2019. szeptember 30., hétfő

Világszép Mesetábor: Vissza a lovagkorba

Két éve dolgozom a Világszép Alapítvány mesemondó munkatársaként. Az Alapítvány a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekért jött létre, akiket igyekszünk a lehető legjobban támogatni mindenféle formában - mentorprogrammal, inkluzív óvodával, inkluzív délutáni foglalkozásokkal a Létra Klubban, karrierprogrammal, és természetesen mesékkel is. Minden évben nyári táborokat szervezünk a paloznaki Meseközpontban;a 8-11 éves korosztály számára kifejezetten Mesetábort, amelynek mindig meghatározott témája van. A tavalyi Görög Mitológia táborról nem blogoltam, de az idei Lovagkori kalandokat mindenképpen szeretném elmesélni nektek.

A tábor öt napig tartott, és végig csodálatos időnk volt. Az évek óta megszokott rendszer szerint reggel mindig mesével és mondókákkal kezdtük a napot, este pedig ugyanígy meséléssel és altatódallal zártuk. A téma a lovagkor volt, különös tekintettel a lovagi erényekre: azzal ismerkedtünk meséken, játékokon keresztül, hogy mik azok a tulajdonságok - udvariasság, őszinteség, becsületesség, együttműködés, stb. - amiktől a lovagok igazán lovagiassá válnak. Rengeteg kalandot éltünk át együtt, és a hét végén még egy lovagi tornát is rendeztünk, melynek eredményeképp mind a tizennégy fiatalt ünnepélyes keretek között lovaggá ütöttük.

Mindez persze nehezebben vált volna összefüggő egésszé, ha nincsenek történeteink, amikre felfűzhetjük az egész heti programot. A Mesetábor mindig nagy jutalomjáték a mesemondók számára, hiszen mi adjuk meg minden nap nyitó és záró pillanatát. Sok töprengés, válogatás, és munka eredménye volt a tábori mesetár, ami illeszkedett a korosztályhoz, a témához, az egyes napok foglalkozásaihoz, a lovagi erényekhez, és a Világszép világnézethez is, és bevallom, büszke voltam az eredményre - ám mindez semmit sem ért volna, ha a mesék a gyakorlatban nem találnak jó fogadtatásra. A táncrend az alábbiak szerint alakult:

Milinkuc királyfi (magyar mese felütésnek, ahol a gonosz szomszéd király próbákat küld az uralkodónak, amiket egy olyan fiú old meg, aki mer nagyot álmodni és ragaszkodni az álmaihoz)
Sir Gawain házassága (15. századi feminista lovagi románc, melyben Arthur királynak felteszik a kérdést: "Mi az, amire a világon minden hölgy a legjobban vágyik?")
Sistram és a sárkány (német legenda a Dietrich-mondakörből, melyben Dietrich király és öreg tanítómestere egyesült erővel rángatnak ki egy fiatal lovagot egy sárkány szájából)
A konyha lovagja (Sir Gareth legendája az Arthur-mondakörből, aki Camelot konyháján kezdi a pályafutását, de aztán egy éles nyelvű hölgy oldalán mindenféle kalandokra indul, és bizonyítja, hogy valódi lovag)
Astolfo útja a Holdba (Részlet Őrjöngő Orlando olasz eposzából, melyben egy lovag hippogriff hátára pattan, és elrepül a Holdba, hogy visszaszerezze a legjobb barátja józan eszét, amit elveszített a szerelemtől)
Gawain és a zöld lovag (Klasszikus - Sir Gawain fogadást köt egy titokzatos zöld ruhás lovaggal, hogy kölcsönösen lefejezhetik egymást, és amikor arra kerül a sor, hogy állja az adott szavát, hosszú útra indul ismeretlen földekre, és a saját halandóságával is szembe kell néznie)
A táncverseny (Bonnie Lass of Anglesey, skót ballada, melyben egy lány táncversennyel védi meg a birodalmat egy csapat angol lordtól)
Culhwch és Olwen (Walesi legenda a Mabinogionból, melyben Culhwch királyfi Arthur király varázslatos képességű lovagjaival az oldalán útnak indul, hogy elnyerje egy óriás csodaszép lányának a kezét)
Damón és Püthiász (Egy régi görög történet középkorban újramesélt verziója, melyben egy lovag a saját életét ígéri jótállásul a legjobb barátjáért cserébe)

Mindig ritka jutalomjáték mesemondók számára, amikor ugyanannak a közönségnek mesélhetünk rendszeresen, reggel-este, összefüggő témában. A gyerekek nagyon hamar ráéreztek a történetek ízére, és főleg az Arthur-legendák esetében már ismerősként köszöntötték a visszatérő karaktereket (Sir Gawain nagy kedvenc lett). Hárman osztoztunk a fenti kilenc mesén, így nem csak a különböző lovagi világokba kalandozhattak velünk a gyerekek, hanem ízelítőt kaptak mindhármunk mesemondói stílusából, vérmérsékletéből is. Cserébe nagyon jól szórakoztam a beszólásokon, amik az egyes meséket tarkították; onnan lehet a legjobban látni, hogy a gyerekek minden szavunkra figyelnek, amikor belekotyognak a mesébe, vagy éppen kijavítják, amit rosszul mondtunk. Volt, hogy pillanatnyi szünetet kellett tartanom a sztoriban, mert nem álltam meg nevetés nélkül.

A "hivatalos" mesemondás mellett a szívem csücske volt a délutáni csendes pihenő. Mivel ezt a korosztályt már elég nehéz szépszerével rávenni, hogy feküdjön le aludni a nap közepén, alternatív lehetőségként felajánlottam, hogy a Mesenappaliban (ilyenünk is van) is lehet heverészni, miközben mesélek. Láss csodát: Minden egyes délután kényelmesen elnyúlt gyerekek körében meséltem egy egész órán keresztül; némelyek bóbiskoltak, mások kérdéseket tettek fel, megint mások csak akkor nyitották ki a szemüket, ha meg akarták mondani, mi legyen a következő mese. Ezek voltak a tábor legklasszabb pillanatai... Főleg azután, hogy a srácok felfedezték, hogy szeretem a képregényeket, mivel ebéd közben hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk különböző Marvel szuperhősökről (és arról, hogy Thor kalapácsa vibrániumból van-e). Ezt követően a csendes pihenő megtelt fiúkkal, akik Thorról és Lokiról akartak minél többet hallani, és mire észbe kaptam, feltálaltam nekik az egész északi mitológia repertoárom. Végtelenül hálás közönség voltak, minden részlet érdekelte őket, néha eljátszották a mesék egyes mókásabb jeleneteit (például azt, amikor Thor menyasszonynak öltözik). Megint beigazolódott, hogy a popkultúra remek kapocs lehet a hagyományos mesékhez (én pedig képregényes és mitológiai kockaságaimat egyszerre élhettem ki).
Olyan is előfordult olykor, hogy egy-egy gyerek személyes mesét kért, vagy épp úgy alakult a helyzet, hogy egyvalakinek meséltem. Ezeknek az alkalmaknak megint csak másféle bája, varázsa volt, és mindegyiknél úgy éreztem, hogy megtalálta a mese a maga hallgatóját...

Összesen huszonhárom mesét mondtam el az öt nap folyamán, és a maga módján mindegyik különleges élmény volt. Akár nagy csapatban, akár kiscsoportos-bóbiskolósan, akár egy személynek meséltem, mindig ott volt körülöttünk Paloznak és a Világszép hangulat - mosolygással, öleléssel, napsütéssel, Balatonnal, gyümölcsössel, nyugalommal. Nem tudok tökéletesebb helyet elképzelni egy mesemondó számára.
Már csak háromszázat kell aludni a következő táborig!

2019. szeptember 28., szombat

Állati jó sztorik (Népmesék nyomában a világ körül 136. - Gabon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Jóvanna, ezt a címet is el kellett sütni valamikor.


Where Animals Talk
West African Folk Lore Tales
Robert H. Nassau
The Gorham Press, 1918.

A történeteket a szerző a 19. század végén gyűjtötte különböző helyi, part menti bantu törzsek tagjaitól, mesélőitől. Az első fejezet meséit a gaboni főváros, Libreville területén élő mpongwe mesemondóktól, a másodikét a guineai Corisco szigetén élő benga mesélőktől, a harmadikét egy guineai batanga mesemondótól, aki kameruni bulu mesélőktől tanulta a történeteit. (Ebben a bejegyzésben most csak az első fejezet tizenhat meséjéről ejtek szót, mert Egyenlítői Guineából egy külön könyvet olvasok a jövő hétre.) Legtöbbször szóbeli mesélés közben jegyzetelt, megtartva a szájhagyomány fordulatait, de akadnak olyan mesék is a kötetben, amiket korábban már kiadtak valamilyen nyelven, és a szerző írásból fordította őket angolra. A könyvhöz rövid bevezető tartozik, és a végén egy hosszú táblázat az állatok neveiről a különböző helyi nyelveken. A gyűjtő minden mese előtt feltüntette a szereplők listáját és a helyszíneket (mint egy színdarabnál), és megjegyzéseket is fűzött a tartalomhoz.

Fénypontok

A könyvben rengeteg állat- és trickstertörténet szerepelt, ismerősek és ismeretlenek is. Az egyik ügyeletes trickster természetesen Teknős volt. Egy mesében próbákat állt ki furfangos módon, hogy elnyerjen egy lányt, és bár Leopárd megpróbálta elhappolni tőle a feleséget, végül mégiscsak Teknős jött ki győztesen a megmérettetésből.
A tricksterek közül Teknős mellett kiemelkedett Patkány is, aki szintén nagyobb, erősebb állatokat vert át. Teknőshöz hasonlóan egy mesében ő is elhappolta Leopárd elől a feleséget, mégpedig úgy, hogy nevet változtatott, az esküvői látogatás során "Vendégek"-ként mutatkozott be, és így mindent, ami "kedves vendégeknek" járt, ő gyűjtött be... Egy másik mesében Leopárd vadásztáborából lopta vissza a húst, amit a ragadozó mindig elvett tőle. Leopárd egy varázslótól kapott kátránybábuval ejtette csapdába a rágcsálót, ám amikor jött, hogy megnézze, ki lopkodja a húst, Patkány kiabálni kezdett, hogy "itt van, ő volt, megfogtam!" (ami, valljuk be, remek reakció erre a trükkre). Végül hazafelé menet még egyszer visszalopkodta a húst, ami neki járt.
Egy harmadik hasonló trickster-mesében Leopárd halottnak tettette magát, hogy lesből ejthesse el az őt sirató állatokat. Gazella azonban nem dőlt be neki, és Teknős segítségével tervet eszelt ki, hogy tesztelje a tetszhalottat: hangyákat, méheket, és csípős paprikát szórt rá, így jött rá a turpisságra.
Az egyik kedvenc állatmesém a könyvben a "Kik a krokodil rokonai?" címet viselte. Krokodil temetésére összegyűltek az állatok, és azon vitatkoztak, kik a legközelebbi rokonai, akik örökölhetnek utána. A madarak állították, hogy tojásból kelt ki, ezért az övék, míg a szárazföldi állatok azzal ellenkeztek, hogy négy lábon jár. A kérdés nem oldódott meg.
Egy másik klassz sztoriban Lamantin, Osztriga, és Disznó versenyeztek azon, melyikük a legkövérebb. Az eredmény alapján döntötték el, ki hol fog lakni: Lamantin (a győztes) a folyókban, Osztriga az édesvíz szélén, Disznó pedig, aki elbaltázta a versenyt, még a szarvait is elveszítette.
Nagyot derültem a mesén, ami azt magyarázta, miért zümmögnek a szúnyogok az emberek fülébe. Ez a mese Fül és Szúnyog barátságáról szólt, és arról, hogyan ígért Fül zsírt a rovarnak, de az ígéretét nem tartotta be; azóta követik a szúnyogok mindenhová, fülzsírt követelve.

Kapcsolatok

Megint volt egy klasszikus kötélhúzós trickster-történet: itt Teknős ugrasztotta össze Elefántot és Vízilovat azzal, hogy egyenlő erősnek tartotta magát velük. Szintén előkerült az egymást megvendégelős mese, melynek során Teknős és Majom szívatták egymást kölcsönösen megehetetlen lakomákkal. A teknős és a nyúl versenyéhez hasonlított az a történet, melyben Gorilla Kisasszony kezéért versenyzett sok állat: Aki ki tudott inni egy egész hordó rumot, az nyert. A versenyt az apró majmocskák nyerték meg, akik ki-be futkároztak a magas fűből, és úgy tettek iszogatás közben, mintha egyazon majom lennének, aki néha elszalad pisilni.
A hosszabb mesék között menetrendszerűen megjelent az a történet is, melyben egy lány egy tökéletes, de veszélyes udvarlóhoz - ebben az esetben egy álruhás leopárdhoz - ment feleségül. A lányt hűséges lova mentette meg a biztos haláltól.

Hova tovább?
Egyenlítői Guineába!

2019. szeptember 25., szerda

Tubarózsa kisasszony (Ribizli a kulisszák mögött 21.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Pályuk Annának minden meséjét imádom, de a szerelmes történetei közül biztosan ez a kedvencem.

Miről szól?

Egy gróf lányának mindene a kertészkedés, de az apja nem engedi, hogy összekoszolja a kezeit. Amikor rejtélyes, nyamvadt virághagymák érkeznek Hollandiából, a lány elültetteti és titokban gondozza őket, míg tubarózsa nem nyílik belőlük. A csodás illatú új virág sok bonyodalmat okoz, és a lány fejére vonja az apja haragját - ő azonban kiáll magáért Miska, a kertészfiú segítségével, így végül a bántalmazás megszűnik, és győz a szerelem.

Hogyan készült?

Megint olyan egyedi mese, ami csak Pályuk Anna repertoárjából ismert. Helyenként ki kellett fésülnöm, mert szokás szerint vagy a gyűjtésnek, vagy az idős mesemondó memóriájának köszönhetően akadtak benne zökkenők, de meglehetősen kevés (egy ponton Miskára, mint királyfira hivatkozott, de aztán ezt a szálat végül nem bontotta ki). Az eredeti szövegben Tubavirág szerepelt, de a Tubarózsa jobban tetszett.

Mitől különleges?

Amellett, hogy teljesen egyedi történet, nagyon-nagyon szép is. Megismerünk egy grófkisasszonyt, akinek szenvedélye a kertészkedés, és titokban űzi akkor is, amikor megtiltják neki. Sőt, saját nevet választ magának, a lázadását és önállóságát jelképező tubarózsa nevét. A mesében csodaszép látni a folyamatot, ahogy a lány megtanul kiállni az apja bántalmazása ellen - ehhez fontos segítséget kap a kertészlegénytől, aki a tomboló apát szó szerint felkapja, arrébb teszi, és férfiúi voltát kihasználva rádörren, hogy ne merjen még egyszer kezet emelni a lányára (az apa bántalmazása a mesében abban jelenik meg, hogy elkezdi kitépkedni a virágokat). Miska nem megmenti a lányt, csupán mellé áll és támogatja; pozitív férfi szereplő abból a szempontból is, hogy elismeri a saját hibáit, és azt is elfogadja, ha másvalaki kijavítja őket (rosszul ültette el a virághagymákat, és erre a lány jött rá). A szerelmespár története bájos és hihető; összeköti őket a közös szenvedély, a barátság, és egymás kölcsönös tisztelete. 

Érdekesség

A tubarózsa Közép-Amerikában őshonos, hozzánk a 18. században érkezett meg, akkor lett népszerű kerti virág. A mesében is Hollandiából kapja a gróf a virághagymákat, és senki sem tudja megmondani, micsodák. Nagyon realisztikus elem ez egy mesében, de a helyére kerül, ha tudjuk, hogy Pályuk Anna maga is a kertek nagy szerelmese volt, és rengeteg virágos meséje van.

Ezt a történetet egyébként kiadtam angol fordításban is, a Pályuk Anna harminc csodaszép meséjét tartalmazó Dancing on Blades: Rare and Exquisite Folktales from the Carpathian Mountains című kötetben (Parkhurst Brothers, 2018.), ami 2019-ben Storytelling World Resource és Anne Izard Storyteller's Choice díjakat nert.

2019. szeptember 21., szombat

Tanulságok az igazságról (Népmesék nyomában a világ körül 135. - Kongói Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Notes on the Folk-lore of the Fjort
(French Congo)
R. E. Dennett
The Folk-lore Society, 1898.

Afrikából nagyon trükkös mesegyűjteményeket találni, mert a gyarmati időkben még teljesen mások voltak a kulturális- és országhatárok, mint manapság. Ez a kötet például olyan meséket tartalmaz, amiket jórészt a mai Kongói Köztársaság, és kisebb részt Gabon területén gyűjtöttek, Francia Kongó gyarmati területein. De mivel a Kongói Köztársaság területén manapság nem virágzik a mesegyűjtés, ehhez a kötethez jutottam hozzá a legkönnyebben. A meséket (és egyéb hagyományokat) egy 19. századi angol kereskedő gyűjtötte, aki tizenhét évig élt a gyarmatokon, és megtanulta a környező bennszülött nyelveket. A kötet bevezetőjét, és néhány hozzá tartozó tanulmányt és megjegyzést a híres utazó Mary Kingsley írta; megismerkedhetünk általuk a helyi vallásokkal, szokásokkal, és hagyományokkal, és arról is szól egy fejezet, hogyan néztek ki a közösségi mesemondó alkalmak. Egy példán keresztül még az interaktív mesélést, a kérdezz-felelek refréneket és ismétlődő énekes betéteket is bemutatják. A könyv végén énekek találhatók, eredeti nyelven és angol-latin (?) fordításban, melyekhez szintén Mary Kingsley nyújtott segítséget. Amilyen zanzásak voltak a kötet egyes fejezetei, annyira sok klassz sztorit találtam benne!

Fénypontok

Tetszett az a mese, melyben egy házaspár utazni indult, és egy szomszédra bízták a kisfiukat, hogy etesse, amíg haza nem térnek. A szomszéd azonban éheztette a fiút, aki az erdőbe menekült előle, ahol a chimbindi (kísértetek) fel akarták falni. Szerencsére a szülők még épp időben érkeztek, nem hitték el a szomszéd hazugságait, és a fiuk keresésére indultak. A kísérteteket csilipaprikával töltött puskával és paprikaporral kergették szét.
Mókás sztori volt A gazella házassága, akinek ki kellett találnia két lány titkos nevét, hogy feleségül vehesse őket. A kutyája beosont a lányok otthonába, és kihallgatta a nevüket, de hazafelé menet mindenféle dolgok elvonták a figyelmét, így újra és újra vissza kellett térnie az elfelejtett nevekért. Végül elmondta a gazdájának a neveket... amiket aztán közösen felejtettek el útközben, és még egyszer meg kellett szerezniük.
Az egyik kedvenc mesém a gyűjteményből a meglepő Ngomba légballonja címet viselte. Egy lányt gonosz nővérei magára hagytak, és egy erdei szörny elrabolta feleségnek. A szörny távollétében a lány megtanította a többi rabot leveleket szárítani és ragasztani. Közösen alkottak egy lebegő kosarat (hőlégballont), amin mindannyian hazamenekültek Ngomba falujába, és amikor a szörny utánuk ment, a falusiak közös erővel bántak el vele. Szintén nagyon tetszett a történet A fiatalabb testvérről, aki többet tudott a bátyjánál. A fiatalabb testvér el is dicsekedett ezzel, és úgy összevesztek, hogy különköltöztek. A fiatalabb testvér később bajba került - majdnem elveszítette a feleségét egy fogadás alapján -, és végül a bátyja húzta ki a csávából egy furfangos megoldással.
Nzambi
Nagyon megörültem egy újabb, eddig általam nem ismert tűztolvaj-mesének, melyben egy csapatnyi állat - a pók, a teknős, a harkály, a patkány, és a szúnyog - közösen lopta el a tüzet az égből. Mivel a pók volt a vezérük, ő nyerte volna el a tűzért cserébe egy főnök lányát, ám a főnök úgy döntött, kegyetlenség lenne a lányt ajándékba adni, így inkább mindenkinek pénzt adott helyette. Nem ez volt az egyetlen meglepően felelős mesei döntés a könyvben: A furfangos asszony pórul jár című mesében például, miután a hölgy kelepcébe csalt valakit és kártérítést követelt érte, a falusi tanács átlátta, hogy nyilvánvalóan pénzszerzési szándékkal tette - és nem a trickster javára döntöttek. Sőt, egy mesében még magát Nzambit, a Földistennőt és minden élő anyját is bíróság elé citálták, mivel ellopta a világ első dobját, amit a billegető madárka talált fel. Nzambi azzal védekezett, hogy mindenkit ő teremtett, ezért a dob is az övé; a tanács azonban úgy döntött, hogy az istennő nem teremtett dobot, csak szabad akaratú lényeket, akiknek joguk van a saját tulajdonukhoz. Így aztán a Földistennőt megbírságolták, és a dobot is ki kellett fizetnie.
A természet figyeléséről árulkodott az az "igaz történet", mely szerint az egyik helyi férfi megfigyelte egy csimpánz és egy gorilla harcát, mely az előbbi halálával végződött. Szintén biológiaórába illő volt a mese, amely azt magyarázta, Miért nem eszik a krokodil tyúkot - a mese szerint azért, mert a tyúk bebizonyította neki, hogy mindketten tojásból keltek ki, tehát rokonok.

Kapcsolatok

Megint felbukkant a mese a feleségekről, akik közösen keltették újra életre a férjüket, és összekaptak, hogy melyikük a legértékesebb. Itt a három asszonynak beszélő nevei voltak: Álmodó, Vezető, és Feltámasztó. A férj az utóbbinak adta az elsőbbséget - amit a mese szerint a férfiak helyeseltek, a nők viszont egyenlő bánásmódot követeltek a három feleségnek.
Ismét felbukkant az Európából is jól ismert Ikrek története, ahol két testvér közül az egyik egy kalandban elpusztult, a fivére pedig a keresésére indult és megmentette. Különleges volt a mesében a feleség tükrökkel teli háza, amelyben minden tükörben más falu látszott - közöttük az is, ahonnan senki sem tért még vissza, és amit meglátva az első fivér kalandozni indult. Sajnos a megmentés utána  két testvér összekülönbözött és megölték egymást.
Az összegyűjtött hiedelmek között több említés is esett emberekről, akik krokodillá vagy leopárddá tudtak változni (a krokodilembereknek külön szigete is volt a folyón) - ilyen sztorikkal Afrikában és a Karib-tengeren is sok helyen találkoztam.
Névtelen tricksterként szerepel az a bajkeverő, aki félig vörös, félig kék kabátban sétál el két jóbarát között, hogy összeugrassza őket (én ezt a sztorit Eshunak, a jorubák trickster-istenének főszereplésével ismertem). Előkerült megint a titokban, apránként elfogyasztott közös élelem meséje is, ezúttal Nyúl ette el a kaját Antilop elől - amiért is cserébe Antilop elfogta őt a klasszikus "kátránybábu" trükkel.

Hova tovább?
Gabonba!

2019. szeptember 18., szerda

Hapták, Kerdáj, Rékcung (Ribizli a kulisszák mögött 20.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Az egyik kedvenc mesetípusomból is került egy verzió a gyűjteménybe, méghozzá nem is akármilyen ritka változatban!

