2024. március 8., péntek

Népmesék nőkről, akik magukat mentik meg (Nemzetközi nőnap alkalmából)

Nemzetközi nőnap van, és ilyenkor szokásom blogolni mindenféle női témákról a népmesékben. Legtöbbször az angol nyelvű blogom vannak kinn ezek a bejegyzések (women who slay monsters, women in war, woman healers, women helping womenbadass grandmas), de gondoltam idén megírom magyarul is.

Strange Craft (Josephine Wall)

Ennek többek között az az apropója, hogy ma érkezik a Netflixre a sokat reklámozott Damsel (A hercegnő és a sárkány) film, amit kifejezetten azzal akarnak eladni, hogy "ez nem tündérmese", meg hogy "ez a királylány nem vár a hercegre!" Ez pedig engem mesemondóként idegesít egy kicsit. Már megint ott tartunk, hogy a média felkapta a népmesés témát, és azt harsogja, hogy a népmesék mind elavultak és szexisták, és meg kell őket javítani. Na, ezért írtam ezt a listát, olyan népmesékről, ahol nők mentik meg saját magukat.

(Igazából sokkal hosszabb lista lett volna, csak tavaly már ellőttem egy csomót közülük a "nők, akik szörnyeket győznek le" témához, és nem akartam magam ismételni.)

Linkek forrásokhoz a címekben! :)

Vén Ringyrongy (Grimm)

Egy királylány segíteni akar egy királyfinak, hogy megmássza az üveghegyet és elnyerje a kezét, de menet közben a lány a hegy gyomrába zuhan. Ott egy Vén Ringyrongy nevű kobold évekig tartja fogságban. A királykisasszony a megmentő hercegre várva megöregszik - és mivel a herceg nem jön, végül egy furfangos tervvel megmenti önmagát.

Az "itt vagyok" gyűrű (Spanyol)

Egy "Odüsszeusz és a küklopsz" típusú sztori, női hőssel. Egy lány egyszemű óriás barlangjába téved, és a szokásos trükkel sikerül elmenekülnie. Az óriás gyűrűje azonban a lány ujjára szorul, és hangos sóval hívja a gazdáját. Hősnőnk végül levágja az ujját és gyűrűstül egy folyóba dobja, a vak óriás pedig utána ugrik és megfullad.

Az anyóka és a rizsgombóc (Japán)

Egy anyóka rizsgombócot készít, és leejti az egyiket. A gombóc egy lyukon keresztül az alvilágba zuhan, az anyóka meg utánamegy. Az alvilágban egy csapat szörnyetegbe botlik, akik kényszerítik, hogy főzzön rájuk. Végül - mókás trükkökkel - sikerül meglógnia, és nem csak visszatér az otthonába, de még varázstárgyakat is lop a szörnyektől.

A három nővér (Grúzia)

Klasszikus "aranyhajú gyermekek" mese, de az elejét szeretem: három nővér egy mély kútba zuhan, és az apjuk a sorsukra hagyja őket. A két idősebb meg akarja enni a legkisebbet. A legkisebb lány addig imádkozik, míg az egyik kezéből ásó lesz, a másikból csákány, és szó szerint kiássa magát a gödör mélyéről.

A Rosstrappe legendája (Harz-hegység)

Brünhildát, a csodaszép hercegnőt, az apja eljegyzi egy rettenetes óriással. A lány tervet eszel ki rá, hogy megmeneküljön: megtanulja megülni az óriás egyik hatalmas, vad lovát, és az esküvő előestéjén elvágtat a hegyekbe. Az óriás üldözőbe veszi, de a lány merészen átugrat egy tátongó szakadékon - az óriás pedig nem tudja megismételni a mutatványt, és a mélybe zuhan.

Róka úr és Molly Cottontail (Afrikai-Amerikai)

Molly Cottontail a nagy kópé Nyúl koma női változata. Amikor Róka úr megpróbálja tőrbe csalni azzal, hogy halottnak tetteti magát, Molly furfangos módon leplezi le a csalást, és megmenekül a csapdából.

Rübezahl (Óriás-hegység / Magyarország)

Rübezahl, a hegyek manókirálya, elrabol egy szépséges királylányt, és föld alatti birodalmába viszi. A lány először megtalálja a módját, hogy üzenetet küldjön haza a kedvesének, majd ráveszi a szerelmes manókirályt, hogy foglalja el magát egy lehetetlen feladattal, míg ő ellopja a varázspálcáját és elmenekül. Érdekes módon ez a sztori egy magyar népi mesemondó repertoárjában is megtalálható.

A teknős-férj (Olasz)

Egy titokzatos férfi három nővérnek udvarol, de a két idősebb nem megy hozzá, mert gyanús nekik, hogy mindig csak éjszaka jeleni meg a kérő. A legkisebb hozzámegy, és megtudja, hogy a férjén átok ül: napközben teknős, éjjel ember. Az átkot az törheti csak meg, ha a férj közbeutazza a világot, míg otthon a felesége hű marad hozzá. A kitartó asszony a férje távollétévben némi varázslattal és sok furfanggal veri vissza mindenféle kéretlen fickók közeledését.

Csipkelány (Miao nép)

Egy lány, aki híres a csodás csipkéiről, és még életre is tudja hívni azokat, felkelti egy kapzsi császár érdeklődését. A császár elrabolja a lányt, és arra kényszeríti, hogy mindenféle fantasztikus lényeket készítsen neki. A lány végül csipkéből készít egy sárkányt, életre kelti, és elrepül vele.

A kalóz királylány (Zsidó mese)

Egy királylányt egy kereskedő elszakít a kedvesétől és elrabol. A lány megtalálja a módját, hogy megmentse magát... újra és újra. Egy alkalommal még egy kalózhajó legénységét is legyőzi, és több megmentett lánnyal együtt ellopja a hajójukat. Végül (férfi ruhában) királlyá választják, és a kedvesét is sikerül megtalálnia.

Örök barátság (Tajvan)

Egy a sztori igazából két fiú barátságáról szól, de van benne egy mókás jelenet, ahol egy lány meg akar szökni a kedvesével, de hiába mászik ki az ablakon, a kedvese nem jön el a találkozóra. A lány ennek ellenére úgy dönt, elindul világot látni, és csatlakozik a mese egyik hőséhez az utazásain.

A ghúl (Palesztina)

Egy ghúl elhiteti egy férfival, hogy ő a nagynénje, és beköltözik a házába. Hiába figyelmezteti a fickót a felesége és a lánya, hogy baj van, ő nem hallgat rájuk. A szörny végül felfalja az apát, anya és lánya viszont megtalálja a módját, hogy megvédjék magukat, és végezzenek a ghúllal.

A három kis tojás (Eswatini)

Egy asszony a gyerekeivel együtt elszökik bántalmazó férjétől, és útnak indul új életet kezdeni. Útközben szörnyeket győz le, és végül királynővé válik.

Thabaton (India)

Egy lány egyedül marad otthon, míg hét bátyja elindul szerencsét próbálni. Egy öregasszony segít egy démonnak elrabolni a lányt, és a szörny évekig fogva tartja őt. A fivérei végül rábukkannak, de a démonnal nem mernek szembe szállni. Thabaton, a lány erre kieszel egy tervet, hogy megmentse saját magát, és bosszút álljon a démonon és az öregasszonyon.

Kanári királyfi (Olasz)

Egy királylányt toronyba zárat a mostohája, de így is sikerül szerelembe esnie egy királyfival, aki madár képében látogatja meg. Amikor a mostoha megsebzi a királyfit, a lány kimászik a toronyból, és elindul meggyógyítani a kedvesét.

A farkas és a kislány (Magyar)

A kismalac és a farkasok, csak malac helyett egy lánnyal, aki egyedül él az erdőben és nem fél semmitől. Forró vizet a kopaszra!

Az okos lány és a rablók

Ez nem egy mese, hanem egy egész mesetípus (ATU 956B). Egy lány egyedül van otthon, amikor 12 (vagy 13) rabló megpróbál betörni a házba. A lány sorra megöli mindegyiket, a vezérüket pedig megsebesíti. A vezér később visszatér, és álruhában feleségül kéri a lányt, azzal a céllal, hogy bosszút álljon. Amikor a lány rádöbben a csalásra, megtalálja a módját, hogy elmeneküljön a rablók tanyájáról, és elfogassa őket.

