2020. október 24., szombat

A furfangosság élet-halál kérdése (Népmesék nyomában a világ körül 186. - Üzbegisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Karakalpak Folk Tales
Quatbay Utegenov
Trafford Publishing, 2006.

Mivel konkrét üzbég mesegyűjteményt nem találtam, az Üzbegisztán területén élő karakalpak nép meséiből szereztem be egy kötetet. A karakalpakok egy török eredetű nomád nép, akik Belső-Ázsia különböző államalakulataihoz tartoztak az évszázadok folyamán - 1936 óta Üzbegisztán politikai határai közé esnek. A kötetben 13 novellamese és 8 tündérmese szerepel, bár a műfajok nem válnak el ilyen élesen egymástól. A szerző karakalpak származású, eredetileg angoltanár, majd a 90-es évek óta a BBC belső-ázsiai tudósítója. A bevezetőben részletesen ismerteti a karakalpak nép történetét a kezdetektől napjainkig. 
A kötet súlyosabb, mint az indokolt lenne (elég nagy betűkkel van szedve, és a tördelése is hagy némi kívánnivalót maga után), de a szórványos nyelvtani és szerkesztési hibáktól eltekintve nagyon érdekes olvasmány. 

Fénypontok

Ismerős mesék klassz verziója volt A vita a három legény és az okos lány között. A három testvér - Tanácsadó, Gondolkodó, és Bizonyító - az apja örökségén vitatkozott össze. Először a kánhoz mentek, ahol megcsillogtatták különleges képességeiket (pl. megmondták, hogy a sült bárányt kutya szoptatta), majd eldöntötték, hogy a kán nem elég bölcs, így továbbmentek egy híresen okos lány véleményét kérni. A lány egy dilemma-mesét mondott nekik, és a válaszaik alapján fejtette meg, melyikük hazudik az örökséggel kapcsolatban. Külön szerettem, hogy ezúttal a dilemma-mese jól végződött (ez a "ki érdemli meg a szerelmével megszökött lányt" típusba tartozott, ahol szegény nőt mindig visszaadják a férjének, itt viszont a mesemondó megváltoztatta a végét, és a szerelmesek együtt maradhattak.)
Több szempontból is izgalmas volt Aqyl-Dana és Aqyl-Kamal meséje, egy lányé és egy fiúé, akiket az anyukáik már születésük előtt testvérekké fogadtak. A fiú, Aqyl-Kamal nem volt hajlandó iskolába menni, hanem megtöltött egy egész palotát könyvekkel, és oda vonult vissza. Amikor felnőtt, beleszeretett egy ismeretlen lányba. Aqyl-Dana, aki testvéreként szerette, segített neki mindenféle kalandos módokon megszerezni a szerelmét. 
A tündérmesék közül kiemelkedett Gulziyba meséje, egy kán lányáé, aki véletlenül rossz fickóval szökött meg otthonról, sokat bolyongott, megtalálta a szerelmet, majd segítette a férjét mindenféle lehetetlen feladatok elvégzésében, hogy a kán ne szakítsa el őket egymástól. A mese egy része a vadász fia mesetípusra emlékeztetett - itt tigrisfogakból kellett palotát építeni, és a tigrisek önként ajándékoztak egy-egy fogat, mivel a kán nem kötötte ki, mekkora legyen a palota... - egy másik része pedig a Fehérlófiára, ahol aranymadáron repült vissza a legény az alvilágból. 
Egy másik mesében egy mostoha elüldözött két testvér otthonról; a fiú és a lány együtt nőttek fel a vadonban. Amikor egy herceg magával akarta hurcolni a lányt feleségül, az először beolvasott neki, amiért meg sem kérdezi, másodjára pedig (miután a herceg megölte a fivérét), lefejezte. Ezek után férfiruhában nekivágott a világnak, hogy halottakat felélesztő varázstárgyakat szerezzen be, és végül sikerült a testvérét megmentenie (és ellátnia három feleséggel). Szintén halottaiból támasztotta fel a felesége Abat-Batyrt, aki a férje halála után felkutatta annak különleges képességű bajtársait. 
Jansap története egy hosszú és tekervényes sztori volt sok utazással, fura szigetekkel, és a Drágakő-hegy beágyazott mesetípusával. Külön tetszett, hogy a hős a feleségét keresve ismét beállt ugyanahhoz a gazdag emberhez szolgának, és felvitette magát a hegyre, hogy újrajárhassa az útját, és megtalálja a szerelmét. 
Tetszett A mullah három fia című mesében az a rész, ahol a mullah iskolát nyitott, szörnyű tanítónak bizonyult, verte és büntette a gyerekeket - míg végül a tanítványai fellázadtak ellene, és fejjel beledobták egy pöcegödörbe. 

Kapcsolatok

Még mindig a népek országútján járunk, úgyhogy itt is voltak bőven ismerős mesék. Volt titokzatos beszédű furfangos legény (Az okos fiú, aki ráadásul az adótól és az elnyomó kántól is megszabadította a népét), furfangos öreg juhász aki találós válaszokat adott a kán találós kérdéseire és megkopasztotta a minisztereit (Az okos öregember), okos lány (A pásztor lánya), és hányattatott sorsú ártatlan lány is (Az angyali Inta).
Megint felbukkant az a sztori, amit Amerikában is olvastam már, ahol egy furfangos fickó (Yesim, a gyékényfonó) elvette a szomszédja feleségét feleségül. Egy titkos alagút kötötte össze a két házat, és az asszony a saját ikertestvérének adta ki magát... Később a feleség segített az új férjének mindenféle furfangos módokon meggazdagodni. 
A tricksterek közül felbukkant a csupasz képű Aldar-Kosze, ezúttal két hasonszőrű bajkeverő, Mukhtar-Kosze és Dukhtar-Kosze társaságában. Aldar-Kosze átverte a másik kettőt (a klasszikus "ki álmodott szebbet" és "elveszített fél pár cipő" trükkökkel), de végül Dukhtar-Koszéval együtt szabadultak meg egy sereg rablótól, és nyerték el a kincsüket. 

Hova tovább?
Afganisztánba!

2020. október 17., szombat

Magyar szerzőnek magyar book tag!

 Timár Krisztina blogjáról loptam a témát, mert nagyon megtetszett. 

1. Ki a kedvenc magyar íród és miért?

Móra Ferenc. Majdnem sikerült megutáltatniuk velem a Kincskeresővel általánosban, de gyakorlatilag minden más írását imádom. Plusz pont, hogy régészként végeztem, és imádom olvasni az ásatásokról szóló sztorijait. Nagy mesemondó volt, remek humorral. 

2. Mi volt az első magyar szerző által írt olvasmányod?

Az első könyv, amit teljesen magamtól olvastam el hatéves koromban, a Süsü a sárkány volt Csukás Istvántól. Nyáron ültem a nagyszüleim házának a hátsó lépcsőjén egy pokrócon, és nem tettem le, amíg be nem fejeztem.

3. Melyik magyar könyvet ajánlanád másoknak?

Nagyon szeretném, ha A pillanat Szabó Magdától létezne más nyelvű kiadásokban is, mert legszívesebben minden külföldi ismerősömnek azt ajándékoznám. Szerintem Szabó Magda legjobb könyve, és nemzetközi szinten is népszerű tudna lenni. 

4. Melyik magyar könyvet látnád viszont a filmvásznon?

A láthatatlan embert Gárdonyitól. Irodalmunk legjobb csatajelenete van benne (bocs, Egri csillagok, sorry not sorry). 

5. Melyik magyar szerzővel innál meg egy csésze teát? (Nem kávézom)

Kortársnak kell lennie? Elsőre nem-kortársak jutnak eszembe, akikkel szívesen teázgattam volna, pl. Devecseri Gábor, Szerb Antal, Erdős Renée. Velük mindannyiukkal utazni is szívesen utaztam volna; amikor Görögországban jártam, velem volt Devecseri Epidauroszi tücskök, szóljatok című kötete. Stílszerűen az epidauroszi színházban olvasgattam. Majdnem olyan, mint a teázás...

(Fotó innen)

6. Melyik magyar írótól szeretnél mindenképp olvasni, akitől eddig nem olvastál?

A Magyar költőnők antológiája című kötetben olvastam egy verset egy Szőnyi Magda nevű költőtől, ami nagyon tetszett. Külön érdekes, hogy Radnóti válogatta a verseskötetét. Azóta szeretnék többet olvasni tőle, de a könyveit szinte sehol sem lehet megtalálni, még nyomozok utána...

