Mi a különbség a felolvasás, a szavalás, és a mesemondás között?

"És milyen meséket fogsz olvasni?"

"Zalka Csenge Virág meseolvasó érkezett ma hozzánk..."

"Köszönjük, hogy ilyen szép meséket olvastál!"

Mondjuk együtt, szépen, hangosan: Mesemondó. Mese. Mondó. Mesemondó. Mesemondás.

Előre leszögezem, hogy az olvasás jó dolog. Én például imádok olvasni. Évente több tucat könyvet fogyasztok el. Az olvasás megnyugtat, elringat, kalandokra hív.

De amikor mesélek, akkor nem olvasom, hanem mondom a meséket.

Felesleges szőrszálhasogatásnak tűnik, de ha belegondol az ember, minden szakmának megvan a maga nünükéje. A csillagászok sem szeretik, ha asztrológusnak hívják őket. A régészek is unják elmagyarázni, hogy nem dinoszauruszokat ásnak. És a szakembereken kívül azt is kevesen tudják, hogy van különbség a természetvédelem és a környezetvédelem között. Nap nap után találkozunk emberekkel, akik nem tudják, tulajdonképpen mi a szöszt csinálunk, ami ritkább szakmákál teljesen érthető. Úgy tudunk tenni a frusztráció ellen, hogy elmagyarázzuk, mi a különbség.

Tehát.

A mesemondók mondják a mesét. Nem olvassák. Ezt onnan lehet a legegyszerűbben megjegyezni, hogy mesélés közben nincs könyv a kezünkben. Úgy is mondhatnánk, hogy "fejből" mesélünk, bár az "élőszó" kedveltebb kifejezés. Már csak azért is, mert attól, hogy valaki fejből mond el egy történetet, még egyáltalán nem biztos, hogy ő mesemondó.

(Az első covid-karantén idején, 2020 tavaszán hirtelen megtelt az internet meseolvasókkal. Mindenki otthon rekedt, és tenni szeretett volna valamit, adni valamit a távolból is a többi otthon senyvedő gyereknek, felnőttnek. Ezt a valamit sokan a mesékben találták meg. Könyvet ragadtak, leültek egy kamera elé, és olvasni kezdtek. Színészek, tévés személyiségek, zenészek. Hirtelen létszükséglet lett a mesemondás. Csak arról nem beszélt senki, hogy amúgy ez egy szakma.)

A felolvasás szövegként tekint a mesékre. Értelemszerűen: azt mondjuk, ami a papíron van. Az írott szöveg és az elmondott szöveg pedig alapvetően máshogyan működik. Egy mesemondó, aki a szájhagyománnyal dolgozik, és élőszóban mesél, teljesen máshogyan használja a szavakat, kifejezéseket, szüneteket és ismétléseket, mint valaki, aki szöveget ír vagy olvas.

Klasszikus példa: sok embert untat a népmesék hármas ismétlődése, amikor olvasni kell. De szóban hirtelen világossá válik, miért van szükség rá. Hiszen lehet, hogy elsőre nem esik le, mint hallunk, vagy éppen elbambultunk egy pillanatra, és nincs esélyünk visszalapozni. A szájhagyományban létező mesemondók sokszor mindent kétszer mondanak el, kis változtatásokkal. Megismétlik magukat, hogy érthetőbbé váljanak. (Figyelitek?)

Másik klasszikus példa: élőszóban nem mond olyat az ember, hogy "mondta a királyfi", vagy "felelte a lány", vagy "kérdezte a legény." A párbeszédek egyértelműek, mert hangsúllyal, hangszínnel, testtartással jelzi őket a mesemondó.

Ezektől, és sok mástól is, a felolvasott mesének "felolvasott mese" íze van. Ami, hozzáteszem, teljesen oké. A felolvasás, a közös olvasás tökjó dolog. De aki felolvas, az nem mesemondó.

A szavalás fejből történik, de még mindig szövegként tekint a mesére. Ezzel a műfajjal az iskolai mesemondó versenyeken találkozhatunk, ahol a gyerekek szépen bemagolják, hogy "hej, a teremburáját, ídesanyám", akkor is, ha ilyesmi amúgy a 3. c osztály folyosóján sohasem hagyná el a szájukat. A szavalás ragaszkodik a megtanult szavakhoz, fordulatokhoz, és szépen, művészien halad. A történet nem fog gyökeres más irányt venni attól, hogy milyen fogadtatásra talál.

Az élőszavas mesemondás történetként tekint a mesére. Az egy sztori. Események láncolata, amiket mi ott helyben, pont annak a közönségnek, el akarunk mondani. Sokszor megkérdezik tőlem, hogyan tudok "ennyi mesét megjegyezni": a válasz az, hogy egyszerűen tudom, mi történik bennük. A mesemondók a történetet tudják, és A pontból B pontba a saját szavaikkal, a saját stílusukban jutnak el. A közönség segítségével. Mert hogy közöttünk nincs negyedik fal. A mesemondó a közönséghez beszél, nekik mesél, és ha valaki belekérdez, véleményt nyilvánít, reagál, az teljesen természetes része a folyamatnak. A mese menet közben változik: színesedik, nyúlik, rövidül, attól függően, a mesemondónak milyen kedve van, és a közönségnek mire van igénye. Legyen a királylánynak egy kiskutyája? Legyen. Hogy hívják? Találjuk ki! Mi a spanyol szó a menyétre? Fogalmam sincs. Hát, akkor most nyúllal mesélem.

Ősanyáink, ősapáink is így csinálták. A szájhagyomány sohasem volt fix szöveg, főleg olyan időkben, és olyan közösségekben, ahol még nem jelent meg az írásbeliség. Sokszor emlegetik, hogy a régi eposzmesélők hány ezer sort tudtak fejből megjegyezni. De ha megkérdeznénk egy ógörög dalnokot, hány sorból áll az Odüsszeia, valószínűleg értetlenül pislogna ránk. Mi az a sor?...

Van még egy fontos különbség, amit nagyjából úgy lehet megfogalmazni: a mesemondók élik a meséiket. Avagy a meséink bennünk élnek. Mi kutatjuk őket, ismerjük a változataikat, ismerjük a kulturális hátterüket. Tudjuk, a mese honnan jött, megvan a szereplők háttértörténete, otthonosan mozgunk abban a mesevilágban, amiből a történet származik. A mese nem önmagában álló darab, hanem egy nagyobb szőttes része. A mesemondók magukban hordozzák a háttértudást, ami a meséiket életre kelti.

Tanulság (TL;DR):

Az élőszavas mesemondás külön műfaj. Nem egyenlő a felolvasással vagy a szavalással. Mindenki olvashat, szavalhat, vagy mondhat meséket kedvére, ahogy jólesik neki. Mindegyiket lehet nagyon jól csinálni (vagy nagyon rosszul). De érdemes tudni róla, hogy a mesemondás hivatás, identitás, és szakma is egyben. És nagyon nagy munka áll mögötte.

Utóirat:

A mai naptól fogva minden természetes személy, aki ellövi a "minden politikus mesemondó, nem?" poént, helyben köteles az adott mesemondónak 500 Ft bírságot fizetni, készpénzben. Ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Félelem és reszketés Grönlandon (Szigetországok meséi 1. - Grönland)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként a "Szigetországok meséi" sorozat olyan kultúrákról szól, amelyek önálló szigeteken léteznek, de politikailag valamely más állam fennhatósága alá tartoznak. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

NAGYON, NAGYON, NAGYON 18-as karikás könyv következik. CW: minden. Én szóltam.

Bestiarium Greenlandica
A compendium of the mythical creatures, spirits, and strange beings of Greenland
Maria Bach Kreutzmann
Eye of Newt Books, 2021.

Aki szerint a folk horror netovábbja a krampusz, az ezt a könyvet ne olvassa el. Vagy igen. Ha bírja.

A dán nemzeti múzeumban akadt a kezembe, és első belelapozásra nem tudtam otthagyni. Ez a kötet valódi csemegét kínál folkloristáknak, mesemondóknak, horror-rajongóknak, és művészeknek egyaránt. Grönlandi mitikus lények enciklopédiája, amelyben amellett, hogy minden lényről rövid leírást és sokukhoz meséket is kapunk, minden egyes bejegyzéshez tartozik illusztráció. Grönlandi művészek jelenítik meg a legfurcsább, leghátborzongatóbb lényeket olyan lenyűgözően, hogy egyszerre ámulok, bámulok, és kapok rémálmokat tőlük.