Miről szól?

Három magyar katona hazafelé tart a szolgálat után, de egy ismeretlen városba vetődnek. Egy titokzatos házban töltik az éjszakát, ahol mindhárman egy-egy varázslatos tárgyra bukkannak: Láthatatlanná tévő köpenyre, sereget teremtő kalapra, és soha ki nem fogyó erszényre. Rékcung az utóbbival rögtön el is indul, hogy kártyázzon egy híresen furfangos királykisasszonnyal, ám a lány elcsalja tőle az erszényét, és aztán sorra a másik két kölcsönkapott varázstárgyat is. Rékcung végül néhány varázslatos gyümölcs segítségével csalja vissza a kincseket a szemtelen királylánytól, és menet közben még bele is szeret az egyik szolgálólányába. Happy end.

Hogyan készült?

Ez a mese a magyar nyelvterületen nagyon népszerű Fortunatus (ATU 566) mesetípusba tartozik. Sok változata ismert; a fenti verziót két szövegből gyúrtam össze, Jóni Ferenc "Hapták, Kerdáj, Rékcung" című meséjét véve alapul. Kisebb elemeket (például a Julcsi nevű szolgálólányt) átemeltem más verziókból is. Jóni Ferenc meséjében különösen imádtam a kezdést az eltévedt katonákkal, a titokzatos, vaksötét házzal, és főleg a nevekkel, amelyek a német katonai szótárból származnak: Hapták (Vigyázz), Kerdáj (Hátra arc), és Rékcung (Jobbra át) magukban hordozzák a férfi mesemondók gyakori katonai élményeit is.

Mitől különleges?

Erről a mesetípusról is blogoltam már a régebbi sorozatban, de azért itt is leírom a lényeget. Az egyik ok, amiért ez a mese bekerült a gyűjteménybe, az volt, hogy szerettem volna olyan történeteket is szerepeltetni, ahol az okos, talpraesett nőalak nem jó, hanem ellenséges szereplő. A feminista mesemondó szemléletnek ugyanis alapvetően nem követelménye, hogy minden női szereplőnek kötelezően jónak és feddhetetlennek kellene lennie, ahogyan a férfi szereplők sem mind gonoszak - inkább a változatosságon, és a megfelelő arányokon van a hangsúly, valamint azon, hogy a karakter ne pusztán attól legyen ellenszenves, hogy nő. Jelen esetben a királylánynak szép kerek személyisége van: szeret kártyázni, okos, furfangos, nem könnyű átverni, és igen, közben kapzsi és gátlástalan is, de nem attól, hogy lány.
Cserébe a mese maga borzasztóan szórakoztató, Rékcung pedig esendő, de hibáiból tanuló karakter. Azt is szeretem, hogy a történet nem végződik esküvővel, a királylány nem "jutalom" az őt legyőző hős számára, hanem egyszerűen el kell ismernie a vereségét - Rékcung pedig ettől teljesen függetlenül megismerkedik egy másik lánnyal, akivel megtetszenek egymásnak.

Érdekesség

Nagyon szeretem ezt a mesetípust kamaszoknak mesélni. Ők már átlátják, hol hibázik Rékcung, és amikor másodjára és harmadjára is beleesik ugyanabba a hibába, látványosan szokták forgatni rajta a szemüket, sőt, néha be is kiabálnak, hogy "nem lehet ennyire hülye!..."

2019. szeptember 15., vasárnap

Mesemondót hívnál a népmese napjára? 5 dolog amit jó tudni

Közeleg a magyar népmese napja (szeptember 30), és mint minden évben, most is rengeteg az érdeklődés a mesemondás iránt. Sőt, nagy örömömre úgy tűnik, évről évre egyre többen szeretnének mesemondót hívni az óvodájukba, iskolájukba, könyvtárukba, vagy egyéb helyszínekre. Rengeteg felkérés fut be hozzám és kollégáimhoz, és a legtöbb mesemondó szeptember utolsó hetétől október első hetéig (sőt, még azon is túl) teljesen be van táblázva.


Íme, egy kis "kulisszák mögötti" segítség azoknak, akik szeretnék élőszavas mesemondással ünnepelni Benedek Elek születésnapját:

Tervezz jó előre!

A szeptember 30 abból a szempontból kissé esetlen dátum, hogy nagyon közel van az iskolakezdéshez. Szeptember elején a legtöbb pedagógus még azt sem tudja, hol áll a feje, nem hogy még népemsés programokat tervezgessen, a nyári szünetek alatt pedig természetesen nehéz bárkit is elérni, vagy bármilyen tervet jóvá hagyatni. Szeptember közepe környékén aztán elkezdenek érkezni a felkérések, de akkor már nagyrészt tele van a mesemondó határidőnaplója.
Az utóbbi egy-két évben egyre több olyan kérés fut be hozzám, amik a nyári szünet előtt már lefoglalják az őszi időpontokat. Ilyenkor még nagyrészt szabad a naptáram, és érkezési sorrendben tudom fogadni a felkéréseket; ezért, ha csak lehetséges, azt javaslom mindenkinek, tervezzen jó előre a népmese napjára, és csapjon le a számára érdekes mesemondókra!

Kérj ajánlásokat!

Ha nem tudod, kit szeretnél meghívni, kit lenne érdemes megkeresni, vagy kinek van még szabad időpontja, kérdezz nyugodtan! Ha olyan fellépésre hívnak meg, amit nem tudok elvállalni, fel szoktam ajánlani, hogy javasolok magam helyett más mesemondó kollégát. Elég kicsi ország vagyunk, a legtöbb mesemondó legalábbis hírből ismeri egymást, és a szakmai udvariasság része, hogy ha nem tudunk elvállalni egy fellépést, akkor más mesélőhöz irányítjuk az érdeklődőt. Mivel sokkal kevésbé vagyunk híresek, mint mondjuk a zenészek és a standuposok, érdemes információt gyűjtögetni arról, kiket érdemes keresni akár a jövőben is.

Gondolkodj programokban!

