2009. december 31., csütörtök

Kék hold



Aki még nem tudná: ma este blue moon van! Kék Hold.

Az angolban létezik egy kifejezés, 'once in a blue moon', ami annyit tesz, nagyon-nagyon ritkán. Blue moon-nak neveztik azt, amikor egy évben 13 holdtölte van (vagyis egy hónapban van egy extra holdtölte, ami kilóg a sorból); az idei év ilyen, és az a bizonyos 13. holdtölte épp ma éjszakára esik (mivel december 2-án már volt egy!).

Nem tudom, Nálatok mi a helyzet, de nálunk tegnap éjjel tejfelszerű köd volt (hazafelé menet hajlani kettes halálfélelem az országúton, enyhe vérfarkas-hangulat), és a majdnem-telihold kékre meg ezüstre festette a ködöt. Kísérteties.

Kíváncsian várom, mi fog történni ma este. Akármi is lesz az, minden Kék Holdban csak egyszer történik meg... :)

2009. december 29., kedd

Pali bácsi

Tegnap érkezett az e-mail, és megint ültem a gép előtt, és itattam az egeret.

Itt állok, több száz blogbejegyzés után, és azon töprengek, megemlékeztem-e valaha arról, akinek ezt az egészet köszönhetem. Az amerikai kalandot; a mesemondást; a barátokat a világ minden tájáról. Mert hogy Pali bácsi nélkül biztos, hogy nem az lenne a Tarkabarka Hölgy, aki.

Támogatott minket; több diákot, mint amennyivel egy vacsora keretei között meg lehet ismerkedni; legtöbbjükkel sohasem találkoztam, vagy a nevüket sem tudom, de van bennünk valami közös, valami nagyon közös. Nem a tény, hogy ösztöndíjasok voltunk, nem a hihetetlen szerencse és az ép ésszel felfoghatatlan lehetőség, amit az egy év Amerika nyújtott.
Hanem az, hogy Pali bácsi hitt bennünk.

És hagyján, hogy hitt, ráadásul megelőlegezte a bizalmat; kiválasztott minket, személyesen, a családjával együtt, mielőtt tudta volna, kik is vagyunk valójában, egy köteg iskolai papír, két esszé és egy interjú alapján. Nem kevés pénzt és a saját jó hírét tette fel arra, hogy meg fogjuk állni a helyünket túl az Óperencián.
Mi még kevesebbet tudtunk róla. Ő volt a mi Nyakigláb Apónk.
(Kedvenc könyvem volt kiskoromban. Gondolta a fene, hogy egyszer megtörténik velem is...)
És az interjú után ültünk a padon, szédelegve a gondolattól, hogy valaki, akit most láttunk életünkben először, ekkora feltétlen bizalmat tanúsított irántunk.
Ritka dolog ez mostanában.

Meséltem neki. Az interjún ültem, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és a három Kellner felől záporoztak a kérdések, mit is szeretnék én csinálni Amerikában, és miért, és hogyan, és különben is, mi az, hogy mesemondó. Végül aztán abban maradtunk, magyarázkodás helyett inkább mesélek nekik, angolul, hogy lássák. Vagyis hallják. Pali bácsi ült és mosolygott.
És kimentem egy évre Amerikába.

A többit már tudjátok. Vagy ha nem, hát olvassatok vissza. Mert ott kezdődött a Tarkabarka Hölgy utazása, és azóta is tart.

Becsüljétek meg nagyon azokat az embereket, akik hisznek bennetek. Akár családtagok, akár idegenek; akár támogatnak anyagilag, akár nem. Olyasmit adnak nektek, ami garantáltan felforgatja az életeteket.
Reméljétek, hogy sokan lesznek ilyenek.

Nyugodjék békében, Pali bácsi.

2009. december 22., kedd

Puck bölcsessége karácsonyra


(Mert Robin pajtásnak van egy-két szava bölcsőkről, újszülöttekről és más fontos dolgokról)

(Az idézet itt kezdődik)

- Ah... Hideg Vas - mormolta Puck végül a két türelmetlen gyereknek - a Házbanlakók, ahogyan a Dombok Népének szokása mondani, figyelmetlenek a Hideg Vassal. Odaszegezik a patkót a bejárati fölé, de a hátsó ajtóról már megfeleldkeznek. Akkor aztán a Dombok Népe besurran, odaóvakodik a sarokban ringó bölcsőhöz, és...

- Ó, én tudom! - vágott közbe Una - Elrabolják, és egy váltott gyermeket hagynak ott helyette.

- Nem. - rázta a fejét Puck határozottan - Az a sok mendemonda a váltott gyerekekről csak az emberek kifogása a saját gondatlanságukra. Egy szó sem igaz belőlük. Ostorral kéne három járáson keresztülkergetni azokat, akik ilyesmit terjesztenek...

- De mostanában már nem történik ilyen - tette hozzá Una.

- Ostorozás, vagy gondatlanság? Na hiszen! Néhány ember és néhány dolog sohasem változik. Egy biztos: a Dombok Népe sohasem váltott el gyereket. Belopakodtak a bölcsőhöz, és suttogtak és pókháló-szőttek egy fél bűbájt ide, egy negyed ráolvasást oda, alig többet, mint a teáskannából a fütty; később azután, amikor a kisded értelme elkezdett kibontakozni, nem olyan volt már, mint a többi ember. Ez nem mindig előny ám. Ezért aztán ha rajtam múlna, nem is csinálnánk többé...
[...]
Meg is mondtam Sir Huonnak, itt a páfrányosban, egy ugyanilyen kellemes reggelen. Azt mondtam: "Ha már mindenáron a Házbanlakókkal akarsz játszadozni, miért nem fogadsz be egy halandó gyermeket tisztán és jogosan, és neveled fel közöttünk, távol a Hideg Vastól, ahogyan Oberon is csinálta régen? Akkor aztán elhalmozhatnád minden jóval, és úgy indíthatnád útnak a világba..."
"Ami elmúlt, elmúlt" mondta Sir Huon "Nem hiszem, hogy menne. Először is, a gyermek elcsenésével nem okozhatunk fájdalmat sem férfinak, sem nőnek, sem gyereknek. Másodszor, érintetlennek kell lennie a Hideg Vastól - olyan házból valónak, ahol a fém soha nem is volt jelen. Harmadszor pedig, távol kellene tartanunk a Hideg Vastól egész életében, egészen addig, amíg készen nem áll rá, hogy visszatérjen a saját világába. Nem. Egyáltalán nem lenne egyszerű." monta, és elvágtatott, mélyen a gondolataiba merülve.
Tudjátok, Sir Huon is ember volt egykor...

(Idézet vége. Forrás: Rudyard Kipling, Rewards and Fairies. Fordítás a Tarkabarka Hölgy művészi munkája. A kép Kati tollából/ceruzájából származik. Mivel ő a legjobb Puck aki jelenleg a világhálón található, ide kívánkozott ;))

Mindenkinek Boldog Karácsonyt!
Lukianosz nevében pedig Vidám Saturnaliát!
:)

2009. december 18., péntek

Ének és vacsora

Lehet, hogy az "év közönsége" díjat kár volt már december elején elosztogatni?...
Ki gondolta volna.
Rákoshegy továbbra is tarja az "év közönsége" helyezést 18 év alatt. A felnőtt kategóriában viszont...
Nincs kérdés.

Azt hiszem, lerágtam már a témát, hogy mesemondóként gyakran a vacsorámért éneklek.
Hát, ma este a mondás egészen új értelmet nyert.
Mert ének, az volt. És vacsora is. Mesemondás meg pláne.

Petra kimerítette a "last minute" fogalmát. Tegnap érkezett az e-mail, az a fajta, amire nem lehet nemet mondani: gospel kórus karácsonyi partija, hát hülye lennék kihagyni egy ilyet?! Az esemény ma este volt (ühüm, már hajnali kettő lenne?... ez esetben tegnap este).

Sokkal többet kaptam ezért a fellépésért, mint amennyiben megalkudtunk. Úgy értem, sokkal többet.

Először is, a hírem győri kitérővel jutott el hozzájuk, ebből is látszik, hogy Magyarország egy falu. Másodszor...
Másodszor, gospel. És aki a gospelt szereti, rossz ember nem lehet. Jó fej viszont annál inkább. Fülig ért a szám már a megérkezéskor; tea, forró csoki, forralt bor, egy csomó több-kevésbé velem egykorú fiatal felnőtt, sok sok kuncogás, és pillanat alatt benne voltam a pixisben. Már meséltem, mielőtt a történetekig eljutottunk volna; beültem végighallgatni a kóruspróbát, hajjajajj. Gyerek a cukorkásboltban. Aranyos csapat volt, az este folyamán hatról szép lassan felfejlődtünk húsz-egynéhány főre, majd vissza. Volt köztünk francia, amcsi, kanadai; Petra pedig leginkább ott volt mindenhol, egyszerre, vidáman és örökmozgóan és éneklősen és egy vérbeli trickster minden hiperaktív energiájával felvértezve. A társalgás felváltva zajlott magyarul és angolul; ha hiányzott is még valami ahhoz, hogy otthon érezzem magam, hát fogalmam sincs, mi lett volna az.
Mert vacsora is volt. Pedig még nem is kezdtem énekelni. Gyertyafényes asztal is volt, és kaja közben gospel éneklés, és vajas kenyér hagymával. És házi készítésű kókuszos golyó.
És mesélés.
Sámuel (magyarul) - szokás szerint pisszenés nélkül. Isabella hókirálynő angolul (áhitatos csend). Itt már jöttek a "még, még" megnyilvánulások, amiket a mesemondó annyira szeret; mivel eddigre már beleragadtam a kicsiny családba, mint darázs a mézbe, sutba lett vágva az egész karácsonyi hercehurca, és lenyomtam helyette a Halál és a Vörös Hajú Lányt. Totális sikert aratott. Tudom, mindig azt arat, de most felülmúlta önmagát. Ezek után, nem is tudom, hogyan (talán a fülemben fityegő Coyote volt az oka) a tricksterekre terelődött a szó; eredetileg Prérifarkas barátunk lett volna soron, de sajna Kantjil jött, látott, és győzött.
Ezek után kisebb szünetet tartottunk; mások is készültek karácsonyi ajándékkal (mert Petra ajándéka voltam én, hehe), és midnegyikből kijutott nekem is. Volt ének, lufifújás, lekvárosüvegből húzott idézetek, móka, kacagás, satöbbi. Utána visszatértünk a mesékhez; a tolvajlány és a kisbaba meséje megint csak siker volt, nem utolsó sorban azért, mert Petra mellesleg bábaasszony! (Na itt én is lefordultam a székről, főleg amikor megosztotta velünk, hogy a bábák nem viselnek gyűrűt. Jah, azóta.) Ezután jött az elmaradhatatlan "mesélj nekünk manókról" rész, ahol előkerült Paddy O'Hara esete a leprikónnal - mire az egyik csaj előrukkolt egy sokkal jobb verzióval ugyanerre a mesére. És még én tanulok tőlük. Ilyen is van ám!
Előkerült egy gitár is valahonnan; enyhe elvonási tüneteket produkáltam, mire időlegesen átvándorolt hozzám; elmerültünk az éneklésben, majd újabb beszélegtési etap közetkezett. Menet közben az is kiderült, hogy Petra nem csak tudja, ki az a Borther Blue, hanem sokat is köszönhet neki; na itt már nem egy húron pednültünk, hanem egy egész hárfán. Ipari méretekben.
És Ivár legendája még csak ez után pottyant be a képbe. És nem kis hatást gyakorolt.
A végére már csak nyolcan maradtunk; az egyik srác erre előrántott a konyhából egy kartonhengert, és kinevezte dzsidzseridunak... majd meg is szólaltatta. Nem viccelek. Tökéletes hangzása volt! Erre aztán el kellett mesélnem a dzsidzseridu feltalálásának történetét, ami nagy közös rögtönzött zenélésbe torkollott: a kartonhenger-dzsidzseridu mellett került seprű, tollal ütögetett bögrék és korsók, a csengők a bokámon, sörösüvegek, tenyerek és cipősarkak, és edények fedelei. Remek kis örömzenét csaptunk a gyertyafényben; ahogy körülnéztem, minden arc ragyogott és minden szem nevetett.
És miután lelkes éneklés közepette feltakarítottunk, még haza is fuvaroztak. Nagy kacarszás és mesemondás kíséretében. Egy ilyen csapattal minden percet ki kell hasznáni, ugye.
Mondtam, hogy túlfizettek. Most aztán a nyakán maradok a díszes gospel kórusnak, amíg le nem dolgozom a felesleget.

Petra: javítsatok ki, ha tévedek ;)

2009. december 14., hétfő

A Kerekasztal krémje

(És eljöve az vizsgaidőszak, és véle a kreativitás. Bármit, csak ne kelljen tanulni...)

Mivel már érik egy ideje, hogy áradozzak egy sort a Kerekasztalról, hát most megteszem. Mert ugye az alapokkal mindenki tisztában van (aki nem, az vegye magára): Arthur a Király, Merlin a Mágus, Ginevra (vagy hogy a manóba írják a lökött velsziek) a Liba, Sir Lancelot a hősies, Sir Galahad a szűzi, Sir Robin a bátor...
Hát, ha engem kérdeztek, nálam így néz ki a dobogó:

3. Helyezett: Sir Dinadan
Őt azért szeretjük, mert...
... ő a Kerekasztal szórakoztató egysége,
... Arthur egyik legokosabb lovagja,
... az egyetlen lovag aki arcról is felismeri a többieket, nem csak címerről,
... utálja sir Lancelotot,
... utálja Sir Tristant,
... saját akaratából nincs hölgye, mondván, túl sok velük a baj,
... ennek ellenére ő Caemlot nőcsábásza,
... összehozta Kayt és Andrivetét (erről később),
... nem fél hölgyekkel vitatkozni,
... zenész,
... (és nem utolsó sorban) ilyen jó könyvet írtak róla.

2. helyezett: Sir Gawain
Érte azért rajonguk, mert...
... vörös a haja (ha én azt mondom akkor úgy vagy higgyétek el),
... ő Orkney hercege (nézzetek a térképre),
... Arthur kedvenc unokaöccse,
... és leghűségesebb lovagja (aki hajlandó lenne lefejeztetni magát érte),
... mert minden hölggyel udvarian, függetlenül attól, hogy néz ki (ugyeugye),
... tőle származik az a remek mondás, hogy "God preserve us from the witless" (Geral Morris mester adta a szájába, amikor először látott francia lovagot. "Isten óvjon az ostobáktól"),
... neki van a legcoolabb címere a Kerekasztal körül (lásd fenn),
... róla is ilyen jó könyvet írtak,
és különben is, öt szó: Gawain és a Zöld Lovag.

1. Helyezett: Sir Kay
Most komolyan. Ki más?!
Már csak azért is, mert...

... ő Camelot Dr. House-a (mindenkihez van egy cinikus szava, és a tetejébe sánta is),
... ő Arthur fogadott bátyja (képzeld el, ha a te idegesítő kisöcséd válna hirtelen a királyoddá),
... ő Camelot sénéchal-ja (udvarmestere), vagyis ő felel azért, hogy a sok léha lovagnak mindig legyen zab a tányérján és bor a lovai előtt,
... utálja Ginevrát (nem véletlenül; a Lancelot-affér alatt mindenki azt hitte, Kay kever a királynővel, teljesen alaptalanul...),
... ennek ellenére megvédi Ginevrát (de csak Arthur kedvéért),
... "You can't tell me to shut up, Arthur" (hangoskönyvben, Sean Bean hangjával, nyammm),
... remek beceneveket aggat minden lovagra,
... a végsőkig kitart a király mellett,
... már az ősi walesi történetek óta Arthur mellett van, amikor a többi lovag még sehol se volt,
... pocsék harcos (egyszer egy nő a folyóba dobta), de remek szervező,
... MAGAS (így is hívták régen, Sir Kay a Szálas),
... élete szerelme Andrivete, akivel folyton el akarják harapni egymás torkát (ennyit a Makrancos Hölgyről) - igen, az az Andrivete, aki az őrületbe kergeti Dinadant, akinek erre az a remek ötlete támad, hogy ez a lány kell Kay-nek...
... róla is ilyen jó könyvet írtak (nem gondoltátok volna, mi? ;)

Nna, most hogy így kirajongtam magam kedvenc lovagjaimért, megyek vissza tanulni.

2009. december 12., szombat

Levél Washingtonból

A Kids Euro festival zárására való tekintettel a Gyerekmúzeum küldött nekem egy köszönőlevelet! Ime:
(Bocsi a fordításért. Minél jobban megy az angol, annál gyatrábban fordítok. Egy csomó mindenre nem találok magyar szavakat... kövezzetek meg. :P)

Kedves Béla és Csenge,
Nagyon szépen köszönjük, hogy részt vettek a Kids Euro Festival keretei között tartott rendezvényünkün október 17-én szombaton. Örömünkre szolgált, hogy a Múzeumban fogadhattuk önöket. Az előadás nagy siker volt; nem csak egy új kultúrával ismertette meg a résztvevőket, hanem egy nagyszerű műfajjal is. Számításaink szerint több mint 40 ember vett részt az előadásnak legalább egy részén. A gyerekek bevonása a népmesékbe kreatív és lenyűgöző dolog. A nap nem lett volna ilyen sikeres az önök részvétele nélkül.
A National Children’s Museum szeretné megköszönni a részvételt, és örömmel várjuk a jövő évi rendezvényt és a további együttműködést.
Tisztelettel stb.

Hízik a májam.

Az év közönsége

Ma voltam adventi mesélni a Rákoshegyi Közösségi Házban.
Rock AND roll.

Sohasem tudja az ember előre, milyen közönségre számíthat. Még ha meg is mondják a várható létszámot meg korosztályt, a hangulat csak a helyszínen derül ki. Ezért kell mindig ötször annyit készülni, mint amennyi a műsorba beleférne: hogy legyen mit előrántani a kabátujjból, csizmaszárból, belső zsebből és egyéb helyekről, ha minden kötél szakad.
Szakadt.
Már érkezéskor látszott, hogy mindenki remekül szórakozik: négy asztalnál folyt párhuzamosan a lázas kézműveskedés, karácsonyi képeslapok, angyalkák, csillagok, meg amit akartok. Hálás sóhajjal láttam, hogy a totyogós korosztály ezúttal nem tette tiszteletét - semmi kifogásom a pockok ellen, de mesélni pokolian nehéz nekik. Legalábbis amikor tömegesen fordulnak elő.
Szeretem az olyan fellépéseket, ahol kedvesek velem. Mily meglepő. Kapok teát, van helyem lecuccolni, és még kicsi angyalkát meg csillagot is kaptam, saját készítésűt, ajándékba. Ilynekor úgy érzem, értékelik, amit csinálok. Meg úgy, mintha a vacsorámért énekelnék ("I sing for my supper... I sing for my bread and butter... I sing for my supper... I sing for my soul, for my soul, for my soul..."), ami eléggé romantikus.
(Főleg ilyen kialvatlanul...)
Csinos kis közönség volt: harminc-negyven gyerek plusz szülők és egyén járulékos kellékek. Eleinte még tartottam magam az adventi programhoz: lement a Mandulavirág legendája (Queen who longed for snow), a Jégország királya (a magyar premier!), Sámuel a mesemondó (legújabb kedvenceim egyike), Dame Ragnell (kis Gawain és a Zöld Lovaggal fűszerezve, a karácsonyi hangulat kedvéért), A negyedik király (Gáspár, Menyhért, Boldizsár, Artaban), és Rübezahl karácsonyi meséje. Ezek után (nem utolsó sorban azért, mert a kölykök ütemesen tapsolni kezdtek és azt kántálták hogy "Még egyet! Még egyet!") hozzácsaptam a végéhez Törpeszarvast meg a Három bábut ráadásnak.
Összesen négyszer tapsoltak vissza :D Ez azért egy mesemondónál több, mint nagy szó. Eddig még nem fordult elő velem.
Remek volt a hangulat - egyike volt azon fellépéseknek, amikor egyszerűen jól éreztem magam a színpadon (ami nem volt, annál jobb). Nagy figyelem uralkodott a nézőtéren, és osztatlan lelkesedés; az első mesét áhitattal hallgatták, magam is meglepődtem rajta, mert amikor belekezdtem, még azon töprengtem, nem húz-e el a szerelmi történet a fejük felett. Sóhajos jelezték, hogy nem húzott. Hirtelen ötlettől vezérelve énekelni kezdtem a "Hull a hó, hull a hó" dalt, amikor Isabella hercegnő az erkélyen énekel, és az összes gyerek áhitattal énekelt velem. A fiúk is. Varázslatos pillanat No.1.
Jégország királya magyarul is rock and roll. Hangos sikkantások meg hűűűű és haaaa megnyilvánulások kísérték az egészet; nagyon értékelték az apró részleteket, mint pl. hogy a fekete országban fekete a víz, és hogy Tűzország királyának lángszakálla van. Az én kedvenc részemet (a jégkoronát) hangos ujjongás fogadta. V.P. No. 2.
Sámuel megint elvarázsolt mindenkit. Attól féltem a harmadik mesére majd nagy lesz a mocorgás, de a csapat meglepően kitartónak bizonyult; a csendek megálltak a helyükön a mesében, egy pisszenést sem lehetett alattuk hallani. V.P. No. 3.
Ez után tapsoltak vissza először.
Dame Ragnell szokás szerint hasított. Az utóbbi napokban Gawain-rajongói korszakomat élem (ehhez Gerald Morris mesternek is lehet némi köze). Sir Gawain megérdemel egy külön postot. Hm. Erre még visszatérünk.
A Negyedik Király története teljesen új a repertoáromban, de remekül működik. És nagyon megható. Jó adag karácsonyi háttértudás szükségeltetik hozzá, amit a gyerekek meglepően jól fogadtak; kicsit rezgett a léc az aprószentek témájánál, de az izgalom elnyomta a kérdéseket. Tegnap kinn voltam a karácsonyi vásárban, és vettem három üveggolyót, hogy helyettesítsék a király 3 drágakövét, amiker a Kisjézusnak vitt ajándékba. Szépek.
Tudtátok, hogy Artaban Csillaga a világ egyik legnagyobb zafírja, és jelenleg a Smithsonianben van? Kíváncsi lennék, hogy került oda...
Rübezahl hasonlóan új szerzemény; az erdők szelleme német, cseh meg egyéb környező területeken. Általában trickster, és az erdei utazókat nyaggatja előszeretettel, de karácsony környékén a mese tanúsága szerint meglepően kedves is tud lenni. Állítólag a puttonyos Mikulás dologban is benne volt a mancsa még a hősi időkben...
Egy szó mint száz: nem semmi egy adventet csaptunk! Az előadás előtt az 'idősebbek' (értsd: 13 évtől felfelé) félre kívántak vonulni, de meggyőztem őket, hogy maradjanak és hallgassanak bele a mesébe. Érdemes volt. Tátott szájjal figyeltek (kivéve a srácot, aki Sámuel meséjénél a szája elé tette az ujját, és ott is felejtette). V.P. No. 4.

Az ilyen fellépésekért lettem mesemondó.