7. Sok magyar szerző ír álnéven. Volt már, hogy olvastál egy könyvet, és csak utólag tudtad meg, hogy magyar a szerző?

Legutóbb az Öt világrész mítoszai című könyvnél futottam ebbe bele, ami gyerekkorom kedvence volt, de csak most esett le, hogy Daniel Florion neve alatt Nemere Istvánt kell érteni. Egy mese forrásai után kutattam éppen, különben talán soha nem jövök rá... (Hozzáteszem, nagyon kedvesen válaszolt, amikor írtam neki a mesékkel kapcsolatban.)

8. Mi volt a kedvenc magyar helyszíned, ahol egy könyv játszódott?

Révay József Séták a római Magyarországon és a Raevius ezredes utazása című könyvei nagyban felelősek azért, hogy régésznek jelentkeztem az egyetemre. Nagyon szerettem, ahogy életre keltette a római időket. Azóta is sokszor eszembe jut, amikor például Aquincumban járok.  

9. Ki volt a kedvenc magyar könyves karaktered?

Huhh, nehéz kérdés. Novellaszereplők jutnak eszembe, pl. A templárius Krúdy Gyula Az utolsó várkisasszony című gyűjteményéből... Óó, nem is, tudom: Kis Tit (Titanilla) Az aranykoporsóból. Őt nagyon szerettem. Tudom hogy Móra az akkori szerelméről mintázta, de amikor a könyvet először olvastam, önmagában is elbűvölt.  

10. Mi lesz a következő magyar könyv, amit olvasni fogsz?

Most éppen félben vagyok Erdős Renée Az élet királynője című könyvével, ami az életrajzi regénysorozatának második kötete. Ha befejeztem, el akarom olvasni a folytatásokat is. Nagyon tetszik a stílusa, és borzasztóan érdekes ember volt. A római útinaplóját is imádom. 

Mesék országútján (Népmesék nyomában a világ körül 185. - Tádzsikisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Holdangyal
Tadzsik népmesék
Jeremiás Éva
Európa, 1970.

A Népek Meséi sorozattól megszokott módon nagyon igényes kiadás. 30 mese szerepel benne, típusok szerint sorba rendezve, állatmeséktől tréfás mesékig; a megjelenés idején (és talán azóta is) az egyetlen magyar nyelvű tadzsik mesegyűjtemény volt. Az utószóból megismerkedhetünk a tadzsik történelemmel, kultúrával, és mesehagyománnyal. A mesékhez források és típusmutatók is tartoznak, valamint a kötet végén van szószedet a idegen kifejezésekhez. Sok szép mese volt benne, és a nyelvezete is gyönyörű.

Fénypontok

A kötetben a tündér- és hősmesék voltak a legszebbek és legérdekesebbek. Iradzspahlaván története például egy fiúról szólt, akinek az apját dévek serege foglyul ejtette; amikor a fiú felnőtt, nagy csaták árán szabadította ki az édesapját. Az élő a sírban című mese oszét nart legendákra emlékeztetett; a hős ártatlanul megvádolt anyja sírjában született és nőtt fel, onnan jött elő, hogy kalandos úton igazságot szolgáltasson. Közben eljutott a kígyók országába, és néhány dévvel is megküzdött. 
Tadzsik nő, 19. sz., kép innen
A kötet talán legszebb meséje a címadó Holdangyal volt, a szótlan szultánkisasszony egy változata. Az tetszett benne, hogy a lányt nem megszólaltatni kellett, hanem ébren tartani, és ezt a hős barátja érte el mindenféle érdekes és mókás történetekkel. A lány végül őt választotta férjéül, nem a padisah fiát. 
Az állatmesék közül kiemelkedett A csíz és az elefánt története, amelyben egy elefánt hatalmával visszaélve folyton leverte a fáról a csíz fészkét. A kismadár végül összeszövetkezett a békákkal, darazsakkal, és egy varjúval, és közösen kis híján megölték az elefántot. Az utolsó pillanatban megkegyelmeztek neki, de csak azért, hogy megtanulja: a kis állatok is bosszút tudnának állni rajta, ha akarnának. Volt egy klassz találós mese is, amelyben egy királyt a kincstár egy őre figyelmeztetett közelgő veszélyre, mert álmot látott róla. A király megajándékozta, majd elbocsátotta. A megfejtés: azért, mert aludt őrség közben...
Különösen időszerűnek éreztem Lak és Pak meséjét, amelyben egy lány véletlenül koszos kézzel evett, és annyira szégyellte, hogy megkérte a padisahot, hirdesse ki az egész országban, hogy nehogy valaki fel merje emlegetni a szégyenét, mert akkor kiderülne...

Kapcsolatok

Belső-Ázsiában a kulturális keveredésnek köszönhetően nehéz olyan országot találni, ami ne lenne tele ismerős mesei elemekkel. Itt is volt bőven: brémai muzsikusok (A szamár utazása), aranyhajú ikrek (A beszélő papagáj, gyönyörű verzió volt, ahol a lánytestvér nagy hatalmat kapott), ártatlanul megvádolt, hányattatott sorsú lány (Mehránbú), mesterséget tanuló uralkodó (A pásztorlány és a padisah - itt érdekes módon a lány végül máshoz ment feleségül), szorongásos láncmese (Lak és Pak). 
Magyar mesére emlékeztetett a dzsugara története, aki egy parázzsal és egy szalmaszállal együtt elindult világgá. Itt azonban, amikor a parázs és a szalmaszál a folyóba vesztek, a dzsugara nem kinevette őket, hanem növénnyé serdült, és megőrizte a barátai emlékét.
Az ügyeletes trickster Naszreddin volt, akit Effendiként vagy Mosfeqí-ként emlegettek. Sok ismerős sztori szerepelt róla, pl. a megfialt edény, vagy a féllábú liba. A kedvencem az volt, amelyben furfangos módon, egy fa tanúsága által tett igazságot némi ellopott pénz ügyében. 
A furfangos róka eszén megint csak egy fürj járt túl, aki odacsalta a kutyákat a róka vackához, és megmentette ezzel a tőrbe csalt állatokat.

Hova tovább?
Üzbegisztánba!

2020. október 14., szerda

Hlini királyfi (Feminista Multikulti Népmesék 22.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!

Származási hely: Izland

A történet

Egy király egyetlen fiának, a daliás Hlini királyfinak, egy vadászat során nyoma veszik. A király fele királyságát ígéri annak, aki megtalálja. Signy, egy szegény pásztor lánya, nekivág a feladatnak, és hosszas vándorlás után egy barlangra bukkan. A barlangban két ágyat talál, és az egyikben az alvó Hlini királyfit, akit nem tud felébreszteni, ezért elbújik, hogy lássa, mi lesz. Kiderül, hogy a fiút két troll-asszony tartja fogságban, akik varázslatos hattyúk segítségével ébresztik és altatják, és minden nap megkérdezik, feleségül veszi-e az egyiküket. Hlini mindig nemet mond. Amíg a trollok távol vannak, Signy felébreszti a királyfit, és közösen szökési tervet készítenek. Hlini este úgy tesz, mintha megenyhülne a trollok iránt, és kiszedi belőlük, hol rejlik az erejük, és hogyan lehet az ágyakat varázsigével repülésre ösztökélni. Hlini és Signy egy ágyon elrepülnek a trollok fájához, ahol egy tojásban rejlik a két troll élete, és Hlini egy jól irányzott lövéssel eltöri a tojást. A trollok mérgesgombákká változnak. Hlini és Signy hazarepülnek a két ágyon a trollok kincsivel, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

Mitől feminista?

Gyengéim azok a mesék, ahol a hős és a hősnő is tevékenyen részt vesz a kihívások legyőzésében. Igaz, hogy itt egy klasszikus Csipkerózsika-féle felállással indulunk, ahol az alvó királyfit a bátor lány felébreszti (figyelemmel és türelemmel, csókolózás nélkül), de a szökés tervében már mindketten egyformán részt vesznek. Sőt, itt a királyfi vállalja fel a "furfangos" szerepet, ahol hízelgéssel kell kiszednie az emberevő trollokból a titkaikat. Ezt általában feminin dolognak szokták tekinteni (a nők "bájaikat bevetve" kémkednek, Mata Hari ugye), de itt a királyfi az, akire nem kívánt házasságot próbálnak kényszeríteni, és Signy tanácsát megfogadva fordít a helyzeten a szabadulás érdekében. Ezt egyébként szintén érdemes kiemelni: Hlini megbízik az okos lányban, és követi a tanácsait
A mese második felében szép együttműködést lehet megfigyelni a két hős között. Signy észreveszi a rúnákat az ágyakon, Hlini megtudja mit jelentenek, Signy felolvassa őket, Hlini összetöri a trollok életét rejtő tojást. Végül megpakolják mindkét ágyat kincsekkel, és ketten együtt repülnek haza, ki-ki a maga varázságyán. Szeretem ezt a szép egyensúlyt a férfi és a női szerpelő között.
Emellett meg éljen az okos lány, aki elindul a fagyos északra megszabadítani egy királyfit.

Amit érdemes átgondolni

Az utóbbi időben a trollok a filmsorozatnak köszönhetően sok gyerek fejében kedves és cuki lényekként élnek. A mese elején érdemes elmagyarázni, hogy ezek a trollok gonoszak és veszélyesek (lévén, hogy királyfiakat rabolnak el, és mellesleg emberhúst esznek), hogy ne érje a hallgatóságot váratlanul a haláluk. Kisebb gyerekek esetében a gombává változás szépen enyhíti a dolgot. 
Több fiatal hallgató kicsit fennakadt rajta, hogy a Hlini "lánynévnek hangzik", úgyhogy esélyesen el kell egy kicsit beszélgetni az izlandi nevekről, és hogy mitől lánynév valami.

Források

A. W. Hall: Icelandic Fairy Tales (Frederick Warne & Co., 1897.)

Reimund Kvideland & Henning K. Sehmsdorf: All the World's Reward: Folktales Told by Five Scandinavian Storytellers (University of Washington Press, 2011.)

Megjegyzés

Ezt a mesét a múltkori "szerepcserék a népmesékben" bejegyzés után küldte nekem valaki, és azonnal beleszerettem :)

2020. október 10., szombat

Drágakövek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 184. - Türkmenisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Turkmen Folk Tales: 
Turkmen national tales
Iqroriddin Sayfutdinov
Kindle, 2016.

Nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, amikor letöltöttem a Kindle olvasóra: szinte teljesen tördeletlen, és végig olyan a nyelvezete, mintha betolták volna az eredeti (talán orosz) szöveget a Google Translate-be. Ennek ellenére követhető (főleg, ha az ember ismeri a népmeséket), és sok nagyon remek, különleges mesét találtam benne. 20 történetet tartalmaz összesen, mindenféle bevezető vagy magyarázat nélkül. 

Fénypontok

A türkmén mesék kedvenc hőse Jarti-Gulak, az aprócska fiú ("fél tevefül"), aki egyben az ügyeletes trickster szerepét is betölti: megtréfál mindenkit, néha bajba keveredik, és különösen szeret borsot törni a kapzsi emberek orra alá. Öreg apja és anyja a sivatagban találtak rá, úgy fogadták örökbe. Az egyik nagyon mókás sztoriban A szomszéd szőlőjébe ment gyümölcsöt kóstolni, és véletlenül a frászt hozta az egész szomszéd családra. Egy másikban egy agyagkorsóba pottyant, amit egy kapzsi hitelező elvett egy szegény fazekastól. Jarti egy okos trükkel elérte, hogy a hitelező összezúzzon minden bútort és edényt a saját házában. Egy harmadik mesében három süteményt vitt az apjának a földekre, de beleesett egy gödörbe, ahonnan mindenféle kalandos úton, egy holló és egy kutya által kergetve sikerült végül megszabadulnia. 
Csodaszép volt a türkmén verzió a testvéreit megmentő lány Kékszakáll-meséjére. Itt egy dev három lányt rabolt el, és a könnyeikből született drágakövekkel töltötte meg a palotáját, míg a legkisebb lány meg nem ölte. A sztori eleje úgy indult, mint a Szépség és a szörnyeteg mesék szoktak (a legkisebb lány gyöngyöket kért, amiket az apja egy titokzatos palotából szerzett be), és a dev a lányok apját az elhullajtott gyöngyök nyomán követte hazáig. 
Nagyon tetszett Ahmed meséje, akiről mindenki azt hitte, nem ért a kereskedéshez, közben meg sikerült egy rakás gyöngyöt szereznie, amiről senki sem tudott. Érdekes sztori volt az is, amelyikben egy király ezer tevényi menyasszonyváltságot kért egy királyfitól, gondolván, hogy azt úgysem fizeti meg; a királyfi azonban nem tudott lemondani a házasságról, így eladósodott maga is meg a királysága is, míg végül rablásra adta a fejét. Amikor végül megfizette az összeget, azonnal meg akarta lesni a menyasszonyát is... aki azt hitte, betörő, és a szolgálólányaival megvakíttatta. Hasonlóan tanulságos volt Az állatok nyelvén értő ember története, aki folyton kihallgatta a háziállatait, és amikor halálukon voltak, eladta őket - míg végül ő maga volt a halálán, és nem maradt, aki segítsen rajta.

Kapcsolatok

A türkmén mesék között is akadtak ismerős történetek. Az özvegy fia egy Fehérlófia-verzió volt, királylányok helyett perikkel és sárkányok helyett divekkel, griff helyett pedig Szimurg-madárral (itt már határosak vagyunk Iránnal). Külön szerettem, hogy amikor a hős nem akarta a föld alatti királykisasszonyt feleségül venni, a király inkább fiává fogadta hálából. Amikor a hős a felszínen megtalálta a kedvesét, a Szimurgh hátán mindketten visszarepültek a föld alatti birodalomba, és ott éltek boldogan. 
Megint csak szerepelt egy verzió a szótlan királykisasszony meséjére, akit itt egy aranyhal segítségével szólaltattak meg; a dilemma-mese, amit a hal elmondott, a fából faragott asszony sztorija volt, de fából faragott madarakkal, ami szerintem egy sokkal barátságosabb változat. Mamed története az állatsógorok (farkas, tigris, oroszlán) és az üveghegyi királykisasszony csinos keveréke volt. 
Előkerült megint a hálátlan állat sztorija, ezúttal ládába zárt kígyóval, amit egy okos kisgyerek csalogatott vissza a csapdába. 
Szerepel a könyvben a Drágakő-hegy mesének az a változata is, amit én is mesélni szoktam, és aminek kapcsán először ismerkedtem meg ezzel a típussal. Rögtön két verzió is volt belőle a gyűjteményben. 

Hova tovább?
Tádzsikisztánba! 

2020. október 3., szombat

Kedvesség, bátorság, furfangosság (Népmesék nyomában a világ körül 183. - Kirgizisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A szürke héja
Kirgiz népmesék
Buda Ferenc
Európa, 1988.

A könyv 57 kirgiz népmesét tartalmaz, forma szerint fejezetekre bontva: tündérmesék, állatmesék, novellamesék, és eredetmondák szerepelnek benne. A szövegek szépek és olvasmányosak, olykor egészen költőiek. Sok bennük az idegen szó, amiket segítőkészen dőlt betűvel szedtek, és a kötet végén szószedet kapcsolódik hozzájuk, így a mesék íze megmaradhat anélkül, hogy elvesznénk az ismeretlen kifejezések között (a végére már egész jól felismertem, melyik mit jelent). Az utószó megismertet minket a kirgiz történelemmel, életmóddal, kultúrával, és mesehagyománnyal, az egyes mesékhez viszont nem fűz megjegyzéseket.  

