Az év mesemondó pillanatai, 2022.

Tavaly év végén írtam először ilyen bejegyzést, és szeretném folytatni a hagyományt. Jó érzés visszatekinteni rá, mi mindent csináltam mesemondóként tizenkét hónap leforgása alatt.

2022-ben összesen 42 fellépésem volt, nem számítva a sok-sok Világszépes esti mesét és tábori pillanatot. Egy-egy fellépés sokszor több előadást foglalt magába egy napon belül, így biztonsággal állíthatom, hogy több száz mesét mondtam el az idei évben is, több száz lelkes mesehallgatónak.

Sok klassz utazásom volt: januárban Stuttgartban meséltem, májusban Spanyolországban töltöttem három hetet, a népmese napját szeptemberben szokás szerint Erdélyben ünnepeltem a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválon, októberben pedig megjártam a Skót Nemzetközi Mesemondó Fesztivált. Emellett áprilisban Zágrábban is töltöttem egy hétvégét, ahol a mesemondó akadémia diákjainak tartottam órákat.

Egy új kedvenc visszatérő felkérésem is van. Az év elején meghívást kaptam Sándor Erikától, hogy meséljek a Beadingschool tagjainak. Erika gyöngyfűzéssel, gyöngyékszerek készítésével foglalkozik, és köré közösséget is teremt. A Beadingschool gyöngyös doboza kéthavonta érkezik a közösség tagjaihoz, és mindig egy adott tematikához válogatott kincseket, mintákat rejt magában. Az én feladatom az lett, hogy kéthavonta tartsak egy-egy online mesemondó estet, szintén a dobozok témái szerint. Azonnal beleszerettem a feladatba, és a gyöngyözésbe is. A honoráriumom részeként immár nekem is jár a doboz, amiből csillogó dolgokat készíthetek - a témák pedig minden alkalommal izgalmas kihívás elé állítanak. Ahogy Erika a gyöngyöket válogatja, úgy én a meséket. Idén volt többek között indiai, görög, tulipános, és Luca-napi mesemondás is. A csapat tagjai fűzögetnek, miközben mesélek. Nagyon barátságos, szeretni való pillanatok ezek. Online fonó.

Az idei év kiemelkedő pillanatai, sorrend és a teljesség igénye nélkül:

A "Megfigyelések" témájú Világszép tárborhoz, amelyen 12-15 éves kiskamaszok vesznek részt, különleges mesetárat állítottam össze az idén: az egész Fianna-legendákból állt. Amellett, hogy imádom a Fiannát, végre volt lehetőségem egész héten át tartó "folytatásos" mesélésre, amelynek során a fiatalok megismerkedhettek az egyes hősökkel, és követhették újabb és újabb kalandjaikat. (Bónusz: a történeteket sikerült a tábor foglalkozásaihoz válogatni, zsonglőrködéstől zeneszerzésig). Annyira jól sikerült a dolog, hogy azóta is kérnek újabb és újabb Fianna-kalandokat, amikor ellátogatok az otthonokba.

***

Már korábban blogoltam róla, de továbbra is kiemelkedik a nyári élmények közül a Világszép Mesetábor utolsó napja, ahol a gyerekek megleptek minket egy egész Törpeszarvas-előadással. Erről itt olvashattok.

***

Tíz év után ismét eljutottam az egyik kedvenc fesztiválomra, a guadalajarai Mesemaratonra! Részletesen itt blogoltam róla. Kiemelkedő pillanat, amikor hajnali háromkor telt háznak meséltem spanyolul a Csudacsirkét, és mindenki együtt zengte, hogy "Mit? Mit? Mit?". Bebizonyosodott, hogy félálomban is tudok spanyolul mesélni...

***

Az Aquincumi Múzeum által rendezett őszi AmfiFeszten a katonavárosi római amfiteátrumban léptem fel. Az egész rendezvény nagyon király, de a kedvenc pillanatom az volt, amikor Androklész és az oroszlán történetét meséltem. Amikor odaértem, hogy "és akkor megjelent az arénában egy rettenetes oroszlán...", a közönség nagyot derült. Nem értettem, miért. Később megtudtam, hogy pont abban a pillanatban sétált el mögöttem valaki egy rettenetesen cuki kiskutyával, akinek enyhén oroszlánformája volt.

***

Szintén Aquincumban voltam Samhain hétvégéjén is, kelta legendákat mesélni. Szeretem ezeket a múzeumi programokat, főleg a beöltözés miatt. Az esti felnőtt előadást tűzfénynél tartottuk, a múzeum melletti dombtetőn. Nem volt nagyon hideg, és rengeteg ember jött el, így remek hangulat uralkodott a tűz körül. Kezd hagyománnyá válni, hogy nincs Samhain aquincumi mesélés nélkül...

***

Szintén az egyik kedvenc munkám volt idén a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeumba látogató tajvani fotókiállítás. Tajvani mesékből állítottam össze hozzá egy kisebb repertoárt úgy, hogy szerepeljenek benne bennszülött, hakka, és han kínai történetek is. Nagyon élveztem a kutatást, és még inkább a mesélést. Ellátogattam a Kossuth Lajos Általános Iskolába is, ahol nem álltam meg, hogy el ne meséljem az "Illatos szellentések" című, rendkívül mókás hakka népmesét...

***

A Skót Nemzetközi Mesemondó Fesztiválon több csodás pillanat volt, mint amennyit fel tudnék sorolni. Amúgy is részletesen blogoltam róla korábban. Ha ki kellene emelnem párat, most hirtelen ezek jutnak elsőre eszembe: a Lost Stories előadásunk Lilyvel; az Open Hearth este, amikor három fantasztikus mesemondóval együtt állhattam (ülhettem) színpadra, és a "Pletykás asszonyok" feminista verzióját meséltem, a közönség nagy derültségére; valamint a közös esti mesélés Peterculterben, ahol nem csak meséltem, hanem hallgattam is egy csomó csodás történetet. Borzasztóan szerettem a Hungarian Halloween előadásomat is.

***

Szintén rengeteg pillanatot őzök kincsként a Holnemvolt Székelyföldi Mesefesztiválról. Ezekről is blogoltam már. Sok kapcsolódik közülük kamaszokhoz, például a Vigadó Kézdivásárhelyen, ahol a Jiraiya-legendát meséltem, és egy csapat lány szinte táncolt a hátsó sorban a lelkesedéstől. Vagy a telt ház a gyergyói könyvtárban, ahol megkérdeztem, tudják-e ki az a Thor, és a legnagyobb szájú srác rögtön felkapta a fejét, hogy "hát egyértelmű!". Vagy a Petőfi iskola tornaterme Csíkszeredán, ahol a tanárok aggódva ültek, hogy vajon mit kezdek 60+ kamasszal, és a végén vastapsot kaptam.

***

Stuttgartban volt alkalmam találkozni magyar gyerekekkel, akik ismerik a könyveimet. Beszélgettem velük és meséltem is nekik. Emellett a házigazdáim elvittek egy városi sétára, és bepillanthattam a kulisszák mögé, ahogy az általam gyűjtött tündéres mesékből kincskereső játékot álmodtak meg a gyerekek számára.

***

Februárban a Tág Világ Iskolában meséltem, és utána a gyerekek rajzoltak a mesékhez. Egyik kép jobb volt, mint a másik. A kedvencem: "Ez itt Thor, ez itt az ivókürt, ez meg itt a csillár, amit Thor levert az ivókürttel."

***

A Győri Könyvszalonon a szombat reggeli mesélésre egyetlen kislány jött el az anyukájával. Egymás között angolul beszéltek, de a kislány magyarul kérte a mesét. Néha, amikor izgalmas dolog történt, megállított, és lelkesen tolmácsolta az anyukájának. Nagyon bájos VIP előadás volt.

Világszép MythOff: Mítoszok Csatája egy jó ügyért

A Mítoszok Csatája csapata ezúttal egy jó ügy mellé állt: a Világszép Alapítvány javára gyűjtöttünk adományokat a szeptember 15-i előadásunkkal, melyre a Hűvösvölgyi úton, az Alapítvány rendezvényhelyszínén került sor.

