Feminista Magyar Népmesék 52. - A tündértó titka

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

A tündértó titka

A történet

Kép innen

Amikor a tündérek elhagyják a Csallóközt, és vége szakad az aranykornak, varázserejük része a vizekben marad, ahol olyan sokáig laktak. A hiedelem szerint ha egy lány Anna napját követő holdtöltekor megfürdik a cikolaszigeti Tündértó vizében, szebb, egészségesebb, és vonzóbb lesz, mint előtte volt (és "azé a legényé lesz, akit szeret").
A mese főhőse Ágnes, aki "piszle-poszla," vagyis a falubeliek szerint csúnya, vézna lány, sokat gúnyolják, a fiúk nem törődnek vele, ami nagyon fáj neki. Amikor Anna-nap után a lányok fürödni indulnak, nem tart velük, inkább otthon sírdogál - de végül csak nekiindul ő is a tónak, és egy félreeső helyen a vízbe ugrik (túl szégyenlős ahhoz, hogy levetkőzzön). Pista, egy falubeli legény, aki látta a síró lányt és rosszat sejtett, még épp idejében ér oda, hogy kihúzza a fuldokló Ágnest, akinek a ruhái megteltek vízzel, és a lábai belegabalyodtak a hínárba. Pista szépnek látja Ágnest úgy, ahogy van; a baleset után elkezd a házához járni "legényes napokon," a két fiatal egymásba szeret, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Mitől feminista?
Ez a mese érdekes kérdés, és sokat töprengtem rajta, belevegyem-e a sorozatba; nagyon sok múlik azon, pontosan hogyan meséli, értelmezi az ember, és mivel csak egy forrásból ismerhető, nehéz megállapítani, az "eredeti" mesemondó milyen céllal mesélte. Végül úgy döntöttem, érdemes írni róla - főleg azért, mert évek óta mesélem, és a legtöbb közönség egyhangúlag ugyanazt a következtetést vonja le belőle: Ez a történet a szépségről, pontosabban annak szubjektív voltáról szól.

Sokszor hallom népmesékkel, tündérmesékkel kapcsolatban, hogy a női szereplőknél a szépségen van a hangsúly - van, aki csak szép, de aki jó, az mindenképpen szép is (cserébe aki csúnya, az általában gonosz is). Bár világviszonylatban ennél sokkal árnyaltabb a helyzet, érdemes megfigyelni, hogy a királykisasszonyok, tündérlányok esetében mindig a "szépséges" a kiemelt jelző - ahogyan a valós életben is már nagyon korán a kinézetre helyeződik a hangsúly.* Azok az emberek, akiket a társadalom szépnek lát, mérhetően könnyebben jutnak előre, és népszerűbbek is; azok pedig, akiket "csúnyának" (avagy rusnyának) bélyegeznek, sokat szenvednek csúfolódástól, kiközösítéstől, vagy az állandósult társadalmi- és médianyomástól, hogy változtassanak, alakítsanak a kinézetükön. Akár a saját egészségük kárára is. 
Pontosan ez történik Ágnes esetében is. A történet végére annyira megviseli a bántalmazás, hogy elindul a tóba ugrani - fontos megjegyezni, hogy nem azért, mert ártani akar magának, hanem azért, mert a tündérvarázsba kapaszkodik, mint utolsó reménybe, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak, és befogadja a közössége.
Mindig is szerettem ebben a mesében, hogy tulajdonképpen nem a mágiáról szól. Kihallatszik belőle, hogy Pista nem a tó vize miatt szeret bele Ágnesbe. Egyrészt már előtte is megakad rajta a szeme - sőt, empatikus módon észreveszi, hogy valami nincs rendben, és a lány után megy, hogy meggyőződjön róla. Ez nagyon fontos mozzanat, mert a férfiakkal kapcsolatban ma is él az a hamis szterotípia, hogy nem vesznek észre finom jelzéseket ("haragszik rám az asszony, de a fene tudja, miért"). Jó olyan férfi szereplőt látni a mesében, aki nem csak észreveszi a lányt, de azt is, hogy nyomasztja valami - és tesz is ellene. Az empátia pozitív tulajdonság. Másrészt pedig kihallatszik a meséből, hogy a víz nem nagyon tett semmit a szerelem érdekében - a végén meg azt is megtudjuk, hogy Pista járt Ágneshez, és "egymásba szerettek," vagyis a mai értelemben vett ismerkedés veszi át a "mágikus szerelem első pillantásra" helyét. Ez azért külön fontos, mert így Pista nem azért menti meg Ágnest, mert tetszik neki, és Ágnes nem azért szeret bele Pistába, mert megmentette őt (a mese szerint már előtte is tetszett neki). A hősies gesztus nem teszi az ismerkedést feleslegessé.
Összességében véve azért szeretem ezt a mesét mesélni - főleg lányoknak, és főleg gyerekeknek - mert nem csak arról szól, hogy a szépség nem minden, és a "csúnya" lányt is lehet szeretni, de ráadásul arról is szól, hogy a csúfolódásnak, verbális bántalmazásnak igenis komoly következményei lehetnek, és meg tudja keseríteni az emberek életét. Ez pedig a mai világban nagyon fontos üzenet.

*Többen rámutattak már, hogy a mesék szimbolikájában külső szépség alatt minden esetben belső szépséget kell érteni - ez azonban nem változtat a tényen, hogy a külső szépség is hangsúlyosan jelen van a meseszövegekben.

Amit érdemes átgondolni
Sokáig úgy meséltem ezt a történetet, hogy a legények leskelődni voltak a Tündértónál aznap éjszaka, és Pista úgy vette észre Ágnest. Később belegondoltam, hogy a kukkolásból kár viccet csinálni (a srác biztos, hogy nem lesz tőle szerethetőbb karakter), és inkább visszatértem az eredeti verzióhoz.
Egyszer valaki azt is megemlítette, hogy a mesét úgy is lehet értelmezni, mintha azt javasolná a lányoknak, tegyenek kárt magukban, és akkor a fiú majd felfigyel rájuk. Ez az értelmezés nekem ugyan sohasem jutott az eszembe, de el lehet rágódni rajta. Azt hiszem, leginkább ott lehet vele ellenkezni, hogy Ágnes a mesében nem akar kárt tenni magában - azért fuldoklik, mert a ruhája húzza le.

Források
Timaffy L.: A tündértó titka (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1987).
Online itt olvasható.

Megjegyzés
Cikolaszigeten tényleg van tó, meg lehet találni. Táboroztunk ott az Arrabona Diákszínpaddal, és pont ezt a történetet adtuk elő...