Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Máltai népmesék
Boda Magdolna
Szeged, 2016.
A könyv negyvenkét máltai népmesét tartalmaz, típus szerinti fejezetekre osztva: Varázsmesék, legendák, állatmesék, stb. Legtöbb varázsmeséből van belőle, a könyv háromnegyedét teszik ki - és nyilván ezek a legjobbak is. A kötet meséit a szerző angol nyelvű máltai népmesegyűjteményekből válogatta és fordította magyarra. Néhol döccen egy kicsit a fordítás, és akadtak benne elgépelések is szép számmal (valamit sanda gyanúm, hogy a fordító máltai szóként értelmezte az angol "alas!" felkiáltást). Ennek ellenére a könyv nagyon szórakoztató. A fordító saját bevallása szerint alakított egy kicsit a mesék nyelvezetén, hogy a magyar gyerekeknek ismerős legyen, ám az nem derül ki, más részleteikbe is belenyúlt-e. Remélem, hogy nem, mert nagyon tetszettek.
Fénypontok
 |
| Málta szelei égtájak szerint |
Sok olyan mese volt, aminek a váratlan, színes részletei lopták be magukat a szívembe.
A négy szél, a varázsló és a varázslámpa című Aladdin-változatban például a feleségét és kastélyát kereső hősnek a különböző szelek segítettek az útján - mindnek neve és személyisége volt. A hős hétmérföldes csizmájában még versenyt is futott az egyikkel. A szelek hasonlóan eleven figuraként bukkantak fel
Cosolina meséjében, ami az egyik kedvencem volt az egész kötetből. Egy semmirekellő gazdag fiú csak akkor ébred rá, hogy szereti a neki szánt menyasszonyt, amikor a lányt egy varázsló elrabolja. A fiúnak először a szelek segítenek, majd hogy a lánnyal való találkozást elbaltázza (gyertyafénynél lesi meg, mint Pszükhé Ámort), a lány megátkozza, hogy hét vascipőt koptasson el, míg újra találkoznak. A fiú erre szerez egy hétmérföldes csizmát, ráhúz hét vascipőt egyszerre, és amíg fut, mint a szélvész, le is csiszolja szépen a cipőket néhány perc alatt... Hasonlóan gyakorlatias pillanat volt a mesében, amikor a segítő oroszlán szőrt adott, a sas tollat, a hangya meg megszólalt, hogy "Mit adjak neki? Ha egy csápot adok, vak leszek, ha egy lábat, sánta leszek!" Minden hangyasegítős mesében el szoktam ezen gondolkodni, ezért jót nevettem rajta. Nem ez volt az egyetlen váratlan gyakorlatias fordulat állatsegítőkkel kapcsolatban: A
Tudatlanka című Nemtudomka-mesében az volt döbbenetes, amikor a hős a hálás állatok ajándékait - szőrszálat, hangyaszárnyat, halszálkát - a bőre alá rejti (a nyakán felhasítja a bőrét), hogy mindig kéznél legyenek. Hát, ez is egy megoldás...
 |
| Egy ilyen barlangban raboskodik a lány |
Szintén nagyon tetszett
Pietru Lagrimanti (Könnyek Pétere) története, ami a Pentameronból ismerős Bolhabőr mese változata: a királylányt hét vasajtó mögé zárja a gonosz varázsló, de hét, különleges képességekkel rendelkező fivér kimenti... majdnem (eddig az első mesetípus, itt hirtelen átcsapunk egy másikba, ilyet se láttam még). Jóslat szerint csak az öccsük járhat sikerrel, akinek könnyekből kell születnie. A lány elküldi a jóslatot az apjának, a király pedig tesz róla, hogy a fivérek anyja megigya a saját könnyeit, és megszülje a hőst.
Hasonlóan gyakorlatias volt
Az óriás és a beszélő kéz, Kékszakáll egy változata, ahol egy hulla kezét kellett volna megennie a foglyul ejtett lánynak, de helyette csak úgy tett, mintha megette volna, sőt, azt is eljátszotta, hogy az árnyékszéken megszabadult tőle. A lány végül megmentette magát.
Kaukama és Kaukam története kombinálta az Okos lány meséjét (ezúttal okos férfival) és a Miért tisztelik az öregeket? elterjedt legedáját; külön tetszett, hogy itt az okos férfinak igenis félig pucéran kellett mennie a királyhoz, ahogy a női hősök szokták.
A számomra ismeretlen mesék közül
Az arany tetem volt nagyon érdekes, amelyben egy lány lejárót talált az alvilágba, a Holtak Városába - és magával vitte a nővéreit és az anyját is, hogy lakjanak ott, és gazdagodjanak meg, mert eléggé... khm, kihalt volt a hely.
A három óriás története leginkább egy vulkánkitörés népmesei magyarázata - az óriások először hangoskodtak, aztán füstöltek, aztán árvizet küldtek a földekre, és ezeket a "bölcsek" mind természeti jelenségekkel magyarázták. Mókás kis történet volt. Tele volt varázslatos szimbolikával
Mag fia és héj leánya meséje, melyben a hőssel egy időben született kancáról kiderült, hogy tulajdonképpen a húga, akit mindenféle mágikus rítusokkal kellett emberré változtatni. Ráadásul a mesében még arra is történt utalás, hogy a fiú testvérnél kicsit jobban szerette a húgát, és amikor az férjhez ment, a hős élete végéig feleség nélkül maradt. Hmmm... Kissé csodálkoztam azon is, hogy
A levél című sztori a "romantikus mesék" között kapott helyet - mivel ebben a hőst szerető (férfi) szolgája menti meg a haláltól egy női Kékszakálltól azáltal, hogy kiolvassa a leveléből a rejtett üzenetet. Ebben is volt fantázia.
Nagyon remekül indult
Bátyám, a sárkány, melyben egy szegény lány felnevelt egy kis sárkányt, aki fivére és védelmezője lett, és varázslatos képességeket adott neki. A mese egyébként a szemét vesztett, mostoha által megkínzott lány típusa volt, de borzasztóan tetszett benne a pillanat, amikor a királyfi meglátta a csúf hamis menyasszonyt, és azonnal rájött, hogy nem ugyanaz a személy. "Csaló vagy! Takarodj!" Minden egyes hamis menyasszonyos népmesében erre vártam egész életemben...
A könyv végén a legendák közül kiemelkedett
Is-settisibella alakja, aki Salamon király bölcs nővére volt. Ő az ókori Szibillák figurája; az egyik legendában el is égette az orvoslásról könyveit pont úgy, ahogy a küméi Szibilla tette Tarquiniussal. Az egyik történetben Is-settisibella lányoknak tartott fenn varázslóiskolát - és a tanítványai között szerepelt Szűz Mária is.
Kapcsolatok
 |
| Bámuló citromok |
Mivel Málta mindenféle kereskedelmi útvonalak keresztmetszetében fekszik, egyáltalán nem csoda, hogy mindenféle mesetípusokkal találkozik az ember ezen az apró szigeten. Mediterrán hagyományhoz híven itt is felbukkant a királlyal feleselő bazsalikomlány (
A herceg, a lány, a bazsalikom és a csillagok). A görögök után itt is előfordult egy mese (
A hercegkisasszony és az aranyoroszlán), amelyben a hős egy aranyszoborba rejtve jutott be a fogva tartott királykisasszony szobájába (klasszikus dolog a fa ló). Szintén a görögöktől volt ismerős
A bölcs asszony fia, aki
A vadász fia néven az egyik kedvenc görög mesém (és itt még egy rettenetes emberevő madár is volt benne ráadásnak).
A hét gyémánt varázslója szintén a Varázslatos Segítők mesetípusába tartozott, csak itt mindenféle szuperképességek helyett a hős egyszerűen három óriással kötött barátságot, akik minden feladatát megoldották.
A paraszt és az eke az a klasszikus mese volt, ami megtanítja, hogy nem lehet mindenkinek a kedvére tenni (ld. A molnár, a fia, meg a szamár).
A hónapok ajándéka is a szokásos formáját hozta; itt egy szegény és egy gazdag ember dicsérte/szidta a hónapokat, és jutalmat/büntetést kaptak érte. Külön mókás volt, hogy az "üssed, botocskám!" husáng csak a gonosz embert ütötte, mást nem.
A citromból tündérlányt varázsoló királyfi jelen esetben nem három, hanem hát citromot szedett, de valamiért hatot sikerült elszalajtania... Egyébként itt is átütött a gyakorlatias szellem, mert amikor a sötét bőrű szolgálólány azt hazudta, hogy leégett a napon, a királyfi kérdőre vonta, hogy ugyan hogyan, hiszen egy óra alatt megfordult otthonról.
A legváratlanabb történet
A teknős és a madarak volt - a madarakkal repülő, fecsegő teknős meséjét eddig én csak amerikai bennszülött hagyományokból ismertem. Cserébe
A büszke méh rövidke kis meséjét már Aesopusnál is meg lehet találni, és régen még Isten helyett Jupiterrel mesélték.
Hova tovább?
Albániába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése