2020. szeptember 26., szombat

Mesék kertje (Népmesék nyomában a világ körül 182. - Kazahsztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Stories of the Steppes
Kazakh folktales
Mary Lou Masey 
David McKay, 1968.

A kötetben 19 mese szerepel, amiket a könyv elején felsorolt orosz nyelvű forrásokból fordított a szerző. Nem szó szerinti fordítások, de megtartották az eredeti mese formáját, és a nyelvezetük eléggé szórakoztató. Fekete-fehér illusztrációk kísérik őket, és a kötet végén szószedet is található. Rövidnek tűnt ez a 19 mese, szívesen olvastam volna még. 



Fénypontok

A kötet legszebb meséje egyértelműen A varázslatos kert, ami régi kedvenc már a repertoáromban. Szintén nagyon szeretem a történet, ami arról szól, hogy a meséket mesélni kell - különben bosszút állnak azon, aki elhallgatta őket. Ebben az esetben egy legény az esküvőjén tagadta meg a mesemondást, és a menyasszony furfangos húga mentette meg őt a mese-szellemek bosszújától.
Bájos volt A kis tevéről szóló sztori, aki elkóborolt és majdnem felfalták a farkasok. Amikor két ember nem tudta eldönteni, melyiküké a teve, egy furfangos harmadik farkasüvöltést hallatott, és megnézte, melyik csordába szalad a kis teve az anyjához... Kevésbé volt kedves a teve Az állatok vitája című mesében, amely a kazah állat-naptár születéséről szólt. A versenyt, hogy ki látja meg először a napot, a furfangos egér nyerte meg (a teve púpján állva), ezért az egér éve az első a ciklusban. 
Tetszett a három kérőről szóló történet is, akik összevesztek a lányon, akit az apja mindhármuknak odaígért. Végül egy bölcs bíró felfedezte, hogy a lány már a szíve szerint választott közülük, és eldöntötte, hogy hozzá is menjen feleségül. Más mesékben is szerepeltek talpraesett lányok: A favágó lánya például sorozatosan átvert egy gazdag embert, aki megpróbálta őt és az apját kiforgatni a vagyonukból. Végül mesemondó versenyben győzte le. Érdekes módon A varázsgyűrű, aranycipő, és gallyak meséjében a hős három tündérlányt győzött le a tudta nélkül (akik ráadásul embereket ettek), aztán végül, amikor a nyomukra bukkant, feleségül vette mind a hármat, és boldogan élt velük. 
Az illusztrációtól volt külön mókás A buta farkas meséje, amelyben a ragadozótól minden zsákmánya más és más furfangos módon szabadult meg.


Kapcsolatok

Akadtak ismerős mesetípusok a könyvben, pl. egy vitéz szabólegény (ebben az esetben nagy szakállú öregemberrel, Old Man Kurai címen), és csizmás kandúr (Salakhbai és a róka). Segizbai és az egérlányka története az a mesetípus volt, amikor az apa mindenképpen a legerősebb kérőhöz akarja feleségül adni a lányát, és a Nap, eső, szikla után kiderül, hogy egy egér az.
Az ügyeletes trickster Aldar-Kos (avagy Adar-Kossze). Az egyik mesében sorozatosan átvert egy zsugori gazdag embert, aki rejtegetni próbálta előle az ételt. Szintén felbukkant egy ravasz róka, aki azt állította, hogy eljött a világbéke - de egy még ravaszabb fürj nem dőlt be neki (ilyet olvastam már máshonnan is).

Hova tovább?
Kirgizisztánba!

2020. szeptember 23., szerda

Hamupipőke királyfi: Ismert népmesék ellenkező nemű változatai (Feminista Népmesék különkiadás)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg. Az új kötetet A kalóz királylány címmel már szintén kapható!


A mai nap rendhagyó bejegyzéssel készültem: olyan, kevéssé ismert népmese-variánsokat szedegettem össze, amelyekben a megszokottól eltérő nemű hős szerepel egy-egy klasszikus "férfias" vagy "nőies" helyzetben (a kettősséget sugalló "ellenkező nemű" kifejezést a címben kéretik idézőjelben érteni). Az a célom, hogy megmutassam: a világ körül ismert mesetípusok jóval rugalmasabbak annál, mint képzelné az ember.
(Linkek a címekben)


Hamupipőkét sokszor szeretik felemlegetni, amikor női és férfi mesei szerepekről értekezik valaki - ld. például a "ha Hamupipőke fiú lenne" című videót). Ennek ellenére többféle fiú Hamupipőke is létezik a világ körül. A magyar hagyományban például van Hamupipőke királyfi (címe ellenére nem ugyanaz a mesetípus), de A szegény ember szőlője mesében is egy elhanyagolt legkisebb fiú szerepel, aki álruhában megy feleséget hódítani. 
A boldogtalan mostohafiú című kameruni népmesében pedig egyenesen egy szegény, nehéz sorsú legény szerepel, akit otthon hagy a mostohája babot válogatni, amikor a királylány bált rendez. A fiút az édesanyja szelleme öltözteti fel a mulatságra - és a végén még a cipőjét is hátrahagyja, és annak segítségével talál rá a királylány.


Csipkerózsikához hasonlóan léteznek olyan mesék is, amelyekben egy mély álomba varázsolt királyfit kell felébreszteni. A török Sárkányherceg meséjében például tündérek varázslata alatt áll az ismeretlen ifjú, akit a vándorúton lévő hősnő megment és felébreszt. Létezik egy hasonló görög népmese is, és valójában egy teljes mesetípus (ATU 425g), amelyben a hősnőnek hosszan kell virrasztania egy alvó királyfi mellett, míg az magához nem tér. Sok esetben egy hamis menyasszony az utolsó pillanatban átveszi a helyét, de olyan változatot is tudok, ahol a két lány inkább összebarátkozik.


Boudin-Boudine francia népmeséje egy Piroska-verzió, amelyben nemcsak hogy legény szerepel lány helyett, hanem ráadásul a farkast maga a nagymama kergeti el, seprűvel.


Ez az a svéd népmese, amelyből Andersen lefaragta Borsószem királykisasszony történetét, csak az eredeti sokkal szórakoztatóbb (az új könyvemben, A kalóz királylányban is szerepel, ld. a linket). Tulajdonképpen egy Csizmás Kandúr történet, csak itt macska helyett kutyával, és furfangos legény helyett még furfangosabb lánnyal. Aki egyáltalán nem kényes-fényes királykisasszony, és kényelmesen elalszik a borsó hátán is. 


Magyarul Álomlátó fiú vagy Kékfestőinas címen ismert a mesetípus, melyben egy legény csodás álmot lát, de nem akarja elárulni senkinek - vagy pedig elmondja, de a szülei megharagszanak érte (ld. József és testvérei). A mese végére természetesen a csodás álom valóra válik. A zöld ember lánya című görög népmesében (amely a hamarosan megjelenő könyvemben is szerepel), egy lány lát álmot arról, hogy hatalmasabb uralkodó lesz az apjánál is. Az apja erre száműzi, és a lányt egy titokzatos, vadonban élő ember fogadja be - nevelőapjaként ő gondoskodik arról, hogy az álma valóra váljon. 


Az okos lány meséje a világ körül sok helyen ismert: ez az a sztori, ahol egy furfangos lánynak el kell mennie a királyhoz se gyalog, se lovon, se meztelenül, se felöltözve, stb. Érdekes módon ez sem csak női főszereplővel ismert. Egy finn mesében például egy okos legény teljesíti a lehetetlennek tűnő feladatokat. 


Sok népmesében szerepel a klasszikus motívum, melyben egy legény megles egy csapat tündérlányt, akik madár / hattyú / tollruhájukat levetve fürdőznek, és amíg nem néznek oda, ellop egy ruhát, hogy a legszebb lány ne tudjon elmenekülni. A varázsdoboz örmény meséjében viszont egy lány les meg egy csapat legényt, akik madár alakjában szállnak le fürdőzni. A különbség az, hogy ő a saját elrabolt férjét szerzi vissza azzal, hogy ellopja a tollruhát. 


A népmesékből megszokhattuk, hogy sokszor egy-egy legendásan világszép lány felkeresésére indulnak útnak a királyfiak. Szép, mint a nap görög meséjében azonban pont egy lány vág neki a világnak, hogy egy szépséges szép királyfit megtaláljon, és meghódítson magának (annak ellenére, hogy a királyfinak már van egy kedvese, de ez egy másik történet...)


Rengeteg verziója létezik a nálunk Szótlan szultánkisasszony néven ismert mesének, amelyben egy néma lányt kell a hősnek különféle trükkökkel (főleg dilemma-mesékkel) szóra bírnia, hogy aztán feleségül vehesse. Egy grúz verzióban azonban egy király téved egy elvarázsolt kastélyba, ahol egy néma királyfit kell szóra bírnia; ebben egy beszélő aranyalma siet a segítségére. 


Ámor és Pszükhé történetéből lehet ismerős a mozzanat, amikor egy halandó lányhoz titokban, éjszakánként jár látogatóba természetfeletti férje, és nem szabad meglesnie, kicsoda. Nos, egy litván népmesében pont fordítva történik: halandó legény vesz feleségül egy titokzatos lányt, és amikor meglesi, hogy is néz ki valójában, a lány kihajítja az ablakon. A történet végére persze megint összekerülnek. 


Nálunk leginkább Nádszálkisasszony néven ismert az a mesetípus (ATU 408, A három narancs), amelyben egy királyfi három gyümölcsöt / tojást / nádszálat vág fel, amelyekből szépséges tündérlányok ugrálnak elő. Az első kettőt nem tudja megtartani, de a harmadik végül a felesége lesz. 
Nos, a címben linkelt népmesében, a Dominikai Köztársaságban, egy lány indul útnak gyümölcsöt szedni, és három grapefruitból három királyfit varázsol elő. Mindhármat elveszíti, de amikor veszélybe kerül az élete, az egyikük mégis eljön érte, és idővel a visszahúzódó lányból királynő válik. 


Ismerős lehet több állatmenyasszony-meséből a jelenet, amikor egy király három fia kilő egy-egy nyílvesszőt, és a nyílvessző nyomán indulnak el feleséget találni maguknak. Nos, a Rózsaszépség című, Kúnos Ignác által gyűjtött török mesében a királylányok állnak ki íjjal a palota elé, és indulnak neki a világnak férjet keresni. 


Így nevezik gyakran azt a mesetípust, amelyben két fivér véletlenül megeszi egy elvarázsolt madár szívét / máját / fejét / zúzáját, és csodálatos képességeket nyernek tőle. Idővel különválnak útjaik, de a képességeik segítségével mindketten megtalálják a szerencséjüket, és sok hányattatás (olykor szó szerint...) után egymásra találnak (ATU 567A). A mese egy azeri változatában a testvérpár egy fiú és egy leány, Lala és Nergiz, akik közül a lány megy keresztül több kalandon, óriásokat, sárkányokat, és tengeri szörnyeket legyőzve. 

Árgilus

Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi gyűjtésében találtam egy mesét, amely nagyon hasonlít az azonos című Árgyélus mesetípusra - csak éppen lányok a főszereplők. Egy király selyemrétjét senki sem tudja megőrizni, éjszakáról éjszakára lelegeli valami. Végül a király a lányait küldi ki őrködni. A két idősebb elalszik, de a legkisebb egy egérke segítségével ébren marad, nem hagyja, hogy a titokzatos dézsmáló lelegelje a selyemfüvet. A mese végére természetesen az egérből királyfi lesz. 

Égig érő paszulyok

A világszerte ismert Jankó és a Varázsbab (Jack and the Beanstalk) mese egy különleges mesetípusba tartozik (ATU 328, Az óriás kincsei). Ennek a típusnak férfi és női hőssel is sok változata létezik, a magyar hagyományban talán a lányok az ismertebbek: ez az Incula mesetípus (ami a Ribizliben is szerepelt).
Emellett több olyan mesével is találkoztam a világ körül, ahol bátor lányok kapaszkodtak fel a paszulyon az égbe: volt egy ilyen lett és egy naurui történet is.

"Mert hogy a népmesékben a hagyományos női és férfi szerepek..."
Aha.

2020. szeptember 19., szombat

Ivánok és Vasziliszák korlátlan mennyiségben (Népmesék nyomában a világ körül 181. - Oroszország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A tűzmadár
Orosz varázsmesék
Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev
Magvető, 2006.

Magyar nyelvű válogatás Afanaszjev klasszikus 19. századi mesegyűjteményéből (ami a németeknek a Grimm testvérek, az az oroszoknak Afanaszjev). Ebben a kötetben 75 varázsmese szerepel (a gyűjtő által legfontosabbnak tartott mesei műfaj), valamint hét 18-19. századi ponyvamese. Jegyzeteket nem kapunk a szövegekhez, de a tartalomjegyzékben van típusmutató, az utószóból pedig megismerkedhetünk Afanaszjev életével és a gyűjtés történetével. Utóbbiból többek között az is kiderül, hogy Afanaszjev maga nagyon kevés mesét jegyzett csak fel; a többit a Földrajzi Társaság archivált szövegeiből szedegette össze és rendezte kötetekbe (az orosz földrajztudósok a saját munkájuk mellett mindenféle néprajzi adatokat is gyűjtögettek). Ehhez jött még Vlagyimir Dal kéziratos népmesegyűjtése, ami már jegyzetekkel és a mesemondókról szóló adatokkal is el volt látva; ő a korai magyar gyűjtőkhöz hasonlóan országos levelező-hálózatot működtetett, ezen keresztül gyűjtötte a meseszövegeket. 
A kötet maga olvasmányos, sok "nagy klasszikus" orosz mese megtalálható benne, a zseniális Ivan Bilibin illusztrációival megspékelve (bár sajnos fekete-fehér verzióban). 

Fénypontok

Az egyik kedvenc orosz mesém is szerepel a kötetben: Bölcs Jelena különleges tündérasszony, aki sárkányok vontatta hintóban repül, és éjszakánként varázslásra tanítja az otthonról elszökdöső lányokat. A hős úgy nyeri el a kezét, hogy el kell tudnia rejtőzni előle. Nagyon klassz verzió volt a halhatatlanságot kereső királyfi meséjére A Nap nővére és a banya. Itt a hős a meneküléshez szükséges eszközöket nem a saját megmentésére dobálta hátra, hanem odaajándékozta olyanoknak, akiknek szükségük volt rá (a fává változó gereblyét például egy favágónak). Cserébe a barátai megmentették a banyától (aki a saját húga volt). Szintén klassz verzió szerepelt az álmot látó fiú meséjére (Jövőt jósló álom), ahol a hős valójában azt álmodta meg, hogy jó barátját, a cárevicset fogja győzelemre segíteni mindenféle furfangos feladatok megoldásával. 
Mókás mese szólt arról, Hogyan gyógyította meg a katona a cárlányt, akit ördögök kínoztak, azáltal, hogy sorra átverte az összes ördögöt (és még csak feleségül se vette a lányt). Szintén szimpatikus volt A csonkalábú és a vak vitéz meséjének igazi hőse, Katoma apó, aki egy kicsit élhetetlen cárevicset mentett meg folyamatosan egy gonosz királylány mesterkedéseitől. Amikor a lány levágatta a lábait, Katoma apó összeállt egy öreg vak vitézzel, és ketten együtt győzték le a további próbákat.
Tetszett A medve-cár több változata is, ahol a gonosz medvének ígért gyerekeket mindenféle állatok próbálták megmenteni, míg végül egy "taknyos bika" sikerrel is járt. Szintén az egyik kedvencem volt a "Menj el oda, nem-tudom-hova, hozd el azt a valamit, a nem-tudom-mit" című sztori, amely kalandos és szövevényes úton jutott el a happy ending (a valami, amit el kellett hozni, egy Falatnyi-ész nevű láthatatlan lény volt egyébként). Tanulságos és elgondolkodtató volt a Bánat meséje, melyben a Bánat egy szegény ember nyakára telepedett, és elherdálta mindenét, míg a fickó furfangos módon meg nem szabadult tőle (és átpasszolta egy gazdag embernek, aki végül, meglepő módon, szintén furfangos módon megmenekült).
Sok olyan klasszikus orosz mese is szerepel a könyvben, amik az évek folyamán bekerültek a nemzetközi köztudatba. Ilyen például Morozko, avagy Fagy-apó története, aki megjutalmazza a kedves lányt, és megfagyasztja a mogorvát. Szintén ismerős lehet sokaknak A szépséges Vaszilisza, aki tűzért indul a sötét erdőbe Baba-jaga kunyhójához a játékbabájával a zsebében; a harcias Tengerlánya Marja (Marja Morevna) és az erejét tojásban rejtegető Halhatatlan Koscsej; a vőlegényének varázslatos holmikat készítő és varázstáncot lejtő Béka-cárkisasszony, vagy a címadó Iván cárevics, a tűzmadár, és a szürke farkas. A fényességes sólyom, Finyiszt tolla az olasz Kanári királyfi egy szélesebb körben ismert változata.
Természetesen gyakori vendég volt a mesékben Baba-jaga, a rettenetes boszorkány, aki mozsárban repül, csirkelábú házban lakik, és emberhúst lakmározik. A kedvenc sztorim vele kapcsolatban egy kicsike kis mese volt, amelyben egy kandúr, egy veréb, és egy házimanó házába tört be minden nap... hogy megszámolja a kanalakat. Végül az ijedős, de lerázhatatlan házimanó bánt el a boszorkánnyal. 

Kapcsolatok

A szövegek úgy voltak elrendezve a kötetben, hogy hasonló mesék követték egymást, egy típusból gyakran két-három változat is (néha egy fejezeten belül). Sok volt az ismerős típus: Szorgos és lusta lányok (pl. A lány meg a mostohanővére, ahol egy egérke segít a hősnőnek egy medve házában túlélni), Fehérlófia (Rézország, Ezüstország, Aranyország, itt Baba-jaga madara vitte a hőst vissza a felszínre; valamint a remek Napkelte, Este és Éjfél, ahol a két idősebb fivér gond nélkül felhúzta az öccsét a felszínre, nem árulták el), klasszikus varázslatos segítők (A repülő hajó; A hét Szimeon, utóbbi esetében varázslatos szibériai macskával megspékelve; az egyik Szimeon képessége az volt, hogy víz alá tudott vinni egy egész hajót, majd ismét felmerülni vele, mint a Karib-tenger kalózaiban...), iker királyfiak (A két Katonafia Iván, akiket végül a happy end után a leölt sárkányok húga levadászott), állatsógorok (Fjodor Tugarin esetében időjárás-sógorok: Szél, Jégeső, és Mennydörgés), számtalan üveghegyi királykisasszony (pl. Szivko-Burko, Bolondocska Ivanuska), Aladdin-féle varázsgyűrű (A varázsgyűrű), Fortunatus (Szarvak), aranyat köpő királyfiak (Mese a kacsáról meg az aranytojásokról), Hófehérke (A bűvös tükör), varázslatos menekülés (A tengeri cár és Bölcs Vaszilisza), drágakőhegy (jelen esetben Aranyhegy), varázsló tanítványa (A fortélyos tudomány), hét évig fürdés nélkül élő obsitos katona (Mosdatlan, akiről kiderül hogy egyben egy gyakorló kisördög vizsgamunkája is volt), aranyhajú kertészbojtár (Nemtudomka), és szerencséjét kereső ember avagy az ördög három arany hajszála (Gazdag Marko és Boldogtalan Vaszilij).
Külön érdekes volt a szorgos és lusta lányok meséjére A hattyúludak című történet, melyben egy lány az elrabolt öccsét indult el kiszabadítani, és menet közben mindkét szerepet maga töltötte be. Odafelé lusta lány volt, aki figyelmen kívül hagyta a segítőket, ám visszafelé menekülve mégiscsak megtette, amit kértek tőle.
Megint felbukkant a motívum, ahol a hős csak egyszer vág oda a gonosz boszorkánynak, mert másodjára már feléledne tőle.

Hova tovább?
Kazahsztánba!

2020. szeptember 16., szerda

MythOff Aquincum: Vissza a klasszikusokhoz

A koronavírus miatt február óta nem volt alkalmunk Mítoszok Csatáját rendezni, és már mindannyiunknak nagyon hiányzott. Kapva kaptunk tehát a lehetőségen, amikor az Aquincumi Múzeum meghívott minket egy "külső helyszínes" előadásra: a múlt hétvégén szervezett Római Fesztivál keretei között mesélhettünk az aquincumi polgárváros romjai között. Alkalomhoz illően nem csak kiöltöztünk mindannyian római ruhába, de természetesen görög és római mítoszokkal is készültünk. 

Délután, a gladiátorviadalt követően kerültünk sorra. Mivel erősen tűzött a nap, úgy döntöttünk, mindenkinek jobb lesz, ha nem a szabadtéri szánházban tartjuk meg a csatát, hanem a közelben álló hatalmas fa árnyékában, ahol senkinek sem sül ki az agya. Jó ötletnek bizonyult: nagyon hangulatos mesemondás kerekedett a juharfa alatt, az 50-60 főnyi közönség állhatatosan velünk maradt két órán keresztül. A szavazást is ókori módra oldottuk meg, urnába dobált cserepekkel voksolhattak a hallgatók, díjként pedig a múzeum jóvoltából kerámia antefix-másolatokat oszthattunk ki. 

Így zajlott a mesélés:


Első kör: Élet és halál
Az előadást Hajós Erika nyitotta meg Erüszikhthón király mítoszával, akit örök éhséggel büntetett Démétér istennő a gőgössége miatt (ez nekem is nagy kedvenc történetem, be is válogattam a kamaszoknak szóló sztorik közé). A második mítoszt Gregus László mesélte, ő Aeneas alvilágjárását ecsetelte nekünk, a római birodalom alapításának kapcsán. 
A szavazókérdés: Melyiket vállalnátok inkább, az örök éhséget, vagy a leszállást az Alvilágba?
A győztes: Aeneas. A többség inkább menne az Alvilágba, minthogy éhes maradjon.


Második kör: Szerelem
Itt szerepeltem én, és új mítoszt avathattam a repertoáromból: Dea Muta, a Néma Istennő történetét meséltem. Ő egykor fecsegő nimfa volt, aki megmentette egy barátnőjét Jupiter "szerelmétől", majd Mercurius istenség titkos kedvese lett. Nagy Enikő Philemon és Baukisz megható mítoszát mondta, amelyben egy idős pár egyetlen kívánsága az volt, hogy együtt távozhassanak ebből a világból. 
A szavazókérdés: Melyik szerelmet választanád: azt, ami gazdag, de titokban kell tartani, vagy az, ami szegényes, de nem kell titkolni?
A győztes: Philemon és Baukisz. A többség inkább nélkülözne, mint titkolózna. 


Harmadik kör: Trója
Stenszky Cecília, a kör első mesélője, Philoktétész, a szerencsétlen íjász történetét mondta el nekünk, ami a trójai háború végéhez kapcsolódik. És hogy ne maradjunk le a sztori előzményéről sem (amelyet Aquincumban mozaikon is megtekinthetünk), Dala Dániel, Aquincum helyi "beépített embere" elmondta nekünk Héraklész halálának mítoszát is hozzá.
A szavazókérdés: Kitől vennél inkább íjászleckéket?
A győztes: Héraklész. A többség inkább választaná a dühös, mint a büdös tanítómestert. 


Nagy élmény volt ókori romok között ókori mítoszokat mesélni. Remélem, lesz még rá alkalmunk máskor is!

2020. szeptember 12., szombat

Hősök a vadonban (Népmesék nyomában a világ körül 180. - Georgia/Grúzia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Georgian Folk Tales

Marjory Wardrop
David Nutt, 1894.

A könyvben harmincnyolc történet található, három részre osztva: 16 grúz mese, 8 mingrél mese (Grúzia nyugati partján élő etnikai csoport), 14 guriai mese (szintén grúz népcsoport az ország nyugati részén). Ez a könyv volt az egyik első angol fordítás a grúziai szájhagyományból. A szerző grúz nyelven kiadott gyűjteményeket használt alapul a fordításaihoz, melyeket fel is sorol az előszóban. A régies nyelvezet miatt a szövegek helyenként döcögősen olvashatók, de azért sok érdekes pillanat volt bennük. A bonyolultabb utalásokat és idegen kifejezéseket lábjegyzetek magyarázzák. 

Fénypontok

A kedvenc sztorim a könyvben A királyfi és a róka meséje volt, ami semmiféle általam ismert típushoz nem hasonlított. Egy apjától elszökött királyfi társaságra talált az erdőben egy róka, egy medve, egy sas és egy farkas személyében, akiktől eleinte félt, de az állatok olyan hűségesen gondoskodtak róla, hogy nem lehetett oka panaszra. A róka irányítása alatt az állatok palotát építettek, bútort faragtak, kertet ültettek, majd hoztak neki egy királykisasszonyt is. A király azonban kerestetni kezdte a lányát egy furfangos vénasszonnyal, akinek sikerült a menyasszonyt visszalopnia. Az állatok ismét elhozták, mire a király sereggel jött ellenük. Az állatok hatalmas harcban legyőzték a sereget. A királyfi boldogan élhetett volna... csakhogy hálátlanságában megfeledkezett a barátairól, és a róka megátkozta, hogy írmagja se maradjon. Attól fogva, végzi a mese, megint az állatok uralkodtak az erdőben...

Kapcsolatok

Itt is sok ismerős mesetípussal találkoztam: volt Varázslóinas (Mester és tanítvány), Békamenyasszony (A békabőr, melyben még az Alvilágba is leszállt a főszereplő), kővé vált királyfi (Ghvthisavari), varázslatos menekülés (A herceg), Hamupipőke (Conkiajgharuna, megint csak furfangos öregasszonnyal), Két tolvaj, Elrejtett erő (Kazha-ndii), mindent látó királylány (A királyfi aki összebarátkozott az állatokkal - itt a sikeres segítő egy óriási sakál volt, aki üreget ásott a palota alá), és üveghegyi királykisasszony (A pap legkisebb fia). 
Megint előkerült az a mesetípus is, amikor a fivéreinek ételt szállító lányt útközben elrabolja egy szörny, és végül mindannyiukat egy újonnan született kistestvér szabadítja ki (Aspurtzela), ami itt ráadásul egy Fehérófia-alvilágjárással is kombinálva volt. A végén megkérdezték, hogy vajon a lányok vagy a fivérek hibája volt-e, hogy a hős az alvilágban maradt, mire a királylány közölte, hogy nem volt a lányoké, mert őket kényszerítették a fivérek. Egy másik, "elrejtett erő" mesében (Geria, a szegény ember fia) a megölt hős menyasszonyát az ellensége feleségül akarta venni, mire a lány azt mondta neki, vagy megküzd vele, vagy fél évre gyászolni hagyja - és az ellenség túl gyáva volt ahhoz, hogy megküzdjön a tűzrőlpattant királylánnyal. Egy "aranyhajú ikrek" mesében (A három lány és a mostoha), a kútba hajított lányokat a legkisebb nővér mentette meg, akinek imájára az egyik keze ásóvá, a másik csákánnyá vált, így ki tudta ásni magát a kútból. A király és az alma egy érdekes verzió volt a "szótlan szultánkisasszony" mesére, csak itt lány helyett királyfival, akit a király egy elvarázsolt alma és három mese segítségével szólaltatott meg.
Tricksterek közül tiszteletét tette Naszreddin Hodzsa, aki Shah Alinak mondott olyan történetet, amire már a király is csak annyit tudott válaszolni, hogy "ez már nem igaz!" Vicces módon előkerült az a tanmese is, amelyben egy tudós leszól egy tengerészt, mert nem tud olvasni, ám nem sokkal később kiderül, hogy a tudós meg úszni nem tudott... Valamint az a mókás sztori is, amelyben egy tudós azon elmélkedik, miért nem fán nőnek a dinnyék. 

