Mesék kincsesbányája (Népmesék nyomában a világ körül 172. - Izrael)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

The ​Power of a Tale
Stories from the Israel Folktale Archives
Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg
Wayne State University Press, 2019.

Különleges gyűjtemény, különleges céllal. A kötet 53 meséjét az Israel Folktale Archive (IFA) gyűjteményéből válogatták annak ötvenedik évfordulója alkalmából - 2009-ben jelent meg héberül, és tavaly végre angolul is. Az archívumot 1955-ben alapították azzal a céllal, hogy felgyűjtse az Izraelbe emigráló emberek népmeséit, valamint az ország területén élő különböző vallási és etnikai hovatartozású csoportok hagyományait (aktívan szembeszállva a nézettel, hogy Izraelnek kulturálisan egységesnek kellene lennie). Mára már több, mint 24.000 szöveg szerepel a gyűjteményben (közöttük több, mint 500 magyar forrásból származó mese is!). A kötetbe csak olyan történetek kerültek, amiket előtte még nem publikáltak sehol, és a szövegek 26 különféle etnikumot képviselnek. A mesemondók közül tizenkilenc volt nő, és harminchárom férfi.
A kötetből megkap az ember mindent, amit csak szeme-szája kívánhat: bőséges bevezetőt az IFA történetéről és a gyűjtési projektekről, bibliográfiákat, mesetípus-mutatót, fotókat a mesélőkről, indexet, és statisztikákat az IFA gyűjteményéről. Emellett minden egyes meséhez teljes tanulmány jár mindenféle izraeli és külföldi folkloristák tollából. A tanulmányok jegyzetekkel, forrásokkal, bibliográfiával ellátott, többoldalas értekezések, melyeket minden kutató egy kicsit más szemszögből fogott meg; van közöttük feminista értékelés, mesepszichológia, összehasonlító néprajz, stb. Az egész kötet érdekes és izgalmas gyűjtemény, mesemondóknak különösen ajánlott.

Fénypontok

Messze a kedvenc mesém volt a könyvből A király, aki a lányaira bízta a királyságát (blogoltam is róla). Nagyon tetszett, hogy a hősnő kedvességgel és gondoskodással mentette meg a királyságot, és a könnyeit változtatta gyémántokká, hogy az embereknek segíthessen. A másik mese, ami nagyon megtetszett (Az anyai ajándék jobb az apai ajándéknál) arról szólt, hogy egy mostoha folyton dolgoztatta a mostohalányát a ház körül, aki ezért haragudott rá - ám amikor később elszegényedett, rájött, hogy azért tud túlélni, mert megtanult varrni, főzni, stb., és rájött, hogy a mostohája jót akart neki. Ritka az ilyen a mesékben.

Dov Noy professzor,
az IFA alapítója és névadója

Mókás volt A zsugori gazdag ember története Irakból, amelyben hősünk annyiszor javíttatta meg a kopott cipőit, hogy kőnehezek lettek, és aztán hiába próbált megszabadulni tőlük, mindig újabb és újabb bajt hoztak a fejére, míg végül el kellett ismernie, hogy egyszerűbb lett volna új cipőt venni. Humorosnak indult, de elég kegyetlenre sikerült A férfiak bölcsességéről és nők furfangosságáról szóló mese, amelyben egy asszony többször átvert egy nagyképű fickót, bizonyítva, hogy a nők bölcsek és furfangosak is tudnak lenni. Sajnos ezt egy ártatlan lány kárára tette; a mesét kísérő tanulmány nagyon szépen körbejárta a mese lehetséges magyarázatait és jelentéseit.
Mivel a kötet olyan történetekre (is) koncentrált, amik szorosan kapcsolódnak a zsidó hagyományhoz, természetesen sok olyan legenda került bele, ami a pogromok, zsidóüldözések idejéből származik, és hősies áldozatokról vagy csodálatos megmenekülésekről szól. Serah Bat Asher grúziai legendájában egy király, aki megbélyegezte a zsidókat, személyesen találkozott egy legendás harcos lánnyal, az egyiptomi József örök életű unokahúgával, és visszavonta a parancsait. Egy perzsa történetben a kegyetlen királyt a zsidók egy elvarázsolt lyukas vödörrel egy kúton keresztül kihalászták a saját ágyából, és aláírattak vele egy felmentő parancsot mielőtt visszaküldték a palotájába. Egy lengyel történet egy fiúról szólt, akit Oroszországba hurcoltak katonának, és évekkel később véletlenül találta meg ismét a szüleit; egy román történetben pedig egy fiút mentettek meg a szomszédok egy üldözött zsidó család gyerekei közül, és az apja hosszas vándorlás után talált rá ismét, immár gazdag, családos emberként.

