Az első vitorla (Feminista Multikulti Népmesék 20.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Marshall-szigetek

A történet

Tizenkét testvér egész atollt átszelő kenu-versenyt rendez, hogy megállapítsák, melyikük nyeri el a "keleti szigetek ura" címet. Miközben készülődnek, felbukkan Loktanur, az édesanyjuk egy hatalmas batyut cipelve, és be akar kéredzkedni valamelyik kenuba. A tizenegy idősebb fiú sorra visszautasítja (félve, hogy lelassítja őket), míg végül a legkisebb, Jebro, megengedi hogy beszálljon. Az indulásnál rögtön le is maradnak, de megéri: kiderül, hogy a batyu a világ első vitorláját rejti magában. Loktanur ugyanis ráérő idejében feltalálta a vitorlázást. Anya és fia együtt felszerelik az árbocot, a keresztrudat, a köteleket meg mindent, és a vitorlással szelve a habokat hamar maguk mögött hagyják a többi versenyzőt.
Amikor beérik a legidősebb fiút, az követeli, hogy cseréljenek hajót, mert az idősebb jogán neki "jár" a vitorlás. Jebro tiltakozni akar, de az anyja jó kedélyűen átadja a hajót... csak éppen kivesz a vitorlásból egy rudad meg két kötelet. Mivel az idősebb testvérnek gőze sincs a vitorlázásról, egyszerűen körbe-körbe forog meg dülöngél, míg az öccse és az anyja kényelmesen célba érnek. Jebro lesz a keleti szigetek ura, az anyjával együtt megtanít mindenki mást is vitorlázni, és halála után belőle lesz a Fiastyúk, aminek a felemelkedése a hajózási időszak kezdetét jelenti.

Mitől feminista?

Szeretem az olyan történeteket, ahol a bátor/okos/furfangos hősnő nem fiatal lány, hanem felnőtt asszony, esetleg anya - és nem tűnik el a saját kezdeményezőkészsége, a saját kreativitása attól, hogy gyerekei születtek. Jelen esetben Loktanur nem csupán segítséget nyújt az egyik fiának, hanem saját találmánya van, amit megálmodott, megépített, és megtanult használni. A tudás az ő birtokában van, és csak annak adja át, aki tisztelettel bánik vele; a követelőző idősebb fiúnak átadja ugyan az eszközöket, de a tudást megtartja magának (és vidáman falatozva nézi a kenuból, ahogy a fia a saját kárán tanul). Loktanur ismeri a saját értékét és a saját határait; tudja, hogy a találmányát csak az érdemli meg, aki vele magával is jól bánik, és nem csak érdekből teszi.
Emellett meg persze nagyon klassz példakép is, mert mennyire menő már, hogy feltalálta a vitorlát.


Amit érdemes átgondolni

Több óceániai kultúrában a navigálás a nők feladata volt, vagy hozzájuk kötötték az egyes eszközök, navigálási módok feltalálását. A forrás-kötetekben (ld. lent) is több ilyen történet található. Érdemes behatóbban megismerkedni ezekkel.

Források

Laurence M. Carucci: From the Spaces to the Holes: Ralik-Ratak remembrances of World War II (Isla III, 1995.)
Gerald Knight: A History of the Marshall Islands (Micronitor News and Printing Co., 1999.)
Jack A. Tobin: Stories from the Marshall Islands (University of Hawaii Press, 2002.)
Anono Lieom Loeak, Veronica C. Kiluwe, Linda Crowl: Life in the Republic of the Marshall Islands (University of the South Pacific, 2004.)

Megjegyzés

Nem ez az egyetlen kultúra, amely szerint a vitorlát egy asszony találta fel. Olvastam hasonló történetet a Perzsa-öbölből is.