Még több mese karantén idejére

Egy hete írtam egy bejegyzést népmesékről, amik karantén idejére szólnak begubózásról, otthon maradásról, és legfőképp reményről. Mivel népszerű bejegyzés volt, írtam egy folytatást, még több mesével. Íme!
Vigyázzatok magatokra és egymásra, adjátok tovább a meséket!

(Megjegyzés: Ez a bejegyzés megint csak az angol blogom magyar fordítása. Az angol nyelvű források itthonról, főleg karanténból sokszor nehezen elérhetők, ezért ha valaki kíváncsi valamelyikre, de nem találja, szóljatok!)

Tűz a hegytetőn (Etiópia)

Nagyon elterjedt mesetípus, a Comore-szigetektől Boszniáig sok helyen találkoztam vele. Egy rabszolga úgy akarja megváltani a szabadságát, hogy fogadást köt a gazdájával: kibír egy éjszakát egyedül, meztelenül egy jeges hideg hegytetőn. Egy jó barátja tüzet gyújt a szomszédos hegytetőn, hogy ezzel jelezze neki, vele virraszt és gondol rá. A tüzet nézve a rabszolga átvészeli az éjszakát, de a gazdája azt állítja, csalt, mert a távoli tűz melegítette. A barátok egy bölcshöz fordulnak segítségért, aki furfangos módon ismerteti el a gazdával, hogy a távoli tűz nem volt csalás.
Rakjunk mi is távoli tüzeket, és jelezzük, hogy gondolunk egymásra! :)

A zajos ház (Zsidó mese)

Nemrég összeszedtem a forrásait az angol blogomon a StorySpotting sorozatban. Nagyon ismert mese, rengeteg változatban és feldolgozásban létezik. Egy embert idegesít a sok zaj a házában, és egy bölcs rabbihoz (vagy öregasszonyhoz) fordul tanácsért. A rabbi azt mondja neki, vigye be az állatait a házba. A káosz és a zsúfoltság minden állattal egyre nagyobb és mókásabb lesz, míg végül a rabbi azt mondja a kétségbeesett embernek, vigye ki az állatokat. Csodák csodája: a háztartás ezután csendesnek és békésnek hat!

A Gob Ny Ooyl-i sellő (Man-sziget)

Egy halász összebarátkozik egy sellővel, aki "szárazföldi tojásokért" (almáért) cserébe megtölti a hálóit hallal. A barátságuk töretlen egészen addig, míg egy nap a halász elindul világot látni. Hogy a sellő ezek után se maradjon alma nélkül, fákat ültet egy patak mellé, hogy a víz elvigye a hulló almákat a tengerig.
Mi is eregessük szépen az almákat egymásnak, ha távolról is!

A görögdinnye legendája (Vietnam)

Egy vihar után kisfiút találnak a tengerparton, akit a császár örökbe fogad. Felnőve a fiú beleszeret az uralkodó egyik lányába, és összeházasodik vele. Rossz nyelvek azt súgják a császárnak, hogy a fiú nem hálás a sok ajándékért, amit kapott - erre az após begurul, és egy lakatlan szigetre száműzi a házaspárt, két szolgával. A négy számkivetett azonban nem esik kétségbe: otthont teremtenek maguknak a szigeten, sőt mi több, felfedezik a görögdinnyét, és meggazdagodnak belőle.

Megtölteni a teret (Több kultúrából)

Egy apa kihívás elé állítja három gyermekét: töltsék meg a házat (avagy egy pajtát) valamivel, amit egy garasért vesznek. A két idősebb elbukik, amikor szalmával, homokkal, vagy tollal próbálkoznak. A legkisebb gyertyát vásárol, és bevilágítja vele a házat. Más változatokban hangszert vesz, és megtölti a házat zenével - bizonyítván, hogy kis költségvetésből is meg lehet tölteni egy házat vidámsággal.

A koponya (Tirol)

Egy árva lányt elkerget a nagynénje otthonról, és egy erdő mélyén magányos kastélyhoz téved. A kastélyban egy női koponya lakik. A lány és a koponya összebarátkoznak és együtt palacsintáznak. Éjszakánként egy fejetlen csontváz próbálja meg elrabolni a koponyát, de a lány magához öleli és addig védelmezi, míg megtörik az átok.

A madarak nővére (Roma mese)

Nem tudom, valóban népmese-e, vagy pedig népmesén alapuló irodalmi alkotás (egy népmesegyűjtemény előszavában találtam), mindenesetre nagyon szép. Egy lányról szól, aki a ruhája színein keresztül beszél a madarakhoz. Amikor egy boszorkány elrabolja, a madarak tollakat hordanak neki a toronyba, amikből szárnyakat készít magának, és elrepül a fogságból.
Gyűjtögessük mi is a tollainkat, amíg majd újra repülhetünk :)

A kádár és a sárkányok (Svájc)

Bájos legenda egy kádármesterről, aki eltéved télen a hegyekben, és két hibernáló sárkány barlangjában tölti a hideg hónapokat. Amikor eljön a tavasz, a sárkányok kirepülnek, és a kádár a hátukon hazautazik. (Az eredeti verzióban a történet végén a fickó meghal, mert hozzászokott a szervezete a sárkányeledelhez. Nyilván én nem így szoktam mesélni...)

Miért alszik téli álmot a medve? (Afrikai-amerikai mese)

Medve folyton zaklatja a kisebb állatokat, míg végül egy nap rátalálnak, amikor egy üreges fatörzsben alszik. Az állatok betapasztják a fatörzs nyílásait, a medve pedig kényelmesen átalussza benne az egész telet. Annyira megtetszik neki a dolog, hogy azóta is alszik minden télen, és békén hagyja a többieket.

Gobhaun Saor fia lerövidíti az utat (Írország)

Egy fiatalembertől azt kéri az apja, rövidítse le az előttük álló utat. Hosszas gondolkodás után (a felesége segítségével) rájön, hogy ha mesél, akkor az idő repül, az út pedig rövidebbnek tűnik.
Meséljünk, hogy teljen az idő! :)

Rókák és hiénák (Népmesék nyomában a világ körül 161. - Dzsibuti)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Kép innen

Dzsibutiból sajnos megint csak nem sikerült könyvhöz vagy online mesegyűjteményhez jutnom, ezért úgy döntöttem, olvasok egy csokor mesét az Afar népcsoport hagyományából, akik leginkább Etiópia és Dzsibuti területén élnek. 

Tizennégy afar mesét találtam ezen a honlapon. A 90-es években gyűjtötték őket az afar szájhagyományból Etiópia Dzsibutival határos területein.

Fénypontok

A négy testvér és a hiénák történetében négy fiút hiénák támadtak meg az erdőben. Mind a négyük valaki másba helyezte a bizalmát: az egyik Istenbe, a másik a családjába, a harmadik az Anyaföldbe, a negyedik pedig megpróbált a hiénák jó szívében bizakodni. Nyilván a negyediket megették. Hasonlóan kicsit szomorú volt a hiéna és a szamár története, amelyben a szamár csodálta a hiénát és a barátja akart lenni, a hiéna viszont meg akarta enni a szamarat.
Nagyon klassz, kerek történet szólt egy okos lányról, aki egy ugyanolyan okos herceghez ment feleségül mindenféle találóskérdés-párbajok után, és még álruhában is felismerte a férjét. A mese végén a banditák által megölt férj még egy utolsó üzenetet küldött a feleségének, hogy igazságot tudjon szolgáltatni a gyilkosság ügyében.

Kapcsolatok

Volt egy klasszikus trickster-sztori amelyben három utazó eldöntötte, azé lesz az útravalójuk, aki a legszebbet álmodja (és míg ketten aludtak, a harmadik megette a kaját). Megint előkerült egy haszontalan dolgokat egyre nagyobb dolgokra cserélő bajkeverő is, aki azonban a történet végére túllőtt a célon, és kipusztította az egész családját.
Az ügyeletes trickster a róka volt; amikor az oroszlán ellopott egy borjút, és elhíresztelte, hogy az ő bikája szülte, a róka volt az, aki helyretette a csalást. Hasonló ügyben győzött a hiéna felett is. Gyors észjárása máskor is megmentette az oroszlántól, például amikor az élete és a kajája között kellett választania...

Hova tovább?
Szomáliába!

Hogyan mentették meg az asszonyok Guam szigetét (Feminista Multikulti Népmesék 13.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Guam (Mikronézia)

A történet

Kép innen

Guam lakói magukra haragítják a természet szellemeit, ezért egy napon arra ébrednek, hogy valami szörnyeteg hatalmas darabokat harap ki a szigetből. Hamar megfigyelik, hogy a szörnyeteg egy óriási palakse (papagájhal), de hiába erednek a nyomába, nem tudják elkapni, mert mindig titokzatos módon eltűnik. A férfiak tanácskozásra gyűlnek össze, de a nőket nem engedik be, és azt sem hagyják nekik, hogy segítsenek elfogni a halat - mondván, hogy az a férfiak dolga.
A nők külön tanácsot tartanak, és tervet kovácsolnak: mindannyian levágják a hajukat, és közös erővel hálót készítenek belőle. Az egyik lány felfedezi, hogy az öböl vizén olyan narancshéjak úszkálnak, amivel a túlparti asszonyok mossák a hajukat - vagyis alagút lehet a sziget két oldala között, ott bujkálhat a hal. Ki is vetik a hálót, és elkapják a szörnyeteget, amit aztán egyesült erővel (és most már a férfiak segítségével) vonszolnak partra. A sziget megmenekül.

Mitől feminista?

Egyike azon ritka hagyományos történeteknek, melyekben a nők közösségként lépnek fel. Míg a férfiak a veszélyhelyzetben a háttérbe szorítják őket - nem engedik be a tanácsra, nem engedik részt venni a vadászatban - addig ők maguk között alternatív megoldásokon kezdenek töprengeni, mivel látják, hogy a a direkt támadás nem célravezető. A női közösség tanácskozik, meghallgat mindenkit (a történet változataiban öregasszonyok és kislányok is szóhoz jutnak), és többen együtt, összeadott tudásukkal jutnak el a megoldásig. Valaki felfedezi a narancshéjakat (megfigyelés); valaki felismeri, honnan vannak (ismeretek); valaki rájön, hogy mit jelentenek (összefüggések); valaki tanácsot ad a cselekvésre (stratégia); valaki javaslatot tesz az eszközökre (gyakorlatiasság); és végül mindannyian együtt, a saját hajukat hozzáadva a munkához készítik el a hálót, és együtt is fogják meg vele a halat. A guami asszonyok a jól működő csapatmunka és a támogató közösség mintaképei. A történet végére pedig a férfiak is beállnak hálót húzni, és elismerik, hogy hiba volt a nőket kizárni a probléma megoldásából.

Kép innen

Amit érdemes átgondolni

Ha mesélem ezt a történetet, el szoktam magyarázni néhány dolgot: például hogy ma hogyan néz ki Guam szigete (a két öböllel a két oldalán), vagy hogy mi az a palakse.

Források

Eve Grey: Legends of Micronesia (Department of Education, 1951.)
Bo Flood, William Flood, Beret E. Strong: Micronesian Legends (Bess Press, 2002.)
Bo Flood, William Flood, Beret E. Strong: Pacific Island Legends (Bess Press, 1999.)
Evelyn Flores, Emelihter Kihleng: Indigenous Literatures from Micronesia (University of Hawaii Press, 2019.)
Lawrence J. Cunningham, Janice J. Beaty: A history of Guam (Bess Press, 2001.)
https://www.guampedia.com/how-the-young-maidens-saved-guam-folktale/

Megjegyzés

Remek történet ember és természet kapcsolatáról, így környezettudatos mesemondó alkalmakon sokszor szoktam mesélni.

Népmesék karantén idején

(Megjegyzés: Ez a lista először az angol nyelvű blogomon jelent meg, és kérésre most lefordítom magyarra is. A linkelt források viszont jórészt angolul vannak. Mivel az angol források sokszor itthonról nehezen elérhetők, főleg karanténból, ha valaki nem találja valamelyiket, szóljatok!)

Nagyjából egy évvel ezelőtt a klímaváltozáshoz kapcsolódó meséket gyűjtöttem. Néhány hete írtam listát olyan mesékről is, amik reményt adnak nehéz időkben. Népszerű bejegyzés volt, és sokan meg is köszönték. Nos, azóta eltelt néhány hét, és a világ hirtelen megváltozott; én körülbelül egy hete nem hagytam el a lakást, és rengeteg időm van írni. Úgy döntöttem, csinálok egy újabb listát. Ezek a listák a bezárkózásról, a begubózásról, és a várakozásról szólnak. Ha nem is lehetünk most együtt azokkal, akik fontosak nekünk, mesélni még tudunk egymásnak. Kapcsolódni még lehetséges.
Mindenki vigyázzon magára!

Az Ollisdale-i róka (Skócia)

Egy öregasszonynak, aki egyedül él, a szomszédja visz néhanapján élelmiszert és más fontos dolgokat. Amikor azonban egy téli hóvihar hetekre elzárja a járást a völgyben, a szomszéd meg van győződve róla, hogy a néni rég éhen veszett. Legnagyobb meglepetésére amikor végül átvágja magát a hóbuckákon, az öregasszonyt életben és jó egészségben találja a behavazott házikóban. Egy róka minden nap élelmet hozott neki a kéményen keresztül. A néni nagyon jóban volt a tündérekkel, mindig hagyott kinn nekik ennivalót... talán a róka is egy volt közülük?

A bodzaboszorkány (Anglia)

Egy boszorkány bodzafának álcázza magát, és mindig egy kicsivel közelebb araszol egy gazda házához. A család pánikban próbálja a veszélyes fát távol tartani az otthonuktól, bezárnak ajtót-ablakot. Végül az okos nagymama találja meg a módját, hogy egyszer s mindenkorra végezzen a boszorkánnyal.

A datolyafácska (Szicília)

Egy kereskedő otthon hagyja a három lányát bezárva a házba, hogy biztonságban legyenek amíg úton van. Ez azonban nem akadályozza meg a legkisebb lányt, Ninettát abban, hogy a kút mélyére ereszkedve a saját kalandjára induljon egy elvarázsolt kertbe... (Végül is a mesék is így mentenek ki minket a bezártságból!)

A vadon erdő fekete kutyája (Ír utazó mese)

Egy Prince John nevű legénynek megjósolják a születésekor, hogy fel fogja falni a Vadon Erdő Fekete Kutyája. Ennek ellenére elindul szerencsét próbálni, és útközben összeszed három hűséges kutyát, akik minden éjjel őrt állnak felette, hogy a VEFK ne férjen hozzá. Végül sikerül mégis megsebesítenie a legényt, de a három kutya megmenti az életét, Prince John pedig cserébe megtöri a rajtuk ülő átkot.

A hangyák (Hopi)

Ebben az indián mítoszban a világ újrateremtésének ideje alatt az emberiség a hangyabolyokban talál menedéket. A hangyák jó szívvel gondoskodnak az emberekről, és hogy mindenkinek jusson elég ennivaló, összébb húzzák a nadrágszíjukat. Addig húzzák, míg végül egészen karcsú lesz a derekuk - és azóta is olyan, emlékeztetve minket arra, milyen nagy szívességet tettek nekünk. (Másik verzió itt.)

A szarvas asszonyok (Írország)

Egy asszony házát elárasztják a különös, természetfeletti nők, akiknek mindenféle szarvak nőnek a fején. Egy halk hang tanácsot ad neki, hogy szabaduljon meg tőlük, és hogyan tartsa távol őket, hogy többé ne léphessenek be a házába.

A betegségek apja (Nganaszán mese)

Egy férfi véletlenül átlép egy másik világba, ahol mindenki számára láthatatlan, de az érintése fájdalmat okoz az embereknek. Sajnálja az áldozatait és követi őket, míg végül rádöbben, hogy ő maga betegségszellem, és az emberek világába került. Egy fiatal sámán rájön, mi történhetett, és megtalálja a módját, hogy segítsen a szellemnek visszatérni a saját világába.

Anniko története (Szenegál)

Anniko egyedül él túl egy rettenetes járványt a falujában, és elindul új otthont keresni. Az erdőn átvágva különös helyre jut, ahol hosszú nyakú emberek élnek. Amikor később egy irigy férfi miatt eltéved a vadonban, a hosszú nyakúak addig énekelnek neki, míg az éneküket követve ismét hazatalál.

A mandulafák legendája (Portugália)

Egy északi királykisasszony Al-Garb mór királyságába kerül, és feleségül megy az uralkodóhoz. Akármennyire szeretik is egymást azonban, a lánynak nagyon hiányzik a tél és a havazás. A férje erre teleülteti a környéket mandulafákkal, hogy a fehér virágszirmok minden tavasszal havazást teremtsenek. Az otthon maradós időkben mi is sok mindenről álmodunk - és kreatív módokat találunk rá, hogy pótoljuk őket!
(Ezt a mesét magyarul is olvashatjátok a könyvemben.)

Rama Puran Tsan és a kilenc boszorkány (Nepál)

Rama Puran Tsan egy jószívű legény, akinek kilenc rettenetes, betegség-hozó boszorkánynővére van. Hogy ne tudja akadályozni őket a tombolásban, a boszorkányok a fiút az Alvilágba taszítják - ott azonban felhasználja az időt, hogy felkészüljön a harcra, páncélt készítsen, és segítőket gyűjtsön az állatszellemek közül. Nagy erejű sámánként tér vissza, aki a szellemek segítségével legyőzi a boszorkányokat.

A fiú, akit az Alsó Világba száműztek (Görögország)

Egy fiatal és éles eszű fiú beleszeret egy könyvmoly királylányba, egy irigy varázsló azonban az esküvőjük napján az Alsó Világba süllyeszti a legényt. Sok időt tölt ott, míg végül találkozik három varázslóval, akik varázsport adnak neki. Három évig kell naponta szednie a port, míg végül megtalálja a felszínre vezető utat, és visszanyeri a szerencséjét. (Remek mese arra is, hogy az ember ne felejtse el bevenni a gyógyszereit.)

A hét jázmin hercegnője (India)

A Kígyók Királyát rettenetes fejfájás szállja meg, és a világot elárasztják a kígyók. Egy bátor királyfi elindul gyógyszerért, és mindenféle kalandok árán meg is szerzi. A gyógyír kulcsa egy királylány nevetése - mert a nevetés gyógyító erővel bír.

A fekete cica (USA)

Az egyik kedvenc mesém a kedvességről és a kitartásról, a kamaszoknak szóló könyvemben magyarul is olvashatjátok. Egy fiú úgy töri meg az átkot, ami egy kastélyon ül, hogy három éjszakán keresztül egy fekete cicát simogat, és a mindenféle rémálmok közepette mondogatja neki, hogy "minden rendben lesz."

Megjegyzés: Egyelőre szerencsés helyzetben vagyok, mert itthonról is tudok dolgozni, de sok más mesemondó és előadóművész ezt nem mondhatja el magáról. Ha megtehetitek, támogassátok a mesemondókat, vegyétek meg a könyveiket, kövessétek őket a Patreonon, vagy vegyetek tőlük online kurzusokat! Segítsünk a mesélőknek, hogy a mesék is segíthessenek nekünk :)

Ősi tudás ősi dolgokról (Népmesék nyomában a világ körül 160. - Eritrea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Publications of the Princeton Expedition to Abyssinia 
Enno Littmann
E. J. Brill, 1910.

A kötetben százhuszonöt szöveg angol fordítása szerepel, amiket a múlt század elején gyűjtöttek az eritreai, sémi nyelvet beszélő tigré néptől.  A (német) szerzőnek nem volt túl fényes véleménye a bennszülött mesemondó hagyományról, és elkövetett olyan húzásokat, is mint pl. hogy a "sakált" következetesen "rókának" fordította, mert szerinte csak a róka lehet trickster, a sakál nem.
Ennek ellenére a könyv érdekes és változatos; vannak benne állatmesék, hőslegendák, közmondások mesés magyarázatai, és mindenféle hiedelemmondák is. A körülbelül nyolcvan történet mellett szerepelnek vallási szövegek, csillagászati számítások, az élet fordulóit követő népszokások, hagyományos nevek, sőt, még egy lista is a tehenek különböző elnevezéseiről.

Fénypontok

Volt néhány remek találós mese a kötetben, amiken el lehetett töprengeni, például a klasszikus "csónakban átvisszük a kecskét, a farkast, és a káposztát a folyón" sztori, meg matekos-logikai feladatok is mindenféle tevék elosztásáról.

Kép innen

Nagyon tetszett a hiedelem, mely szerint a földre hullott csillagok elveszítik a fényüket, és kis szürke állatka lesz belőlük. Ha valaki az állatkát az erszényében tartja, amíg él és egészséges, addig az erszényből soha nem fogy ki a pénz. Szintén mókás volt a debbi nevű, beazonosíthatatlan apró állatról szóló legenda, mely szerint ez a kis lény még a leghatalmasabb ragadozókat is képes halálra ijeszteni. A történet szerint egy ember egyszer talált egy szál debbiszőrt, és sokáig nem tudta, miért menekül el mindenki sikítva, aki csak meglátja...
Egy állatokról szóló monda szerint régen a tevék mind egy madár tulajdonában voltak, de az emberek elrabolták őket. A madár tudta, hogyan lehet a tevebetegségeket gyógyítani, de a holló nem hagyta, hogy elárulja az embereknek, mert akkor nem lennének döglött tevék, amikből a hollók lakmározhatnak (a mese tanulsága: "ne higgy a hollók tanácsának."). Egy másik érdekes állathiedelem azzal magyarázta, hogy a qerqer (mézkalauz) madár a mézhez vezeti az embereket, hogy a méhek egyszer régen halálra csípték a fiókáját.
Régészként értékeltem a Rom nevű óriások eltűnéséről szóló mondát, melyben Isten megkérdezte őket, áldás vagy átok által akarnak-e kipusztulni. Az áldást választották, így onnantól kezdve csak fiaik születtek. Az egész nép megépítette a kőből a saját halotti kunyhóit, és oda vonultak vissza.

Kapcsolatok

Itt is akadt verzió a mesére, amelyben egy fehér héja adta oda a fiókáit a hazug rókának, míg a holló meg nem mondta, hogy a róka nem árthat neki. Az állatok nyelvét értő ember története itt nem asszonyveréssel, hanem válással végződött; a világ első válásával, megmentve a férjet a haláltól (és az asszonyt a veréstől).
Az ügyeletes trickster sakál lehetett (ld. a bevezetőt), de volt egy Beiho nevű trickster-figura is, aki embernek hangzott, bár a gyűjtő szerint "a sakál családjába tartozott." It is felbukkant Abunawas, a bajkeverő, aki többek között átvert egy kereskedőt azzal, hogy elhitette vele, a kútjából kecskéket lehet felhúzni. Ő tett igazságot fondorlatos módon abban a klasszikus mesében is, amikor egy hideg vízben álló embert állítólag egy távoli tűz fénye melegített.

Hova tovább?
Dzsibutiba!

Bahrám Gur és Fitna (Feminista Multikulti Népmesék 12.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Irán

A történet

Bahrám Gur király nagyon szeret vadászni, és annál jobban már csak mutogatni szereti a vadásztudományát. Fitna ("lázadó"), az egyik udvarhölgye lehetetlen feladatot ad neki: lője át egyetlen nyíllal egy antilop hátsó patáját és szarvát. Bahrám teljesíti a kihívást, ám tapsikolás helyett az udvarhölgy csak vállat von: "Gyakorlat teszi a mestert." Bahrám erre dühöngve elűzi a hegyek közé.
Fitna új otthont talál magának egy lakótoronyban, és az első dolga, hogy vásárol egy borjút. A borjút minden este a vállán cipeli fel a torony lépcsőin. Ahogy a borjú nő, úgy erősödik Fitna, míg végül egy kifejlett ökröt is gond nélkül fel tud emelni. Négy évvel később arra jár Bahrám, megpillantja a mutatványt, és elszégyelli magát, amikor Fitna csak ennyit mond: "Gyakorlat teszi a mestert."

Mitől feminista?

Na, ha erős női hősökről beszélünk, akkor itt van egy, aki konkrétan, a szó legszorosabb értelmében erős: ahogy egy mesehallgatóm egyszer megjegyezte, "jól ki lehetett pattintva az a nő." Fitna bizonyítja, hogy a fizikai erő és állóképesség fejleszthető, türelemmel és kitartással. Egy első látásra egyszerű ténynek tűnik, hiszen Fitnán kívül más legendás személyek is edzettek a bikás módszerrel, közöttük pl. Milón, a híres krotóni görög birkózó. A tény azonban, hogy egy hölgy - egy udvarhölgy, ágyas, énekes lány, vagy éppen királyné, a szövegtől függően - cipelgeti az ökröt a toronyba, extra jelentőséggel bír. Még ma is rengeteg vita zajlik akörül, hogy nők dolgozhatnak-e magas fizikai megterheléssel járó munkakörökben (pl. katonaság, rendőrség, tűzoltóság, stb.), és az egyik leggyakoribb szólam, ami az érvek között elhangzik, az, hogy "hogyan fog egy sebesült embert elcipelni a tűzvonalból?!" A kérdés eleve hibás: azt kellene kérdezni, hogy ki az, aki elbírja a minimum terhelést, függetlenül attól, férfi-e vagy nő vagy bármi más.
Fitna neve nagyon beszédes: lázadót jelent. Ő az, aki szembeszáll a királlyal, és ahelyett, hogy udvariasan tapsikolna neki, felelősségre vonja az értelmetlen mészárlásért, amit a vadászatain művel. Néhány verzióban egyenesen azért próbál lehetetlen feladatot adni a királynak, hogy megmentse tőle az állatokat. Fitna nem dől be az erőfitogtatásnak, hanem megkérdőjelezi a mögötte húzódó értékeket. És bátran szóvá is teszi, ami nem tetszik neki. Nem támogatja alá király (ura, parancsolója, férje, stb.) egóját azzal, hogy úgy tesz, mintha káprázatos dolgot művelt volna. A nőktől sokszor várja el a társadalom, hogy a férfiak önbecsülésének támaszai legyenek: nézzenek rájuk rajongva, dicsérjék őket a házimunkáért, keressenek kevesebbet, legyenek kevésbé fontos pozícióban, sőt, legyenek alacsonyabbak - szó szerint nézzenek fel a férfira. "Gyakorlat teszi a mestert" - a megállapítás igaz, a gyenge önbizalmú király azonban mégis támadásként érzékeli, és szokása szerint egyetlen eszközével, erőszakkal reagál rá, és kidobatja a lányt a pusztába (avagy megöleti, ld. alább).
A történet végére Bahrám Gur, bölcs uralkodóhoz méltóan, belátja a hibáját és a tévedését, és igazat ad Fitnának. Ebben az is segít, hogy Fitna megcáfolhatatlan gyakorlati bizonyítékkal rukkol elő.

Amit érdemes átgondolni

... vagy nem. A történet régebbi verzióiban (pl. a perzsa Királyok Könyvében) a lány neve Azada, nem Fitna, és a története azzal végződik, hogy szemtelenségéért a király agyontapostatja egy tevével. Értelemszerűen ezt a verziót kevésbé szeretem, mint Nizami elegáns megoldását.

Források

Nizami Ganjavi: Haft Paykar (c. 1197)
Sir John Malcolm: The History of Persia (John Murray, 1815.)
W. S. W. Vaux: Nineveh and Persepolis (Arthur Hall, Virtue & Co., 1855.)
H. Beveridge: Nizami’s Haft Paykar (The Asiatic Quarterly Review, I/1-2, 1913.)

Megjegyzés

Kíváncsi vagyok, Milón története terjedt-e el a Közel-Keleten, vagy fordítva.

Furfangosság és jószívűség (Népmesék nyomában a világ körül 159. - Etiópia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

The ​rich man and the singer
Folktales from Ethiopia
Mesfin Habte-Mariam
Dutton, 1971.

A könyvben harminc mese található, néhány kivételtől eltekintve mind az amhara népcsoporttól. A mesék jó részét a gyűjtő saját emlékezetéből, az anyja meséi után jegyezte le, valamint a diákjaitól gyűjtött további történeteket. A bevezetőből rövid betekintést kapunk Etiópia történetébe és népeinek kultúrájába.

Fénypontok

Tetszett Az ember és a kígyó meséje, amelyben egy vagyonát elveszített embert egy patkány, egy majom, és egy kígyó segítettek ki a nehéz helyzetből, megmutatván, hogy (az emberek rosszindulatú véleménye ellenére) mindegyikükbe több együttérzés szorult, mint az emberi barátokba.
Hasonlóan a jószívűségről szólt az a mese, amelyben egy apa jutalmat ígért annak a fiának, aki a legnagyobb jótettet vitte végbe. Az egyik fiú pénzt őrzött és visszaadta (az apa szerint ez becsületesség volt), a másik megmentett egy fuldokló gyereket (ez bátorság volt), a harmadik viszont megmentette egy alvó ellenségét attól, hogy szakadékba gördüljön, és ő nyerte a jutalmat.
Nagyon mókás (és tanulságos) volt az a történet, amelyben három bölcs felélesztett egy halott oroszlánt - annak ellenére, hogy egy arra járó ember figyelmeztette őket, nem lesz jó vége. Jurassic Park kicsiben.
Klasszikus etiópiai mese Az oroszlán bajsza, amelyben egy asszony úgy tanulja meg visszanyerni a férje bizalmát, ahogyan lassan, lépésről lépésre megszelídít egy oroszlánt is.

Kapcsolatok

Előkerült egy régi ismerős, a férjről, aki házimunkát akart végezni (és rájött, hogy a feleségének egyáltalán nincs egyszerű dolga). (Sajnos ezt ellenpontozta egy másik mese, mely szerint az asszonyok túl pletykásak ahhoz, hogy felelős pozíciókba kerüljenek.). Megint előkerült az a bölcsességmese is, melyben egy apa egy köteg bottal mutatja be a fiainak, hogy együtt erősebbek. A király találós kérdéseire ezúttal egy furfangos szegény ember válaszolt okos lány helyett.
A csapdából kimentett hálátlan állat itt is leopárd volt, de itt végül pávián bölcs döntése mentette meg tőle a szegény embert. Három férfi itt is együtt mentett meg egy lányt, ezúttal egy krokodiltól: egy zenész elandalította a krokodilt, a vadász lelőtte, az úszó pedig kihúzta a lányt a folyóból. A mese nyitva hagyta a kérdést, melyikük érdemli meg legjobban a feleséget.
Az ügyeletes trickster a Pávián volt, aki hiénát és oroszlánt ejtette át, valamint egy Aleka Gebrehanna nevű furfangos fickó, aki Naszreddin hodzsára emlékeztetett.

Hova tovább?
Eritreába!

A törpe (Feminista Multikulti Népmesék 11.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Spanyolország

A történet

Asztúriai viselet

Egy lány véletlenül a szeretője helyett egy idegen legénnyel szökik meg otthonról. Mivel hazatérni már nem akar, egy kis faluba költözik, ahol egy szegény, gyerektelen házaspár lányának fogadja. Időközben az ország királynak egyetlen lányát szörnyű átok sújtja: beteg, és mindenki, akit éjjelente őrzőként ültetnek az ágya mellé, reggelre szörnyet hal. Amikor a lány nevelőanyjára esik a sorsolás, ő önként jelentkezik helyette áldozatnak.
Éjjel hősnőnk úgy tesz, mint aki alszik, és hátborzongató jelenetet néz végig: egy gonosz törpe oson be a szobába, tűt szúr a királylány fülébe, és azzal kínozza. A királylány sikoltozik, mintha lángolna. A törpe meg akarja ölni a lányt, de a királykisasszony addig könyörög neki, hogy hagyja életben, míg beleegyezik, hogy csak reggel végez majd vele. A lány egy titkos ajtón keresztül követi a törpét a kamrájába, ahol az varázsigéket ír és a tűzbe hajigálja őket; a királylány minden varázsigénél jobban szenved. Végül a törpe elalszik, a lány pedig kap az alkalmon, leönti a varázsüstje tartalmával, és porrá égeti.
Reggelre kelve mindkét lányt életben és egészségesen találják a hálószobában. A király kihirdeti, ki mentette meg a lányát. A hírre végül előkerül hősnőnk szeretője is, és boldogan összeházasodnak.

Mitől feminista?

Megint csak adott egy bátor lány, aki pontosan tudja, mit akar. Nem csak kesereg a sorsán, hanem tesz is ellene: megszökik a kedvesével, hogy máshol összeházasodjanak és új életet kezdenek. Sajnos menet közben kiderül, hogy nem azzal a férfival szökött meg, akivel szeretett volna (bárkivel előfordulhat ilyesmi...). Ejtsünk egy szót azért az idegen legényről is, aki nem kérdőjelezi meg a szerencséjét, amikor az éjszaka közepén egy lány pottyan az ölébe, de amint a lány nemet mond neki, szó nélkül megáll, és leszállítja a lováról.
Szintén jó látni olyan nevelőszülői kapcsolatot, ami jól működik, és nem csak ideiglenesen pótolja az "igazi" családot. A pásztor-szülők befogadják a lányt és gondoskodnak róla, ő pedig annyira megszereti az új családját, hogy kész saját magát feláldozni a nevelőanyja helyett.
Érdekessége a mesének, hogy a lányt nem valamiféle varázslatos segítő vagy tárgy teszi különbbé a többi áldozatnál, hanem a sima elszántság ad neki erőt, hogy ébren maradjon, és megfejtse a rejtélyt. Ehhez társul a bátorsága is, hogy tudjon végezni a gonosz törpével.
Különösen szeretem ebben a mesében, hogy lány ment meg lányt. Nagyon ritkák az olyan hagyományos történetek, amelyekben ilyesmit látunk, főleg úgy, hogy a két lány (valószínűleg) egyidős.

Amit érdemes átgondolni

Spanyolország minden egyes részének megvan a maga hagyománya. Érdemes lenne mélyebben belemászni az asztúriai folklórba, hátha többet megtudunk a gonosz törpéről...
Kultúrától függően a "törpe" szó kényelmetlen érzést kelthet a közönségben. Ilyenkor szerintem lehet simán démonnal is mesélni a történetet.

Források

José María Guelbenzu: Cuentos populares españoles (Siruela, 2011.)
Aurelio de Llano Roza de Ampudia: Cuentos asturianos: recogidos de la tradición oral (Impr. de R. Caro Raggio, 1925.)

Megjegyzés

Az áldozatnak való önként jelentkezés a mai közönségeknek esélyes az Éhezők Viadalát idézi majd az eszébe; erre akár rá is lehet játszani.

Most akkor mi is a helyzet a népmesékkel és a szerzői joggal?

Giuseppe Arcimboldo:
A könyvtáros (1590)

Micimackói fordulattal élve: ismert mesemondói körökben az az általános nézet, hogy a népmesékre nem vonatkozik szerzői jog. Lehet őket szabadon másolni, megosztani, feltölteni, letölteni, kiadni, újra kiadni, copy-pastelni, stb.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint "A folklór kifejeződései nem részesülnek szerzői jogi védelemben" (1. §, 7.).  Nincs rájuk engedélykérési vagy díjfizetési kötelezettség.

Tovább olvasva viszont:

E rendelkezés nem érinti a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet. Valamint nem terjed ki folklór alkotások még védett műfordításaira sem.

Hogy néz ki mindez a mesemondó gyakorlatban?

Íme, néhány dolog, amit érdemes szem előtt tartani:

1. Azokra a mesékre, amiket idegen nyelvből fordítottak, vonatkozik a műfordítói szerzői jog. Vagyis a fordítót megilleti engedélykérés és jogdíj akkor is, ha a mese maga népmese. (Hogy ezzel mit lehet a gyakorlatban kezdeni, ahhoz ld. a megoldásokat alább.)

2. Egyes néprajzi gyűjtők a hagyatékuk részeként levédhetik a saját gyűjtéseiket. Ilyenkor ugyanúgy engedélykérési kötelezettség lép fel, ha egy népmesét újra közzé akarunk tenni.

3. Egy csomó "népmese" valójában nem népmese. Ez jórészt abból fakad, hogy sokan nincsenek tisztában a népmese és a folklór fogalmával; Andersen meséi pl. sokszor "dán népmese" címszó alatt szerepelnek könyvekben, pedig valójában műmesék (de mivel régiek, a "köztulajdon" kategóriába esnek, ld. 4. pont). Sőt, olyat is gyakran hallani szerzőktől, hogy "írtam egy népmesét" (ilyenkor általában tündérmesékre gondolnak). A múlt században szokás volt népmeseként eladni novellákat, csak a romantikus hangulat kedvéért; különösen sok hamis "kínai népmesébe" és "indián bölcsességbe" szoktam belefutni a kutatásaim során.

4. A szerzői jog egy idő után lejár, amikor is az irodalmi alkotások és műfordítások is köztulajdonba kerülnek. Ez Magyarországon a szerző halála után 70 évvel következik be (ismeretlen szerző esetén a kiadástól számított 70 év). Más országokban is hasonló szabályok vannak érvényben, de előfordulnak kivételes esetek is, mint pl. Pán Péter.

5. Angol nyelvterületen a mesemondók "signature story"-ként emlegetik azokat a népmeséket, amelyeket egy előadó olyan mértékben a magáévá alakított, újramesélt, hogy gyakorlatilag a saját verziójának számít. Ez kitölti a fent említett "egyéni, eredeti jellegű mű" fogalmát. Ezek tulajdonképpen már "folklór ihletésű" műalkotásnak számítanak, így vonatkozik rájuk szerzői jog.
Ha jogilag szürke zóna is, a legtöbb mesemondó nem veszi szívesen, ha szóról szóra visszahallja valaki mástól a saját különleges, hosszú idő alatt kicsiszolt verzióját. A jó hír: ha simán és egyszerűen megkérdezi valaki, a legtöbb mesemondó értékeli az udvariasságot, és vidáman engedélyt ad a mesélésre (esetleg azt kéri, említsük meg, kitől kaptuk a mesét, amire a legtöbb fellépésen akad lehetőség). Én is azért adok ki mesegyűjteményeket, hogy másokhoz is eljussanak a kedvenc meséim, csupán annyit szoktam kérni, hogy aki teheti, jelölje meg a forrást, és ne terjessze a meséket írott, nyomtatott formában. És akkor még ápoltuk a jó szakmai kapcsolatokat is.

Mit lehet tenni az ilyen esetekben?