Amellett, hogy a kötet színes és igényes, meglepően sok információ is van benne. Bevezető meséli el a gyűjtés folyamatát és Grönland történelmét, a könyv végén pedig névlistákat, térképet, forrásjegyzéket, művész-életrajzokat, és még egy tanulmányt is kapunk (utóbbit a grönlandi sámánokról). Izgalmas kultúra és alapos kutatómunka bontakozik ki a könyv lapjain, ami sokaknak lehet új és érdekes (főleg, mert rengetegen hiszik, hogy Grönland olyan mint Izland, csak nagyobb) (a vikingek is azt hitték).

A mesék rövidített változatban szerepelnek csak, de egy csomót megtaláltam online ebben a kötetben.

Fénypontok

Ismerős figura volt Sassuma Arnaa, A Tenger Anyja. Ő az az istennő, aki a tengeri állatok felett uralkodik; ha az emberek bűnei összemocskolják és összegubancolják a haját, akkor benne ragadnak az állatok, és a tengerből eltűnik az élet. Ilyenkor egy sámánnak le kell szállnia a tenger mélyére, kifésülni az istennő haját.

Izgalmas figura volt a szél istennője, Asiaq, akinek minden testrésze összevissza áll (a szája például függőlegesen) és a házában is minden fejtetőn van. Mivel senki sem akarta feleségül venni, ellopott és felnevelt egy gyereket, aki a férje lett, de ha Asiaq megunja, megint kisbabává változtatja. Úgy kelt esőt, hogy a baba-férj pelenkáit rázza a levegőben... Szintén érdekes volt Pissaap Inua, Az Erő Ura, egy emberarcú róka, aki erőt ad a gyengéknek. Egy mesében egy sokat bántott árva fiút tett olyan erőssé, hogy utána jegesmedvéket roppantott össze puszta kézzel. Úgy nevelte erőre, hogy a farkával feldobálta a levegőbe, és kirázta a zsebeiből a gyerekkori játékait (ezt a legendát itt olvashatjátok).

Agust Kristinsson képe

Nagyon megfogta a fantáziámat az aassik nevezetű lény, ami tulajdonképpen egy hatalmas kukac (mint a Dűnében, csak homok helyett jéggel). A legenda szerint megfelelő türelemmel megszelídíthető, és befogható szánhúzó állatnak. Egy történetben egy legény egy jegesmedvét, egy assikot és egy amaroq-ot fogott be a szánja elé, úgy indult elrabolt nővérét kiszabadítani. Az amaroq hatalmas farkas, amely emberré is tud változni. Egy történetben egy vadászat közben meghalt legény testét amaroq falka falta fel, majd a nagyanyjuk összegyűjtötte az ürüléküket, betakarta mohával, és életre keltette belőle a legényt, akiből legendás vadász vált. 

Jonatan Brüsch képe

Szintén izgalmas lény volt az eqalussuak, egy szárazföldön is járó grönlandi cápa, amely rettenetes megjelenése ellenére az özvegyek, árvák, és egyedülálló nők védelmezője. A legjobb névvel kétségkívül az ikkiillineqanngeqqissaartoq nevű lény rendelkezett, egy rókaszerű valami a hátán éles pengével, amivel egy óriást is ki tud belezni. A legbájosabbak a qamallarlutik nevű kicsi emberkék voltak, akik sose bírnak nyugton maradni, és néha hófajddá változnak.

A sámánlegendák közül a legmókásabb az volt, amelyben egy fiatal legény nem akart sámánná válni, így végül az egyik segítő szelleme, egy nappaasilat (óriás jegesmedve-szellem) a heréinél fogva kiráncigálta a kunyhójából, és behajította a tengerbe, ahol egy másik segítő, egy aaverpak avagy szellemrozmár, addig harapdálta és dobálta, amíg a sámán beadta a derekát a hivatásának. (A nappaasilat egyébként meg is tudja szállni a sámánokat, akik ilyenkor medvévé változnak). Több más izgalmas sámántörténet is szerepelt a könyvben. Az egyikben a sámán megmentett egy csomó gyereket akiket egy amaarsisartoq nevű lény rabolt el, de helyettük a szörny őt magát gyömöszölte pólyába. Végül a segítő szellemei mentették meg.

Maja-Lisa Kehlet képe

Szép történet szólt egy asszonyról, akit elhagyott a kedvese; egy fekete ruhás nő és a gyerekei megszánták, és meginvitálták magukhoz vendégségbe. A történet végére kiderült, hogy a barátságos vendéglátók inorrooq-ok voltak, vagyis alakváltók: hollóként repültek el a messzeségbe.

Az egyik leghátborzongatóbb lény az akueqqutit nevű láthatatlan szellem volt: egyfajta negatív lelkiismeret, aki mindig rosszra sarkallja az embert. A hiedelem szerint olyan gonosz, hogy nem marad meg rajta a hús sem, ezért nincs teste. Szintén erős volt a qivittut-hiedelem, amely szerint ha valaki kimegy a pusztába, és öt nap alatt halálra fagy, az varázslatos képességekre tehet szert. Ha nő, akkor félig jegesmedvévé is változik.

Kapcsolatok

A sok hiedelemlény és sámánszertartás mellett a kereszténység eljöveteléről is szólt legenda. Egy Aattaaritaa nevű sámán határozott úgy, hogy keresztény hitre tér, miután látomása támadt a világvégéről. A segítő szelleme próbálta lebeszélni ("ha vége lesz a világnak, majd én újraindítom!"), de nem sikerült neki, a sámán hátat fordított a szellemvilágnak.

Agust Kristinsson képe

Tengeri vándorok meséi (Ázsiai kisebbségek meséi 2. - Moken)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Rings ​of Coral
Moken folktales
Jacques Ivanoff
White Lotus Press, Bangkok, 2001.

A kötet 44 meséjét az 1980as években gyűjtötte a szerző a moken néven ismert tengeri nomádoktól, akik a Thaiföld és Burma közötti szigetvilágban vándorolnak, és a tengerből élnek. A bevezetőből megismerkedünk ezzel a titokzatos néppel, a szigetvilággal, a mesemondó hagyománnyal és a mesék csoportosításával. Külön érdekes volt olvasni a gyűjtésről, a szerző és a mokenek kapcsolatáról, és a sámánról, aki olyan húzásokat is ejtett, mint pl. hogy titokban felvett a magnóra egy extra mítoszt, amit a gyűjtő csak sokkal később, a hazatérése után talált meg. A mokenek erőt tulajdonítanak az énekelt eposzaiknak; némelyik még vihart is képes kelteni. A bevezetőből megismerkedhetünk a mesemondókkal is, akik közül többen a sámán családjához tartoztak, de más és más történeteket meséltek.
A történetekhez végjegyzetek tartoztak, amik nélkül néha elég nehéz volt érteni, mi zajlik, és folyton előre-hátra kellett lapozgatni. A könyvben több fekete-fehér és egy csokor színes illusztráció is szerepel.

Fénypontok

Sok történet szólt a különböző tabuk, szokások kialakulásáról. Péma Alang történetében például egy férj meghagyta a feleségének, mit ne csináljon otthon, amíg ő elmegy fecskefészket szüretelni egy barlangba (a fésülködés előhívja a cápákat, a ruhák kirázása szelet kelt, stb.). Az asszony megfeledkezett a tabukról, és a férje lezuhant a barlang tetejéről. Egy másik történetben egy szintén Péma nevű kapitány nem adta meg a tiszteletet a Surin-sziget majmainak (a majmokat a mokenek nagy tiszteletben tartják), hanem meg akart velük küzdeni, mire a majmok a majomszellem segítségével halálra harapták. Pinang és a Tengeri Szellem történetében egy férfi hajójába bemászott egy titokzatos nő, és egymásba szerettek. A nő elmondta, hogy ő egy tengeri szellem, és megtiltotta a férjének, hogy bármire vadásszon, ami "a tengerből jön és szeme van." (Főleg teknősökre, bár a férj nem tudta eldönteni, teknős- vagy dugong-szellem-e a felesége). Meglepő módon itt a férj betartotta a tabut.
Természetesen a hajózás is sok formában megjelent a történetekben. Érdekes volt például A könnyező kötél legendája, amelyben egy tengeri kígyó megmarta egy hajó kormánylapátját, és a mérge annyira erős volt, hogy mindenki meghalt tőle a hajóban. Erre az egyik vitorlafeszítő kötél életre kelt, lemászott a helyéről, mindenkinek bemászott az orrába, és újraélesztette őket. A vitorlafeszítő kötelet azóta a mokenek nagy tiszteletben tartják, élő szellemnek hiszik.
A moken hiedelem szerint az árapályt egy óriási rák mozgása okozza, aki egy barlangban lakik az égig érő mangófa alatt. A mangófának egyéb lakói is vannak: egy garudamadár él az ágai között a lányával, a fa tövében pedig egy csodaszép asszony, aki elcsábítja a tengerészeket, aztán odaveti őket a cápáknak. Egy másik sztoriban a mokenek nyugatra hajóztak, hogy elérjék a Borostyán Földjét, és a Mindent Termő Fikusznál lyukadtak ki, ahol elsüllyedt a hajójuk. Három moken ős három különböző módon jutott haza - egyikük egy gitárhal hátán, másikuk egy óriásmadár hátán (á la Szindbád), a harmadik lestoppolt egy indiai hajót.
Szintén szép volt Az óriásasszony gonoszsága című mese, amelyben egy gonosz óriás megölt egy anyát és átvette a helyét, de az anya lelke mindenféle dolgokká változott, és végül a fia megtörte az átkot, és visszanyerte a szüleit.

Kép innen

Kapcsolatok

Nyonya eposzában, amit végig maláj nyelven énekelnek, Nyonya feleségül ment egy Jawan Moda nevű férfihoz a férje halála után, de amikor az új férj megcsalta, a nő hazarepült a szülei szigetére. A férje követte, és visszanyerte a feleség megbecsülését azzal, hogy megvédte a szigetet egy ellenséges hadseregtől egy majom és medve segítségével. Ez a csatajelenet a Rámájanát idézte. 

Awang a Béka története egy békavőlegény-mese volt, egy epikus háborúval megfejelve, Kaét legendája pedig egy kígyóvőlegény-történet (ilyenből egyébként több is volt a kötetben). Kaét apja többször megölte a lánya kígyó-szeretőjét, de az mindig feltámadt, míg végül a lány, az apja kegyetlenségén felháborodva, férjestül-gyerekestül felköltözött az égbe.
Kechot és a Halál legendája egy asszonyról szólt, aki sétáló halottakkal találkozott egy szigeten. A halottak megkérték, vigye át őket a hajójával egy másik szigetre, de ezt az asszony megtagadta. A halottak erre megjósolták, hogy többé senki sem fog feléledni a halála után.
Akadt egy Törpeszarvas-mese is, de nem volt se füle, se farka, mintha a mesélő nagyon halványan emlékezett volna csak a történésekre. A kötet végén viszont, a más gyűjtőktől származó szövegek között, akadt egy igen csinos Törpeszarvas és a Tigris verzió, amiben eddig számomra ismeretlen trükköket is találtam.

Esti mesék fejvadászoknak (Ázsiai kisebbségek meséi 1. - Iban / Tengeri Dajak)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Tudom, hogy még nem fejeztem be a kínai kisebbségek meséit sem, de annyi jó könyv került a kezembe mostanában, hogy muszáj ugrálnom egy kicsit.

The Girl Sudan Painted Like a Gold Ring
Folktales from the Sea Dyaks of Sarawak, Borneo
Theresa Fuller
Bare Bear Media, 2022.

Az Iban (régiesen Tengeri Dajak) nép nagyjából egymillió főt számlál, és Borneó szigetén él a tengerparti Sarawak tartományban és a folyók mentén. Hosszú, sok családot magukba foglaló házakban élnek, és a 19. századig szokásban volt náluk a fejvadászat hagyománya.

A kötet szerzője, Theresa Fuller mesemondó, személyesen keresett meg, hogy recenziós példányt kínáljon fel ebből a hamarosan megjelenő kötetből. Nagyon boldog voltam vele, szeretem a borneói meséket, és dajak gyűjteményt még nem olvastam. A könyvben tíz mese szerepel, de közülük néhány többrészes; ezek végigvonulnak a köteten, két vagy három külön fejezetben a többi mese között. A történetek kulturális hátterét rövid bevezetők magyarázzák, és magukba a mesékbe is sok érdekes részletet szőtt a szerző. Néhány hosszabb meséhez hozzátett saját maga által költött részeket is a női szereplők szemszögéből, de ezeket gondosan megjelölte. Az általa költött részek általában hosszabbak és sokkal "regényesebb" stílusúak voltak, mint a népmesék, de egyébként nagyon gyönyörű szövegek, tele apró, érdekes részletekkel. A könyv végén szószedet és kulturális útmutató is található.

