A tábor öt napig tartott, és végig csodálatos időnk volt. Az évek óta megszokott rendszer szerint reggel mindig mesével és mondókákkal kezdtük a napot, este pedig ugyanígy meséléssel és altatódallal zártuk. A téma a lovagkor volt, különös tekintettel a lovagi erényekre: azzal ismerkedtünk meséken, játékokon keresztül, hogy mik azok a tulajdonságok - udvariasság, őszinteség, becsületesség, együttműködés, stb. - amiktől a lovagok igazán lovagiassá válnak. Rengeteg kalandot éltünk át együtt, és a hét végén még egy lovagi tornát is rendeztünk, melynek eredményeképp mind a tizennégy fiatalt ünnepélyes keretek között lovaggá ütöttük.
Mindez persze nehezebben vált volna összefüggő egésszé, ha nincsenek történeteink, amikre felfűzhetjük az egész heti programot. A Mesetábor mindig nagy jutalomjáték a mesemondók számára, hiszen mi adjuk meg minden nap nyitó és záró pillanatát. Sok töprengés, válogatás, és munka eredménye volt a tábori mesetár, ami illeszkedett a korosztályhoz, a témához, az egyes napok foglalkozásaihoz, a lovagi erényekhez, és a Világszép világnézethez is, és bevallom, büszke voltam az eredményre - ám mindez semmit sem ért volna, ha a mesék a gyakorlatban nem találnak jó fogadtatásra. A táncrend az alábbiak szerint alakult:
Milinkuc királyfi (magyar mese felütésnek, ahol a gonosz szomszéd király próbákat küld az uralkodónak, amiket egy olyan fiú old meg, aki mer nagyot álmodni és ragaszkodni az álmaihoz)
Sir Gawain házassága (15. századi feminista lovagi románc, melyben Arthur királynak felteszik a kérdést: "Mi az, amire a világon minden hölgy a legjobban vágyik?")
Sistram és a sárkány (német legenda a Dietrich-mondakörből, melyben Dietrich király és öreg tanítómestere egyesült erővel rángatnak ki egy fiatal lovagot egy sárkány szájából)
A konyha lovagja (Sir Gareth legendája az Arthur-mondakörből, aki Camelot konyháján kezdi a pályafutását, de aztán egy éles nyelvű hölgy oldalán mindenféle kalandokra indul, és bizonyítja, hogy valódi lovag)
Astolfo útja a Holdba (Részlet Őrjöngő Orlando olasz eposzából, melyben egy lovag hippogriff hátára pattan, és elrepül a Holdba, hogy visszaszerezze a legjobb barátja józan eszét, amit elveszített a szerelemtől)
Gawain és a zöld lovag (Klasszikus - Sir Gawain fogadást köt egy titokzatos zöld ruhás lovaggal, hogy kölcsönösen lefejezhetik egymást, és amikor arra kerül a sor, hogy állja az adott szavát, hosszú útra indul ismeretlen földekre, és a saját halandóságával is szembe kell néznie)
A táncverseny (Bonnie Lass of Anglesey, skót ballada, melyben egy lány táncversennyel védi meg a birodalmat egy csapat angol lordtól)
Culhwch és Olwen (Walesi legenda a Mabinogionból, melyben Culhwch királyfi Arthur király varázslatos képességű lovagjaival az oldalán útnak indul, hogy elnyerje egy óriás csodaszép lányának a kezét)
Damón és Püthiász (Egy régi görög történet középkorban újramesélt verziója, melyben egy lovag a saját életét ígéri jótállásul a legjobb barátjáért cserébe)
Mindig ritka jutalomjáték mesemondók számára, amikor ugyanannak a közönségnek mesélhetünk rendszeresen, reggel-este, összefüggő témában. A gyerekek nagyon hamar ráéreztek a történetek ízére, és főleg az Arthur-legendák esetében már ismerősként köszöntötték a visszatérő karaktereket (Sir Gawain nagy kedvenc lett). Hárman osztoztunk a fenti kilenc mesén, így nem csak a különböző lovagi világokba kalandozhattak velünk a gyerekek, hanem ízelítőt kaptak mindhármunk mesemondói stílusából, vérmérsékletéből is. Cserébe nagyon jól szórakoztam a beszólásokon, amik az egyes meséket tarkították; onnan lehet a legjobban látni, hogy a gyerekek minden szavunkra figyelnek, amikor belekotyognak a mesébe, vagy éppen kijavítják, amit rosszul mondtunk. Volt, hogy pillanatnyi szünetet kellett tartanom a sztoriban, mert nem álltam meg nevetés nélkül.
A "hivatalos" mesemondás mellett a szívem csücske volt a délutáni csendes pihenő. Mivel ezt a korosztályt már elég nehéz szépszerével rávenni, hogy feküdjön le aludni a nap közepén, alternatív lehetőségként felajánlottam, hogy a Mesenappaliban (ilyenünk is van) is lehet heverészni, miközben mesélek. Láss csodát: Minden egyes délután kényelmesen elnyúlt gyerekek körében meséltem egy egész órán keresztül; némelyek bóbiskoltak, mások kérdéseket tettek fel, megint mások csak akkor nyitották ki a szemüket, ha meg akarták mondani, mi legyen a következő mese. Ezek voltak a tábor legklasszabb pillanatai... Főleg azután, hogy a srácok felfedezték, hogy szeretem a képregényeket, mivel ebéd közben hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk különböző Marvel szuperhősökről (és arról, hogy Thor kalapácsa vibrániumból van-e). Ezt követően a csendes pihenő megtelt fiúkkal, akik Thorról és Lokiról akartak minél többet hallani, és mire észbe kaptam, feltálaltam nekik az egész északi mitológia repertoárom. Végtelenül hálás közönség voltak, minden részlet érdekelte őket, néha eljátszották a mesék egyes mókásabb jeleneteit (például azt, amikor Thor menyasszonynak öltözik). Megint beigazolódott, hogy a popkultúra remek kapocs lehet a hagyományos mesékhez (én pedig képregényes és mitológiai kockaságaimat egyszerre élhettem ki).
Olyan is előfordult olykor, hogy egy-egy gyerek személyes mesét kért, vagy épp úgy alakult a helyzet, hogy egyvalakinek meséltem. Ezeknek az alkalmaknak megint csak másféle bája, varázsa volt, és mindegyiknél úgy éreztem, hogy megtalálta a mese a maga hallgatóját...
Összesen huszonhárom mesét mondtam el az öt nap folyamán, és a maga módján mindegyik különleges élmény volt. Akár nagy csapatban, akár kiscsoportos-bóbiskolósan, akár egy személynek meséltem, mindig ott volt körülöttünk Paloznak és a Világszép hangulat - mosolygással, öleléssel, napsütéssel, Balatonnal, gyümölcsössel, nyugalommal. Nem tudok tökéletesebb helyet elképzelni egy mesemondó számára.
Már csak háromszázat kell aludni a következő táborig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése