Állati barátságok, állati ellenfelek (Népmesék nyomában a világ körül 133. - Közép-afrikai Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Central ​African Folk Tales
An Imaginative Collection of Wisdom for Children
Thomas G. Schaefer
XLibris US, 2014.

A kötetben húsz rövidke mese szerepel, amiket egy amerikai Békehadtest-önkéntes gyűjtött fel az 1970-es években. Akkor még viszonylagos nyugalom uralkodott az országban, így lehetett történeteket gyűjteni a szájhagyományból. Schaefer célja az volt, hogy angolt tanítson a mesékkel helyi gyerekeknek, és megerősítse őket abban, hogy nem csak az iskolákban oktatott francia irodalom, de a saját meséik is értékesek. Kiadott egy nagyobb gyűjteményt nyelvoktatás céljából; a 2014-es e-könyv ezekből válogat egy kisebb csokorral. A könyvben minden szöveg szerepel angol és francia nyelven is, és bájos, egyszerű kis illusztrációk kísérik őket.

Fénypontok

Az eredetmesék közül a folyók eredetéről szóló volt a legérdekesebb. Ez azzal kezdődött, hogy régen nem volt víz, az emberek gyümölcslén és állatok vérén éltek, amíg egy vadász véletlenül rá nem bukkant egy lezárt kútra, amiből kiengedte az első folyókat.
Furcsa és egyben emlékezetes volt a Madár, madár, sok madár című történet, amely két különböző változatban is szerepel a könyvben. A sztori szerint a világ kezdetén csak egyetlen csodaszép madár, Isten madara létezett. Egy vadász elfogta és megette Isten madarát, a felesége tiltakozása ellenére, és elnyerte érte méltó büntetését: Az egyik verzió szerint kidurrant a hasa, és madarak repültek belőle szerteszét, a másik szerint ő maga változott ezer meg ezer madárrá.
Az állatmesék közül Teknős és Disznó sztorija volt a kedvencem, amelyben a teknős kölcsönadta a páncélját a malacnak, de az elveszítette, és szégyenében azóta is a földben turkál, hogy megtalálja a kölcsönholmit. A tyúkok kaparászását magyarázta hasonló módon a mese, melyben Kutya és Tyúk egy edény ételen osztoztak, és Tyúk ostoba módon lefölözte, pedig az alján voltak a finom falatok. Azóta mindent megkapar, hogy biztos legyen a dolgában.

Kapcsolatok

Kép innen

Kisebb és nagyobb állatok hol versenyeztek, hol segítették egymást a mesékben. Méhecske és Galamb kölcsönösen megmentették egymást, Elefánt és Tyúk versenyt ettek (és tyúk nyert, darabszámra, a búzamaggal), Oroszlán és Szúnyog pedig a királyságért harcoltak (szúnyog győzött). Megint akadt egy mese, ahol egy vadászt egy kisebb állat (itt egér) mentett meg egy oroszlántól azzal, hogy rejtekhelyéről fenyegette, hogy felfalja.
Az ég felemelkedéséről szóló mítoszokat idézte az a történet, amely megmagyarázta, miért esik az eső. Föld és ég háborújáról szólt, melyben a föld hegyekkel próbálta elérni az eget, az ég pedig vízzel próbálja meg szétolvasztani a földet, hiába próbálja a hold kibékíteni őket.
Az ügyeletes trickster szerepét ezúttal sok különböző állat töltötte be - a szerkesztő szerint ezen a vidéken nincs egyetlen híres trickster, mint Nyugat-Afrikában, hanem sok kicsi. Azért előbukkant egy Tere nevű furfangos figura, de csak egy aprócska történet erejéig.

Hova tovább?
A Kongói Demokratikus Köztársaságba!