Fénypontok

A címadó mese egyszerre volt költői és lenyűgöző. Hőse, Siu, azok közé a vadászok közé tartozik, akik véletlenül az állatok birodalmába tévednek, és megtanulják, hogy a saját otthonukban ők maguk is emberek. Feleségül veszi a szellemek királyának lányát, aki cserébe azt kéri, soha többé ne öljön madarakat. Amikor megszegi az ígéretét, a felesége elhagyja őt, és Siu egyedül marad a fiával. A vadonban neveli a fiút, míg végül izgalmas és kalandos úton eljutnak a szellemek világába, ahol az immár felnőtt legény bebizonyítja, hogy fél-szellemként és különb az összes nagy hatalmú rokonánál. Az egyik ilyen próba egyébként egy remek búgócsiga-verseny volt.

Szintén másik világba lépett át, tarajos sült követve, a legkisebb fiú Pulang-Gana, ahol a szellemek királyának lányába szeretett bele. Amikor hazatért, és a testvérei továbbra is bántották, mint azelőtt, Pulang-Gana végül a föld istenévé vált, akit mindenkinek tisztelnie kell.

A fejvadászat fontos szerepet kapott a Danjai és a Vértigris Húga című mesében. Itt egy fiatal asszony vértigris martaléka lett, mire férje, Danjai, elindult a tigris nyomában, hogy lefejezze. Átkerülve a tigris birodalmába megismerkedett annak húgával, aki jószívű volt, és segített gonosz bátyját legyőzni a hősnek (és visszaadta a halott felesége fejét is). Közben egymásba is szerettek - ezért Danjai elindult, hogy jegyajándékul emberfejet hozzon a menyasszonyának.

Tetszett az az apokaliptikus történet is, amelyben emberek egy kutyát kínoztak, és ezért rettenetes vihar zúdult rájuk, és egy jószívű család kivételével mindannyian kővé váltak. Hasonló mese szólt két lányról is, akik védtelen állatokat gúnyoltak.

Kapcsolatok

Az ügyeletes trickster itt mindannyiunk kedvenc Törpeszarvasa, akit it Akal Pelandok (Kortalan Törpeszarvas) néven ismernek. Több mese is szólt róla a kötetben: ismerős volt Pelandok és az Óriás esete, amelyben az állatok halfogását ellopó óriást egyedül Törpeszarvas tudta furfanggal legyőzi, és a Pelandok, Számbárszarvas és Disznó is, amely a klasszikus "Törpeszarvas a gödörben" mese változata. Itt a másik két rászedett állat, a gödörből kiszabadulva, Törpeszarvas nyomába eredt, és ő ugyanazokkal a trükkökkel verte át őket, mint Tigrist szokta (darázsfészekkel és óriáskígyóval). Egy harmadik, folytatásos történetben Törpeszarvas és Kikura, a Teknős egymást verték át, és ráadásnak egy majmot és egy medvét is.

MythOff Aquincum: Samhain éjszakája

Több, mint egy éve, hogy utoljára Aquincumban járt a Mítoszok Csatájának csapata. Akkor szép őszi napsütésben, szabadtéren meséltünk görög és római történeteket. Tegnap este egészen másféle rendezvényre látogattunk el: meghívtak minket, hogy hozzunk kelta mítoszokat a múzeum Samhain ("kelta Halloween") ünnepére. Az aquincumi Samhain nagyon klassz dolog, tavaly is jártam ott. Rengeteg ember jön el gyerekestül, lehet tököt faragni, agancsos fejdíszt készíteni, almából jósolni, kelta harcosokkal ismerkedni, szabadulószobázni, tüzet rakni és koncertet hallgatni. Ennek a színes és nyüzsgő estének voltunk idén mi is a résztvevői. Egytől egyig kelta ruhában, ami különösen megadta az alaphangulatot a csapatnak.

A Mítoszok Csatája maga abban a múzeumteremben zajlott, ahol a híres víziorgona kiállítása van. Kicsit szűkös volt a hely, mert több, mint száz ember volt kíváncsi ránk egyszerre, még a falakhoz tapadva is néztek minket. A tömeg némileg elnyelte a hangot, és mikrofon nem került, így aztán mind a heten teli tüdőből, vásári komédiás jelleggel igyekeztünk a történeteinket eljuttatni a lelkes hallgatóság füleihez a szomszéd teremben zajló zsibongáson keresztül. Szép kihívás volt, de mivel sokan végig ottmaradtak, úgy érezzük, sikerrel jártunk. Az első sorban ült egy kupac gyerek is, akiknek külön örültünk, nagyon klassz közönség voltak. (És remélhetőleg nem álltak meg a fejlődésben a mítoszok véresebb részeitől.)

Így zajlottak a körök:

1. kör: Legendás párbajok

Ebben a körben két ír mítosz csapott össze. Részemről Fionn Mac Cumhaill legendájával nyitottam meg az estét, stílszerűen Tara égésének történetével, amit minden Samhain éjszakán kötelező elmesélni, hiszen akkor játszódik. A másik sarokban Lugh és Balor epikus párbaja állt, Gregus László előadásában.

Kérdés: Melyik hőst választanátok inkább bajnokotoknak?

A győztes: Fionn Mac Cumhaill (aki a fiatal hallgató szerint mindenkinél kúlabb...)

2. kör: A király visszatér!

Itt olyan történetek szerepeltek, amelyek - mily meglepő - egy uralkodó visszatéréséről szóltak. Varga-Fogarasi Szilvia az ír Nuada ezüstkarjáról mesélt, és arról, hogy egy legendás orvos segítségével a megcsonkított király hogyan kapta vissza eredeti végtagját. Nagy Enikő cserébe a walesi Mabinogionból hozta el Pwyll és Arawn történetét, amelyben a földi király helyet cserélt egy évre az Alvilág uralkodójával.

Kérdés: Mi lennél szívesebben: legendás orvos, vagy legendás harcos?

A győztes: A többség orvos szeretne lenni inkább, így az ír mítosz győzött

3. kör: Nagy hatalmú istennők

A harmadik kör témáját általános üdvrivalgás fogadta. Elsőként Stenszky Cecília mesélt, szintén a Mabinogionból: Pwyll és Rhiannon házasságáról hallhattunk, amelyben a paripán vágtató istennő elintézte, hogy ahhoz mehessen feleségül, akit ő választott magának. A második mítosz Dala Dániel előadásában hangzott el. Ő Macháról mesélt, az ír istennőről, akit terhesen versenyfutásra kényszerítettek, és ezért szülési fájdalmakkal átkozta meg az ulsteri férfiakat.

Kérdés: Ha Lily (a vendégmesélőnk) főszerepet kapna egy filmben, kit játsszon inkább, Machát vagy Rhiannont?

A győztes: Rhiannon, és vele a walesi mitológia

4. kör: Vendégművész

Amíg a szavazatokat számoltuk és összesítettük, volt egy külön meglepetésünk is a közönség számára. Eljött velünk mesélni Lily Asch, egy mesemondó aki Amerikában született, Skóciában él és tanul mesélni, és az elmúlt évet Magyarországon töltötte, mivel a nagyszülei magyarok, és szeretné megtanulni a nyelvet. Ő angolul mesélt nekünk, méghozzá Jack és a Zöld Ember történetét, amit még a gyerekek is nagy figyelemmel hallgattak.

A díjak is a témához kapcsolódtak: egy antikváriumból beszereztem néhány klasszikus G. Beke Margit könyvet és a Germán, kelta regék és mondákat. Utóbbit kisorsoltuk a közönség tagjai között. Az én nyereményem is gazdára talált egy lelkes hallgatónál, mivel nekem már megvolt otthon egy példányban.

Samhain egyben a kelta újév ünnepe is volt. Az új esztendőben további rendezvényekkel és rengeteg mítosszal készülünk majd! Aki szeretné követni az eseményeket, az immár fel tud iratkozni vadonatúj levelezőlistánkra itt.

Mindenkinek további kellemes őszt kívánunk! :)