2021. január 2., szombat

Kitsune, tanuki, és egyéb japán klasszikusok (Népmesék nyomában a világ körül 196. - Japán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Japanese folk tales

Yanagita Kunio
Tokyo News Service, 1954.

A kötet 108 japán népmesét tartalmaz, melyeket egy országos mesegyűjtő kampány anyagából válogattak. A gyűjtés történetét a rövid bevezetőből ismerhetjük meg. Az előszó kifejezetten a gyerekeket szólítja meg, mint a mesék letéteményeseit; érthető nyelven magyarázza el, hogyan működik a szájhagyomány. A kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek az ország minden területén hasonló formában megtalálhatók, néhány kivételtől eltekintve.
Az egyes mesék címeit japánul (latin betűkkel és japán írásmóddal) is feltüntetik, és a legtöbbnél megjelölik a várost vagy régiót, ahol gyűjtötték. Az idegen kifejezésekhez, nevekhez és szokásokhoz lábjegyzetek tartoznak. A mesék témakörök szerint követik egymást; néha több hasonló is szerepel rövid füzérek formájában.  

Fénypontok

Nagyon tetszett A hegyi szellem tegeze, amely egy vak énekmondóról szólt, aki eltéved a hegyek között. Szép énekéért cserébe a hegyi szellem különböző fura, misztikus módokon gondoskodott róla, hogy ne maradjon éhesen, és megtalálja a helyes utat. Szintén tetszett, és a görög Arión legendájára emlékeztetett Kosai Osho és a tengeri teknősök esete; a jószívű pap megmentett négy hatalmas tengeri teknőst a halászoktól, és ezért azok cserébe megmentették őt, amikor kalózok támadtak a hajójára. Szintén hálás állat játszotta a főszerepet a Majom Masamune nevű kard legendájában, amelyben két jószívű hírnök megmentett egy majmot egy óriási poliptól, és az állat egy értékes kardot adott nekik cserébe. 
Szerettem a varázslatos átváltozásokról szóló történeteket, például azt, amikor egy fenyőfa lánnyá változott, és Matsuko néven indult zarándoklatra; vagy amikor egy aligátorteknős megmondta az őt foglyul ejtő halásznak, hogy másnapra úgyis ki fog szabadulni... Különlegesen szép volt az a mese, ahol egy öregember olyan csuklyát kapott, ami segített neki hallani az állatok és a növények beszédét. Felfedezett egy farönköt, ami nem tudott kiszáradni, de kinőni sem, mert az emberek mindig visszavágták - és megfigyelte, hogy éjszakánként más fák látogatóba jártak hozzá, hogy vigasztalják. 
Sok mesében bukkantak fel sárkányok. Az egyikben egy szamurájt hívott el a tengeri sárkánykirály, hogy íjásztudományával segítsen legyőzni egy gonosz óriáskígyót - cserébe pedig harangot adományozott neki a templomához. Természetesen nem létezik japán mesegyűjtemény különféle szellemek és démonok nélkül, akik közül bőven akadt ebben a könyvben is. Yama-haha egy halandó asszonynak álcázott démon, akinek a haja alatt, a feje hátulján is van egy szája, és gyanútlan férje kalandos úton tudott csak megszabadulni tőle (néhány tavaszi virág segítségével). 
Szintén benne volt a gyűjteményben a bájos és klasszikus Dzsizó-szobrocskák legendája az újévi kalapokkal, és volt egy változat a Rizsgombóc történetére is (ez az egyik könyvemben is szerepel), csak itt nem anyóka, hanem apóka merészkedett az alvilági démonok közé egy rizsgombóc nyomában - és utána egy irigy szomszédja is, aki megjárta. Többévi keresgélés után itt végre megtaláltam azt a mesét, ahol egy emberfelettien erős lány, Oiko, képez ki egy birkózót a versenyére; ez képeskönyv formájában híres, de a népmesei változatot nem leltem sehol...
Megható volt az öregember története, aki egy tavaszi mezőn véletlenül egy fiatal lány csontvázába botlott, és segített a lány szellemének megtalálni a családját és az örök békét.

Kapcsolatok

A majom, a macska és a patkány
története az Aladdin-féle varázsgyűrű mesékre emlékeztetett, míg A majomvőlegény Szépség és szörnyetegnek indult... amíg a majomnak elígért lány bele nem lökte a "vőlegényt" egy folyóba. Akadt Hamupipőke (Komebukuro és Awabukuro) is, amiben tetszett, hogy a szegény lánynak a barátai segítettek elvégezni a mostoha által rábízott feladatot. Előkerült megint az a történet, amelyben valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbakra cserél (egy szalmaszállal indult a sztori), valamint akadt több klasszikus "eladott álom" mese, alvó emberek szájából kirepülő szitakötőkkel. A "tündérek ajándéka" történet itt két öregemberrel játszódott le, akik közül az egyikre arany, a másikra szurok hullott; illetve két pappal, akik démonokkal táncoltak éjszaka. Míg az egyiknek elvették a kelést az arcáról a démonok, addig a másodiknak megduplázták. Akadt egy híresen erős birkózó is, aki Toldi módjára ekerúddal (és a hozzá kötött lóval) mutatta meg valakinek az útirányt.
A trickster-történetek között sok volt az ismerős. A "farokkal halászás" trükköt egy medve játszotta el szegény majommal, és azóta is rövid a majmok farka. Szerepelt az egyik legismertebb japán mese, A majom mája is, melyben egy furfangos majom szabadult meg a Sárkánykirály víz alatti palotájából azzal, hogy otthon hagyta a máját (amit egy terhes királyné meg akart enni). A szökésért a medúzát okolták (aki elszólta magát), és büntetésből megfosztották minden csontjától. 
Az állatok közötti versenyfutás a borz és a sárcsiga között zajlott le, az utóbbi javára. Volt egy mókásabb változata is, melyben egy majom és egy ökörbéka futottak versenyt egy domboldalon leguruló edény süteményért. A majom gyorsabb volt, de nem vette észre, hogy a sütemény kiesett az edényből, így azt a béka fogyasztotta el. Előkerült az a sztori is, ahol egy csomó ember egymásnak passzolgatott egy hullát, mint az Ezeregyéjszakában, egy Okos Yasohachi nevű trickster segítségével.
Természetesen szerepelt a gyűjteményben több kitsune (rókatündér) és tanuki (nyestkutya, bár az angol szövegben hibásan borznak fordították) mese is. Nagyon tetszett például az, amelyben egy Kongo-in nevű pap viccből megijesztett egy rókát - aki úgy állt rajta bosszút, hogy elhitette a többi pappal, hogy Kongo-in maga kitsune. Egy másik sztoriban emberünk annyira biztos volt benne, hogy őt sose fogják a rókák átverni... hogy a rókák ezt használták ki az átveréséhez, és mire észbe kapott, papi fogadalmat tett, és a haját is leborotválták. Bájos volt a sztori, amelyben egy kezdő róka szamurájnak próbálta álcázni magát, de az arca szőrös maradt - később pedig együtt nevetett az emberekkel a ballépésen. Mókás volt az a történet is, melyben két tanuki versenyzett egymással, ki tud jobb illúziót alkotni - és egyikük egy valódi díszmenetet nézett illúziónak. 

Hova tovább?
Észak-Koreába!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése