Mesék és álhírek: Tanítsunk médiaműveltséget népmesékkel

A médiaműveltség avagy digitális műveltség elengedhetetlen része a mai világnak. Napjainkat korábban sohasem látott mennyiségű információ tölti ki, amely elől a gyerekek sem menekülhetnek. Egyre korábban kell megtanítani az újabb generációkat arra, hogy ne vegyenek mindent készpénznek; ellenőrizzék le a forrásaikat, kérdőjelezzék meg az álhíreket, és ne dőljenek be azonnal másod- és harmadkézből kapott információknak. És igen, sok felnőttnek is van még mit tanulnia.
A népmesék nagyon jó alapot kínálnak ilyen témájú beszélgetésekhez, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Alább válogattam néhányat a kedvenceim közül:

A majmok királya (Libéria)

Egy rusnya madár beköltözik egy üregbe, és ott rejtőzve elhiteti a majmokkal, hogy valójában rettenetes szörnyeteg. A megfélemlített majmok ajándékokat és ételt hordanak neki - egészen addig, amíg a majomkölykök, akik nem értik a dolgot, meg nem piszkálják az üreget, és fel nem fedezik, hogy a "rettenetes szörnyeteg" valójában csak egy nagyon ronda, de egyébként ártalmatlan madár.

Kacor király (Magyar mese)

Magyar klasszikus, és az előző meséhez nagyon hasonló. Azért említem mégis külön, mert itt megjelenik a hazugságot támogató, és abból magának előnyt kovácsoló "segítő" (a róka) szerepe is. A mese egyébként az ATU 103A típusba tartozik, és egész Európában ismert. Néhol a macska feleségül is veszi a rókát.

A csaló (Szomália)

Na, ez egy elég sötét mese. Egy hazug csalót elüldöznek az emberek a falujából, erre kimegy a vadonba és fellázítja az állatokat és az elemeket az emberek ellen. Miután feldúlják és kirabolják a falut, a csaló elkezdi a szövetségeseit sorra egymás ellen fordítani ("Láttátok, a tűz hogy felégette a házakat? Mi lesz, ha egyszer ellenünk fordul? Előzzük meg, és pusztítsuk el!"), míg végül egyedül marad az összes zsákmánnyal. A sztori végén azonban rájön, hogy a gazdagság nem teszi boldoggá, és nem tudja kellemesebbé tenni a száműzetést.

A hazugság többet árt, mint a fegyver (Suriname)

Egy király azt állítja, szavakkal senki sem árthat neki; hogy fegyverrel lehet csak valódi sérelmet okozni valakinek. Ananszi, a pók-trickster, elhatározza, hogy megleckézteti a királyt. Összepiszkítja a palota folyosóit, és elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy a király szokása vécének használni a folyosót. A király a saját kárán tanulja meg, hogy a szavaknak is lehetnek nagyon komoly következményei...

Macska és patkány együtt fürdik (Grenada)

Ez a mese a tanult előítéletekről szól. Egy kiscica és egy kispatkány minden nap együtt fürdik és játszik, a legjobb barátságban. Amikor azonban a szüleik ezt megtudják, elkezdik tanítani a gyerekeket arra, hogy nem lehetnek barátok, mert túl különbözőek. A patkánynak azt mondják, a macskák gonosz ragadozók, a cicának pedig azt, hogy a patkányok semmirekellő zsákmányállatok. A barátságnak vége szakad.
(Szeretném ezt a mesét újramesélni, egy kicsit pozitívabb befejezéssel, mert úgy érzem, szükség lenne rá.)

Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya (Libanon)

Egy herceget eljegyeznek egy szépséges lánnyal, ám az esküvőre menet néhány féltékeny nő elhiteti vele, hogy a menyasszonya szörnyű és csúf (mivel élőben még, szokás szerint, nem találkoztak). A herceg elmenekül az esküvő elől, és elbújik egy kertben. A menyasszonya megtudja, mi történt, és a keresésére indul; anélkül, hogy elárulná, kicsoda, összebarátkozik vele, és szép lassan szerelembe esnek.
(Ennek a mesének van egy nagyon szép palesztin változata is.)

A mágikus harapófogó (Burma / Mianmar)

Ez a mese arról szól, hogy a "vak igazságszolgáltatás" nem mindig egyformán igazságos (avagy hogy az egyenlőség nem mindig azonos a méltányossággal). Egy király úgy szolgáltat igazságot, hogy a vádlottaknak egy varázslatos harapófogóba kell tenniük a kezüket, és ha hazugságot mondanak, a harapófogó levágja a végtagot. Egy furfangos tolvajnak azonban sikerül kijátszania a rendszert, bizonyítva, hogy nem lehet gondolkodás nélkül ennyivel elintézni az igazságszolgáltatást.
(Rómában a Bocca della Veritá-ról hasonló legenda kering.)

A bátor Törpeszarvas (Borneó)

Egy ember téved a dzsungelbe, és az állatok mind megrémülnek a sohasem látott lénytől. Elküldik a furfangos Törpeszarvast, hogy lesse meg, mivel van dolguk. Törpeszarvas megfigyeli, ahogy az ember mindenféle fura dolgokat csinál (leveszi az ingét, dohányzik, stb.), és minden egyes alkalommal, amikor elmeséli a többieknek, a sztori egyre látványosabb méreteket ölt ("felhőt eszik!", "le tudja venni a bőrét!"), míg a dzsungel lakói között elharapódzik a pánik. Végül az ember elmegy, az állatok pedig utólag megvádolják Törpeszarvast azzal, hogy csak kitalálta az egészet.

Tunnay és Runnay (Szíria)

Klasszikus "szegény ember és az ördög" mese, ahol egy démon megszáll valakit csak azért, hogy a bűntársa kiűzhesse jó pénzért. Végül, amikor a démon nem akar távozni, az ember azzal ijeszt rá, hogy jön a két rettenetes felesége, Tunnay és Tunnay. Szíriában ebből a meséből szállóige lett, "Tunnay és Runnay" az álhírek szinonimája.

Mit hallott a nyúl? (Tibet)

A nyúl ismeretlen zajt hall, amitől úgy megijed, hogy rohanni kezd, és szétkürtöli, hogy jön a világvége, leszakad az ég. Az állatok mind elhiszik neki és fejvesztett menekülésbe kezdenek, míg végül az oroszlánnak eszébe nem jut utánajárni, hogy honnan is jött a hang. Kiderül, hogy érett gyümölcsök potyogtak a vízbe egy fáról.

Menj aludni, gekkó! (Bali)

Ezt a mesét már a karanténos sztorik között is említettem, de felveszem erre a listára is, mert többek között arról szól, miért jó megismerni, mi áll másik viselkedésének a hátterében. Gekkó haragszik a szentjánosbogarakra, mert villognak - ám amikor oroszlán rákérdez, kiderül, hogy azért teszik, hogy éjszaka az utazókat figyelmeztessék a veszélyekre. Így megy tovább a történet, míg ki nem derül, hogy az elsőre feleslegesnek és idegesítőnek tűnő viselkedések mögött értelmes okok rejlenek.


Ananszi bolondot keres (Ghána)

Ananszi olyan bolondot keres, aki elvégezné helyette a nehéz munkákat, míg ő learatja a babérokat. Varjú elvállalja a feladatot, és túljár a lusta pók eszén: elhiteti vele, hogy fel tudják osztani a munkát és a fáradtságot, és úgy tesz, mintha ő fáradna, miközben Ananszi dolgozik. Ezt a mesét azért említem itt, mert számomra arról (is) szól, hogy érdemes elolvasni az apró betűt is arról, mit tartalmaz egy-egy munka, és ki húz belőle hasznot.

Ha van mese, ami nem került fel a listára, de ide illene, írjátok meg a kommentekben!