Rengeteg hasonló mese van még, csak egy csomóról már írtam máshol korábban. Lényeg a lényeg: a népmesék és tündérmesék igenis tele vannak nőkkel, akik saját magukat mentik meg!

2024. február 26., hétfő

MythOff Budapest: Sárkányos-szerelmes Mítoszok Csatája

Az idei első Mítoszok Csatája Valentin-napra esett: Sárkányos és szerelmes mítoszokat válogattunk az ünnep alkalmából. Úgy tűnt, az időpont és a téma is bejött a közönségnek: Több, mint 110 néző gyűlt össze a Premier Kultcaféban! 

Az est házigazdája Nagy Enikő volt, a körök pedig a következőképpen alakultak:


1. kör: Szerelmes sárkányok
A sort ezúttal én nyitottam meg, a japán Tazawa-tó szerelmes sárkányainak legendájával. A másik mítosz szintén Japánból származott: Nagy Enikő mesélte Benzaiten istennő és a megszelídített sárkány történetét.
A szavazókérdés: Ha őrző-védő vállalatot keresnél, a Tazawa-tó sárkányait fogadnád fel inkább, vagy Benzaiten sárkányát?
A győztes: Benzaiten


2. kör: Sárkányölők
Ebben a körben Hajós Erika képviselte a görög mitológiát, Perszeusz és Androméda mítoszával. A másik sarokban Stenszky Cecília mesélte Fafnir és Szigurd történetét a Völsunga sagából.
A szavazókérdés: Mit adnál inkább Valentin-napi ajándékként, Medúsza fejét vagy Fafnir szívét?
A győztes: Medúsza feje


3. kör: Ember és természet
A záró körben Klitsie-Szabad Bogi mesélt egy vietnami mítoszt két halhatatlan kozmikus küzdelméről és egy hősies sárkánylányról, majd Dala György Dániel tett pontot az est végére Enkidu és Gilgames mítoszával.
A szavazókérdés: Kire bíznád rá szívesebben a háziállataidat?
A győztes: A vietnami halhatatlan

Díjként fürdőszínezőt és Valentin-napi csokikat osztottunk ki a győztesek és a nézők között. Ezúttal a szavazócédulán még egy extra kérdés is helyet kapott: lehetett szavazni a következő MythOff (április 25) témájára. A győztes a Csillagképek témakör lett. Már nagy erőkkel készülünk rá!

A remek fényképeket Ambrus Levente készítette.


2023. december 31., vasárnap

290 fülbemászó

Idén kereken ötödik éve jegyeztem fel minden egyes reggel, milyen dal(lam) van a fülembe ragadva amikor felébredek. Egyre érdekesebb visszanézni a statisztikákat.

2018: 306 reggelen ébredtem zenével, 150 különböző szám szerepelt (bejegyzés itt)

2019: 316 reggel, 137 szám (bejegyzés itt)

2020: 346 reggel, 149 szám (bejegyzés itt)

2021: 312 reggel, 124 szám (bejegyzés itt)

2022: 313 reggel, 129 szám (bejegyzés itt)

Idén azt is vizsgálhattam, milyen hatással van a gyereknevelés a dallamtapadásra :) Szerencsére sokkal kevesebb idegesítő gyerekdal ragadt be, mint amire számítottam. Cserébe kevesebb reggelen ébredtem olyan agyi állapotban, hogy 1) odafigyeljek a dallamtapadásra, 2) eszembe jusson felírni mielőtt elfejeltem. Így aztán az idei számok nem teljesen tükrözik a valóságot, de annyi baj legyen. Azt tudom mondani, hogy legalább 290 reggelen ébredtem dallamtapadással, és 140 különböző dal szerepel a listán.

Ami érdekes, az az, hogy idén sokkal kevesebb időm volt zenét hallgatni, ennek megfelelően rengeteg random zene akadt be a szokásosak helyett. Voltak olyan számok, amiket évek óta nem hallottam, vagy olyanok, amiket soha nem is szerettem; akadt, amit a plázából "vittem haza" magammal. Továbbra sincs semmi összefüggés aközött, hogy mit hallgatok gyakran, és hogy mi ragad be. Sőt, az sem egyezik, hogy napközben mit dúdolok a legtöbbször, és mivel ébredek reggel. 

Íme, az idei egyéni toplista:

Első helyen 20 (!!!) reggellel:

Ez volt az a dal, amit a gyerek a végtelenségig bírt hallgatni, és mivel alapból nagyon fülbemászó (ld. tavalyi év), nem csoda hogy a többi a listán meg sem közelítette. Eddig ez a legmagasabb egyéni reggel-szám az öt év alatt! (Az előző rekord 16 volt.)

Második helyen 13 reggellel:

A Spirited amennyire bugyuta film, annyira lendületes soundtrackkel rendelkezik, amit szívesen hallgattam és mindig jókat kuncogtam rajta. Messze nem ez a kedvenc számom egyébként, de valamiért ez volt reggelente a befutó.

Harmadik helyen 7 reggellel:

Itt tulajdonképpen holtverseny alakult ki - 7 reggelen szerepelt a Disney kategóriából a Surface pressure (Encanto) és a Let it go (Frozen) a gyerek jóvoltából, valamint a Monster High No apologies című száma, amire nincs ilyen kifogásom. :) A kedvenc harmadik helyezettem viszont az alábbi szám a Matilda musicalből. Már csak a szöveg miatt is.


Negyedik helyen 6 reggellel:

Itt található holtversenyben a Spirited másik nagy slágere, a Do a little good, valamint egy újabb idei kedvenc musical, a Six nyitó dala. Utóbbit ébren is sokat dúdoltam.

Ötödik helyen 5 reggellel:

Ismét többszörös holtverseny. Becsúszott megint a Spirited (The view from here), bekúszott Ed Sheeran (Shape of you), valamint két szám is a Monster High filmből (az alábbi, és a Here I am). Be kell vallanom, nagyon cuki film, minden bugyutasága ellenére. Kövezzetek meg.

Idén csináltam egy grafikont is. Érdekessége, hogy a dallamok többsége 7 albumból származik, 40%-a pedig teljesen random. Ahogy látjátok, a két legnagyobb szelet a Disney (érthető módon) és az & Juliet nevű musical soundtrackje; utóbbi a 90-es, 2000-es évek popslágereiből áll, szóval nem csoda ha beragadt. A toplistára azért nem került fel, mert nagyon-nagyon sok számot tartalmaz, amik egyenként egy-két alkalommal bukkantak csak fel. Meg kell jegyezni azt is, hogy az In the Heights mellett a Disney számok nagy részéért is Lin-Manuel Miranda a felelős.



Az idei WTF dal pedig (amiről nem tudom, miért, honnan, hogyan, de mulatságos volt erre ébredni):

Ti hogy álltatok idén a dallamtapadással és a zenével? :)

2023. december 28., csütörtök

2023: Az év legjobb sorozatai és filmjei

Az idei év nem volt túl kiemelkedő sorozatok szempontjából - mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy nekem sem volt semmi agyam sorozatokat nézni. A listámon 66 sorozat szerepel, de nagyon sokat nem fejeztem be, vagy teljesen el is felejtettem azóta. De azért volt néhány, amiket mindenképp érdemes megemlíteni.

(Az "idei év" alatt azt kell érteni, hogy idén néztem meg őket. Hogy mikor készültek, az mellékes. Ez a lista teljes mértékben szubjektív. És a sorrend a véletlen műve.)

Új sorozatok


Gen V

Befutott a The Boys spinoff sorozata, és bár az eredetit is nagyon szerettem, ez valamiért még jobban tetszett. Elég sötét, morbid és véres verziója a "szuperhős iskola" toposzának, és az alkotóktól megszokott őrültségekben teljes mértékben elmegy a falig (avagy tovább). Plusz nagyon szerethető szereplők vannak benne, személyes hibáik ellenére. És a színészek is jók. Be is van rendelve a következő évad.

One Piece (Live Action)

Bevallom, anime rajongó létemre a One Piece-be beletört a bicskám, mert egyszerűen nem tudtam megbarátkozni a látványvilágával. Cserébe a live action sorozat nem csak jó lett, de végtelenül cuki és szerethető is. A szereposztás remek, minden színész szívét-lelkét beleadja a produkcióba, és a látványt is sikerült úgy átemelniük, hogy hű az eredetihez, de nem zavaró. Ez az a sorozat, amihez különösen érdemes "kulisszák mögött" cikkeket olvasgatni.

Twisted Metal

Az idei év egyik alulértékelt sorozata, ami több rajongót érdemelt volna (főleg, hogy lesz második évada is). Videojáték-feldolgozás egy teljesen őrült posztapokaliptikus világban. Anthony Mackie és Stephanie Beatriz elviszik a hátukon az egészet; nagyon nekik való szerepeket kaptak, és ki is hozzák a maximumot humorból és akcióból egyaránt. A supporting cast hasonlóan szórakoztató, a soundtracket is nagyon összerakták, és indulhat a sorozat a "legmókásabb szexjelenet" díjért is... 

Pokerface

Akárkinek jutott eszébe, hogy Natasha Lyonne remek Columbo hadnagy lenne, áldassék a neve, mert igaza volt. Teljesen testre szabott szerep, hetigyilkosság, szerethető karakterek. Meg Natasha Lyonne. Aki gyakorlatilag megint önmagát játssza, de ezt így szeretjük. Szerencsére lesz belőle második évad is. Aki szerette a Lie to me-t, az ennek is örülni fog.

The Last of Us

2023 közönségkedvence, és igazából meg is érdemli. Már marhára kezdtem unni a zombi műfajt (a Walking Dead-et 5 évaddal ezelőtt kaszáltam el), de ez most tudott egyszerre izgalmas és szerethető lenni. Főleg a színészek miatt, és mert tetszett a sok gombás special effect. Meg az az epizód, amiről mindenki beszélt. Tudjátok, melyik.




Visszatérő sorozatok


The Bear (2. évad)

Ha egyet kellene választanom az idei év sorozatai közül, valószínűleg ez lenne az. Ez a sorozat nem tud hibázni, de sztoriban, se párbeszédben, se színészi teljesítményben. Minden jelenete kincs, szívhez szóló, humoros, szerethető, teljesen zakkant. A Fishes című epizódot meg önmagában jelölni kellene minden lehetséges díjra ami létezik.

Glow Up (5. évad)

Ritkán nézek reality sorozatot, de ez határozottan a kedvencem. Órákig bírom nézni ahogy emberek művészi gonddal sminkelgetnek, lenyűgöznek a feladatok és trükkök, és mivel a sorozat brit, a bírák is jó fejek. 


Elköszönő sorozatok

Better Call Saul

Könnyes búcsút vettem az egyik legjobb sorozattól amit valaha láttam. Ők se tudtak hibázni, az utolsó képkockáig tökéletes volt az egész, és pont olyan fordulattal kötöttek masnit a végére, ami hű volt az egész történet ívéhez és a karakterekhez is. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint a Breaking Bad, ezt bárkivel hajlandó vagyok leharcolni.

The Great

Megint egy nagyon zakkant sorozat, amit élvezet volt nézni. Ha már alternatív történelmet csinál az ember, akkor menjen el vele a végletekig... Elle Fanning és Nicholas Hoult kettőse elvitte a hátán az egészet, bármeddig néztem volna még őket. Sajnos elkaszálták a sorozatot, de legalább nem érződött befejezetlennek. 

Ted Lasso

Megint egy történet, amit eleve ilyen hosszúra terveztek, így volt idő lezárni, lekerekíteni mindent. Az utóbbi évek legszerethetőbb sorozata volt, nagyon bájos szereplőgárdával. Teljesen feel-good, nem tépte meg az ember lelkét, mégis megkönnyeztem a végét. Ha lesz spinoff, azt is nézni fogom, bár Ted karaktere kifejezetten kellett, hogy gördüljön az egész.



Filmek


Háromezer számozott darab

Végre egy magyar film, ami nem "ahhoz képest" jó, hanem tényleg jó. Ütős, szarkasztikus humor, remek szereplőgárda, és olyan történetvezetés, aminek minden jelenetében vagy röhög az ember, vagy összerándul, vagy a kettő együtt. Ráadásul az a fajta társadalomkritika, amiből sokkal több kellene.

Ballad of Songbirds and Snakes

Nem voltam soha hatalmas Hunger Games rajongó, de alapvetően szerettem az eredeti sorozatot. Ez a film viszont meglepően jóra sikerült. Mivel nem olvastam a könyvet, az egész a meglepetés erejével hatott, és a végéig nem voltam biztos benne, hova fut ki, ami üdítő. Ráadásul gyönyörűen elkerülte a "jó fiú gonosz lesz mert összetörték a szívét" klisét, amitől nagyon fáztam az előzetest látva. És a zene is jó volt.

A három testőr: D'Artagnan

A franciák megint csináltam egy Három testőrt. Ebből a sztoriból bármit bármikor megnézek, de ez most tényleg jól is sikerült. A szereposztás is remek (hellóó, Vincent Cassel és Eva Green), meg a harcjelenetek is üdítően sárosak és brutálisak; nem álltak le az elegáns kardozásnál, ráadásul a muskétások ebben a filmben lőnek is. Ugye. Annyit változtattak csak a sztorin, hogy izgalmas legyen. Várom a második részt.

Guardians of the Galaxy 3

Bevallom, az első kettőt kifejezetten nem bírtam, de ez a harmadik végre szerethető volt. Meg horrorisztikus. Sam Raimi akart a Marvelnek horrort csinálni a Doctor Strange filmmel, erre tessék, jön James Gunn becsúszó szereléssel, és olyan szívszorító kisállatos body horror tragédiát rittyent, hogy hajjaj. Nem számítottam rá, de emlékezetes marad. A soundtrack szokás szerint ütős.

Spider-Man: Across the Spiderverse

Látványvilágában ez mindent vitt az idén. Az első film is nagyon jó volt, és a folytatás fel tudott nőni hozzá. Olyan vizuális világot teremtett, amilyen nem nagyon láttunk még animációban. Minden színnek, stílusnak, vonalvezetésnek plusz jelentése volt. Ráadásul a soundtrack még mindig epic. És Spider-punk instant közönségkedvenc.

2023. december 27., szerda

2023: Az év legjobb könyvei

Ahhoz képest, hogy nagy változásokon mentem keresztül ebben az évben, az olvasásra most is sikerült időt szakítani. Sőt, sokszor ez volt az egyetlen dolog, amivel el tudtam ringatni magam esténként, vagy ki tudtam szakadni a mindennapi felfordulásból. Ennek köszönhetően idén egy kicsit felülteljesítettem a tavalyi statisztikákat - már csak azért is, mert sok volt a listán a rövid gyerekkönyv... :)

Röviden: idén kereken 101 könyvet, majdnem 19.000 oldalt olvastam. Alább az év fénypontjai, a teljesség igénye és rangsorolás nélkül.

Fiction

Ebből a műfajból alapvetően kevés volt az idén, de pont az év végén becsúszott azért egy emlékezetes kötet.

R. F. Kuang: Yellowface

Ezt a könyvet az fogja élvezni igazán, aki író, vagy könyvkiadásban dolgozik. Esetleg ilyen körökben mozog. Egyes szám első személyben szól egy olyan szereplő fejéből, aki komoly mentális gimnasztikákat végez, hogy kimagyarázza a plágiumot, amit elkövetett. A lopást azzal tetézi, hogy kínai származásúnak tetteti magát, és egyre mélyebbre és mélyebbre ássa a gödröt maga alatt, mi pedig morbid érdeklődéssel követjük, meddig ível még felfelé a lopott bestseller pályája, és mikor fog végül menthetetlenül összeomlani. A történet ráadásul a könyvkiadásnak és a közösségi médiának is kioszt egy-két megérdemelt pofont.


Nonfiction

Továbbra is a kedvenc műfajom, és a Polihisztorképző kihívásnak köszönhetően (amire idén ráhúztam egy Polihisztor Pluszt) idén is sok új kedvencet avathattam.

Sabrina Imbler: How far the light reaches

Természettudományos könyvre számítottam némi önéletrajzzal, de valami egészen más, és sokkal jobb dolog lett belőle: költői esszék, amikben keverednek a természettudományos információk a szerző saját érzéseivel, életével, identitásával. És egyik sem ment a másik rovására. Szó esik az identitás sokféle oldaláról: a szerző queer, transznemű, félig kínai, bevándorló anya gyereke, és tagja egy helyét, jövőjét kereső generációnak. Emellett tudományos újságírással foglalkozik, és ugyanolyan részletes megfigyelőkészséggel, végtelen csodálattal és empátiával fordul a tengeri lények, mint az emberek felé. Meglátja a tükörképüket egymásban anélkül, hogy az állatokból embert csinálna.

Mike Brown: How I killed Pluto and why it had it coming

Ha laikusként te is kiakadtál, amikor a Plútót kirúgták a bolygók sorából, akkor ezt a könyvet feltétlenül olvasd el. A csillagász, akinek a munkássága véletlenül ebbe a döntésbe torkollt, pontról pontra elmagyarázza, milyen felfedezéseket tett, és miért az lett a vége, hogy rövidebbek lettünk egy bolygóval. Olvasmányos, jó humorú kötet. A legjobban azok a részek tetszettek, amik a kutatás mindennapjairól szóltak - az órákról, hetekről és hónapokról, melyeken keresztül a csillagászok apró pöttyöket keresgéltek pillanatfelvételeken, és próbálták kitalálni, új bolygót fogtak-e, vagy csak koszos lett a lencse...

Carlo Ginzburg - Bruce Lincoln: Old Thiess, a Livonian werewolf

1691-ben egy boszorkányper közben az egyik tanúra ráfogták, hogy vérfarkas. Mire az öreg vállat vont, és azt mondta, hogy ja. Az ezt követő per iratai szerencsére fennmaradtak, így pontról pontra elolvashatjuk, mit mesélt Öreg Thiess a (jó és hősies) vérfarkasok életéről és a saját küldetéséről, hogy gonosz varázslókkal szembeszállva minden évben megszabadítsa az elrabolt termést az Alvilágból. A két szerző két különböző nézőpontból elemzi a dokumentumokat, néha veszekednek is, és ettől különösen izgalmas olvasmány a könyv. Mégis Thiess karaktere nyűgözött le a legjobban: ha máglyával fenyegetnek, ne tagadd a vérfarkas-vádat, hanem állj bele...

Paulo Lemos Horta: Marvellous Thieves

Zseniálisan egyszerű az alapötlet: a szerző fejezetenként körbejárja az Ezeregyéjszaka leghíresebb francia és angol nyelvű fordítóit, és azt kutatja, az életük és a személyiségük hogyan hatott ki a nevük alatt jegyzett „fordításokra.” Mert hogy ami a kezük közül kikerült, azt csak a legnagyobb jóindulattal lehet műfordításnak nevezni. Antoine Galland, aki az 1700-as elején beröffentette az Ezeregyéjszaka-őrületet a franciáknál, például arról híres, hogy hozzátoldott egy rakat mesét a hiányos (mindössze 200 éjszakát számláló) arab kézirathoz, amiből dolgozott. Szó esik még Edward Lane-ről, aki Egyiptom-szakértőnek tartotta magát, de a helyi segítői nélkül egy lépést se tudott tenni (és kivagdosta a női karaktereket a mesékből), valamint Richard Burtonről, aki igazából nem is nyúlt az arab eredetihez, hanem korábbi angol fordításokat komponált át, és költött köréjük magáról egy jó kis orientalista mítoszt. Felvonul még John Payne pre-raffaelita költő, aki arabul ugyan szintén keveset tudott, de ő legalább vissza akarta toldogatni azokat a szexjeleneteket a mesékbe, amiket elődei gondosan kigyomláltak. Az egyetlen szimpatikus figura ebben a pompás gyarmati kompániában az Henry Whitelock Torrens, aki sajnos félbehagyta a művét, pedig ő érzett rá egyedül a mesék hangulatára és a női szereplők fontosságára is. Borzasztóan jól szórakoztam ezen a könyvön, és közben látszik, hogy nagyon alapos kutatómunka áll mögötte, és egy jó adag pszichológiai érzék is. 

Merve Emre: Személyiségbrókerek

Aki eddig nem hitte volna el, hogy a Myers-Briggs személyiségteszt gyakorlatilag a horoszkóp szakmaiságával bír, az olvassa el ezt a kötetet. Lenyűgözően komikus az egész dolog születése, és hogy milyen véletlenek tették népszerűvé annak ellenére, hogy köszönőviszonyban sincs a pszichológiával. A két alkotó nőszemély (anya-lánya) külön megér egy misét, vallási fanatizmustól rasszizmuson át döbbenetes abuzív viktoriánus nevelési elvekig. Ez a személyiségteszt az eredmény, ha viktoriánus anyu nem megy el terápiára... 

Maria Noriega Rachwal: From kitchen to Carnegie Hall

A Montreal Women's Symphony Orchestra az első teljes, teljesen nőkből álló szimfonikus zenekar volt Észak-Amerikában, amikor 1940-ben megalapították. A montreali Ethel Stark és Madge Bowen – két elképesztően különböző nő – minden társadalmi nyomás és gúny ellenére úgy döntött, igenis összehoznak egy nyolcvan fős szimfonikus zenekart csak női zenészekből. HBO sorozatba illő a sztori. Mivel sok szimfonikus hangszeren addig szinte egyáltalán nem játszhattak nők (rézfúvósok, „láb közé fogós” vonós hangszerek és társaik), az alapítók meghirdették, hogy felvesznek a zenekarba mindenkit, származásra, életkorra, bőrszínre, vallásra való tekintet nélkül, előzetes előadói gyakorlattól függetlenül; az egyetlen kikötés az volt, hogy 'egy kicsit tudjon' kottát olvasni. Ennek köszönhetően egy döbbenetesen sokszínű csapatot hoztak létre, amiben volt diáklánytól nagymamáig, gazdag örökösnőtől gyári munkásig minden; katolikus franciák, angolszászok, zsidók, feketék, stb. Ethel egyszerűen kiosztotta, ki melyik hangszeren fog tanulni. Mivel pénzük nem volt, összeszedtek egy csomó ütött-kopott, használt hangszert, és próbaterem híján részletekben, a tagok nagyszobáiban gyakoroltak. A zenekar minden ellenállás, kritika, szexizmus, rasszizmus, és kételkedés ellenére 7 évvel később már a Carnegie Hall-ban lépett fel, kanadai zenekarként először a történelemben. Majdnem 30 évig tartott a pályafutásuk, és végül azért oszlottak fel, mert elérték a céljukat: olyan sok zseniális női zenész került ki a soraikból, hogy kitárták (avagy berúgták) az észak-amerikai szimfonikus zenekarok ajtóit, amelyek addig csak férfiak számára voltak járhatók. Ethel maga 101 évig élt; megérte, hogy ő lett a világ legidősebb karmestere.

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink / Nők a tűzvonalban

Nagyon, nagyon nehéz olvasmány mind a kettő (érzelmileg), de érdemes kézbe venni őket. Alekszijevics műfajt teremtett a sok száz interjúból szőtt oral history sorozattal, amelyben megszólal mindenféle ember, mindenféle véleménnyel, ideológiával, fájdalmakkal, emlékekkel. Történelemórához kötelezővé tenném, főleg az utóbbit. Ha többen olvasnák, kevesebben romantizálnák a háborút.

Képregény

Ebből a szempontból kifejezetten jó év volt az idei. A folytatódó sorozatok is élvezetesek voltak, és az alábbi kötetekkel új kedvenceket is avattam.

John Allison - Whitney Cogar: Giant Days

Nagyon kellemes, bájos, vicces sztori három egyetemi szobatársról, a maguk személyiségével és életbevágó problémáival. Néha átcsúszik egy kicsit mágikus realizmusba, és sok emlékezetes mondat meg kép van benne, amiket lehet idézgetni. Nagyon a szívembe zártam, minden kötete kincs, és a látványvilága is remek.

Simon Spurrier: Hellblazer

Spurrier nem tud hibázni, és felnőtt témákban minden tekintetben elmegy a falig; tökéletes ötlet volt odaadni neki John Constantine-t egy körre. Sajnálom, hogy nem folytatódott a sorozat. A két kötet mindenesetre kerek sztori, aminek a végére olyan csavarral kötött masnit az író, hogy azt tanítani kéne. Minden szál összeér, minden értelmet nyer. Az egyes epizódok önmagukban is emlékezetesek (és gyakran megrázóak) voltak. Spurrier tökéletes érzékkel nyúl a mitológiához és a mágiához. A látványvilág meg hozta a noir-horror hangulatot.