A mesemondók és a közönség is epikus csatát vívtak az elemekkel aznap este. Néhány órával kezdés előtt óriási vihar szakadt Budapestre, jégesővel, mennydörgéssel, és annyi esővel, hogy az alagsori épületben kukákkal és műanyag ládákkal fogtuk fel a beázást. Ráadásul az időjárás miatt leálltak a hűvösvölgyi villamosok is, így volt egy pillanat, amikor biztos voltam benne, hogy hármasban fogunk egymásnak mesélni. Azután az utolsó pillanatban befutott egy 56-os villamos, és magával hozta a többi mesemondót, és 30 fő közönséget. Így végül, a "MythOff járat" érkezésével mégis lelkes (és elszánt) kis csapat gyűlt össze, és remek este kerekedett a dologból.

A körök témái a Világszép munkásságához kapcsolódtak, és az alábbiak szerint alakultak:

1. Kör: Különleges fiatalok

Ebben a körben először Lily Asch mesélte el nekünk Taliesin és Ceridwen walesi történetét. Lily amerikai-magyar amerikai mesemondó, aki Budapesten él, és ezúttal angolul mesélt, de hamarosan magyarul is fog majd. Párja ebben a körben Klitsie-Szabad Boglárka volt, aki a görög Pindarosz legendáját osztotta meg velünk, és még a híres Pindarosz-ódát is elénekelte.

Kérdés: Ha megénekelné valaki azt a sikeredet, amire a legbüszkébb vagy, melyik dalnokot választanád?

A győztes: Taliesin

2. Kör: Előtörténetek

Ebben a körben először Dala Dániel mesélte el a híres nart hős, Batraz születésének történetét, illetve a szüleinek, egy nart harcosnak és egy békalánynak a szerelmét. A másik sarokban Varga-Fogarasi Szilvia foglalt helyet, aki egy szibériai történetet hozott magával Ég és Föld szerelméről, és a gyerekükről, akit egy öregasszony nevelt fel.

Kérdés: Ha párterapeuta lennél, melyik összeférhetetlen párral dolgoznál szívesebben?

A győztes: A nart hős és a békalány

3. Kör: Női megmentők

Elsőként Nagy Enikő mesélte el nekünk, hogyan mentették meg az asszonyok Guam szigetét egy rettenetes haltól, amely fel akarta falni a szigetet. Másodjára én meséltem egy kínai történetet a Sárkánykirály lányáról, akit Kuanjin istennő mentett meg az emberek kegyetlenségétől.

Kérdés: Ha az egyik mitikus lényt egy korty vízzel a szádban kéne vinned egy versenyen, melyiket vinnéd szívesebben?

A győztes: A sárkánylány

A győztes mítoszok mesélői Törpeszarvas bögrét (avagy győzelmi serleget) kaptak a Világszép Alapítvány jóvoltából; további könyveket és ajándékokat pedig a nézők között sorsoltunk ki. A befolyt adományok mind a Világszép Alapítvány munkáját, és így az állami gondoskodásban élő gyerekeket támogatják.

Természetesen már készülődünk a következő csatákra is :) Kövessetek minket a Facebookon!

Világszép Mesetábor: Varázslatos Átváltozások

Ismét nyár, ismét Világszép táborok Paloznakon. Beköltözünk a Meseközpontba, és létrejön körülöttünk egy buborék: kinn hagyunk minden aggasztó, szomorú, szorongós dolgot, és az első nap reggelén átlépünk egy mesevilágba. Ahogy nem ér el minket a külvilág a tábor végéig, úgy sokszor kifelé sem látszik semmi abból a rengeteg varázslatos pillanatból, amiket a táborokban megélünk a gyerekekkel együtt. Ezért szoktam blogolni minden évben, hogy egy kis bepillantást engedjek a Világszép Alapítvány munkájába. A tavalyi táborról itt, korábbiakról pedig itt és itt olvashattok.

(Megjegyzés: gyermekvédelmi és GDPR okokból nem teszünk ki olyan fotót, amin a gyerek felismerhető, hacsak nincs rá külön gyámi engedélyünk. A mosolyokat oda kell képzelni.)

Az idei Mesetábor témája az Átváltozások volt. Tizennégy gyerek, nyolc felnőtt táboroztató, és három nevelő alkotta a tábor csapatát, valamint természetesen Edit és Bandi, a Meseközpont házigazdái. A gyerekek 7-11 évesek voltak, és több budapesti gyermekotthonból valamint nevelőszülőktől érkeztek; voltak közöttünk olyanok, akik először látták Paloznakot (sőt, a Balatont is), míg mások már sok éve rutinos táborozónak számítanak. A Varázskertbe belépve elkezdtek ismerkedni a mesés átváltozások különböző fajtáival, hogy a hét végére maguk is megtanuljanak átváltozni bármivé, amivé csak szeretnének.

A hét folyamán nyolc mesei szereplő bőrébe bújtunk, hogy segítsük őket ezen az úton. Az érkezés napján a gyerekek megismerkedhettek Grigrivel, egy dominikai népmese hősével, aki különböző állatokká tud alakulni és megment egy királylányt egy tüskés szörnyetegtől. Grigri a hét hátralévő részben drámajáték-foglalkozásokkal várta a gyerekeket, ahol beöltözhettek bárminek, és trükkös, átváltozós-eltűnős fotókat, videókat készíthettek magukról. Mellette még velünk volt Lungnü, a kínai mesék Sárkánylánya, akivel a Fabrikában varázskalapokat, lámpásokat, karkötőket és varázserőt adó köveket ragaszthattak, festhettek, csomózhattak a fiatalok, valamint Róka koma, akivel mozgásos, sportos foglalkozásokon vehettek részt. 

A gyerekeket három kicsi csapatra osztottuk; mindegyik csapatot egy-két segítő kísérte egyik foglalkozásról a másikra. Velünk volt Paini, a Ginkótündér, valamit Bazsarózsa kisasszony (mindketten a kínai mesevilágból); Blanca Flor, a Rózsa és Ibolya dominikai verziójából; és a maláj Farkashercegnő (jómagam), aki az eddigi kedvenc variációm volt a Kalapvári kisasszony mesetípusára. (Sikerült bolyhos farkasfüleket is vásárolnom magamnak, amik nagy népszerűségre tettek szert a gyerekek körében.) A tábort Ariel vezette, a francia tündérmesék Koboldhercege - avagy jelen esetben hercegnője. Minden reggel és minden este elhangzott egy-egy mese; a gyerekek folyton azon versenyeztek, vajon ki találja ki először, melyikünkkel fognak találkozni a történetben.

Nagyon klassz tábor volt. A sok játékon és alkotáson kívül természetesen most is megvoltak Paloznak hagyományosan szép pillanatai: fügét zabáltunk a fügefáról, meglátogattuk Bandival a madárházat, hintáztunk, homokoztunk, fociztunk, játszottunk a cukormókusokkal és a kecskékkel, és délutánonként lesétáltunk a csopaki standra fürdeni. A Balcsi sajnos éppen húsz fokos volt, és a levegő se sokkal melegebb, de ez a gyerekeket nem akadályozta meg abban, hogy minden óvatos győzködésünk ellenére ("nem kell ám bemennünk, ha nagyon hideg!") belevessék magukat a vízbe. A strandon jégkása és uzsonna is járt mindenkinek, miközben a parton ülve néztük a közelben úszkáló kiskacsákat. A hosszú sétákat a Meseközpont és a strand között pedig vidáman kitöltöttük, ki-ki a maga "felnőttje" társaságában - énekléssel, beszélgetéssel, mesemondással. Négy-öt mesét is végig tudtam mondani, mire felmásztunk a hegyre. Esténként, a mese előtt, míg lezajlott a fürdés, egy-egy órát énekeltünk gitárral a Mesenappaliban. (A Grund volt az idei sláger.) 

