2019. február 16., szombat

A szerelem vakszerencse kérdése (Népmesék nyomában a világ körül 111. - Tunézia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Tunisian Folklore
Folktales. Songs. Proverbs.
Mohamed Bacha
Amazon Digital Services, 2017.

Ez a könyv összesen öt tunéziai népmesét tartalmaz, melyeket egy tunéziai nyelvész és műfordító ültetett át angolra. A mesék egy híres tunéziai mesemondótól származnak, aki a 60-as és 70-es években népszerűvé tette a népmeséket a tévében és a rádióban is. A fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, sokszor angoltalan a szöveg vagy hibásak a múltidők, de a történetek értékéből ez igazából nem von le semmit. Az öt mese mellett szerepel a könyvben egy rakás dal (arab és angol szöveggel) és pár száz közmondás, nem csak Tunéziából, de Egyiptomból és más arab országokból is.
Mivel összesen öt meséről van szó, úgy döntöttem, írok róluk egyenként:

A csodálatos Akarek
"Hetet egy csapásra" típusú mese. Vitéz, ám vézna szabónk itt ghúlokat győz le és fog el, és a király tanácsosaként működik... sőt, a király halála után átírja annak végrendeletét, kitúrja a szerencsétlen trónörököst, és maga kerül az ország trónjára.

Szultán, a New York-i állatkert
berber oroszlánja, 1897.
Jabra és Szultán
Szép és fájdalmasan realisztikus mese. Jabra, egy szegény hangszerkészítő felesége, jobb életről álmodozik. Amikor a férje meghallja, hogy a lány az anyjának panaszkodik a szegénységükről, elválik Jabrától. Jabra szégyenében az erdőbe menekül, ahol találkozik Szultánnal, az oroszlánnal, aki titokban ember szeretne lenni. Jabra és Szultán szerelembe esnek, együtt róják az erdőket, együtt fürdenek, táncolnak, és egyáltalán, kenterbe verik a Szépség és a Szörnyeteg vonatkozó jeleneteit. Amikor Jabra végül hazalátogat, napokon át dicséri a párját... ám pont akkor, amikor Szultán érte jön, Jabra száján kiszalad az egyetlen panasza, tudniillik, hogy az oroszlánnak büdös a szája. Szultán csak ezt hallja meg, és annyira megsértődik, hogy ő is elválik Jabrától. A mese levonja a tanulságot: A testi sebek begyógyulnak, de a szavakkal okozott seb nem múlik el.

A favágó és a két múzsa
A címben szereplő két "múzsa" valójában a Jószerencse és a Balszerencse, akik egymással versengve próbálják a szegény ember életét jobbá ill. rosszabbá tenni, mindenféle véletlenek sorozatán keresztül. Külön érdekessége a mesének, hogy a Balszerencse egy idő után fejfájást kap az egésztől, és lelép, míg a Jószerencse beleszeret a favágó fiába (de azt már nem tudtuk meg, hogy összekerültek-e).

A takaros asszony és a hasmenéses macska
Egy asszony, aki szereti, ha takaros a háza, összetűzésbe kerül a szomszéd macskájával, aki Sokatszarik névre hallgat, és méltó is a nevére. Az asszony levágja a macska farkát, és csak akkor adja vissza, ha a macska vajat hoz neki. Innen kezdve klasszikus láncmese a történet, melyben a macska szalad (szó szerint) fűhöz-fához, míg végül megígéri, hogy megjavul, és visszakapja a farkát.

Az akasztott ember és a halott lány
Bájos szerelmes történet, a címe ellenére. Egy bátor nő (aki együtt iszik és dohányzik a férfiakkal, és egyszer eltörte egy erdei rabló orrát) fogadást köt, hogy el meri lopni az akasztófáról a kötelet az éjszaka közepén. Meg is teszi, amit mondott, de rémülten döbben rá, hogy az akasztott ember, akit levágott az akasztófáról, 1. még él, 2. pont az a bandita, akinek orrát törte. A nő elmenekül, a bandita viszont magához tér, és kószálni kezd a városban. Véletlenül pont a temetőben köt ki, ahol meghallja egy élve eltemetett lány segélykiáltásait. A lány, Júlia után szabadon, altatót vett be, hogy halottnak higgyék, mert nem akart kényszerházasságban élni. A bandita kiszabadítja a lányt, egymásba szeretnek, és boldogan megszöknek együtt a városból.

Safseri, egy hagyományos tunéziai kendőviselet, amit
az akasztott ember meséjében a bátor lány véletlenül elveszít

Hova tovább?
Líbiába!

2019. február 9., szombat

Minden hősre jut egy ogre (Népmesék nyomában a világ körül 110. - Algéria)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

La ​princesa cautiva y el pájaro del viento
Mitos y cuentos del norte de Argelia
Óscar Abenójar · Ouahiba Immoune · Fátima-Zohra Menas
Editorial Verbum, 2015.

Égen-földön kerestem algériai mesegyűjteményt magyarul vagy angolul, de végül csak spanyolul találtam. A könyvet olvasva egyre jobban sajnáltam, hogy nincs más nyelvű kiadása; szívesen ajánlanám mesemondóknak. Gondosan szerkesztett, sok információt tartalmazó gyűjtemény, negyvennyolc mesével. Mindet az észak-algériai berber szájhagyományból jegyezték le, bizonyítva, hogy még a 21. század elején is lehet élő népmeséket gyűjteni. Néhányat arabról, sokat kabil nyelvről fordítottak spanyolra. A mesélés jórészt az otthonban zajlik, sötétedés után; a bevezetőben meg is jegyzik, hogy az algériai nagymamák nem mesélnek fényes nappal, mert a hiedelm szerint meghalna egy családtagjuk, vagy kihullana a hajuk, ha megtennék.
A könyvben szereplő mesetípusok önmagukban is nagyon érdekesek, és hosszas, részletes bevezető tanulmány foglalkozik a származásukkal. Több van közöttük, amelyeket eddig Európán kívül nem jegyeztek le. A szerzők arra jutottak, hogy a kabil meséknek sokkal több európai, mint afrikai rokona van, és az előzetes feltételezésekkel szemben erősen elütnek a közel-keleti és észak-afrikai arab mesehagyománytól (magyarán: az algériai mesék többnyire nem arab mesék). Cserébe több olyan mesét is találtak, amiknek nincs közeli párhuzama, és akadt egy olyan ősrégi történet is, ami csak elszigetelt kultúrákban maradt fenn, Algérián kívül Djiboutiban és Indiában. Algéria berber mesekincse tehát nem európai-arab olvasztótégely, hanem sokkal inkább sziget, telis-tele különeges történetekkel. A kötetben szerepelnek muszlim térítés előtti mítoszok, tündérmesék, és tréfás történetek is.

Fénypontok

Különösen tetszett a címadó mese, A rab királylány és a szélmadár, amely az egyik leghosszabb és legbonyolultabb volt az egész gyűjteményben. Egy toronyba zárt királylánnyal kezdődött, akit egy titokzatos madár látogatott meg minden nap, míg kedve nem támadt utána menni - amikor is egyszerűen kikéredzkedett a toronyból, és az apja kiengedte. A lány fél világon át követte a madarat, majd elszegődött az anyjához szolgálni, ahol mindenféle lehetetlen feladatokat hajtott végre a madár segítségével (lásd: Rózsa és Ibolya), végzett a család gonosz tagjaival, majd boldogan elrepült a madár hátán a nagyvilágba.
Érdekes és izgalmas volt a mese A lányról, aki megmentette az öccsét a vadállatoktól (az anyjukkal menekültek az apjuk elől; az anyát megették a vadállatok, de a gyerekek elfutottak), amit a fiú azzal viszonzott, hogy felnőtt korában a felesége tanácsára elkergette a nővérét a háztól. Szerencsére a lány végül jó helyre került, megházasodott, gyereke lett, a sógornőjét meg elnyelte a föld. Hasonlóan rosszul járt A férfi, akit megevett egy ogre (sajnos spanyolra minden mitikus lényt ogrénak fordítottak, sejtésem szerint eredetileg ghúl lehetett), mert nem hallgatott a feleségére, aki felismerte a veszélyt a hazahozott kóbor kecskében. Az asszony a gyerekkel együtt még időben elmenekült.
Nem a hajhullással kapcsolatos hiedelem volt az egyetlen érdekes részlet a mesemondásról: Egy másik mese egy asszonyról szólt, aki egész éjjel mesélt, és minden mesével egyre öregebb lett, míg végül reggelre meghalt. A mesélő szerint ezt a történetet gyerekeknek mondták a szüleik, hogy megértsék, miért nem kérhetnek még egy esti mesét...

Kapcsolatok

Örültem neki, hogy akadt a könyvben egy verzió "az óriás kincsei" mesetípusra, A hét testvér és az ogre cím alatt. Ez az a sztori, amikor egy okos fiú (itt konkrétan egy fiú fele, aki egy alma feléből született) megmenti a testvéreit egy emberevő szörnytől, és aztán még vissza is jár hozzá ellopni a kincseit. Szintén akadt egy mese egy másik kedvenc típusomból, melyben varázslatos képességekkel rendelkező fivérek mentették meg a húgocskájukat az ogrétól. Itt sem maradt el a világszerte népszerű Mágikus Menekülés sztori; Az ogre lánya és a szultán fia címen szerepelt, és a menekülést még kalandok egész sorozata követte. A végén az elhagyott feleség megölt és megnyúzott egy szolgálólányt, és annak a bőrébe bújva szolgált az anyósánál... úgy tűnik, nem volt elég az álruha... (ilyen durva részek egyébként a legtöbb mesében bőséggel előfordultak).
A bölcs és furfangos mesék között is akadtak régi ismerősök, például A sánta, félszemű, farkatlan teve (melyben három éles szemű és éles elméjű fickó tett tanúságot nyomozói tehetségéről), Mátyás király Furfangos juhásza, A mesével lerövidített út, és A molnár, a fia, meg a szamár.
Más kultúrákban is léteznek mítoszok, melyek azt magyarázzák, miért nem tudnak a újszülött gyerekek azonnal járni, az állatok kicsineitől eltérően. Az algériai pásztorok szerint azért, mert az Első Anya nem akarta tisztára nyalogatni az Első Gyereket. Ha lenyalogatta volna, mint az állatok, akkor a gyerek is azonnal megtanult volna járni. Hát, így jártunk.

Hova tovább?
Tunéziába!

2019. február 2., szombat

Az utolsó mesemondók (Népmesék nyomában a világ körül 109. - Marokkó)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The Last Storytellers
Tales from the heart of Morocco
Richard Hamilton
I. B. Tauris, 2011.

A könyvben harminchét mese szerepel. Richard Hamilton újságíró 2006 és 2009 között gyűjtötte őket öt öreg mesemondótól, akik még Marrakesh híres vásárterén, a Jemaa el Fna-n mesélnek a megélhetésükért - talán ők az utolsó generáció, akik ebből élnek. A fordítások nem szó szerintiek, és ez egy-két helyen, ahol Hamilton különösen modern fordulatokat használt, meg is látszik rajtuk, cserébe a mesék szövege nagyon szép, színes, és lendületes. A könyv nem néprajzi publikáció, ezért jegyzetei sincsenek, de kapunk egy szép hosszú bevezetőt a gyűjtés körülményeiről, a marokkói mesemondó hagyományokról, és magukról a mesemondókról, akikkel Hamilton találkozott az utazásai során.



Fénypontok

Mindig is nagy szerelmem volt a Szótlan szultánkisasszony meséje, és ebben a kötetben egy remek verzió szerepel, Az aranyszarvú gazella címen. Itt egy szultán harmadik, fekete rabszolganőtől született, iszákos és hasisfüggő, ám nagyon okos és jóképű fia az, aki sikerrel jár a lány megszólaltatásában (és ráadásul azért, mert az egyik partijára elcsábít négy tündért, akik segítenek neki egy dilemma-mesével). A végén elhagyja a rossz szokásait, és remek szultán lesz belőle. Szintén egy szultán fekete rabnőtől született fia volt a hőse az El-Ghaliya Bent Mansour című csodaszép mesének, mely ellopott aranyalmákkal kezdődött, és varázslatos aranyalma-lopással is végződött; a fekete szultánfi mindenféle próbákat állt ki bölcsek, dzsinnek, táltosok és repülő szőnyegek segítségével, hogy elnyerhesse egy föld alatti királykisasszony kezét.
A hét pénzérme és a szamár meséjében három lány elhatározta, hogy túljár egy boltos eszén, mert az folyton szidta a nőket, és ocsmány dolgokat kiabált utánuk az utcán. A háromszoros átverés olyan remekül sikerült, hogy a fickót majdnem börtönbe vetették, mire a három lány helyrehozta a dolgot. A boltos szégyenében elbujdosott Marokkóból. Szintén nők oldották meg a helyzetet A nemesember három fia című mesében, ami a Vadhattyúk egy távoli változata: egy gonosz ember eladta a lelkét a Sátánnak, hogy jóképűvé váljon, és egy nemes három fiát madárrá változtatva átvehesse az örökös helyét (helló, Hercegnő és a Béka). Az egyik fiú felesége azonban rájött a csalásra, és kitartó munkával sikerült megtörnie a varázslatot. Kevésbé volt szimpatikus a Százegy Lefejezés hősnője, aki százegy kérőjét győzte le párbajban, míg megjelent valaki, aki igazán megtetszett neki.
Mivel most már Afrikában járunk, a bölcsességmesék sem maradtak el: Nouraddine megpróbáltatásai például arról szólt, hogyan vett rá egy bölcs szultán egyszerű, ám nagyszerű megoldással egy korrupt bírót arra, hogy adja vissza szegény hősünk rábízott pénzét (spoiler: Sok-sok pénzt adott neki "megőrzésre", így amikor a hős legközelebb kérte a magáét, nem bánta, hogy vissza kell adnia) (aztán a korrupt bírót bezárták a kincseskamrájába élete végéig).
Nagyon szép volt Szulejmánról, a gólyáról, és az Aranyvárosról szóló legenda, melyben Sulejmán (Bölcs Salamon) pont akkor halt meg, amikor megpillantotta a legendás, elveszett Aranyvárost - és azóta sem találta meg senki. Rövid, ám érzékletes mese szólt a Szahara születéséről: Amikor az első hazugság elhangzott az emberek között, Isten megígérte, hogy minden kimondott hazugságért egy homokszemet ejt majd a földre - az emberek azonban nem vették komolyan a dolgot, és a Szahara azóta is egyre terjeszkedik...


Kapcsolatok

Nagyon örültem neki, hogy akadt egy párja kedvenc szicíliai Hamupipőke-verziómnak, amelyben a lány maga mászik le a kútba, és szökik be a király (szultán) kerjébe. A sztori azonban itt váratlan fordulatot vett, amikor Nour azzal lopta be magát a szultán szívébe, hogy felfedte, hogy a kedvenc felesége csalja egy rabszolgával. Nour és a szultán persze összeházasodtak a végén. Egy másik, klasszikusabb Hamupipőke-mese, Aicha Rmada, ellenben azzal végződött, hogy Hamupipőke feldaraboltatta a mostohanővérét, és megetette a gonosz mostohájával.
Klasszikus mese a Vörös lámpás, melyben egy őszinte szegény ember véletlenül olyan városba téved egyetlen lámpásával, ahol nem ismerik az üveget. Drágakövekkel megrakva tér haza, mire kapzsi testvére egy órát visz az ismeretlen királyságba, és, elnyerve a szultán kegyeit, megkapja cserébe a birodalom legféltettebb kincsét... az öccse lámpáját. Volt marokkói párhuzama "a púpos és a tündérek" mesetípusnak is, itt púpossal és dzsinnekkel, akik kuszkuszt főztek, és a jószívű púpos finom, míg a goromba fickó rossz hozzávalót mondott nekik. Hasonlóan ötletes és klasszikus bölcs mese A király és a minisztere, melyben egy miniszternek mindenre az volt a válasza, "ez jó dolog" - és hosszú távon kiderült, hogy minden rosszban van valami jó. Kevésbé volt bölcs A vezír és a csirke főhőse, akit Mátyás király furfangos juhászának marokkói unokatestvére kopasztott meg néhány titokzatos találós kérdéssel. Egyéb bölcsességmesék között előfordult A három jótanács (A fakír és a béka), A felásott föld (melyben a lusta fiúkkal kincset kerestet az apjuk, hogy felássák végre a kertet), vagy Az asszony és az ördög (amiben az asszony azon túl, hogy furfangosabb volt az ördögnél, a végén még csapdába is ejtette).
A bosnyák és etióp mesegyűjteményből volt ismerős Az imám fogadása, melyben egy imám fogadást kötött egy gazdag emberrel, hogy kibír egy hideg éjszakát egy torony tetején, de később be kellett bizonyítani azt is, hogy a felkelő nap első sugarai nem tették könnyebbé a megpróbáltatást. A mosóember (mi a mosónő férfi verziója?...) és a forrás egy görög mese párhuzama volt, melyben egy szegény ember megtalálja a szerencséje forrását, és látja, hogy alig csepeg belőle a víz. Több más helyről, például az USA-ból is ismerős volt a sztori, melyben egy lakat alatt tartott feleség megtalálta a módját, hogy furfangos módon (jelen esetben a férje, Ben'Adi szemei láttára) megszökjön a szomszéd legénnyel. A cipész és a madár történetét is sok helyen olvastam már; ez az a mesetípus, amelyben egy varázslatos madár valamely részét (fejét) kell megenni, hogy a szerencsés főhős gazdaggá váljon. Sok helyről ismerős volt A szultán lánya és a leprás (Fortunatus mesetípus), melyben egy furfangos szultnkisasszony csalt el varázstárgyakat a léhűtő főhőstől; Grimm meséből ismertem Az utazó és a pasa lánya meséjét (ott Méhkirálynőnek hívták), melynek végén egy váratlan húzással a hős kikövetelte, hogy fizessenek kártérítést az előtte megölt kérők családjainak.

Hova tovább?
Algériába!

2019. január 25., péntek

MythOff Budapest: Öt világrész mítoszai

2019 jól indul: Nyolcadik alkalommal rendeztük meg a Mítoszok Csatáját Magyarországon! Ezúttal nem csak új mesemondónk, de új helyszínünk is volt, a Premier Kultcafé, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Ha minden jól megy, úgy néz ki, állandó otthonra találtunk náluk.


Az idei első (de biztosan nem utolsó) Mítoszok Csatájához minden mesemondó "kalapból" húzott egy-egy kultúrkört, amiből mítoszt kellett választania. Hogy, hogy nem, úgy jött ki a sorsolás, hogy minden kontinensre jutott valaki, így aztán a téma - Öt Világrész Mítoszai - automatikusan adta magát. Eredetileg hét mesemondónk lett volna, de sajnos betegség miatt végül egyikük (és vele Afrika) kiesett a sorból. Gyors, aznap reggeli átrendezés után a továbbiak így zajlottak:

Első kör: Család és Küzdelem
Két olyan mítosz került itt párba, amelyekben istenek családjai, és a közöttük dúló ellentétek kapták a főszerepet. Az előadást Hajós Erika nyitotta meg Izanagi és Izanami japán teremtésmítoszával, melyben Izanagi lement az alvilágba halott feleségéért, majd az alvilág seregei hazáig kergették; menet közben mindenféle hátradobált tárgyakkal, többek között szőlővel és bambuszrügyekkel próbálta megfékezni őket. A másik mesemondó Gregus László volt, aki Balor és Lugh ír történetét hozta el nekünk, melyben a gonosz, gyilkos tekintetű Balort saját unokája, a furfangos Lugh napisten párbajban győzte le.
Szavazó kérdés: Ha segítséget kellene kérned Izanagitól vagy Lugh-tól, hogy megvédhesd az otthonod és a szeretteidet, melyikükhöz fordulnál inkább?
A közönség döntése: A szavazók többsége Lugh segítségét találná hasznosabbnak.

Második kör: Élet és Halál
Ebben a körben nem csak két remek mítoszunk, de egy új mesemondónk is volt. Szabad Boglárka először csatlakozott hozzánk, Nergál és Ereskigál mezopotámiai mítoszával. Rengeteg humorral, lendületes stílusban adta elő az Alvilág istennőjének és férjének viharos románcát. Egészen másféle, megható és lírai szerelmi történetet hozott cserébe Stenszky Cecília, aki Szávitríról mesélt, és arról, hogyan szerezte vissza a férjét Jamától, a halál indiai istenségétől.
Szavazó kérdés: Ha meg kéne győznöd egy alvilági istenséget, hogy adja vissza egy szerettedet, mit gondolsz, Jamát vagy Ereskigált tudnád-e meggyőzni egyszerűbben?
A közönség döntése: A szavazók többsége biztos volt benne, hogy Ereskigált könnyebb lenne meggyőzni.

Harmadik kör: Víz és Angolnák
Eredetileg csak a víz lett volna a téma, de menet közben rájöttünk, hogy mindkét mítoszban fontos szerepet kap egy angolna. A kört én kezdtem egy venezuelai mítosszal, melyben Mauarí, a Gonosz Szellem, furfangos módon fellázította az elektromos angolnát Napa, a Teremtő ellen; a lázadás az állatok háborújához, és végül az ember teremtéséhez vezetett. A kört (és az estét) Nagy Enikő zárta Szina és Tuna szamoai mítoszával, melyben egy angolna addig követett egy lányt mindenhová, míg végül lefejezték, és a fejéből nőtt ki az első kókuszdió.
Szavazó kérdés: Ha lány angolna lennél, melyik angolna szerelmét fogadnád szívesebben - a gondoskodó Tunáét, vagy a szenvedélyes elektromos angolnáét?
A közönség döntése: Az elektromos angolna szexibb.

Mindhárom kör győztesei apró, földgömböt formázó szivacslabdákat vehettek át jutalmul. A negyedik, fennmaradó labdát közönségünk legfiatalabb, 12 éves tagjának adtuk ajándékba, mert úgy gondoltuk, állati menő, hogy bekéredzkedett a felnőtt rendezvényre mítoszokat hallgatni.

Hamarosan újra jelentkezünk!


2018. december 31., hétfő

306 fülbemászó


Vajon én vagyok az egyetlen aki zenével a fejében ébred? Amikor reggelente kinyitom a szemem, előbb-utóbb általában tudatosul bennem, hogy egy bizonyos dalt dúdolok, mintha egy rádiós ébresztőóra szólalna meg. Van, hogy a fülbemászó makacsul velem marad egész délelőtt, de ha különösen idegesítő számot sikerült felidéznem, általában meghallgatok valami mást, hogy elhessegessem. De akár tetszik, akár nem, hacsak nem hirtelen riasztanak fel legmélyebb álmomból, úgy tűnik, valamiféle személyes, beépített Spotify lista lakik a tudatalattimban.
Pontosan egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem bullet journal-t vezetni (ezt most hagyjuk), elhatároztam, hogy minden reggel felírom, mi szólt a fejemben ébredéskor. Tettem is ezt egy teljes éven keresztül, és ma összesítettem az adatokat. Valószínűleg senkit sem érdekel, hacsak nem hasonlóan működik az agyuk, de azért leírom:

2018 január 1. és december 31. között 306 alkalommal ébredtem úgy, hogy egy felismerhető zeneszám volt beragadva a fülembe. Havolta 21 és 28 között volt az ilyen reggelek száma, vagyis azt kell mondanom, hogy a jelenség elég következetes. A legtöbb ilyen reggelem júliusban volt (28), a legkevesebb pedig februárban és májusban (21). De igazából ez a játék nem a statisztikákról szól - hanem a zenéről.

Előre bocsátom, hogy semmiféle befolyásom nincs rá, milyen dallammal a fülemben ébredek. Előfordul, hogy olyasmi, amit előző nap hallgattam, de sokszor történik az is, hogy olyan számot dúdolgatok, amit évek óta nem hallottam, vagy eleve sohasem szerettem. Akad, hogy több napon egymás után ugyanazzal ébredek, máskor meg sokáig kell magamban dúdolgatnom, mire egyáltalán felismerem a dallamot, és be tudom azonosítani, honnan származik. A szórás meglepően nagy: 150 különböző szám szerepel az idei listámon, és míg legtöbbjük kétszer vagy háromszor is előfordult, a top 5-be az alábbiak kerültek be:

Első helyen, 12 reggellel:


Második helyen, 11 reggellel:


Szintén második helyen, 11 reggellel:


 Harmadik helyen, 10 reggelel:


És szintén harmadik helyen, 10 reggellel:


+ Személyes kedvencem, amire mindig jó kiugrani az ágyból (7 reggelen sikerült):


+ Amikor feministaként ébredek (szintén 7 reggelen):


Ha összesítve nézzük a műfajokat, kicsivel más kép alakul ki: Egész szép gyűjteményem volt Hamilton-számokból (Alexander Hamilton 10, Satisfied 7, Wait for it 5), és a Moana soundtrackből (We know the way 7, How far I'll go 6, Shiny 5, You're welcome 4), de szép számmal akadtak reneszánsz tánczenék és vonatkozó Blackmore's Night számok is (hagyományőrző táncos énem miatt). Ami pedig a lista másik végét illeti: Több reggelen volt erős WTF élményem, de azt hiszem idén a negatív csúcsot a Vad Angyal nyitózenéje vitte el - amikor kicsi voltam, nagymamám nézte vallásos rendszerességgel ezt a szappanoperát, és most előkúszott valahonnan a tudatom legmélyéről... Tessék, szenvedjetek ti is:


Azt hiszem, 2019-ben is folytatni fogom ezt a kísérletet, csak a poén kedvéért. De közben kíváncsi is vagyok: Van valakinek hasonló tapasztalata, vagy csak az én agyam rádió?...

2018. december 29., szombat

2018 - Az év (jó) könyvekben

Megint év vége, megint olvasmányos összefoglaló. 2018 folyamán összesen 157 könyvet olvastam ki; a szám magasnak tűnhet, de voltak közötte szép számmal képregény tpb-k is. Ebből 40 kötetett tett ki a Népmesék nyomában a világ körül sorozat (befejeztem Európát egy év alatt!), és 19-et a moly.hu-n futó "Minden nap egy népmese" kihívás. A maradék 98 kötet közül válogattam ki alább az idei év nagy kedvenceit, sorrendre való különösebb tekintet nélkül. Íme:

Juanita Harrison: My great, wide, beautiful world
Idén rengeteg útleírást olvastam női utazóktól. Sok lenyűgöző könyv volt közöttük, de Juanita Harrisoné felkerült az örök kedvencek listájára. Amikor kiolvastam, egy teljes blogbejegyzést is szenteltem neki, a lelkendezést (angolul) itt olvashatjátok. A csaj a 20. század elején, sötét bőrű (amerikai) nő létére teljesen egyedül, pénz nélkül nekivágott a nagyvilágnak, és akkora szerelemmel és jókedvvel járta körbe, hogy lehetetlen nem a szívünkbe zárni. A tájfunban való hajókázást vidám hullámvasútként élte meg, lépten-nyomon elajándékozta a bőröndjeit (de a kedvenc piros alsóneműjét megtartotta), jókat szunyókált a Taj Mahal virágágyásaiban, pofára ejtett pár pasit, minden városban beiratkozott a könyvtárba, és az új kalapra szánt pénzét inkább múzeumbelépőkre költötte. Azóta minden utazásnál arra gondolok, mit tenne a helyemben Juanita Harrison.
(Azóta a fotóját is megtaláltam az ancestry.com-on)


Jen Wang: The Prince and the Dressmaker
Végtelenül bájos graphic novel egy királyfiról, aki titokban szeret királylányak öltözni, és egy varrónőről, aki titokban divattervező szeretne lenni. Az év egyik legszerethetőbb, és egyben legszínesebb olvasmánya volt, aminek csak emelt a fényén a rajzoló kifejező stílusa, és a ruhaköltemények széles tárháza. Ha valaki felemelő és humoros sztorit szeretne, cuki szerelmi szállal, annak mindenképpen ajánlom.

