A király két felesége: Poligámia és poliamoria a népmesékben

Említettem már, hogy szeretem, ha nagyon speciális mesekutatási témával keres meg valaki? :) 

Ha az ember különböző népek meséit olvassa, nem különösebben akad fenn azokon a történeteken, ahol egy szultánnak, rádzsának, sejknek stb. több felesége van. Olyan kultúrákban, ahogy élő gyakorlat a poligámia, ez nyilván a mesékben is megjelenik, vagy családi háttérként, vagy akár az események mozgatórugójaként (gyakran a féltékenység és a versengés motívumán keresztül). Ebben a bejegyzésben olyan népmeséket, mítoszokat, legendákat gyűjtöttem össze, amelyek érdekes példái a kettőnél több embert tartalmazó mesei párkapcsolatoknak.

Elöljáróban az alapfogalmakról:

Poligámia: több mint két házastársból álló házasság.

Poligünia: a poligámiának az a formája, ahol egy férjnek több felesége van.

Poliandria: a poligámiának az a formája, ahol egy feleségnek több férje van.

Poliamoria: többszerelműség. Kettőnél több partner között kialakított bensőséges kapcsolatrendszer.

Ami NEM poliamoria: A megcsalás. A poliamor kapcsolatok minden résztvevő tudtával és közös megegyezésével jönnek létre. Részletesebben itt tájékozódhattok a fogalmakról.

Mielőtt belevágnék, még egy dolgot le kell szögezni: az, hogy egy mesében valakinek több férje vagy több felesége van, nem feltétlenül jelenti, hogy az adott kultúrában létezik vagy valaha is létezett poligámia (vagy pláne poliamoria, hiszen egy csomó helyen és korban a házasságot teljesen külön kezelték a szerelemtől). Nem ezt próbálom bizonyítani a listával. Inkább érdekes példákat szerettem volna hozni arra, hogyan pottyanhatnak ilyen motívumok a világ különböző népmeséibe. 

És akkor jöjjenek a mesei példák (linkek a címekben):

A lány, akinek három férje volt (spanyol népmese)

Ez tulajdonképpen egy tréfás megoldás egy sok helyen (pl. a székely hagyományban is) ismert dilemma-mesére: mit lehet tenni, ha egy királykisasszony megmentésében három legény együtt vesz részt? A spanyol verzió szerint azt, hogy a lány mindhármukat megkapja férjül. 

Tengöri Hereberi Atyámuram (magyar népmese)

A Rózsa és Ibolya mesetípus egy érdekes csongrádi változata. Mit lehet tenni, ha egy legény elfeledkezik az első feleségéről, és véletlenül még egyszer megházasodik? Például azt, hogy a két feleség összebeszél, és megegyeznek, hogy nekik jó így.

Az álomlátó fiú (görög népmese)

Egy legény álmot lát, de nem hajlandó elárulni senkinek, amíg az be nem teljesedik. Amikor furfangosságával és kitartásával nem csak egy, hanem két királykisasszonyt hódít meg, végül bevallja, hogy az álom pontosan ezt jósolta meg: két rózsával és egy rózsabimbóval (a gyerekük) körülvéve látta magát a királyi trónon. 

Az elátkozott elsőszülött fiú (koreai népmese)

Egy család minden elsőszülött férfi tagján átok ül: az a sorsuk, hogy fiatalon felfalja őket egy vérengző tigris. Egy lány azonban beleszeret a soron következő legénybe, és a barátnőjével együtt sikerül megtörniük az átkot, és elűzni a bestiát. A legény hálából mindkettőjüket feleségül veszi, mert nem hajlandó közülük választani. 

Aranyfa és Ezüstfa (skót népmese)

Hófehérke-verzió. Miután az első királynét a gonosz (édes)anya megmérgezi, a király ismét megházasodik. A második feleség rábukkan a felravatalozott első királynéra, kihúzza a kezéből a mérgezett tövist, és segít neki megszabadulni a gonosz boszorkánytól. A történet végén mindketten a király feleségei maradnak. (Ez a mese benne lesz a következő kötetemben, az érdekes Hófehérke-változatok között). 

A királyfi és a medve (marathi népmese)

Izgalmas történet egy gonosz medve-varázslóról, aki a lánya segítségével csalogatja áldozatait a vadonba, hogy a vérükkel öntözze varázslatos gyümölcsfáit. A lány azonban beleszeret az egyik kiszemelt áldozatba, és segít neki szerezni a ritka gyümölcsből, ami arra kell, hogy a kedvese életét megmenthesse vele. A királyfi végül mindkét lányt feleségül veszi.

Draupadi és az ő öt férje (Mahábhárata)

India leghíresebb eposzának hősei, az öt Pándava fivér, mind ugyanazt az egy lányt veszik feleségül. Ez a motívum végigkíséri a történetet, és olyan apró részleteket is rejt, mint pl. hogy az öt férj mind egy kicsit máshogy viszonyul Draupadihoz. Az egyikük még nőnek is öltözik a kedvéért, hogy tőrbe csaljon egy rossz szándékú herceget. 

A gyöngyöt termő fa (indiai népmese)

Egy királyfi elindul megkeresni egy legendás, gyöngyöt termő fát - amiről kiderül, hogy tulajdonképpen négy tündér átváltozott alakja. A történet végén (miután a testvérei megpróbálják elrabolni a tündéreket, de nem értik meg a fa varázslatos titkát) mind a négyen a feleségei lesznek. 

A három feleség, akik megmentették a férjüket (kongói népmese)

Egy vadásznak három felesége van. Amikor baleset éri a vadonban, a három asszony egyesült erővel menti meg - majd próba elé állítják, hogy megmutassák neki, mind a hárman egyformán fontosak kell, hogy legyenek a számára. 

A végére néhány további példa, amik igazából nem illenek ebbe a kategóriába, de súrolják a téma határait:

Nárdán kisasszony története (azerbajdzsáni népmese)

Ennek a fantasztikus mesének a hősnője hol lány- hol pedig fiúruhában bujkál a rá vadászó gonosz uralkodó elől. Lányként egy kertészlegénybe, fiúként pedig egy királykisasszonyba szeret bele, akik végigkísérik a kalandos úton, míg le nem győzi az összes ellenségét. A végén a kertészlegényhez megy feleségül, de ez máshogy is alakulhatott volna...

A három évszak istensége (thai népmese)

Három égi jóbarát egyszerre szeretne a földre születni, és valahogy hiba csúszik a tervükbe, mert mindhárman ugyanabban a testben landolnak. A történet hőse attól fogva évszakonként változik: egyszer lány, másszor fiú, a harmadik esetben pedig óriás. Mindhárom formájában mindenféle kalandokon megy keresztül, és több családot is alapít. 

A bátor Seventee Bai (indiai népmese)

Nagyon klassz történet, de a végében csalódtam. Egy királyfit két feleségével a vadonba száműznek, és a gyáva fickó magára hagyja a két fiatalasszonyt. Egyikük felveszi a férje ruháit, és királyfiként indul útnak, úgy téve, mintha a másik asszony az ő felesége lenne. Hosszas kalandok során Seventee Bai több újabb királykisasszonyt is megszerez feleségül - de végül az egész pereputtyot átadja ajándékba a hazatérő férjének. Nyeh.

Az éjjeli és a nappali tolvaj (sri lankai népmese)

A világ körül sok helyen (pl. az Ezeregyéjszakában is) ismert mesetípus. Egy asszonynak két férje van, egy éjjeli és egy nappali, akik sohasem találkoznak. Amikor végül kiderül a dolog, a két fickó összeméri a furfangosságát és tolvaj-tudományát, hogy eldöntsék melyiküké legyen a feleség. Nem találtam még olyan verziót, ahol mindketten megmaradnak, pedig érdekes lenne, mert sok változatban kifejezetten barátságos közöttük a mérkőzés. 

Férfi a csónakban (skót népmese)

Tréfás mese, amelyben egy fickó véletlenül nővé változik, családot alapít, anya lesz, és amikor végül visszaváltozik, megtudja, hogy nem telt el semennyi idő a valódi világban, amíg mindez történt. Nem derül ki, álmodta-e vagy a tündérek játszottak vele, mindenesetre gazdagodik egy jó sztorival. 

Sokáig lehetne még sorolni a mesei példákat, de most ezek voltak a legérdekesebbek, amik eszembe jutottak. Ha tudtok még, írjatok!

Kígyók, párducok, szivárványok (Népmesék nyomában a világ körül 199. - Tajvan)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Aboriginal Folk Tales of Taiwan 

Animals, heroes, and heroic adventures 

Charles P. Beaupre 

Edwin Mellen Press, 2008.

A könyvben 44 mese található, 3 fejezetre bontva: Állatok, Hősök, Hősies Kalandok. A történeteket a szerző Tajvan bennszülött közösségeitől gyűjtötte (azoktól, akik nem a kontinensről bevándorolt kínaiak leszármazottai). A bevezető bemutatja Tajvan bennszülött mesehagyományát, és az egyes fejezetek is kapnak saját, rövidebb bevezetőket. Megtudhatjuk például, hogy a Tajvan 23 millió lakosának 2%-át kitevő bennszülöttek régen több alföldi és hegyi népet számoltak, de a kínaiak érkezése az alföldi népeket gyorsan beolvasztotta, így se a kultúrájuk, se a nyelvük nem maradt fenn. A kötet meséi 13 hegyi nép hagyományából származnak (ezeket a mesék végén jelölik is). A fejezetek bevezetői főleg a bennszülött népek és a természet szoros kapcsolatát taglalják. A kötet különösen izgalmas olvasmány volt, rengeteg klassz, számomra teljesen új történetet találtam benne.  

Fénypontok

A kígyóharcosról szóló legenda attól volt különleges, hogy a végére a hős nem veszítette el kígyó jellegét. Épp ellenkezőleg, bár emberek nevelték, kígyó-ősei segítségével megtanult még repüli és alakot váltani is, és hatalmas kígyó formájában szállt szembe a törzs ellenségeivel. Több történet is szólt egyébként a kígyók tiszteletéről. Egy bunun legenda például arról mesélt, hogy régen a kígyók és az emberek barátságban éltek (ma is ugyanaz a szó jelzi a kígyót és a barátot), de egy asszony, akire rábíztak egy gyerek-kígyót, véletlenül megölte a kis állatot, így a szoros barátság véget ért, és csak egy kölcsönös szerződés maradt belőle. Egy másik legenda ellenben hatalmas, gonosz, vízözönt okozó kígyó és egy hősies óriás rák epikus küzdelméről szólt, ami a sziget egész topográfiáját átrendezte. Ennek a történetnek egy másik verziója is szerepelt később a kötetben, ahol a hegyekben rekedt embereket egy hősies varangy és egy feketerigó juttatta tűzhöz az élete kockáztatásával.

Más epikus csatákból sem volt hiány: egy legenda például az emberek és az óriások hosszas háborújáról szólt, amelynek során az emberek rengetegféle taktikát kipróbáltak, míg végül különleges tüzes nyilak segítségével győztek. Szintén több legenda őrizte az emberek és a föld alatt élő "kicsi nép" háborúskodásának emlékét. 

Szépséges (és szomorú) volt a történet a szivárványszínű halakról. Egy lányról szólt, akinek a teste szivárványszínben ragyogott, és a ragyogást nem lehetett elrejteni. A tenger szelleme elrabolta a lányt feleségül, a szülei pedig halakká változtak, és elindultak megkeresni...

Jópofa volt az a történet, amely szerint régen a tűzifa maga jött az emberek házához, és a köles magától sokasodott az edényekben - egészen addig, amíg egy házsártos asszony meg nem sértette őket. Az asszonyból egér lett a történet végére, de az emberek megbocsátottak neki - ezért élhet ma is a házakban. Más átváltozások is szerepeltek a kötetben, egy történetben például két versengő, majd kibékülő fivérből medve és ködfoltos párduc lett. Az utóbbi állat több történetben megjelent: a lukai nép például egy vadászról mesél, akit szelíd párduca vezetett el egy hegyek közötti csodás helyre, ahol aztán új otthont tudott alapítani.

Kapcsolatok

Volt egy nagyon szép verzió a könyvben "a nap keresése" típusú mesékre: itt három harcos indult el, három csecsemővel, hogy lelőjék a napot, ami túl erős volt és felperzselte a földet. Az út sokáig tartott, a harcosok megöregedtek, és a felcseperedett gyerekek teljesítették végül a küldetést: a napot két darabra szakították, azóta van éjszaka és nappal. Egy másik történetben egy fiát gyászoló apa sebezte meg a két nap egyikét, abból lett a hold. Szintén szép volt az édesburgonya eredetmondája, amelyben egy özvegy apa nem akarta élelem nélkül magára hagyni a gyászoló fiát, ezért a sírból felküldte az első burgonyanövényeket.

A kígyóvőlegény a Szépség és a szörnyeteg és a hamis menyasszony mesék keveréke volt. Tetszett, hogy a kígyó-férj nem elátkozott ember volt, hanem valóban kígyó, aki a saját falujában emberként élt a többi kígyóval együtt. Cserébe a nővérének sikerült megölnie az ember-menyasszonyt, és a mese tragikus véget ért. Sok egyéb állatvőlegény is akadt a könyvben, például medve (ez is tragikus véget ért, amikor a felesége rájött, hogy titokban medvévé változik) és kutya (aki viszont emberré változott, megszöktetett egy királylányt, és ő lett a tajvaniak őse). A legérdekesebb természetfeletti menyasszony egy kovakő volt, akit az égiek emberré változtattak egy árva legény kedvéért, de nappal vissza kellett térnie az eredeti formájába. A sztorinak nem volt feloldása, boldogan éltek együtt ezzel a feltétellel. 

Bájos trickster-mese volt Rákocska és Majmocska, akik sorozatosan megpróbálták átverni egymást, de amikor a majom véletlenül komolyan megsérült, a rák a saját szívéből adott egy darabot, hogy megmentse a barátját. Hasonló történet játszódott le egy holló és egy tobzoska között is.

Hova tovább?

Ugrás Mongóliába!

Gyilkos rókák, szerelmes tigrisek (Népmesék nyomában a világ körül 198. - Dél-Korea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales from Korea
Zong In-Sob
Holly International C., 1982.

A könyvben 99 mese található. Az előszóból kiderül, hogy a szerző 1905-ben született, és gyerekkorában rengeteg koreai népmesét hallott családtagoktól és ismerősöktől egyaránt. Később megalapította a Koreai Folklór Egyesületet, hogy felgyűjtsék és megőrizzék a népmeséket a következő generációk számára. A meséket a második világháború után gyűjtötték a szöuli egyetem projektjének keretei között, és a szerző, lévén nyelvész és irodalmár, maga fordította őket angolra. 

A bevezető dicshimnuszokat zeng a koreai kultúráról, történelemről, nyelvről, és híres találmányokról. Minden koreai dolgot világviszonylatban kiemelkedően jónak tart, beleértve a mesehagyományt is. Felsorol rengeteg nem-koreai párhuzamot a kötet meséihez, de kiemeli, hogy a mesék ettől még tipikusan koreaiak. A bevezető szintén hosszasan tárgyalja a különböző mítosz- és mesetípusokat, amik a kötetben megtalálhatók, valamint a koreai sámánizmust, buddhizmust, és hiedelemvilágot. A bevezető végén a szerző utal Észak- és Dél-Korea elválasztására, és arról filozofál, hogy talán egyszer ez is megjelenik majd a népmesékben. 

Fénypontok

A kedvenc koreai mesém természetesen A mesék lelke volt (ez a világ mesemondói között klasszikus darabnak számít, magyarul Mesetarisznya néven fut). Egy fiú nagyon szereti a meséket, de megtartja őket magának, ezért a mesék elhatározzák, hogy bosszút állnak rajta, és kis híján sikerül is nekik. 

Az egyik legjobb eredettörténet arról szólt, hogy régen az emberek random ökörré változtak, és ezért néha véletlenül megették egymást (mármint az emberek az ökröket). Egy fickó felfedezte, hogy ha hagymát eszik, többé nem változik ökörré, és ezzel vége lett az alakváltásnak és a kannibalizmusnak is.

