Tengeri lányok, tengeri asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 66. - Finnország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Férfiszülte leány
Finn népmesék
Pirkko-Liisa Rausmaa
Európa Könyvkiadó, 1969.

A Népek Meséi sorozathoz méltóan ez a kötet is gondosan válogatott, szerkesztett, és jegyzetelt gyűjtemény. A benne található hatvankét mesét egy finn néprajzkutató válogatta, aki gondosan ügyelt rá, hogy képviselve legyenek a különböző mesefajták - tündérmesék, állatmesék, legendamesék, tréfás mesék, stb. Minden történethez tartozik a könyv végén jegyzet, melyben megtalálhatók a típusszámok, a gyűjtő neve, a mesemondó neve, és a mese eredeti finn címe is. A kötet utószavát Ortutay Gyula írta, aki tíz oldalban felvázolja a finn mesekutató iskola történetét és érdemeit. Többek között megtudjuk, hogy a finneknél csodálatra méltóan bőséges népmesegyűjtés zajlott a század elején, így az archívumaikban több tízezer történet található. Ezek közül sikerült a kötet szerkesztőjének igazi gyöngyszemeket válogatnia.

Fénypontok

Akseli Gallen-Kallela: Aino

A könyv egyik legszebb, legérdekesebb meséje A kék tenger szépséges leánya. Klasszikus utazós-lányrablós történet, de nagyon sok benne a mitikus elem, és a hőst egy fehér, alakváltó griffmadár segíti az útján (akinek úgy mellesleg odavet négy emberáldozatot is, de ezt hagyjuk...). Szintén nagyon tetszett A királyfi és a tenger szelleme, amelyben egy királyfi állat-segítői versenyeztek a tenger szellemének fiával mindenféle próbák során; olyan volt ez, mint a "csodálatos segítők" mesék, csak szuperképességekkel megáldott emberek helyett állatokkal.
Nagyon érdekes mese volt A feleség, aki a testvér hasonmása című, amelyben egy legény elküldte a húgát, hogy keressen neki egy feleséget, aki pont úgy néz ki, mint a lány (ööö...). A talpraesett húg aztán megmentett egy királykisasszonyt az alvilágból, és hazavitte a bátyjának.
A kötet végén akadtak "modernebb" népmesék is - például egy új köntösbe bújtatott trickster-történet egy emberről, aki Amerikába utazott, és ott elhitette mindenkivel, hogy úszva tette meg a nagy távolságot. Ez külön jópofa volt, és szépen illusztrálta, hogy a mesehagyomány mindig is alkalmazkodott az adott korhoz.

Kapcsolatok

Remek változat volt a Medvebőr címen ismert Grimm mesére Taknyos Risztó története. Itt nem mosakodnia nem volt szabad a fiúnak három éven át, hanem orrot fújnia és vécére mennie. Három lány közül kettő elmenekült előle, de a legkisebb, mert nagyon kellett a pénz a családja megmentésére, ráállt, hogy megcsókolja így is... és aztán istenesen el is hányta magát. Ez legalább valósághű mozzanat volt. Döbbenetes fordulatot vett ellenben Kékhüvelyk, a Kalapvári Kisasszonyn finn verziója, ahol az apa, amikor nem vehette feleségül a saját lányát, üldözés közben letépte a saját heréit, és utána dobta őket; a lány a heréktől a nyaka körül megnémult, és csak sokára tudott megszabadulni tőlük. A szimbolikát gondolom mindenki érti.
A császár leánya a templomban című mese a "szörnyeteg királykisasszony" típusának volt egy ékes darabja - itt nem csak elbújt a fiú az éjjel kísértő lány elől, hanem alaposan el is verte. A Háromszögletű ház a tenger egyik szigetén című az Ördög három arany hajszálához hasonlított, csak itt vérszomjas vízitündér falta fel a királyt a végén. Nagyon tetszett a "csodálatos segítők" mesetípusnak az a verziója, ahol az egyes segítők rajták össze a repülő hajót; mindenki hozzáadta a darabokat, amiket magával cipelt.

Akseli Gallen-Kallela:
A szampó kovácsolása

Volt a könyvben egy remek változat a Csizmás Kandúrra, szegény fiú helyett szegény lánnyal, aki királyné lett (úgy képzelem, a macska is lány volt). Cserébe az "okos lány" mesetípusát itt egy Jó eszű fiú képviselte, aki ment is meg nem is, vitt is ajándékot meg nem is - de érdekes módon neki nem kellett levetkőznie...
Mivel a balti népeknél járunk, volt természetesen egy verzió a "Mitől sós a tenger?" című mesére (ami itt A Pokol Malma címet viselte). Izlandi mesék között olvastam a Csodatevő Kasza párját, az oszét nart legendák között pedig A nagy verekdő ellenfelet keres címűét.

Hova tovább?
Észtországba!