A király, aki a lányaira bízta a királyságot (Feminista Multikulti Népmesék 16.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ezt a mesét pont ma olvastam, és muszáj megosztanom. 

Származási hely: Zsidó mese romániai mesemondótól

A történet

Egy kegyetlen királynak három lánya van. Próba elé állítja őket: mindegyiküknek ad egy-egy drágakövet, hogy lássa, mit tesznek vele. Az első a nyakába akasztja, hogy soha ne veszítse el. A második felteszi egy torony tetejére, hogy ott csillogjon, és ékesítse a várost. A harmadik lány gondolkodási időt kér, mert nem tudja, mit kezdjen a drágakövével. Töprengés közben egy szegény család kunyhójába téved, ahol egy hétgyerekes anya haldoklik. Gyorsan eladja a követ, vesz gyógyszert, ruhát, ételt, és segít a kis családnak talpra állni. A király, dühében hogy a lány elköltötte a drágakövet, száműzi őt az udvarból. A királylány vándorlás közben egy törpével találkozik, akinek szintén segít, és a törpe cserébe megajándékozza egy apró dobozzal, amibe ha könnycseppet hullat, az gyémánttá változik. A királylány bejárja a birodalmat, és a gyémántokkal segít sok-sok emberen.
Időközben a szomszéd király meg akarja támadni a birodalmat. Az uralkodó hadba szólítja a népét, de mivel kegyetlen volt velük, senki sem akar harcolni érte, mindenki bújik és menekül. Ekkor előkerül a királylány, aki annyi jót tett mindenkivel; az ő kedvéért hadba állnak az emberek, és a sereg látványától az ellenség megfutamodik, és tárgyalásokba kezd. A tárgyalások során a királylány megismerkedik a szomszéd királyfival, összeházasodnak, egyesítik a királyságaikat, és igazságosan, szeretett uralkodókként kormányoznak.

Mitől feminista?

Visit to the child at nurse
George Morland, 1788.

Amikor feminista mesékről, "erős női karakterekről" beszélünk, nagyon sokszor a Merida-féle harcos, rakoncátlan, lázadó lányok jutnak mindenki eszébe: amazonok, sárkányölő hősnők, lovagnak álcázott lányok, Artemisz-féle vadászok. Nyilván nem véletlenül ugranak be mindenkinek. Néha azonban mesemondóként elgondolkodom rajta, feltétlenül csak akkor erős-e egy női karakter, ha fizikai erőt fejt ki, ha hagyományosan férfiakkal azonosított tevékenységeket (harc, vadászat) űz. Mert szerintem erő a kedvesség, a gyengédség, és a gondoskodás is, akármelyik nem részéről. Sőt, radikális húzás gondoskodónak lenni akkor, amikor a gondoskodást "gyengeségnek", "könnyűnek," "lányos dolognak" tartják (lásd a férfiak és nők arányát a segítő szakmákban). 
Ebben a mesében pont ez történik. A két idősebb lány elrejti vagy szemlére teszi a kincsét, de használni egyedül a bizonytalan, hosszan töprengő legkisebb használja, aki úgy dönt, eladja, és segít a pénzzel valakinek. Az apja megbünteti ezért a tettéért azzal, hogy "elpazarolta" a drágakövet valakire, aki nem érdemli meg - ezzel látványosan mutatva, hogy apus pocsék uralkodó, ha ennyire nem érdekli a birodalmában élő szegények, özvegyek, árvák sorsa.

(Megjegyzem, külön tetszik, hogy a lány gondolkodási időt kér. Egy csomó fiatal nincs felkészülve arra, hogy kapásból hozzon meg fontos döntéseket - iskola, karrier, kapcsolat, stb. - és nagyon fontos, hogy a brutális társadalmi nyomás ellenére is tudják, ez teljesen oké. Nem vagy kevesebb attól, hogy hosszabb időbe telik megtalálni saját utad.)

Gyönyörű a szimbolikája annak is, hogy a királylány a könnyeit változtatja gyémántokká. Amikor szenvedni lát valakit, könnyet hullat, és aztán segít. Úgy érzem, a könny itt az empátiát jelképezi, az együttérzést, és egyben a tenni akarást is. A sírás maga nem lenne elég. Hasznos dologgá kell változnia ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. Az empátia pedig méltatlanul alulértékelt tulajdonság, talán a legfontosabb - talán az egyetlen, ami jó irányba tudja fordítani a világot. Tanítani, fejleszteni, ápolni, és ünnepelni kéne. 
A királykisasszony azzal menti meg az egész birodalmát, hogy kedves az emberekhez. Kicsiben, egyenként. Igen, "tutujgatja" őket, igen, "ingyér" ad nekik dolgokat, amiket nélkülöznek. És cserébe a királyság közösséggé válik, erősebbé, mint a kemény kezű, szigorú király alatt volt. A kedvességben több erő van, mint a félelemben volt. És egészségesebb.
Nem kell ahhoz kard, hogy valaki feminista hősnő legyen.

Amit érdemes átgondolni

Azon gondolkodtam, milyen lenne, ha hadsereg toborzása helyett a királylány rögtön tárgyalásba bocsátkozna - ha a diplomácia lenne az első reakció. Lehet, hogy mesei szinten nem feltétlenül működik, de eszembe jutott.

Források

A mesét egy Sima Goldenberg nevű zsidó hölgytől jegyezték fel, aki Romániában született román és török szülőktől, majd a 60-as években Izraelbe költözött.

Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg: The power of a tale: Stories from the Israel Folktale Archives (Wayne State University Press, 2019.)

Megjegyzés

A szöveg nem mondja, pontosan milyen drágakövet ad a király a lányainak. Én valamiért rubinnak képzeltem.