitalálós történet, melyre itt Sili go Dwt volt a megoldás, vagy a nálunk Tücsökként ismert hamis jós, akinek itt Fekete Robin volt a neve.
Szintén klasszikus a walesi mesék között a görög mitológiából is ismert Szamárfülű király (csak itt lófülei voltak). Érdekes módon felbukkant ismét a gyerekeit sirató Fehér Asszony (Szent Tegla kútjának legendájában), akit Dél-Amerikából már jól ismerek. Talán a legjobban mégis annak a mesének örültem, ami megmagyarázta, Miért vörös a vörösbegy, és nagyon hasonlít az egyik kedvenc amerikai mesémre, melyben madarak hordanak vizet a pokolban szenvedőkenk.

Hova tovább?
Skóciába!

2018. október 28., vasárnap

Könyvtáras-ottalvós

Vannak fellépések, amikre nem lehet nemet mondani. Amikor például megkérdeztek, hogy szeretnék-e benn aludni a Miskolci Herman Ottó Gimnázium könyvtárában, és Halloween alkalmából rémtörténeteket mesélni a kamaszoknak, muszáj volt azonnal igent mondanom. Benn aludni egy könyvtárban! Kár, hogy akkor nem volt ilyen, amikor én voltam kamasz. De legalább most pótolhattam.

Délután ötre érkeztem a könyvtárba, amikor még nagyban zajlott a Halloween-ünnepség előző szakasza. A diákok csoportokban dolgoztak, hogy megalkossák a suli szörnyeit; minden csapat szörnyet tervezett, rajzolt, történetet alkotott, majd egyenként bemutatták a végeredményt a háromtagú (szintén diák) zsűrinek. Már itt éreztem, hogy jó helyen vagyok: A rajzok és az ötletek színesek voltak és szórakoztatóak, vécé mellé pisilő fiúkat büntető kísértet-takarítótól a büfét kirabló szörnyetegig. A csapatok pluszpontokat kaphattak minden jelmezért, amik között szintén volt egy-két lenyűgöző darab (és jó sok arcfesték).

Amíg a zsűri elmélkedett, addig következtem én a meséimmel. A könyvtár szabad terének közepén rengeteg babzsák tornyosult, rajtuk keresztül-kasul heverő boszorkányokkal és zombikkal; még a villanyt is lekapcsoltuk, így lett igazi a hangulat. A szörnyeteg királykisasszony meséjével indítottam (ki mondta, hogy a magyar népmesék nem Halloween-kompatibilisek?), utána következett közkívánatra Hoichi és a kísértetek japán legendája. A két mese után a fiatalabb korosztály hazavonult, az idősebbek pedig leadták a pizzarendelést, majd nekiálltak tököt faragni. Közben szólt a zene, repültek a lufik, előkerültek a sütőtökös muffinok, és úgy egyáltalán remek volt a hangulat. Egészen egyedi sütőtök-költemények születtek, amiket aztán kivittünk az udvarra, hogy teljes gyertyás pompájukban is megcsodálhassuk őket.

A pizza és a töklámpások után ismét mesemondás következett. Mivel ezt a korosztályt lehetetlen megijeszteni, elővettem Mary Culhane és a hulla történetét; ezt nemrég járattam be Erdélyben, és elég gusztustalan és hátborzongató ahhoz, hogy élvezetes legyen (plusz vagy egy bátor női főhőse). Mellécsaptam még Szigmund és Szinfjötli vikinges-férfarkasos legendáját is, hogy teljes legyen a szörnyfelhozatal. És ha már a szörnyeknél tartottunk, a vacsora után felállítottunk egy kivetítőt is, amin a Hotel Transylvania volt műsoron.


És még nem értek véget az esti könyvtári kalandok, sőt. Mivel akadtak, akik már látták a filmet, két polc közé bevackolva az érdeklődőknek spontán gyorstalpalót tartottam szerepjátékból. Kiszedtük a kockákat a Cluedo dobozából, és miután megegyeztünk, hogy látták a Gyűrűk Urát és a Hobbitot, és tudják, mi fán terem a tünde (hehe), rögtön bele is vágtunk egy rövidebb kalandba. Azt imádom a kiskamaszokban, hogy nagyjából 5.4 másodperc alatt jönnek bele a szerepjátékba, és onnantól kezdve én szórakozom a legjobban a kreatív megoldásokon és a mindent elsöprő lelkesedésen. A nyári táboros élmény után ezúttal sem kellett csalódnom. Három kalandozónk életveszélyes csapdákon jutott át, trollokkal küzdött meg, váratlan varázslatoknak esett áldozatul, és lemeccselt jó néhány törpe-tünde konfliktust, de az utolsó pillanatban (értsd: két perccel takarodó előtt) azért sikerült megoldaniuk a küldetést. Születtek azonnali poénok, ment a csapatmunka, és semmi kétségem nincs felőle, hogy maradandó lesz az érdeklődés az új mesemondói műfaj iránt...

Ahhoz képest, mekkora buli volt a könyvtári Halloween, a csapat becsületére legyen mondva, röviddel éjfél után mind elvonultak aludni a polcok közé rakott kis babzsák-fészkeikbe (némi hálózsákban mászkálás és zseblámpázás után). Hajnali hatig csend volt és nyugalom, és pedig nagyon jót aludtam valahol az Idegennyelvű szekcióban. Reggelire megettük a maradék muffint és banánt (volt, aki a pizzát is), és mindenkit útnak indítottunk az első órájára.


Minden iskolai könyvtárnak kéne ilyet szerveznie. Ahhoz képest, hogy felnőttként és dolgozni mentem oda, én éreztem magam a legjobban.

2018. október 27., szombat

Tele vannak az erdők elfelejtett népmesékkel (Népmesék nyomában a világ körül 101. - Anglia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel nem találtam olyan gyűjteményt, amelyben az Egyesült Királyság egyszerre képviseltetett volna, különvettem az országokat.