Kieron Gillen - Simon Spurrier - Al Ewing: Sins of Sinister

Az utóbbi évek során az X-men sorozat komoly fordulatot vett: az évtizedek óta üldözött mutánsok saját országot alapítottak, felfedezték a halhatatlanság titkát, és globális hatalommá nőtték ki magukat. Természetesen ha már nincs hová emelkedni, előbb-utóbb várható, hogy az egész kártyavár összeomlik - ennek az összeomlásnak az első lépése a Sins of Siniser kötet. Három remek íróval (hellóóó Spurrier), és egy teljesen eszement, mégis koherens sztorival. Látszik, hogy évek óta építkeztek már a kötetek írói ebbe az irányba, és most végül feltehették a kérdést: "mi lenne, ha a mutánsoknak nem lennének többé erkölcsi gátlásai?", és lemeccselhették a következményeket egy 1000 éves időskálán. A végén itt is masni kerül mindenre - most már csak meg kell várni a tavaszi végkifejletet.

Népmese

Most sem fogok felsorolni minden népmesegyűjteményt, amin átrágtam magam az évben, de mindenképpen érdemes kiemelni a nagy kedvenceket.

Oein DeBhairduin: Why the moon travels

Ennek a kötetnek azonnal helye van a nagy klasszikusok sorában. Eddig a traveller (nomád) mesehagyományt skót oldalról ismertem, de most bemutatkoztak az írek is, nem is akárhogyan: ezeket a meséket élőszóból, a családja hagyományából jegyezte le a szerző, részt vett a szerkesztésükben az egész közösség, és az illusztrátor szintén traveller. Nagyon megszerettem a történeteket, és a hozzájuk tartozó személyes életképeket is. Egymás után sorra rabul ejtett mindegyik mese, elsősorban azért, mert tele voltak a természet iránti szeretettel és tisztelettel. Az állatok szerethetők és segítőkészek voltak, és aki rosszul bánt velük, az elnyerte méltó büntetését. Élő, szívhez szóló történetek töltik meg a könyv lapjait, még akkor is, ha akad bennük szomorú, tragikus vagy épp félelmetes pillanat. Még a csaló embert se azért változtatják szarkává, hogy bűnhődjön, hanem hogy legyen lehetősége tanulni a hibáiból. Sok mese megragadt bennem, vissza fogok még térni hozzájuk. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom a könyvet - főleg most, hogy az Ampersand Kiadó jóvoltából magyarul is olvasható!

Daniel Allison: Irish mythology

Volt szerencsém recenziós példányt olvasni ebből a kötetből, és nem esett nehezemre telekürtölni az internetet a dicséretével. Allison többi könyvét is nagyon szerettem, de az ír mitológia újramesélésével valami egészen epikusat alkotott. Gyönyörűen keveredik benne az aprólékos kutatómunka, a hagyományos mesemondás iránti tisztelet, és a regényírói érzék az emlékezetes jelenetek kiszínezésére. Allison az eredeti sztorikat meséli el, de mélységet ad a szereplők érzelmeinek, karakterének, és ettől életre kel a sokszor szürreális, mozaikszerű, ellentmondásokkal teli ír mitológia. A fejezeteket jegyzetek egészítik ki, amiért külön hálás voltam. Nagyívű, lebilincselő olvasmány.

Rakesh Khanna - J. Furcifer Bhairav: Ghosts, monsters, and demons of India

Ritkán olvasok enciklopédia jellegű folklór-könyveket, leginkább három okból: 1. Mert többségükben a legismertebb, alapvető lényekre/istenekre szorítkoznak 2. Mert sokszor nem tartalmaznak hivatkozásokat 3. Mert a konkrét sztorik nincsenek bennük. Ez a kötet mindhárom elvárást toronymagasan megugrotta. Majdnem 500 oldalban. Amikor már degeszre olvastam magam démonokkal, kísértetekkel és szörnyekkel, még mindig volt belőlük. És amikor már azt hittem, semmi sem tud meglepni többé, még a Z szekciónál is pislogtam hatalmasakat. Zseniális olvasmány volt, rengeteg (sőt, többségben) számomra új, ismeretlen történettel. És igen: minden szócikk végén van bibliográfiai hivatkozás, és sok lényhez teljes konkrét, visszakereshető sztorikat is leírtak. Nem csak a hindu mitológiából válogattak a szerzők, hanem India teljes, lenyűgözően sokszínű kulturális szövedékéből, himalájai népektől dzsungelekben élő őslakos törzsekig. Időben hasonlóan tágas a merítés: ősi indiai eposzoktól kezdve egészen 21. századi kísértetjárásokig szerepel a könyvben minden. Külön szerettem, amikor a szerzők modern popkultúra-vonatkozásokat is bevettek az egyes szócikkekbe – filmeket, regényeket, internetes legendákat. Igazából nem is szeretem annyira a kísértetes, démonos folklórt, de itt olvasás közben egyik ámulatból a másikba estem.

Vers

Verset sem sokat olvastam idén, bevallom őszintén, de az év végén a kezembe akadt egy kis kötet, amin nagyon jól szórakoztam.

Kaitlin Shetler: i hope they sing christmas carols in hell

A költőre a Facebookon bukkantam rá egy karácsonyi vers kapcsán, és láttam, hogy épp a kötetét reklámozza. Megtetszett a koncepció, és a vékonyka kötet nem okozott csalódást. A hölgy meggyőződéses ateista, a karácsonyi versei mégsem gyűlölettel van lenézéssel vannak tele, hanem finom humorral és sok feminizmussal. Az ünnepet szereti, a történetekben meglátja a lehetőséget. És reméli, hogy a pokolban is van karácsony, mert ha oda kerül, akkor is szeretne Jingle Bellst énekelni.

Gyerekkönyv

Ez idén egy új kategória, érthető okokból :) Gyerek közreműködésével tesztelve, de saját ízlés alapján válogatva.

Kathryn Cristaldi - Kristyna Litten: I love you till the cows come home

Toronymagasan a kedvencem. Az illusztrációk bájosak és viccesek, a szöveg pedig egyszerre ritmusos és szerethető. Elsőre meg is könnyeztem kicsit. 

Kate Allan: I like you

A szerzőt követem a közösségi médián az illusztrációi miatt, és a kötet hozza a tőle ismert élénk színvilágot, kedves formákat és pozitív üzenetet. Szeretlek, ha vidám vagy, ha szomorú vagy, ha dühös vagy, ha maszatos vagy. A gyerek imádja, olvasni kell együtt újra meg újra meg újra. Volt, hogy dühöngés után kérte is, hogy vegyük elő.

Sandra Boynton: Barnyard dance

Megint egy régi kedvenc illusztrátor, és egy nagyon mókás könyv. A szöveg a kontratáncok szövegét utánozza, állatos rímekbe szedve a mulatságot, a képek pedig tele vannak vidáman táncoló állatokkal. Aki régóta követi a blogot, tudja hogy kontratánc a szívem csücske, nyilván a könyv is befutó lett.

Béatrice Rodriguez: Chicken thief

Igazából a katalán kiadást kaptam meg, de mindegy is, mert ez egy némakönyv, itt csak a képek beszélnek. Azok viszont bájosan és sok humorral. Imádom már az alapötletét is: egy róka elrabol egy tyúkot, és a kakas elől menekülve lassan egymásba szeretnek. A könyv egy sorozat első része, és a későbbi kötetek is hasonlóan zakkantak és imádnivalóak. 

Satoe Tone: Ahol a szív dobban

Gyönyörű könyv, minden oldala csoda. A történet egyszerű de kedves, és a gyerek is szívesen lapozgatta. Imádom a szimbolikáját, a színeit, mindent. Köszönet érte a Kisgombos Kiadónak!

Rob Scotton: Splat the cat

Óvodakezdéses könyv, de önmagában is szórakoztató. Tetszettek a kicsit szürreális macskafigurák, és a vicces sztori. A gyerek igazából boldogan ment oviba, de a könyvön ennek ellenére nagyon jókat mulatott.

2023. december 3., vasárnap

A jószívű hősnek is szabad káromkodni (Cigány mesemondók meséi 1. - Jóni Ferenc)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatása. Régóta szerettem volna elolvasni egy csomó cigány népmesés kötetet, amiket az évek során összegyűjtöttem. Ennek apropóján született ez a sorozat, és a hozzá tartozó Moly.hu kihívásEzekben a bejegyzésekben viszont nem lesz külön "Kapcsolatok" szekció, mert szinte minden mesetípus ismerős.

Jóni Ferenc meséivel először a Néprajzi Múzeum adattárában találkoztam, amikor a Ribizlihez kutattam meséket. Több története is bekerült a válogatásomba (A só / Az elátkozott testvérek / Hapták, Kerdáj, Rékcung). Örömmel fedeztem fel, hogy a meséiből egy egész szöveggyűjtemény is megjelent. Mivel nagyon csíptem az adattárban olvasott mesék nyelvezetét és humorát, rávetettem magam a kötetre.

Jóni Ferenc (1899-1972) romungró mesemondó volt, aki Ramocsaházán élt (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.). A meséit Erdész Sándor gyűjtötte fel 1960-ban. 163 meséből állt a repertoárja, ami elég nagy szám. Ferenc mellett a nővére, Anna, és a bátyja, Mihály is remekül meséltek (az ő meséikre is sort kerítek majd). Ebben a kötetben 97 szöveg szerepel; a szerkesztő megjegyzi, hogy hasonló típusú mesék közül csak egyet-egyet válogattak be. Érdekes módon pont nem azokat, amiket én szerettem, de így is akadt rengeteg újdonság, amik megfogták a fantáziámat.

Jóni Ferenc felnőtteknek mesélt, Erdész Sándor pedig cenzúrázatlanul rögzítette a meséit (szerencsére), így a szövegek tele vannak cifra  káromkodásokkal és más felnőtt témákkal.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetből A három aranyalma volt. Az aranyalmából született hős két elátkozott királykisasszonyt is megmentett egy harmadik segítségével, és utána a saját két elátkozott testvérét is sikerült visszaváltoztatnia. Külön tetszett, hogy az elátkozott lányokkal meg kellett harcolni, és sorra levagdosni róluk a páncélt/békabőröket. Szintén tetszett A király, akinek a házába nem volt szabad kígyót vinni: egy nagyon okos inasról szólt, a király fiának legjobb barátjáról, aki azért mégiscsak megmentett és hazavitt egy kicsi kígyót (akiről persze kiderült, hogy elvarázsolt királykisasszony). Klasszikus "lehetetlen feladatokat a feleség segít megoldani" mese volt, de nagyon szimpatikusnak találtam a jószívű, jótanuló hőst. Szintén boldog voltam, hogy a kedvenc mesetípusom, a sárkányokkal téli álmot alvó ember meséje is szerepelt a kötet végén; itt kifejezetten garabonciástól megszökött sárkányról volt szó.

A halhatatlanságot kereső királyfi meséjére volt egy klassz változat egy királyról, aki kilencszáz évig élt, és csak utána indult el halhatatlanságot keresni (ennek ellenére "jóképű gyerek" volt a mesélő szerint). Nagyon tetszett a vége, ahol a királyon veszekedő királyné és a halál egyszerűen elfelezték a fickót, majd a megmaradt feléből a felesége újranövesztette, mint a tengeri csillagot. Hasonlóan kreatív volt az égig érő fa meséjének Jóni-féle verziója, egy kis kondás fiú főszereplésével. A tündérek más nyelven beszéltek, az egyiküknek, aki járt Magyarországon, tolmácsolnia kellett; Tündér Ilona szárnyait a szolgálólányai segítettek ellopni, mert tele volt a hócipőjük a "fejedelmükkel". A sztori végére Tündér Ilona börtönbe került, mert házasságon kívül szült egy gyereket (a kondásnak), de amikor kiengedték, csak sikerült a kedvesét visszaszereznie - a kondás elvált miatta egy kalandos úton megnyert földi királykisasszonytól. Egy másik kondásfiú kertésznek csapott fel egy királylány udvarában (aranyhajú kertészbojtár mese), és mivel nem csak "tudományos" volt a saját erejéből, hanem remekül flörtölt is, el is nyerte a lányt feleségül. Ebben a mesében a kiszínezett flörtölő párbeszédek voltak a legbájosabbak... 

Jót mulattam a temetőkerülő meséjén, aki egy velőscsont belsejébe zárta be okos csellel az őt kísértő Szerencsétlenséget. Bár a Szerencsétlenség kínjában minden kívánságát teljesítette, emberünk a végén mégsem engedte szabadon, hanem nemes egyszerűséggel porrá égette. A "kovács és az ördög" (itt: az ács és a halál) meséje is váratlan fordulatot vett a végén: bár először nem akarták beengedni az ördöngös ácsot a mennyekbe, kiderült, hogy a kártyán nyert pénzét mindig szétosztotta a szegények között, titokban jótékonykodott, és ezért kiérdemelte az üdvösséget. A legmeglepőbb fordulat azonban a Huszonnégy szőrös ember meséjében következett be: itt huszonnégy fiútestvér egy elátkozott palota huszonnégy kisasszonyát próbálta megszabadítani - de nem jártak sikerrel. A legkisebb fiútestvér aztán a faluban megházasodott, lett huszonnégy fia, és amikor azok felnőttek, ők tértek vissza a palotába megtörni az átkot.

Az Ezeregyéjszakára emlékeztetett Kovács János "mese a mesében" története. A címadó szereplőt csalfa felesége először komondorrá, majd kismadárrá változtatta. Mindenféle kalandokon ment keresztül állat képében (farkasokat és boszorkányokat győzött le), míg egy kedves szolgálólány visszaváltoztatta emberré, és végre bosszút állhatott a feleségén meg a szeretőn.

Voltak a kötetben szép számmal sötétebb hangvitelű mesék is. Egyik nagy kedvencem, a koporsóba zárt királykisasszony is szerepelt például, A szabadságos katona obsitért megy cím alatt. Itt az ördöngös királylány lángokkal szállt ki a koporsójából, és amit megfogott azt megégette. A Sánta és Csonka című mese az első változata volt ennek a típusnak, ami tényleg nagyon tetszett. Egy boszorkány megnyomorított két királyfit, akik koldusokként éltek az erdőben; egy jószívű királylány vállalkozott rá, hogy gondot visel rájuk, mint testvérük. Amikor viszont őt kezdte kínozni titokban egy boszorka, a fivérek siettek a segítségére, és a végén még kezüket-lábukat is sikerült visszanyerniük. Bogdán, a halászlegény meséjében a hős azt a feladatot kapta, hogy menjen fel a mennyekbe, és hívja meg a királyhoz Istent vendégségbe. A halból lett feleség úgy oldotta meg a feladatot, hogy Bogdánt három galambbal megölette, majd a mennyországi látogatás után újraélesztette... A temény című novellamese pedig egy asszonyról szólt, akit féltékeny, őrjöngő férje halálra vert, de isteni csodák jelezték, hogy ártatlan volt, a férj pedig méltó módon a pokol fenekére került.

Egy különleges történet egy farkassá varázsolt királylányról szólt, aki először fel akart falni egy királyfit, de az mégis úgy döntött, hogy megmenti a lányt az átoktól (az egész népével együtt). Megküzdött egy félelmetes farkassal (a lány első férjével) és legyőzte. A mese legjobb része az volt, hogy a királylány "álnok, huncut" apja, aki farkassá átkozta a lányát (mert maga választott férjet), a happy end után sem volt hajlandó megbocsátani neki, így végül az ifjú pár begorombult, elküldte a fenébe, és megszakította vele a kapcsolatot. Jogosan. A mese szerepelt egy második, szintén izgalmas változatban is a könyv végén. Nem ez volt egyébként az egyetlen emlékezetes állatos történet: egy másikban egy vadász medve nevelte kisfiúra bukkant az erdőben, és hazavitte magához. Felnőve a hős egy tizenkét óriás által nevelt királykisasszonyt nyert el mindenféle próbák által (és a királylány segítségével, aki a haját kötözte a karjára, hogy erőt adjon neki). Érdekes módon a medveanya később is felbukkant még a történetben, és a hős elsírta magát az emlékétől.

A "felnőttesebb" sztorik közül kiemelkedtek a katonás mesék. Az egyikben egy szegény ember fia, aki katonának állt, betyárok tanyájára tévedt egy éjszaka. Véletlenül pont odatévedt a király is, álruhában. A katona cifra káromkodásokkal öntött lelket a beszari királyba, és együtt végeztek a betyárokkal; később kalandos úton derült csak ki, kinek az életét mentette meg emberünk valójában. Hasonlóan mókás és nyers volt Mátyás király és a részeges huszár meséje, a "Mátyás király lopni megy" sztori legjobb verziója, amivel eddig találkoztam. A huszár itt is keresetlen szavakkal ugráltatta az álruhás királyt, de alapvetően jó szívről tett tanúbizonyságot.