Külön imádtam, hogy egy ponton néhányan a gyerekek közül spontán elkezdték eljátszani az esti mesét. Ezen a többiek nagyon jót derültek, így (kontrollált keretek között) visszatérő elemévé vált a mesélésnek, hogy egy-két kis előadó eljátszotta, ami éppen történik. Az utolsó este még azt is meg kellett ígérnem, hogy másnap, ha gyorsan összepakolnak, lesz még időnk külön mesélésre.

És ekkor valami igazán varázslatos dolog történt.

A tábor utolsó reggelén, miután elhangzott a záródal és megtörtént a búcsúzás, két fiú kérte, hogy mondjam el újra az esti mesét, hadd adják elő még egyszer. A többiek odaültek nézőnek a kerti kis színpadhoz, és lelkesen megtapsolták a produkciót. Pakolás után ismét kértek, hogy meséljünk, így előre mentem a színpadhoz, és vártam. Már épp azt hittem, más dolguk akadt, amikor szállingózni kezdett a közönség. Jegyekkel a kezükben. Kiderült, hogy az egyik srác spontán nekiállt plakátot rajzolni, és jegyeket is készített - simát és VIP-t - mindenkinek, ültetési renddel együtt. Az egyik kislány jött, kezében a listával, ellenőrizte a jegyeket, és mindenkit a helyére vezetett a nézőtéren. Csak ámultunk és bámultunk: ezt mind teljesen maguktól találták ki. Amikor összegyűlt a közönség, előkerült a négy színész is, akiket az ügyes is stage manager igazgatott, és pedig leültem a színpad sarkába, és mesélni kezdtem. Törpeszarvast, nyilván. Az előadás teljes egészében rögtönzés volt, de olyan flottul ment, mintha gyakoroltuk volna. Voltak nagy nevetések, mókás megszólalások, és rengeteg taps. Nagyon kellett figyelnem, hogy ne veszítsem el a mese fonalát, annyira lenyűgözött, ami a színpadon történt; a színészek sokszor előre kitalálták, merre tart a történet, és maguktól vitték tovább. Utána még egy mesét elő kellett adni, a nagy sikerre való tekintettel (A három bátor legény című sztorit választottam). Amikor véget ért az előadás, a színészek autogramot osztottak a sorban álló rajongóknak, aláírták a plakátot, sőt, ingyen ölelést is kaptunk tőlük.

Tíz centivel a föld felett lebegve zártuk a tábort. A legszebb ajándék volt ez az előadás, amit valaha kívánhattam volna.

Világszép Mesetábor: Így néz ki egy magyar varázslóiskola

Ismét nyár, ismét Világszép táborok gyermekvédelemben élő világszép gyerekekkel. Az idei Mesetábor (a 7-10 éves korosztálynak szóló heteket hívjuk így) különösen a szívemhez nőtt: úgy döntöttünk, idén Garabonciás Varázslóiskolát hirdetünk a kölykök számára. 

(Korábbi táborokról itt és itt blogoltam)

A tábort lelkes felkészülés előzte meg: hét fős kis csapatunk belevetette magát a varázsvilágba, és elkezdtük kitalálni, hogyan is nézne ki egy teljesen a magyar hiedelemvilágra épülő varázslóiskola. Először természetesen, mint minden iskola esetében, tantestületet kellett toborozni. Mivel a Mesetáborokban a felnőttek is végig szerepben vannak, azt a remek feladatot kaptam, hogy vadásszam össze a magyar hagyomány leghíresebb varázslóit, akik közül aztán a többiek kiválogathatták maguknak a legszimpatikusabb szerepet. Végül így állt össze a lista:

Klingsor, a német hagyományban is méltán híres magyar udvari varázsló volt az igazgató (és egyben a táborvezető is). A kézművességért és alkotó foglalkozásokért Macska Róza, a legendás javasasszony volt a felelős, a látványos kísérletekért és trükkökért a spanyol földről érkezett szegedi Kampó táltos, az ügyességi játékokért pedig nem más, mint maga Petőfi Sándor (akit rengeteg hiedelemmondában garabonciásként emlegetnek). Mellettük jelen volt segéderőként Tündér Erzsébet (A táltos kanca és a libapásztorlány mese, és néhány magyarországi boszorkányper alapján), Kamor, a Bakony varázslója a Helka-legendából, és végül, de nem utolsó sorban jómagam, aki a nagybányai Virághegy virág-varázslójának alakját öltöttem magamra (jelentős mennyiségű művirággal egyetemben). Mindenki elkészítette a maga jelmezét, kellékeit, és garabonciás-könyvét, ami végigkísért minket az egész heti programon. 

Természetesen nincs Mesetábor mesék nélkül: ennek a korosztálynak reggel és este is szoktunk mesélni, úgyhogy a tábor folyamán "hivatalosan" összesen kilenc történet hangzott el, mind a magyar hagyományból. Közöttük volt sok olyan mese, amelyek a garabonciás-mesterekhez kapcsolódtak, hogy a gyerekek felismerhessék, kivel töltik az idejüket a táborban: elhangzott Kampó táltos meséje, a Helka és Kelén legenda, A táltos kanca és a libapásztorlány, a Virághegy mondája, és még egy jó kis sztori is Petőfi Sándorról, aki túljárt Döbrögi uraság eszén (utóbbit a hamarosan megjelenő Világszép könyvben is olvashatjátok, ez itt a reklám helye). Ezeken kívül jó előre beleástam magam a garabonciás-hagyományba, és hiedelemmondák, néprajzi gyűjtések százait böngésztem végig a legjobb sztorik után kutatva, míg össze nem állt belőlük egy egészen csinos kis garabonc-repertoár, sárkányon lovaglással, viharkavarással, és mindenféle izgalmas kalandokkal. A reggeli és esti mesélések remekül zajlottak, a gyerekek értékelték és élvezték a meséket, és ügyesen kötötték össze őket a napközben zajló foglalkozásokkal. 

Foglalkozásokból pedig volt bővel: Kampó táltos birodalmában izgalmasabbnál izgalmasabb kísérleteket végeztünk vízzel, ételfestékkel, gyertyával, tükrökkel, statikus elektromossággal és szappanbuborékokkal. Macska Róza műhelyében garabonciáskönyvek készültek, amelyekbe aztán lehetett gyűjtögetni varázsigéket, matricákat, üzeneteket és titkos jeleket; ugyanitt születtek meg a személyre szabott garabonciásköpenyek és varázslatos kaleidoszkópok. Petőfi Sándor ügyességi játékokkal és feladatokkal mulattatott bennünket. Délutánonként pedig, amikor kifogytunk a játékból, együtt vonultunk le a Balatonra fürdeni, énekelve és nevetve.

A tábor utolsó napján megtartottuk a hagyománnyá vált Aranyhajszál Fesztivált, ahol minden kis garabonciás bemutathatta a legszebb varázstudományát. Volt, akitől kísérleteket láttunk, volt, aki énekelt, táncolt, vagy dekázott, sőt, még egy mese is született a nagy alkalomra. 

A saját garabonciáskönyvem most is itt van a polcon, tele szép emlékekkel. És ami még jobb: ha lehet hinni a mendemondáknak, a nyitott szemmel járók találkozhatnak egy-két varázsköpenyes kis garabonciással Budapesten és környékén...

Hét tenger meséi - Tengerparti körbeblog

A Mozgó Könyvek lelkes munkatársa, Benedek Patrik azzal keresett meg mesemondókat, hogy egy egész hetet szeretne a mesék világának szentelni. Ezen a héten sok mesés videó, cikk, és mindenféle megosztás mellett egy körbeblogot is tartunk, amelynek témájául közösen a tengert és a tengerpartot választottuk (ha már idén úgyis sokan kimaradunk a nyaralásból).

Nekem külön kapóra jött ez a téma, ugyanis épp a hét elején értem haza a Világszép Alapítvány legutóbbi táborából a paloznaki Meseközpontból. A kiskamaszoknak szóló táborunknak idén a Felfedező Tábor nevet adtuk, és az egész hetünk a hajózás, kincskeresés, kalózok, és tengeri legendák körül forgott. Megtanultunk iránytűt használni, napórát olvasni, kötelet csomózni, és két valódi szabadulószobát is megoldottunk!

A Világszép táborok minden napját reggeli mesemondással indítjuk, és esti mesével zárjuk. A meséket én válogattam össze és mondtam el; igyekeztem minél több kultúrával, és minél több tengeri kalanddal megismertetni a táborozókat. Íme, a heti menü:

Első reggeli: A Tengerjáró Szindbád (első + második utazás)

Mi is lehetne jobb felütés egy felfedező táborhoz, mint Szindbád utazásai? A név sokaknak ismerős, de úgy tűnt, a történeteket ez a korosztály még nem ismeri részletesen. Mondjuk amikor nyúzott tehén kezdett potyogni az égből, akkor a felnőtteknek is elkerekedtek a szemei... Ez a sztori magában foglalta a klasszikus bálna-szigetet, a rukh-madarat, valamint a Drágakövek Völgyét, ami az egyik kedvenc mesetípusom. 

Első este: Hogyan tanultak meg navigálni az emberek? (Marshall-szigetek)

Egy erősen Moana hangulatú legenda arról, hogyan tanult meg egy lány navigálni a tengeren három titokzatos idegentől. Az idegenek bekötött szemmel bedobták a vízbe hol itt, hol ott, és a hullámokból, a szélből, a madarak hangjából kellett megmondania, mikor hol van. Vadregényesen hangzik, de Polinéziában még a 20. század végén is éltek öreg navigátorok, akik tudtak vakon tájékozódni a szigetek között.

Második reggeli: Az első tonhalak (Maldív-szigetek)

Klassz sztori egy navigátorról, akinek a legénység megeszi a vacsoráját, és ezért büntetésből sodródni hagyja a hajót 88 napon keresztül. A hajó végül kis híján leesik a világ szélén, amikor a navigátor végre abbahagyja a duzzogást, és megment mindenkit. Hazafelé menet még egy raj tonhalat is a hajóhoz köt némi varázslattal. 

Második este: A Tengerjáró Szindbád (negyedik + ötödik utazás)

Visszatértünk Szindbádhoz, aki közben ismét útra kelt; megint felbukkant a rukh-madár (amit a gyerekek izgatottan ismertek fel, és mondták előre, hogy ebből baj lesz...), voltak kannibálok (mindenki hangos rémületére), és Szindbád nyakában lovagló tengeri öreg is.

Harmadik reggeli: A sellők szigete (Orkney)

Nagyon szép legenda egy lányról, akinek nyoma veszik, mígnem évekkel később egy tengeren sodródó hajó megmentésére bukkan fel ismét. A hajót a sellők titokzatos szigetére, Hildalandra vezeti, ahol évek óta él sellő férjével és a gyerekeivel. A hajósok megismerkednek a sellők világával, majd kalandokkal és élményekkel gazdagabban térnek haza. Szeretem ezt a mesét, mert az emberek és a sellők végig barátságos kapcsolatban vannak, egyik sem veri át a másikat.

Harmadik este: Thor horgászni megy (Északi mitológia)

Tavaly után közkívánatra nem maradhatott ki az északi mitológia az idei táborból sem. Azt a sztorit meséltem, amikor Thor és Tyr útnak indulnak a Tejúton is túlra, hogy elhozzák Hymir óriás üstjét. Útközben kitérőt tesznek a tengerre horgászni, és Thor kis híján kifogja Jörmungardot, az óriási világkígyót. Kalandos sztori, remekül mesélhető, Thort pedig ez a korosztály különösen szereti.

Negyedik reggeli: A Mágnes-hegy (Olasz-német legenda)

A Vergilius-mondakör egyik legklasszabb darabja. Vergilius (aki a középkori hagyományban költőből varázslóvá avanzsált) egy hajó legénységének tagjaként hajótörést szenved a legendás Mágnes-hegyen. Itt találkozik egy palackba zárt ősöreg varázslóval, aki segít neki felkutatni a szigeten egy varázskönyvet, melynek segítségével megmentheti a legénységet. 

Negyedik délután: Aisha, a Démonvadász (Algéria)

A negyedik napon erdei expedícióra indultunk, és az ebédet is az erdőben költöttük el, örvendezve a frissen kiásott (!) kincsesládák felett. Ennek megfelelően az ebéd utáni csendes pihenőt a jutalomcsokit majszolva a hűs árnyékban mesemondással töltöttük ki. Aisha hosszú és kalandos történetének azt a részét meséltem el, amikor tengeri szörnyekkel száll szembe (és üvegládában utazást tesz a tenger mélyére, megnézni őket). Valamint azt a pillanatot is, amikor találkozik Szindbáddal, mert ez szép visszautalás volt az előző napok meséire.

Negyedik este: Csillagos mesélés!

A tábor utolsó estéjén kifeküdtünk pokrócokra a Meseközpont kertjében, és bámultuk a ragyogó, csillagos eget. Paloznakról még a Tejutat is tisztán lehet látni, ami mind táborozóknak, mind a felnőtteknek nagy élmény volt. Meséltem mindenféle csillagképekről, a nyári égbolt alakjairól, és közben el-elkaptunk egy-egy hullócsillagot is. Olyankor mindig megálltunk kívánni...

Búcsúmese: Natikan és a szelek (Moken történet nyomán)

Nemrég olvastam egy egész könyvre valót a mokenek meséiből (ők tengeri nomádok Malajzia partjainál). Ez a történet fogott meg a legjobban, amelyben két testvér útnak indult egy titokzatos és gazdag nyugati országba. Útközben a tomboló szeleknek kellett adniuk a kormányt, a vitorlát, az árbocot, és a hajó orrát, de varázslatos énekükkel így is átjutottak a tengeren. Amikor a mesében éneklés volt, kis csapatunk együtt énekelte a közös Világszép dalt. Így jutottunk át mi is a tengeren, élményekkel és kalandokkal gazdagabban.

A Tengerparti Körbeblog többi bejegyzéséért látogassatok el az alábbi mesemondó blogokra:

Szilvi, a Kétfülű Mesemondó

Lovranits Júlia Villő

Napos-holdas Mesék - Stenszky Cecília blogja

Világszép Mesetábor: Vissza a lovagkorba

Két éve dolgozom a Világszép Alapítvány mesemondó munkatársaként. Az Alapítvány a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért jött létre, akiket igyekszünk a lehető legjobban támogatni mindenféle formában - mentorprogrammal, inkluzív óvodával, inkluzív délutáni foglalkozásokkal a Létra Klubban, karrierprogrammal, és természetesen mesékkel is. Minden évben nyári táborokat szervezünk a paloznaki Meseközpontban;a 8-11 éves korosztály számára kifejezetten Mesetábort, amelynek mindig meghatározott témája van. A tavalyi Görög Mitológia táborról nem blogoltam, de az idei Lovagkori kalandokat mindenképpen szeretném elmesélni nektek.

A tábor öt napig tartott, és végig csodálatos időnk volt. Az évek óta megszokott rendszer szerint reggel mindig mesével és mondókákkal kezdtük a napot, este pedig ugyanígy meséléssel és altatódallal zártuk. A téma a lovagkor volt, különös tekintettel a lovagi erényekre: azzal ismerkedtünk meséken, játékokon keresztül, hogy mik azok a tulajdonságok - udvariasság, őszinteség, becsületesség, együttműködés, stb. - amiktől a lovagok igazán lovagiassá válnak. Rengeteg kalandot éltünk át együtt, és a hét végén még egy lovagi tornát is rendeztünk, melynek eredményeképp mind a tizennégy fiatalt ünnepélyes keretek között lovaggá ütöttük.