Madeline Miller: Circe
Kirké, a görög mitológia hírhedt boszorkánya, régóta megérdemelt már egy saját sztorit, és ennél jobbat nem is kaphatott volna. Madeline Miller nem csak klasszicista, de az írói stílusa is lenyűgöző; magát a prózát lassan, ízlelgetve a legjobb olvasni, míg elmerülünk a görög mitológia folyékony aranyba mártott világában. Nem nagyon olvastam még olyan regényt, ami konkrétan színkódolva lett volna, de itt minden jelenetnek és szereplőnek finoman kidolgozott vizuális leírásai voltak. Emellett persze csodaszép, ahogy a Kirkéről ismert töredékes adatok egyetlen hatalmas ívű történetté álltak össze. Ha kedvenc regényt kellene választanom az idén, nagy eséllyel ez lenne az.

Kate Heartfield: Armed in her fashion
És akkor jöjjön rögtön a másik esélyes versenyző. Kate Heartfield munkásságát nemrég fedeztem fel, de azóta gyakorlatilag elolvastam mindent, ami az ő tollából került ki. Ennek a regénynek az alapgondolata egyszerű ám nagyszerű: Egy megkeseredett, középkorú szoptatós dajka a halott (és zombivá vált) férje után indul a Pokolba, hogy visszakövetelje tőle a lánya örökségét. Útján elkíséri félénk felnőtt lánya, egy transznemű zsoldos, egy kétgyerekes úrihölgy, egy vízimanó, és egyéb fura figurák, akik ezt a 14. századi Németalföldre épített horror-fantasy világot lakják. Az egész sztorit egyébként egy Brueghel-festmény ihlette, biztos ismeritek:


Erik Larson: The Devil in the White City
Mivel a true crime műfaja nagyon távol áll tőlem, ez a könyv az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Eredetileg H. H. Holmes miatt vágtam bele, de hamar rá kellett döbbennem, hogy a könyv tartalmaz egy sokkal érdekesebb sztorit is: A chicagói Világkiállítás történetét. Sohasem gondoltam volna, hogy egy építészetről és bürokráciáról szólóm könyvet olyan élvezettel fogok olvasni, hogy a sorozatgyilkosról szóló fejezeteket gyakorlatilag átpörgetem, mégis így lett. Az év nagy non-fiction kedvence lett a könyv, és szívesen nézném mondjuk HBO sorozat formájában is.


Juan Diaz Canales - Juanjo Guarnido: Blacksad
Nem vártam az idén, hogy rá fogok izgulni egy ballonkabátos macskára, de a Blacksad elsöprő fölénnyel az idei kedvenc képregényélményemmé vált (tudom, tudom, későn érkeztem a partira). A furry noir, amennyire szürreálisan hangzik, annyira zseniálisan van kivitelezve a sorozat lapjain; a műfaj minden formai követelményét elegyíti csodaszép, és aprólékosan részletes látványvilággal, amiket órákig bírtam nézegetni. Az állatok arcai nem csak karakteresek, de kifejezőek is, és az egész kötetnek sajátos kultúrája, hangulata van. Erősen felnőtt fogasztásra ajánlott, de mindenképpen a műfaj egyik nagy sikere.

2018. december 15., szombat

Virágzó szigetek (Népmesék nyomában a világ körül 108. - Portugália)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Portugáliával elhagyjuk Európát! A sorozat most téli szünetre megy. Február elejétől Afrikában kalandozunk tovább.


Islands of Magic
Legends, folk and fairy tales from the Azores
Elsie Spicer Eells
Harcourt, Brace & Co., 1922.

Régóta fentem már a fogam erre a könyvre. 34 meséjét 1920 és 21 folyamán gyűjtötte a szerző az Azori-szigetek szájhagyományából, bizonyítandó, hogy még mindig élnek ott népmesék. A meséket aztán átírta "amerikai gyerekek" számára, ami néhol meg is látszik rajtuk (főleg a nyelvezetükön), és szép illusztrációkkal együtt könyvbe foglalta. Mivel a szigeteknek a portugál gyarmatosítás előtt nem voltak őslakói (vagy nem tudunk róluk), a történetek leginkább a portugál és a bővebb európai mesehagyomány körébe tartoznak; sok ismerős akadt közöttük, néhány színes helyi legendával megtűzdelve. Mivel gyerekeknek készült a könyv, források és jegyzetek nem tartoznak hozzá, de így is nagyon érdekes olvasmány volt.

Fénypontok

A könyvben a szigetek saját legendái voltak a legérdekesebbek. Kékeszöld Királykisasszony története például arról szólt, hogyan okozta egy király türelmetlensége, és egy tündérek által elrbaolt királykisasszony Atlantisz bukását, melynek helyén ma az Azori-szigetek emelkednek ki az óceánból. Egy másik legenda szerint a szigetek akkor születtek, amikor egy, a mennyekből száműzött angyal magával akarta hozni a kedvenc virágait, és néhányat leejtett a tenger habjaira - így születtek a Virágzó Szigetek. Akadtak egyéb tengeri legendák is, mint például A hét város szigete (klasszikus középkori kincses sziget legenda), vagy Szent Brendan szigete (ami időnként megjelenik és eltűnik). Utóbbihoz különösen szépséges szerelmes történet tartozott, melyben egy lovag és egy lány a legendás szigetre menekültek egy földrengés elől, hogy egymáséi lehessenek.
Szép helyi legenda volt a Gyöngy nyaklánc története is, melyben egy jóképű halászfiút elrabolt egy sellő, de az anyja varázslattal visszaszerezte, és később, amikor halandó lányt vett feleségül, egy nyakláncot talált a tengerparton ajándékul valakitől, akire nem emlékezett.
A tündérmesék közül nagyon tetszett A királylány, aki elveszítette a gyűrűit - főleg, mert az átok megtörésében és a boldog befejezés elérésében nagy szerepet játszott két öreg mesemondó anyóka. Hasonlóan érdekes volt Szent Antal keresztlánya, aki fiúnak öltözve egy mór királytól lopott el dolgokat, míg végül a királya rá nem jött, hogy lány, és feleségül nem vette (fiúval is és lánnyal is létezik ez a mesetípus, de fiúnak öltözött lánnyal még nem hallottam). A kedvencem talán mégis A nápolyi király lánya volt, aki véletlenül a rossz legénnyel szökött meg (Spanyolországból is olvastam ilyet), de mindenféle kalandok után mégis megtalálta az igazit - egy királyfit, aki azért indult útnak, hogy feleségül vegye a nápolyi király lányát, bár nem is tudta, van-e a nápolyi királynak lánya...



Kapcsolatok

Óceánia és Amerika után megint akadt egy sztori arról, miért szaglásszák egymást a kutyák - itt most épp azért, mert egy kutya-lakoma alkalmával egyikük elszaladt borsért, de sohasem jött vissza, és azóta egymáson keresik a fűszert. Olaszországból volt ismerős a lány története, aki választhatott, fiatalon akar-e szerencsétlen lenni, vagy idős korában, és az előbbit választotta, amiért is sorozatos szerencsétlenség szakadt a nyakába. Ismét tiszteletét tette Szent Péter édesanyja, aki ezúttal sem jutott be a mennyországba (innen ered a portugál mondás: "Áll az ajtóban, mint Szent Péter anyja").
A portugál hagyományból származó mesék között sok ismerős volt: Terülj-terülj asztalkám, Fehérlófia, Varázslóinas, Hüvelyk Matyi (Babszem Manoel), Hófehérke (elég sötét és véres változat, de a végén legalább királyfiak lettek a törpékből). Érdekes volt a Kalapvári kisasszony azori változata, Linda Branca, melyben a lány azért öltött álruhát, és ment el szolgálónak, mert megunta, hogy túl szép.
A helyi trickster Kondás Péter volt - addig űzte a trükkjeit, amíg valaki őt verte át, méghozzá halálosan. Megint találkoztam "a termés teteje, a termés alja" típusú trickster-történettel is.

Hova tovább?
Marokkónál elérjük Afrikát!

2018. december 8., szombat

Boszorkányok földjén (Népmesék nyomában a világ körül 107. - Andorra)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Andorra hivatalos nyelve a katalán, megint csak nem sikerült teljes kötet népmesét beszereznem se angolul, se spanyolul. Összevadásztam viszont néhány mesét és legendát internetes forrásokból. 

Az ordinói dudás

Egy híres dudás zenélni igyekszik egy esküvőre, amikor farkasok támadják meg. Gyorsan felmászik egy fára, és a zenéjével tartja magától távol a farkasokat, akik úgy megijednek a hangtól, hogy messzire menekülnek. A falubeliek másnap találnak rá a hang nyomán, mert nem meri abbahagyni a zenélést.

Aubinyá Fehér Hölgye

Egy kapzsi püspök sanyargatja a népet, mire a földesúr lánya, a Fehér Hölgy, aki megörökölte az apja földjeit, a védelmükre kel - mégpedig úgy, hogy egy éjszaka az erdőbe csábítja a püspököt, akit soha többé nem lát senki. Cserébe megjelenik a környéken egy nagy farkas. Mindenki vonja le a maga következtetését.

Az Engolasters-tó

Egy kis városba koldus érkezik, akit mindenki elkerget vagy átver. Végül egy lány kenyered ad neki, amiért cserébe a koldus azt tanácsolja neki, meneküljön. A városra aznap éjjel árvíz zúdul, és a helyén reggelre tó keletkezik, ahová azóta andorrai boszorkányok járnak fürdeni.
(Itt egy másik verzió is)


A Meritxell-i Szűz Mária

Háromkirályok napján Meritxell lakói egy Mária-szobrot találnak egy rózsabokor tövében. A templomba viszik, ám másnap reggelre varázslatos módon visszakerül a bokor alá, így ott állítanak neki kápolnát.

A hétágú kereszt

Egy fiú nagyon fél az ördögtől, mire hét másik legény elhatározza, hogy megtréfálják, és elküldik éjszaka borért a boltba, egy puskával (ami nincs megtöltve). Sajnos a boltos megtölti a puskát, így mikor a fiú visszafelé jön, lelövi a legényt, aki fehér lepedőbe öltözve megpróbált ráijeszteni. A haláleset helyén hétágú kereszt jelenik meg.

A boszorkányok köve

Bronzkori sziklafaragásokról szól a legenda, mely szerint andorrai boszorkányok harcoltak meg itt az ördöggel, és végül a mélybe taszították; az ördög karmai hagytak nyomokat a sziklafalon.


Hova tovább?
Portugáliába!

2018. december 1., szombat

Senki se számít a spanyol királylányokra (Népmesék nyomában a világ körül 106. - Spanyolország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Cuentos ​Populares Españoles
José María Guelbenzu
Siruela, 2006.

A kötet 117 spanyol népmesét tartalmaz, amiket a szerző némileg modernebb nyelvezetre ültetett a dialektusok helyett, de megtartott eredeti formájukban; közben arra is odafigyelt, hogy Spanyolország midnen tájegységéből (beleértve Katalóniát és Baszkföldet is) kerüljenek mesék a gyűjteménybe. A könyv végén a mesék forrásai is meg vannak jelölve. Maguk a történetek folyamatosan követik egymást, fejezetek vagy különösebb rendezési elv nélkül, ezért érdekes volt oldalról oldalra felfedezni, mi mindent tartogat az olvasó számára a könyv. Összességében nagyon jó élmény volt, sok remek, színes, fordulatos mesét találtam benne.

Fénypontok

Pont így karácsony közeledtével nagyon szép volt az Aguinaldo (karácsonyi ajándék) című mese, melyben két kisgyerek elindult az erdőbe, hogy útba igazítsák a házikójukhoz a Háromkirályokat (mert előző évben nem találták meg). A királyok helyett azonban egy hölggyel találkoztak, aki levéllel küldte őket egy elvarázsolt kastélyba, veszélyekkel és kalandokkal teli úton. Ezt a mesét egyébként rögtön be is válogattam a Villa Bagatelle és a Világszép Alapítvány idei adventi naptárába.
Hasonlóan megható volt a Bűnbánó rablók története, melyben egy szent életű remete gúnyt űzött egy elfogott gonosztevőből, mondván, hogy biztosan a pokolra jut - erre Isten büntetést küldött rá, hogy megtanulja, mindenkinek van esélye megjavulni. Megfontolandó üzenete volt a Tiszta vér című mesének is, melyben egy jószívű király gonosz fiát tanította emberszeretetre oly módon, hogy megmutatta neki, a kisbabák mind egyformák, és az ő vére is piros mint mindenki másé. Kevésbé volt optimista viszont a Zöld Sapka , melyben emberünk egy boszorkánytól olyan sapkát kapott, amivel mindenkinek hallotta a gondolatait - és megállapította, hogy az emberek mind szörnyűek.
Nagyon tetszett a Boszorkányok varrókészlete, melyben egy szegény asszony véletlenül megtalálta az anjana nevű egyszemű boszorkányok elveszett varrósdobozát, és mivel jószívűen elajándékozta belőle a tűket és gombostűket, a boszorkányok segítettek neki megmenteni a fiát egy óriástól. A törpe című mesének is női főhőse volt, aki, miután véletlenül a rossz legénnyel szökött meg, inkább megmentett egy királylányt egy gonosz törpétől; A héttornyú vár három hősnője egy rakat óriással végzett, hogy megmentsék magukat; az Aranycipellő hősnője pedig furfangos módon bizonyította az ártatlanságát, amikor házasságtörésért próbálták elítélni. Törpe egyébként szerepelt egy másik klassz mesében is, ahol egy Pásztor és egy törpe kötöttek barátságot, és mentettek megy együtt egy királykisasszonyt.
Néhány ismert mese váratlan fordulatot vett a kötetben. Az Alvó királylány érdekes Csipkerózsika-kombináció volt, melyben nem csók, hanem szálka-kihúzás ébresztette fel a lányt (plusz pont), de aztán a herceg hazament a feleségéhez (mínusz pont), aki megpróbálta eltenni Csipkerózsikát láb alól, és a két gyerekét meg is főzte, és felszolgálta a férjének. A végén a herceg és Csipkerózsika egymáséi lettek (plusz pont), a gyerekek viszont nem keltek életre (mínusz pont). Angelina és az Oroszlán tulajdonképpen Szépség és a Szörnyeteg volt egy olyan csavarral, hogy a férjét kereső lány menet közben még katonának is öltözött, és megölt egy sárkányt. A Sárkánykirályfi meséjében egy lánynak királylányhajból kellett inget varrnia, hogy megtörje az átkot; később kiderült, hogy a királylány pont a sárkánykirályfi húga volt. Bolhabőr meséjében ezúttal maga a királykisasszony csinált bolhabőr dobot, aminek a hős varázslatos képességű segítők segítségével tudta meg a titkát (és megelégedett a jutalommal, a lány nem kellett neki); Az "itt vagyok" gyűrű klasszikus Küklopsz-mese volt, csak éppen itt Odüsszeusz helyett egy okos lány szerepelt. A szénégető és a Halál találkozásánál a szénégető először sikeresen átverte a Halált - ám amikor a Halál úgy tett, mintha felakasztotta volna magát, a szénégető mégiscsak belesétált a csapdájába. A klasszikus kátránybábus trükkel ért rossz véget Juan y Medio meséje, aki hős létére elrabolt egy királylányt, de a lány a bábu segítségével vízbe fojotta, és hazament.

Kapcsolatok

Több kedvenc mesetípusommal is találkoztam a könyvben, aminek külön örültem. Találtam a "három csodás ajándékra" olyan verziót, melyben a lány végül mindhárom kérőjét férjül vette - sőt, eleve azért küldte el őket a király szerencsét próbálni, mert nem akarta engedni a lányának, kifejezett kérése ellenére, hogy három férje legyen. Nagyon örültem a Kanári Királyfi (olasz mese) spanyol verziójának is, Levendulavirág címszó alatt, vagy a klasszikus tűzrőlpattant mediterrán Bazsalikomlányénak, akit itt Zöld Rózsának hívtak. Szintén mediterrán mesetípus az egér és a bogár (itt pillangó) házassága. Az eddigi legjobb váltott gyerekes történet volt az Elveszett fiú, melyben az apa el akarta pusztítani a váltott gyerekét, de az anya többször megakadályozta ebben, és végül ez mentette meg a vér szerinti fiút is.
Rengeteg klasszikus mesetípus szerepel a könyvben - Hüvelyk Matyi (Periquillo), Tündérek ajándéka, Három narancs szerelmese (itt rögtön gyerekestül pattantak ki a tündérek a narancsból), Három állat alakjába változó hős (elrejtett erő mesében), Kékszakáll (lánnyal, aki megmentette magát és a nővéreit is), Három fonóasszony, Csizmás Kandúr, Királylány a koporsóban, Mindent látó királylány, Kovács és az ördög (avagy Juan Soldado), Tía Miseria és a Halál, Állatmenyasszony (békával, akit kígyóvá változott nővére segített), Brémai muzsikusok, Ördög három arany hajszála, Hollóvá változott fiúk (itt oroszlánokkal), Hűséges barát (itt is halva maradtak a gyerekek), Aranyat köpő királyfi, Fájdalomkő és Szerelemtőr (ezt eddig csak török meseként ismertem), Fortunatus, Férfivá változott lány (itt direkt azzal a céllal, hogy király akart lenni, de csak így tudott beházasodni a királyi családba), Fehérlófia (avagy Juan el Oso), Varázslatos segítők, Táltos királylány (aki elcsalta a hősöktől a varázstárgyaikat), Méhkirálynő, Három kismalac (lány malacokkal, akik együtt építkeztek, aztán kitúrták egymást).
A tricksterek közül leginkább Juan Bobo és a róka emelkedtek ki (utóbbi a klasszikus kútba-mászós trükkel verte át a farkast).

Hova tovább?
Andorrába!

2018. november 24., szombat

Végeláthatatlan varázsmesék (Népmesék nyomában a világ körül 105. - Ír Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Folktales of Ireland
Sean O'Sullivan
University of Chicago Press, 1968.

Megint csak egy klasszikus kerül fel a listára. A könyvben ötvenöt ír népmese szerepel, tematikus fejezekre osztva (Hősök és királyok, Varázslók és boszorkányok, Állatok és madarak, stb.). Hosszú előszó és bevezető szól az ír népmesegyűjtés történetéről, és a népmesemondás hagyományáról. A könyv végén minden történethez tartoznak jegyzetek, források, szószedet és bibliográfia is. 20 századi néprajzi gyűjteményként a nagy, híres ír legendák kimaradtak ebből a kötetből, de volt cserébe helyettük rengeteg érdekes, kevéssé ismert mese.

Fénypontok

A kötet nagy részét hosszú, bonyolult, sok epizódból álló varázsmesék tették ki. Ilyen például Céatach, a hős varázslótanonc története, aki megmenti a mestere lányát, mindenféle kalandokon át Íroroszágba kerül, további kalandokat él át, hogy megtarthassa a feleségét, majd még meg is hal, furfangos szerelme pedig feléleszti. A mesében, mint sok más történetben is a könyv folyamán, szerepet kapott Íroroszág legendás hős-csapata, a Fianna. Szólt történet arról, hogyan kapták a Fianna hősei különleges képességeiket a Fiatalság istennőjétől, hogyan győzött le Goll Mac Morna három boszorkányt, és hogyan csatlakozott hozzájuk Oscar, Fionn nagy erejű unokája, akit a görög király lánya szült Oisínnek, a dalnoknak. A Fiannán kívül a másik legendás ír hős, Cú Chulainn is tiszteletét tette a kötetben egy mese erejéig - de inkább mesemondói, mint harcosi minőségében.
A férfi, akit megmentettek a pokolból hasonlóan komplex, de sokkal mélyebb történet volt egy lányról, aki elhagyta kegyetlen férjét, beleszeretett egy másik férfiba, akin átok ült, és a lánynak a pokolban kellett kiszolgálnia, hogy megszabadíthassa az új szerelmét, saját magát, és sok más lelket is. Képi világában és nyers megfogalmazásában hasonlóan ütős volt A planéták királynője, akihez egy szerencséjét kereső ember látogatott el a kérdéseivel, de közben megfigyelhette azt is, hogyan dönti el a királynő az egyes emberek sorsát. A történelmi legendák közül a legérdekesebb az volt, amelyben egy látnok előre megjósolta az angol hódítást és Cromwell érkezését, és segített egy szerencsés ír embernek kibekkelni a földek elkobzását - majd tett arról is, hogy Cromwell a pokolra jusson.
A tündérlegendák közül Seán Palmer utazása Amerikába a tündérekkel volt a legmókásabb, amelyben hősünk egyetlen éjjel megjárta New Yorkot és Bostont, és meglátogatta messzire szakadt rokonait. A tündérlények között felbukkant a leprikón is, aki ezúttal nem kincset adott, csupán gúnyosan kinevette az őt fogva tartó ember balszerencséjét. A mágiáról szóló történetek közül a legjobb a Feketemágia című volt, amelyben egy apa rájött, hogy a felesége boszorkány, amikor meglátta a kislányukat játékból hajókat elsüllyeszteni. Anyja lánya volt...

Kapcsolatok

Az egyik walesi legendához volt nagyon hasonló a Hideg májusi éjszaka története, amelyben egy sas a világ legöregebb teremtményének keresésére indult (és az Öreg Varjú képében találta meg azt). A skót kötet után it is akadt Ember, akinek nem volt története - de mire átvergődött egy őrült, elvarázsolt éjszakán, már lett neki egy. Szintén a skótoktól volt ismerős a Hangasör titkának legendája, amit a piktek (vagyis jelen esetben dánok) magukkal vittek a sírba, és A tehén, ami megette a dudást (vagy legalábbis a gazdái úgy hitték). A tündértörténetek között felbukkantak szokásos elemek, mint például a tündérbába.
Grimm-meséknek volt rokona a Négylevelű lóhere, mely képessé tette tulajdonosát arra, hogy átlásson egy szemfényvesztő illúzióin.
A tricksterek közül kiemelkedett a róka, aki a szokásos trükkökkel (pl. magát halottnak tettetve) járt túl állatok és emberek eszén. A leghíresebb trickster mégis Daniel O'Connell volt, akire sok klasszikus trickster-sztori ráragadt, például az "étel illatáért pénz illata" típusú történet is.

Hova tovább?
Spanyolországba!

2018. november 17., szombat

Egy kis ország nagy legendái (Népmesék nyomában a világ körül 104. - Észak-Írország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Armagh Folk Tales
Frances Quinn
The History Press, 2014.

Mivel a kihívás politikai, és nem kulturális határok mentén halad, külön könyvet kellett választanom Észak-Írországhoz. Szerencsére pont akadt egy, amit egy mesemondó ismerősöm írt, és több történetét személyesen hallottam tőle. Az Armagh megye ötven meséjét és legendáját összefoglaló könyv a History Press sorozatának egyik olyan kötete, amit hivatásos mesemondó gyűjtött, válogatott, és írt, és ez szokás szerint meg is látszik rajta. A történetek tematikus fejezetekre oszlanak, legendás hősöktől helyi legendákig, és érdekes történelmi eseményekig. Mivel elsősorban ismeretterjesztő és szórakoztató kiadványnak készült, források nincsenek megjelölve benne, de magukból a szövegekből mindig iderül, honnan származik az adott történet. Nagyon boldog voltam, hogy sok olyan klasszikus történet is szerepel benne, amiket Írországból kár lett volna kihagyni.

Fénypontok

A klasszikus ír legendák közül soknak van Armagh-i vonatkozása. Mivel a megye területén található Emain Macha (Navan Fort), az ulsteri királyok és hősök egykori székhelye, tulajdonképpen az ulsteri legendaciklus jó része ide köthető - kezdve Macha ikreivel, akikről magát az erődöt elnevezték. Itt egy terhes asszonyt kényszerítettek rá, hogy fusson versenyt a király lovaival; a győzelem után ikreket szült, és megátkozta Ulster férfijait, hogy valahányszor ellenség tör az országukra, szülési fájdalmakban feküdjenek. Egy másik Macha, Macha Mongrúad hasonlóan legendás, harcos hercegnő volt, aki lány létére királyságot nyert magának. És ha már ulsteri hősök, akkor nyilván szó esett Cú Chulainn gyermekkoráról, harcossá válásáról, és arról is, hogyan nyerte el legendás nevét.
Szintén van ulsteri vonatkozása Lir gyermekeinek, akiket mostohaanyjuk kilencszáz évre száműz a tengerre hattyúk képében, és csak a kereszténység érkezésekor lelnek nyugalomra; valamint az ír hagyomány leghíresebb szerelmi tragédiájának, Deirdre és Naoise történetének.
És ha Írország, akkor természetesen megérkeztünk a Fianna őshazájába. Slieve Gullion hegyét tavaly én is megmásztam, és megmerítkeztem egyik kedvenc Fianna-legendám, a Slieve Gullion-i Vadászat helyszínében. A könyvben két verzió, egy klasszikus és egy későbbi is szerepel erre a sztorira. Egy történet erejéig szó esett Oisínról is, aki segített Szent Patriknak legyőzni egy vad bikát, hogy az Armagh-i katedrálist megépíthesse.
Klasszikus, és nagyon jópofa Fergus Mac Leide története, a leprikónok legkorábbi említése az ír hagyományban. Leírja egy leprikón király látogatását az ír királyi udvarban, és azt is, hogyan küzdött meg vízjáró cipőiben Fergus király egy tóban élő szörnyeteggel.
A legendák között felbukkant kedvenc keresztény sellőm, Liban, akiből halála után szent lett, Szent Murigen néven; valamint a Fekete Disznó Árka, egy eredetmagyarázó monda, miszerint egy gonosz, diákokat kínzó tanítót változtattak a szülők dühöngő vaddisznóvá, aki feltúrta a környéket. Az újkori legendák közül messze a leghátborzongatóbb az Éhes fű hiedelme volt; a nagy éhínség idején meghaltak sírjai felett állítólag olyan fű nő, ami leküzdhetetlen éhséget kelt abban, aki rálép, és akár a halálát is okozhatja.

Kapcsolatok

Ismét volt alkalmam találkozni olyan sztorival, amit nagyapám helyi történetként mesélt nekem gyerekkoromban (az asszonyról, aki zsákkal hozza a bűnbánási gyertyát minden félrelépéséért). Sok országban találkoztam már a sírrabló és a tetszhalott meséjével is - az asszony, aki "Egyszer halt meg, de kétszer temették", arra tér magához a sírban, hogy egy rabló le akarja vágni a gyűrűsujját. Erre rögtön két verzió is volt, a legkorábbi 1705-ből.
Alvó lovagok, avagy harcosok ezúttal a Fekete Disznó mondájában bukkantak fel, és a világvégére vártak. Természetesen voltak tündérhiedelmek is elrabolt asszonyokról, éjszakai mulatságokról, tündérbábákról és váltott gyerekekről. Külön fejezetet kaptak a 21. század elején gyűjött tündérhiedelmek. A kedvenc sztorim viszont az volt, amikor egy folklorista kihallgatta, mit beszélnek róla a helyi emberek, és leírta a beszélgetést. Jókat kuncogtam az egészen - főleg a végén, amikor a két bácsi megegyezett, hogy maga a gyűjtő is csak tündér lehet.

Hova tovább?
Az Ír Köztársaságba!

2018. november 10., szombat

Tündérek, hősök, varázslók (Népmesék nyomábana világ körül 103. - Skócia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The Penguin Book of Scottish Folktales
Neil Philip
Penguin Books, 1995.

Klasszikus népmesegyűjtemény jegyzetekkel, forrásokkal, típusszámokkal; reprezentatív kötetnek készült, ami bemutatja a skót hagyomány sokféleségét. 112 mese található benne, tematikus fejezetekre osztva területek (felföld és alföld) valamint mesefajták (tündérek, tréfás mesék, stb.) szerint. A bevezetőben szó esik a mesekatalógusokról, a szóbeli mesélés sajátosságairól, a skót mesemondó hagyományokról, és a női és férfi mesemondók szerepeiről is. Minden történethez tartozik forrás, mesemondó, és típusszám. Sok szöveget fonetikusan jegyeztek le, amitől az olvasás helyenként borzasztóan nehézkes volt; hangosan ki kellett olvasnom a skót szavakat, hogy rájöjjek, mit jelentenek. Ennek ellenére a könyv érdekes, és sok remek történetet találtam benne.

Fénypontok

Kate Crackernuts
Több kedvenc skót mesém is szerepel a kötetben. Például Kate Crackernuts, egy fordított "széttáncolt papucsok", amelyben a lány menti meg a királyfit, és közben a saját mostohanővérét is. Hasonlóan szeretem Mally Whuppie-t, a mi Inculánk/Rebekánt skót párját, aki sorozatosan túljár egy óriás eszén; ráadásul itt nem is a nővérei mártják be a királynál, hanem pont nekik akar segíteni az óriás kincseivel. A Felvidéken ugyanő Maol a Chliobain néven szerepelt.
Nagyon tetszett Maraiche Mairneal, avagy a Bölcs Tengerész meséje, amiben egyáltalán nem az öreg tengerész volt a főhős, hanem egy királyfi, akire rátekeredett egy kígyó, és nem tudott megszabadulni tőle; így aztán ki kellett harcolnia az öreg, vak tengerész segítségét, aki elvitte egy varázslóasszonyhoz és a lányához, akik meg tudták törni az átkot.
Váratlan fordulatot vett Az özvegy fia és a királylány című sárkányölő mese, amikor a legény úgy győzte le a tűzokádó sárkányt, hogy egy tevét teleitatott vízzel, és aztán a vízköpő tevét használta tűzoltásra. Hasonlóan váratlan volt A férfi a csónakban, aki azt állította egy mulatságban, nem tud egyetlen sztorit sem, ám ekkor egy csónak elragadta, nővé változott, megházasodott, gyerekei lettek, végül hazatért, ismét férfi lett, és most már volt egy jó sztorija... (kamaszok szokták szeretni ezt a mesét).
Nagyon boldog voltam, hogy a Fianna hőseiről is szólt néhány legenda a kötetben. Finn Mac Cool kalandja az Óriások Földjén már ismerős volt, a saját könyvembe is beválogattam és sokat mesélem. Finn és a rettenetes Szürke Kutya történetét feldolgozásból ismertem, de jó volt a hagyományos változatot is elolvasni (mindig is az egyik kedvenc legendám volt). Szerepelt egy változat a Berkenyefák Házára is (itt Sárga Mező), ahol egy elvarázsolt házban az összes Fianna-harcos a székekhez ragad, és két fiatalnak kell megvédeni őket egy egész hadseregtől. És ha már Fianna, akkor Oisín (Osszián) legendája sem maradt ki a sorozatból.

Michael Scott sírja
A hőslegendák mellett történelmi legendák is bőven akadtak a könyvben. Volt például egy történet a Piktekről, és arról, hogy az utolsó pikt férfi és a fia hogyan vitték a sírba magukkal a hangasör készítésének tudományát. Felbukkant Sir James Ramsay of Bamff, akit a saját könyvembe is felvettem annak idején, mert egy fehér kígyó húsától csodás orvosi képességeket szerzett, és a legendás Michael Scott, a skótok leghíresebb (avagy hírhedtebb) varázslója. A tündér-történetek közül megfogott Black Lad MacCrimmon és a Banshee találkozása, ahol a tündér megkérdezte a dudás fiút, sikert szeretne-e tehetség nélkül, vagy tehetséget siker nélkül. A fiú az utóbbit választotta, és olyan zenét tanult a bansheetől, amit senki más nem tudott.

Kapcsolatok

A Fekete Bika képregény-
változata (Image Comics)
Elég sok klasszikus mesetípus szerepelt a könyvben; volt Anyám megölt, apám megevett; Hamupipőke; Szépség és a Szörnyeteg (itt Fekete Bika); Varázslatos menekülés (Green Sleeves); Békamenyasszony; A púpos és a tündérek; Okos lány; Élet vize (szárnyas farkas helyett barátságos medvével); Rókaszemű menyecske, és Madárrá változott fiúk (ahol gyapjúsásból készültek az ingek). Akadt skót változat a Békakirályra is; megcsókolni itt sem kellett, csak levágni a fejét egy baltával. Ismerős volt Rumpelstiltskin skót női változata, Whoppity Stoorie, és A Kút a világ végén (Holle Anyó változat) is, mert egy Appalache-i mesemondó ismerősöm nemrég adott ki cédét, amelyen az amerikai változat szerepel.
Más európai varázsló-legendákra emlékeztetett Donald Duibheal Mackay története, akinek nem volt árnyéka, cserébe volt varázsereje. Szintén ismerős volt Európából a Dongó, amelyik kirepül egy alvó ember száján, és mindenféle helyeket jár be, amikre az ember álomként emlékezik.
Az anekdoták között több klasszikus Münchhausen-mese volt; azt, amiben a szakács ellopja a sült lúd egyik lábát, a Dekameronból és a saját nagyapámtól is ismertem már. Csikótojás is akadt.
Voltak alvó lovagok, fekete páncélban, akik a királyuk eljövetelét várták, és megvakított küklopsz helyett ezúttal megvakított tündér szerepelt Tam M'Kechan történetében.
A tündérmesék között sok volt az ismerős motívum: Éjszakai tánc a tündérdombban, tündérek bábája, váltott gyerekek, tündérek által elrabolt feleség (akinek visszatérve választania kellett a régi és az új férje között), tündérekkel együtt utazó halandó (Hurrah for Kintail!). Akadt egy selkie mese és egy gonosz sellő is.
Tricksterként George Buchanan, a király udvari bolondja szerepelt.

Hova tovább?
Írországba!

2018. november 3., szombat

Arthur, Merlin, és a Többiek (Népmesék nyomában a világ körül 102. - Wales)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The Welsh Fairy Book
W. Jenkyn Thomas
F. A. Stokes, 1908.

Nyolcvannégy csodálatos walesi tündérmese húzódik meg ebben a régi kötetben. Egy tanító gyűjtötte össze és mesélte újra őket, azzal a céllal, hogy a tanítványai megismerkedhessenek belőle a saját kultúrájuk, otthonuk történeteivel. A mesék nyelvezete ennek megfelelően irodalmi, de olvasmányos, és több mesetípus ismétlődik a könyvben aszerint, milyen földrajzi helyszínhez kötik őket. Ahol csak lehet, a szerző konkrét tájba helyezi a meséket - tavakhoz, hegyekhez, városokhoz kötődő legedákat gyűjt. A legtöbb név a külföldi olvasó számára kimondhatatlan, de Thomas szerencsére mellékel egy kiejtési útmutatót is a walesi nyelvhez a könyv elején. Külön érdekesség, hogy az eredeti kötetet Willy Pogány, avagy Pogány Vilmos András, egy magyar születésű művész illusztrálta.

Fénypontok

Kalandos és hátborzonagó történet a The drowning of the Bottom Hundred legendája, melyben egy tengerszint alatt fekvő, gátakkal védett királyságot árasztott el a víz, miután évekig nem törődtek a gát javításával. A tragédiát csak egy maréknyi hősies ember élte túl, közöttük egy királylány, egy dalnok, és egy katona. Szintén árvízzel végződött Az elsüllyedt udvar meséje, melyben a király lecserélte idősödő feleségét egy titokzatos fiatal nőre - akiről kiderült, hogy maga a királyné volt, aki sötét alkut kötött, hogy megfiatalodjon.
Generációkon keresztül öröklődő traumáról szól Pantannas átkának legendája, melyben egy földműves felszántja a tündérek táncterét, de amikor meg akarják büntetni, kikönyörgi, hogy inkább a leszármazottain teljesedjen be a büntetés. Hosszú évekkel később ükunokája, Madoc az esküvője napján eltűnik, és csak évtizedekkel később kerül elő a tündérek világából, amikor már minden szerette elhalálozott. Hasonlóan hosszú időt ölelt fel A világ legöregebbjei című, mágikus hangulatú mese, melyben egy ősöreg sas hozzá illő feleséget keresett, és végiglátogatta a világ legősibb élőlényeit, míg végül megállapodott egy bagolynál, aki még emlékezett a világ kezdetére.
A könyv nagy részét tündérlegendák teszik ki. Elidyr Tündérföldi Utazásából például megtudjuk, hogy a tündérek sáfrányos tejen élnek, sohasem hazudnak, és a nyelvük rokon az ógöröggel. A tündérek mellett szerepelt a kétes hírű bajkeverő Pwca (púka) is, aki segítőkész volt, de ha megharagították, folyamatos bajt hozott a házra. A boszorkánylegendák közül kiemelkedik Goronwy Tudor és a llanddonai boszorkányok története, melyben egy egész város szerepel, melynek minden lakója sötét praktikákat űz.
Természetesen olyan híres történetek is helyet kaptak a könyvben, mint a wales szimbólumaként ismert Vörös sárkány eredetmondája (Merlin gyerekkorával együtt), Gelert a hűséges, tragikus sorsú vadászkutya, vagy a Szakállakból szőtt köpeny, melyben Arthur megölte a félelmetes Rhitta Gawr-t, aki legyőzött királyok szakállait gyűjtögette. Más könyvekből már ismerős volt Hu Gadarn története is, aki egy lány segítségével szabadította meg a vidéket az Afanc nevű vízi szörnyetegtől (ezt a mesét nemrég a Nők Lapjának is újrameséltem).


Kapcsolatok

Ha van olyan ország, ahol az Alvó Lovagok legendája őshonos, akkor minden bizonnyal Wales az. Arthur király vitézei több hegy alatt is nyugszanak egyszerre, és várják, hogy visszatérjenek megsegíteni az utódaikat. Hasonló módon a tündérlegendák között is akadt nem kevés, amik ismerősek voltak: Volt több tündér-bába varázskenőccsel a szemében (pl. Lowri Dafydd), váltott gyerek akit különös viselkedéssel szóra kellett bírni (pl. A llanfaboni váltott gyerek), emberek akik Tündérföldre tévedtek és csak évszázadok múlva tértek vissza (pl. A varázslatos muzsika). Tündérek töltötték be a Tárulj, szezám mese rabló-szerepét, ahol rejtekhelyüket csak Tündér-jelszóval lehetett megnyitni.
Akadtak egyéb ismert mesetípusok is, például a Rumpelstiltskin-féle névkitalálós történet, melyre itt Sili go Dwt volt a megoldás, vagy a nálunk Tücsökként ismert hamis jós, akinek itt Fekete Robin volt a neve.
Szintén klasszikus a walesi mesék között a görög mitológiából is ismert Szamárfülű király (csak itt lófülei voltak). Érdekes módon felbukkant ismét a gyerekeit sirató Fehér Asszony (Szent Tegla kútjának legendájában), akit Dél-Amerikából már jól ismerek. Talán a legjobban mégis annak a mesének örültem, ami megmagyarázta, Miért vörös a vörösbegy, és nagyon hasonlít az egyik kedvenc amerikai mesémre, melyben madarak hordanak vizet a pokolban szenvedőkenk.

Hova tovább?
Skóciába!

2018. október 28., vasárnap

Könyvtáras-ottalvós

Vannak fellépések, amikre nem lehet nemet mondani. Amikor például megkérdeztek, hogy szeretnék-e benn aludni a Miskolci Herman Ottó Gimnázium könyvtárában, és Halloween alkalmából rémtörténeteket mesélni a kamaszoknak, muszáj volt azonnal igent mondanom. Benn aludni egy könyvtárban! Kár, hogy akkor nem volt ilyen, amikor én voltam kamasz. De legalább most pótolhattam.

Délután ötre érkeztem a könyvtárba, amikor még nagyban zajlott a Halloween-ünnepség előző szakasza. A diákok csoportokban dolgoztak, hogy megalkossák a suli szörnyeit; minden csapat szörnyet tervezett, rajzolt, történetet alkotott, majd egyenként bemutatták a végeredményt a háromtagú (szintén diák) zsűrinek. Már itt éreztem, hogy jó helyen vagyok: A rajzok és az ötletek színesek voltak és szórakoztatóak, vécé mellé pisilő fiúkat büntető kísértet-takarítótól a büfét kirabló szörnyetegig. A csapatok pluszpontokat kaphattak minden jelmezért, amik között szintén volt egy-két lenyűgöző darab (és jó sok arcfesték).

Amíg a zsűri elmélkedett, addig következtem én a meséimmel. A könyvtár szabad terének közepén rengeteg babzsák tornyosult, rajtuk keresztül-kasul heverő boszorkányokkal és zombikkal; még a villanyt is lekapcsoltuk, így lett igazi a hangulat. A szörnyeteg királykisasszony meséjével indítottam (ki mondta, hogy a magyar népmesék nem Halloween-kompatibilisek?), utána következett közkívánatra Hoichi és a kísértetek japán legendája. A két mese után a fiatalabb korosztály hazavonult, az idősebbek pedig leadták a pizzarendelést, majd nekiálltak tököt faragni. Közben szólt a zene, repültek a lufik, előkerültek a sütőtökös muffinok, és úgy egyáltalán remek volt a hangulat. Egészen egyedi sütőtök-költemények születtek, amiket aztán kivittünk az udvarra, hogy teljes gyertyás pompájukban is megcsodálhassuk őket.

A pizza és a töklámpások után ismét mesemondás következett. Mivel ezt a korosztályt lehetetlen megijeszteni, elővettem Mary Culhane és a hulla történetét; ezt nemrég járattam be Erdélyben, és elég gusztustalan és hátborzongató ahhoz, hogy élvezetes legyen (plusz vagy egy bátor női főhőse). Mellécsaptam még Szigmund és Szinfjötli vikinges-férfarkasos legendáját is, hogy teljes legyen a szörnyfelhozatal. És ha már a szörnyeknél tartottunk, a vacsora után felállítottunk egy kivetítőt is, amin a Hotel Transylvania volt műsoron.


És még nem értek véget az esti könyvtári kalandok, sőt. Mivel akadtak, akik már látták a filmet, két polc közé bevackolva az érdeklődőknek spontán gyorstalpalót tartottam szerepjátékból. Kiszedtük a kockákat a Cluedo dobozából, és miután megegyeztünk, hogy látták a Gyűrűk Urát és a Hobbitot, és tudják, mi fán terem a tünde (hehe), rögtön bele is vágtunk egy rövidebb kalandba. Azt imádom a kiskamaszokban, hogy nagyjából 5.4 másodperc alatt jönnek bele a szerepjátékba, és onnantól kezdve én szórakozom a legjobban a kreatív megoldásokon és a mindent elsöprő lelkesedésen. A nyári táboros élmény után ezúttal sem kellett csalódnom. Három kalandozónk életveszélyes csapdákon jutott át, trollokkal küzdött meg, váratlan varázslatoknak esett áldozatul, és lemeccselt jó néhány törpe-tünde konfliktust, de az utolsó pillanatban (értsd: két perccel takarodó előtt) azért sikerült megoldaniuk a küldetést. Születtek azonnali poénok, ment a csapatmunka, és semmi kétségem nincs felőle, hogy maradandó lesz az érdeklődés az új mesemondói műfaj iránt...

Ahhoz képest, mekkora buli volt a könyvtári Halloween, a csapat becsületére legyen mondva, röviddel éjfél után mind elvonultak aludni a polcok közé rakott kis babzsák-fészkeikbe (némi hálózsákban mászkálás és zseblámpázás után). Hajnali hatig csend volt és nyugalom, és pedig nagyon jót aludtam valahol az Idegennyelvű szekcióban. Reggelire megettük a maradék muffint és banánt (volt, aki a pizzát is), és mindenkit útnak indítottunk az első órájára.


Minden iskolai könyvtárnak kéne ilyet szerveznie. Ahhoz képest, hogy felnőttként és dolgozni mentem oda, én éreztem magam a legjobban.