2023. december 2., szombat

MythOff Budapest: Fény a sötétben

Lezajlott az utolsó Mítoszok Csatája a 2023-as évben: november 30-án gyűltünk össze ismét a Premier Kultcaféban, hogy a szakadó eső és korai sötétség borús hangulatát egy kis mítoszmeséléssel oszlassuk el. Nagy örömünkre szép számmal voltak emberek, akik átverekedték magukat az elemek tombolásán, hogy velünk lehessenek.

Az est hoppmestere Dala Dani volt, a körök és győztesek pedig az alábbiak szerint alakultak:

1. kör: A sötétség legyőzése

Hajós Erika nyitotta meg az estét, a Sötétség Országáról szóló lapp történettel. A párja Gregus László volt, aki Papa és Rangi, a Föld és az Ég szétválasztásának maori mítoszát mesélte.

Szavazókérdés: Melyik feladatot adnátok inkább az embereknek egy céges csapatépítőn?

A győztes: A sötétség országa

2. kör: Haragos istenek

Ebben a körben szerepeltem én. Zeusz születésének mítoszával vezettem fel a krétai Méztolvajok történetét, akiket Zeusz madarakká változtatott, amikor betörtek a szent barlangjába. A párom Stenszky Cecília volt, aki egy nyenyec mítoszt mesélt a szelek istenének megbékítéséről.

Szavazókérdés: Ha "fine dining" estet rendeznétek, melyik fogást tennétek inkább a menüre, az istenek mézét, vagy a nyenyec rénszarvaspörköltet?

A győztes: A rénszarvaspörkölt!

3. kör: Történetek a napról

Ebben a körben rendhagyó módon nem kettő, hanem három mesélő szerepelt. Az első Klitsie-Szabad Boglárka volt, aki Baldr halálának mítoszát mesélte el, frissítően humoros, de történethű formában. Utána Dala György Dániel következett Phaethon nagyívű történetével, majd Nagy Enikő zárta az estét Nanahuatzin azték isten nappá válásával.

Szavazókérdés: Ha rosszindulatú testnevelésügyi miniszter lennél, melyik gyakorlatot tennéd kötelezővé tesiórán?

A győztes: A Baldr-hajigálás

A következő Mítoszok Csatáját már 2024-re, szokás szerint Valentin-nap környékére tervezzük. Aki nem akar lemaradni a következő MythOff eseményekről, itt tud feliratkozni a hírlevelünkre!

2023. november 16., csütörtök

Senki sem tökéletes: MythOff Kamaszoknak

Immár harmadszorra rendeztünk Mítoszok Csatáját kamasz közönségnek, ismét a rákosligeti Csekovszky Árpád Művelődési Központ szervezésében. Ezúttal öt mesemondóval vonultunk ki, és lelkes gimnazisták fogadtak bennünket: sokan már tavaly és tavalyelőtt is eljöttek mítoszokat hallgatni. Két tematikus körben meséltünk nekik.

1. kör: Senki sem tökéletes

Ezt a kört én nyitottam meg, egy Akhilleusz sarkáról szóló, kevésbé ismert mítoszváltozattal. Utánam Gregus Laci következett, szintén görög mítosszal (Ixión), majd Nagy Enikő, aki egy kínai legendát hozott a Nyugati-tó születéséről.

Szavazókérdés: Ha motivációs posztert készítenél azzal a szlogennel, hogy "Senki sem tökéletes", ki kerülne a poszterre?

A győztes: A Nyugati Anyaistennő (Kína), aki uralja a mennyeket, de nem tud ellenállni a csillogó holmiknak

A díj: egy hibajavító


2. kör: Szépség és szerelem

Ebben a körben Klitsie-Szabad Bogi örvendeztetett meg minket Erisz almájának görög mítoszával, majd Bumberák Maja zárta az előadást egy indiai mítosszal a Mahi folyó születéséről.

Szavazókérdés: Ha új társkereső appot fejlesztenétek, melyik mítoszból merítenétek ihletet az arculathoz?

A győztes: Erisz (érdekes egy társkereső app lesz az)

A díj: Egy almás konyharuha

További díjakat is rejtett még a kosár: almát, almaszószt, dinoszauruszos csipszet, és még néhány hibajavítót. Ezeket mind kisorsoltuk a közönség sorai között. Külön mókás volt, amikor az "Erisz" jeligéjű nézőnk lett az egyik díjazott...

Kamaszoknak mindig élmény mesélni, különösen mitológiát. Reméljük, sok ilyen alkalom lesz még :)

2023. június 19., hétfő

Népmesék örökbefogadó apákról (Apák napja)

Apák napja van, és úgy döntöttem, ez megérdemel egy bejegyzést.

(Mindenki nyugodjon meg, ez egy stock fotó)

Ma az apákat és apafigurákat ünnepeljük a világ körül. Az angol blogomon már írtam egyszer az apai példaképek fontosságáról a népmesékben - szerintem ugyanolyan nagy szükség van gondoskodó apákra, mint példás anyákra vagy éppen kedves mostohákra (ld. a Széltestvér és napkelte című mesegyűjteményem). A mai nap alkalmából úgy döntöttem, örökbefogadó apákat szeretnék keresni a világ meséiben. Azért, mert az örökbefogadás témája közel áll a szívemhez, és azért is, mert a népmesék sokszor nem kezelik túl jól.

Egy szó mint száz, éljenek a gondoskodó, támogató örökbefogadó apukák! A mesékben és a valóságban is.

(Linkek a mesék címében; ahol tudtam, a magyar verziót adtam meg.)

The Flying Horse of Earthdom (Earthdom szárnyas paripája, skót traveller mese)

A híres Duncan Williamson (hagyományos skót traveller mesemondó) egyik meséje. Egy király fia púppal a hátán születik, és ezért az apja elküld egy vadászt, hogy pusztítsa el a csecsemőt az erdőben. A vadász azonban inkább átadja a gyermeket egy titokzatos, púpos idegennek, aki magával viszi Earthdom rejtett királyságába, ahol mindenféle számkivetett emberek élnek. Ahogy a fiú cseperedik, íjászatra tanítja, így mire felnő, a púpja jórészt eltűnik. Felnőttként a legény egy szárnyas lovon visszatér az apja birodalmába, és megnyer mindenféle versenyeket. Amikor a király megtudja, hogy a vitéz a fia, otthon akarja marasztalni, de a legény inkább hazatér Earthdom-ba, az emberekhez, akik felnevelték.

A Zöld Ember Lánya (Görögország)

Egy király lánya azt álmodja, hogy az apja egyszer majd meghajol előtte. Az álmot hallva a király dühében elűzi a lányt, aki az erdőben bolyongva a Zöld Ember házára bukkan. A vadon ura befogadja őt és gondosan felneveli; segít neki hozzá illő férjet találni, és még a halála után is varázserőt hagy rá, hogy boldog lehessen.

Heimer és Aslaug (Izland)

Ez a legenda Szigurd és Brünhilda történetének, a Völsunga-sagának folytatása. A tragikus szerelmeseknek születik egy lánya, Aslaug. A szülei halálakor egy Heimer nevű férfi megmenti a kislányt és elmenekül vele; egy lant belsejébe rejti, és vándor zenészként járja vele a világot. Idővel sajnos megölik Heimert, de a lány megmenekül (és a Vikingek sorozatból ismert Ragnar Lothbrok felesége lesz).

N'oun Doaré (Bretagne)

A mese címadó hősét (akinek a neve azt jelenti, "Nem tudom") Coat-Squiriou márkija találja kisgyermekként az út szélén. A jószívű márki és a felesége felnevelik a fiút, és segítenek neki hőssé válni. Idővel a legény megtudja azt is, honnan származik, de amikor kérdezik, még mindig a márkit nevezi apjának.

Boris Son o' Three (Borisz, három apa fia, Ukrajna)

Egy kisfiút elragad egy sas, és a vadonban hagyja. Három fivér bukkan rá, és sajátjukként nevelik fel; a keresztségben a Borisz, Három Apa Fia nevet kapja. Amikor felnő, az apák egy táltost ajándékoznak neki, amin elindulhat szerencsét próbálni. Borisz mindenféle izgalmas kalandokat él át és természetesen a végére király lesz belőle.

The Wild Cat of the Forest (Vadmacska, Ausztria)

Egy szénégető keresztapát keres a fiának, és találkozik egy különös, fekete macskán lovagló fickóval az erdőben. A fickó a Vadmacska nevet adja a fiúnak, és ellátja a családot minden jóval. Amikor Vadmacska felnő, a szülei sokat bántják, ezért elmenekül otthonról a keresztapja házába. Az erdei ember felneveli, kitanítja a kertészetre és a növények titkaira. Idővel Vadmacska innen is továbbáll, és mindenféle kalandokba keveredik.

Több mese is van még ebben a témában, de most ennyire volt időm. Csak meg akartam mutatni, hogy az örökbefogadó apák is lehetne klassz szülők a népmesékben :) 

Boldog apák napját!

2023. május 26., péntek

MythOff Budapest: Színpompás mítoszok

Tavasszal sem maradtunk Mítoszok Csatája nélkül: ismét a Premierben gyűltünk össze, hogy mítoszokat meséljünk. Ezúttal Színpompás Mítoszok volt a téma, és mindenki a kedvenc színei alapján választott történetet. A közönség a szokottnál kisebb volt, de ugyanolyan lelkes; az estet hoppmesterként most Dala Dani vezényelte le.

1. kör: Megmentő hősök

Dani az Acélszürke Batraz nart legendáját hozta el nekünk ehhez a körhöz, én pedig az Azúr Oroszlán és a Majomkirály összecsapását a Nyugati Utazásból. 

Szavazókérdés: Kinek az őrző-védő szolgáltatását rendelnéd meg?

Az eredmény: Döntetlen! (A MythOff történetében másodszor)


2. kör: Ellopott varázstárgyak

Ebben a körben Gregus Laci mesélt arról, hogyan hozta el Quetzalcoatl az ősök csontjait az Alvilágból, Nagy Enikő pedig a sárkány és a főnix gyöngyének kínai legendájával varázsolt el bennünket.

Szavazókérdés: Honnan lopnál inkább?

Az eredmény: Érdekes módon az Alvilágot választották többen


3. kör: Gyógyítás és pusztítás

Bumberák Maja egy indián mesemondó, Hears Crow által neki ajándékozott történetet mondott el a gyógynövények tudományának születéséről, Stenszky Cecília pedig Káli születéséről mesélt egy hindu mítoszt.

Szavazókérdés: Egy varázslóiskolában milyen órát vennél fel szívesebben, gyógynövénytant vagy démonűzést?

A győztes: A gyógynövénytan


A következő MythOff késő ősze várható. Addig is mindenkinek szép nyarat kívánunk!

2023. május 15., hétfő

Mítoszok, vikingek, nosztalgia: Mesemondó fesztivál a Karinthy Színházban

A Budapesten zajló 10. Színházi Olimpia keretei között a Karinthy Színház arra vállalkozott, hogy rendez egy nemzetközi mesemondó fesztivált. Részemről csak mint néző voltam jelen, de azonnal otthonosan éreztem magam: ismerős mesemondókat láthattam, hallhattam ismét, és 11 év elteltével egy Holnemvolt Fesztiválos mini-osztálytalálkozó is létrejött Berecz András és a Paramythokores társaságában. Három napra a színház, barátságos és vendégszerető csapatával és a hozzám hasonló meseszerető hallgatókkal, igazi nemzetközi mesemondó közösséggé alakult.

Péntek délelőtt végre viszontláthattam a Mesék Lányait, vagyis három görög barátnőmet, akikkel a legutóbb az athéni Mítoszok Csatája alkalmából futottam össze. Hajóztunk egyet a Dunán a BKK körjáraton (szakadt az eső, de nagyon kényelmesen üldögéltünk a fedélzeten a tető alatt). Utána a Vásárcsarnokban ebédeltünk, majd elváltak útjaink, de este még időben visszaértem a színházba, hogy meghallgassam Tom Muir történeteit az Orkney-szigetekről. Tommal a tavalyi skót nemzetközi mesemondó fesztiválon ismerkedtem meg; hagyományos mesékkel foglalkozik, és nagyon közvetlen, humoros előadó. A péntek esti előadásán a szigetek legendáiból, népmeséiből válogatott, tengeri kígyóktól ködbe rejtőző szigetekig, tündérdomboktól véget nem érő viking csatákig. Elsőre furcsa volt tolmácsolással hallgatni a mesét, de a tolmács igazán kitett magáért, és választékos, humoros fordulatokkal adta át a mesék nyelvezetét. A történeteket egyébként Tom könyvében is megtaláljátok.

Szombaton sorra kerültek a görög hölgyek, és görög mítoszokkal szórakoztattak bennünket. Elhangzott Europé, Szemelé, és Athéné története is, a szokásos zseniális Paramythokores előadásmódban, humorral, zenével, váltakozó nézőpontokkal. Edit, a tolmács itt külön remek választás volt, szinte úgy tűnt, mintha a csapat negyedik tagja lenne; élte a meséket, teljesen beleilleszkedett a világukba. A görög mítoszok után hazai vizekre eveztünk; Berecz András vette át a szót egy teltházas előadás erejéig. Természetesen sírva röhögtem végig a másfél órát, és közben nem győztem gyűjtögetni a csodásan megfogalmazott magvas gondolatokat, amik olyan jellegzetesen Berecz sajátjai. Mondjuk, amikor elhangzott az, hogy "olyan ügyibe való gyerek volt... legalábbis a maga ügyibe abba való volt" akkor megsajnáltam egy kicsit a nézőtéren ülő tolmácsokat... Cserébe viszont külön a szívem csücske, hogy Mómosz történetével nyitotta a műsort.

A szombat estét Piret Päär észt mesemondó előadása zárta. Ő egy nagyon finom, elegáns, bájos mesélő, aki már a tekintetével is át tudja adni a tündérmesék varázsát. Több rövidebb észt népmesét mondott, a saját élményeivel fűzve őket sorba; látszott, hogy fontosak számára a bölcsességek és tanulságok, amik a mesék mélyén rejlenek. A boldog ember ingéről szóló történet végén megkérdezte a közönséget, mi milyen befejezést találnánk ki neki, és remek beszélgetés született a kérdésből.

Vasárnap délben egy kerekasztal nyitotta a fesztivál utolsó napját; a mesemondók a munkájukról és az élményeikről beszélgettek velünk. Sorra idéztek fel olyan pillanatokat, amikor a mesék megváltoztatták az életüket, vagy a hallgatóik életét; mókás szakmai kihívásokat, különös mesemondó helyszíneket emlegettek fel. Nagyon jó volt a hangulat, és a kérdéseknek sokáig nem is akart vége szakadni (az egész beszélgetést megnézhetitek a színház FB oldalán). Utána elkísértem a görög csapatot ebédelni, majd a szakadó esőben visszarohantam a színházba, hogy amíg ők készülődnek az esti előadásukra, addig meghallgassam Berecz Andrást másodszor is. Úgy estem be, mint az öntött ürge, de megérte. Őt nem lehet eleget hallgatni.

A fesztivál záró előadása a Paramythokores Aranyfa című műsora volt, ami egyetlen hosszú, szívhez szóló népmese, sok dallal és zenével megtűzdelve. Nagyon régóta szerettem volna már meghallgatni, mert párhuzamosan dolgoztunk ezen a mesetípuson másfél évvel ezelőtt (ők az előadáshoz, én pedig A százegy ajtajú palota c. könyvhöz), és akkoriban rengeteget beszélgettünk róla. Nem okozott csalódást: teljesen elvarázsolt és magával sodort a történet, szinte észre sem vettem, hogy másfél óra telt el. Tökéletes zárása volt a fesztiválnak. Nem csak a görög hölgyek, hanem Edit is kitett magáért; az egész élmény lírai volt és elbűvölő. Annyiszor tapsoltuk vissza őket, hogy még egy ráadás mesét is sikerült kicsikarni, mielőtt lezárult volna a este.

Kép innen

Remek élmény volt ismét nemzetközi mesemondókat üdvözölni Budapesten. A színház szervezése gördülékeny volt, a csapat vendégszerető, a tolmácsolás profi, és pont annyi fért bele ebbe a három napba, amit a közönség be tudott fogadni. Nagyon remélem, hogy lesz még folytatása. Legközelebb gyertek el még többen! :)