Forgotten Folk-tales of the English Counties
Ruth L. Tongue
Routledge, 1970.

Ez a könyv felkerült a kihívás legnagyobb élményei közé; szerintem újabb örök kedvencet avattam. Telis-tele van különleges, ismeretlen mesékkel. Ruth Tongue hosszú évek munkájával összerakott néprajzi gyűjtése 1966-ban tűz áldozata lett; a katasztrófa után a hölgy nekiállt, hogy fejből lejegyezze, és az égett papírok közül összeszedje a meséket, amiket ő maga gyűjtött, vagy mások küldtek neki levélben. Sokukat előtte nem is olvasta el, így nem csak a hagyomány, de ő maga is kis híján megfeledkezett a létezésükről. A kötetben kilencven ilyen mese szerepel. Három fejezetre vannak osztva, a fejezeteken belül pedig tematikus csoportokat alkotnak (pl. Sárkányok, Folyók és fák, Természetfeletti lények, stb.). Minden meséhez tartoznak források és jegyzetek, és a könyv tartalmaz egy megyék szerinti mutatót is.

Fénypontok

Sok kedvencet avattam ezzel a kötettel. Szerelem volt első látásra A róka és a tölgyek, melyben egy vadászok elől menekülő rókának fák és növények segítettek (vagy épp nem segítettek) elbújni, míg végül hazaért a férjéhez. Találkoztam ismét a Bodzaboszorkánnyal, akit a saját könyvembe is átemeletem annak idején; remek horror-sztori, amiben egy fa a fő ellenség, és egy talpraesett nagymama a hős. A fák elég sok más mesében is eleven szereplők voltak; Timbertoes és Silvertoes egy tölgy és egy nyírfa barátságáról szólt, A csodás erdő tölgyfái megmentettek egy lányt egy szüzekre vadászó királytól, a Zöld Asszonyok pedig három fáról szólt, melyek közül kettőt kivágott két gonosz testvér, és megbűnhődtek érte. Különösen sokat szerepeltek almafák, melyeket általában tündérek, vagy tündér-lovak (Lusta Lawrence) őriztek meg jószívű emberek számára a mohó szomszédoktól.

A fák mellett állatokról is szólt sok szerethető történet; nagyon tetszett például a Fekete Kiskutya meséje, melyben egy senki által nem kívánt kutyust egy lány hazavitt a családjához, és a kutya sorra megvédte őket egy boszorkány minden átkától. Kutya, macska, és szamár is segített egy kisfiúnak visszaszerezni a tündérek által elrabolt kishúgát A tündérek ködkapuja című csodás karácsonyi mesében, egy lányát kereső asszonyt pedig öszvér, vadászkopó, és öleb (!) segített a Grim (erdei démon) elleni harcban. Az Étel, tűz, társaság meséjében egy kedves, magányos anyókához költözött be egy szó szerinti házitündér...
Olyan mese is akadt, amit megkönnyeztem. A fekete kiskutya mellett ilyen volt Szegény Mall Zarándoklata, ami egy megesett (pontosabban erőszakkal a grófnak eladott) lány életéről szólt, ami egyre rosszabb fordulatokat vett, míg végül egy tisztességes pap érkezett a faluba, aki mindenkit legorombított, aki a lányt (már anyókát) bántani merte, majd a saját hátán cipelte el Canterburybe, hogy láthassa az örökbe adott fiát, akiből érsek lett.
Olyan ősi mesék is szerepeltek a könyvben, mint például az Éjjeli Vadászat, melyet egy fiú véletlenül idézett meg azzal, hogy az erdőben megtalálta és megfújta Herne kürtjét. Vagy a Solway-i Sárkány, amit apálykor a sekély vízbe ásott karókkal öltek meg - ezt a történet a világ legtöbb bennszülött népének hagyományában megtalálható. Sárkányok sok más történetben is felbukkantak, egyikük például kétszer is - először a Winlatter Sziklán álló szerzetes űzte el, másodjára pedig Három Bátor Legény, akik a Blue John néven elhíresült fluoritbányába száműzték a szörnyeteget.
Természetesen akadt más természetfeletti lény is a könyvben - például a mély tavakban élő, halk szavú és gyengéd sellők (Asrai), a legendás Fekete Kutya, unokatestvére a Tündérkutya, másodunokatestvére a Százszorszép Pincsi (nem én találtam ki, becsszó), Black Annis a kék arcú boszorkány, a Shuck néven ismert démonborjú/kutya, vízi pónik (shoopiltee), és mindenféle tündérek ezerféle néven (grig, boggarty, silky, stb.).
Egy mese erejéig még Robin Hood is tiszteletét tette. Mégiscsak Angliában járunk...

Kapcsolatok

Érdekes fordulatot vett az a Hattyúlány-mese, amelyben egy vadász megsebesítette a híres Hét Hattyú egyikét, és az átváltozott lányt hazavitte feleségnek. Amikor azonban a lány felgyógyult, ismét hattyú lett belőle, megtámadta a vadászt, kikergette a házból, a többi hat testvére pedig vízbe fojtotta. A menekülő palacsinta / mézeskalács meséjéhez hasonlított a Cheshire sajt, ami a mennybe ment, miután elgurult a paptól és szétosztotta magát a szegények között.
A szerző megjegyzi, hogy a Mi van a zsebemben mesét valószínűleg Tolkien is ismerte. Itt egy buta óriás és egy okos törpe kötött barátságot, és amikor ellopták egy varázsló birkáit, az óriás zsebébe rejtőző törpe segített mindkettőjüknek megúszni a varázsló bosszúját. Találós kérdésekkel.

Hova tovább?
Walesbe!

2018. október 20., szombat

Csók nélkül nincs Hófehérke?

A magyar hírek is megemlékeztek arról a világtörténelmi jelentőségű eseményről, hogy Kristen Bell színésznőnek "elgurult a gyógyszere" (ilyen szépen, professzionálisan, ugye), mert nem engedi a gyerekeit Hófehérkét nézni. Repkednek is a kommentek. Megfeministult, megdzsenderesedett szegény. "Már Hófehérke ébresztésével is baj van", kesereg egy főcím, "a meséket is elérte a MeeToo."


Na hát akkor lássuk.

Először is, az idézet szerint a színésznő két kislányát "arra biztatja, hogy a közös meseolvasás alatt nyugodtan kérdőjelezzék meg a mesék olyan momentumait, amiket problémásnak tartanak, teszem azt a Hófehérkét, amiben a nő beleegyezését tulajdonképpen semmihez nem kérték."

Szövegértés: Hófehérke nincs betiltva, csak beszélgetnek róla. Szülő a gyerekkel.
Attól állítólag fejlődik a szövegértésük.
De ezen rögtön lépjünk is tovább.

Mi is a baj Hófehérke felébresztésével? Miért nem lehet úgy hagyni, ahogy nagyanyáink mesélték? Szétrombolják itt a szőke hollywoodi nőszemélyek az évezredes mesehagyományt, őseink bölcsességével megtöltött szent történeteit? Már a mese sem olyan, mint az eredeti?

Hát, akkor elárulom, hogy az "eredeti" Grimm mesében Hófehérkét egyáltalán nem is csókolja meg a herceg.

Először is, az eredeti eredeti verzióban a háborúból hazatérő apja menti meg (erről itt blogoltam).
(Meg arról is, miért nincs olyan, hogy "eredeti" népmese)

Az 1812-es első kiadásban a herceg megtalálja a koporsóban fekvő lányt, és elkéri a törpéktől, mert megtudja, hogy hercegnő, és méltó helyre akarja vinni. Meg gyönyörködni a szépségében. A palotájába szállítja, ahol a szolgáknak kevésbé tetszik, hogy egy halott spinét kell cipelniük fel-alá (a királyfi mindenhová magával viteti a koporsót), ezért egy óvatlan pillanatban egyikük megrázza és megpofozza Hófehérkét, akinek erre kiugrik az alma a torkából, és életre kel.



Későbbi kiadásokban ez odáig szelídül, hogy a koporsót vivő szolgák vagy törpék megbotlanak, és az alma kiugrik a lány torkából.

A csók a Disney-mese híres jelenetéből ismerős mindenkinek.


(Egyébként külön vicces, hogy sokszor pont azok ragaszkodnak a csók szimbolikus erejéhez, akik a Disneyt szokták szidni a népmesék elrontása miatt)

Hófehérke egyébként nemzetközi szinten nem egy különösebben elterjedt mesetípus, eddig csak pár változatával találkoztam. Sokszor törpék helyett rablókhoz menekül (van olyan is, hogy aztán haza, mert a rablók dolgoztatják), de olyat is ismerek, ahol majmokhoz. Azok a kedvenceim, mint például a cajun Snow Bella, ahol az egyik törpéhez megy feleségül, miután megmentik az életét a gonosz mostoha praktikáitól.
A csókolózás egyébként a legtöbb verzióban elmarad.

A mesemondás végén nem szoktam tanulságot levonni, de most kivételt teszek. Tehát, kicsik és nagyok, mit tanultunk ebből?

1. Kristen Bell szövegértésre és kritikus gondolkodásra tanítja a lányait, mesemondással és beszélgetéssel. Ez jó dolog. A mesékről szabad beszélgetni.

2. A népmeséknek számtalan változata van, és mindenkinek joga van azt választani, azt mesélni, amelyik tetszik neki. Hófehérke csók nélkül is Hófehérke.

És akkor mind boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Sokszínű Hollandia (Népmesék nyomában a világ körül 100. - Hollandia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Száz könyv! Száz ország! Több ezer mese! Már túlvagyok a félúton...


The Flying Dutchman
And other folktales from the Netherlands
Theo Meder
Libraries Unlimited, 2007.

A könyv 126 holland mesét, legendát, és egyéb történetet tartalmaz, melyeket a szerző gondosan válogatott, hogy ne csak lefedjék a hagyományos műfajok skáláját, tündérmeséktől a városi legendákig, hanem bemutassák az ország kulturális sokféleségét is. A bevezetőből megismerjük Hollandia történelmét és kultúráját, beleértve a nép lelkületét és a holland konyha egyes alapvető ételeit. Olyan érdekességek is kiderültek, hogy a Bolygó Hollandi például egyáltalán nem a holland hagyomány része, hanem egy angol novella nyomán terjedt el a köztudatban. Voltak viszont helyette igazi holland mesék, amiket a most már online is megtalálható holland népmese-adatbázisból válogattak és fordítottak le, valamint egy rakat modern kori városi legenda is. Minden történet után jegyzetben jelöli a szerző a forrást, a mesemondót, a mesetípust, és egyéb érdekes dolgokat.

Fénypontok

Tetszett (és kicsit Hadrianus császárra hajazott) A király és a katona története, amelyben az álruhás király mindenféle kalandokon esett át egy kiszolgált katona társaságában, aki épp a királyi udvarba tartott, hogy a fizetségét követelje (avagy szétverje a király fejét). A végén persze minden jóra fordult.
A Stavoreni Hölgy
A legendák közül kiemelkedett a Lochem-domb Fehér Asszonyainak története, akik egyszerre voltak segítő és ártó szellemek. A történetben egy szegény legény nyerte el a szerelme kezét azzal, hogy kimerészkedett a Fehér Asszonyok dombjára, és (a lány segítségével) élve vissza is tért onnan. Természetesen szerepel azért a Bolygó Hollandi is a könyvben, bár egy érdekesebb, rövidített formában. Hollandia talán leghíresebb valódi legendája, a Stavoreni Hölgy története - melyben egy gazdag kereskedőasszony vízbe dobatja az értékes búzát a szegények elől, és megbűnhődik érte - sem maradt ki. A mitikus lények közül az utrechti baziliszkuszt tudom kiemelni, amit szokás szerint tükörrel győzött le egy bátor jelentkező.
A legtöbb történet, ami különösen tetszett, a legendák és humoros anekdoták közül került ki. Ott volt például a sztori arról, miért van Februárnak kevesebb napja (azért, mert elkártyázta őket Januárral és Márciussal), vagy az, amikor egy gazdag ember úgy terjesztette el a burgonyát a gyanakvó parasztság körében, hogy kiírta a krumpliföldre, "csak a király eheti" (mire persze szétlopták az egészet). Szintén tetszett a Két boszorkány a borospincében című mese, melyben két fiatal, tapasztalatlan boszorkány rosszul mondta el a megtanult varázsigét, és csapdába esett a pincében, ahová bevarázsolták magukat. Sajnos a sztori nem ért jó véget, de amúgy nagyon szórakoztató volt. Szintén boszorkány szerepelt az Elarázsolt hajó történetében, amelyben a hajóskapitány felesége éjszakántként elkötötte a férj hajóját, és Kínába járt vele.

Kapcsolatok

Egy másféle Bolygó Hollandi
Jancsi és Juliska ezúttal Csokoládéházat dézsmált meg - és ráadásul nem a szüleik tették ki őket, hanem tűzifáért küldte őket a beteg édesanyuk, és úgy tévedtek el. Akadt persze Varázslatos Menekülés, Szépség és a Szörnyeteg, Anyám megölt apám megevett, meg egy érdekes Holle Anyó-Hófehérke keverék is, ahol a mostohalány Bertha hét majom házába költözött be, majd a majmok megáldották egy királyfi férjjel. Érdekes, hogy akadt egy Hófehérke és Rózsapiros verzió a horogra, pedig ez egy alapvetően ritka mesetípus (itt ötven gonosz törpe üldözte a medvévé változott királyfit). Szerepelt egy variánsa annak a pulikutyás magyar mesének is, melyben a gonoszt kutyává változtatják és parázzsal etetik (itt uszkár lett); a végén az ártatlanul bebörtönzött feleség belehalt a szenvedéseibe, ami nekem életszerűbbnek tűnt, mint a happy end...
Az északi népek hagyományaihoz híven szólt egy legenda arról, Miért sós a tenger (itt egy gigantikus sószállító hajó süllyedt el benne), sőt, akadt egy ír mesékhez nagyon hasonló Váltott gyerek és egy Elcserélt púp ("Görbe és a tündérek") mese is.
A könyv jó részét kitevő városi legendák között rengeteg ismerős akadt - például a klasszikus Eltűnő stoppos. Bónusz, hogy éppen aznap olvastam a Bicikliző cirkuszi medve sztoriját, amikor ugyanazt a történetet meghallgattam a tábortűz mellett egy erdélyi mesemondótól, aki egy grúz mesemondótól hallotta...
A trickster-mesék közül megvolt a szokásos Miért rövid a medve farka (mert a róka rávette a lékhalászatra, azért), és az Ál-keresztelő (szintén rókával és farkassal). Sőt, nagy meglepetésemre szembejött Ananszi, aki Nyugat-Afrikából a holland gyarmatokra, majd onnan Hollandiába vándorolt. Ember-tricksterek is akadtak, például egy Jan nevezetű furfangos fickó (helycserés büntetés, meg minden), sőt, Tijl Uilenspiegel és Naszreddin Hodja is tiszteletüket tették.

Hova tovább?
Angliába!

2018. október 13., szombat

Reynard róka birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 99. - Belgium)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folk tales of Flanders
Jean de Bosschère
Dodd, Mead & Co., 1918.

A könyvben huszonnégy flamand mese található, amiket gyönyörű színes, helyenként groteszkbe hajló illusztrációk kísérnek. Néhány helyen érződött a meséken, hogy átírták őket a korabeli (gyerek)közönség számára - egy tréfás történetben például a feleség az "unokaöccsét" rejtegette a ládában a szeretője helyett, és olykor a halálbüntetés is elmaradt (bár a ravasz rókát például gond nélkül felakasztják). Alapvetően gyerekeknek íródott könyv, így se források, se megjegyzések nincsenek benne, de a legtöbb mesetípus könnyen felismerhető, és a szerző élvezetesen, olvasmányosan meséli újra őket.

Fénypontok

A kedvenc történetem a könyvben A paraszt és a szatírok találkozása volt; szatírt ritkán látni mesében a görög mitológián kívül de néha előfordul, és ebben a mesetípusban például az ördög helyét vette át (vagy talán fordítva?). Télvíz idején egy szegény ember erdei házba tévedt, ahol szatírcsalád lakott, és szállást kért náluk. A szatírok csodálkozva nézték, hogy a tenyerébe lehel, hogy melegítse, aztán a levesre fúj, hogy lehűtse, és megállapították, hogy biztosan nagy varázsló, ha hideget és meleget is tud fújni...

Nagyon bájos volt a Hogyan kapta a színeit a tengelic? című mese, melyben a madarak tollait színesre festő angyal elfeledkezett a kis madárról, és utólag olyan színekkel festette be, amelyeket más madarakról vett le. Nem ez volt az egyetlen madaras mese a kötetben; a szokásos királyválasztós, ki-tud-magasabbra-repülni versenyt a sassal szemben ezúttal a királyka nyerte meg. Ő lett a madarak királya, de csak az után, hogy megpróbálták a szemtelenségéért börtönbe zárni, de a bagoly hagyta megszökni.
Egy másik mesében már a Királyka vezette a szárnyas állatok seregét a Madarak és állatok csatájában a medve serege ellen - és győzött azzal, hogy az ellenfél "győzelmi zászlójaként" funkcionáló rókára ráküldött egy darazsat.
A kötet leghosszabb és legjellegzetesebb meséje Reynard Róka pere volt, melyben a ravasz rókát rángatták bíróság elé a bűneiért. Bruin a medve és Tybert a macska pórul jártak, amikor Reynardért küldték őket, de végül Blaireau a borz sikeresen előállítótta a tettest. Reynard persze nem esett a fejére, és "vallomása" során alaposan bemártott minden más állatot felségárulásért, hamis kincset ígért a királynak, majd a tetejébe még megölte Nyulat is, és elküldte a fejét a királynak. A trickster-mesék között Reynard történetei határozottan a sötétebbek közé tartoznak...

Kapcsolatok

Sponsken (Szivacska) és az óriás meséje egy amerikai Jack-mesére emlékeztetett; ebben hősünk először túljárt egy óriás eszén, majd az óriással együtt legyőzött egy medvét, egy vaddisznót, és egy unikornist (!), és természetesen egy királylány kezét is elnyerte. A királylány viszont nem akarta őt férjül, így a király kiutalt neki egy másik feleséget. Így is lehet.
A brémai muzsikusok itt a brüsszeli St. Gudule-katedrális kóristáiként szerepeltek - azért indultak útnak, hogy öregkorukra énekesi karrierbe kezdjenek. Egy másik hasonló csapat A világ vége elől menekült el közösen, megtalálta a király elveszett gyűrűjét, és meggazdagodott. Jancsi és Juliska - avagy Jan és Jeanette - Cukorházikóra találtak az erdőben, ami egy öreg, sánta farkasé volt. A farkas addig űzte őket, amíg egy folyóhoz nem értek; a folyó kacsái a gyerekeknek segítettek átkelni, de a farkast félúton a vízbe fojtották. Egy Naszreddin-meséhez nagyon hasonló történet is szerepelt a parasztról, aki azt hitte, meghalt; a végén még azt is elhitették vele, hogy a szamara várkapitánnyá változott.
A "Fel és le" című mesét, melyben Róka rávette Kecskét, hogy menjen le egy kútba, Rémusz bácsi meséiből Nyúllal és Rókával ismertem. Az ügyeletes trickster szinte minden mesében Róka volt, akit, mint fentebb említettem, Reynardnak hívtak. Többek között a Csizmás Kandúr szerepét is ő töltötte be Szegény Péter mellett, és ő volt a bíró is abban a gyakori mesetípusban, amikor a hálátlan állatot (ez esetben sárkányt!) visszatették a csapdába, ahonnan ki lett szabadítva. Szintén a róka verte át a farkast a "hamis keresztelő" sztoriban, ahol tejfel helyett a zsíros bödönre járt rá, és a medbét is ő vette rá, hogy a farkával halásszon egy léken keresztül, amíg be nem fagyott a jégbe, és le nem szakadt a farka.

Hova tovább?
Hollandiába!

2018. október 12., péntek

Legyen inkább Népmese Hónapja

Idén szeptember 19-én volt az első Népmese Napja fellépésem, és ma, október 12-én zajlott le az utolsó. Mozgalmas szezont zártam: Bő egy hónap alatt húsz fellépésem volt, néha naponta több is. Két ország tíz különböző városát látogattam meg; a legapróbb hallgatóságom bölcsisekből, a legidősebb pedig nyugdíjasokból állt, és aki kíváncsi rá, annak azt is elárulom, hogy összesen 79 mese hangzott el, amiből 34 volt magyar (igen, nyilvántartom) (milyen jó lett volna, ha pont 77 lett volna). Ezzel együtt bejárattam egy rakat új magyar népmesét, amik remek fogadtatásra találtak, és elővettem néhány régi kedvencet is.


A fentiek tükrében szeretném azt a javaslatot szabadon ereszteni az Internet és a magyar mesemondás világában, hogy a (Magyar) Népmese Napja helyett jövőre legyen inkább

(MAGYAR) NÉPMESE HÓNAPJA

a következő megfontolásokból:

1. Szép keretet lehet neki adni: Benedek Elek születésnapjától (szeptember 30.) tarthatna mondjuk Illyés Gyula születésnapjáig (november 2.)

2. Kényelmesebben meg lehet szervezni: Általában ugyanis az történik, hogy még alig tért vissza mindenki a nyári szünetről, már szervezni kéne a Népmese Napját, amiért is sokan csak szeptember 12-15 környékén eszmélnek fel - ekkorra pedig a pályázatokból élő helyszínek a mesemondók idejének nagy részét már elhappolták, és cipőkanállal kell más fellépéseket a menetrendbe beszuszakolni. Ellenben a Népmese Hónapja lehetőséget adna rá, hogy a szeptember közepén egyenesbe kerülő szervezők még kérhessenek mesélést október közepére vagy végére úgy, hogy közben nem érzik kínosnak, hogy szeptember 30 már réges-régen elmúlt.

3. TÖBB MESE FÉR BELE, több helyszínen. Ez mindenkinek előny.

4. Benne van a Halloween: a Mindenszentek és a Halottak Napja mellett egyre népszerűbb itthon is a Halloween. Én úgy érzem, ezek megférnek egymás mellett, ráadásul mesemondói szemmel olyan fontos témákat hoznak fel, amikhez ugyanolyan fontos, és nagyon régi mesék, történetek tartoznak. Az október végi mesélés több egyszerű riogatásnál: A meséken keresztül szembenézhet a hallgatóság a saját félelmeivel, és mesei felodást találhat az élet nagy, szorongást okozó kérdéseire.

5. Nem szakadnak meg a mesemondók: Ha a népmese-adag egy hónapra oszlik el, nem kell minden releváns fellépést két hétbe belesűríteni. Marad hangunk és energiánk a végére is.

Mit gondoltok?