Nagyon szép szerelmes mese volt Yoni és a mostoha története, amelyben egy lányt a mostohája télen zavart ki az erdőbe gyümölcsöt keresni. Yoni találkozott egy Fűzfa nevű fiúval, aki összebarátkozott vele és ellátta gyümölccsel. Amikor a gonosz mostoha megölte a fiút, Yoninak sikerült varázslatos kenőcsökkel újraélesztenie - és kiderült, hogy Fűzfa az eső istensége, aki leszállt a földre segíteni neki. Együtt tértek vissza házaspárként a mennyekbe. Szintén szép, és egyben szomorú volt a Tigrislány története, aki ember alakjában beleszeretett egy legénybe, de nem házasodhattak össze, mert a tigrisnek, aki embert szeret, hamar meg kell halnia. A lány kívánsága az volt, hogy ha már meg kell halnia, a kedvese ölje meg; ezt úgy érte el, hogy rátámadt a király lányára, hogy a legény a halála után megkapja jutalmul a királylányt. Kiemelkedett a szerelmes mesék közül A százlábúlány története, akibe egy halandó férfi szeretett bele (anélkül, hogy tudta volna, hogy százlábú). Különlegesen árnyalt történet vol, mivel a halandónak volt családja, és azután találkozott a lánnyal, hogy szegénysége miatti kétségbeesésében a folyóba ugrott. A lány gondoskodott a családról, és a férfi szerelme megváltotta őt az átoktól, ami miatt a földön kellett élnie.

Tetszett a sztori, amelyikben egy család minden férfi tagja meg volt átkozva, hogy tigris falja fel őket. Végül az egyik elátkozott elsőszülött fiút két okos lány megmentette a sorsától, és ő úgy döntött, hálából mindkettejüket feleségül veszi.

Hátborzongató és izgalmas történet volt a kilencfarkú róka legendája, aki szépséges lánynak álcázta magát, és kilencvenkilenc férfit megölt a csókjával, hogy a mennybe juthasson. A századik azonban túljárt az eszén, és elvette tőle az ékkövet, ami az erejét adta, megszerezve ezzel a föld összes bölcsességét. Szintén gonosz rókaszellemet tartalmazott A hegyi boszorkány és a sárkánykirály izgalmas története, melyben egy gonosz, ezeréves rókaboszorkány átvette az uralmat egy hegy felett a helyi istennőtől, és egy halandó férfi a Sárkánykirály segítségével szállt vele szembe.

Kapcsolatok

A Nap és a Hold születéséről szóló történet a hét kecskegidához hasonlított; két gyereket egy álruhás tigris próbált meg tőrbe csalni, de ők az égbe menekültek előle, és ott munkát kaptak az égiektől, mint Nap és Hold. A mítoszok között akadt egy özönvíz-történet is, a hálás állatok népmesei motívumával ötvözve.

A favágó és a mennyei lány története  madármenyasszony-mese volt, csak itt a férj követte a feleségét az égbe is, miután az visszaszerezte az ellopott ruháját. Aztán visszajött az égből meglátogatni az anyját, leesett a mennyei lóról, a földön ragadt (á la Oisín), és kakassá változott. A kutya és a macska ellenségességének története egy Aladdin-féle varázsgyűrű (varázsmozsár) mese volt, a Zangze-tó legendája pedig egyike azon történeteknek, amelyekben egy zsugori gazdag ember házát büntetésből egy tó fenekére süllyeszti valami égi erő. A két testvér és a tisztviselő története kedvenc "detektív-meséim" típusába tartozott, ahol két éles eszű fickó mindenféle rejtélyeket old meg. A "tündérek ajándéka" történet it goblinokkal játszódott le; a szerencsés legény varázskalapácsot kapott, a mogorva fickónak pedig olyan hosszúra nyújtották a nyelvét, hogy onnantól hídként működött a folyóparton. Végül a szerencsés legény megsajnálta, és a kalapáccsal rendbe hozta a nyelvét. A legény és a tigris egy mókás brémai muzsikusok verzió volt, ahol hősünk egy lányt mentett meg egy tigristől azzal, hogy elbújtatta az útitársait a ház körül. A varázslatos segítők típusát itt négy fogadott testvér képviselte, akik különleges képességeik segítségével legyőztek öt emberevő tigrist. Az egyikük például nagyon sokat tudott pisilni.

Sötétebb történetekhez hasonlított A rókalány és a testvére, amelyben megint csak egy lányról derült ki, hogy titokban emberevő szörnyeteg, és miután az egész falut felfalta, a fivérének sikerült végeznie vele.

Az ügyeletes trickster egy nyúl volt, aki sorozatosan átejtett egy rá vadászó tigrist (pl. a farokkal halászós trükkel). A csapdából kiszabadított hálátlan állat is tigris volt, akit egy bölcs varangy csalt vissza a gödörbe. Érdekeset csavart jól ismert trickster-meséken Zibong története, az inasé, aki folyton átverte a gazdáját, és végül a klasszikus helycserés trükkel azt is elérte, hogy családostul a folyóba ugorjon, hogy a legkisebb lányát elvehesse feleségül. A lány azonban egyáltalán nem örült a bajkeverő férjnek, és bánatában ő is a családja után ugrott. 

