Feminista Magyar Népmesék 54. - A kalapvári kisasszony

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

A mai mese tulajdonképpen nem egy mese, hanem egy egész mesetípus - annak viszont csak az első fele. Majd meglátjátok.

A kalapvári kisasszony

A történet

Egy királykisasszonyt a saját apja akar feleségül venni.

A legtöbb magyar változatban ez azért van így, mert a meghalt királyné meghagyta, hogy csak olyan asszonyt vehet el utána a férje, aki ugyanolyan szép / rámegy a cipője/papucsa/csizmája / ugyanolyan anyajegye van / más módon felér hozzá. Az özvegy király égen-földön feleséget keres; végül felnő a kislánya, és kiderül róla, hogy az anyja szakasztott mása. Egy szó mint száz, a királyi apa közli, hogy feleségül fogja venni. A lány sír, tiltakozik, elborzad, de nincs menekvés az apa döntése elől.

A rémült királykisasszony egy idős asszonynál keres menedéket és tanácsot. Ő egyes verziókban boszorkány, máshol bábaasszony, jósnő, dajka, vagy egyéb tudós hölgy. Azt tanácsolja a királykisasszonynak, hogy kérjen eljegyzési ajándékokat az apjától - csináltasson vele három rend ruhát (aranyat, ezüstöt, gyémántot; csillagokból, tollakból, virágokból, stb.). A negyedik rend ruha pedig rongyokból, tetűbőrből, egyéb undorító dolgokból készül; a királykisasszony ebben álcázza magát koldusnak, és a három értékes ruhával (vagy az anyja más értékeivel) elmenekül otthonról.

Idáig a "feminista" rész. 

Ami ez után történik, a legtöbb változatban Hamupipőkére hajaz. A lány szolgálónak áll egy várban; a szép ruhákat felvéve eljár a bálba és táncol a királyfival, majd mindig visszavedlik koszos konyhalánnyá, amíg ki nem derül az igazság. A mese a címét onnan kapta, hogy amikor a lány szolgáló, a királyfi veri, gonoszul bánik vele, mindenféle dolgokat vág hozzá - amit aztán a lány a bálban azzal idéz fel, hogy hazudik a királyfinak, honnan jött (Korbácshát, Pálcahát, Seprűvár, Kalapvár, stb.). A végén persze van esküvő és happy end. 

Mitől feminista?

Sokat rágódtam ezen a mesén, mert az első felét nagyon fontosnak tartom, a másodikkal viszont személy szerint nem tudok megbarátkozni. Végül úgy döntöttem, hogy csak az első felét fogom a sorozat szempontjából érdekesnek tekinteni, így az elemzésben is csak arról lesz szó.

A mese első fele ugyanis nagyon komoly, és hagyományos mesékben ritkán érintett témát boncolgat: A családon belüli erőszak és a vérfertőzés tabuja jelenik meg benne. A mese persze úgy forgatja a dolgot, hogy a haldokló anyának tett ígéret indítja el a folyamatot - ez azonban nem változtat rajta, hogy elég sötét alaphangon indul a történet, ahol az apa nem hajlandó az adott szavát megszegni a saját lánya és az emberi tisztesség érdekében sem. Fontosabb neki, amit megígért, mint az, hogy ne vegye el a saját lányát feleségül. Több mesében konkrétan "erőlteti" a dolgot vagy "erősködik", vagy "kegyetlen" apaként jelenik meg. A lány sír, tiltakozik, reszket, kiborul, közli, hogy "inkább meghalok" - konkrét jeleit adja annak, hogy szenved, de a király döntését nem tudja megváltoztatni, tehetetlen vele szemben. Végül - és ez az a mozzanat, amit különösen fontosnak tartok - egy idősebb asszonyhoz menekül, segítséget kér - és kap. A női összetartásnak szép példáját látjuk a mesében, ahol egy idősebb, tudós asszony segíti ki a királylányt a bajból, mégpedig nem is akárhogyan: Segít neki megszerezni a kellő forrásokat ahhoz, hogy el tudjon szabadulni otthonról, és a saját lábára álljon. 

A családon belüli erőszakkal kapcsolatban nagyon gyakran felmerül a "de miért nem hagyta ott?" kérdése. Azok, akik szeretik az áldozatot okolni azért, hogy "nem hagyta ott hamarabb" a bántalmazóját, gyakran figyelmen kívül hagyják a tényt, hogy ha valakit olyan sarokba szorítottak, ahol nincsenek saját forrásai vagy lehetőségei, akkor nagyon nehéz önerőből kitörni a helyzetből. Ha nincs pénz, és nincs hová menni, akkor hiába a szenvedés, a menekülés is kilátástalannak tűnik. A mesében tehát a bábaasszony nem egyszerűen kimenekíti a lányt, hanem segít neki tanáccsal és támogatással, hogy fel tudjon készülni a menekülésre. A ruhák "megrendelésével" és az álruha elkészítésével (amit néhol maga a bába varr) olyan forrásokat teremt, amik a mese későbbi részében megvédik a lányt (álruha, hogy az apja ne találjon rá), elviszik otthonról (repülő láda), és biztosítják, hogy szebb jövője legyen (báli ruhák). Ezek mind olyan dolgok, amik a való életben is fontosak ahhoz, hogy valaki kikerülhessen egy bántalmazó kapcsolatból. 

Mesemendóként és feministaként is fontosnak tartom ezt a mesét, mert az első fele fontos témát értint, és csodásan szép szimbólumokat használ a megjelenítésére. A második felén mindenki rágódjon el maga.

Amit érdemes átgondolni

Nem mondom, hogy a mese második fele nem értékes, vagy nincsen benne semmi mélyebb mondanivaló. Azt például szeretem, hogy a királykisasszony a menekülés után munkát talál magának, és új életet kezd. Néhol még segítői is akadnak, férfiak és nők egyaránt (máshol viszont ők is rosszul bánnak vele). Még azt is el tudom nézni, hogy a happy end egyenlő a házassággal, amit a lány a szépségével ér el - ízlések és pofonok. Az viszont borzasztóan zavar, amikor a jövendőbeli férj veri, bántalmazza, szidja a szolgálólányt (korbácsolás?! most komolyan?!), és csak akkor bánik jól vele, amikor szépséges, báli ruhában van, és királykisasszonynak hiszik. Mindenki rágja át maga - vagy keressen olyan verziókat, ahol ez nem szerepel (ritka, de létezik a magyarban is, pl. Kormoska).

Források

Berze Nagy J.: Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (Athenaeum, 1907.)

Hajnal János

Dégh L.: Kakasdi népmesék I. (Akadémiai Kiadó, 1955.)

20.

Dömötör Á.: Sarkadi népmesék (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 1962.)

Korbácshát, Pálcahát, Seprűvár

Halász I.: Az aranykoporsó (Magyar Nyelvőr 18, 1889.)

Az arany koporsó

Horger A.: Hétfalusi csángó népmesék (Athenaeum, 1908.)

A kendőütött- papucsütött- ingütött városi király kisasszony

Lizanec, P.: Három arany nyílvessző (Móra Könyvkiadó, 1973.)

Kormoska

Megjegyzés

Érdekes módon a verés, és az ezzel kapcsolatos hazudozás, a magyar verziókban sokkal gyakrabban fordul elő, mint a mese más változataiban, amiket eddig olvastam. A Grimm verzióból pl. hiányzik, és a nyugaton nagyon ismert Catskins mesében sem szerepel (vagy ha igen, akkor a szakács veri a lányt, és nem maga a jövendő férj).