Sir Gawain házassága (Feminista Multikulti Népmesék 15.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Anglia, 15. század

A történet

Karácsony környékén Arthur király vadászni indul, és eltéved az erdőben. Találkozik egy titokzatos lovaggal, aki kihívja, hogy válaszoljon egy találós kérdésre: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik?
Arthur a válasz keresésére indul, de minden nő, akit megkérdez, valami mást válaszol neki. A lovagjai is segítenek a kutatásban, főleg Sir Gawain, aki mindenképpen meg akarja menteni a nagybátyját. Arthur az erdőben egy rettenetesen ronda banyával találkozik, aki állítja, hogy meg tudja mondani a helyes választ - és Sir Gawaint kéri férjül cserébe. Gawain beleegyezik a dologba, hogy megmentse a királyt. A banya elárulja a helyes választ: "A világon minden nő arra vágyik a legjobban, hogy maga dönthessen a sorsa felől."
Arthur megmenekül, Sir Gawainnek viszont feleségül kell vennie Dame Ragnellt, a banyát. A nászéjszakán az első csók után a banya csodaszép hölggyé változik, és felteszi a kérdést, nappal legyen-e szépséges, vagy éjszaka. Sir Gawain megtanulta a leckét a találós kérdésből: a hölgyre hagyja, hogy döntsön a saját sorsa felől - és így megtöri az átok második felét is.

Mitől feminista?

Juan Wijngaard illusztrációja

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyarázni. Az üzenet annyira egyértelmű, hogy többször előfordult már, hogy kamaszok a közönség soraiban megjegyzést is tettek, micsoda "feminista sztorikat" tolok én nekik. Amikor először felteszem a kérdést, mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik, még felnőtt hallgatóságtól is fojtott röhögés szokott lenni a válasz, és látni lehet, ahogy a suttogott poénok terjednek embertől emberig. A legtöbb nem túl kreatív, és általában a szex avagy a pénz körül forog, ami önmagában is beszédes. Különösen szeretem azokat a beszólásokat, amelyek szerint minden nő a világon legjobban a férfi anatómia bizonyos szervére vágyik - ezekre vissza lehet szólni, hogy sajnos nem igaz, mert van sok nő, aki a női anatómia vonatkozó részére vágyik, vagy mindkettőre, vagy egyikre sem. Ilyenkor mindig megy a pislogás.
Azokat a pillanatokat is szeretem, amikor megkérdezem a közönséget, szerintük mit választott/válasszon Sir Gawain: nappal legyen szép a felesége, vagy éjszaka? Meg is szoktam szavaztatni őket, hogy lássam, ki mit gondol. Nagyon beszédes, hogy hányan szeretnének nappal szép (reprezentációs értékű) asszonyt, annak ellenére, hogy éjjel egy banyával kell egy ágyban aludniuk (bár ezt gondolom egyszerűbb elengedni, mert többen megjegyezték már, hogy szexelni és aludni nappal is lehet...). A szavazás végeztével meg szoktam kérdezni azt is, van-e, aki szerint akad harmadik megoldás. Ilyenkor valaki mindig bepróbálkozik a "legyen szép éjjel is meg nappal is!" varázsigével, ami sajnos nem opció. Ellenben, érdekes módon, minden közönségben szokott lenni egyvalaki - sokszor egy csendes, hátsó sorban ülő, figyelmes srác vagy úriember - aki halkan megjegyzi, hogy "a világon minden nő a legjobban arra vágyik, hogy maga dönthessen a sorsa felől..." Na, rájuk érdemes odafigyelni. A történet ugyanis tulajdonképpen a szájába rágja a közönségnek a helyes választ már jó előre... csak valahogy a nagy izgalomban meg poénkodásban a legtöbben rögtön el is felejtik. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy amíg az elméletet értékeli is a közönség (a "helyes választ" mindig hangos álmélkodás fogadja), amikor gyakorlati alkalmazásra kerül a sor, keveseknek jut ösztönösen az eszébe. Figyelem, empátia, és főleg gyakorlás kell hozzá, hogy a tanulság felfogássá váljon.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan festi le valaki a csúnyaságot. Egyszerűen az, hogy "öreg", nem biztos, hogy csúnyát is jelent, ahogy egyenként más testi fogyatékosságok sem. Én leginkább a teljesen eltúlzott fantasztikus leírásokat szoktam előnyben részesíteni, és inkább az ápolatlanságot helyezem előtérbe, csöpögő fülzsírral meg hasonlókkal...

Források

A szöveget és az elemzését (angolul) itt találjátok.
Magyarul megtaláljátok a történetet a Hősök és Pimaszok: Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak? című könyvemben (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

A Facebook oldalamon a videók között meghallgathatjátok tőlem a mesét élőszóban is! :)