Egyesült arab népmesék (Népmesék nyomában a világ körül 165. - Egyesült Arab Emírségek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A következő néhány arab ország meséit két kötetből válogattam össze.

Folktales ​from the Arabian Peninsula
Tales of Bahrain, Kuwait, Oman, Qatar, Saudi Arabia, The United Arab Emirates, and Yemen
Nadia Jameel Taibah & Margaret Read McDonald
ABC-CLIO, 2015.

A könyv bevezetőjéből képet kapunk az Arab-félsziget országainak történelméről és kultúrájáról. Három mese szerepel benne az Emirátusokból.

Folktales from the Arabian Gulf
A selection of popular tales collected in the field
Dr. Fayyiz Shayyagh, Sylvia Ismail
Doha, 2003.

A kötet meséi a Gulf Folklore Center archívumából származnak, amely hat öböl-menti államból gyűjti a néphagyomány elemeit immár majdnem negyven éve. A rövid bevezetőből megismerkedhetünk a központ munkásságával, a mesék válogatásának és fordításának folyamatával, és a női főhőssel rendelkező mesék kulturálist hátterével. Külön fejezet sorolja fel a mesekezdő formulákat. Négy mese szerepel benne az Emirátusokból.

Fénypontok

Aziz és Azizah története váratlanul alakult. Gyerekkoruktól egymásnak voltak ígérve, de az esküvőjük napján a fiú beleszeretett egy másik lányba, ai titkos jeleket adott neki az ablakból. Amikor ezt bevallotta a feleségének, Azizah segített neki megfejteni a jeleket és találkozni a lánnyal - aki nem volt más, mint Zeinab, a híres bajkeverő az Ezeregyájszakából! A legény őt is feleségül vette, de amikor Zeinab megtudta, hogy Azizah fejtette meg az üzeneteit, és belehalt a bánatba, dühében kirúgta a férjét.
A madár meséjében egy ember szerencsehozó madarat fogott, de az megszökött tőle, és egy boltos elkapta. A vitát, hogy melyiküket illeti a madár, a sejk elé vitték - aki megkérdezte magát a madarat, ki az igazi gazdája. És a madár válaszolt.

Kapcsolatok

Deinoh és Arbab meséje a hét kecskegida történetéhez hasonlított, csak it összesen két gida volt, és egy gonosz varázsló nyelte el őket. A kecskeanya felöklelte a varázslót, és kiszabadította a kicsinyeit a gyomrából. A két barát meséje abba a típusba tartozott, amikor a főszereplőt beduin fogadott testvére többször megmentette a haláltól, de amikor elárulta a titkot, kővé változott. A testvére erre megölte az elsőszülött gyermekét, hogy az átkot feloldja. A halász lánya egy újabb Hamupipőke-mese volt; itt egy halacska töltötte be a jó tündér szerepét.

Hova tovább?
Katarba!

A király, aki a lányaira bízta a királyságot (Feminista Multikulti Népmesék 16.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Ezt a mesét pont ma olvastam, és muszáj megosztanom. 

Származási hely: Zsidó mese romániai mesemondótól

A történet

Egy kegyetlen királynak három lánya van. Próba elé állítja őket: mindegyiküknek ad egy-egy drágakövet, hogy lássa, mit tesznek vele. Az első a nyakába akasztja, hogy soha ne veszítse el. A második felteszi egy torony tetejére, hogy ott csillogjon, és ékesítse a várost. A harmadik lány gondolkodási időt kér, mert nem tudja, mit kezdjen a drágakövével. Töprengés közben egy szegény család kunyhójába téved, ahol egy hétgyerekes anya haldoklik. Gyorsan eladja a követ, vesz gyógyszert, ruhát, ételt, és segít a kis családnak talpra állni. A király, dühében hogy a lány elköltötte a drágakövet, száműzi őt az udvarból. A királylány vándorlás közben egy törpével találkozik, akinek szintén segít, és a törpe cserébe megajándékozza egy apró dobozzal, amibe ha könnycseppet hullat, az gyémánttá változik. A királylány bejárja a birodalmat, és a gyémántokkal segít sok-sok emberen.
Időközben a szomszéd király meg akarja támadni a birodalmat. Az uralkodó hadba szólítja a népét, de mivel kegyetlen volt velük, senki sem akar harcolni érte, mindenki bújik és menekül. Ekkor előkerül a királylány, aki annyi jót tett mindenkivel; az ő kedvéért hadba állnak az emberek, és a sereg látványától az ellenség megfutamodik, és tárgyalásokba kezd. A tárgyalások során a királylány megismerkedik a szomszéd királyfival, összeházasodnak, egyesítik a királyságaikat, és igazságosan, szeretett uralkodókként kormányoznak.

Mitől feminista?

Visit to the child at nurse
George Morland, 1788.

Amikor feminista mesékről, "erős női karakterekről" beszélünk, nagyon sokszor a Merida-féle harcos, rakoncátlan, lázadó lányok jutnak mindenki eszébe: amazonok, sárkányölő hősnők, lovagnak álcázott lányok, Artemisz-féle vadászok. Nyilván nem véletlenül ugranak be mindenkinek. Néha azonban mesemondóként elgondolkodom rajta, feltétlenül csak akkor erős-e egy női karakter, ha fizikai erőt fejt ki, ha hagyományosan férfiakkal azonosított tevékenységeket (harc, vadászat) űz. Mert szerintem erő a kedvesség, a gyengédség, és a gondoskodás is, akármelyik nem részéről. Sőt, radikális húzás gondoskodónak lenni akkor, amikor a gondoskodást "gyengeségnek", "könnyűnek," "lányos dolognak" tartják (lásd a férfiak és nők arányát a segítő szakmákban). 
Ebben a mesében pont ez történik. A két idősebb lány elrejti vagy szemlére teszi a kincsét, de használni egyedül a bizonytalan, hosszan töprengő legkisebb használja, aki úgy dönt, eladja, és segít a pénzzel valakinek. Az apja megbünteti ezért a tettéért azzal, hogy "elpazarolta" a drágakövet valakire, aki nem érdemli meg - ezzel látványosan mutatva, hogy apus pocsék uralkodó, ha ennyire nem érdekli a birodalmában élő szegények, özvegyek, árvák sorsa.

(Megjegyzem, külön tetszik, hogy a lány gondolkodási időt kér. Egy csomó fiatal nincs felkészülve arra, hogy kapásból hozzon meg fontos döntéseket - iskola, karrier, kapcsolat, stb. - és nagyon fontos, hogy a brutális társadalmi nyomás ellenére is tudják, ez teljesen oké. Nem vagy kevesebb attól, hogy hosszabb időbe telik megtalálni saját utad.)

Gyönyörű a szimbolikája annak is, hogy a királylány a könnyeit változtatja gyémántokká. Amikor szenvedni lát valakit, könnyet hullat, és aztán segít. Úgy érzem, a könny itt az empátiát jelképezi, az együttérzést, és egyben a tenni akarást is. A sírás maga nem lenne elég. Hasznos dologgá kell változnia ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. Az empátia pedig méltatlanul alulértékelt tulajdonság, talán a legfontosabb - talán az egyetlen, ami jó irányba tudja fordítani a világot. Tanítani, fejleszteni, ápolni, és ünnepelni kéne. 
A királykisasszony azzal menti meg az egész birodalmát, hogy kedves az emberekhez. Kicsiben, egyenként. Igen, "tutujgatja" őket, igen, "ingyér" ad nekik dolgokat, amiket nélkülöznek. És cserébe a királyság közösséggé válik, erősebbé, mint a kemény kezű, szigorú király alatt volt. A kedvességben több erő van, mint a félelemben volt. És egészségesebb.
Nem kell ahhoz kard, hogy valaki feminista hősnő legyen.

Amit érdemes átgondolni

Azon gondolkodtam, milyen lenne, ha hadsereg toborzása helyett a királylány rögtön tárgyalásba bocsátkozna - ha a diplomácia lenne az első reakció. Lehet, hogy mesei szinten nem feltétlenül működik, de eszembe jutott.

Források

A mesét egy Sima Goldenberg nevű zsidó hölgytől jegyezték fel, aki Romániában született román és török szülőktől, majd a 60-as években Izraelbe költözött.

Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg: The power of a tale: Stories from the Israel Folktale Archives (Wayne State University Press, 2019.)

Megjegyzés

A szöveg nem mondja, pontosan milyen drágakövet ad a király a lányainak. Én valamiért rubinnak képzeltem.

Minden jó, ha van segítség (Népmesék nyomában a világ körül 164. - Omán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Halimah ​and the Snake and Other Omani Folktales
Grace Todino-Gonguet
Stacey International Publishers, 2008.

A könyvben tíz ománi mese található. Hiánypótló gyűjtemény; a bevezető fel is hívja rá a figyelmet, hogy az ősi hagyomány ellenére még arab nyelven is ritka az ománi mesegyűjtemény, hát még angolul. A kötetet nagyon szép, színes illusztrációk díszítik, és a végén szószedet is van.

Fénypontok

Szívszorító és szép volt A láthatatlan lány története, akit egy gonosz varázsló elrabolt, mert nem akart hozzá feleségül menni. Éveken keresztül rabságban tartotta, és ha ki is engedte, elvarázsolta, hogy mindenki számára láthatatlan (és észlelhetetlen) legyen, mint egy kísértet. A lány végül megmenekült, a vőlegénye segítségével. Egy másik mesében egy lányt elátkozott egy varázsló, és mindenki azt hitte, halott. A halottnak hitt lány azonban kimászott a sírjából, egy gonosz családhoz került szolgálónak, és végül felnőtt korában talált haza.
Komoly tanulságot hordozott Az arrogáns ember története, akire egy haldokló férfi ráhagyta titokban elásott vagyonát azzal, hogy legyen vele bőkezű. Emberünk azonban figyelmen kívül hagyta a tanácsot, jól meggazdagodott, és lekezdett úgy tenni, mintha megdolgozott volna érte. Az öreg szelleme többször figyelmeztette, de ez nem a Karácsonyi Ének: emberünk nem javult meg, és végül rágyulladt a saját palotája.
A jó feleség meséjében egy okos lány titokban feleségül ment egy férfihoz, és segített neki kideríteni, hogy az első felesége ellene mesterkedik. Az igaz fivérek történetében egy gazdag ember magához vette egy szegény földműves fiát, hogy a saját fiával együtt nevelje fel. A két fogadott fivér sok bajból kimentette egymást, és boldogan éltek, viszály nélkül.

Kapcsolatok

Halima és a kígyó címadó története klasszikus kígyóvőlegény-mese volt, Ain Al-Zaman meséje Csipkerózsikára, Maryam titka pedig leginkább a Hamupipőkére emlékeztetett. Asif elárulása a magyar mesékből is ismert Igazság és Hamisság megvakítós-meggyógyulós mesetípusa volt.

Hova tovább?
Az Egyesült Arab Emírségekbe!

Dzsinnek földjén (Népmesék nyomában a világ körül 163. - Jemen)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

From ​The Land Of Sheba
Yemeni Folk Tales
Carolyn Han

Interlink Books, 2005.

A könyv huszonnégy mesét tartalmaz. A részletes, hosszú bevezetőből képet kapunk az ország földrajzáról és történelméről, szokásokról, viseletről, a Tömjénútról, a mindennapi életről, és a gyűjtés körülményeiről is. A történeteket a szerző maga gyűjtötte, vagy jemeni ismerősei gyűjtötték neki, és maga ültette át őket angol nyelvre is. A mesék erősen irodalmi színezetet öltöttek megfogalmazásukban (egyikük sem "volt egyszerrel" kezdődik, hanem hangulatfestő leírásokkal), de a szerkezetük megmaradt. A könyv végén szószedet is található.

Fénypontok

Sana'a

A mecsetet látogató macskák meséjében egy sejk egy talált gyereket próbált felnevelni, és ebben a tanításait hallgató macska segítette, akiről kiderült, hogy valójában dzsinn (még azt is megtudtuk, honnan hozta a pénzt). Johar és a zöld madár meséjében ellenben macska látta a dzsinneket igazi valójukban: Mindig annyiszor nyávogott, ahány vendéget várt a gazdája, és egyszer tízet nyávogott, pedig tizenketten voltak. Az utolsó kettő bevallotta, hogy dzsinn.
A felhőtevék meséjében egy egész falu kitartóan bolondnak tettette magát, hogy megvédjék az otthonukat egy szultántól, annak minden mesterkedése ellenére.
Al-Mahdi sejk történetében a főszereplő egy barátjára bízta a vagyonát míg utazni ment, de a barát a visszatérése előtt meghalt, és a vagyonnak nyoma veszett. A sejk erre elzarándokolt a menny és a pokol bejárataihoz (Zamzam kútjához és egy vulkáni kráterhez), és bekiabált a kérdésével. Az utóbbiból érkezett válasz a bűnei miatt sínylődő ismerőstől.
Jót mulattam A hordár bölcsessége című mesén, amelyben egy fickó pénz helyett okos mondásokkal akart fizetni egy hordárnak, aki az alabástrom ablaktábláit szállította. A hordár erre fordított egyet a dolgon, és elejtette az ablaktáblákat, mondván, hogy ő is tud bölcs dolgokat tanítani, pl. "ne próbálj meg átverni valakit, aki a törékeny holmidat cipeli..."
Nagyon bájos volt a Wadi Dahr dzsinnjéről szóló történet, melyben egy fickó egy régi lakótoronyba költözött, amiről kiderült, hogy dzsinn lakik benne. Kölcsönösen ki akarták lakoltatni egymást mindenféle vad módszerekkel (a dzsinn egészen kopogó szellemesen viselkedett), míg végül egy bölcs sejk összebékítette őket, és lakótársak lettek.

Kapcsolatok

Kép innen

Ali, Ali és Ali meséje az "elveszett teve" típusába tartozott. Három éles eszű szultánfi elindult kideríteni, hogy az apjuk melyiküket zárta ki az örökségből (mivel mindhármukat Alinak hívták). Egy hasonlóan okos szultán aztán megtalálta a módját, hogy kiderítse, a három fiú közül melyik pocsék ember. Volt ezen kívül Vitéz szabólegény is (Bátor Szulejmán), valamint Hamupipőke-változat Hennalevél néven, ahol sokkal több értelme volt a cipőpróbálásnak, mivel a szultánfia nem nézhette meg a lányok arcát.

Hova tovább?
Ománba!

Sir Gawain házassága (Feminista Multikulti Népmesék 15.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Anglia, 15. század

A történet

Karácsony környékén Arthur király vadászni indul, és eltéved az erdőben. Találkozik egy titokzatos lovaggal, aki kihívja, hogy válaszoljon egy találós kérdésre: Mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik?
Arthur a válasz keresésére indul, de minden nő, akit megkérdez, valami mást válaszol neki. A lovagjai is segítenek a kutatásban, főleg Sir Gawain, aki mindenképpen meg akarja menteni a nagybátyját. Arthur az erdőben egy rettenetesen ronda banyával találkozik, aki állítja, hogy meg tudja mondani a helyes választ - és Sir Gawaint kéri férjül cserébe. Gawain beleegyezik a dologba, hogy megmentse a királyt. A banya elárulja a helyes választ: "A világon minden nő arra vágyik a legjobban, hogy maga dönthessen a sorsa felől."
Arthur megmenekül, Sir Gawainnek viszont feleségül kell vennie Dame Ragnellt, a banyát. A nászéjszakán az első csók után a banya csodaszép hölggyé változik, és felteszi a kérdést, nappal legyen-e szépséges, vagy éjszaka. Sir Gawain megtanulta a leckét a találós kérdésből: a hölgyre hagyja, hogy döntsön a saját sorsa felől - és így megtöri az átok második felét is.

Mitől feminista?

Juan Wijngaard illusztrációja

Azt hiszem, ezt nem nagyon kell magyarázni. Az üzenet annyira egyértelmű, hogy többször előfordult már, hogy kamaszok a közönség soraiban megjegyzést is tettek, micsoda "feminista sztorikat" tolok én nekik. Amikor először felteszem a kérdést, mi az, amire a világon minden nő a legjobban vágyik, még felnőtt hallgatóságtól is fojtott röhögés szokott lenni a válasz, és látni lehet, ahogy a suttogott poénok terjednek embertől emberig. A legtöbb nem túl kreatív, és általában a szex avagy a pénz körül forog, ami önmagában is beszédes. Különösen szeretem azokat a beszólásokat, amelyek szerint minden nő a világon legjobban a férfi anatómia bizonyos szervére vágyik - ezekre vissza lehet szólni, hogy sajnos nem igaz, mert van sok nő, aki a női anatómia vonatkozó részére vágyik, vagy mindkettőre, vagy egyikre sem. Ilyenkor mindig megy a pislogás.
Azokat a pillanatokat is szeretem, amikor megkérdezem a közönséget, szerintük mit választott/válasszon Sir Gawain: nappal legyen szép a felesége, vagy éjszaka? Meg is szoktam szavaztatni őket, hogy lássam, ki mit gondol. Nagyon beszédes, hogy hányan szeretnének nappal szép (reprezentációs értékű) asszonyt, annak ellenére, hogy éjjel egy banyával kell egy ágyban aludniuk (bár ezt gondolom egyszerűbb elengedni, mert többen megjegyezték már, hogy szexelni és aludni nappal is lehet...). A szavazás végeztével meg szoktam kérdezni azt is, van-e, aki szerint akad harmadik megoldás. Ilyenkor valaki mindig bepróbálkozik a "legyen szép éjjel is meg nappal is!" varázsigével, ami sajnos nem opció. Ellenben, érdekes módon, minden közönségben szokott lenni egyvalaki - sokszor egy csendes, hátsó sorban ülő, figyelmes srác vagy úriember - aki halkan megjegyzi, hogy "a világon minden nő a legjobban arra vágyik, hogy maga dönthessen a sorsa felől..." Na, rájuk érdemes odafigyelni. A történet ugyanis tulajdonképpen a szájába rágja a közönségnek a helyes választ már jó előre... csak valahogy a nagy izgalomban meg poénkodásban a legtöbben rögtön el is felejtik. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy amíg az elméletet értékeli is a közönség (a "helyes választ" mindig hangos álmélkodás fogadja), amikor gyakorlati alkalmazásra kerül a sor, keveseknek jut ösztönösen az eszébe. Figyelem, empátia, és főleg gyakorlás kell hozzá, hogy a tanulság felfogássá váljon.

Amit érdemes átgondolni

Mesemondóként azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan festi le valaki a csúnyaságot. Egyszerűen az, hogy "öreg", nem biztos, hogy csúnyát is jelent, ahogy egyenként más testi fogyatékosságok sem. Én leginkább a teljesen eltúlzott fantasztikus leírásokat szoktam előnyben részesíteni, és inkább az ápolatlanságot helyezem előtérbe, csöpögő fülzsírral meg hasonlókkal...

Források

A szöveget és az elemzését (angolul) itt találjátok.
Magyarul megtaláljátok a történetet a Hősök és Pimaszok: Mit és hogyan meséljünk kamaszoknak? című könyvemben (PONT Kiadó, 2019.)

Megjegyzés

A Facebook oldalamon a videók között meghallgathatjátok tőlem a mesét élőszóban is! :)

Állat-segítők, emberi ragadozók (Népmesék nyomában a világ körül 162. - Szomália)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai nappal, és Szomália országával, elhagyjuk Afrikát! Majdnem másfél év volt végigérni rajta, de hatalmas kaland, és sok csodás, különleges mesével gazdagodtam belőle. A jövő héttől visszatérünk Ázsiába az utazás utolsó harminc-egynéhány országára!

Sheekoxariirooyin ​Soomaaliyeed / Folktales From Somalia
Ahmed A. Hanghe
Nordic Africa Institute, 1998.

A kötetben hetvenhat történet található szomáli és angol nyelven. A rövid bevezető megismertet minket a hagyományos mesemondás körülményeivel, és kapunk egy hasznos fejezetet a szomáli szavak kiejtéséről is. Minden meséhez tartoznak megjegyzések és lábjegyzetek, amik a kevéssé ismert kifejezéseket magyarázzák. A könyv tematikus fejezetekre oszlik, amiket mindig rövid bevezető előz meg. Remek zárás volt ez a kötet Afrikához, sok klassz, érdekes mesét találtam benne.

Fénypontok

Az egyik kedvenc mesém a kötetből Huryo és Kabacalaf története volt, melyben egy csúnya, de okos lány megszökött a szerelmével, és az útjukon a fickó legjobb barátja is elkísérte őket. Útközben a lány mindenféle furfangos megjegyzéseket tett, amiket a kedvese nem értett, de Kabacalaf, a jóbarát igen. Amikor végül pap elé kerültek, a lány úgy döntött, inkább Kabacalafhoz megy feleségül. Boldogan éltek, és azzal töltötték az idejüket, hogy folyton megpróbálták megtréfálni egymást. Kabacalaf más mesékben is felbukkant bölcs emberként, az egyikben például találós kérdésekkel segített eldönteni egy barátjának, két lány közül melyik az okosabb.

Egész izgalmas meseciklus fűződött egy Dhegdheer nevű kannibál asszonyhoz. Ő fiatal korában kedves és okos lány volt, akit egy szörnyű fickóhoz adtak feleségül, akit megölt és megevett, és az emberhústól rettenetes természetfeletti kannibállá változott. A mesékben hol elmenekültek előle az emberek, hol felfalta őket; ahhoz képest, hogy ő volt a gonosz, még a mesélők is elismerték, milyen okos trükkökkel tudott emberekre vadászni, és milyen bámulatos képességei voltak. Egy anyának sikerült egyszer lefutnia, és úgy menekült meg tőle, hogy a gyerekével a hátán átugrott egy szakadékot. A kannibál asszonyt végül a saját gyermeke ölte meg; három lánya közül a két idősebb megszökött és máshová házasodott, de a legkisebbet fogságban tartotta, míg két másik lány arra nem vetődött, és hárman együtt sikerült végezniük a szörnyeteggel.
Tetszett, hogy egy gonosz óriásról szóló mesében az óriást nem egy bátor halandó, hanem egy másik, Biriir nevű jószívű óriás győzte le, megmentve az embereket a pusztulástól.
Egyszerűségében szép volt az a történet, melyben egy apa, ahányszor a fia menyasszonyt hozott haza, mindig megparancsolta neki, hogy emeljen fel egy követ. Amikor a fiú gyengének bizonyult, a menyasszonyok mindig otthagyták. Végül az a lány lett a neki való feleség, aki segített neki felemelni a követ - mondván, hogy a jó házasság alapja az együttműködés.

Hátborzongatóan pontos volt A csaló története, akit az emberek elüldöztek, ezért az állatokhoz menekült, és fellázította őket az emberek ellen. Miután megszerezték az emberek vagyonát, a csaló sorra egymás ellen uszította az állatfajokat, sőt még a tüzet és a vizet is, míg végül gyanakvásukban leölték egymást, és az összes vagyon megmaradt neki. (A történet végén rájött, hogy magányos és elhagyatott, és szégyenkezve visszasomfordált az emberekhez.)
Az állatmesék közül a kedvencem a két szamárról szólt, akik elszöktek a gazdájuktól, de a szabadság éhezéssel járt együtt, így egyikük visszatért. A gonosz gazda elverte, és arra kényszerítette, vezesse el a másik, még szabadon kószáló szamárhoz... mire azonban odaértek, a szabad szamár szarvakat növesztett és megvédte magát. Így született az oryx.
Több, alakváltókról szól történet is volt a könyvben, akik itt leginkább hiénák alakját vették fel (a vérhiénát qori-ismaris néven emlegetik). Volt, ahol segítőkészek és kedvesek voltak, máshol viszont gonoszak és falánkak.

Kapcsolatok

Itt is akadt mitikus történet az ég felemelkedéséről (ami azért történt, mert a mozsárral dolgozó figyelmetlen asszonyok folyton beverték a mozsártörőt az alacsonyan álló égbe, így lettek a csillagok). Szintén előkerült az a mese, melyben a férj rejtett üzenetet küldött a feleségének a saját haláláról. A tücsök és a hangya meséjében itt méhecske és szöcske szerepelt.

Érdekes mondakörbe ágyazva került elő a "miért tiszteljünk az öregeket" mesetípusa. A mondakör egy Arraweelo nevű zsarnok királynő köré fonódott, aki minden férfit kiheréltetett a birodalmában, és az asszonyokkal együtt átvette az irányítást. Egy öreg férfinak sikerült elrejtőznie a kasztrálás elől az erdőben, és később ő segített a többieknek megoldani a lehetetlen feladatokat, amiket a királynő adott nekik. Végül fia született a királynő lányától, és a fiú győzte le a zsarnokot.
Az ügyeletes trickster egy Cigaal nevű fickó volt, valamint szokás szerint a furfangos Sakál. Utóbbinál megint előkerült a (nagyon népszerű szomáli) mese, melyben lemondott az ételéről, hogy megússza az oroszlán haragját.

Hova tovább?
Jemenbe!

A kalóz királylány (Feminista Multikulti Népmesék 14.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Zsidó mese

A történet

Egy császár és egy király megállapodnak, hogy ha az egyiküknek lánya, a másikuknak pedig fia születne, akkor összeházasítják őket. Az ígéretéről mindkét uralkodó szinte azonnal megfeledkezik, de a véletlen úgy hozza, hogy a császárlány és a királyfi ugyanoda járnak iskolába, és egymásba szeretnek. Amikor kiderül a dolog, a császár ellenzi, de a két fiatal megszökik, és együtt elhajóznak ismeretlen vizekre.
Egy lakatlan szigetre érve a két szerelmes elkeveredik egymástól. A lányt megpillantja a hajójáról egy kereskedő fia, és a fedélzetre hozatja, hogy hazavigye feleségnek. A lány furfangos módon eléri, hogy hazaérve magára hagyják a hajón, leitatja a matrózokat, és ellopja a vitorlást rakományostul. Nem sokkal később egy tengerparti királyságba érkezik, ahol a király akarja feleségül venni, de itt is megszökik - sőt, magával viszi tizenegy udvarhölgyét is. Útközben kalózokkal találkoznak, de tőlük is sikerül elmenekülniük (megölik az összes kalózt és elrabolják a kincseiket). Férfiruhában utaznak tovább, míg egy királyságba nem érnek, ahol épp véletlenszerű királyválasztás zajlik - és a császár álruhás lányára esik a választás. Uralkodóként első parancsa, hogy függesszék fel a képét mindenhová, és tartóztassanak le bárkit, aki a kép láttán furcsán viselkedik. Hamarosan elé is hurcolnak három férfit: a kereskedő fiát (akit az apja kirúgott otthonról, amiért elveszített egy hajót), a tengerparti királyt (akit száműztek, mert elveszített tizenegy nemes kisasszonyt), és a saját vőlegényét, aki a lakatlan sziget óta hiába kereste. A császár lánya az első kettő felett ítéletet mond, majd hazaengedi őket, a vőlegényével pedig végül boldogan összeházasodik.

Mitől feminista?

Adott egy császárlány, aki iskolába jár, több nyelven beszél, vitorlázik, szépen zenél, és ráadásul bátor és talpraesett is. Minden helyzetben feltalálja magát. Kitart az elhatározása mellett, hogy ahhoz a férfihoz megy feleségül, akit szeret, és meg is szökik vele. Amikor a dzsungelben elszakadnak egymástól, felmászik egy fára, hogy biztonságban tölthesse az éjszakát (mindig is szerettem a fára mászó királylányokat), és amikor bajba kerül, furfangosan és már-már szenvtelenül kivágja magát belőle.
A lány többször is nagyon hasonló helyzettel szembesül: egy idegen férfi, látva a szépségét, feleségül követeli magának. A mese végén, amikor az uralma alá kerülnek ezek a férfiak, felelősségre is vonja őket: "Bajban voltam, és te nem azt kérdezted, mit segíthetsz. Nem kérdezted, ki vagyok és honnan jöttem." A mesében szereplő negatív férfialakok számára csak a lány külseje érték, és bár úgy tesznek, mint akik megmentik őt (a kereskedőfiú a szigetről, a király a hajóról), valójában nem érdekli őket, mire van szüksége, csak trófeaként akarják maguk mellett tartani. Ez alapvető intő jel a mesékben és a valóságban is: az, aki feltételezi, hogy tudja, mit kell tennie, egyáltalán nem biztos, hogy valóban a másik javát akarja (lásd követendő példaként a Jégvarázs II ominózus jelenetét, amikor a királylányt megmentő Kristoff azzal nyit, hogy "itt vagyok, mire van szükséged?"). Ennek ellenére a lány nem bánik kegyetlenül a kereskedőfiúval és a királlyal; miután megleckézteti őket, és a fejükre olvassa a viselkedésüket, hazaengedi mind a kettőt.

Amit érdemes átgondolni

A Nachman-féle, legrégebbi szövegnek vannak erősen kérdéses részei, amik a többi változatból és feldolgozásból jórészt kimaradtak. Egyrészt a lány úgy lesz az ország királya, hogy a király fiát véletlenül megöli (azzal, hogy a szemébe villog, amikor felmászik egy hajó árbocára, és a királyfi lezuhan), és átveszi a helyét a menyasszonya mellett. Más verziókban a kalózokat nem megöli, hanem megcsonkítja (levágja az orrukat), az udvarhölgyek pedig nem önszántukból csapnak fel tengerésznek, hanem a császárlány leitatja és elrabolja őket.

Források

Nachman Mi Breslov rabbi (1772-1810) meséje.

Rabbi Nachman of Breslov: Story tales of ancient years (Kulanu Haverim, 2011.)
Dov Noy, Dan Ben-Amos, Ellen Frankel: Folktales of the Jews I. (Jewish Publication Society, 2006.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Harcourt, 2018.)
Howard Schwartz: Elijah’s violin and other Jewish fairy tales (Oxford University Press, 1994.)
Peninnah Schram: Stories within stories: From the Jewish oral tradition (Jason Aronson, 2000.)

Megjegyzés

Annyira népszerű "feminista mese", hogy több ilyen gyűjteménynek is ez került a címlapjára (ld. a fenti képeket). Ebből kéne Disney filmet csinálni...