Ananszi színre lép (Népmesék nyomában a világ körül 38. - Suriname)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

It's Anansi time!!!

Suriname folk-lore
Melville J. Herskovits - Frances S. Herskovits
Ams Press, 1969.

A könyv, amit Surinaméhoz választottam, először 1936-ban jelent meg, és lazán másfél kilót nyom (közel 800 oldal). Magán viseli az idők nyomát ("Notes on the culture of the Paramaribo Negroes"), de maga a néprajzi leírás eléggé korrekt, és mentes mindenféle ítélkezéstől (kerüli például a "babona" kifejezést, amit tudtam értékelni). A kötet Suriname afrikai származású lakosságának kultúrájáról, hiedelmeiről, és meséiről szól - közel 150 történetet közöl két nyelven, tükörfordításban, bőséges lábjegyzetekkel, és a bevezetőben felsorolt mesemondókkal. Sok mesét több verzióban is felgyűjtöttek a kötethez, amiket egymás mellett olvashatunk.
A bevezető tele volt figyelemre méltó dolgokkal, mint például a fejkendők megkötésének több száz formája (mindegyikhez tartozik jelentés, olykor egész történet is), a mati (leszbikus kapcsolatok ünneplésére rendezett "születésnap"), a trefu (étellel kapcsolatos tabuk, amiket a gyerekek a szüleiktől örökölnek), az ember különféle lelkei, vagy a szellemek és istenségek, akik egy-egy személyhez tartoznak (és érdekes módon lehetnek afrikai, de helyi indián eredetűek is). A kötet végén találós kérdések, szólások és közmondások, és a mesékbe fűzött énekek kottái találhatók.

Fénypontok

Ezzel a kötettel megérkeztünk Ananszi (Anansi) birodalmába! A mesék több, mint fele szólt a pók-tricksterről, és az egész mese-fejezet helyi kifejezéssel élve az Anansi-tori kategóriába tartozott ("a pók meséi," vagyis népmesék). Nagy örömömre több olyan Ananszi-mese is volt a könyvben, amiket eddig nem hallottam/olvastam. Ott volt például A hazugság többet árt, mint a fegyver, ahol Ananszi egy király hírnevét lejáratva mutatta be, mennyire igaz a közmondás. Vagy a Majom édeset pisil című történet, ahol Ananszi azt hazudta Tigrisnek, hogy majompisit érdemes inni... (szegény Majom nem járt vele jól). Jópofa volt a Paprikaevő verseny is, ahol Ananszi egy királylány kezéért versengett erőspaprika-evésben, vagy a Lábas lábos, ahol Ananszi felesége járt túl a pók eszén, és bűvölte meg a konyhai edényeket, hogy neki vigyenek ennivalót mohó férje helyett. Zseniális volt az a mese, ahol Ananszi amerikainak adta ki magát, hogy megvendégeljék (külön jókat kuncogtam a fonetikusan leírt amerikai akcentuson). Ennek párjaként olyan is akadt, ahol egyenesen angyalnak öltözött (tetszett a Pókangyal mentális képe).
Persze Ananszi szereplése nélkül is akadtak jó sztorik. Tetszett például a Kecskeleves című, ahol Kutya és Tigris közösen fogtak egy kecskét vacsorára, de Kutya megsajnálta, és segített neki megszökni. Az Állatok hálája mese ezúttal azzal is meg volt fűszerezve, hogy a jótevő nem csak két állatot, de egy másik embert is megmentett, aki persze "hálából" azonnal elárulta, és az állatok mentették meg aztán a kivégzéstől.

Kapcsolatok

Orlando Jones, mint (zseniális) Anansi az
Amerikai Istenek sorozatban

Az ismertebb, klasszikus trickster-mesetípusok közül rengeteg előfordult a gyűjteményben. Volt például elmaradhatatlan Kátránybábu, kötélhúzás Elefánt és Bálna között (mindkettő azt hitte, Ananszival versenyez), Mágikus szikla (amit Ananszi kihasznál a saját javára, de megszív a végén), Tigrisen lovaglás (klasszikus Rémusz bácsi), Víz alatti és víz feletti lakoma (a Róka és a Gólya mintájára, csak itt Teknőssel és Ananszival), Fogságból szabadulás helycserével (megint csak Rémusz bácsi), és Tigris megevett szervei (ez felbukkant az Amerikai Istenekben is). Természetesen megint csak volt versenyfutás, ezúttal Teknős és Szarvas között, sőt, megint felbukkant a Madarak versenye is, ahol Kolibrinak sikerült a legmagasabbra repülnie (ezzel Óceániában is találkoztam már). Volt verzió Midasz király szamárfüleire (itt Ananszi suttogta el, hogy a Fáraónak szakálla van), és Filomena haiti meséjére is, amit több mesemondótól hallottam már (mostoha gonoszsága a saját édeslányaira üt vissza).
Külön érdekes volt, hogy találam egy verziót az ördög-szeretőre, ami Louisiana-i mesékből (Marie Jolie) már ismerős volt - csak itt az öccse mentette meg a lányt a gonosz kígyótól, amihez véletlenül feleségül ment. Nem ez volt az egyetlen tündérmese, aminek találtam helyi verzióját a könyvben; volt Hamupipőke, Rózsa és Ibolya, Csodálatos segítők (Szélike királykisasszony), Tizenkét holló (avagy jelen esetben tizenkét arapapagáj), Szépség és Szörnyeteg, Rumpelstiltskin (Akantiudu), Királykisasszony jegyei, sőt, az Olaszországból ismert Kanári Királyfi is.

Hova tovább?
Megérkeztünk a Karib-tengerhez. Trinidaddal és Tobagóval folytatódik az utazás!