Hova tovább?

Tajvanra! 

Trickster a propaganda szolgálatában (Népmesék nyomában a világ körül 197. - Észak-Korea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Észak-Koreából nem sikerült teljes mesegyűjteményt találni, úgyhogy egy nemrég megjelent cikket olvastam el helyette.

Hero of the People: Reimagining the Trickster in North Korea
Charles La Shure
The Journal of American Folklore, Vol. 133, No. 529, pp. 259-284.

A cikk azt mutatja be, hogyan használ az észak-koreai rezsim egy klasszikus koreai trickster-figurát, Kim Sondal nevezetűt, a saját üzenete átadására a régi népmesék újraértelmezésén keresztül. 

A cikk eleje bemutatja magát a trickster archetípust. Utána kapunk egy rövid ismertetőt a koreai tricksterekről is, akiknek a történetei a feudális időkre (14.-19. század)  nyúlnak vissza. Némelyikük a nemesek közé tartozik (ami trickstereknél ritka), némelyikük a furfangos szolgák kategóriájába, a fent említett Kim Sondal pedig valahol a kettő között létezik. 

Kim Sondal történetei nagyon népszerűek Dél-Koreában is, de mivel a karakter eredetileg Pyongyangból származik, az észak-koreai hagyomány különösen magáénak érzi. Ez jó összehasonlítási alapot szolgáltat, hiszen össze lehet a mesék északi és déli verzióit vetni egymással (kíváncsi leszek, a következő könyvben találkozom-e vele). Úgy tűnik, a 90-es évek óta Észak-Koreában tucatjával publikálják a Kim Sondal meséket külön gyűjteményekben és irodalmi adaptációkban is. A cikk következő szakasza az észak-koreai propaganda (és általában a nacionalista rendszerek) és a folklór kapcsolatáról szól. 

A mesék

Dél-Koreában film is készült
Kim Sondalról

Ami magukat a meséket illeti: Kim Sondal legtöbbször szegény földműves, akit a feudális földesurak sanyargatnak. Az egyszerű emberek gyötrelmei mindig megenyhítik a szívét, ezért furfangos módokon bosszút áll a kapzsi nemeseken és a korrupt tisztviselőkön, akiket a mesék rendszeresen disznókhoz hasonlítanak. 

Az egyik mesében Kim Sondal trükkel rávesz egy csomó dölyfös nemesasszonyt, hogy nyilvánosan vallják meg a bűneiket, és szigorúan megbünteti azokat, akik rosszul bántak az alattvalóikkal. Néha a nemesek megpróbálják csapdába csalni, de persze sohasem járnak sikerrel. A szegény, egyszerű emberek annyira szeretik Kim Sondalt, hogy amikor a gazdagok hibájából élelem és szállás nélkül kell bolyongania, megetetik és elszállásolják mindenféle trükk nélkül. 

Jópofának hangzott az a sztori, amelyben Kim Sondal romlott babfőzeléket etetett egy gazdag emberrel úgy, hogy elhitette vele, az "erjesztett bab" különleges csemege. A "hamis jós" szerepében is ő tetszeleg, bár a mese tanulsága itt az, hogy a vallás és a babonaság rossz dolog, és az emberek megtévesztésére való. Van egy másik népszerű sztori is, amelyben a király leromboltatja a  nyilvános vécéket, ezért Kim Sondal arra kényszerül, hogy bekéredzkedjen egy hölgy vécéjébe - és mivel a hölgy pénzt követel tőle, Kim Sondal addig nem jön ki, amíg nem fizetnek neki.

A gyerekeknek szóló későbbi mesegyűjtemények ráerősítenek a szegény emberek szenvedéseire, a földesurak gonoszságára, és Kim Sondal szegények felé tanúsított bőkezűségére (elosztogatja a gazdagoktól kicsalt pénzt). A babonaság kritikája is hangsúlyosabb, és Kim Sondal nyíltan a sámánok ellen fordul (erre a regények még jobban ráerősítenek). Itt már az egész világot akarja megváltoztatni a gazdagok átverésével, és új rendszert építeni, ahol mindenki egyenlő. A gazdagok megjelenésükben is rondábbak, "szinte nem is emberek," a tanulságokat pedig egyértelműen kifejtik minden mesében a gyerekek okulására.

Kapcsolatok

A dél-koreai mesékkel összehasonlítva kitűnik, hogy Kim Sondal délen sokszor csak random embereket ver át - nem gazdagokat, akik megérdemlik -, és ezt általában a saját boldogulása, meggazdagodása érdekében teszi. Sokszor vakokat ver át mindenféle trükkökkel, és míg északon a vakok "gonosz uzsorások" is, délen egyszerűen csak könnyű célpontot szolgáltatnak a trickster számára. Szerzeteseket itt is megtréfál néha, de nem a vallásuk miatt. Sok történet struktúrájában ugyanaz, de Kim Sondal motivációi alapvetően mások.

A cikk szerzője szerint az észak-koreai Kim Sondal, aki kiszolgálja a rendszert, nem nevezhető tricksternek, mert hiányzik belőle a mindenféle szabályt áthágó, ambivalens karakter. Inkább valamiféle propaganda-kultúrhős lett belőle, amire minden újabb kiadás ráerősít. 

Hova tovább?

Dél-Koreába!

Kitsune, tanuki, és egyéb japán klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 196. - Japán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Japanese folk tales
Yanagita Kunio
Tokyo News Service, 1954.

A kötet 108 japán népmesét tartalmaz, melyeket egy országos mesegyűjtő kampány anyagából válogattak. A gyűjtés történetét a rövid bevezetőből ismerhetjük meg. Az előszó kifejezetten a gyerekeket szólítja meg, mint a mesék letéteményeseit; érthető nyelven magyarázza el, hogyan működik a szájhagyomány. A kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek az ország minden területén hasonló formában megtalálhatók, néhány kivételtől eltekintve.

Az egyes mesék címeit japánul (latin betűkkel és japán írásmóddal) is feltüntetik, és a legtöbbnél megjelölik a várost vagy régiót, ahol gyűjtötték. Az idegen kifejezésekhez, nevekhez és szokásokhoz lábjegyzetek tartoznak. A mesék témakörök szerint követik egymást; néha több hasonló is szerepel rövid füzérek formájában.  

Fénypontok

Nagyon tetszett A hegyi szellem tegeze, amely egy vak énekmondóról szólt, aki eltéved a hegyek között. Szép énekéért cserébe a hegyi szellem különböző fura, misztikus módokon gondoskodott róla, hogy ne maradjon éhesen, és megtalálja a helyes utat. Szintén tetszett, és a görög Arión legendájára emlékeztetett Kosai Osho és a tengeri teknősök esete; a jószívű pap megmentett négy hatalmas tengeri teknőst a halászoktól, és ezért azok cserébe megmentették őt, amikor kalózok támadtak a hajójára. Szintén hálás állat játszotta a főszerepet a Majom Masamune nevű kard legendájában, amelyben két jószívű hírnök megmentett egy majmot egy óriási poliptól, és az állat egy értékes kardot adott nekik cserébe. 

Szerettem a varázslatos átváltozásokról szóló történeteket, például azt, amikor egy fenyőfa lánnyá változott, és Matsuko néven indult zarándoklatra; vagy amikor egy aligátorteknős megmondta az őt foglyul ejtő halásznak, hogy másnapra úgyis ki fog szabadulni... Különlegesen szép volt az a mese, ahol egy öregember olyan csuklyát kapott, ami segített neki hallani az állatok és a növények beszédét. Felfedezett egy farönköt, ami nem tudott kiszáradni, de kinőni sem, mert az emberek mindig visszavágták - és megfigyelte, hogy éjszakánként más fák látogatóba jártak hozzá, hogy vigasztalják. 

Sok mesében bukkantak fel sárkányok. Az egyikben egy szamurájt hívott el a tengeri sárkánykirály, hogy íjásztudományával segítsen legyőzni egy gonosz óriáskígyót - cserébe pedig harangot adományozott neki a templomához. Természetesen nem létezik japán mesegyűjtemény különféle szellemek és démonok nélkül, akik közül bőven akadt ebben a könyvben is. Yama-haha egy halandó asszonynak álcázott démon, akinek a haja alatt, a feje hátulján is van egy szája, és gyanútlan férje kalandos úton tudott csak megszabadulni tőle (néhány tavaszi virág segítségével). 

Szintén benne volt a gyűjteményben a bájos és klasszikus Dzsizó-szobrocskák legendája az újévi kalapokkal, és volt egy változat a Rizsgombóc történetére is (ez az egyik könyvemben is szerepel), csak itt nem anyóka, hanem apóka merészkedett az alvilági démonok közé egy rizsgombóc nyomában - és utána egy irigy szomszédja is, aki megjárta. Többévi keresgélés után itt végre megtaláltam azt a mesét, ahol egy emberfelettien erős lány, Oiko, képez ki egy birkózót a versenyére; ez képeskönyv formájában híres, de a népmesei változatot nem leltem sehol...

Megható volt az öregember története, aki egy tavaszi mezőn véletlenül egy fiatal lány csontvázába botlott, és segített a lány szellemének megtalálni a családját és az örök békét.

Kapcsolatok

A majom, a macska és a patkány története az Aladdin-féle varázsgyűrű mesékre emlékeztetett, míg A majomvőlegény Szépség és szörnyetegnek indult... amíg a majomnak elígért lány bele nem lökte a "vőlegényt" egy folyóba. Akadt Hamupipőke (Komebukuro és Awabukuro) is, amiben tetszett, hogy a szegény lánynak a barátai segítettek elvégezni a mostoha által rábízott feladatot. Előkerült megint az a történet, amelyben valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbakra cserél (egy szalmaszállal indult a sztori), valamint akadt több klasszikus "eladott álom" mese, alvó emberek szájából kirepülő szitakötőkkel. A "tündérek ajándéka" történet itt két öregemberrel játszódott le, akik közül az egyikre arany, a másikra szurok hullott; illetve két pappal, akik démonokkal táncoltak éjszaka. Míg az egyiknek elvették a kelést az arcáról a démonok, addig a másodiknak megduplázták. Akadt egy híresen erős birkózó is, aki Toldi módjára ekerúddal (és a hozzá kötött lóval) mutatta meg valakinek az útirányt.

A trickster-történetek között sok volt az ismerős. A "farokkal halászás" trükköt egy medve játszotta el szegény majommal, és azóta is rövid a majmok farka. Szerepelt az egyik legismertebb japán mese, A majom mája is, melyben egy furfangos majom szabadult meg a Sárkánykirály víz alatti palotájából azzal, hogy otthon hagyta a máját (amit egy terhes királyné meg akart enni). A szökésért a medúzát okolták (aki elszólta magát), és büntetésből megfosztották minden csontjától. 

Az állatok közötti versenyfutás a borz és a sárcsiga között zajlott le, az utóbbi javára. Volt egy mókásabb változata is, melyben egy majom és egy ökörbéka futottak versenyt egy domboldalon leguruló edény süteményért. A majom gyorsabb volt, de nem vette észre, hogy a sütemény kiesett az edényből, így azt a béka fogyasztotta el. Előkerült az a sztori is, ahol egy csomó ember egymásnak passzolgatott egy hullát, mint az Ezeregyéjszakában, egy Okos Yasohachi nevű trickster segítségével.

Természetesen szerepelt a gyűjteményben több kitsune (rókatündér) és tanuki (nyestkutya, bár az angol szövegben hibásan borznak fordították) mese is. Nagyon tetszett például az, amelyben egy Kongo-in nevű pap viccből megijesztett egy rókát - aki úgy állt rajta bosszút, hogy elhitette a többi pappal, hogy Kongo-in maga kitsune. Egy másik sztoriban emberünk annyira biztos volt benne, hogy őt sose fogják a rókák átverni... hogy a rókák ezt használták ki az átveréséhez, és mire észbe kapott, papi fogadalmat tett, és a haját is leborotválták. Bájos volt a sztori, amelyben egy kezdő róka szamurájnak próbálta álcázni magát, de az arca szőrös maradt - később pedig együtt nevetett az emberekkel a ballépésen. Mókás volt az a történet is, melyben két tanuki versenyzett egymással, ki tud jobb illúziót alkotni - és egyikük egy valódi díszmenetet nézett illúziónak. 

Hova tovább?

Észak-Koreába!