Három alma hullott az égből (Népmesék nyomában a világ körül 178. - Örményország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

100 ​Armenian Tales and Their Folkloristic Relevance
Susie Hoogasian-Villa
Wayne State University Press, 1966.

A kötetben kereken száz örmény történet található, műfaj szerint fejezetekre osztva: tündérmesék, mítoszok, tréfás történetek, anekdoták, legendák, és "nőellenes mesék" (asszonycsúfolók) adják ki a gyűjtemény egészét. A szerző örmény származású amerikai kutató, aki Detroit Delray nevű negyedébe kivándorolt örmény mesélőktől, valamint saját bevándorló felmenőitől gyűjtötte a történeteket az 1940-es évek folyamán. A gyűjtés a Wayne State University archívumának részét képezi, ahonnan szintén került egy-két szöveg a kötetbe. A történeteket egyenesen a szájhagyományból, örményül jegyezték le, és aztán fordították (szöveghűen) angolra, figyelve rá, hogy valóban hagyományos mesék legyenek, és ne olyanok, amiket a mesélő olvasott valahol.
A bevezetőből megismerkedhetünk Delray örmény közösségével, az örmény család és társadalom struktúrájával, az örmény történelemmel, hagyományos örmény ételekkel, és sok más érdekességgel, amik a mesékben is visszaköszönnek. Szó esik az örmény mesegyűjtés múltjáról is, valamint azokról a kultúrákról, amiknek a meséi a legtöbb párhuzamot mutatják az örmény hagyománnyal (orosz, görög, török, grúz, szibériai, roma, magyar, olasz, perzsa, azeri, baszk, albán, izraeli, skót, arab, lengyel). Ezek a párhuzamok a kötet végén visszaköszönnek, mivel minden meséhez hosszas jegyzeteket kapunk típusszámokkal, országonként rendszerezett párhuzamokkal és forrásokkal, valamint megjegyzésekkel a mese érdekesebb motívumairól. Minden történetnél megjelölik a mesemondó személyét is. A könyv tehát nem csak érdekes olvasmány, de nagyon hasznos forrás is mesekutatók számára.

Megjegyzés: A világ mesemondói előszeretettel használják a "három alma hullott az égből..." kezdetű mesezáró formulát, ami az örmény mesék legismertebb eleme. Érdekes módon itt minden szövegben így fordult elő: "Három alma hullott az égből: egy nekem, egy a mesemondónak, egy pedig annak, aki szórakoztatott titeket." Vagyis mindhárom alma a mesemondóé.



Fénypontok

A kötet legklasszabb meséje pont az utolsó: A naplemente fia egy legényről szól, aki addig szidja a napot, míg a Nap Anyja meg nem átkozza: napkeltekor mindig meghal, és csak napnyugtakor éled fel újra. A legény idővel útra kel megkeresni a Nap Anyját, hogy bocsánatot kérjen, és megtörje az átkot. Nagyon szép, szimbolikus történet.

Nourie Hadig története egy gyönyörű Hófehérke-verzió volt, amelyben szerepelt egy "hamis menyasszony", a hősnő barátnője, aki véletlenül került a helyére. Amikor kiderült a dolog, a két lány barátsága megmaradt, és a tetszhalott hősnőt a barátnője a királyfival együtt őrizte éjjel-nappal. Egy másik bájos szerelmes történetben két dzsinn boronált össze egy lányt és egy legényt; amikor ismét elszakadtak egymástól, a lány férfinak öltözve összekerült egy királykisasszonnyal is, és végül hármasban találták meg a boldogságot. Szintén kedves volt A teknősbőr meséje, amelyben egy legény egy csinos teknőst választott kedvesének, akiből a végén persze szépséges lány vált. Klasszikus állatmenyasszony-mese volt, de tetszett hogy milyen gyengéden és kedvesen bánt a legény a tekivel. A szerelmes sztorik sorában érdemes megemlíteni még azt a mesét, amelyben egy toronyba zárt királylány magának készített férjet tésztából, és életre keltette; amikor az apja felelősségre vonta a titkos szeretőért, a lány bíróság előtt bizonyította, hogy nem lehet valakit elzárni a szerelemtől, mert az a természet rendje.
Nagyon mókás volt A halva-árus története, amelyben egy hálás dervis nem csak felvirágoztatta a szegény legény üzletét, de ráadásul a csodás édességek révén megszerezte neki feleségül a király lányát is. Amikor a király fel akarta akasztatni a sehonnani kérőt, a dervis varázslatától a fiú darabjaira esett szét, így nem volt mire hurkolni a kötelet... Végül a király feladta a harcot.
Tanulságos volt A lélekrabló meséje: három lány egy edény aranyat talált, és rémültem menekültek előle, mondván, hogy elviszi a lelküket. Hat rabló kinevette őket és megszerezte az aranyat... aztán szépen megölték egymást érte, bizonyítva, hogy a lányoknak igaza volt. Szintén a pénz játszott fontos szerepet abban a mesében, ahol egy álruhás koldus próbára tett egy gazdag legényt, hogy lássa, hajlandó lenne-e koldulni is a lánya kezéért cserébe. És ha már a kérőknél tartunk: nagyon örültem, hogy ismét felbukkant az a mese, ahol egy türelmes kérő városról városra jár, és meghallgatja az emberek történeteit, hogy hazatérve elmondhassa őket a menyasszonyának. Több kisebb sztori volt beleágyazva, és a kérőnek évekig tartott mindet összeszednie.
A hiedelemlények közül a legfurább az elk nevű manó volt, ami kiveszi az emberek máját, megmossa vízben, és megeszi, az illető halálát okozva. Az átok meséjében egy ember megakadályozta, hogy az elk a kicsinyeit megetesse egy lány májával, és szolgájává tette a manót; amikor az elk végül megszabadult, azt a kompromisszumos átkot hagyta hátra, hogy a férfi családjában nagyon könnyen törnek el a fakanalak...