Hova tovább?
Oroszországba!

2020. szeptember 5., szombat

Rózsák, dervisek, harcos asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 179. - Azerbajdzsán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Százegy azerbajdzsáni népmese I-III.
Abdullájeva Szvetlána
Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, 2014.

Egészen lenyűgöző, nemzetközi szinten is ritka gyűjtemény (angolul nem is találtam azeri népmesekönyvet). A 101 mesét egy 2005-ös azeri gyűjteményből válogatták és fordították (abban eredetileg 156 mese volt, amiket a 20. század elején gyűjtöttek). Az előszóból megismerhetjük a könyv születésének történetét, amiben külön érdekes pont, hogy a meséket a magyar mesevilághoz való hasonlatosságuk alapján válogatták. Ennek ellenére voltak közöttük teljesen egyedi, különleges darabok, és váratlan variációk is; egy az egyben az azerbajdzsáni kultúrában merülhet el, aki olvassa őket. 
A mesék kulturális vonatkozásait lábjegyzetek magyarázzák, a kötetek végén pedig szószedet található. A szöveget szép, színes, azeri művészektől származó illusztrációk kísérik. A borítóképek Arif Hüszejnov munkái.

Fénypontok

Nagyon tetszett a könyvben, hogy rengeteg bátor, talpraesett, okos lányokról és asszonyokról szóló mesét tartalmaz. A kedvencem Nárdán kisasszony volt, amiről nemrég részletesen blogoltam isLala és Nergiz történetében két ikertestvér, egy lány és egy fiú menekült el a mostohájuk elől, különváltak, és mindenféle kalandokba keveredtek. A lány, Nergiz, megölt egy óriást, egy sárkányt, és egy tengeri szörnyet, mielőtt végül megtalálta a testvérét és a boldogságát. Adzsem fia Ibrahim meséjében a hős anyja, Dosztu asszony páncélban, karddal védelmezte a menyét egy ellenséges hadseregtől, és százakat le is kaszabolt mielőtt csellel legyőzték. A szerelmesek idővel egymáséi lettek, a harcias anyós pedig boldogan élhetett a családja körében. A héthegyi alma történetében egy Perinús nevű királykisasszony választott férjet magának a kertészlegény személyében, és mindenféle furfangokkal elérte, hogy az apja engedje őket összeházasodni (közben a legénynek még aranyalmát és nílusi égő múmiát is kellett hoznia, hogy bizonyítsa a rátermettségét.) Gülnár kisasszony óriásokkal küzdött meg és negyven nyelven olvasott fel varázsigéket, hogy egy elrabolt királyfit megszabadítson. Gara Haszán történetében egy uralkodó egyetlen asszony árulása miatt minden nőt ki akart irtani, míg a főhős egy történettel be nem bizonyította neki, hogy ugyanígy vannak hősies, hűséges asszonyok is. 
A legérdekesebb, legszövevényesebb történet egy Tapdig nevű hőshöz fűződött, aki azonban szinte csak mellékszereplő volt egy kozmikus családi viszályban. A Nap beleszeretett az Alvilág Urába, de a Nap lányának nem tetszett az anyja afférja, ezért a két nő megpróbált kitolni egymással, miközben a viszályukba keveredett a dzsinnek királyának a fia, egy elrabolt kisasszony, és maga Tapdig is. Végül a Nap lányának el kellett fogadnia, hogy az anyja az Alvilág Urának oldalán boldog. Ebben a mesében a hősök és az antihősök is boldogan élhettek.
Nagyon kalandos sztori volt Semi története, amelyben egy vándorló királyfi először beállt cukrásznak, aztán beleszeretett egy padisah lányába akinek édességet szállított. A legény mestere azonban magának akarta a lányt, és mindenféle módokon megpróbálta elveszejteni a királyfit, akinek egy bátor, barátságos pásztor sietett az utolsó pillanatban (többször is) a segítségére.
A sirváni kádi
története egy fiatal padisahról szólt, akit mindenféle szélhámosok sorozatosan kiforgattak a vagyonából. A hiszékeny legény végül útnak indult a világba, és egy másik birodalomban már a saját hibáiból tanulva fedett fel egy összeesküvést, és mentett meg egy csapat elrabolt lányt egy álszent káditól. Dasdemir meséje egyenesen egy többgenerációs gyilkossági nyomozás volt, melynek hőse szövevényes módon derített fényt a padisah udvarában uralkodó korrupcióra.
Logman, az orvos izgalmas történet volt egy csodás képességekkel rendelkező gyógyítóról (létező személy alapján), aki többek között agyműtétet is hajtott végre. Dzsirtan meséje cserébe egy egyszerű de mókás sztori volt, ami sok szülőnek ismerős lehet: egy apró legénykéről szólt, aki a társaival együtt egy óriás fogságába került, de sikerült az óriást félig az őrületbe kergetnie azzal, hogy nem volt hajlandó este aludni menni...
Voltak különös pillanatok is az egyes mesékben. A kígyó és a lány történetéből például megtudtuk, milyen folyamatok során, hány száz év alatt alakulnak a kígyók sárkánnyá, és a sárkányok gonosz emberré. Oháj és Ahmed meséje egy varázslóinas-történet volt, melyben a gonosz varázsló egy különleges részletességgel leírt palotában élt, melynek minden része az áldozatai szenvedéséből volt felépítve. A sztori második felében a lány, aki segített a hősnek legyőzni gonosz apját, a saját maga kedvéért is adott neki egy küldetést, hogy "lássa, mire lenne képes érte." 