Fénypontok

Izgalmas történet volt Az árva fiúról szóló mese, aki kedvességből előbb egy béka életét mentette meg, majd a béka segítségével más állatokét, és végül az ellensége fiáét is. Bár a másik legény átverte, végül mégis minden jóra fordult, és a hős megbocsátott az ellenségének. 
Szerettem Öregapó meg a róka történetét is, melyben egy idős pár egy vemhes rókát fogadott be, aki cserébe furfanggal levadászott nekik mindenféle másik állatokat. Amikor végül a róka került bajba, az anyóka kergette el hangos szitkozódással a kán katonáit. 
Kép innen
A szótlan királykisasszony mesetípusára remek verzió volt Az obozger lánya című történet, ahol a hős, elhagyva alacsony származású menyasszonyát, elindult királylányt megszólaltatni, de belebukott a feladatba. A felesége álruhában utána ment, és ő nyerte el a lány kezét, így végül hármasban éltek tovább békében. Szintén talpraesett asszony volt a főszereplő Dzsapalak felesége történetében, ahol egy kán el akarta csábítani egy fickó feleségét, mire az asszony furfangos módon megleckéztette, megmutatva, hogy a saját felesége sem sérthetetlen... 
Szíven ütött Tolubáj Szincsi története, ahol egy kán táltos lovat keresett a ménesében, de amikor egy bölcs ember megmutatta neki, hogy a legrondább gebe az, nem volt hajlandó elhinni neki. Tanulságos történet szólt A bőkezűségről is, melyben egy bölcs kán bebizonyította, hogy a bőkezűség nem vagyonból, hanem lélekből fakad. A kedvenc eredetmondám a sünről szólt, aki bölcs volt de védtelen, ám amikor szükség volt a tanácsára a Gonosz legyőzéséhez, kapott tüskés bundát cserébe.
Nagyon tetszett egy aranyhajú ikrekről szóló klasszikus mesében az apró mozzanat, amikor a kitett gyerekeket egy Tündérországból hazatért veterán harcos, Akmat találta meg, és a saját mellén melengette a csecsemőket. Később ő volt az, aki még a síron túlról is segített a gyerekeknek, és rájuk hagyta a tündérektől kapott varázstárgyait is. Szeretem az ilyen klassz nevelőapa-figurákat. Akcsükö meg Kúcsükö hosszú és kalandos meséjében pedig szerettem azt a részt, ahol az egyik hős a sárkányok fejedelméhez került, aki nem csak jól bánt vele, de adott neki egy sárkányt is ráadásul, hogy azon repüljön.


Kapcsolatok

Megint sok ismerős típus és motívum bukkant fel a könyvben. Voltak varázslatos képességű segítők (Az öregasszony hét fia), néha Fehérlófiával kombinálva (Töstük), álomlátó fiú (Csinibek), egyszemű óriást legyőző hős (Dzsajil Mergen), terülj-terülj asztal (A szürke héja), Aladdin (A varázsgyűrű), tűzmadár (avagy Aranymadár, farkas-segítővel), csodamadár szíve (Akcsükö meg Kúcsükö), varázslóinas (A táltos fiú), csizmás kandúr (Hogyan ment kérőbe a róka), okos lány, vitéz szabólegény (Félénk vitéz), hamis jós (Almikul Tüscsü). Még az egyik kedvenc mesetípusomra, a kalóz királylányra is szerepelt itt egy verzió, Zar és Meer címen. 
Akadt klasszikus, állatokat noszogató láncmese is, jelen esetben egy pacsirta főszereplésével. Az állatok klasszikus versenyfutásában rendhagyó módon itt egy róka, egy teknős, és egy kullancs vett részt (az utóbbi nyert). Szintén szerepelt az állatmesék között az egér és a teve versenye, amit már a kazahoknál is olvastam.
A tricksterek között emberek és állatok is akadtak. Jelen volt például a ravasz róka, akit a kazah mesékhez hasonlóan itt is egy fürj vert át végül. Az emberi bajkeverők között szerepelt Kösző, aki egy kirgiz Lúdas Matyi figura, valamint Apendi, aki leginkább Naszreddin Hodzsához hasonlított. 

Hova tovább?
Türkmenisztánba!

2020. szeptember 26., szombat

Mesék kertje (Népmesék nyomában a világ körül 182. - Kazahsztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Stories of the Steppes
Kazakh folktales
Mary Lou Masey 
David McKay, 1968.

A kötetben 19 mese szerepel, amiket a könyv elején felsorolt orosz nyelvű forrásokból fordított a szerző. Nem szó szerinti fordítások, de megtartották az eredeti mese formáját, és a nyelvezetük eléggé szórakoztató. Fekete-fehér illusztrációk kísérik őket, és a kötet végén szószedet is található. Rövidnek tűnt ez a 19 mese, szívesen olvastam volna még. 



Fénypontok

A kötet legszebb meséje egyértelműen A varázslatos kert, ami régi kedvenc már a repertoáromban. Szintén nagyon szeretem a történet, ami arról szól, hogy a meséket mesélni kell - különben bosszút állnak azon, aki elhallgatta őket. Ebben az esetben egy legény az esküvőjén tagadta meg a mesemondást, és a menyasszony furfangos húga mentette meg őt a mese-szellemek bosszújától.
Bájos volt A kis tevéről szóló sztori, aki elkóborolt és majdnem felfalták a farkasok. Amikor két ember nem tudta eldönteni, melyiküké a teve, egy furfangos harmadik farkasüvöltést hallatott, és megnézte, melyik csordába szalad a kis teve az anyjához... Kevésbé volt kedves a teve Az állatok vitája című mesében, amely a kazah állat-naptár születéséről szólt. A versenyt, hogy ki látja meg először a napot, a furfangos egér nyerte meg (a teve púpján állva), ezért az egér éve az első a ciklusban. 
Tetszett a három kérőről szóló történet is, akik összevesztek a lányon, akit az apja mindhármuknak odaígért. Végül egy bölcs bíró felfedezte, hogy a lány már a szíve szerint választott közülük, és eldöntötte, hogy hozzá is menjen feleségül. Más mesékben is szerepeltek talpraesett lányok: A favágó lánya például sorozatosan átvert egy gazdag embert, aki megpróbálta őt és az apját kiforgatni a vagyonukból. Végül mesemondó versenyben győzte le. Érdekes módon A varázsgyűrű, aranycipő, és gallyak meséjében a hős három tündérlányt győzött le a tudta nélkül (akik ráadásul embereket ettek), aztán végül, amikor a nyomukra bukkant, feleségül vette mind a hármat, és boldogan élt velük. 
Az illusztrációtól volt külön mókás A buta farkas meséje, amelyben a ragadozótól minden zsákmánya más és más furfangos módon szabadult meg.


Kapcsolatok

Akadtak ismerős mesetípusok a könyvben, pl. egy vitéz szabólegény (ebben az esetben nagy szakállú öregemberrel, Old Man Kurai címen), és csizmás kandúr (Salakhbai és a róka). Segizbai és az egérlányka története az a mesetípus volt, amikor az apa mindenképpen a legerősebb kérőhöz akarja feleségül adni a lányát, és a Nap, eső, szikla után kiderül, hogy egy egér az.
Az ügyeletes trickster Aldar-Kos (avagy Adar-Kossze). Az egyik mesében sorozatosan átvert egy zsugori gazdag embert, aki rejtegetni próbálta előle az ételt. Szintén felbukkant egy ravasz róka, aki azt állította, hogy eljött a világbéke - de egy még ravaszabb fürj nem dőlt be neki (ilyet olvastam már máshonnan is).

Hova tovább?
Kirgizisztánba!

2020. szeptember 23., szerda

Hamupipőke királyfi: Ismert népmesék ellenkező nemű változatai (Feminista Népmesék különkiadás)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!


A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.
(Linkek a címekben)


Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani. 
A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.


Csipkerózsikához hasonlóan léteznek olyan mesék is, amelyekben egy mély álomba varázsolt királyfit kell felébreszteni. A török Sárkányherceg meséjében például tündérek varázslata alatt áll az ismeretlen ifjú, akit a vándorúton lévő hősnő megment és felébreszt. Létezik egy hasonló görög népmese is, és valójában egy teljes mesetípus (ATU 425g), amelyben a hősnőnek hosszan kell virrasztania egy alvó királyfi mellett, míg az magához nem tér. Sok esetben egy hamis menyasszony az utolsó pillanatban átveszi a helyét, de olyan változatot is tudok, ahol a két lány inkább összebarátkozik.


Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.


Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is. 


Magyarul Álomlátó fiú vagy Kékfestőinas címen ismert a mesetípus, melyben egy legény csodás álmot lát, de nem akarja elárulni senkinek - vagy pedig elmondja, de a szülei megharagszanak érte (ld. József és testvérei). A mese végére természetesen a csodás álom valóra válik. A zöld ember lánya című görög népmesében (amely a hamarosan megjelenő könyvemben is szerepel), egy lány lát álmot arról, hogy hatalmasabb uralkodó lesz az apjánál is. Az apja erre száműzi, és a lányt egy titokzatos, vadonban élő ember fogadja be - nevelőapjaként ő gondoskodik arról, hogy az álma valóra váljon. 


Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat. 


Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát. 


A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)


Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére. 


Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek. 


Nálunk leginkább Nádszálkisasszony néven ismert az a mesetípus (ATU 408, A három narancs), amelyben egy királyfi három gyümölcsöt / tojást / nádszálat vág fel, amelyekből szépséges tündérlányok ugrálnak elő. Az első kettőt nem tudja megtartani, de a harmadik végül a felesége lesz. 
Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik. 


Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni. 


Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve. 

Árgilus

Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz. 

Égig érő paszulyok

A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).
Emellett több olyan mesével is találkoztam a világ körül, ahol bátor lányok kapaszkodtak fel a paszulyon az égbe: volt egy ilyen lett és egy naurui történet is.

"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."
Aha.

2020. szeptember 19., szombat

Ivánok és Vasziliszák korlátlan mennyiségben (Népmesék nyomában a világ körül 181. - Oroszország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A tűzmadár
Orosz varázsmesék
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev
Magvető, 2006.

Magyar nyelvű válogatás Afanaszjev klasszikus 19. századi mesegyűjteményéből (ami a németeknek a Grimm testvérek, az az oroszoknak Afanaszjev). Ebben a kötetben 75 varázsmese szerepel (a gyűjtő által legfontosabbnak tartott mesei műfaj), valamint hét 18-19. századi ponyvamese. Jegyzeteket nem kapunk a szövegekhez, de a tartalomjegyzékben van típusmutató, az utószóból pedig megismerkedhetünk Afanaszjev életével és a gyűjtés történetével. Utóbbiból többek között az is kiderül, hogy Afanaszjev maga nagyon kevés mesét jegyzett csak fel; a többit a Földrajzi Társaság archivált szövegeiből szedegette össze és rendezte kötetekbe (az orosz földrajztudósok a saját munkájuk mellett mindenféle néprajzi adatokat is gyűjtögettek). Ehhez jött még Vlagyimir Dal kéziratos népmesegyűjtése, ami már jegyzetekkel és a mesemondókról szóló adatokkal is el volt látva; ő a korai magyar gyűjtőkhöz hasonlóan országos levelező-hálózatot működtetett, ezen keresztül gyűjtötte a meseszövegeket. 
A kötet maga olvasmányos, sok "nagy klasszikus" orosz mese megtalálható benne, a zseniális Ivan Bilibin illusztrációival megspékelve (bár sajnos fekete-fehér verzióban). 

Fénypontok

Az egyik kedvenc orosz mesém is szerepel a kötetben: Bölcs Jelena különleges tündérasszony, aki sárkányok vontatta hintóban repül, és éjszakánként varázslásra tanítja az otthonról elszökdöső lányokat. A hős úgy nyeri el a kezét, hogy el kell tudnia rejtőzni előle. Nagyon klassz verzió volt a halhatatlanságot kereső királyfi meséjére A Nap nővére és a banya. Itt a hős a meneküléshez szükséges eszközöket nem a saját megmentésére dobálta hátra, hanem odaajándékozta olyanoknak, akiknek szükségük volt rá (a fává változó gereblyét például egy favágónak). Cserébe a barátai megmentették a banyától (aki a saját húga volt). Szintén klassz verzió szerepelt az álmot látó fiú meséjére (Jövőt jósló álom), ahol a hős valójában azt álmodta meg, hogy jó barátját, a cárevicset fogja győzelemre segíteni mindenféle furfangos feladatok megoldásával. 
Mókás mese szólt arról, Hogyan gyógyította meg a katona a cárlányt, akit ördögök kínoztak, azáltal, hogy sorra átverte az összes ördögöt (és még csak feleségül se vette a lányt). Szintén szimpatikus volt A csonkalábú és a vak vitéz meséjének igazi hőse, Katoma apó, aki egy kicsit élhetetlen cárevicset mentett meg folyamatosan egy gonosz királylány mesterkedéseitől. Amikor a lány levágatta a lábait, Katoma apó összeállt egy öreg vak vitézzel, és ketten együtt győzték le a további próbákat.
Tetszett A medve-cár több változata is, ahol a gonosz medvének ígért gyerekeket mindenféle állatok próbálták megmenteni, míg végül egy "taknyos bika" sikerrel is járt. Szintén az egyik kedvencem volt a "Menj el oda, nem-tudom-hova, hozd el azt a valamit, a nem-tudom-mit" című sztori, amely kalandos és szövevényes úton jutott el a happy ending (a valami, amit el kellett hozni, egy Falatnyi-ész nevű láthatatlan lény volt egyébként). Tanulságos és elgondolkodtató volt a Bánat meséje, melyben a Bánat egy szegény ember nyakára telepedett, és elherdálta mindenét, míg a fickó furfangos módon meg nem szabadult tőle (és átpasszolta egy gazdag embernek, aki végül, meglepő módon, szintén furfangos módon megmenekült).
Sok olyan klasszikus orosz mese is szerepel a könyvben, amik az évek folyamán bekerültek a nemzetközi köztudatba. Ilyen például Morozko, avagy Fagy-apó története, aki megjutalmazza a kedves lányt, és megfagyasztja a mogorvát. Szintén ismerős lehet sokaknak A szépséges Vaszilisza, aki tűzért indul a sötét erdőbe Baba-jaga kunyhójához a játékbabájával a zsebében; a harcias Tengerlánya Marja (Marja Morevna) és az erejét tojásban rejtegető Halhatatlan Koscsej; a vőlegényének varázslatos holmikat készítő és varázstáncot lejtő Béka-cárkisasszony, vagy a címadó Iván cárevics, a tűzmadár, és a szürke farkas. A fényességes sólyom, Finyiszt tolla az olasz Kanári királyfi egy szélesebb körben ismert változata.
Természetesen gyakori vendég volt a mesékben Baba-jaga, a rettenetes boszorkány, aki mozsárban repül, csirkelábú házban lakik, és emberhúst lakmározik. A kedvenc sztorim vele kapcsolatban egy kicsike kis mese volt, amelyben egy kandúr, egy veréb, és egy házimanó házába tört be minden nap... hogy megszámolja a kanalakat. Végül az ijedős, de lerázhatatlan házimanó bánt el a boszorkánnyal. 

Kapcsolatok

A szövegek úgy voltak elrendezve a kötetben, hogy hasonló mesék követték egymást, egy típusból gyakran két-három változat is (néha egy fejezeten belül). Sok volt az ismerős típus: Szorgos és lusta lányok (pl. A lány meg a mostohanővére, ahol egy egérke segít a hősnőnek egy medve házában túlélni), Fehérlófia (Rézország, Ezüstország, Aranyország, itt Baba-jaga madara vitte a hőst vissza a felszínre; valamint a remek Napkelte, Este és Éjfél, ahol a két idősebb fivér gond nélkül felhúzta az öccsét a felszínre, nem árulták el), klasszikus varázslatos segítők (A repülő hajó; A hét Szimeon, utóbbi esetében varázslatos szibériai macskával megspékelve; az egyik Szimeon képessége az volt, hogy víz alá tudott vinni egy egész hajót, majd ismét felmerülni vele, mint a Karib-tenger kalózaiban...), iker királyfiak (A két Katonafia Iván, akiket végül a happy end után a leölt sárkányok húga levadászott), állatsógorok (Fjodor Tugarin esetében időjárás-sógorok: Szél, Jégeső, és Mennydörgés), számtalan üveghegyi királykisasszony (pl. Szivko-Burko, Bolondocska Ivanuska), Aladdin-féle varázsgyűrű (A varázsgyűrű), Fortunatus (Szarvak), aranyat köpő királyfiak (Mese a kacsáról meg az aranytojásokról), Hófehérke (A bűvös tükör), varázslatos menekülés (A tengeri cár és Bölcs Vaszilisza), drágakőhegy (jelen esetben Aranyhegy), varázsló tanítványa (A fortélyos tudomány), hét évig fürdés nélkül élő obsitos katona (Mosdatlan, akiről kiderül hogy egyben egy gyakorló kisördög vizsgamunkája is volt), aranyhajú kertészbojtár (Nemtudomka), és szerencséjét kereső ember avagy az ördög három arany hajszála (Gazdag Marko és Boldogtalan Vaszilij).
Külön érdekes volt a szorgos és lusta lányok meséjére A hattyúludak című történet, melyben egy lány az elrabolt öccsét indult el kiszabadítani, és menet közben mindkét szerepet maga töltötte be. Odafelé lusta lány volt, aki figyelmen kívül hagyta a segítőket, ám visszafelé menekülve mégiscsak megtette, amit kértek tőle.
Megint felbukkant a motívum, ahol a hős csak egyszer vág oda a gonosz boszorkánynak, mert másodjára már feléledne tőle.

