Drágakövek birodalma (Népmesék nyomában a világ körül 184. - Türkmenisztán)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Turkmen Folk Tales: Turkmen national tales

Iqroriddin Sayfutdinov

Kindle, 2016.

Nem fűztem nagy reményeket ehhez a könyvhöz, amikor letöltöttem a Kindle olvasóra: szinte teljesen tördeletlen, és végig olyan a nyelvezete, mintha betolták volna az eredeti (talán orosz) szöveget a Google Translate-be. Ennek ellenére követhető (főleg, ha az ember ismeri a népmeséket), és sok nagyon remek, különleges mesét találtam benne. 20 történetet tartalmaz összesen, mindenféle bevezető vagy magyarázat nélkül. 

Fénypontok

A türkmén mesék kedvenc hőse Jarti-Gulak, az aprócska fiú ("fél tevefül"), aki egyben az ügyeletes trickster szerepét is betölti: megtréfál mindenkit, néha bajba keveredik, és különösen szeret borsot törni a kapzsi emberek orra alá. Öreg apja és anyja a sivatagban találtak rá, úgy fogadták örökbe. Az egyik nagyon mókás sztoriban A szomszéd szőlőjébe ment gyümölcsöt kóstolni, és véletlenül a frászt hozta az egész szomszéd családra. Egy másikban egy agyagkorsóba pottyant, amit egy kapzsi hitelező elvett egy szegény fazekastól. Jarti egy okos trükkel elérte, hogy a hitelező összezúzzon minden bútort és edényt a saját házában. Egy harmadik mesében három süteményt vitt az apjának a földekre, de beleesett egy gödörbe, ahonnan mindenféle kalandos úton, egy holló és egy kutya által kergetve sikerült végül megszabadulnia. 

Csodaszép volt a türkmén verzió a testvéreit megmentő lány Kékszakáll-meséjére. Itt egy dev három lányt rabolt el, és a könnyeikből született drágakövekkel töltötte meg a palotáját, míg a legkisebb lány meg nem ölte. A sztori eleje úgy indult, mint a Szépség és a szörnyeteg mesék szoktak (a legkisebb lány gyöngyöket kért, amiket az apja egy titokzatos palotából szerzett be), és a dev a lányok apját az elhullajtott gyöngyök nyomán követte hazáig. 

Nagyon tetszett Ahmed meséje, akiről mindenki azt hitte, nem ért a kereskedéshez, közben meg sikerült egy rakás gyöngyöt szereznie, amiről senki sem tudott. Érdekes sztori volt az is, amelyikben egy király ezer tevényi menyasszonyváltságot kért egy királyfitól, gondolván, hogy azt úgysem fizeti meg; a királyfi azonban nem tudott lemondani a házasságról, így eladósodott maga is meg a királysága is, míg végül rablásra adta a fejét. Amikor végül megfizette az összeget, azonnal meg akarta lesni a menyasszonyát is... aki azt hitte, betörő, és a szolgálólányaival megvakíttatta. Hasonlóan tanulságos volt Az állatok nyelvén értő ember története, aki folyton kihallgatta a háziállatait, és amikor halálukon voltak, eladta őket - míg végül ő maga volt a halálán, és nem maradt, aki segítsen rajta.

Kapcsolatok

A türkmén mesék között is akadtak ismerős történetek. Az özvegy fia egy Fehérlófia-verzió volt, királylányok helyett perikkel és sárkányok helyett divekkel, griff helyett pedig Szimurg-madárral (itt már határosak vagyunk Iránnal). Külön szerettem, hogy amikor a hős nem akarta a föld alatti királykisasszonyt feleségül venni, a király inkább fiává fogadta hálából. Amikor a hős a felszínen megtalálta a kedvesét, a Szimurgh hátán mindketten visszarepültek a föld alatti birodalomba, és ott éltek boldogan. 

Megint csak szerepelt egy verzió a szótlan királykisasszony meséjére, akit itt egy aranyhal segítségével szólaltattak meg; a dilemma-mese, amit a hal elmondott, a fából faragott asszony sztorija volt, de fából faragott madarakkal, ami szerintem egy sokkal barátságosabb változat. Mamed története az állatsógorok (farkas, tigris, oroszlán) és az üveghegyi királykisasszony csinos keveréke volt. 

Előkerült megint a hálátlan állat sztorija, ezúttal ládába zárt kígyóval, amit egy okos kisgyerek csalogatott vissza a csapdába. 

Szerepel a könyvben a Drágakő-hegy mesének az a változata is, amit én is mesélni szoktam, és aminek kapcsán először ismerkedtem meg ezzel a típussal. Rögtön két verzió is volt belőle a gyűjteményben. 

Hova tovább?

Tádzsikisztánba! 

Ház a Selyemúton

Ezúttal nem csak az Eposznap csalt ide a nyugati partra: A nagy mesélés másnapján épp a Selyemút-ház szokásos havi előadását tartották. Egy évad alatt, minden hónap második vasárnapján mesék szárnyán járják végig a Selyemutat helyi mesemondók és mesehallgatók - most februárban Türkmenisztán volt az állomás. Dana, akit az Eposznapon ismertem meg, megkérdezte, van-e kedvem bekapcsolódni, és természetesen nem mondtam nemet.
A Selyemút-ház Berkeley-ben található, az öböl keleti partján, alig egy bolhaugrásra az egyetemtől. Aprócska helyszín, harminc ember teljesen megtölti, de látszik rajta, hogy nagy szeretettel és lelkesedéssel tartják fenn. Dana mellett a másik alapító tag Alma Kunanbaeva, egy kazak hölgy, aki végtelenül kedvesen mosolyogva kínálgatott mindannyiunkat csokoládéval, szőlővel és egyéb nyalánkságokkal.
A mesemondásra kora délután került sor. Autóval érkeztünk Cotatiból, és az egy órás út alatt alaposan megnézhettem, mennyire tavasz van már San Franciscóban: Virágban állnak a fák, bólogatnak a nárciszok, rövidgatyában-pólóban sétálnak a diáklányok, stb. Berkeley amúgy nagyon tetszett, csinos színpompás környék - színesek a házak, az emberek, a kirakatok (rengeteg indiai divatbutik van), a virágok, minden. Láttam kínai napernyőket, indiai szárikat, zöld meg kék hajakat, batikolt lebernyegeket... akkor is tudtam volna, hogy San Francisco-közelben vagyok, ha nem nézek rá a térképre.
Az előadáson négyen meséltünk. Ann (szintén eposznapi ismerős) nyitott egy nyúlfarknyi, ám annál csinosabb türkmén mesével arról, ki hogyan büntetne meg egy tolvajt (végül az a tanácsos győz, aki szerint egyedül akkor nem fog többé lopni, ha pénzt adnak neki és hazaengedik). Őt követte Dana, aki a Szép Cerceruska türkmén változatát mesélte. Sokat kacagtunk rajta, nem csak azért, mert remekül mesélt, hanem azért is, mert élőszóban sokkal jobban kijön, mennyire mókás az "elcserélt menyasszony" típusa valójában... Amikor a csodaszép leányt leváltja a gonosz, kopasz szolgálólány, a herceg csak annyit mondott, "drágám... csináltál valamit a hajaddal?..." Dana amúgy belső-ázsiai mesék fordításával foglalkozik, és előre szólt, hogy a türkmén mesék eléggé sötét fordulatokat tudnak venni - ennek tanúi is voltunk, amikor nem csak a szolgálólányt fejezték le a történet végén, hanem elpusztult az egész családja is másodíziglen.

Nadir Quinto illusztrációja

A két mesét rövid rágcsaszünet követte - majd következtem én. A Drágakő-hegy című mesét választottam, nem csak azért, mert szeretem a csillogó holmikat, hanem azért is, mert Szinbád régi nagy szerelmem, és ez a történet az ő utazásai között is megtalálható (meg, mint kiderült, gyakorlatilag mindenhol Kínától Görögországig, az ötödik századtól mostanáig). Sokat olvastam a meséről, és nagyon érdekes dolgokat tudtam meg (angolul részletesen blogoltam róla itt). Szóban, főleg az előző két történet után, különösen remekül alakult; a közönség jókat kuncogott, és néha fel is kiáltott a meglepetéstől; láttam, hogy Alma bólogat a háttérben, egy idősebb hölgy pedig velem együtt csinálta a kézmozdulatokat, amikor az óriási madarakról beszéltem. Nagyon klassz mese volt, bökkenő nélkül működött, biztosan megtartom.
A sort Cathryn, a mentorom zárta, aki egy jó húsz perces darabot adott elő Dede Korkut eposzából. A történet az Odüsszeiából ismert Küklopsz-sztori és az Írországban népszerű "A tolvaj és a fiai" mese keresztmetszetében helyezkedett el valahol - voltak benne hősök, óriások, bátor mesemondók, és jó sok vér, nyilván. Cathryn remekül mesél, és képes egyszerre rengeteg török nevet fejben tartani.
Az előadás végeztével sokan ott maradtak beszélgetni még. Egy fickó sarokba szorított a kérdéseivel; kiderült róla, hogy kísérleti régész - fegyverkovácsolással foglalkozik, és a mongol időkre szakosodott, egy helyi múzeumnak dolgozik (a feleségével együtt, akivel folyamatosan befejezték egymás izgatott mondatait). Amikor megtudta, hogy régész diplomám van, leültetett maga mellé  a kanapéra, és jó háromnegyed órát beszélgettünk mindenféle régészeti és történelmi dolgokról. Megígérte, hogy amikor visszajövök az ősszel, elvisz majd a múzeumba is.
Az estét Dana otthonában töltöttem; itt ülök és írok éppen. Hamarosan jön Cassie, a barátnőm, aki nemrég nyitott mesemondó kávéházat, amit végre lesz alkalmam megtekinteni...