A furfangos mesék közül kiemelkedett A fürdőben történt eset, amikor egy szegény ember helyet cserélt a király udvari bolondjával (akivel egyformák voltak, és a bolond pont a fürdőben esett össze holtan). Nagyon okos, ügyes módokon fejtette meg szépen lassan, hogy tulajdonképpen kivel keverték őt össze... Szintén mókás volt A trükk-verseny, amelyben két tolvaj, egy éjjeli és egy nappali, felfedezte hogy ugyanaz a nő a feleségük, és versengésbe kezdtek, hogy ki maradhat vele. Egész tisztes sztori lett belőle, mindenféle visszás húzás nélkül. Ritkán szeretem a tolvajos meséket, de ez most nagyon jó volt. Hasonlóan ritka jó változat volt A rablóké, egy nagybácsi-unokaöcs párosé, akik közül az utóbbi még a királyt is átverte, míg azt a küldetést nem kapta, hogy lopja el magát az orosz cárt. Nem csak sikerrel járt, de még jól le is égette az uralkodót...
A furfangosság mellett az igazság is szerepet kapott a mesékben. A gyanú történetében például egy okos pásztorlegényből lett kincstárnokot vádoltak meg hamisan, hogy gyémántokat lopott; végül sikerült bizonyítania az igazát, és lelepleznie az udvarban uralkodó korrupciót. A kolostori szolga történetében egy varázserejű szolga büntetett meg egy idegesítő nemes úrfit azzal, hogy szamárrá változtatta; majd visszaverte a sértett apa katonáit is a varázserejével, hogy megmentse a kolostor lakóit.
A legendák közül kiemelkedett Lochman Hehkeem, a növények nyelvén is értő nagy gyógyító története, aki megtalálta a halhatatlanság titkát, de csak a szolgáját sikerült halhatatlanná tennie, mert aztán Isten angyalt küldött, hogy pusztítsa el a jegyzeteit.

Bár ebben a kötetben pont nem szerepelt, muszáj megemlítenem kedvenc örmény mesémet, Anait királynő történetét, ami a hamarosan megjelenő könyvemben is felbukkan majd.