1. Ha biztosra akarsz menni: kérj engedélyt! Ha él a szerző/fordító/gyűjtő, akkor tőle. Ha nem él, akkor a könyv kiadójától. Szerencsére az Internet világa jelentősen megkönnyíti ezt a folyamatot.
Amikor a legutóbbi kötetemhez kutattam meséket, találtam egyet, ami semmilyen más forrásból nem volt elérhető, és annyira egyéni és egyedi volt, hogy nem éreztem etikusnak egyszerűen lemásolni. Sajnos egy rövid Google keresés megmutatta, hogy a szerző néhány éve elhunyt, a kiadó pedig megszűnt. Tovább piszkáltam hát a világhálót, és kiderítettem, hogy a szerző lánya társszerzőként szerepel néhány könyvük címlapján. A lányt sem találtam semmiféle közösségi médián, de szerepelt a neve az Angol Írószövetség tagjai között, így aztán írtam egy emailt az Írószövetségnek, kérdezve, hogy megkaphatnám-e a hölgy elérhetőségét. Nagyon kedvesen visszaírtak, hogy ezt a GDPR nem teszi lehetővé, de ha elküldöm nekik az üzenetem, kinyomtatják, és postára adják neki. Ez meg is történt... és nem sokkal később válasz-email érkezett, benne az írott engedéllyel.

2. Nyomozd vissza a mesét a lehető legkorábbi forrásáig! Ha szerencséd van, találsz olyan verziót, amiről már elmúlt a szerzői/fordítói jog. Köszönhetően az Internetnek ezek sokszor már ingyen elérhetők online archívumokból. De a nyomozás során jó eséllyel legalábbis kiderül, valóban népmese-e a történet, vagy valaki csak annak nézte.
Vagy kiderül, hogy sokkal királyabb sztori volt, mielőtt kicenzúrázták a gyerekkönyvekhez. Sok ilyennel találkoztam már. A másik hasznos dolog, ami ki szokott bukni ilyenkor, az, hogy a szovjet mesegyűjtemények történetei közül mennyit írtak át "rendszerbarát" verzióba (pl. eleve gyanús, amikor inuit mesében a sámánok hazug csalóként vannak feltüntetve).

3. Amerikai mesemondó körökben gyakorlat, hogy akkor számít egy népmese a sajátodnak, ha három különböző variánsból nézted össze. Vagyis ha lenyomozod egy népmese három verzióját, és összeválogatod belőlük azt, ami neked a leginkább tetszik, és újrameséled a saját szavaiddal, akkor, ta-da, rögtön van egy saját, egyéni és egyedi verziód!

A mesemondás, amellett hogy hagyomány, a mai világban előadóművészeti műfaj és szakma is. Ahhoz, hogy komolyan vegyék az emberek, muszáj, hogy a mesemondók is komolyan gondoljanak rá, tiszteletben tartsák egymás és az elődeik munkáját, és felelősséggel kezeljék a forrásaikat. Ez így mind nagyon szigorúan hangzik, de a gyakorlatban sokkal egyszerűbb - sőt, a mesék forrásainak kutatása végtelenül izgalmas és szórakoztató is tud lenni.

Jó mesélést! :)

Miértek és hogyanok (Népmesék nyomában a világ körül 158. - Dél-Szudán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Nuer ​folktales, proverbs and riddles
Christian Carlassare
Paulines Publications Africa, 2016.

A könyv ötvenegy nuer mesét, valamint közmondásokat, nyelvtörőket és találós kérdéseket tartalmaz. Érdekes módon a kiadványt egy keresztény misszionárius közösség készítette, az előszó szerint azzal a céllal, hogy segítsenek fenntartani és terjeszteni a nuer szájhagyományt, mert az egyház új térítési elvei szerint a térítőknek segíteniük kell megőrizni az egyes népek kulturális identitását és hagyományait. A könyv kétnyelvű, minden mese angol és nuer szöveggel is szerepel, és egyszerű fekete-fehér illusztrációk díszítik. Mivel a mesék rövidek, elég gyors olvasmány.

Fénypontok

A keselyű lányának esküvőjéről szóló mesében a madarak jól összebalhéztak, és sokan közülük a csetepaté folyományaként nyerték el mai hangjukat, formájukat, vagy viselkedésüket. A Skorpió és Orion csillagképek örök kergetőzéséről szólt egy másik történet, amelyben Orion leégette Skorpiót az esküvőjén, és azóta nem hajlandóak egyszerre jelen lenni az égbolton.
A trickster-mesék közül tetszett A róka és a szörnyeteg esete, ahol a róka mindenféle trükkökkel bújt ki a szörnyetegnek szóló tartozása alól - egyszer például úgy, hogy tetoválóművésznek álcázta magát.

Kapcsolatok

Előkerült megint a "segítő állat" meséje - itt a gólya dobálta oda a tojásait a rókának, míg rá nem szólt a pelikán, hogy a róka nem tud fára mászni, és így nem jelent valódi fenyegetést. Volt Majom szíve is (ezúttal krokodillal), és versenyfutás a Nyúl és a Béka között egy lány kezéért (béka nyert).
Arról is szólt egy mese, miért kopasz a marabu (a róka verte át), ami a szokásos "parti az égben" típusú mesék egy változata volt, és hogy miért él a kutya az emberekkel (annak ellenére, hogy a róka figyelmeztette, hogy rosszul bánnak majd vele). Volt egy klasszikusabb, "Teknős az égbe repül a madarakkal" verziója is, ahol Teknős a szokásos 'a nevem Mindenki' trükkel ette el a többiek elől a 'mindenkinek' szánt lakomát.
Utoljára Óceánia környékén találkoztam azzal a mesetípussal, mely szerint régen mindenki császármetszéssel született, mert az emberek nem tudták, hogyan kell szülni. Itt egy egér tanította meg az asszonyokat, hogy ne kelljen belehalniuk a gyerekszülésbe. Szomszédos szudáni mesékből volt ismerős a sztori, amikor egy csapat lány házat épített magának a bozótosban, és közös erővel tartottak távol az ajtótól egy szörnyeteget (az egyik lány még le is birkózta).
Az ügyeletes trickster Róka volt, aki általában Hiénát vagy Keselyűt verte át, de Lappantyúnak például sikerült túljárnia az eszén. Ő ugrasztott össze két jóbarátot is, ahogyan Eshu szokta a joruba mesékben.

Hova tovább?
Etiópiába!