Mindez persze nehezebben vált volna összefüggő egésszé, ha nincsenek történeteink, amikre felfűzhetjük az egész heti programot. A Mesetábor mindig nagy jutalomjáték a mesemondók számára, hiszen mi adjuk meg minden nap nyitó és záró pillanatát. Sok töprengés, válogatás, és munka eredménye volt a tábori mesetár, ami illeszkedett a korosztályhoz, a témához, az egyes napok foglalkozásaihoz, a lovagi erényekhez, és a Világszép világnézethez is, és bevallom, büszke voltam az eredményre - ám mindez semmit sem ért volna, ha a mesék a gyakorlatban nem találnak jó fogadtatásra. A táncrend az alábbiak szerint alakult:

Milinkuc királyfi (magyar mese felütésnek, ahol a gonosz szomszéd király próbákat küld az uralkodónak, amiket egy olyan fiú old meg, aki mer nagyot álmodni és ragaszkodni az álmaihoz)
Sir Gawain házassága (15. századi feminista lovagi románc, melyben Arthur királynak felteszik a kérdést: "Mi az, amire a világon minden hölgy a legjobban vágyik?")
Sistram és a sárkány (német legenda a Dietrich-mondakörből, melyben Dietrich király és öreg tanítómestere egyesült erővel rángatnak ki egy fiatal lovagot egy sárkány szájából)
A konyha lovagja (Sir Gareth legendája az Arthur-mondakörből, aki Camelot konyháján kezdi a pályafutását, de aztán egy éles nyelvű hölgy oldalán mindenféle kalandokra indul, és bizonyítja, hogy valódi lovag)
Astolfo útja a Holdba (Részlet Őrjöngő Orlando olasz eposzából, melyben egy lovag hippogriff hátára pattan, és elrepül a Holdba, hogy visszaszerezze a legjobb barátja józan eszét, amit elveszített a szerelemtől)
Gawain és a zöld lovag (Klasszikus - Sir Gawain fogadást köt egy titokzatos zöld ruhás lovaggal, hogy kölcsönösen lefejezhetik egymást, és amikor arra kerül a sor, hogy állja az adott szavát, hosszú útra indul ismeretlen földekre, és a saját halandóságával is szembe kell néznie)
A táncverseny (Bonnie Lass of Anglesey, skót ballada, melyben egy lány táncversennyel védi meg a birodalmat egy csapat angol lordtól)
Culhwch és Olwen (Walesi legenda a Mabinogionból, melyben Culhwch királyfi Arthur király varázslatos képességű lovagjaival az oldalán útnak indul, hogy elnyerje egy óriás csodaszép lányának a kezét)
Damón és Püthiász (Egy régi görög történet középkorban újramesélt verziója, melyben egy lovag a saját életét ígéri jótállásul a legjobb barátjáért cserébe)

Mindig ritka jutalomjáték mesemondók számára, amikor ugyanannak a közönségnek mesélhetünk rendszeresen, reggel-este, összefüggő témában. A gyerekek nagyon hamar ráéreztek a történetek ízére, és főleg az Arthur-legendák esetében már ismerősként köszöntötték a visszatérő karaktereket (Sir Gawain nagy kedvenc lett). Hárman osztoztunk a fenti kilenc mesén, így nem csak a különböző lovagi világokba kalandozhattak velünk a gyerekek, hanem ízelítőt kaptak mindhármunk mesemondói stílusából, vérmérsékletéből is. Cserébe nagyon jól szórakoztam a beszólásokon, amik az egyes meséket tarkították; onnan lehet a legjobban látni, hogy a gyerekek minden szavunkra figyelnek, amikor belekotyognak a mesébe, vagy éppen kijavítják, amit rosszul mondtunk. Volt, hogy pillanatnyi szünetet kellett tartanom a sztoriban, mert nem álltam meg nevetés nélkül.

A "hivatalos" mesemondás mellett a szívem csücske volt a délutáni csendes pihenő. Mivel ezt a korosztályt már elég nehéz szépszerével rávenni, hogy feküdjön le aludni a nap közepén, alternatív lehetőségként felajánlottam, hogy a Mesenappaliban (ilyenünk is van) is lehet heverészni, miközben mesélek. Láss csodát: Minden egyes délután kényelmesen elnyúlt gyerekek körében meséltem egy egész órán keresztül; némelyek bóbiskoltak, mások kérdéseket tettek fel, megint mások csak akkor nyitották ki a szemüket, ha meg akarták mondani, mi legyen a következő mese. Ezek voltak a tábor legklasszabb pillanatai... Főleg azután, hogy a srácok felfedezték, hogy szeretem a képregényeket, mivel ebéd közben hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk különböző Marvel szuperhősökről (és arról, hogy Thor kalapácsa vibrániumból van-e). Ezt követően a csendes pihenő megtelt fiúkkal, akik Thorról és Lokiról akartak minél többet hallani, és mire észbe kaptam, feltálaltam nekik az egész északi mitológia repertoárom. Végtelenül hálás közönség voltak, minden részlet érdekelte őket, néha eljátszották a mesék egyes mókásabb jeleneteit (például azt, amikor Thor menyasszonynak öltözik). Megint beigazolódott, hogy a popkultúra remek kapocs lehet a hagyományos mesékhez (én pedig képregényes és mitológiai kockaságaimat egyszerre élhettem ki).
Olyan is előfordult olykor, hogy egy-egy gyerek személyes mesét kért, vagy épp úgy alakult a helyzet, hogy egyvalakinek meséltem. Ezeknek az alkalmaknak megint csak másféle bája, varázsa volt, és mindegyiknél úgy éreztem, hogy megtalálta a mese a maga hallgatóját...

Összesen huszonhárom mesét mondtam el az öt nap folyamán, és a maga módján mindegyik különleges élmény volt. Akár nagy csapatban, akár kiscsoportos-bóbiskolósan, akár egy személynek meséltem, mindig ott volt körülöttünk Paloznak és a Világszép hangulat - mosolygással, öleléssel, napsütéssel, Balatonnal, gyümölcsössel, nyugalommal. Nem tudok tökéletesebb helyet elképzelni egy mesemondó számára.
Már csak háromszázat kell aludni a következő táborig!

A szegények kertje (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

A mai nappal kinyílik az Adventi Mesetár utolsó ablaka, és lezárul a karácsonyi várakozás! Egyik kedvenc mesémmel, a Szegények Kertjével kívánunk mindenkinek békés, boldog, mesékkel teli ünnepeket!

Miről szól?

Két barát arannyal teli edényt lel a földjén, és nem tudják eldönteni, mit kezdjenek vele. Elviszik hát egy tanítóhoz, aki a tanítványaitól kér javaslatokat. Az egyik diák azzal az ötlettel áll elő, hogy vásároljanak magokat és palántákat, és ültessenek kertet, melyben bárki, akinek szüksége van rá, élelemhez és pihenőhelyhez juthat. A fiú azonban a főváros piacán magok helyett arra költi az aranyat, hogy egy sereg madarat kiszabadítson az árusok kalitkáiból... és innentől fogva kalandos út vezet odáig, hogy megszülessen a várva-várt Szegények Kertje.


Mi fán terem?

Egy "sztyeppei mesék" című könyvben találtam, amikor kertekről szóló meséket kerestem egy tematikus mesemondó előadáshoz. Később több más műsoromba is bekerült, többek között egy tanároknak és tanítóknak szóló karácsonyi mesecsokorba is; a munka során egyre több forrásból utánanéztem, és egyre inkább meggyőződtem róla, hogy különleges meséről van szó, melynek rengeteg fontos és szépséges üzenete van. Bár az alább felsorolt források sokszor egymásra hivatkoznak, nagyon érdekes látni, hogy mindenki egy kicsit máshogyan színezi, alakítja a történetet.

Hab a tortán

Aki járt az elmúlt hetekben a Bagatelle helyszínen felvenni a meséket a kalendáriumból, az látthatta a mese tiszteletére készült madaras-fás dekorációt is :)

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Mary Lou Masey: Stories of the Steppes (D. MacKay Company, 1968.)
Pleasant DeSpain: Eleven Nature Tales (August House, 1996.)
Margaret Read MacDonald: Earth Care (August House, 2005.)
Dan Keding: The Gift of the Unicorn and Other Animal Helper Tales (ABC-CLIO, 2016.)
Sputnik Monthy Digest (1972.)

A karácsonyi tolvaj (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Sterkdam városkáját a nyolcvanéves háború idején ostrom alá veszik a spanyolok. A város lakóinak fogytán az ennivalója, és karácsony közeledtével már mindannyian éheznek. Amikor a börtönben csücsülő hírhedt tolvaj és bajkeverő, Tyl Uilenspiegel meghallja ezt, először megszökik, majd átvág a spanyol táborba, ahol ellopja a hadvezérek karácsonyi lakomáját, és furfangos módon, a spanyol ágyúkat is igénybe véve, bejuttatja az egészet az éhező városba.




Mi fán terem?

A mesével először Jay Williams The Wicked Tricks of Tyl Uilenspiegel (Tyl Uilenspiegel Komisz Tréfái) című könyvében találkoztam. Tyl Uilenspiegel nagyon népszerű karakter a németalföld hagyományaiban; számtalan mese, vicc és legenda bajkeverő főszereplője. Ezt a történetet több forrásból is megleltem, de még így sem volt egészen tiszta, hogy vajon egy népmese kiszínezése-e, vagy egy mostanában keletkezett történet egy régi folklór-figura felhasználásával.

Hab a tortán

Főhősünk nevét őrjítően sokféleképpen lehet leírni: Til, Till, Tyl, Tyll, Dyl, valamint Uilenspiegel, Eulenspiegel, Ulenspegel, Ulenspiegel, stb. Ebből kifolyólag a történeteit keresni is egy külön élmény, mert minden lehetőséget egyenként kell bepötyögni a keresőbe. Ráadásként Sterkdam városa sem tűnik első látásra létező helynek, így kevés fogódzót talál az ember, ha a mese eredete után kutakodik. Még mindig nem vagyok benne biztos, a sztori Jay Williams tollából szivárgott-e a karácsonyi hagyományba, vagy ő is úgy kölcsönözte valahonnan.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Jay Williams: The wicked tricks of Tyl Uilenspiegel (Four Winds Press, 1978.)
Alice Low: The family read-aloud Christmas treasury (Trumpet Club, 1991.)
E. Dolan: World Myths and Legends (Pearson Prentice Hall, 1992.)
Cricket (Volume 3, 1975.)

Németül:
Wie Till Eulenspiegel Weihnachten gestohlen hat

A kutya és a páva (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy öreg juhászkutya és barátai - egy páva, egy macska, és egy bagoly - észreveszik, hogy karácsony estéjén csak a falu végén élő öregasszony házában nem égnek fények. A négy állat nekivág, hogy ajándékokat szerezzenek a jóságos asszonynak, és felvidítsák az ünnep estéjén.

Mi fán terem?

Ezzel a szépséges történettel Duncan Williamson skót utazó (Scottish Traveler) nemzetiségű mesemondó könyvében találkoztam. A könyv, melynek címe Tell me a Story for Christmas (Mesélj Nekem Karácsonykor), a híres mesemondó ünnepi repertoárjából válogatja össze a legszebb, legérdekesebb történeteket. Mivel más forrásból nem bukkantam a nyomára, felvettem a kapcsolatot Mr. Williamson özvegyével, Linda Williamsonnal, aki hivatalosan is engedélyt adott rá, hogy a mese helyet kapjon az adventi kalendáriumban. A történet szerzői jogai Duncan Williamson örököseit illetik. Ez úton is köszöntetet mondunk nagylelkű hozzájárulásukért!

Hab a tortán

A mesét egy kicsit le kellett rövidítenem, hogy beleférjen a kalendáriumba. Érdemes Duncan Williamson eredeti nyelvezetével, szófordulataival olvasni, ha megteheti az ember.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Duncan Williamson: Tell me a Story for Christmas (Canongate Books, 1990.)

Hildur, a Tünérek Királynője (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy izlandi földesúr birtokán minden karácsony éjjelen tragédia történik, melynek valamiféle köze van Hildurhoz, a rejtélyes szolgálóhoz is. Végül egy fiatal pásztor úgy dönt, ébren marad karácsony éjjel, és a végére jár a dolognak. Észrevétlenül elkíséri hát a szolgálót éjszakai útjára, melynek során Hildurról kiderül, hogy nem más, mint a tündérek elátkozott királynője, aki minden évben csak egyetlen éjszakára térhet haza a szeretteihez, míg valaki meg nem töri az átkot...



Mi fán terem?

A történettel azonos címet viselő izlandi mesegyűjteményben találkoztam vele először, amit karácsonyi ajándékként kaptam egy mesemondó barátnőmtől (a könyvről és a mesékről itt írtam bővebben). Később ismét belefutottam egy másik kötetben, mely a "Széttáncolt Cipellők" mesetípus (ATU 306) egy távoli variációjaként tartotta számon. Tovább keresgélve egy másik, szájhagyományból gyűjtött változatot is találtam, "Una, az Elf Asszony" címmel, Herdís Jónasdóttir izlandi mesemondó hölgy repertoárjából.

Hab a tortán

A történetben emlegetett tündérek vagy elfek az izlandi huldufólk, a "rejtett nép" képviselői. Legtöbbször tündérnek fordítják őket, de persze nem azonosak a magyar népmesék tündéreivel.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
J.M. Bedell: Hildur, Queen of the Elves (Interlink Publishing, 2015.)
Jon Arnason: Icelandic Legends (Bentley, 1864.)
Reimund Kvideland: All the World's Reward (University of Washington Press, 2011.)

A karácsonyi macska (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

A betlehemi éjszakában Mária dallal altatná a Kisjézust, de be van rekedve, József pedig nem tud énekelni. Az istálló állatai próbálják énekelni az altatót, de nem járnak sikerrel; végül megérkezik egy kóbor macska is, aki felajánlja a segítségét, de mielőtt közel mehetne a jászolhoz, meg kell mosakodnia... és így elszalasztja az alkalmat.

Kép innen

Mi fán terem?

Erre a mesére Taffy Thomas híres angol mesemondó karácsonyi mesegyűjteményében bukkantam rá. A könyvben Taffy elmeséli, hogy egy idős hölgytől tanulta a mesét, aki egy Uley nevű kis faluból származott, és azért kereste fel a mesemondót, hogy elmondja neki ezt a történetet.
Mivel a mesére más forrásból nem bukkantam rá, felvettem a kapcsolatot Taffy-vel, aki nagylelkűen engedélyt adott rá, hogy bevegyük az adventi kalendáriumba.

Hab a tortán

Az állatok énekét Taffy az "Away in a Manger" című karácsonyi dal dallamára szokta bőgni/bégetni. A magyar fordításban a Csendes Éjt javasoltam hozzá (én azzal szoktam mesélni), de más ének is megteszi. Kisebb gyerekek borzasztóan szokták élvezni ezt a mesét.
Érdekes, hogy a macska más karácsonyi legendákban is gyakran felbukkan - még olyan is akad, ahol pont a dorombolásával altatja el a Kisjézust.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Taffy Thomas: Midwinter Folk Tales (History Press, 2015.)

A karácsonyi teve (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy kis teve útnak indul a Háromkirályok karavánjával Betlehem felé, de nagyon nehezen bír lépést tartani az anyukájával és a felnőtt állatokkal. Teljesen kimerülve érkezik meg és roskad le a jászol mellé - a Kisjézus azonban egészen különleges ajándékkal jutalmazza meg az igyekezetét.

Mi fán terem?

Széles körben ismert szíriai karácsonyi legenda. Akkor bukkantam rá, amikor először válogattam össze karácsonyi mesemondó programot, Bob Hartman The Littlest Camel and Other Christmas Stories (A Legkisebb Teve, és Egyéb Karácsonyi Történetek) című könyvében. Első olvasásra nagyon megtetszett a gondolat, így utánaolvastam a hagyománynak és a kis teve figurájának is. Rengeteg elszórt forrást lehet találni róla mindenféle, karácsonyi hagyományokkal foglalkozó könyvekben.

Hab a tortán

Alföldi Róbert felolvasta ezt a mesét az Ünnepek a Kórházban kampány keretei között.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Bob Hartman: The Littlest Camel and Other Christmas Stories (Lion Children's Books, 2004.)
Edna Barth: Holly, Reindeer, and Colored Lights (Houghton Mifflin Harcours, 1971.)
Syria (Grolier, 2004.)
Christmas in Syria

Sir Cleges cseresznyéi (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy jóságos lovag addig adakozik, míg minden vagyonát a szegényeknek nem ajándékozza, és koldusbotra nem jut. Jóságát azonban karácsonyi csoda jutalmazza: Cseresznyék érnek a kertjében a tél közepén, amelyekkel elindul a királyi udvarba az ünnepekre. A palotában minduntalan útját állják különféle őrök, akik azt követelik, kifelé menet adja nekik a cseresznyékért járó királyi jutalom egy részét... Sir Cleges pedig nem kevés furfanggal eléri, hogy a király rádöbbenjen, miféle emberek állnak őrt az udvarában.


Mi fán terem?

Sir Cleges egy középkori angol lovagi költemény, mely a tizennegyedik és a tizenötödik század fordulóján íródott. Sok helyen "Karácsonyi Cseresznyék" címmel hivatkoznak rá, és általánosságban véve része a mesemondók karácsonyi repertoárjának; nem csak mert karácsonykor játszódik, hanem azért is, mert a nagylelkűséget és az adakozást ünnepli. Ráadásul része az Arthur-mondakörnek is, hiszen Arthur apjának, Uther Pendragonnak udvarában játszódik (néhány változatban pedig magánál Arthurnál).

Hab a tortán

Többen kérdezték tőlem, hogyan kell Sir Cleges nevét kiejteni, de sajnos erre nem találtam egyértelmű választ, még angolul beszélő mesemondóktól sem.
Nem összetévesztendő a Cherry Tree Carol című balladával, amiben szintén téli cseresznyék szerepelnek, de egészen más kontextusban.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Az eredeti költemény online a Middle English Text Series honlapján, részletes bevezetővel
Modernizált prózai verzió a Medieval Forum honlapján

A boldogtalan fenyőfa (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy kis fenyőfa elégedetlen a saját tűleveleivel, és másféle leveleket kíván magának. Először arany, majd üveg levelei nőnek, de mindegyikkel új problémák adódnak; még a friss zöld levelekkel sem jár sikerrel, amilyenekkel a többi fa ékeskedik. Hosszas keresgélés után végül mégiscsak a saját tűleveleit kívánja vissza, és rájön, hogy mindennél jobban illenek hozzá.

Mi fán terem?

Fenyőfán.
A sztorival megint csak Kevin Strauss remek könyvében találkoztam először, ahol dán népmeseként van megjelölve. Kevin több forrást is említ hozzá, de saját kutatásaim során is számtalan változatára akadtam rá különböző századeleji pedagógiai folyóiratokban. Nagyon egyszerű, rövid történet, aminek nagyon látványos üzenete van, így rengeteg forrás átvette. Legtöbbjük nem jelöl meg kultúrát vagy népet, ezért az is elképzelhető, hogy valamiféle irodalmi eredetű meséről van szó, ami könyvről könyvre terjed...

Hab a tortán

Kevin környezeti nevelő mesét csinált belőle azáltal, hogy hozzámeséli, hogyan alkalmazkodnak az egyes levéltípusok a környezethez.
Szeretettel ajánlom gyerekeknek karácsonyi műsorokhoz. Könnyen megtanulható, könnyen mesélhető, és nagyon bájos. Van egy nyolcéves tanítványom, aki rettentően imádja mesélni. Az arany és üveg levelek mellé nagyon kreatívan más és más leveleket is kitalál hozzá.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Kevin Strauss: Tales with Tails (Libraries Unlimited, 2006.)
Normal Instructor and Primary Plans (Volume 30, 1920.)
Linda Brown McCurry: Classic Stories for the Little Ones (Public-School Publishing Company, 1894.)
New York Teachers' Monographs (Volume 8, 1906.)

Az ezüst fenyőtobozok (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy árván maradt lányt egy szegény bányászcsalád fogad örökbe sok gyermekük mellé. Egy karácsony estén a lány elhatározza, hogy fenyőtobozokat gyűjt az erdőben, eladja őket a közelben lakó uraságnak tűzrevalóként, és a pénzből ajándékokat vásárol a testvéreinek, hogy szebb legyen a karácsony. Az erdőben találkozik egy öreg apóval, aki Rübezahl, az Erdők Védelmezője álruhában, és mivel udvarias hozzá, az öregapó egészen különleges tobozokat ajándékoz neki.

Mi fán terem?

A mesét Karen Chace amerikai mesemondó felbecsülhetetlen értékű blogján találtam. Karen tematikusan gyűjti a meséket egyes ünnepkhez, alkalmakhoz, évszakokhoz kapcsolódóan, és többek között bőséges karácsonyi gyűjteménye is van. Ez a történet azért került ki a blogra teljes egészében, mert a könyv, amiben eredetileg publikálták (száz évvel ezelőtt), már köztulajdonban van. A "sziléziai népmese"-ként jelölt történetet egyébként nem más publikálta először, mint Johanna Spyri svájci írónő, a Heidi című regény szerzője.

Hab a tortán

Rübezahl a sziléziai hegyvidék ismert erdei szelleme, akiről számtalan legenda szól; néhol segítő, máshol ártó vagy megtévesztő figura. Létezik egy másik nagyon ismert karácsonyi legenda is, amelyben almák magvait változtatja rubintokká egy szegény család kedvéért.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Karen Chace: The Silver Pine Cones
Granny Sue: The Silver Pine Cones
Katherine Dunlap Cather: Educating by story-telling (World Book Company, 1918.)

A három korcsolyás (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Karácsony este hazafelé tart, a csatornák jegén korcsolyázva, egy pék, egy takács, és egy földműves. Zsákjaikban a nap munkája után megmaradt élelmet, takarókat viszik hazafelé; mindhárman szegények, és szegényes karácsonyra készülnek. Amikor azonban egy fiatal párt találnak egy pajtában újszülött kisbabával, egy pillanatig sem haboznak, és odaadnak nekik mindent, ami a zsákjukban van. Kedvességük nem várt viszonzásra lel, és mindhárom családnál bekövetkezik a karácsonyi csoda.

Mi fán terem?

Ezzel a holland mesével egy mesemondók által üzemeltetett honlapon (story-lovers.com) keresztül találkoztam (a honlap sajnos már nem üzemel, de a Wayback Machine nevű archívum segítségével még megtekinthető). Első olvasásra nagyon tetszett, de, bár népmeseként jegyezték, sehol sem akadtam más forrásból a nyomára. Végül sikerült lenyomoznom, az Internetre honnan került fel a szöveg, és a könyv kiadójával vettem fel a kapcsolatot, akik nagyon kedvesen engedélyt adtak rá, hogy jótékonysági céllal a kalendárium részévé válhasson a történet.
A történet felhasználására engedélyt adott a Phoenix International Publications, Inc. (c) 2017.

Hab a tortán

Azért kértem külön engedélyt a kiadótól, mert gyanakszom rá, hogy a történet ebben a formájában nem népmese, hanem talán irodalmi alkotás. Még dolgozom a nyomozáson.

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
The Three Skaters (a mese szövege online)
Treasury of Christmas Stories (Publications International, 2006.)

Paul Bunyan és a kék ökör (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Paul Bunyan Amerika északi és középnyugati részeinek híres-hírhedt óriás favágója, akiről számtalan legenda szól. Minden történetben és ábrázoláson elmaradhatatlan társa Babe, a kék ökör, akinek saját története van. Az ökör kicsi korában, a rettegett Kék Tél idején került Paul Bunyan táborába, és a gondoskodásnak köszönhetően döbbenetes méretűvé nőtte ki magát. Később aztán csatlakozott hozzájuk Bess, a sárga tehén is, Babe legnagyobb örömére... annak ellenére, hogy Babe a telet szerette a legjobban, Bess pedig a nyarat.

Mi fán terem?

Ha amerikai népmesékre terelődik a szó, Paul Bunyan az egyik első példa, ami mindenkinek eszébe jut. Az északi favágó-telepek folklórhőseként tartják számon, aki körül számos ismert figura (közöttük Babe) történetei is tömörülnek. A legtöbb sztori "tall tale," vagyis olyan hazug mese, amiben a vicces túlzások, természetfeletti tulajdonságok vannak túlsúlyban (mint amilyen Babe óriási termete, és a Kék Tél leírása is). A legendák folklór-jellege körül némi vita alakult ki az évek folyamán, és mára már sokan "fakelore"-nak hiszik őket - olyan történeteknek, melyeket egy szerző saját kútfőből írt és aztán (hamisan) folkórként publikált. Az igazságot két évszázad távlatából nehéz kideríteni, főleg, mert Paul Bunyan azóta visszatért a szájhagyományba - ám az tény, hogy Amerika sok részéről gyűjtöttek tényleges népmeséket nagyon hasonló hősökről.

Hab a tortán

Babe nevét a magyar kiadásban valamilyen fura okból Bébé-nek fordították.
Babe figurájába akkor szerettem bele igazán, amikor felbukkant a Fables (Fabulák) című zseniális képregényben, mint apró, szarkasztikus verziója önnön korábbi dicsőségének.

Aki meséli, járjon utána!

Magyarul:
Ortutay Gyula: A mesemondó szikla (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1969.)

Angolul:
W.B. Laughead: The Marvelous Exploits of Paul Bunyan and his Big Blue Ox (Red River Lumber Company, 1922.)
Babe the Blue Ox (American Folklore)
Paul Bunyan and the Blue Snow

A kismalac télen (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy szegény ember egyedül él az erdőben a kis malacával, akit saját gyermekeként szeret. Amikor beköszönt a tél, és elfogy az ennivaló, a hűséges kismalac elindul, hogy élelmet keressen a gazdájának. A rá leselkedő farkasok és medvék fenyegetése ellenére kalandos úton sikerül gombákat és mézet is találnia, amivel átvészelhetik a telet a kunyhóban.

Mi fán terem?

Pályuk Anna ruszin-magyar mesemondó szépséges népmeséivel először a Felsőtiszai Népmesék című könyvben találkoztam, kezdő mesemondó koromban. Azóta a repertoárom központi részévé váltak; mesélem őket magyarul, angolul, spanyolul, és hamarosan angol fordításban kötetem is jelenik meg majd belőlük. Pályuk Annától majdnem 100 mesét gyűjtöttek fel a múlt század elején; többségük sohasem jelent meg nyomtatásban, így be kellett ülnöm a Néprajzi Múzeum adattárába, hogy előássam őket. Többek között olyan kincsekre bukkantam közöttük, mint ez a kis történet is, ami a maga egyszerűségében végtelenül bájos. Kíváncsi vagyok, a szerkesztett kötetekbe miért nem válogatták bele.

Hab a tortán

Az a sejtésem van, hogy a történet eredetileg három ennivalót, három malac-küldetést tartalmazott, de egy valahogy kimaradhatott a lejegyzett szövegből. Ki-ki kipótolhatja a saját ízlése szerint.

Aki meséli, járjon utána!

Az eredeti szöveg a Néprajzi Múzeum Adattárában található. Pályuk Anna többi meséjéből az alábbi kötetekben olvashattok:

Kocsisné Szirmai Fóris Mária: A csodacsupor (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1968.)
Kovács Ágnes: Felsőtiszai Népmesék (Alföldi Magvető, 1956.)
Simonits Mária: Szélanyó keresztlánya (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1986.)

A Hóvihar Boszorkánya (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Amikor két gyermeke lustasága miatt egy özvegyasszony sátrában kialszik a tűz, a Hóvihar gonosz boszorkánya madárrá változtatja az anyát, és elhurcolja a fagyos hegyek közé. Jattó és Tajune, fivér és nővér, elindulnak, hogy kiszabadítsák az édesanyjukat. Útközben óriásokkal harcolnak meg, szakadékokon kelnek át, és áldozatokat hoznak - de segítőik is akadnak a Hóvihar elleni harcban szarvasok, Északi Fények, és a Nap személyében.



Mi fán terem?

A mesére először Heather Forest amerikai mesemondó szépséges, Wonder Tales from Around the World (Varázsmesék a Világ Körül) című gyűjteményében bukkantam rá. Heather egy szibériai mesegyűjtésre hivatkozott a jegyzeteiben, melyet James Riordan mesegyűjtő és fordító publikált 1989-ben. A könyvet korábban olvastam már, de a mese felett valahogy elsiklottam akkor; mivel annak idején könyvtári példányom volt csak, ennek örömére (avagy ezzel a kifogással...) megvásároltam egyet egy online antikváriumból. Riordan a könyv bevezetőjében elmeséli, hogy a kötet meséit 1977 és 1981 között maga gyűjtötte a szájhagyományból szibériai terepmunkája során. A mesét nyenyec meseként jegyzi, de sajnos több megjegyzést nem fűz hozzá. Ez azért érdekes, mert további kutakodás során rábukkantam ugyanerre a történetre egy orosz képeskönyv formájában, Janna Vitenzon tollából. Az Internet csodáinak köszönhetően sikerült egy (fóliába csomagolt és enyhén foszladozó) példányt ebből is beszereznem; az angol nyelvű mesekönyv 1975-ben jelent meg Moszkvában, és egy 1970-es diafilm szépséges képeit használja illusztrációnak. A szöveg, kisebb eltérésekkel, majdnem ugyanaz, mint Riordané. Ennek alapján két gondolatom támadt: Riordan vagy találkozott az útja során a képeskönyvvel, és annyira tetszett neki, hogy "begyűjtötte a mesét," vagy pedig maga a diafilm/képeskönyv volt annyira népszerű, hogy visszakerült onnan a szájhagyományba. Sajnos más forrásból nem bukkantam még a történet nyomára.

Hab a tortán

Jattó az angol átírásokban Yatto néven szerepel, míg a nővére Teune, Teyune, vagy Tayune néven, szerzőtől függően. Mivel nem találtam jobb forrást a meséhez, fonetikusan íram át a neveket a magyar szöveghez.

Aki meséli, járjon utána!

Heather Forest: Wonder Tales from Around the World (August House, 2006.)
James Riordan: The Sun Maiden and the Crescent Moon (Interlink Books, 1998.)
Janna Vitenzon: The Tale of Brave Yatto and His Sister Teune (Moszkva, 1975.)

La Befana (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Egy asszony mindennél büszkébb a háza tisztaságára és szépségére, ezért egyfolytában takarít. Amikor a Háromkirályok, útban Betlehem felé, megállnak nála és magukkal invitálják megnézni a Kisjézust, az asszony kerek perec közli, hogy nem ér rá. Később aztán megbánja, hogy lemaradt a csodáról, és a seprűjével meg egy rakat ajándékkal útnak indul megkeresni a Kisdedet.

Mi fán terem?

La Befana, a "karácsonyi boszorkány" olasz legendája nagyon ismert. Ő hozza az ajándékokat a gyerekeknek január 6-án, a Háromkirályok ünnepén. Nyelvészek szerint a neve is innen származik: "La Befana" az "Epifania" (Vízkereszt) népiesen félrehallott változata. Egyes források szerint La Befana ajándékosztó tevékenysége a római Saturnalia ünnepéig vezethető vissza, vagy Strenuának, az új év istennőjének kultuszáig; a "boszorkány" figurája a 13. században bukkant fel először.

Hab a tortán

Rómában minden évben karácsonyi vásárral és fesztivállal ünneplik La Befanát a Piazza Navonán. A fesztivál fő motívuma a boszorkány, melynek sokan be is öltöznek, hogy a téren riogassák az embereket és ajándékokat osszanak a gyerekeknek (La Befana az általános felfogás szerint ronda, ám kedves). Hasonló ünnepségek Olaszország sok más városában (többek között Velencében) is léteznek.

Aki meséli, járjon utána!

La Befanáról rengeteget olvashattok Internet-szerte mindenféle nyelveken. Itt csak néhány forrást emelek ki. 

Magyarul:
Befana lemaradt a három királyoktól
Vízkereszt Olaszországban

Angolul:
G. Newcomb: History of the Christmas Festival (1843.)
Joanne Mattern: Celebrate Christmas (Enslow Publishers, 2007.)
William Wetmore Story: Roba di Roma (Chapman and Hall, 1875.)
La Befana