Kapcsolatok

Mesélés és lejegyzés
(Kép innen)

Természetesen azért fordultak elő ismerős mesetípusok is a kötetben. Volt például Halál-keresztapa, ezúttal egy női (!) Halállal, és egy sokkal szebb befejezéssel, melyben az apa megkérdezte, mg lehet-e hosszabbítani a gyertyája kanócát - mire a Halál emlékeztette rá, hogy pont azért választotta őt keresztanyának, mert mindenkivel szemben igazságos. A fatestű királylány a kalapvári kisasszony egy verziója volt, és a hozzá tartozó tanulmány nagyon szépen körüljárta a családon belüli erőszak és a gyerekkori trauma szimbolikáját. A hat nővér a hegyekben egy iraki változat volt a nővéreit megmentő Kékszakáll-mesére (bár itt a lány végül csak magát mentette meg). A trükkös "A nő kettőt ér, a férfi egyet" című mese a Bazsalikomlány egy verziója volt, feleselő királlyal és lánnyal, akiből a férjét háromszor elcsábító okos asszony lett. A tojásból született lány itt Rapunzel közeli rokonát takarta.
A macskadémon meséje egy tündérbába-történet volt, csak itt a bábának még egy váltott gyereket is sikerült megmentenie; Dobusht, a lengyel betyárt születése után egy kutya táplálta az erdőben, akárcsak sok más legendás hőst. A király és az öreg favágó jemeni meséje a mi Mátyás királyunk és öreg juhászunk párhuzama volt, Nap és Hold között beduin története pedig az álomlátó fiúhoz hasonlított (itt a végén a fiú két feleséget is elnyert magának).
Irak után ismét előkerült a történet, amelyben egy hal árulkodott egy királynő hűtlenségéről, mindenféle intő tanmesék ellenére. Etiópiai forrásból szerepelt egy újabb verzió Az oroszlán bajszát megszerző, türelmes asszony történetére. Több arab és muszlim változata is felbukkant annak a mesének, amelyben egy okos lány óvatosan ad inni egy szomjas utazónak, nehogy baja essen a hideg víztől - ezt eddig Anait királynő örmény meséjéből ismertem.

Hova tovább?
Palesztinába!

A király, aki a lányaira bízta a királyságot (Feminista Multikulti Népmesék 16.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ezt a mesét pont ma olvastam, és muszáj megosztanom. 

Származási hely: Zsidó mese romániai mesemondótól

A történet

Egy kegyetlen királynak három lánya van. Próba elé állítja őket: mindegyiküknek ad egy-egy drágakövet, hogy lássa, mit tesznek vele. Az első a nyakába akasztja, hogy soha ne veszítse el. A második felteszi egy torony tetejére, hogy ott csillogjon, és ékesítse a várost. A harmadik lány gondolkodási időt kér, mert nem tudja, mit kezdjen a drágakövével. Töprengés közben egy szegény család kunyhójába téved, ahol egy hétgyerekes anya haldoklik. Gyorsan eladja a követ, vesz gyógyszert, ruhát, ételt, és segít a kis családnak talpra állni. A király, dühében hogy a lány elköltötte a drágakövet, száműzi őt az udvarból. A királylány vándorlás közben egy törpével találkozik, akinek szintén segít, és a törpe cserébe megajándékozza egy apró dobozzal, amibe ha könnycseppet hullat, az gyémánttá változik. A királylány bejárja a birodalmat, és a gyémántokkal segít sok-sok emberen.
Időközben a szomszéd király meg akarja támadni a birodalmat. Az uralkodó hadba szólítja a népét, de mivel kegyetlen volt velük, senki sem akar harcolni érte, mindenki bújik és menekül. Ekkor előkerül a királylány, aki annyi jót tett mindenkivel; az ő kedvéért hadba állnak az emberek, és a sereg látványától az ellenség megfutamodik, és tárgyalásokba kezd. A tárgyalások során a királylány megismerkedik a szomszéd királyfival, összeházasodnak, egyesítik a királyságaikat, és igazságosan, szeretett uralkodókként kormányoznak.

Mitől feminista?

Visit to the child at nurse
George Morland, 1788.

Amikor feminista mesékről, "erős női karakterekről" beszélünk, nagyon sokszor a Merida-féle harcos, rakoncátlan, lázadó lányok jutnak mindenki eszébe: amazonok, sárkányölő hősnők, lovagnak álcázott lányok, Artemisz-féle vadászok. Nyilván nem véletlenül ugranak be mindenkinek. Néha azonban mesemondóként elgondolkodom rajta, feltétlenül csak akkor erős-e egy női karakter, ha fizikai erőt fejt ki, ha hagyományosan férfiakkal azonosított tevékenységeket (harc, vadászat) űz. Mert szerintem erő a kedvesség, a gyengédség, és a gondoskodás is, akármelyik nem részéről. Sőt, radikális húzás gondoskodónak lenni akkor, amikor a gondoskodást "gyengeségnek", "könnyűnek," "lányos dolognak" tartják (lásd a férfiak és nők arányát a segítő szakmákban). 
Ebben a mesében pont ez történik. A két idősebb lány elrejti vagy szemlére teszi a kincsét, de használni egyedül a bizonytalan, hosszan töprengő legkisebb használja, aki úgy dönt, eladja, és segít a pénzzel valakinek. Az apja megbünteti ezért a tettéért azzal, hogy "elpazarolta" a drágakövet valakire, aki nem érdemli meg - ezzel látványosan mutatva, hogy apus pocsék uralkodó, ha ennyire nem érdekli a birodalmában élő szegények, özvegyek, árvák sorsa.

(Megjegyzem, külön tetszik, hogy a lány gondolkodási időt kér. Egy csomó fiatal nincs felkészülve arra, hogy kapásból hozzon meg fontos döntéseket - iskola, karrier, kapcsolat, stb. - és nagyon fontos, hogy a brutális társadalmi nyomás ellenére is tudják, ez teljesen oké. Nem vagy kevesebb attól, hogy hosszabb időbe telik megtalálni saját utad.)

Gyönyörű a szimbolikája annak is, hogy a királylány a könnyeit változtatja gyémántokká. Amikor szenvedni lát valakit, könnyet hullat, és aztán segít. Úgy érzem, a könny itt az empátiát jelképezi, az együttérzést, és egyben a tenni akarást is. A sírás maga nem lenne elég. Hasznos dologgá kell változnia ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. Az empátia pedig méltatlanul alulértékelt tulajdonság, talán a legfontosabb - talán az egyetlen, ami jó irányba tudja fordítani a világot. Tanítani, fejleszteni, ápolni, és ünnepelni kéne. 
A királykisasszony azzal menti meg az egész birodalmát, hogy kedves az emberekhez. Kicsiben, egyenként. Igen, "tutujgatja" őket, igen, "ingyér" ad nekik dolgokat, amiket nélkülöznek. És cserébe a királyság közösséggé válik, erősebbé, mint a kemény kezű, szigorú király alatt volt. A kedvességben több erő van, mint a félelemben volt. És egészségesebb.
Nem kell ahhoz kard, hogy valaki feminista hősnő legyen.

Amit érdemes átgondolni

Azon gondolkodtam, milyen lenne, ha hadsereg toborzása helyett a királylány rögtön tárgyalásba bocsátkozna - ha a diplomácia lenne az első reakció. Lehet, hogy mesei szinten nem feltétlenül működik, de eszembe jutott.

Források

A mesét egy Sima Goldenberg nevű zsidó hölgytől jegyezték fel, aki Romániában született román és török szülőktől, majd a 60-as években Izraelbe költözött.

Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg: The power of a tale: Stories from the Israel Folktale Archives (Wayne State University Press, 2019.)

Megjegyzés

A szöveg nem mondja, pontosan milyen drágakövet ad a király a lányainak. Én valamiért rubinnak képzeltem.

A kalóz királylány (Feminista Multikulti Népmesék 14.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Zsidó mese

A történet

Egy császár és egy király megállapodnak, hogy ha az egyiküknek lánya, a másikuknak pedig fia születne, akkor összeházasítják őket. Az ígéretéről mindkét uralkodó szinte azonnal megfeledkezik, de a véletlen úgy hozza, hogy a császárlány és a királyfi ugyanoda járnak iskolába, és egymásba szeretnek. Amikor kiderül a dolog, a császár ellenzi, de a két fiatal megszökik, és együtt elhajóznak ismeretlen vizekre.
Egy lakatlan szigetre érve a két szerelmes elkeveredik egymástól. A lányt megpillantja a hajójáról egy kereskedő fia, és a fedélzetre hozatja, hogy hazavigye feleségnek. A lány furfangos módon eléri, hogy hazaérve magára hagyják a hajón, leitatja a matrózokat, és ellopja a vitorlást rakományostul. Nem sokkal később egy tengerparti királyságba érkezik, ahol a király akarja feleségül venni, de itt is megszökik - sőt, magával viszi tizenegy udvarhölgyét is. Útközben kalózokkal találkoznak, de tőlük is sikerül elmenekülniük (megölik az összes kalózt és elrabolják a kincseiket). Férfiruhában utaznak tovább, míg egy királyságba nem érnek, ahol épp véletlenszerű királyválasztás zajlik - és a császár álruhás lányára esik a választás. Uralkodóként első parancsa, hogy függesszék fel a képét mindenhová, és tartóztassanak le bárkit, aki a kép láttán furcsán viselkedik. Hamarosan elé is hurcolnak három férfit: a kereskedő fiát (akit az apja kirúgott otthonról, amiért elveszített egy hajót), a tengerparti királyt (akit száműztek, mert elveszített tizenegy nemes kisasszonyt), és a saját vőlegényét, aki a lakatlan sziget óta hiába kereste. A császár lánya az első kettő felett ítéletet mond, majd hazaengedi őket, a vőlegényével pedig végül boldogan összeházasodik.

Mitől feminista?

Adott egy császárlány, aki iskolába jár, több nyelven beszél, vitorlázik, szépen zenél, és ráadásul bátor és talpraesett is. Minden helyzetben feltalálja magát. Kitart az elhatározása mellett, hogy ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit szeret, és meg is szökik vele. Amikor a dzsungelben elszakadnak egymástól, felmászik egy fára, hogy biztonságban tölthesse az éjszakát (mindig is szerettem a fára mászó királylányokat), és amikor bajba kerül, furfangosan és már-már szenvtelenül kivágja magát belőle.
A lány többször is nagyon hasonló helyzettel szembesül: egy idegen férfi, látva a szépségét, feleségül követeli magának. A mese végén, amikor az uralma alá kerülnek ezek a férfiak, felelősségre is vonja őket: "Bajban voltam, és te nem azt kérdezted, mit segíthetsz. Nem kérdezted, ki vagyok és honnan jöttem." A mesében szereplő negatív férfialakok számára csak a lány külseje érték, és bár úgy tesznek, mint akik megmentik őt (a kereskedőfiú a szigetről, a király a hajóról), valójában nem érdekli őket, mire van szüksége, csak trófeaként akarják maguk mellett tartani. Ez alapvető intő jel a mesékben és a valóságban is: az, aki feltételezi, hogy tudja, mit kell tennie, egyáltalán nem biztos, hogy valóban a másik javát akarja (lásd követendő példaként a Jégvarázs II ominózus jelenetét, amikor a királylányt megmentő Kristoff azzal nyit, hogy "itt vagyok, mire van szükséged?"). Ennek ellenére a lány nem bánik kegyetlenül a kereskedőfiúval és a királlyal; miután megleckézteti őket, és a fejükre olvassa a viselkedésüket, hazaengedi mind a kettőt.

Amit érdemes átgondolni

A Nachman-féle, legrégebbi szövegnek vannak erősen kérdéses részei, amik a többi változatból és feldolgozásból jórészt kimaradtak. Egyrészt a lány úgy lesz az ország királya, hogy a király fiát véletlenül megöli (azzal, hogy a szemébe villog, amikor felmászik egy hajó árbocára, és a királyfi lezuhan), és átveszi a helyét a menyasszonya mellett. Más verziókban a kalózokat nem megöli, hanem megcsonkítja (levágja az orrukat), az udvarhölgyek pedig nem önszántukból csapnak fel tengerésznek, hanem a császárlány leitatja és elrabolja őket.

Források

Nachman Mi Breslov rabbi (1772-1810) meséje.

Rabbi Nachman of Breslov: Story tales of ancient years (Kulanu Haverim, 2011.)
Dov Noy, Dan Ben-Amos, Ellen Frankel: Folktales of the Jews I. (Jewish Publication Society, 2006.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Harcourt, 2018.)
Howard Schwartz: Elijah’s violin and other Jewish fairy tales (Oxford University Press, 1994.)
Peninnah Schram: Stories within stories: From the Jewish oral tradition (Jason Aronson, 2000.)

Megjegyzés

Annyira népszerű "feminista mese", hogy több ilyen gyűjteménynek is ez került a címlapjára (ld. a fenti képeket). Ebből kéne Disney filmet csinálni...