Hova tovább?
Kazahsztánba!

2020. szeptember 16., szerda

MythOff Aquincum: Vissza a klasszikusokhoz

A koronavírus miatt február óta nem volt alkalmunk Mítoszok Csatáját rendezni, és már mindannyiunknak nagyon hiányzott. Kapva kaptunk tehát a lehetőségen, amikor az Aquincumi Múzeum meghívott minket egy "külső helyszínes" előadásra: a múlt hétvégén szervezett Római Fesztivál keretei között mesélhettünk az aquincumi polgárváros romjai között. Alkalomhoz illően nem csak kiöltöztünk mindannyian római ruhába, de természetesen görög és római mítoszokkal is készültünk. 

Délután, a gladiátorviadalt követően kerültünk sorra. Mivel erősen tűzött a nap, úgy döntöttünk, mindenkinek jobb lesz, ha nem a szabadtéri szánházban tartjuk meg a csatát, hanem a közelben álló hatalmas fa árnyékában, ahol senkinek sem sül ki az agya. Jó ötletnek bizonyult: nagyon hangulatos mesemondás kerekedett a juharfa alatt, az 50-60 főnyi közönség állhatatosan velünk maradt két órán keresztül. A szavazást is ókori módra oldottuk meg, urnába dobált cserepekkel voksolhattak a hallgatók, díjként pedig a múzeum jóvoltából kerámia antefix-másolatokat oszthattunk ki. 

Így zajlott a mesélés:


Első kör: Élet és halál
Az előadást Hajós Erika nyitotta meg Erüszikhthón király mítoszával, akit örök éhséggel büntetett Démétér istennő a gőgössége miatt (ez nekem is nagy kedvenc történetem, be is válogattam a kamaszoknak szóló sztorik közé). A második mítoszt Gregus László mesélte, ő Aeneas alvilágjárását ecsetelte nekünk, a római birodalom alapításának kapcsán. 
A szavazókérdés: Melyiket vállalnátok inkább, az örök éhséget, vagy a leszállást az Alvilágba?
A győztes: Aeneas. A többség inkább menne az Alvilágba, minthogy éhes maradjon.


Második kör: Szerelem
Itt szerepeltem én, és új mítoszt avathattam a repertoáromból: Dea Muta, a Néma Istennő történetét meséltem. Ő egykor fecsegő nimfa volt, aki megmentette egy barátnőjét Jupiter "szerelmétől", majd Mercurius istenség titkos kedvese lett. Nagy Enikő Philemon és Baukisz megható mítoszát mondta, amelyben egy idős pár egyetlen kívánsága az volt, hogy együtt távozhassanak ebből a világból. 
A szavazókérdés: Melyik szerelmet választanád: azt, ami gazdag, de titokban kell tartani, vagy az, ami szegényes, de nem kell titkolni?
A győztes: Philemon és Baukisz. A többség inkább nélkülözne, mint titkolózna. 


Harmadik kör: Trója
Stenszky Cecília, a kör első mesélője, Philoktétész, a szerencsétlen íjász történetét mondta el nekünk, ami a trójai háború végéhez kapcsolódik. És hogy ne maradjunk le a sztori előzményéről sem (amelyet Aquincumban mozaikon is megtekinthetünk), Dala Dániel, Aquincum helyi "beépített embere" elmondta nekünk Héraklész halálának mítoszát is hozzá.
A szavazókérdés: Kitől vennél inkább íjászleckéket?
A győztes: Héraklész. A többség inkább választaná a dühös, mint a büdös tanítómestert. 


Nagy élmény volt ókori romok között ókori mítoszokat mesélni. Remélem, lesz még rá alkalmunk máskor is!

2020. szeptember 12., szombat

Hősök a vadonban (Népmesék nyomában a világ körül 180. - Georgia/Grúzia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Georgian Folk Tales

Marjory Wardrop
David Nutt, 1894.

A könyvben harmincnyolc történet található, három részre osztva: 16 grúz mese, 8 mingrél mese (Grúzia nyugati partján élő etnikai csoport), 14 guriai mese (szintén grúz népcsoport az ország nyugati részén). Ez a könyv volt az egyik első angol fordítás a grúziai szájhagyományból. A szerző grúz nyelven kiadott gyűjteményeket használt alapul a fordításaihoz, melyeket fel is sorol az előszóban. A régies nyelvezet miatt a szövegek helyenként döcögősen olvashatók, de azért sok érdekes pillanat volt bennük. A bonyolultabb utalásokat és idegen kifejezéseket lábjegyzetek magyarázzák. 

Fénypontok

A kedvenc sztorim a könyvben A királyfi és a róka meséje volt, ami semmiféle általam ismert típushoz nem hasonlított. Egy apjától elszökött királyfi társaságra talált az erdőben egy róka, egy medve, egy sas és egy farkas személyében, akiktől eleinte félt, de az állatok olyan hűségesen gondoskodtak róla, hogy nem lehetett oka panaszra. A róka irányítása alatt az állatok palotát építettek, bútort faragtak, kertet ültettek, majd hoztak neki egy királykisasszonyt is. A király azonban kerestetni kezdte a lányát egy furfangos vénasszonnyal, akinek sikerült a menyasszonyt visszalopnia. Az állatok ismét elhozták, mire a király sereggel jött ellenük. Az állatok hatalmas harcban legyőzték a sereget. A királyfi boldogan élhetett volna... csakhogy hálátlanságában megfeledkezett a barátairól, és a róka megátkozta, hogy írmagja se maradjon. Attól fogva, végzi a mese, megint az állatok uralkodtak az erdőben...

Kapcsolatok

Itt is sok ismerős mesetípussal találkoztam: volt Varázslóinas (Mester és tanítvány), Békamenyasszony (A békabőr, melyben még az Alvilágba is leszállt a főszereplő), kővé vált királyfi (Ghvthisavari), varázslatos menekülés (A herceg), Hamupipőke (Conkiajgharuna, megint csak furfangos öregasszonnyal), Két tolvaj, Elrejtett erő (Kazha-ndii), mindent látó királylány (A királyfi aki összebarátkozott az állatokkal - itt a sikeres segítő egy óriási sakál volt, aki üreget ásott a palota alá), és üveghegyi királykisasszony (A pap legkisebb fia). 
Megint előkerült az a mesetípus is, amikor a fivéreinek ételt szállító lányt útközben elrabolja egy szörny, és végül mindannyiukat egy újonnan született kistestvér szabadítja ki (Aspurtzela), ami itt ráadásul egy Fehérófia-alvilágjárással is kombinálva volt. A végén megkérdezték, hogy vajon a lányok vagy a fivérek hibája volt-e, hogy a hős az alvilágban maradt, mire a királylány közölte, hogy nem volt a lányoké, mert őket kényszerítették a fivérek. Egy másik, "elrejtett erő" mesében (Geria, a szegény ember fia) a megölt hős menyasszonyát az ellensége feleségül akarta venni, mire a lány azt mondta neki, vagy megküzd vele, vagy fél évre gyászolni hagyja - és az ellenség túl gyáva volt ahhoz, hogy megküzdjön a tűzrőlpattant királylánnyal. Egy "aranyhajú ikrek" mesében (A három lány és a mostoha), a kútba hajított lányokat a legkisebb nővér mentette meg, akinek imájára az egyik keze ásóvá, a másik csákánnyá vált, így ki tudta ásni magát a kútból. A király és az alma egy érdekes verzió volt a "szótlan szultánkisasszony" mesére, csak itt lány helyett királyfival, akit a király egy elvarázsolt alma és három mese segítségével szólaltatott meg.
Tricksterek közül tiszteletét tette Naszreddin Hodzsa, aki Shah Alinak mondott olyan történetet, amire már a király is csak annyit tudott válaszolni, hogy "ez már nem igaz!" Vicces módon előkerült az a tanmese is, amelyben egy tudós leszól egy tengerészt, mert nem tud olvasni, ám nem sokkal később kiderül, hogy a tudós meg úszni nem tudott... Valamint az a mókás sztori is, amelyben egy tudós azon elmélkedik, miért nem fán nőnek a dinnyék. 

Hova tovább?
Oroszországba!

2020. szeptember 5., szombat

Rózsák, dervisek, harcos asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 179. - Azerbajdzsán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Százegy azerbajdzsáni népmese I-III.
Abdullájeva Szvetlána
Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.

Egészen lenyűgöző, nemzetközi szinten is ritka gyűjtemény (angolul nem is találtam azeri népmesekönyvet). A 101 mesét egy 2005-ös azeri gyűjteményből válogatták és fordították (abban eredetileg 156 mese volt, amiket a 20. század elején gyűjtöttek). Az előszóból megismerhetjük a könyv születésének történetét, amiben külön érdekes pont, hogy a meséket a magyar mesevilághoz való hasonlatosságuk alapján válogatták. Ennek ellenére voltak közöttük teljesen egyedi, különleges darabok, és váratlan variációk is; egy az egyben az azerbajdzsáni kultúrában merülhet el, aki olvassa őket. 
A mesék kulturális vonatkozásait lábjegyzetek magyarázzák, a kötetek végén pedig szószedet található. A szöveget szép, színes, azeri művészektől származó illusztrációk kísérik. A borítóképek Arif Hüszejnov munkái.

Fénypontok

Nagyon tetszett a könyvben, hogy rengeteg bátor, talpraesett, okos lányokról és asszonyokról szóló mesét tartalmaz. A kedvencem Nárdán kisasszony volt, amiről nemrég részletesen blogoltam isLala és Nergiz történetében két ikertestvér, egy lány és egy fiú menekült el a mostohájuk elől, különváltak, és mindenféle kalandokba keveredtek. A lány, Nergiz, megölt egy óriást, egy sárkányt, és egy tengeri szörnyet, mielőtt végül megtalálta a testvérét és a boldogságát. Adzsem fia Ibrahim meséjében a hős anyja, Dosztu asszony páncélban, karddal védelmezte a menyét egy ellenséges hadseregtől, és százakat le is kaszabolt mielőtt csellel legyőzték. A szerelmesek idővel egymáséi lettek, a harcias anyós pedig boldogan élhetett a családja körében. A héthegyi alma történetében egy Perinús nevű királykisasszony választott férjet magának a kertészlegény személyében, és mindenféle furfangokkal elérte, hogy az apja engedje őket összeházasodni (közben a legénynek még aranyalmát és nílusi égő múmiát is kellett hoznia, hogy bizonyítsa a rátermettségét.) Gülnár kisasszony óriásokkal küzdött meg és negyven nyelven olvasott fel varázsigéket, hogy egy elrabolt királyfit megszabadítson. Gara Haszán történetében egy uralkodó egyetlen asszony árulása miatt minden nőt ki akart irtani, míg a főhős egy történettel be nem bizonyította neki, hogy ugyanígy vannak hősies, hűséges asszonyok is. 
A legérdekesebb, legszövevényesebb történet egy Tapdig nevű hőshöz fűződött, aki azonban szinte csak mellékszereplő volt egy kozmikus családi viszályban. A Nap beleszeretett az Alvilág Urába, de a Nap lányának nem tetszett az anyja afférja, ezért a két nő megpróbált kitolni egymással, miközben a viszályukba keveredett a dzsinnek királyának a fia, egy elrabolt kisasszony, és maga Tapdig is. Végül a Nap lányának el kellett fogadnia, hogy az anyja az Alvilág Urának oldalán boldog. Ebben a mesében a hősök és az antihősök is boldogan élhettek.
Nagyon kalandos sztori volt Semi története, amelyben egy vándorló királyfi először beállt cukrásznak, aztán beleszeretett egy padisah lányába akinek édességet szállított. A legény mestere azonban magának akarta a lányt, és mindenféle módokon megpróbálta elveszejteni a királyfit, akinek egy bátor, barátságos pásztor sietett az utolsó pillanatban (többször is) a segítségére.
A sirváni kádi
története egy fiatal padisahról szólt, akit mindenféle szélhámosok sorozatosan kiforgattak a vagyonából. A hiszékeny legény végül útnak indult a világba, és egy másik birodalomban már a saját hibáiból tanulva fedett fel egy összeesküvést, és mentett meg egy csapat elrabolt lányt egy álszent káditól. Dasdemir meséje egyenesen egy többgenerációs gyilkossági nyomozás volt, melynek hőse szövevényes módon derített fényt a padisah udvarában uralkodó korrupcióra.
Logman, az orvos izgalmas történet volt egy csodás képességekkel rendelkező gyógyítóról (létező személy alapján), aki többek között agyműtétet is hajtott végre. Dzsirtan meséje cserébe egy egyszerű de mókás sztori volt, ami sok szülőnek ismerős lehet: egy apró legénykéről szólt, aki a társaival együtt egy óriás fogságába került, de sikerült az óriást félig az őrületbe kergetnie azzal, hogy nem volt hajlandó este aludni menni...
Voltak különös pillanatok is az egyes mesékben. A kígyó és a lány történetéből például megtudtuk, milyen folyamatok során, hány száz év alatt alakulnak a kígyók sárkánnyá, és a sárkányok gonosz emberré. Oháj és Ahmed meséje egy varázslóinas-történet volt, melyben a gonosz varázsló egy különleges részletességgel leírt palotában élt, melynek minden része az áldozatai szenvedéséből volt felépítve. A sztori második felében a lány, aki segített a hősnek legyőzni gonosz apját, a saját maga kedvéért is adott neki egy küldetést, hogy "lássa, mire lenne képes érte." 

Kapcsolatok

A válogatási szempontok alapján nem meglepő, hogy rengeteg ismerős mesetípus szerepel a gyűjteményben, némelyiknek több változata is. A teljesség igénye nélkül volt: Szóltan szultánkisasszony (Melik Mehmed; Jagub és a halak padisahja), három válogatós legény (A három herceg; A rubint), többféle Fehérlófia, néha elrabolt aranyalmákkal (Szüdemen; Melikmemmed; A kis herceg), ébenfa paripa (Nazik Beden), elátkozott testvérek (A hét testvér), mesterséget tanuló király és okos lány (Sah Abbász, a takács), hamis jós és házsártos feleség (Isten mentsen meg Hamperitől), álomlátó fiú (A szabó inasa), csizmás kandúr, avagy róka (Körte úr), mesétől meséig vándorló hős (Hatem története), többféle üveghegyi királylány és állatsógor (Hárombajszú Kösza; Melik Dzsamil története), kalapvári kisasszony (Hosgedem), nővéreit gyilkos férjtől megmentő lány (A három nővér története), drágakő-hegy (Telet története; ebben maga a Szimurgh madár is megjelent), aranyhajú kertészbojtár (Fiú a fehér lovon), többféle Aladdin / varázsgyűrű sztori (Janig; A varázsgyűrű), tűzmadár-keresés sorozatos próbákkal (A fehér madár, aki itt a segítő volt), Térdszéli Katica (Hadzsi lánya), saját férjét háromszor elcsábító furfangos lány (Önts vizet a kezemre!), csapdából kiszabadított hálátlan állat (Jóért jót), varázslatos segítők (A hat útitárs), Fortunatus (Emír és a sah lánya; A mihaszna fiú), három narancs (A gránátalmalány), a vadász fia (Vadász Pirim története; Juszif és Szenuber), királyfivá változó királylány (Benidás város titka), emberevő lány akit a fivére győzött le (A vasfogú lány), és a mese arról, mióta tartják tiszteletbe az öregeket (A zsarnok padisah). 
Örömmel olvastam egy újabb verziót a jószívű ember történetére, akik rabló-tanoncnak állt, de a kedvességével mindig elszúrta a feladatot (Mehemmed). Megint előkerült az a sztori is, amely egy igazságtalan uralkodóról szólt, aki nem a bűnöst lógatta fel, hanem azt, akinek a feje illett a hurokba (Logman és inasa). Iszkender Zülkarnejn legendája a Nagy Sándor- mondakörből származott, és egyesítette magában A szamárfülű király és A Sötétség Országa motívumait. Megint felbukkant az a motívum is, amikor a királylányok házasságra való érettségét görögdinnyék felvágásával mérték le (Semszi Gemer).
Különösen szerettem azokat a történeteket, amik váratlan fordulatokat vettek az ismert szüzséken belül. Hátborzongató volt például a "kacagó hal" meséjére A száraz fej című sztori, amelyben a hős azért született, mert az anyja porított múmiafejet evett. A hős aztán felfedte a padisah feleségének hűtlenségét, majd maga is száraz fejjé változott, és elgurult, várva a következő áldozatára... Rejhan történetében, ami egy Fehérlófia-verzió volt, választ kaptunk arra is, ki volt és honnan érkezett a nagy szakállú törpe, aki ellopta a hősök ennivalóját. A herceg és a béka meséjében királyfiak dobáltak aranyalmákat királylányoknak, és nem fordítva. Ez egyébként egy Békamenyasszony verzió volt, amelyben a béka összebarátkozott egy csomó másik állattal, és végül közösen, rettentő hadseregként győzték le a gonosz padisahot. A kedvencem azonban az a Hamupipőke-verzió volt (A szép Fatma), amelyben egy furfangos öregasszony segített a lánynak szétválogatni az összekevert magokat: hozott neki három edény új magot, az összekevert kupacot meg kidobta a csirkéknek. Okosan kell dolgozni, nem keményen.

Hova tovább?
Grúziába!

2020. augusztus 15., szombat

Hét tenger meséi - Tengerparti körbeblog

A Mozgó Könyvek lelkes munkatársa, Benedek Patrik azzal keresett meg mesemondókat, hogy egy egész hetet szeretne a mesék világának szentelni. Ezen a héten sok mesés videó, cikk, és mindenféle megosztás mellett egy körbeblogot is tartunk, amelynek témájául közösen a tengert és a tengerpartot választottuk (ha már idén úgyis sokan kimaradunk a nyaralásból).

Nekem külön kapóra jött ez a téma, ugyanis épp a hét elején értem haza a Világszép Alapítvány legutóbbi táborából a paloznaki Meseközpontból. A kiskamaszoknak szóló táborunknak idén a Felfedező Tábor nevet adtuk, és az egész hetünk a hajózás, kincskeresés, kalózok, és tengeri legendák körül forgott. Megtanultunk iránytűt használni, napórát olvasni, kötelet csomózni, és két valódi szabadulószobát is megoldottunk!

A Világszép táborok minden napját reggeli mesemondással indítjuk, és esti mesével zárjuk. A meséket én válogattam össze és mondtam el; igyekeztem minél több kultúrával, és minél több tengeri kalanddal megismertetni a táborozókat. Íme, a heti menü:

Első reggeli: A Tengerjáró Szindbád (első + második utazás)

Mi is lehetne jobb felütés egy felfedező táborhoz, mint Szindbád utazásai? A név sokaknak ismerős, de úgy tűnt, a történeteket ez a korosztály még nem ismeri részletesen. Mondjuk amikor nyúzott tehén kezdett potyogni az égből, akkor a felnőtteknek is elkerekedtek a szemei... Ez a sztori magában foglalta a klasszikus bálna-szigetet, a rukh-madarat, valamint a Drágakövek Völgyét, ami az egyik kedvenc mesetípusom

Első este: Hogyan tanultak meg navigálni az emberek? (Marshall-szigetek)

Egy erősen Moana hangulatú legenda arról, hogyan tanult meg egy lány navigálni a tengeren három titokzatos idegentől. Az idegenek bekötött szemmel bedobták a vízbe hol itt, hol ott, és a hullámokból, a szélből, a madarak hangjából kellett megmondania, mikor hol van. Vadregényesen hangzik, de Polinéziában még a 20. század végén is éltek öreg navigátorok, akik tudtak vakon tájékozódni a szigetek között.

Második reggeli: Az első tonhalak (Maldív-szigetek)

Klassz sztori egy navigátorról, akinek a legénység megeszi a vacsoráját, és ezért büntetésből sodródni hagyja a hajót 88 napon keresztül. A hajó végül kis híján leesik a világ szélén, amikor a navigátor végre abbahagyja a duzzogást, és megment mindenkit. Hazafelé menet még egy raj tonhalat is a hajóhoz köt némi varázslattal. 

Második este: A Tengerjáró Szindbád (negyedik + ötödik utazás)

Visszatértünk Szindbádhoz, aki közben ismét útra kelt; megint felbukkant a rukh-madár (amit a gyerekek izgatottan ismertek fel, és mondták előre, hogy ebből baj lesz...), voltak kannibálok (mindenki hangos rémületére), és Szindbád nyakában lovagló tengeri öreg is.

Harmadik reggeli: A sellők szigete (Orkney)

Nagyon szép legenda egy lányról, akinek nyoma veszik, mígnem évekkel később egy tengeren sodródó hajó megmentésére bukkan fel ismét. A hajót a sellők titokzatos szigetére, Hildalandra vezeti, ahol évek óta él sellő férjével és a gyerekeivel. A hajósok megismerkednek a sellők világával, majd kalandokkal és élményekkel gazdagabban térnek haza. Szeretem ezt a mesét, mert az emberek és a sellők végig barátságos kapcsolatban vannak, egyik sem veri át a másikat.

Harmadik este: Thor horgászni megy (Északi mitológia)

Tavaly után közkívánatra nem maradhatott ki az északi mitológia az idei táborból sem. Azt a sztorit meséltem, amikor Thor és Tyr útnak indulnak a Tejúton is túlra, hogy elhozzák Hymir óriás üstjét. Útközben kitérőt tesznek a tengerre horgászni, és Thor kis híján kifogja Jörmungardot, az óriási világkígyót. Kalandos sztori, remekül mesélhető, Thort pedig ez a korosztály különösen szereti.

Negyedik reggeli: A Mágnes-hegy (Olasz-német legenda)

A Vergilius-mondakör egyik legklasszabb darabja. Vergilius (aki a középkori hagyományban költőből varázslóvá avanzsált) egy hajó legénységének tagjaként hajótörést szenved a legendás Mágnes-hegyen. Itt találkozik egy palackba zárt ősöreg varázslóval, aki segít neki felkutatni a szigeten egy varázskönyvet, melynek segítségével megmentheti a legénységet. 

Negyedik délután: Aisha, a Démonvadász (Algéria)

A negyedik napon erdei expedícióra indultunk, és az ebédet is az erdőben költöttük el, örvendezve a frissen kiásott (!) kincsesládák felett. Ennek megfelelően az ebéd utáni csendes pihenőt a jutalomcsokit majszolva a hűs árnyékban mesemondással töltöttük ki. Aisha hosszú és kalandos történetének azt a részét meséltem el, amikor tengeri szörnyekkel száll szembe (és üvegládában utazást tesz a tenger mélyére, megnézni őket). Valamint azt a pillanatot is, amikor találkozik Szindbáddal, mert ez szép visszautalás volt az előző napok meséire.

Negyedik este: Csillagos mesélés!

A tábor utolsó estéjén kifeküdtünk pokrócokra a Meseközpont kertjében, és bámultuk a ragyogó, csillagos eget. Paloznakról még a Tejutat is tisztán lehet látni, ami mind táborozóknak, mind a felnőtteknek nagy élmény volt. Meséltem mindenféle csillagképekről, a nyári égbolt alakjairól, és közben el-elkaptunk egy-egy hullócsillagot is. Olyankor mindig megálltunk kívánni...

Búcsúmese: Natikan és a szelek (Moken történet nyomán)

Nemrég olvastam egy egész könyvre valót a mokenek meséiből (ők tengeri nomádok Malajzia partjainál). Ez a történet fogott meg a legjobban, amelyben két testvér útnak indult egy titokzatos és gazdag nyugati országba. Útközben a tomboló szeleknek kellett adniuk a kormányt, a vitorlát, az árbocot, és a hajó orrát, de varázslatos énekükkel így is átjutottak a tengeren. Amikor a mesében éneklés volt, kis csapatunk együtt énekelte a közös Világszép dalt. Így jutottunk át mi is a tengeren, élményekkel és kalandokkal gazdagabban.

Moken hajó

A Tengerparti Körbeblog többi bejegyzéséért látogassatok el az alábbi mesemondó blogokra:

Szilvi, a Kétfülű Mesemondó

Lovranits Júlia Villő

Napos-holdas Mesék - Stenszky Cecília blogja