Tapasztalatból tudom mondani, hogy bár a "magyar népmeséket mesél Zalka Csenge Virág" is elegendő egy rendezvény meghirdetéséhez, sokkal izgalmasabb és érdekesebb lesz a program, ha címet és témát is csatolunk hozzá. A magyar népmese napjaként ez az alkalom alapjában behatárolja a repertoárt, de a hagyományos magyar mesekincsből is számtalan érdekes és izgalmas mesecsokrot lehet összeválogatni. Személy szerint kínáltam már szigetközi-csallóközi népmeséket, Pályuk Anna kárpátaljai tündérmeséit, női hősökről szóló történeteket, magyar szerelmes népmeséket, és sok egyéb tematikus műsort.
Kérdezz rá a mesemondóknál, akit megkeresel, milyen címet és témát javasolnának az adott korosztálynak!

Gondolkodj több előadásban!

Ha már mesemondót hív az ember, főleg, ha a fellépés utazással jár, érdemes maximálisan kihasználni a lehetőséget. Óvodák esetében több csoport, iskolák esetében több osztály meglátogatására is sor kerülhet egy napon belül - főleg, mert kisebb közönséggel sokkal gördülékenyebb, bensőségesebb a mesemondás, mintha egyszerre mesélnénk három évfolyamnak (bár annak is megvan a maga varázsa). Könyvtáraknak, művelődési házaknak és egyéb közösségi helyszíneknek pedig azt szeretném javasolni, hogy gondoljanak a kamaszokra és a felnőttekre is, hiszen a magyar népmesék nem csak kisgyermekeknek szólnak!
Sok mesemondó több előadás esetén az adott napra akár kedvezményes árajánlatot is tud nyújtani (én például szoktam).

Ne keseredj el - keress más napokat!

Ha végképp betelt a naptár, vagy későn jött meg a kiutalt keretösszeg, és a népmese napjára már nem sikerült mesemondót hívni, ne ess kétségbe! Szerencsére több olyan neves alkalom is van az ősz folyamán, amihez remekül lehet meséket kapcsolni, mint például:
Október 4 (állatok világnapja)
Október 31-november 2 (Halloween, mindenszentek, halottak napja)
November 11 (Márton-nap)
November 13 (a magyar nyelv napja / magyar szentek és boldogok ünnepe)
December elsejétől pedig kezdődik az advent, amikor már a téli és karácsonyi ünnepkör meséit is elő lehet venni a tarsolyból. Megsúgom azt is, hogy a népmese napja és a karácsonyi időszak között a mesemondó naptár sokkal hézagosabb, így nagyobb eséllyel lehet fülön csípni a folyton nyüzsgő mesemondók egyikét-másikát.

+ 1: Ne felejtsétek el a népmese napjához tartozó rendezvényeiteket beküldeni a Magyar Olvasástársaság interaktív térképéhez!

Mindenkinek csodaszép őszt, vidám mesélést kívánok!

2019. szeptember 14., szombat

Ebben a bejegyzésben petymeg szerepel (Népmesék nyomában a világ körül 134. - Kongói Demokratikus Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Tortoise and Crocodile
and other folktales from the Komo People of the Democratic Republic of Congo
Barbara Thomas
Amazon Kindle Services, 2011.

A kötet húsz meséje a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő komo törzstől származik. A gyűjtemény elsősorban gyermeknek íródott, de ettől függetlenül tartalmaz olyan történeteket, amik a bevezető figyelmeztetése szerint "nyugati olvasók számára felkavaróak lehetnek." Ezeket a meséket mindig "szülői felügyelet" jelzés kíséri a könyv lapjain. A kötet elején feltüntetik a mesemondók neveit is, de az nem derül ki a rövid előszóból, melyik mesét melyiküktől gyűjtötték.

Fénypontok

Érdekes volt a Motondo, a Varázsszőnyeg meséje, amelyben néhány lánytestvér halászni indult, és nem akarták az öccsüket magukkal vinni, de az utánuk szökött. Éjjelente Pók Apa kilopkodta a lányok szemeit, de az öccsük visszalopkodta őket, és figyelmeztette a nővéreit a veszélyre. A lányok erre varázsszőnyeget szőttek, és azzal menekültek el a pók elől. Hasonló tanulsággal (ne hagyd otthon, aki veled akar jönni) Nyugat-Afrikában is találkoztam már.
Nagyon mókás volt olyan mesét találni, amiben a legjobb nevű állatfaj, a petymeg szerepel. A mese egyébként nem nagy szám, Kakas átveri Petymeget, aki ebbe belehal, és azóta az utódai bosszúból kakasokra vadásznak. A "szülői felügyelet" mesék közé tartozott Ingee jegyessége, amelyben a lánykérőbe induló címszereplő nem ott végezte el a dolgát, ahol illett volna, és a kupac ürülék büntető jelként attól fogva mindenhová gurult utána. Nem is lett végül felesége...
Teknős, az ügyeletes trickster, több mesében is meglehetősen negatív szerepet töltött be. A csalókán elnevezett Teknős és Barátai című mesében például vendégségbe vitte magával az adott barátokat, majd útközben sorra kiforgatta őket az ételükből és a fegyvereikből, és végül rájuk kent egy lopást is, amiért kivégezték őket. Így tett Endóval, a (halált szimbolizáló) vörös antiloppal, és másokkal is, míg végül Mboko, a(z életet szimbolizáló) fehér antilop visszaadta a kölcsönt. Egy másik sztoriban Teknős bábát játszott Krokodil felesége mellett, és megette a tojásait - azóta vadásznak a krokodilok bosszúból teknősre.

Kapcsolatok

Ádám és Éva történetéhez hasonlított Abha-Betombetombe, az Erdő Atyja legendája, aki figyelmeztette a halászó asszonyokat, hogy ne egyenek a banánjaiból. Természetesen mégis ettek, és ezért az Erdő Atyja megátkozta őket a menstruációval.
Megint csak előkerült a sztori arról, miért kapargálnak a tyúkok a földben, finom falatok után kutatva (az előző kötetben is szerepelt hasonló). A kis gömböc szteroidos verziója volt Kaunga és Tombai, amelyben egy Tombai nevű szörny felfalta a világot, míg egy vadonban élő árva fiú, Kaunga le nem nyelette magát vele, és ki nem vágott mindenkit késsel a gyomrából, hogy új világ kezdődhessen.
Az ügyeletes helyi trickster továbbra is Teknős. Ananszi és a mohás szikla meséjéhez volt nagyon hasonló az a sztori, ahol állatokat csalt fel sorra egy fára, hogy a Leopárd felfalhassa őket. Végül itt is Mboko, a fehér antilop járt túl az eszén. Egyébként egy mesében felbukkant egy Pókférfi nevű szereplő is, aki Ananszi kalandjaihoz hasonlóan a saját kárán tanulta meg, hogy ne utánozzon erősebb állatokat, de néven nem nevezték.


Hova tovább?
A Kongói Köztársaságba!



2019. szeptember 11., szerda

A láthatatlan munka (Ribizli a kulisszák mögött 19.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

A kötet egyik legmozaikosabb mozaikmeséjéhez érkeztünk.

Miről szól?

Egy ember addig panaszkodik, hogy neki keményen dolgoznia kell a földeken, míg a felesége "otthon pihenget" (viccesen megjegyzi, hogy ha végez is valami munkát, az "láthatatlan munka"), amíg az asszony felajánlja, hogy cseréljenek munkát egy napra. Az asszony elmegy a földekre, emberünk pedig otthon marad a háztartással, a két kisgyerekkel, meg az állatokkal. Sorozatosan mellényúl mindennek; minden kiborul, eltörik, elromlik, vagy elszökik körülötte, míg végül a hazatérő felesége menti meg a biztos haláltól (eddigre emberünk már a kényébe van szorulva egy kötélnél fogva, aminek egy tehén lóg a másik végén). A férj elismeri, hogy a "láthatatlan munka" igenis kemény munka.

Hogyan készült?

Nagyon népszerű mesetípus, magyar nyelvterületen rengeteg változata van, és blogoltam róla a korábbi sorozatban is. A könyvben szereplő mesét hat különböző szövegből gyúrtam össze, amelyek között leginkább az egyes háztartási feladatokban, és azok (halálos vagy kevésbé halálos) kimenetelében volt különbség. Nagy élmény volt mazsolázni a mindenféle mókás jelenetek között; mindegyik szöveg tartogatott valami látványos meglepetést. A válogatásban pusztán az vezérelt, hogy én személy szerint melyik mozzanatokon kuncogtam fel a legjobban.

Mitől különleges?

A "láthatatlan munka" nem csak mesei idézet, de a feminista irodalomban ismert fogalom is. Azokat a tevékenységeket írja le, amik csak úgy "elvégződnek" egy háztartásban anélkül, hogy a fő otthonteremtőn (legtöbbször a nő/feleség/anya) kívül bárki más észrevenné, hogy megtörténtek. A szappantartó mágikus módon újratölti magát, a kávéasztalról eltűnnek a koszos poharak, a fiók, abrakadabra, megtelik tiszta zoknival. Ezt a fajta munkavégzést sokszor csak akkor érzékelik a haszonélvezői, amikor hirtelen megszűnik (pl. anya elutazik egy hétvégére, és bekövetkezik a mosatlanedény-apokalipszis, vagy nincs a házban tiszta alsógatya).
A mese a maga egyszerű és humoros módján pontosan leírja, mi a legfőbb probléma a "láthatatlan munkával": az, hogy általában az oroszlánrésze egyetlen személyre hárul, és ezt senki más nem értékeli. A mesebeli férj szerint az asszony otthon "egész nap pihenget", vagy "pletykálkodik", és "nem csinál semmit." A mese ehhez illően pofonegyszerű megoldást is kínál a problémára: egyedül hagyja a férjet vele, hogy vegye észre, és oldja meg maga. Az ebből elszabaduló káosz természetesen költői túlzásokkal él, de a lényege átjön, és sok nő mindennapi tapasztalatait tükrözi. Látványosan ide vág például az a nemrég megjelent statisztika, hogy amióta Spanyolországban az apák több szülői szabadságot vesznek ki, azóta látványosan csökkent a kedvük több gyereket vállalni. Nemrég a Twitteren is volt egy nagyon népszerű, hosszú üzenet-lánc, amelyben nők osztották meg egymással a legviccesebb "láthatatlan munka" élményeiket - például azt, amikor egy férj a régi házukból kiköltözve ódákat zengett a szappantartóról, mert az "sohasem fogyott ki." Angolul tudóknak pedig szeretettel ajánlom a mágikus kávézóasztal örök klasszikus történetét.
Persze amikor a gyakorlatban jelenik meg, a "láthatatlan munka" egyáltalán nem ilyen vicces, sőt, közép- és hosszú távon nagyon súlyos, káros következményei lehetnek a terhelt személy mentális egészségére és emberi kapcsolataira. A mese szépsége abban rejlik, hogy letisztultan, látványosan tálalja a dolgot - amilyen rövid, olyan hosszan érdemes elgondolkodni rajta.
Aki pedig nem hiszi, az járjon utána. Például kérdezze meg a nőket az ismeretségi körében.

Érdekesség

Kovács Ágnes néprajzkutató szerint ez a mesetípus válasz volt a "lusta asszonyt megleckéztető" történetekre.

2019. szeptember 7., szombat

Állati barátságok, állati ellenfelek (Népmesék nyomában a világ körül 133. - Közép-afrikai Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Central ​African Folk Tales
An Imaginative Collection of Wisdom for Children
Thomas G. Schaefer
XLibris US, 2014.

A kötetben húsz rövidke mese szerepel, amiket egy amerikai Békehadtest-önkéntes gyűjtött fel az 1970-es években. Akkor még viszonylagos nyugalom uralkodott az országban, így lehetett történeteket gyűjteni a szájhagyományból. Schaefer célja az volt, hogy angolt tanítson a mesékkel helyi gyerekeknek, és megerősítse őket abban, hogy nem csak az iskolákban oktatott francia irodalom, de a saját meséik is értékesek. Kiadott egy nagyobb gyűjteményt nyelvoktatás céljából; a 2014-es e-könyv ezekből válogat egy kisebb csokorral. A könyvben minden szöveg szerepel angol és francia nyelven is, és bájos, egyszerű kis illusztrációk kísérik őket.

Fénypontok

Az eredetmesék közül a folyók eredetéről szóló volt a legérdekesebb. Ez azzal kezdődött, hogy régen nem volt víz, az emberek gyümölcslén és állatok vérén éltek, amíg egy vadász véletlenül rá nem bukkant egy lezárt kútra, amiből kiengedte az első folyókat.
Furcsa és egyben emlékezetes volt a Madár, madár, sok madár című történet, amely két különböző változatban is szerepel a könyvben. A sztori szerint a világ kezdetén csak egyetlen csodaszép madár, Isten madara létezett. Egy vadász elfogta és megette Isten madarát, a felesége tiltakozása ellenére, és elnyerte érte méltó büntetését: Az egyik verzió szerint kidurrant a hasa, és madarak repültek belőle szerteszét, a másik szerint ő maga változott ezer meg ezer madárrá.
Az állatmesék közül Teknős és Disznó sztorija volt a kedvencem, amelyben a teknős kölcsönadta a páncélját a malacnak, de az elveszítette, és szégyenében azóta is a földben turkál, hogy megtalálja a kölcsönholmit. A tyúkok kaparászását magyarázta hasonló módon a mese, melyben Kutya és Tyúk egy edény ételen osztoztak, és Tyúk ostoba módon lefölözte, pedig az alján voltak a finom falatok. Azóta mindent megkapar, hogy biztos legyen a dolgában.

Kapcsolatok

Kép innen
Kisebb és nagyobb állatok hol versenyeztek, hol segítették egymást a mesékben. Méhecske és Galamb kölcsönösen megmentették egymást, Elefánt és Tyúk versenyt ettek (és tyúk nyert, darabszámra, a búzamaggal), Oroszlán és Szúnyog pedig a királyságért harcoltak (szúnyog győzött). Megint akadt egy mese, ahol egy vadászt egy kisebb állat (itt egér) mentett meg egy oroszlántól azzal, hogy rejtekhelyéről fenyegette, hogy felfalja.
Az ég felemelkedéséről szóló mítoszokat idézte az a történet, amely megmagyarázta, miért esik az eső. Föld és ég háborújáról szólt, melyben a föld hegyekkel próbálta elérni az eget, az ég pedig vízzel próbálja meg szétolvasztani a földet, hiába próbálja a hold kibékíteni őket.
Az ügyeletes trickster szerepét ezúttal sok különböző állat töltötte be - a szerkesztő szerint ezen a vidéken nincs egyetlen híres trickster, mint Nyugat-Afrikában, hanem sok kicsi. Azért előbukkant egy Tere nevű furfangos figura, de csak egy aprócska történet erejéig.

Hova tovább?
A Kongói Demokratikus Köztársaságba!

2019. szeptember 4., szerda

A tündértó titka (Ribizli a kulisszák mögött 18.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Megint szűkebb hazám környékéről származó meséről van szó, és erről is blogoltam már az előző sorozatban. Az egyik kedvenc rövid, szerelmes magyar mesém.

Miről szól?

Cikolasziget közelében van egy tó, amit a helyiek Tündértóként ismernek. A hiedelem szerint aki egy bizonyos éjszakán megfürdik benne, elnyeri a tündérek szépségét és a választott szerelmét. Ágnest, az egyik helyi lányt sokat bántják a falubeliek azzal, hogy csúnya, így egy éjszaka elszánja magát, hogy megfürdik a tóban. Úszni viszont nem tud, így azonnal elmerül. Szerencsére egy legény, Pista, meghallotta Ágnes sírását, és követte a tóhoz, így még időben kimenti a lányt - és amikor Ágnes elpanaszolja, hogy széppé akart válni, Pista biztosítja róla, hogy ő mindig is szép volt. Happy End.

Hogyan készült?

Ennek a mesének csak egy változatát ismerem, Timaffy gyűjtéséből, de megspékeltem egy kicsit más szigetközi tündérhiedelmekkel is.

Mitől különleges?

Számomra ez a mese a szépség, az önbizalom, és a bántalmazás (bullying) témaköre körül forog. A részletes elemzést el lehet olvasni a régebbi bejegyzésben, most csak a fontosabb pontokat emelném ki: A szépség szubjektív tulajdonság, és azért bántani valakit, mert nem úgy szép, ahogyan a társadalom elvárja tőle, komoly fájdalmat és károkat okozhat. Ágnes nem megölni akarja magát bánatában, amikor a tóba ugrik (ez fontos), hanem meg akar szépülni - mégis majdnem belehal a dologba. Sajnos ezt a helyzetet sok mai példára is le lehet vetíteni, amikor emberek, főleg fiatal lányok, egészségtelen és veszélyes dolgokat tesznek azért, hogy szebbnek ítéljék őket.
A falubeliek bántalmazásával szemben áll Pista empátiája. A legény észreveszi, hogy baj van - meghallja Ágnes sírását - és nem csak sajnálkozik rajta, hanem segíteni is szeretne, és a lány után indul. Nem feltétlenül tudja, mi a baj, vagy Ágnes miért ugrik a tóba, de jelen van, és így meg tudja menteni a lányt, amikor szükség van rá.

Érdekesség

A mese nyitva hagyja a kérdést, hogy Pista a tündértó varázsa miatt látta-e szépnek Ágnest, vagy már előtte is szépnek gondolta. Én az utóbbi felé hajlok, mert így sokkal erősebb üzenete van a mesének, mintha tényleg valami természetfeletti történt volna.