Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Yanagita Kunio
Tokyo News Service, 1954.
A kötet 108 japán népmesét tartalmaz, melyeket egy országos mesegyűjtő kampány anyagából válogattak. A gyűjtés történetét a rövid bevezetőből ismerhetjük meg. Az előszó kifejezetten a gyerekeket szólítja meg, mint a mesék letéteményeseit; érthető nyelven magyarázza el, hogyan működik a szájhagyomány. A kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek az ország minden területén hasonló formában megtalálhatók, néhány kivételtől eltekintve.
Az egyes mesék címeit japánul (latin betűkkel és japán írásmóddal) is feltüntetik, és a legtöbbnél megjelölik a várost vagy régiót, ahol gyűjtötték. Az idegen kifejezésekhez, nevekhez és szokásokhoz lábjegyzetek tartoznak. A mesék témakörök szerint követik egymást; néha több hasonló is szerepel rövid füzérek formájában.
Nagyon tetszett A hegyi szellem tegeze, amely egy vak énekmondóról szólt, aki eltéved a hegyek között. Szép énekéért cserébe a hegyi szellem különböző fura, misztikus módokon gondoskodott róla, hogy ne maradjon éhesen, és megtalálja a helyes utat. Szintén tetszett, és a görög Arión legendájára emlékeztetett Kosai Osho és a tengeri teknősök esete; a jószívű pap megmentett négy hatalmas tengeri teknőst a halászoktól, és ezért azok cserébe megmentették őt, amikor kalózok támadtak a hajójára. Szintén hálás állat játszotta a főszerepet a Majom Masamune nevű kard legendájában, amelyben két jószívű hírnök megmentett egy majmot egy óriási poliptól, és az állat egy értékes kardot adott nekik cserébe. 
Szintén benne volt a gyűjteményben a bájos és klasszikus Dzsizó-szobrocskák legendája az újévi kalapokkal, és volt egy változat a Rizsgombóc történetére is (ez az egyik könyvemben is szerepel), csak itt nem anyóka, hanem apóka merészkedett az alvilági démonok közé egy rizsgombóc nyomában - és utána egy irigy szomszédja is, aki megjárta. Többévi keresgélés után itt végre megtaláltam azt a mesét, ahol egy emberfelettien erős lány, Oiko, képez ki egy birkózót a versenyére; ez képeskönyv formájában híres, de a népmesei változatot nem leltem sehol...
A majom, a macska és a patkány története az Aladdin-féle varázsgyűrű mesékre emlékeztetett, míg A majomvőlegény Szépség és szörnyetegnek indult... amíg a majomnak elígért lány bele nem lökte a "vőlegényt" egy folyóba. Akadt Hamupipőke (Komebukuro és Awabukuro) is, amiben tetszett, hogy a szegény lánynak a barátai segítettek elvégezni a mostoha által rábízott feladatot. Előkerült megint az a történet, amelyben valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbakra cserél (egy szalmaszállal indult a sztori), valamint akadt több klasszikus "eladott álom" mese, alvó emberek szájából kirepülő szitakötőkkel. A "tündérek ajándéka" történet itt két öregemberrel játszódott le, akik közül az egyikre arany, a másikra szurok hullott; illetve két pappal, akik démonokkal táncoltak éjszaka. Míg az egyiknek elvették a kelést az arcáról a démonok, addig a másodiknak megduplázták. Akadt egy híresen erős birkózó is, aki Toldi módjára ekerúddal (és a hozzá kötött lóval) mutatta meg valakinek az útirányt.
Természetesen szerepelt a gyűjteményben több kitsune (rókatündér) és tanuki (nyestkutya, bár az angol szövegben hibásan borznak fordították) mese is. Nagyon tetszett például az, amelyben egy Kongo-in nevű pap viccből megijesztett egy rókát - aki úgy állt rajta bosszút, hogy elhitette a többi pappal, hogy Kongo-in maga kitsune. Egy másik sztoriban emberünk annyira biztos volt benne, hogy őt sose fogják a rókák átverni... hogy a rókák ezt használták ki az átveréséhez, és mire észbe kapott, papi fogadalmat tett, és a haját is leborotválták. Bájos volt a sztori, amelyben egy kezdő róka szamurájnak próbálta álcázni magát, de az arca szőrös maradt - később pedig együtt nevetett az emberekkel a ballépésen. Mókás volt az a történet is, melyben két tanuki versenyzett egymással, ki tud jobb illúziót alkotni - és egyikük egy valódi díszmenetet nézett illúziónak.
Fénypontok
Szerettem a varázslatos átváltozásokról szóló történeteket, például azt, amikor egy fenyőfa lánnyá változott, és Matsuko néven indult zarándoklatra; vagy amikor egy aligátorteknős megmondta az őt foglyul ejtő halásznak, hogy másnapra úgyis ki fog szabadulni... Különlegesen szép volt az a mese, ahol egy öregember olyan csuklyát kapott, ami segített neki hallani az állatok és a növények beszédét. Felfedezett egy farönköt, ami nem tudott kiszáradni, de kinőni sem, mert az emberek mindig visszavágták - és megfigyelte, hogy éjszakánként más fák látogatóba jártak hozzá, hogy vigasztalják.
Sok mesében bukkantak fel sárkányok. Az egyikben egy szamurájt hívott el a tengeri sárkánykirály, hogy íjásztudományával segítsen legyőzni egy gonosz óriáskígyót - cserébe pedig harangot adományozott neki a templomához. Természetesen nem létezik japán mesegyűjtemény különféle szellemek és démonok nélkül, akik közül bőven akadt ebben a könyvben is. Yama-haha egy halandó asszonynak álcázott démon, akinek a haja alatt, a feje hátulján is van egy szája, és gyanútlan férje kalandos úton tudott csak megszabadulni tőle (néhány tavaszi virág segítségével).
Megható volt az öregember története, aki egy tavaszi mezőn véletlenül egy fiatal lány csontvázába botlott, és segített a lány szellemének megtalálni a családját és az örök békét.
Kapcsolatok
A trickster-történetek között sok volt az ismerős. A "farokkal halászás" trükköt egy medve játszotta el szegény majommal, és azóta is rövid a majmok farka. Szerepelt az egyik legismertebb japán mese, A majom mája is, melyben egy furfangos majom szabadult meg a Sárkánykirály víz alatti palotájából azzal, hogy otthon hagyta a máját (amit egy terhes királyné meg akart enni). A szökésért a medúzát okolták (aki elszólta magát), és büntetésből megfosztották minden csontjától.
Az állatok közötti versenyfutás a borz és a sárcsiga között zajlott le, az utóbbi javára. Volt egy mókásabb változata is, melyben egy majom és egy ökörbéka futottak versenyt egy domboldalon leguruló edény süteményért. A majom gyorsabb volt, de nem vette észre, hogy a sütemény kiesett az edényből, így azt a béka fogyasztotta el. Előkerült az a sztori is, ahol egy csomó ember egymásnak passzolgatott egy hullát, mint az Ezeregyéjszakában, egy Okos Yasohachi nevű trickster segítségével.
Hova tovább?
Észak-Koreába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése