A kötet egyik legmozaikosabb mozaikmeséjéhez érkeztünk.
Miről szól?
Egy ember addig panaszkodik, hogy neki keményen dolgoznia kell a földeken, míg a felesége "otthon pihenget" (viccesen megjegyzi, hogy ha végez is valami munkát, az "láthatatlan munka"), amíg az asszony felajánlja, hogy cseréljenek munkát egy napra. Az asszony elmegy a földekre, emberünk pedig otthon marad a háztartással, a két kisgyerekkel, meg az állatokkal. Sorozatosan mellényúl mindennek; minden kiborul, eltörik, elromlik, vagy elszökik körülötte, míg végül a hazatérő felesége menti meg a biztos haláltól (eddigre emberünk már a kényébe van szorulva egy kötélnél fogva, aminek egy tehén lóg a másik végén). A férj elismeri, hogy a "láthatatlan munka" igenis kemény munka.
Hogyan készült?
Nagyon népszerű mesetípus, magyar nyelvterületen rengeteg változata van, és blogoltam róla a korábbi sorozatban is. A könyvben szereplő mesét hat különböző szövegből gyúrtam össze, amelyek között leginkább az egyes háztartási feladatokban, és azok (halálos vagy kevésbé halálos) kimenetelében volt különbség. Nagy élmény volt mazsolázni a mindenféle mókás jelenetek között; mindegyik szöveg tartogatott valami látványos meglepetést. A válogatásban pusztán az vezérelt, hogy én személy szerint melyik mozzanatokon kuncogtam fel a legjobban.
Mitől különleges?
A "láthatatlan munka" nem csak mesei idézet, de a feminista irodalomban ismert fogalom is. Azokat a tevékenységeket írja le, amik csak úgy "elvégződnek" egy háztartásban anélkül, hogy a fő otthonteremtőn (legtöbbször a nő/feleség/anya) kívül bárki más észrevenné, hogy megtörténtek. A szappantartó mágikus módon újratölti magát, a kávéasztalról eltűnnek a koszos poharak, a fiók, abrakadabra, megtelik tiszta zoknival. Ezt a fajta munkavégzést sokszor csak akkor érzékelik a haszonélvezői, amikor hirtelen megszűnik (pl. anya elutazik egy hétvégére, és bekövetkezik a mosatlanedény-apokalipszis, vagy nincs a házban tiszta alsógatya).
A mese a maga egyszerű és humoros módján pontosan leírja, mi a legfőbb probléma a "láthatatlan munkával": az, hogy általában az oroszlánrésze egyetlen személyre hárul, és ezt senki más nem értékeli. A mesebeli férj szerint az asszony otthon "egész nap pihenget", vagy "pletykálkodik", és "nem csinál semmit." A mese ehhez illően pofonegyszerű megoldást is kínál a problémára: egyedül hagyja a férjet vele, hogy vegye észre, és oldja meg maga. Az ebből elszabaduló káosz természetesen költői túlzásokkal él, de a lényege átjön, és sok nő mindennapi tapasztalatait tükrözi. Látványosan ide vág például az a nemrég megjelent statisztika, hogy amióta Spanyolországban az apák több szülői szabadságot vesznek ki, azóta látványosan csökkent a kedvük több gyereket vállalni. Nemrég a Twitteren is volt egy nagyon népszerű, hosszú üzenet-lánc, amelyben nők osztották meg egymással a legviccesebb "láthatatlan munka" élményeiket - például azt, amikor egy férj a régi házukból kiköltözve ódákat zengett a szappantartóról, mert az "sohasem fogyott ki." Angolul tudóknak pedig szeretettel ajánlom a mágikus kávézóasztal örök klasszikus történetét.
Persze amikor a gyakorlatban jelenik meg, a "láthatatlan munka" egyáltalán nem ilyen vicces, sőt, közép- és hosszú távon nagyon súlyos, káros következményei lehetnek a terhelt személy mentális egészségére és emberi kapcsolataira. A mese szépsége abban rejlik, hogy letisztultan, látványosan tálalja a dolgot - amilyen rövid, olyan hosszan érdemes elgondolkodni rajta.
Aki pedig nem hiszi, az járjon utána. Például kérdezze meg a nőket az ismeretségi körében.
Érdekesség
Kovács Ágnes néprajzkutató szerint ez a mesetípus válasz volt a "lusta asszonyt megleckéztető" történetekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése