Pali bácsi

Tegnap érkezett az e-mail, és megint ültem a gép előtt, és itattam az egeret.

Itt állok, több száz blogbejegyzés után, és azon töprengek, megemlékeztem-e valaha arról, akinek ezt az egészet köszönhetem. Az amerikai kalandot; a mesemondást; a barátokat a világ minden tájáról. Mert hogy Pali bácsi nélkül biztos, hogy nem az lenne a Tarkabarka Hölgy, aki.

Támogatott minket; több diákot, mint amennyivel egy vacsora keretei között meg lehet ismerkedni; legtöbbjükkel sohasem találkoztam, vagy a nevüket sem tudom, de van bennünk valami közös, valami nagyon közös. Nem a tény, hogy ösztöndíjasok voltunk, nem a hihetetlen szerencse és az ép ésszel felfoghatatlan lehetőség, amit az egy év Amerika nyújtott.
Hanem az, hogy Pali bácsi hitt bennünk.

És hagyján, hogy hitt, ráadásul megelőlegezte a bizalmat; kiválasztott minket, személyesen, a családjával együtt, mielőtt tudta volna, kik is vagyunk valójában, egy köteg iskolai papír, két esszé és egy interjú alapján. Nem kevés pénzt és a saját jó hírét tette fel arra, hogy meg fogjuk állni a helyünket túl az Óperencián.
Mi még kevesebbet tudtunk róla. Ő volt a mi Nyakigláb Apónk.
(Kedvenc könyvem volt kiskoromban. Gondolta a fene, hogy egyszer megtörténik velem is...)
És az interjú után ültünk a padon, szédelegve a gondolattól, hogy valaki, akit most láttunk életünkben először, ekkora feltétlen bizalmat tanúsított irántunk.
Ritka dolog ez mostanában.

Meséltem neki. Az interjún ültem, azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és a három Kellner felől záporoztak a kérdések, mit is szeretnék én csinálni Amerikában, és miért, és hogyan, és különben is, mi az, hogy mesemondó. Végül aztán abban maradtunk, magyarázkodás helyett inkább mesélek nekik, angolul, hogy lássák. Vagyis hallják. Pali bácsi ült és mosolygott.
És kimentem egy évre Amerikába.

A többit már tudjátok. Vagy ha nem, hát olvassatok vissza. Mert ott kezdődött a Tarkabarka Hölgy utazása, és azóta is tart.

Becsüljétek meg nagyon azokat az embereket, akik hisznek bennetek. Akár családtagok, akár idegenek; akár támogatnak anyagilag, akár nem. Olyasmit adnak nektek, ami garantáltan felforgatja az életeteket.
Reméljétek, hogy sokan lesznek ilyenek.

Nyugodjék békében, Pali bácsi.