Szerelem és őszinteség (Népmesék nyomában a világ körül 176. - Ciprus)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A ​fügemagbeli szép leány
Ciprusi török népmesék
Mustafa Gökçeoğlu
Attraktor, 2007.

A könyvben huszonnégy ciprusi török népmese szerepel, amiket Mustafa Gökçeoğlu gyűjtött a '90-es években; a magyar fordítás válogatás az ő kiadott köteteiből. Minden mese végén feltünteti a könyv a gyűjtés helyét és idejét, valamint a mesélő nevét, foglalkozását, végzettségét, és életkorát. A könyv végén szószedet is van, az utószóból pedig megismerkedhetünk sok mesekezdő formulával, a török mesegyűjtés kezdeteivel (és Kúnos Ignác munkásságával), valamint a népmesehagyomány érdekesebb részleteivel, török-magyar összefüggésben is.
(Szerettem volna egy olyan ciprusi kötetet, amiben nem csak török mesék vannak, de ez volt az egyetlen, amihez hozzá tudtam férni.)

Fénypontok

Kép innen

A kötet címadó meséje, A fügemagbeli szép leány, egy érdekes szerelmes történet: egy fügemagból nőtt lányba beleszeretett egy szultán fia, aztán mégis elhagyta, majd ismét udvarolni kezdett neki; a lány azonban elszórta az ajándékait, és addig nem bocsátott meg neki, amíg őszintén, személyesen bocsánatot nem kért. Halász Mehmed meséjében egy sellő szeretett bele egy halandó férfiba, aki folyton azon aggódott, hogy a szépséges felesége bajt hoz a fejére. A sellő segítségével azonban minden bajból kimásztak, míg végül a szorongó férj is el merte hinni, hogy minden jóra fordul.
Néhány egész különleges mese is előfordult a kötetben. A varázslat például arról szólt, hogy egy király túlságosan is belejött a mágia használatába, és ezzel mindenféle bajt okozott az alattvalóinak; végül egy okos fickó megmentette a király kígyóvá változott lányát, és rávette az uralkodót, hogy hagyjon fel a varázslással. Egyszerűségében szép volt a Körték a kosárban című mese is, ahol három testvér körtét vitt az uralkodónak ajándékba, de csak az járt sikerrel az útján, aki útközben igazat mondott arról, mit cipel.
A kedvenc történetem a kötetben talán A csengős hodzsa meséje volt, amibe sok kisebb történetet ágyazott a mesemondó. Egy vándor járt városról városra, hogy mindenféle rejtélyekre fényt derítsen, és sorra meghallgatta egy csomó ember különleges történeteit.

Kapcsolatok

Európához visszatérve ismét sok volt az ismert mesetípus és mesei motívum. Volt Három narancs, varázslatos menekülés (Rózsamézem), ellopott aranyalmák Fehérlófiával (A smaragd griffmadár), "úgy szeretlek mint a sót", állatsógorok (Lencsetűz), állatvőlegény (Hal Ahmed; itt elkerült az okos mesemondó kislány alakja is, aki hírt hoz a királylánynak az elveszett férjéről), kincsekből gyúrt királyfi (Gyöngyös Korall), terülj-terülj asztalkám (Tekeredj, kötelem, repülj, buzogányom), Hamupipőke (A lekvárfőző nagyobbik lánya), és az a láncmese is, amikor egy család előre elsiratja a jövőbeli gyerekét (Ujjasom).
Megint előkerült az a mókás sztori, amikor egy önjáró lábos ételt, ruhát, és végül férjet lopott egy lánynak (ez eddig a kedvenc verzióm); valamint az a mesetípus is, ahol egy embernek egy furfangos asszony segített visszaszerezni a pénzét egy kapzsi zálogostól.

Hova tovább?
Törökországba!