Kapcsolatok

A válogatási szempontok alapján nem meglepő, hogy rengeteg ismerős mesetípus szerepel a gyűjteményben, némelyiknek több változata is. A teljesség igénye nélkül volt: Szóltan szultánkisasszony (Melik Mehmed; Jagub és a halak padisahja), három válogatós legény (A három herceg; A rubint), többféle Fehérlófia, néha elrabolt aranyalmákkal (Szüdemen; Melikmemmed; A kis herceg), ébenfa paripa (Nazik Beden), elátkozott testvérek (A hét testvér), mesterséget tanuló király és okos lány (Sah Abbász, a takács), hamis jós és házsártos feleség (Isten mentsen meg Hamperitől), álomlátó fiú (A szabó inasa), csizmás kandúr, avagy róka (Körte úr), mesétől meséig vándorló hős (Hatem története), többféle üveghegyi királylány és állatsógor (Hárombajszú Kösza; Melik Dzsamil története), kalapvári kisasszony (Hosgedem), nővéreit gyilkos férjtől megmentő lány (A három nővér története), drágakő-hegy (Telet története; ebben maga a Szimurgh madár is megjelent), aranyhajú kertészbojtár (Fiú a fehér lovon), többféle Aladdin / varázsgyűrű sztori (Janig; A varázsgyűrű), tűzmadár-keresés sorozatos próbákkal (A fehér madár, aki itt a segítő volt), Térdszéli Katica (Hadzsi lánya), saját férjét háromszor elcsábító furfangos lány (Önts vizet a kezemre!), csapdából kiszabadított hálátlan állat (Jóért jót), varázslatos segítők (A hat útitárs), Fortunatus (Emír és a sah lánya; A mihaszna fiú), három narancs (A gránátalmalány), a vadász fia (Vadász Pirim története; Juszif és Szenuber), királyfivá változó királylány (Benidás város titka), emberevő lány akit a fivére győzött le (A vasfogú lány), és a mese arról, mióta tartják tiszteletbe az öregeket (A zsarnok padisah). 
Örömmel olvastam egy újabb verziót a jószívű ember történetére, akik rabló-tanoncnak állt, de a kedvességével mindig elszúrta a feladatot (Mehemmed). Megint előkerült az a sztori is, amely egy igazságtalan uralkodóról szólt, aki nem a bűnöst lógatta fel, hanem azt, akinek a feje illett a hurokba (Logman és inasa). Iszkender Zülkarnejn legendája a Nagy Sándor- mondakörből származott, és egyesítette magában A szamárfülű király és A Sötétség Országa motívumait. Megint felbukkant az a motívum is, amikor a királylányok házasságra való érettségét görögdinnyék felvágásával mérték le (Semszi Gemer).
Különösen szerettem azokat a történeteket, amik váratlan fordulatokat vettek az ismert szüzséken belül. Hátborzongató volt például a "kacagó hal" meséjére A száraz fej című sztori, amelyben a hős azért született, mert az anyja porított múmiafejet evett. A hős aztán felfedte a padisah feleségének hűtlenségét, majd maga is száraz fejjé változott, és elgurult, várva a következő áldozatára... Rejhan történetében, ami egy Fehérlófia-verzió volt, választ kaptunk arra is, ki volt és honnan érkezett a nagy szakállú törpe, aki ellopta a hősök ennivalóját. A herceg és a béka meséjében királyfiak dobáltak aranyalmákat királylányoknak, és nem fordítva. Ez egyébként egy Békamenyasszony verzió volt, amelyben a béka összebarátkozott egy csomó másik állattal, és végül közösen, rettentő hadseregként győzték le a gonosz padisahot. A kedvencem azonban az a Hamupipőke-verzió volt (A szép Fatma), amelyben egy furfangos öregasszony segített a lánynak szétválogatni az összekevert magokat: hozott neki három edény új magot, az összekevert kupacot meg kidobta a csirkéknek. Okosan kell dolgozni, nem keményen.

Hova tovább?
Grúziába!