2018. október 6., szombat

A titokzatos Melusina (Népmesék nyomában a világ körül 98. - Luxemburg)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Luxemburggal megint belefutottam abba a problémába, hogy nem találtam teljes könyvet, amiben elegendő mese lett volna hozzá. A keresést különösen frusztrálóvá tette, hogy luxemburgi mesékből pedig szép színes bélyeg-sorozat is készült, csak éppen egyik mesének sem akadtam a nyomára (olyan nyelveken, amiken olvasok). Így aztán álljon itt egy csokor mindenhonnan összemazsolázott luxemburgi mesékből:

A bugyelláris, a pipa, meg a süveg
(Ebből a könyvből)
A Fortunatus-mese egy rövidített, zanzásított változata. A három varázstárgyat kártyán nyeri el a királykisasszony, és a hősnek egy anyóka segít (szarvat növesztő almákkal) visszaszerezni őket a tolvaj királylánytól.

Michel Michelkleiner szerencséje
(L. Bødker, C. Hole, G. D'Aronco: European Folk Tales)
Egy fiút kirabolnak az erdei banditák, és egy hordóba zárják, de egy róka segítségével kiszabadul, és úgy ráijeszt a rablókra, hogy pénzüket-aranyukat hátrahagyva elmenekülnek.

A furfangos szegény ember
(L. Bødker, C. Hole, G. D'Aronco: European Folk Tales)
Hét gazdag ember mindenféle módokon ártani akar egy szegény parasztembernek, de az mindig túljár az eszükön; pénzt csinál abból, hogy megölik az anyját, lerombolják a kemencéjét, és tóba akarják fojtani. A végén még arra is ráveszi a gazdagokat, hogy a tóba ugorjanak. Ehhez hasonlót olvastam már korábban is.

A szépséges Melusina
(Erről a remek honlapról)
Luxemburg, és talán Európa egyik legnépszerűbb legendája, a Luxemburg-ház eredettörténete. Siegfried lovag beleszeret Melusinába, a titokzatos vízitündérbe, aki azzal a feltétellel megy hozzá feleségül, hogy szombatonként egyedül maradhat. Sok év házasság és hét gyerek után a férj kíváncsi lesz, mit csinál a felesége szombatonként, meglesi a kulcslyukon keresztül - és megpillantja a tündér kádból kikandikáló halfarkát. Melusina elhagyja a férjét, és azóta is kísért a luxemburgi vár körül, megváltásra várva.

Melusina (katonalegenda)
(Szintén erről a honlapról)
Melusina megjelenik egy katonának, aki éjjel őrködik, és elmondja neki, hogyan lehet megváltani őt - egy tüzes kígyó szájából kell kivenni egy kulcsot. A katona azonban az utolsó pillanatban megrémül, és az átok nem törik meg.

A titokzatos Mélusine
(Szintén innen)
Ebben a verzióban Mélusine-t szerdánként nem szabad meglesni. A férje árulása óta a közeli Alzette folyó vizében él, vagy a vár alatti barlangokban kötöget; hét évente egy szemet köt csak, de ha befejezi a munkát, Luxemburg összeomlik majd.

A Doncols-i farkas
(Innen és innen)
Az egyetlen mese a bélyegekről, amit megtaláltam. Inkább helyi legenda, egy jellegzetes vándor figuráról, aki farkasbőrben járta a vidéket, történeteket adott elő arról, hogyan küzdött meg félelmetes farkasokkal (a farkasbőrökért fizetség járt), és érdekes színfoltja volt a régi világnak.




Hova tovább?
Belgiumba!

2018. október 1., hétfő

Az Év Csodái: Mesék a Kutatók Éjszakáján

Különböző magyar intézmények minden évben meghirdetik az év természeti kincseit; van Év Fája, Év Madara, Év Emlőse, Év Ásványa, és még egy rakat más csodálatos dolog, amikre ilyen módon szeretnék felhívni a figyelmet. Idén eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezekhez a kincsekhez mesék is tartoznának, és elhatároztam, hogy készítek hozzájuk egy mesemondó programot. A terv azonban terv maradt egészen addig, amíg össze nem futottam egy mesemondó rendezvényen Dr. Oborny Beátával, az ELTE TTK ökológus professzorával, aki a Hagyományok Házában tanult mesemondást, és ugyanolyan lelkesedést mutatott a téma iránt, mint én. Elhatároztuk, hogy közösen visszük el a mesemondást az ELTE TTK Természettudományi Múzeumába, és erre nem kisebb rendezvény, mint a Kutatók Éjszakája kínálta a legjobb alkalmat. Két előadást hirdettünk meg: Az első családoknak, a második pedig felnőtteknek szólt.


A családi előadás az Év Csodái címet kapta. Listát állítottam össze róla, milyen természeti kincseket ünneplünk az idén, és addig kutattam-kerestem, míg mindegyikhez sikerült népmesét, legendát, vagy legalábbis valamilyen történetet találnom. Még szerencse, hogy szeretem a kihívásokat, mert többjükkel alaposan fel volt adva a lecke - elleben amikor sikerrel jártam, és csodásnál csodásabb új meséket fedeztem fel, úgy éreztem, megérte a fáradozást.


A kornistárnicsról például kiderült, hogy allergiásak rá a sárkányok (legalábbis a bolgár népi költemények szerint); a levendula remekül alkalmas madárrá változott spanyol királyfiak csalogatására, a kőrist szeretik az ír tündérek, a fluroithoz pedig egy egészen nagyszerű sárkánylegendát találtam, ami az angliai Blue John bányához kapcsolódik (fluoritos népmese!!). Képeket nyomtattam mind a tíz meséhez, sőt, a múzeum rendelkezésünkre bocsátott egy kitömött vándorsólymot (aminek lába kélt a raktárból, de a mesélés napjára rejtélyes módon újra megkerült), és egy doboz fluoritot is, amit Bea levendulás kézkrémmel egészített ki. Sajnos talán a helyszín, talán az időpont miatt nagyon kevesen jöttek el az előadásra, így végül csak két mesére került sor - a közönségünk a fluoritról és a vándorsólyomról szeretett volna hallani, amikor felajánlottuk nekik a választás lehetőségét. Bea felkészült minden természeti kincsből, és mondott róluk sok érdekességet, amik aztán visszaköszöntek az általam elmondott történetekben is. Mind a felkészülést és a kutatómunkát, mind pedig a mesélést rettenetesen élveztem. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk más helyekre is elvinni ezt a programot még az év vége előtt, és biztos vagyok benne, hogy jövőre megint összeállítok egyet. Akkor is, ha a gólyatöcs lett a 2019-es év madara...