Kapcsolatok

A kötet nagy része ismerős mesetípusokból állt; a gyűjtő is kiemelte, hogy legtöbbjüknek vannak nagyon hasonló változatai más kultúrákban, kevés közöttük a "kifejezetten örmény" történet. A teljesség igénye nélkül, volt: Állatsógorok (Az ogre lelke), elátkozott testvérek (A hét óriástestvér), varázslatos menekülés (Abo Beckeer), csizmás kandúr (A molnár és a róka), varázslatos madár aminek meg kellett enni a szívét, Fortunatus (A varázsfügék), A vadász fia, Álomlátó fiú (varázslatos segítőkkel kombinálva), Aladdin (A varázsgyűrű), Kalapvári kisasszony (Az aranydoboz, aminek a végén a gonosz apát ki is végezték), Hamupipőke (kannibál nővérekkel), Aranyhajú ikrek (sok segítő nőalakkal), Levágott kezű lány (Mariam), Cerceruska (Szarvas-testvér), ellopott aranyalmák (Az alsó világ, zöld griffmadárral), Fehérlófia (itt Szürke ló fia, hosszú és szövevényes, többgenerációs változatban), aranyat fonó lány (Zümm Zümm néni, ahol a lány a végén túl bolondosnak bizonyult a király számára), Halálsógor (A lélekrabló angyal, ahol Gábriel játszotta a halál szerepét), szegény asszony és az ördög (A beszédes feleség), "rossz hírek" láncmesék (Egyre rosszabb; Munuck), és Aranyhajú kertészbojtár (A szörny hajszálai). Utóbbiban a királylányok úgy választottak férjet maguknak, hogy nyíllal lőttek a kérőikre, és egy erdélyi meséhez hasonlóan onnan tudták, hogy készen állnak a házasságra, hogy felvágtak egy érett görögdinnyét.
A varázsdoboz a szerencséjét (itt: gyerekáldást) kereső ember története volt, aki mindenféle kérdéseket tett fel Istennek; mivel megette a gyereket adó almát, a fickó a torkából köhögte fel a dobozt, ami a gyerekét rejtette. Felbukkant megint az a mese is, amelyben királylányt koldushoz adtak feleségül, de ő bebizonyította, hogy így is képes boldogulni; a férje által szerzett varázslatos gránátalmák kincseit pedig bölcsen költötte el. Szintén ismerős volt már A hamusepregető pénze, amelyben a kölcsönadott pénzt egy gazdag ember nem akarta visszaadni, míg egy furfangos asszony okos trükkel rá nem vette. A végén még a gazdag fickó is elismerte, hogy nem látott még furfangosabb húzást.
Több görög mitológiai párhuzam is felbukkant a történetekben. A táltos ló meséjében például az Argonauták köszöntek vissza, összecsapódó hegyekkel és fürdőben feldarabolt ("megfiatalított") királlyal; A díjnyertes bika története pedig Europé mítosza volt, mesei köntösben.
Megint felbukkant az a motívum is, ami a török mesékben is tetszett: a hős csak egyszer vág oda a szörnyetegnek, mert a második ütéssel már felélesztené.

Hova tovább?
Azerbajdzsánba!

Paripák, perik, padisahok, paloták (Népmesék nyomában a világ körül 177. - Törökország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Forty-four ​Turkish Fairy Tales
Kúnos Ignác
George G. Harrap, 1913.

Az egyik első török népmesegyűjtés, Kúnos Ignáctól, negyvennégy mesével (amint a cím is mutatja). A bevezető megismertet minket egy kicsit a török tündérmesék világával, amik a szerző szerint olyanok, mint "egy kristály, amely ezer káprázatos színben tükrözi vissza a nap ragyogását". A kötet maga nagyon látványos, szép iniciálék váltakoznak benne néha finom, néha pedig egészen durván karikatúra-szerű illusztrációkkal Will Pogány jóvoltából - bár gyakran megnehezítette az olvasást, hogy az utóbbiak két oszlopra osztották a szöveget. A könyv végén szószedet is található. Néhány elavult pillanata ellenére klasszikus mesegyűjteménynek tartom, és rengeteg csodaszép történet rejlik benne.

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a gyűjtésből a Szótlan szultánkisasszony meséje, ahol egy rakoncátlan királyfi háromszor egymás után szóra bír egy szépséges lányt azzal, hogy találós meséket mond neki, direkt a rossz megoldással. A lány nem bírja megállni, hogy ki ne javítsa, és mindig megszólal. Szintén régi kedvencem A sárkányherceg, amelyben egy királynőnek sárkány-gyereke születik, akit csak egy szegény lány tud fokozatosan megszelídíteni. Később ismét elválasztják őket egymástól, és a lánynak lesz egy másik férje és gyerekei; amikor a sárkányherceg rátalál, döntést kell hoznia, kit választana inkább. A legjobb sztori a könyvben viszont, véleményem szerint, A fekete sárkány és a vörös sárkány, amelyben egy padisah útnak indul megkeresni negyven elrabolt gyerekét, és végül két sárkány segítségével bukkan a nyomukra. Az is kiderül, hogy a bűnös szellem valójában azért rabolta el őket, mert a saját fiát elragadta egy gonosz boszorkány; a fiút megkerítik, és minden jóra fordul. A kedvenc pillanatom az, amikor a padisah a sivatagban vándorolva egy fészekalja újszülött sárkányra bukkan, akiknek még a szeme sem nyílt ki...
Nagyon szép verzió volt a Varázslatos Menekülés mesetípusára Az elvarázsolt paripa és a boszorkány. Itt a paripa egy elátkozott királyfi volt, a boszorkány pedig az anyja, aki mindenféle lehetetlen feladatokat adott a menyének, míg a fiatalok el nem menekültek tőle. Úgy tudtak csak végleg megszabadulni tőle, hogy a lány odaadta a kisujját... Szintén paripa játszotta a főszerepet A holdparipa esetében (ami emlékeztetett egy olasz mesére), amelyben egy királylányt mentett meg többször egy gonosz démontól. A mese végén a paripa meghalt, és a lány a gyerekeivel a gyomrában rejtőzött el egy éjszakára - reggelre pedig palota lett a paripából.

