2018. május 26., szombat

A koszovói csata legendái (79. - Koszovó)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Koszovó vitatott jogállású terület, azok szerint, akik nem ismerik el, Szerbiához tartozik. Mivel népmeséket ilyen formában Koszovóból nem találtam, műfajt váltottam, és eposzt olvastam hozzá.


The Battle of Kosovo
Serbian epic poems
John Matthias and Vladeta Vuckovic
Swallow Press/Ohio University Press Athens 1987

A kötet a koszovói csatáról (1389) szóló szerb epikus költeményciklust fordítja angolra. A bevezetőben Charles Simic megjegyzi, hogy a szerb nemzeti epika különlegessége, hogy nem a győzelmet ünnepli, hanem a vereséget siratja (bár ebben szerintem a magyarok is elég jók). A költemények Vuk Karadzic gyűjteményéből származnak (vele majd találkozunk még); sokukat már vak öregasszonyoktól és a költeményeket versként szavaló öreg hagyományőrzőktől gyűjtötte az 1800-as évek legelején, nem az eredeti énekmondók ajkáról. A könyv szerzői igyekeztek visszaadni angolul is a költemények ritmusát és nyelvezetét, az előszó tanúsága szerint hangulatában autentikus fordítást alkottak. A kötethez részletes bevezető tartozik, valamint fordítási megjegyzések és lábjegyzetek is.

Fénypontok és kapcsolatok helyett:

A költeményeknek tényleg sajátos hangulata, képi világa van. A Krushevatz-i vacsora című töredék például egy az egyben az Utolsó Vacsorát tükrözi, melyben Lazar cár megjósolja, hogy másnap a csatamezőn valaki elárulja majd őt. Ez a töredék sorolja fel a csata leghíresebb alakjait is, mindegyiküket a maga kiválóságaival (ami tulajdonképpen az eposz-ciklus seregszemléjére). Nagyon érzékletesen írja le a török túlerőt Milosh Kapitány és Ivan Kosanchich egy mondata: "Ha minden szerb egy szem sóvá változna / Meg sem tudnánk sózni az átkozottak vacsoráját." A koszovói csatában ugyan meghalt mind a cár, mint pedig a szultán, a vereség mégis egyértelműen a szerbeket sújtotta. Megható volt a pillanat Musich Stefan balladájában, amikor a csatatérre igyekvő lovag egy parasztlánnyal találkozott, aki egy szerb sisakot halászott ki a vértől áradó folyó vizéből, hogy hazavigye az öccsének játszani. A sisakot látva a lovag elsírta magát, de mégis továbbment a vesztes csatába. A lány más szövegekben is felbukkant, A koszovói lány néven; itt a halottak között keresgélte a jegyesét, és aki még élt, annak bort és kenyeret adott áldozatként. Hasonlóan megható volt Lazar cár és Militsa története - a hadba induló cárt a felesége kérlelte, hogy kilenc testvéréből legalább az egyiket hagyja otthon, hogy üzenetet tudjon majd vinni a csatatérre, és hírt hozni onnan. A hölgy kérését azonban sorra minden fivére megtagadta, és mind elmentek a csatába; végül csak egy szolga maradt otthon vele, és két holló hozta a hírt, hogy minden hős odaveszett. A hírhozás egyébként gyakori motívum volt; több szövegben is egy hírhozó mesélte el a csatát valakinek, ahelyett, hogy az énekmondó maga írta volna le az eseményeket. A Yugovichi anyjának halála című részben a kilenc harcos testvér anyja maga repült el a csatamezőre, és vitte haza a fiait, akikért aztán megszakadt a szíve.
A szövegeket olvasva tényleg világos volt, hogy tragikus hősökkel, dicső műltat sirató költeményekkel van dolgunk; nem csoda, hogy pont akkor gyűjtötték össze ezeket az énekeket, amikor a szerbek lázadni kezdtek a török uralom ellen. Kár, hogy viszonylag kevés szöveg szerepel ebben a könyvben; szívesen olvastam volna többet is. Akit érdekel a téma, annak ajánlom Albert Lord "The Singer of Tales" című könyvét.

Hova tovább?
Szerbiába!

2018. május 24., csütörtök

Hófehérkét eredetileg az apja mentette meg (és egyéb meglepetések az 1810-es Grimm kéziratból)

Szögezzünk le valamit előre: Népmesék esetében nincs olyan, hogy "eredeti" verzió. Olyan van, hogy "legkorábban lejegyzett", vagy "legkorábbi ismert" verzió, de jó eséllyel mindegyiket több évszázados szóbeli hagyomány és több tucat változat előzi meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes foglalkozni vele, mennyit változtak első lejegyzésük óta...

Mára már eléggé ismert tény, hogy a Grimm mesék első, 1812-es kiadása drasztikusan különbözik a későbbi, általánosan ismert tündérmeséktől. Az első, nyomtatásba került változatban Aranyhaj még teherbe esik, Hófehérkét pedig a vér szerinti anyja akarja eltenni láb alól. Ennek a "cenzúrázatlan" gyűjteménynek nemrég született egy teljes angol kiadása Jack Zipes tollából.
De nem ez a legkorábbi Grimm kézirat, amit ismerünk.


1810-ben, amikor a Grimm testvérek már nagyban folytatták a mesegyűjtést, egy barátjuk, Clemens Brentano, megkérte őket, hogy küldjék el neki a kéziratot. Brentano maga is gyűjtött meséket, és érdeklődött a folklór iránt - a gondosan, kézzel lejegyzett 50 mesét viszont, amit Grimmék átadtak neki, sohasem szolgáltatta vissza.
A köteg papiros majd' száz évig kallódott egy kolostor könyvtárában, míg végül az 1920-as évek elején újra felfedezték. Újabb száz évvel később, 2015-ben egy Kickstarter projektnek köszönhetően Oliver Loo készített belőle egy teljes angol nyelvű kiadást, amit potom két dolcsiért vesztegetnek az Amazonon.
Mesemondóknak kötelező olvasmány.

Oliver Loo egymás mellé teszi a mesék 1810-es, kézírásos változatát, és az 1812-es, nyomtatásban megjelent első verziót. Már itt is látszanak hatalmas különbségek, és az a sok-sok apró változtatás, amit Jacob és Wilhelm Grimm hajtottak végre a népmesék szövegén. Loo fordítása nagyon pontos, még a német szórendet is meghagyja benne, és minden mesét ellát bőséges jegyzetekkel.

Íme, néhány kedvencem az 1810-es kézirat meglepetései közül:

1. Az 1810-es Hófehérke drasztikusan eltér a későbbi verzióktól. Hófehérke "szeme fekete, mint az ében," a haja viszont szőke. A gonosz királyné a vér szerinti anyja, aki kiviszi hintóval az erdőbe rózsát szedni, majd magára hagyja. Teszi ezt azért, mert a tükör azt mondta neki, Hófehérke a legszebb lány "Angliában." Miután Hófehérke megeszi a mérgezett almát, az apja bukkan fel, hogy megmentse (hazafelé tartva egy külföldi utazásból). Se vadász, se királyfi.
Grimmék több meseszöveget olvasztottak egybe a saját Hófehérkéjükhöz. Olyan is akadt, amiben a lányt egy barlangban (!) hagyják magára (csinos házikó helyett ez mondjuk jobban illik a törpékhez), és olyan is, ahol Tükröm valójában Hófehérke kiskutyájának a neve. Több szövegben Hófehérke úgy menekül meg, hogy egy szolga megunja a halott lány testének cipelését, és rávág egyet, amitől kiugrik a torkából az alma. Romantikus, mi?

2. A lány a Rumpelstiltskin (Koppciherci) mesében tényleg tud aranyat fonni! Ezt viszont senki sem értékeli a faluban, amiért is a kis démon segít neki királyfi férjet szerezni, aki ismeri az arany értékét. Teljesen más így a sztori, azért...

3. Jancsinak és Juliskának 1810-ben még nem volt neve (Bátyácska és Húgocska néven futottak). Jacob keresztelte el őket Hansel és Gretchen névre, amit Wilhelm javított ki Gretel-re, hogy jobban rímeljen.

4. Csipkerózsika születését egy random felbukkanó folyami rák jósolja meg. Az orsószúrás a 15. születésnapján ("15. évének utolsó napján") következik ne, amit sokszor tévesen a 16. születésnapjának fordítanak.

5. Rigócsőr király teljesen más történet a megszokottnál. Két szövegből lett összevágva. Az első addig tart, amíg a "koldus" hazaviszi magával a királykisasszonyt - majd felfedi magát, és bocsánatot kér (!). A másikban a lány maga indul el ételt lopni a palotából, nem a férje küldi. Mindkét szövegben inkább azért leckéztetik a lányt, mert lenézi a szegényeket, és nem azért, mert válogatott a kérők között.

6. A három holló meséjében az Üveghegy (Glasberg) valójában Üvegvár (Glasburg), aminek az ajtaját nyitja ki a lány egy csirkecsonttal. Több értelme van, mint hegymászsáshoz használni a csontot...

7. Hüvelyk Matyi meséjében a híres "több krumpli, mint hús, éljen a Krumplikirály!" szöveg nem a mese része volt, Wilhelm valami konyhalánytól hallotta főzés közben, és gondolta, vicces lenne beszúrni valahová.

8. A Három Toll meséjében a két feleség, aki utánozni próbálja a Békakirálykisasszonyt, szörnyethal. Ezt Wilhelm az 1812-es verzióból már kivette. Olyan szöveg is van, amiben egyáltalán nincs menyasszony (se béka, se macskacicó), és a varázstárgyak egyszerűen egy fáról potyognak a hős ölébe.

9. Lelencfiók 1810-es eredeti neve egyszerűen Karl.
(KAAAAARL!)

10. Ezerszőr (Allerleirauh) királykisasszony meséjében a lányt nem az apja, hanem a mostohája űzi el a háztól. A lány jegyese egy királyfinak, és az ő udvarába menekül (nem valami random királyfi találja meg).

11. Az Aranykacsa meséjébn a gyöngyöt síró, rózsát nevető lány véletlenül meghal, és a mostohának utána jut eszébe a saját lányát ültetni a helyébe. A királyfi viszont rögtön észreveszi a cserét. Ennek a mesének a vége is váratlan: A királyfi elzüllik, és megkéselik. A lány boldogan él a bátyjával, amíg meg nem hal...
(Ezt a mesét 1815-ben a jegyzetek közé száműzték)

12. Volt a gyűjteményben egy Murmeltier (Mormota) című mese is, ami 1812-re szintén a jegyzetek közé vándorolt. Olyan, mint a Holle Anyó szteoridokon. Vagy LSDn. Van benne egy lány, akit hógömbbe zárnak, megküzd egy medvével, van egy hód-segítője, és megismerkedik egy (férfi) molnárral, aki egy hímnemű földszellemmel házasodott össze. Eredetileg valami francia tündérmese volt, amit valaki visszamondott a Grimmeknek. Nagyon mókás.



Melegen ajánlom a gyűjteményt minden mesével foglalkozó szakembernek, mesemondónak. Egyrészt sohasem fogok többé ugyanúgy tekinteni a Grimm mesékre... másrészt pedig remekül illusztrálja, miért nem érdemes túlságosan mély, ezoterikus következtetéseket levonni "őseink bölcsességéről" az egyes meseszövegekből, míg utána nem néztünk, hogyan is alakultak ki.

2018. május 19., szombat

Isten és az adó (Népmesék nyomában a világ körül 78. - Macedónia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


19th century Macedonian Folktales
Marko Cepenkov
Macquarie University, 1991.

A kötet 66 mesét tartalmaz Marko Cepenkov 19. századi gyűjtéséből. Érdekessége, hogy bár Cepenkov egész életében szenvedélyesen gyűjtötte a macedón népmeséket (több, mint 800-at), legendákat, és egyéb népi szövegeket, a szó mai értelmében nem volt folklorista, sem gyűjtő. A hallott meséket sokszor évekig nem jegyezte le, amíg "megértek" benne, és akkor vetette őket papírra a saját szavaival, lehető legszebb formájukban. A mesék tehát népmesék is, meg nem is - Cepenkov inkább maga is mesemondónak, mint kutatónak számít.
A kötet hatvanhat története között ennek ellenére nagyon kevés, amit mi tündérmesének mondanánk. Legtöbbjük legendamese, novellamese, és tréfás történet. Cserébe viszont a műfajban a gyűjtemény mindenképpen kiemelkedő: A tréfás mesék tényleg tréfásak, a legendamesék ötletesek és szórakoztatóak, és a történetek koruk ellenére nagyon szépen összecsengenek a mai világ sok társadalmi témájával. A fordítás is élvezetes volt, csak sajnáltam, hogy a kötet nem fűzött jegyzeteket az egyes mesékhez.

Fénypontok

A bolgár kötetnél sajnáltam, hogy nem találkoztam Gólya Szilján meséjével, ami nagyon nagy kedvencem... erre tessék, ebben a kötetben benne volt, ráadásul azzal a megjegyzéssel, hogy ez Cepenkov gyűjteményének leghíresebb meséje. Lehet, hogy a bolgárok vitatkozának ezzel, mindenesetre a történet továbbra is zseniális. Szilján, a naplopó, hajótörést szenved a Gólyák Szigetén, és velük együtt vándorol haza a nyárra (gólya képében), ahol a tetőről figyeli elhagyott családját. Hosszas kalandok után aztán emberként tér ismét haza, és elmeséli, mi történt vele.
Az állatok (és gólyák) szeretete más mesékben is megnyilvánult. Az egyik történetnek például az volt a tanulsága, hogy Aki gonosz embert segít, az ördögöt segíti. A hős sok munkával és fáradsággal megmentett egy sérült kígyót és egy gólyát, akik hálából gondoskodtak róla - majd egy gonosz embert is, aki hálából megpróbálta kivégeztetni a királlyal. A tanács a mesében így hangzott: "Nem kell, hogy árts a rossz embereknek, de ha lehet, ne is segíts nekik." Hasonlóan tanulságos volt a maga realitásában A gazdag ember története, aki májat vásárolt a szegénynek. Aztán hazáig vitette a saját bevásárlását a "hálás" szegénnyel, és közben mindenkinek hangosan eldicsekedte, mekkora jótevő ő; majd hazaérve mindenféle házimunkát elvégeztetett a szegénnyel, hogy "kimutathassa a háláját." A szegény végül otthagyta a francba az egészet, mondván, hogy egyetlen máj nem éri meg a megaláztatást. Szintén nagyon tetszett A szegény ember, aki elveszített ezer tojást Isztambulba menet. Miután minden korrupt határőr, vámos, és egyéb tisztviselő megvámolta, a fickó felcsapott temetőőrnek, és mindenkinek azt hazudta, temetési díjat kell fizetni... csak az élete vége felé jött rá a császár, hogy valaki pénzt szed a temetőben, és fény derült a birodalom korrupt ügyeire. (Ez a sztori egyébként városi legendaként ma is kering az interneten!). Szintén a korrupcióról szólt az a történet, melyben valaki fogadott, hogy a város bírái annyira korruptak, hogy megölhetne valakit fényes nappal a piacon, és nem büntetnék meg érte. Ezt az állítását egy kiadós kenőpénzzel rögtön be is bizonyította.
Az állatmesék között is akadtak gyöngyszemek, például A farkas meséje: Szegény éhes farkas mindenféle állatokat fel akart falni, és mindenki másképp verte át. Még furfanosabb volt azonban A róka akinek száz ötlete volt, és a borz akinek csak kettő: A róka folyamatosan kihasználta a borz ötleteit, és közben azzal hencegett, hogy neki több van... míg a borz végül bosszút nem állt rajta, nagyon furfangos módon.
Több vallásos mese, legenda is szerepelt a kötetben, amelyekben gyakran humor és tanulság egymás mellett állt. A kedvencem Szent Péter és a szegény ember meséje volt. Szent Péter megszánt egy átfagyott koldust, és megkérte Istent, legyen mindig nyár. A hirtelen jött globális felmelegedésnek azonban sok váratlan mellékhatása is lett - többek között az, hogy megnőttek, elszaporodtak, és értelmessé váltak a békák. Amikor a Varangykirály feleségül akarta venni Szent Péter lányát, Péter rájött, mégiscsak jobb, ha Isten maga kezeli az időjárást... Szintén nagyon mókás volt A szegény ember és Szent Nikola, melyben az egyszeri ember két ikont vásárolt tolvajok ellen - Máriát és Szent Nikolát (Miklóst). Amikor mégis kirabolták a házat, az ember addig fenyegette a szerencsétlen szentet, amíg vissza nem kerültek az ellopott dolgok. Mária megúszta a dolgot, mert "biztos pelenkáznia kellett."
Érdekes volt még az Igazság és Hazugság meséje, ami úgy indult, mint a mesemondók körében roppant népszerű Az Igazság és a Mese, csak itt a Hazugságnak sikerült megetetni-felöltöztetni Igazságot, aki ettől rettenetesen elszégyellte magát. Hasonló tanulsága volt annak a történetnek is, melyben Egy férfi listát írt minden női fondorlatról, és az alapján próbálta meg kordában tartani a feleségét - aki amúgy hűséges volt, de azért bebizonyította, hogy így is át tudná verni a férjét, ha akarná.

Kapcsolatok

Nem meglepő módon Macedóniában is ismerik Midasz király szamárfüleinek történetét - csak itt a névtelen királynak egyetlen szarv nőtt a homlokán két fül helyett. Az ördög három arany hajszálából ismert szerencsés fiúnak a Három Párka írta meg a sorsát (közös megegyezéssel), és a gazdag ember lánya maga írta át a levelet, hogy hozzámehessen feleségül. Tetszett a Kovács és az ördög mesetípusnak az a verziója is, amelynek a végén az egyszeri ember tizenkét ördöggel állított be a mennybe, és közölte, hogy ha Jézus tizenkét haverjával jött hozzá vendégségbe, akkor ő is behozhat tizenkét kísérőt... Szent Péter pedig ezzel nem tudott vitába szállni.
Megint találkoztam egy "miért nem ölik meg az öregeket" mesével; itt Az öregeket felvitték a hegytetőre meghalni. Érdekessége, hogy itt a király direkt azért adott lehetetlen feladatot a fiataloknak, hogy rádöbbentse őket, szükségük van az öregek bölcsességére. Itt is akadt olyan mese, amiben egy gyerek segített csalókon igazságot tenni (ráadásul a kisfiút Salamonnak hívták).
A görögöktől már ismerős volt az a mese, amelyben egy szegény ember megtalálta a szerencséje forrását... és véletlenül beltört egy botot, így a szerencse teljesen elapadt, a fickó pedig agyonütötte magát egy ágyúgolyóval.
A nagyapámtól ismertem a történetet az egyszeri emberről, aki erős paprikával "indította be" a földbe gyökerezett szamarat. Naszreddin-mese egyébként, de ebben a kötetben is szerepelt, rögtön Hat szamárral.

Hova tovább?
Koszovóba!

2018. május 12., szombat

A Félkakas gyémánt kis krajcárja (Népmesék nyomában a világ körül 77. - Albánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


A Föld Szépe
Albán népmesék
Európa Kiadó, 1957.

A könyv a Népek Meséi sorozat egyik legkorábbi (harmadik) kötete. Negyvennégy albán mesét tartalmaz, melyeket az Albán Tudományos Intézet adott ki 1954-ben, hogy reprezentatív mintát mutassanak az archívumaikban összegyűlt rengeteg népmeséből. A kötethez csak egy rövid utószó tartozik, de a mesékről vagy a forrásaikról sajnos nem tudunk meg semmit. Az utószó szerint a eléggé kerek képet adnak az albán mesevilágról, kivéve a lélekvándorlás képzetét, amiről valamilyen okból nem került történet a gyűjteménybe.

Fénypontok

Albán nap- és holdmotívumok
Klassz és egyedi mese volt A Nap és a Hold látogatóban, melyben a Nap nem tudott megfelelő ruhát szabni a Holdra (aki mindig változik), így inkább a fényét ajánlotta fel. Jót nevettem a Fogta a testvére és hazavitte sztoriján, melyben egy farkas által elrabolt lányt a testvére mentett meg; a farkasnak, amikor kérdezte, hová lett, egy repedt bögre felelgetett, aki szegény annyira pösze volt, hogy a farkas nem értette, mit mond... Nagyon csinos volt A Bőkezű Ahmet meséje, melyben egy túlféltett, elkényeztetett királylány szeretett bele (látatlanban) Bőkezű Ahmetbe; Ahmet nagynénje pedig segített a lánynak elnyerni Ahmet szerelmét.
Érdekes volt, és egy kicsit az egyik görög mesére emlékeztetett A három fivér és a Föld Szépe (Föld Szépe olyan, mint a mi Tündér Ilonánk, minden mesében megjelenik). A hős, akit Szablyának hívtak, összebarátkozott két másik fickóval, Tengerrel és Csillaggal, akik megmentették, amikor veszélybe került az élete; ő pedig cserébe segített Csillagnak feleséget szerezni, és Tengert királlyá tette. Egy másik Föld Szépe mesében, amely a Vadász fiára emlékeztetett, a Grimm-féle Méhkirálynőhöz hasonlóan hálás méhek segítettek a hősnek a sok egyforma lány közül kiválasztani az igazi menyasszonyt. Szintén a Vadász fia és a gonosz vezír köszönt vissza a Levél a túlvilágra mesében, csak itt elefántcsont helyett drágakőből kellett palotát építeni; a Föld Szépe könnyeivel meglocsolt sziklák változtak benne drágakővé.
Jancsi néküli Juliska volt A menyecske és a Négyszemű Asszony meséje. Érdekes figura volt a Négyszemű Asszony, nem tudtunk meg róla sokat azon kívül, hogy két szeme van a tarkóján is, és hogy embert eszik. A menyecske azért megmentette magát.
Samakadi meséje azzal indult, hogy a királykisasszony egy csikóba szeretett bele, és rávette az apját, hogy adják hozzá... A csikó persze daliává változott, de aztán egy sárkány elrabolta, és a lánynak (!) el kellett indulnia kiszabadítani. Innen a mese feladatmegoldós, varázslatos-menekülős történet, csak itt épp a férj segít "kis feleségének" megoldani a lehetetlen feladatokat.
A Hogyan ölték meg az ördögöt mese a tojásba rejtett halál motívumát hozta; ebben az tetszett, hogy a mese elején nem három állat ajándékozta meg a hőst az alakváltás képességével, hanem a három párka - elintézték, hogy a fiú akarata szerint hangyává, héjává... vagy pedig rettentes erejű szárnyas emberré tudjon alakulni. Határozottan upgrade a többi verzióhoz képest.

Kapcsolatok

Ismét találkoztam egy változattal az egyik kedvenc mesémből, a Bolhabőrként ismertből. Egy királylány nem akar férjhez menni, ezért lehetetlen feladatot talál ki; az ördög mégis megoldja a rejtélyt, és magával viszi a királykisasszonyt. Hét fivér indul el a kiszabadítására, mind a maga különleges képességével. Az albán verzióban különösen tetszett, hogy a mese végén a lány választhatott, melyikükhöz akar feleségül menni. Hasonlóan felbukkant másik kedvenc szuperhős-csapatos mesém, ezúttal Bilmeni cím alatt; és a görögök után végre itt is tartalmazott olyan csapattagot, akinek az volt a különleges képessége, hogy földrengést tud kelteni!
Csalafinta meséje a mi táltos fiúnkhoz (avagy lány változatban Inculához) volt hasonló, csak itt a sorozatosan átvert óriást vagy sárkányt egy Egyszemű helyettesítette - akivel a végén pont úgy bántak el, mint Odüsszeusz (közel laknak a görögök, na). A sellő ellenben északi meséket, fókabőr-történeteket idézett; a sellőt kegyetlen módon fogta el és kényszerítette házasságra két fivér, sőt, még a gyereke életét is megfenyegették, hogy megszólaljon. A végén persze visszaszökött a víz alá.
Fenicska meséje érdekes keresztmetszet volt a Béka-királykisasszony és a Nap lánya között. A Föld Szépe itt kígyó alakjában ment feleségül a legkisebb fiúhoz, és mindenféle varázslatot követett el, amit a sógornői megpróbáltak utánozni, de mindig szégyenben maradtak (pl. a melleiből sütött húspogácsát, de újra kinőttek). Ugyanez a motívum felbukkant A Nap és a Hold leánya című mesében is; egy asszony végigjárta a szerencsekereső utat (a sok útközbeni kérdéssel), hogy lelket szerezzen a Naptól és a Holdtól agyagból gyúrt lányának. A lány ezzel különleges képességeket is kapott, és a fentihez hasonló fájdalmas módokon szívatta meg szíve választottjának többi menyasszonyát.
Itt is akadt királyfivá változó királylány (A táltos kanca), királyfinak álcázott lány (Néma Némácska), Okos lány, és az Üveghegy pedig a görögöktől is ismert Drágakő-hegy majdnem pontos mása volt. Hét-arasz-szakállú-és-három-arasz-termetű a mi Kapanyányi Monyókunk albán unokatestvére, Félkakas pedig a Kiskakasé, csak itt nem a gyémánt krajcár fél, hanem maga a kakas volt félbevágva... de attól még remekül szerepelt, és elnyerte méltó jutalmát.
Az ügyeletes trickster Naszreddin (Nasztradin) hodzsa. Meglepődtem, hogy olyan mesét is találtam róla, amit eddig csak a Nart legendákból ismertem (Nasztradin tehene és a világvége).

Hova tovább?
Macedóniába!

2018. május 5., szombat

A beszélő szelek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 76. - Málta)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Máltai népmesék
Boda Magdolna
Szeged, 2016.

A könyv negyvenkét máltai népmesét tartalmaz, típus szerinti fejezetekre osztva: Varázsmesék, legendák, állatmesék, stb. Legtöbb varázsmeséből van belőle, a könyv háromnegyedét teszik ki - és nyilván ezek a legjobbak is. A kötet meséit a szerző angol nyelvű máltai népmesegyűjteményekből válogatta és fordította magyarra. Néhol döccen egy kicsit a fordítás, és akadtak benne elgépelések is szép számmal (valamit sanda gyanúm, hogy a fordító máltai szóként értelmezte az angol "alas!" felkiáltást). Ennek ellenére a könyv nagyon szórakoztató. A fordító saját bevallása szerint alakított egy kicsit a mesék nyelvezetén, hogy a magyar gyerekeknek ismerős legyen, ám az nem derül ki, más részleteikbe is belenyúlt-e. Remélem, hogy nem, mert nagyon tetszettek.

Fénypontok

Málta szelei égtájak szerint
Sok olyan mese volt, aminek a váratlan, színes részletei lopták be magukat a szívembe. A négy szél, a varázsló és a varázslámpa című Aladdin-változatban például a feleségét és kastélyát kereső hősnek a különböző szelek segítettek az útján - mindnek neve és személyisége volt. A hős hétmérföldes csizmájában még versenyt is futott az egyikkel. A szelek hasonlóan eleven figuraként bukkantak fel Cosolina meséjében, ami az egyik kedvencem volt az egész kötetből. Egy semmirekellő gazdag fiú csak akkor ébred rá, hogy szereti a neki szánt menyasszonyt, amikor a lányt egy varázsló elrabolja. A fiúnak először a szelek segítenek, majd hogy a lánnyal való találkozást elbaltázza (gyertyafénynél lesi meg, mint Pszükhé Ámort), a lány megátkozza, hogy hét vascipőt koptasson el, míg újra találkoznak. A fiú erre szerez egy hétmérföldes csizmát, ráhúz hét vascipőt egyszerre, és amíg fut, mint a szélvész, le is csiszolja szépen a cipőket néhány perc alatt... Hasonlóan gyakorlatias pillanat volt a mesében, amikor a segítő oroszlán szőrt adott, a sas tollat, a hangya meg megszólalt, hogy "Mit adjak neki? Ha egy csápot adok, vak leszek, ha egy lábat, sánta leszek!" Minden hangyasegítős mesében el szoktam ezen gondolkodni, ezért jót nevettem rajta. Nem ez volt az egyetlen váratlan gyakorlatias fordulat állatsegítőkkel kapcsolatban: A Tudatlanka című Nemtudomka-mesében az volt döbbenetes, amikor a hős a hálás állatok ajándékait - szőrszálat, hangyaszárnyat, halszálkát - a bőre alá rejti (a nyakán felhasítja a bőrét), hogy mindig kéznél legyenek. Hát, ez is egy megoldás...
Egy ilyen barlangban raboskodik a lány
Szintén nagyon tetszett Pietru Lagrimanti (Könnyek Pétere) története, ami a Pentameronból ismerős Bolhabőr mese változata: a királylányt hét vasajtó mögé zárja a gonosz varázsló, de hét, különleges képességekkel rendelkező fivér kimenti... majdnem (eddig az első mesetípus, itt hirtelen átcsapunk egy másikba, ilyet se láttam még). Jóslat szerint csak az öccsük járhat sikerrel, akinek könnyekből kell születnie. A lány elküldi a jóslatot az apjának, a király pedig tesz róla, hogy a fivérek anyja megigya a saját könnyeit, és megszülje a hőst.
Hasonlóan gyakorlatias volt Az óriás és a beszélő kéz, Kékszakáll egy változata, ahol egy hulla kezét kellett volna megennie a foglyul ejtett lánynak, de helyette csak úgy tett, mintha megette volna, sőt, azt is eljátszotta, hogy az árnyékszéken megszabadult tőle. A lány végül megmentette magát. Kaukama és Kaukam története kombinálta az Okos lány meséjét (ezúttal okos férfival) és a Miért tisztelik az öregeket? elterjedt legedáját; külön tetszett, hogy itt az okos férfinak igenis félig pucéran kellett mennie a királyhoz, ahogy a női hősök szokták.
A számomra ismeretlen mesék közül Az arany tetem volt nagyon érdekes, amelyben egy lány lejárót talált az alvilágba, a Holtak Városába - és magával vitte a nővéreit és az anyját is, hogy lakjanak ott, és gazdagodjanak meg, mert eléggé... khm, kihalt volt a hely. A három óriás története leginkább egy vulkánkitörés népmesei magyarázata - az óriások először hangoskodtak, aztán füstöltek, aztán árvizet küldtek a földekre, és ezeket a "bölcsek" mind természeti jelenségekkel magyarázták. Mókás kis történet volt. Tele volt varázslatos szimbolikával Mag fia és héj leánya meséje, melyben a hőssel egy időben született kancáról kiderült, hogy tulajdonképpen a húga, akit mindenféle mágikus rítusokkal kellett emberré változtatni. Ráadásul a mesében még arra is történt utalás, hogy a fiú testvérnél kicsit jobban szerette a húgát, és amikor az férjhez ment, a hős élete végéig feleség nélkül maradt. Hmmm... Kissé csodálkoztam azon is, hogy A levél című sztori a "romantikus mesék" között kapott helyet - mivel ebben a hőst szerető (férfi) szolgája menti meg a haláltól egy női Kékszakálltól azáltal, hogy  kiolvassa a leveléből a rejtett üzenetet. Ebben is volt fantázia.
Nagyon remekül indult Bátyám, a sárkány, melyben egy szegény lány felnevelt egy kis sárkányt, aki fivére és védelmezője lett, és varázslatos képességeket adott neki. A mese egyébként a szemét vesztett, mostoha által megkínzott lány típusa volt, de borzasztóan tetszett benne a pillanat, amikor a királyfi meglátta a csúf hamis menyasszonyt, és azonnal rájött, hogy nem ugyanaz a személy. "Csaló vagy! Takarodj!" Minden egyes hamis menyasszonyos népmesében erre vártam egész életemben...
A könyv végén a legendák közül kiemelkedett Is-settisibella alakja, aki Salamon király bölcs nővére volt. Ő az ókori Szibillák figurája; az egyik legendában el is égette az orvoslásról könyveit pont úgy, ahogy a küméi Szibilla tette Tarquiniussal. Az egyik történetben Is-settisibella lányoknak tartott fenn varázslóiskolát - és a tanítványai között szerepelt Szűz Mária is.

Kapcsolatok

Bámuló citromok
Mivel Málta mindenféle kereskedelmi útvonalak keresztmetszetében fekszik, egyáltalán nem csoda, hogy mindenféle mesetípusokkal találkozik az ember ezen az apró szigeten. Mediterrán hagyományhoz híven itt is felbukkant a királlyal feleselő bazsalikomlány (A herceg, a lány, a bazsalikom és a csillagok). A görögök után itt is előfordult egy mese (A hercegkisasszony és az aranyoroszlán), amelyben a hős egy aranyszoborba rejtve jutott be a fogva tartott királykisasszony szobájába (klasszikus dolog a fa ló). Szintén a görögöktől volt ismerős A bölcs asszony fia, aki A vadász fia néven az egyik kedvenc görög mesém (és itt még egy rettenetes emberevő madár is volt benne ráadásnak). A hét gyémánt varázslója szintén a Varázslatos Segítők mesetípusába tartozott, csak itt mindenféle szuperképességek helyett a hős egyszerűen három óriással kötött barátságot, akik minden feladatát megoldották. A paraszt és az eke az a klasszikus mese volt, ami megtanítja, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni (ld. A molnár, a fia, meg a szamár). A hónapok ajándéka is a szokásos formáját hozta; itt egy szegény és egy gazdag ember dicsérte/szidta a hónapokat, és jutalmat/büntetést kaptak érte. Külön mókás volt, hogy az "üssed, botocskám!" husáng csak a gonosz embert ütötte, mást nem. A citromból tündérlányt varázsoló királyfi jelen esetben nem három, hanem hát citromot szedett, de valamiért hatot sikerült elszalajtania... Egyébként itt is átütött a gyakorlatias szellem, mert amikor a sötét bőrű szolgálólány azt hazudta, hogy leégett a napon, a királyfi kérdőre vonta, hogy ugyan hogyan, hiszen egy óra alatt megfordult otthonról.
A legváratlanabb történet A teknős és a madarak volt - a madarakkal repülő, fecsegő teknős meséjét eddig én csak amerikai bennszülött hagyományokból ismertem. Cserébe A büszke méh rövidke kis meséjét már Aesopusnál is meg lehet találni, és régen még Isten helyett Jupiterrel mesélték.

Hova tovább?
Albániába!