A felnőtteknek szóló mesélést a TTK múzeum üvegpiramisában tartottuk este nyolc órától. Itt már jelentősen többen voltak, nagyjából harminc ember jött el. A műsor az ember és természet kapcsolatáról szóló történetekből állt össze, és egy amazonasi legendáról A halász és a delfinek címet kapta. A műsort Bea nyitotta meg, aki Szednának, a Tenger Anyjának grönlandi legendáját mondta el - Szedna haja az emberek mohóságától összeragad, összemocskolódik, és benne ragadnak mind a tengeri állatok. Amíg egy sámán ki nem fésüli, az állatok nem térnek vissza a vizekbe, és az emberek éhezni kezdenek. Hasonlóan éles és költői üzenete volt a többi mesének is, amiket én mondtam el. Szó esett oyan hősökről, akiket állatok helyett növények segítettek az útjukon (erre az oroqen mesére régóta fentem már a fogamat); delfinre vadászó halászokról, akiket a delfinek magukkal vittek elvarázsolt vízalatti birodalmukba; és egy görög királyról is, aki kivágatta Démétér szent ligetét, és éhséggel bűnhődött érte. A közönség nagy figyelemmel hallgatta a történeteket; elsőre meglepődtek ugyan, hogy hogyan kerülnek a népmesék a Kutatók Éjszakájára, de a műsor végére átérezték, hogy milyen üzenetet közvetítenek a történeteink, és nagyon kedvesen köszönték meg nekünk az előadást.

Úgy tudom, idén mi voltunk az egyetlen mesemondó előadás a Kutatók Éjszakáján. Remélem, jövőre még népszerűbb lesz az ötlet!

2018. szeptember 30., vasárnap

Szerelem, félelem, történelem: Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztivál, 2018.

Tavaly voltam először mesélni a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválon, és nagy örömömre idén ismét meghívtak. Kiajánlottam egy csomó új műsort, közöttük rengeteg kamaszoknak szóló mesecsokrot is, mivel éppen most dolgozom egy ilyen témájú kéziraton; nagyon is vevők voltak a témára, és öt remek, kalandos napot töltöttem a fesztiválon.

Szombat este érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre; hason csúszva landultunk a tábortűznél az után, hogy néhány kamiont követtünk türelmesen Dévánál a hegyi úton, majd a Google tudott egy rövidebb utat Sepsire az erdőn (és a hegyeken) keresztül. Az esti Meselángra kedves kis csapat gyűlt össze; a tűz fényénél, sört iszogatva meséltünk sólymokról, kísértetekről, görög mitológiáról, bicikliző medvékről, és mindenféle pajzánságokról. Itt ismerkedtem meg Dannyvel is, aki szintén a fesztiválra érkezett fellépni, és a tűz mellett rögtön is előkapta híres hangszerét, és énekelt nekünk szép dalokat. A vasárnap teljesen szabad volt, így Brassóba kirándultunk, miközben én lélekben készültem a három nap mesélésre.


Hétfőn délelőtt Kovásznán volt az első fellépésem. Szerelmes meséket ígértem kamaszoknak, de az érkezésünkkor még nem volt biztos, hány osztályt érdekel majd az előadás, amit a helyi művelődési házba szerveztek. A biztonság kedvéért bevittünk kilencven széket és egy mikrofont a színházterembe, és vártuk a csodát. Lett is: Kezdésre már megtelt a terem, az asztalokon és a földön is ültek, és az első mese közben is érkeztek még, így végül jó százötven kamasz és kiszkamasz zsúfolódott be a nézőtérre. A legkisebbek hetedik osztályosok lehettek, akik sokszor még húzódoznak a szerelmes-romantikus történetektől, de a mesék ezúttal őket is magukkal ragadták, és tágra nyílt szemekkel hallgatták végig az Arthur-legendákat, Wedderburn kapitányt, és a Tündértó titkát egyaránt. A műsor végén vastapsot kaptam, amin alaposan meglepődtem. Mesélejetek több szerelmes történetet kamaszoknak, nagyon megéri ;)

Hétfő délután Székelyudvarhelyre kirándultuk, ahol rögtön két előadás is követte egymást a Művelődési Ház tágas színháztermében. Az első A Zöld Dragonyos és a Tűztündér, egy új mesemondó programom, amelyben a Gaal György által gyűjtött, 19. század eleji magyar tündérmesék szerepelnek. Ezek a mesék, melyek jó részét a bécsi magyar huszárezred katonái szolgáltatták, mind hosszúak, színesek, és összetettek, ezért kíváncsi voltam rá, hogyan veszik majd őket a műsorra érkező gyerekek. Végül sajnos elég kevesen jöttek el, nagyjából tíz-tizenkét fő, háromévestől kisiskolás korú gyerekekig, de a mesemondás így is varázslatosra sikerült. A gyerekek pisszenés nélkül ültek végig két, egyenként félórás tündérmesét (a két címadó történetet), és az egyik kislány olyan rettenetesen lelkes lett, hogy megkérte az anyukáját, maradjanak ott a felnőtt előadásra is. A felnőtt műsorban, amire kicsit többen jöttek el, a Feminista Magyar Népmesék történetei kaptak helyet (Ilona, Katica, Rebeka: A magyar népmesék okos lányai és bátor asszonyai). Többek között alkalmam volt elmesélni a saját verziómat a Pletykás asszonyokra, és megkérdezve a közönséget, hallottak-e már Puskás Kláriról, végül arra is sort kerítettem. A mesélés után egy kedves hölgy odajött hozzám, és elmagyarázta, hol találom meg a Tatárdombot és Puskás Klári szobrát Szárhegyen; nagyon szépen megköszönte, hogy elmeséltem a legendát. Jó érzés volt.

Kedden az egész napot Sepsiszentgyörgyön töltöttem. Délelőtt, a tavalyi programhoz hasonlóan, a Székely Nemzeti Múzeumban léptem fel, ahová ezúttal kamasz osztályokat hoztak el nézőnek. Először ide is a szerelmes meséket hirdettük meg, de mivel elenyésző volt az érdeklődés, kicseréltük a műsort a Királylány a koporsóban című, félelmetes történeteket tartalmazó mesecsokorra. Erre aztán haraptak is, és az első körre két idősebb, a másodikra pedig egy fiatalabb (hetedikes) osztály jött el. Az idősebbek hatalmas csendben, de töretlen figyelemmel hallgatták a horrorsztorikat (szinte mind fiúk voltak), a kisebbek viszont hangos tetszésnyilvánítással és kérdésekkel tűzdelték meg a meséket. Itt a szokásos Halloween-i műsorom mellett bejárattam egy új mesét is, Mary Culhane ír legendáját, mely a "zabkásás" néven híresült el gyerekek és tanárok között, mivel a sírjából kikelő halott vérrel kevert zabkását próbál megetetni a hősnővel. A mese zajos "hűűű" és "pfuuuj!" reakciók közepette remekül működött ezzel a korosztállyal. A mesélésről a Székely Hírmondó is beszámolt.
Délután a sepsiszentgyörgyi könyvtárban tartottam előadást; itt megint a Zöld Dragonyos és a Tűztündér került terítékre. Mivel családi közönség volt, figyelnem kellett arra is, hogy a kisebb gyerekek ne veszítsék el a hosszú mesék fonalát, így a Zöld Dragonyosnak csak az első felét mondtam végig; a Tűztündéres mese viszont, ami a repertoárom egyik új darabja, megint csak remekül működött, és láthatóan megfogta a felnőttek képzeletét is.

Szerdán ismét útra keltünk. Gyergyószentmiklós volt az úticél, ahol a könyvtárban vártak. Mivel kicsit korábban érkeztünk Gyergyóba, kimentünk Szárhegyre megtekinteni a Tatárdombot és Puskás Klárit. Nagy élmény volt a londoni MythOff után végül ott járni, ahol a legenda játszódik, végignézi a mezőn, a tájon, és felmászni a 3000 tatár harcos sírját jelölő domb tetejére. Fotóztam is sokat, majd átkocsikáztunk a könyvtárba. Itt megint kamaszok voltak terítéken. A cserépkályhával jól befűtött terembe először két tíz-tizenegyedikes osztály, majd egy nyolcadikas csoport érkezett; mindkettőnek horrormeséket rendeltek. Az idősebbek most is csendben és figyelemmel hallgattak, a kisebbek pedig hangos megjegyzéseket tettek a történetekre (például amikor Marie Jolie feleségül ment az ördöghöz, az egyik fiú méltatlankodva szólt közbe, hogy "meg sem kérdezte, kicsoda?!"). Itt is lement a zabkásás sztori az első körben, majd amikor a kicsiknél is megkérdeztem, mit meséljek, a könyvtár igazgatónője elkövette azt a hibát, hogy megszólalt: "Csak a zabkásásat ne! Az nem nekik való!", mire az összes gyerek kórusban kezdte követelni a zabkásás mesét. Szerencsére egyikük sem állt meg a fejlődésben, sőt, nagyon is élvezték a sztorit. A végén szóba került Puskás Klári is, és mivel nem ismerték a történetet, elmeséltem nekik, majd javasoltam, kiránduljanak ki a Tatárdombhoz. Az előadás végén már azt kérdezgették, mikor jövök legközelebb.

Az utolsó előadás szerda délutánra maradt: A Csíki Anyák Egyesülete hívott meg Csíkszeredára, hogy a múzeumban meséljek nekik. A csíki anyák természetesen csíki gyerekekkel érkeztek az előadásra, csak úgy zsongott tőlük a vár épülete; amikor legutoljára megszámoltam őket, nagyjából tizenöt totyogós, néhány kisebb gyerek, és nyolc-tíz kisiskolás ült a felnőttek között. Ide is az Ilona, Katica, Rebeka műsort kérték, így olyan meséket válogattam, amik lányokról szólnak, és elég interaktívak a fiatal közönség számára. A Csudacsirke (amit beküldtem a Nők Lapjába is) remekül működött, és nagy nevetésekbe fulladt; a Lány, aki nem akart boszorkány lenni arra ösztönzött egy kisfiút, hogy a mese után felkéredzkedjen a színpadra, és énekeljen nekünk a vasorrú bábáról; a Tengerlépő cipőkkel pedig együtt topogott, ugrált mindenki. Minden mese interaktív, ha eljátszadozik vele az ember :)

Bár idén csak három nap jutott a fesztiválra, és nem tudtam a Népmese Napjáig maradni, ez a három nap így is kalandos, színes, csodálatos élmény volt. Bejártam sok szép tájat, meséltem sokat kamaszoknak (akik még mindig a kedvenc közönségem), bejárattam új meséket és műsorokat (akit érdekel, annak elárulom, hogy 33 mese hangzott el 3 nap alatt), és nagyon, nagyon jól éreztem magam. Köszönet Szabó Enikőnek a remek szervezőmunkáért! Már alig várom a jövő szeptembert...