A szomorúság madara egy királylányról szólt, aki meg akarta tudni, mi az a szomorúság, mire egy varázslatos madár elrabolta, és egyik bajból a másikba lökte, nem hagyva neki békét, míg végül mindent elveszített - de akkor aztán megjutalmazta a sok szenvedésért. (Sorssal olvastam hasonlót az olaszoktól meg a görögöktől). Fontos szerepet kapott a sors abban a mesében is, amelyben egy jövendőmondó megjósolta három lánytestvérnek, hol lelik meg a szerencséjüket (egy kútban, egy temetőben, szégyenben), és a megfelelő kalandok után mindhárman meg is lelték. Ahmed királyfit egy csodásan izgalmas mesében a saját apja próbálta meg eltenni láb alól több alkalommal, de az anyja és három drágakő-tündér segítségével (akik háborút indítottak a gonosz király ellen) sikerült végül győzedelmeskednie.
Nagyon tetszett ezen kívül A varázslatos gránátalmaág, főleg az elvarázsolt kertbe tett utazás motívuma miatt - valamint mert a végén a királylány jól felpofozta a hamis vőlegényt.
Shah Jussuf meséje egy szép verzió volt a Szépség és a szörnyeteg típusára. Itt a férjét kereső lányt egy dev-asszony fogadta be a fiaival, akik segítettek neki megszülni és nevelni a gyerekét, és még egy tervet is kifőztek, hogy megbizonyosodjanak róla, a férj kiállna mellette, ha visszatérne hozzá.
Mókás történet szólt egy szkeptikus emberről, aki a saját kárán tanulta meg, mire jó az asztrológia: amint a tankönyvhöz nyúlt, egy madár elragadta magával, mindenféle kalandokat élt át, majd visszakerült oda, ahonnan indult, és el kellett ismernie, hogy a varázslat igenis tudomány. A sztori eleje egyébként a klasszikus "drágakő-hegy" epizóddal indult.
Egy motívum is volt, ami sok mesében előfordult, és nagyon szerettem: amikor a hős végzetes csapást mért az ellenfelére (sárkányra, szörnyre, stb.) az mindig megszólalt, hogy "üss meg még egyszer, ha férfi vagy!". A hős azonban, nagyon okosan, sohasem hagyta magát belehergelni egy második csapásba, ami felélesztette volna a haldokló szörnyet. Határozottság és nem elvakult vagdalkozás volt a hősök jellemzője...

Kapcsolatok

Gyakori mesetípusok közül előkerült a Cerceruska / állat-testvér (Fivér és nővér), Félelemkereső, Három Narancs, Hetet egy csapásra (Kara Musztafa), varázslatos menekülés (A dervis-varázsló), eltáncolt papucsok (Turbán, ostor, szőnyeg), vadász fia (A varjútündér), Hófehérke (A varázslatos hajtűk), ördög és a szegény asszony (Szellem a kútban), hamis jós, varázslóinas, és a hamis menyasszony (Rózsaszépség - ebben tetszett, hogy a mese elején három lány lőtt ki nyilakat, és indult el férjet találni, illetve érdekes volt, hogy az igaz menyasszony gyerekének valahogy a hamis menyasszony adott életet).
Előkerült az a balkáni (?) mesetípus is, amelyben egy lány ételt visz a bátyjainak, de eltéved, és egy szörny felfalja őt, ahogy a keresésére induló fiúkat is. Végül a legkisebb, "bolond" fiú volt az, aki megmentett mindenkit, majd a mese folytatásában egy Fehérlófia-szerű földalatti kalandon is átesett a Ciprusról már ismert Smaragd Griffmadárral. A vihardémon egy nagyon szép, színes történet volt, amit az Élet Vize és a Halhatatan Koschei mesetípusait kombinálta egybe (és igen, ebben is volt smaragd griffmadár).

Hova tovább?
Örményországba!

Szerelem és őszinteség (Népmesék nyomában a világ körül 176. - Ciprus)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A ​fügemagbeli szép leány
Ciprusi török népmesék
Mustafa Gökçeoğlu
Attraktor, 2007.

A könyvben huszonnégy ciprusi török népmese szerepel, amiket Mustafa Gökçeoğlu gyűjtött a '90-es években; a magyar fordítás válogatás az ő kiadott köteteiből. Minden mese végén feltünteti a könyv a gyűjtés helyét és idejét, valamint a mesélő nevét, foglalkozását, végzettségét, és életkorát. A könyv végén szószedet is van, az utószóból pedig megismerkedhetünk sok mesekezdő formulával, a török mesegyűjtés kezdeteivel (és Kúnos Ignác munkásságával), valamint a népmesehagyomány érdekesebb részleteivel, török-magyar összefüggésben is.
(Szerettem volna egy olyan ciprusi kötetet, amiben nem csak török mesék vannak, de ez volt az egyetlen, amihez hozzá tudtam férni.)

Fénypontok

Kép innen

A kötet címadó meséje, A fügemagbeli szép leány, egy érdekes szerelmes történet: egy fügemagból nőtt lányba beleszeretett egy szultán fia, aztán mégis elhagyta, majd ismét udvarolni kezdett neki; a lány azonban elszórta az ajándékait, és addig nem bocsátott meg neki, amíg őszintén, személyesen bocsánatot nem kért. Halász Mehmed meséjében egy sellő szeretett bele egy halandó férfiba, aki folyton azon aggódott, hogy a szépséges felesége bajt hoz a fejére. A sellő segítségével azonban minden bajból kimásztak, míg végül a szorongó férj is el merte hinni, hogy minden jóra fordul.
Néhány egész különleges mese is előfordult a kötetben. A varázslat például arról szólt, hogy egy király túlságosan is belejött a mágia használatába, és ezzel mindenféle bajt okozott az alattvalóinak; végül egy okos fickó megmentette a király kígyóvá változott lányát, és rávette az uralkodót, hogy hagyjon fel a varázslással. Egyszerűségében szép volt a Körték a kosárban című mese is, ahol három testvér körtét vitt az uralkodónak ajándékba, de csak az járt sikerrel az útján, aki útközben igazat mondott arról, mit cipel.
A kedvenc történetem a kötetben talán A csengős hodzsa meséje volt, amibe sok kisebb történetet ágyazott a mesemondó. Egy vándor járt városról városra, hogy mindenféle rejtélyekre fényt derítsen, és sorra meghallgatta egy csomó ember különleges történeteit.

Kapcsolatok

Európához visszatérve ismét sok volt az ismert mesetípus és mesei motívum. Volt Három narancs, varázslatos menekülés (Rózsamézem), ellopott aranyalmák Fehérlófiával (A smaragd griffmadár), "úgy szeretlek mint a sót", állatsógorok (Lencsetűz), állatvőlegény (Hal Ahmed; itt elkerült az okos mesemondó kislány alakja is, aki hírt hoz a királylánynak az elveszett férjéről), kincsekből gyúrt királyfi (Gyöngyös Korall), terülj-terülj asztalkám (Tekeredj, kötelem, repülj, buzogányom), Hamupipőke (A lekvárfőző nagyobbik lánya), és az a láncmese is, amikor egy család előre elsiratja a jövőbeli gyerekét (Ujjasom).
Megint előkerült az a mókás sztori, amikor egy önjáró lábos ételt, ruhát, és végül férjet lopott egy lánynak (ez eddig a kedvenc verzióm); valamint az a mesetípus is, ahol egy embernek egy furfangos asszony segített visszaszerezni a pénzét egy kapzsi zálogostól.

Hova tovább?
Törökországba!

Mesék és álhírek: Tanítsunk médiaműveltséget népmesékkel

A médiaműveltség avagy digitális műveltség elengedhetetlen része a mai világnak. Napjainkat korábban sohasem látott mennyiségű információ tölti ki, amely elől a gyerekek sem menekülhetnek. Egyre korábban kell megtanítani az újabb generációkat arra, hogy ne vegyenek mindent készpénznek; ellenőrizzék le a forrásaikat, kérdőjelezzék meg az álhíreket, és ne dőljenek be azonnal másod- és harmadkézből kapott információknak. És igen, sok felnőttnek is van még mit tanulnia.
A népmesék nagyon jó alapot kínálnak ilyen témájú beszélgetésekhez, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Alább válogattam néhányat a kedvenceim közül:

A majmok királya (Libéria)

Egy rusnya madár beköltözik egy üregbe, és ott rejtőzve elhiteti a majmokkal, hogy valójában rettenetes szörnyeteg. A megfélemlített majmok ajándékokat és ételt hordanak neki - egészen addig, amíg a majomkölykök, akik nem értik a dolgot, meg nem piszkálják az üreget, és fel nem fedezik, hogy a "rettenetes szörnyeteg" valójában csak egy nagyon ronda, de egyébként ártalmatlan madár.

Kacor király (Magyar mese)

Magyar klasszikus, és az előző meséhez nagyon hasonló. Azért említem mégis külön, mert itt megjelenik a hazugságot támogató, és abból magának előnyt kovácsoló "segítő" (a róka) szerepe is. A mese egyébként az ATU 103A típusba tartozik, és egész Európában ismert. Néhol a macska feleségül is veszi a rókát.

A csaló (Szomália)

Na, ez egy elég sötét mese. Egy hazug csalót elüldöznek az emberek a falujából, erre kimegy a vadonba és fellázítja az állatokat és az elemeket az emberek ellen. Miután feldúlják és kirabolják a falut, a csaló elkezdi a szövetségeseit sorra egymás ellen fordítani ("Láttátok, a tűz hogy felégette a házakat? Mi lesz, ha egyszer ellenünk fordul? Előzzük meg, és pusztítsuk el!"), míg végül egyedül marad az összes zsákmánnyal. A sztori végén azonban rájön, hogy a gazdagság nem teszi boldoggá, és nem tudja kellemesebbé tenni a száműzetést.

A hazugság többet árt, mint a fegyver (Suriname)

Egy király azt állítja, szavakkal senki sem árthat neki; hogy fegyverrel lehet csak valódi sérelmet okozni valakinek. Ananszi, a pók-trickster, elhatározza, hogy megleckézteti a királyt. Összepiszkítja a palota folyosóit, és elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy a király szokása vécének használni a folyosót. A király a saját kárán tanulja meg, hogy a szavaknak is lehetnek nagyon komoly következményei...

Macska és patkány együtt fürdik (Grenada)

Ez a mese a tanult előítéletekről szól. Egy kiscica és egy kispatkány minden nap együtt fürdik és játszik, a legjobb barátságban. Amikor azonban a szüleik ezt megtudják, elkezdik tanítani a gyerekeket arra, hogy nem lehetnek barátok, mert túl különbözőek. A patkánynak azt mondják, a macskák gonosz ragadozók, a cicának pedig azt, hogy a patkányok semmirekellő zsákmányállatok. A barátságnak vége szakad.
(Szeretném ezt a mesét újramesélni, egy kicsit pozitívabb befejezéssel, mert úgy érzem, szükség lenne rá.)

Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya (Libanon)

Egy herceget eljegyeznek egy szépséges lánnyal, ám az esküvőre menet néhány féltékeny nő elhiteti vele, hogy a menyasszonya szörnyű és csúf (mivel élőben még, szokás szerint, nem találkoztak). A herceg elmenekül az esküvő elől, és elbújik egy kertben. A menyasszonya megtudja, mi történt, és a keresésére indul; anélkül, hogy elárulná, kicsoda, összebarátkozik vele, és szép lassan szerelembe esnek.
(Ennek a mesének van egy nagyon szép palesztin változata is.)

A mágikus harapófogó (Burma / Mianmar)

Ez a mese arról szól, hogy a "vak igazságszolgáltatás" nem mindig egyformán igazságos (avagy hogy az egyenlőség nem mindig azonos a méltányossággal). Egy király úgy szolgáltat igazságot, hogy a vádlottaknak egy varázslatos harapófogóba kell tenniük a kezüket, és ha hazugságot mondanak, a harapófogó levágja a végtagot. Egy furfangos tolvajnak azonban sikerül kijátszania a rendszert, bizonyítva, hogy nem lehet gondolkodás nélkül ennyivel elintézni az igazságszolgáltatást.
(Rómában a Bocca della Veritá-ról hasonló legenda kering.)

A bátor Törpeszarvas (Borneó)

Egy ember téved a dzsungelbe, és az állatok mind megrémülnek a sohasem látott lénytől. Elküldik a furfangos Törpeszarvast, hogy lesse meg, mivel van dolguk. Törpeszarvas megfigyeli, ahogy az ember mindenféle fura dolgokat csinál (leveszi az ingét, dohányzik, stb.), és minden egyes alkalommal, amikor elmeséli a többieknek, a sztori egyre látványosabb méreteket ölt ("felhőt eszik!", "le tudja venni a bőrét!"), míg a dzsungel lakói között elharapódzik a pánik. Végül az ember elmegy, az állatok pedig utólag megvádolják Törpeszarvast azzal, hogy csak kitalálta az egészet.

Tunnay és Runnay (Szíria)

Klasszikus "szegény ember és az ördög" mese, ahol egy démon megszáll valakit csak azért, hogy a bűntársa kiűzhesse jó pénzért. Végül, amikor a démon nem akar távozni, az ember azzal ijeszt rá, hogy jön a két rettenetes felesége, Tunnay és Tunnay. Szíriában ebből a meséből szállóige lett, "Tunnay és Runnay" az álhírek szinonimája.

Mit hallott a nyúl? (Tibet)

A nyúl ismeretlen zajt hall, amitől úgy megijed, hogy rohanni kezd, és szétkürtöli, hogy jön a világvége, leszakad az ég. Az állatok mind elhiszik neki és fejvesztett menekülésbe kezdenek, míg végül az oroszlánnak eszébe nem jut utánajárni, hogy honnan is jött a hang. Kiderül, hogy érett gyümölcsök potyogtak a vízbe egy fáról.

Menj aludni, gekkó! (Bali)

Ezt a mesét már a karanténos sztorik között is említettem, de felveszem erre a listára is, mert többek között arról szól, miért jó megismerni, mi áll másik viselkedésének a hátterében. Gekkó haragszik a szentjánosbogarakra, mert villognak - ám amikor oroszlán rákérdez, kiderül, hogy azért teszik, hogy éjszaka az utazókat figyelmeztessék a veszélyekre. Így megy tovább a történet, míg ki nem derül, hogy az elsőre feleslegesnek és idegesítőnek tűnő viselkedések mögött értelmes okok rejlenek.


Ananszi bolondot keres (Ghána)

Ananszi olyan bolondot keres, aki elvégezné helyette a nehéz munkákat, míg ő learatja a babérokat. Varjú elvállalja a feladatot, és túljár a lusta pók eszén: elhiteti vele, hogy fel tudják osztani a munkát és a fáradtságot, és úgy tesz, mintha ő fáradna, miközben Ananszi dolgozik. Ezt a mesét azért említem itt, mert számomra arról (is) szól, hogy érdemes elolvasni az apró betűt is arról, mit tartalmaz egy-egy munka, és ki húz belőle hasznot.

Ha van mese, ami nem került fel a listára, de ide illene, írjátok meg a kommentekben!

Mesékből szőtt térkép (Népmesék nyomában a világ körül 175. - Szíria)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Syrian ​Folktales
Muna Imady
Msi Press, 2012.

A kötet tizennégy fejezetre oszlik, Szíria tizennégy tartománya szerint, és minden tartományból bemutat egy vagy két népmesét. A népmesék mellett minden fejezetben szerepel egy-egy találós kérdés is, néhány népdal, néhány híres mondás a Prófétától, és néhány recept. Megtudtam például, hogyan kell sült tevét készíteni.
A kötet végén szószedet található, a bevezetőből pedig röviden megismerkedhetünk Szíriával és a mesemondó hagyománnyal (itt is él például a hiedelem, hogy aki nappal mond mesét, az szamárrá változik). Minden fejezet elején rövid szöveg ismerteti az adott tartomány történelmét, nevezetességeit, és gazdaságát.

Fénypontok

Mókás volt, de jó véget ért Boujhayesh, a szamár története, aki barátaival - egy libával, egy kacsával, és egy galambbal - közös kertet ültetett, amit aztán külön-külön mindannyian megdézsmáltak. A végén fény derült az igazságra, de sok mesétől eltérő módon itt az állatok belátták a saját gyengeségüket, és továbbra is barátok maradtak.
Nagyon tetszett Az elvarázsolt kígyó meséje, amelyben egy lány egy ghúl barlangjába tévedt, de nem volt hajlandó a szolgájává lenni, így a szörnyeteg kígyóvá változtatta. Az átkot csak az törhette meg, ha valaki félelem nélkül háromszor átugrott a kígyó felett; valahányszor azonban valaki megrémült tőle, mindig egyre rondább lett. Az volt klassz a mesében, hogy a kígyólány szemszögéből láttuk az egészet.
Szintén klassz (és tanulságos) történet volt A favágóról és az oroszlánról szóló, ahol egy éhező favágó egy oroszlán által őrzött erdős szigetre merészkedett. Az oroszlán megsajnálta, és megengedte neki, hogy fát vágjon nála - ám amikor emberünk meggazdagodott, elfeledkezett az oroszlán kedvességéről, gúnyolni kezdte, és megpróbált végezni vele. Az oroszlán erre eltiltotta a szigettől azzal, hogy "a sebek begyógyulnak, de a sértő szavak nem múlnak el." Tunéziából olvastam hasonlót.

Kapcsolatok

Sok ismert mesetípus szerepelt a könyvben (ami nem csoda, lévén Szíria mindig is kereskedelmi utak központja volt). Akadt táltosfiú aki ellopta a ghúl kincseit (Nuss-insais avagy Kicsike), hasonló Hamupipőke / Szorgos lány verzió mint Libanonban (A gonosz mostoha), terülj-terülj asztalkám (Egy Hazudós tehénnel megfejelve), szegény ember és az ördög (avagy dzsinn; a rettegett két feleség itt Tunnay és Runnay néven futott, és a "hamis hírek" szinonimájává váltak), láncmese a macskáról aki vissza akarta kapni a farkát, pletykás asszony mese ("Amikor hús esett az égből"), valamint három okos legény és vak teve (A bölcs döntés). Megint találkoztam kedvenc közel-keleti mesémmel is az okos lányról, akit koldushoz adtak feleségül (A gránátalma titka), és azzal a Palesztinából ismert történettel amelyben egy családot ghúl fenyegetett, de az apa nem hitte el a feleségének a figyelmeztetést. Anya és lányai megszöktek, a lusta apát (Sherehan Abu Khabeza nevezetűt) pedig felfalta a szörnyeteg.
A trickstereket itt a ravasz róka képviselte, aki több állatot elszédített azzal, hogy megtért és zarándoklatra indul. Végül egy kacsa járt túl az eszén. Egy másik klasszikus mesében egy hollóval kölcsönösen megvendégelték egymást, de amikor rájöttek, hogy mindketten akaratlanul megszívatták a másikat, bocsánatot kértek, és barátok maradtak. Felbukkant az az afrikai mesetípus is, amelyben egy róka az erősebb oroszlán javára döntött az étel elosztásában, miután látta, hogy a farkas kikapott az igazságos döntésért.

Hova tovább?
Ciprusra!

Az első vitorla (Feminista Multikulti Népmesék 20.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Marshall-szigetek

A történet

Tizenkét testvér egész atollt átszelő kenu-versenyt rendez, hogy megállapítsák, melyikük nyeri el a "keleti szigetek ura" címet. Miközben készülődnek, felbukkan Loktanur, az édesanyjuk egy hatalmas batyut cipelve, és be akar kéredzkedni valamelyik kenuba. A tizenegy idősebb fiú sorra visszautasítja (félve, hogy lelassítja őket), míg végül a legkisebb, Jebro, megengedi hogy beszálljon. Az indulásnál rögtön le is maradnak, de megéri: kiderül, hogy a batyu a világ első vitorláját rejti magában. Loktanur ugyanis ráérő idejében feltalálta a vitorlázást. Anya és fia együtt felszerelik az árbocot, a keresztrudat, a köteleket meg mindent, és a vitorlással szelve a habokat hamar maguk mögött hagyják a többi versenyzőt.
Amikor beérik a legidősebb fiút, az követeli, hogy cseréljenek hajót, mert az idősebb jogán neki "jár" a vitorlás. Jebro tiltakozni akar, de az anyja jó kedélyűen átadja a hajót... csak éppen kivesz a vitorlásból egy rudad meg két kötelet. Mivel az idősebb testvérnek gőze sincs a vitorlázásról, egyszerűen körbe-körbe forog meg dülöngél, míg az öccse és az anyja kényelmesen célba érnek. Jebro lesz a keleti szigetek ura, az anyjával együtt megtanít mindenki mást is vitorlázni, és halála után belőle lesz a Fiastyúk, aminek a felemelkedése a hajózási időszak kezdetét jelenti.

Mitől feminista?

Szeretem az olyan történeteket, ahol a bátor/okos/furfangos hősnő nem fiatal lány, hanem felnőtt asszony, esetleg anya - és nem tűnik el a saját kezdeményezőkészsége, a saját kreativitása attól, hogy gyerekei születtek. Jelen esetben Loktanur nem csupán segítséget nyújt az egyik fiának, hanem saját találmánya van, amit megálmodott, megépített, és megtanult használni. A tudás az ő birtokában van, és csak annak adja át, aki tisztelettel bánik vele; a követelőző idősebb fiúnak átadja ugyan az eszközöket, de a tudást megtartja magának (és vidáman falatozva nézi a kenuból, ahogy a fia a saját kárán tanul). Loktanur ismeri a saját értékét és a saját határait; tudja, hogy a találmányát csak az érdemli meg, aki vele magával is jól bánik, és nem csak érdekből teszi.
Emellett meg persze nagyon klassz példakép is, mert mennyire menő már, hogy feltalálta a vitorlát.


Amit érdemes átgondolni

Több óceániai kultúrában a navigálás a nők feladata volt, vagy hozzájuk kötötték az egyes eszközök, navigálási módok feltalálását. A forrás-kötetekben (ld. lent) is több ilyen történet található. Érdemes behatóbban megismerkedni ezekkel.

Források

Laurence M. Carucci: From the Spaces to the Holes: Ralik-Ratak remembrances of World War II (Isla III, 1995.)
Gerald Knight: A History of the Marshall Islands (Micronitor News and Printing Co., 1999.)
Jack A. Tobin: Stories from the Marshall Islands (University of Hawaii Press, 2002.)
Anono Lieom Loeak, Veronica C. Kiluwe, Linda Crowl: Life in the Republic of the Marshall Islands (University of the South Pacific, 2004.)

Megjegyzés

Nem ez az egyetlen kultúra, amely szerint a vitorlát egy asszony találta fel. Olvastam hasonló történetet a Perzsa-öbölből is.