Herburt és Hild (Feminista Multikulti Népmesék 10.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Német hagyomány, óészaki forrásból

A történet

Herthegh grófnak három fia van. A legkisebb, Tristram, párbajban megöli a középső bátyját, és elmenekül otthonról. Az apjuk az egészet a legidősebb fiú, Herburt nyakába varrja, hogy miért nem vigyázott az öccseire jobban. Herburt Thidrek király (Dietrich, Veronai Detre, Nagy Theoderik) udvarába menekül, aki a nagybátyja anyai ágon, és beáll hozzá lovagnak. Olyan hűségesen szolgálja, hogy amikor Thidrek kiszemeli magának Arthur király lányát, Hild hercegnőt, akkor Herburtot küldi el lánykérőbe.

Herburt el is megy Arthur udvarába, ahol szintén lovagként szolgál. Hildet azonban nem közelítheti meg, mert törvény, hogy a hercegnőt senki sem láthatja. Végül egy ünnep alkalmával Herburt a templomban megtalálja a módját, hogy meglesse a lányt (egereket ereszt el a templomban), összemosolyognak, és néhány szót is sikerül váltaniuk. Hild erre megkéri az apját, adja mellé Herburtot személyes testőrnek. Herburt így át tudja adni Thidrek üzenetét és a lánykérést; napról napra sok időt töltenek együtt. Hild kifaggatja, milyen ember Thidrek, és hogy néz ki. Herburt lerajzolja a királyt, és Hild úgy dönt, nem akar Thidrek felesége lenni, inkább Herburtot választja.
A két szerelmes megszökik Arthur kastélyából. A király katonákat küld utánuk, Herburt fejét követelve. A szerelmesek úgy döntenek, az az egyetlen esélyük, ha Hild gyorsan elveszti a szüzességét, és meg is oldják ezt a problémát valahol a bokrok között. Mire a katonák utolérik őket, Hild törvény szerint már Herburt felesége. Herburt lekaszabolja az okvetetlenkedőket, aztán a két szerelmes elköltözik egy másik királyságba, ahol boldogan élnek.

Mitől feminista?

Ezt a mesét azért válogattam be a sorozatba (a könyvben nem fog szerepelni, a célkorosztály miatt), mert gyönyörű ellentétpárja Trisztán és Izolda legendájának. Trisztán és Izolda tragédiáját egy szerelmi bájital idézi elő, és a szomorú végkifejlet a lovagi becsület és a szerelem közötti feszültség eredménye: Trisztán szereti Izoldát, de hűséggel tartozik Márk királynak, a nagybátyjának, és inkább átadja neki a nőt, minthogy megszökjön vele.
Herburt és Hild legendájában is szerepel egy Trisztán, de itt leginkább buta és erőszakos figuraként. Herburt három közül a legidősebb testvér, akit az apja (igazságtalanul) büntet azért, amit a forró fejű öccse tett. Ebből a pocsék családi állapotból menekül a nagybátyjához, Thidrekhez, ahol új otthonra talál, és tiszteletreméltó pozíciót tölt be a királyi udvarban.
Ennek ellenére Herburt nem elvakultan hűséges a nagybátyja iránt. Amikor megtalálja a módját, hogy kapcsolatba lépjen Hild hercegnővel, megteszi a kötelességét, és átadja a lánykérő üzenetet, mindenféle hátsó szándék nélkül, dicsérve a nagybátyját, és hatalmas uralkodóként (szó szerint) festve le őt. Hild ennek ellenére Herburtot szereti, és ő is a hercegnőt. Két út áll a szerelmesek előtt: Herburt lovagi becsületét megőrizve leszállítja a királylányt a nagybátyjának, ahol Hild boldogtalanul élhet egy nem kívánt házasságban, vagy megszöknek együtt, keresve a saját boldogságukat, és sárba tiporva mindkettőjük becsületét.

Ebben a történetben a szerelem győz a társadalmi nyomás felett. Herburt nem teszi a nőt, akit szeret, boldogtalanná azért, hogy a saját becsületét. státuszát megőrizze. Ráadásul a történet végén kiderül, hogy igenis van harmadik megoldás: a szerelmesek hátrahagyják mindkét birodalmat, ahol nem lehetnek boldogok, és keresnek egy új otthont maguknak, ahol új életet tudnak kezdeni. A szöveg szerint Herburtot az új király "nagy becsben tartotta, és sok híres történet szól a tetteiről."
Hild ugyanolyan önálló döntést hoz, mint Herburt. Eldönti, mit szeretne, és kiáll a döntése mellett; nem vállalja a mártírságot sem becsületből, sem féltésből Herburt iránt. Bízik benne, hogy ketten együtt megtalálják a boldogságukat, és a királykisasszony lóra pattan és elvágtat a kedvesével együtt, hátrahagyva a státuszt, ami Arthur lányaként és Thidrek feleségeként járt volna neki. Vakmerően bátor döntés ez, de egyáltalán nem meggondolatlan. Herburt és Hild nem távolról szeretnek egymásba, és nem varázsital boronálja össze őket: ismerik egymást és megbíznak egymásban.
A történet vége meglehetősen gyakorlatias fordulatot vesz. Mindenféle szemérmeskedés nélkül a szerelmesek beugranak a bokrok közé, hogy, kihasználva az általános felfogást a szüzességről, egymáshoz kössék az életüket. Thidrek nyilván nem akarna olyan királylányt feleségül venni, akivel egy lovagja már lefeküdt. Elavult, szó szerint középkori hozzáállás ez, amit Herburt és Hild gond nélkül a saját javára fordít, és egyáltalán nem bánják meg. Ha valaki számára egy menyasszonyban a szüzesség a legnagyobb érték, akkor magára vessen.
Azt szeretem ebben a történetben (amellett, hogy nagyon bájos szerelmes sztori), hogy nincs benne felesleges szenvedés meg gyötrődés. Herburt és Hild átlépik a társadalmi kereteket, amik a boldogságuk útjában állnak, és egyszersmind be is mutatják ezzel, hogy az adott társadalmi keretek meglehetősen öncélúak és haszontalanok. A "becsület" szubjektív fogalom, és egyetlen királyi vállveregetés sem ér meg egy egész életen át tartó boldogtalan házasságot.
(Thidrek egyébként az utószóban gond nélkül feleségül vesz valami más random hercegnőt.)

Amit érdemes átgondolni

A korosztály, értelemszerűen. Kamaszoknak már simán mesélném.

Források

The saga of Thidrek of Bern (Garland, 1988.)

Megjegyzés

Tök jó lenne párhuzamosan mesélni ezt a történetet Trisztánnal és Izoldával, főleg, mert szeretem azt képzelni, hogy Trisztán és Herburt öccse Tristram egy és ugyanaz a személy...