Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
A sorozat a mai nappal TÉLI SZÜNETRE megy, mert Advent ideje alatt a blogon más, karácsonyi mesékkel kapcsolatos bejegyzések fognak majd szerepelni (gyertek vissza december elsején!). Januárban folytatom az utazást!
Háncsvirág
Norvég népmesék
Vaskó Ildikó (szerk.)
Móra Kiadó, 2004.
Ez a könyv már elég régóta csücsült a polcomon, de elejétől végéig most olvastam el először. Tulajdonképpen válogatás Peter Christen Asbjørnsen és Jørgen Moe híres, 19. századi norvég népmesegyűjtéséből. A meséket más-más fordító ültette át magyarra, és a könyvet Szegedi Katalin csodaszép illusztrációi díszítik. Összesen 23 mese található benne. Látványosan mesekönyvnek készült, ezért nincs is benne se bevezető, se forrásjegyzék, csak egy nyúlfarknyi utószó; néhol örültem volna, ha tartoznak a mesékhez jegyzetek, de nyilván ez nem az a fajta könyv.
Fénypontok
Az egyik kedvenc norvég mesém, amit a saját könyvembe is belevettem,
Az oroszlán, a sólyom és a hangya című. A hős megsegít három állatot, és ezért fel tudja venni az alakjukat - amit jól ki is használ, hogy megszabadítson három királykisasszonyt a trolloktól. Szintén kedvencem, és karácsonyi repertoárom elmaradhatatlan darabja
A dovrei macska, amelyben egy vadász és egy jegesmedve űz ki egy csomó trollt, akik karácsony éjjel szét akarják verni a házukat.
Nagyon tetszett
A csodálatos kulcskarika meséje, amely képessé tette a tulajdonosát arra, hogy mindenféle titkot meglásson. Ennek segítségével hősünk (akit Askeladdennek hívtak, mert minden norvég hőst így hívnak) legyőzött egy trollt, megszabadított egy királylányt, és még azt is megtanulta, hogy a trollok rettegnek a kakukkfűtől.
Érdekes mese a
Könnyű annak, akit szeretnek a nők című.
Janice Del Negro előadásában hallottam egyszer; ő sokat változtatott rajta, és szerintem a mesének javára vált, bár ez az eredeti szöveg is nagyon szórakoztató. Három fiú közül a két idősebb gazdagságot kíván, a legkisebb viszont azt, hogy őt minden nő szeresse - ezért aztán mindenben sikeres is, mert a nők lépten-nyomon megsegítik.
A Fekete Kisasszony változata volt a
Három elátkozott királylány, ami ismét bebizonyította, hogy nem kell egy mesében fekete bőrűből fehérré változnia a királylánynak ahhoz, hogy tudjuk, el van átkozva. Itt például nyakig homokba ásott királylányokat mentett meg a hős.
Kapcsolatok
A könyv rögtön egy klasszikus trickster-történettel indul,
Lókötő Peik meséjével, aki sorozatosan átejti a királyt (és teherbe a lányait), "varázslatos" edényt ad el neki, majd amikor végül elkapják, a szokásos módon helyet cserél egy mit sem sejtő balekkal.
A három nagynéni meséje tulajdonképpen a
Három fonóasszony egy kedves, gonosz manó nélküli változata, amelyben három öreg anyó kisegített egy lányt a házimunkából.
Pejszakállú Haken a Rigócsőr király norvég változata volt,
Pázsitfű kisasszony a Macskacicóé (aprócska, virágba öltözött tündérlánnyal állat-feleség helyett),
A cserfes királykisasszony a nálunk is ismert feleselős meséé,
Valemon királyfi pedig a Szépség és a Szörnyetegé (vagyis leginkább White Bear Whittington eredetije). Ez utóbbiban nagyon tetszett, hogy a férjét kereső asszonyt három kislány segítette az úton, akikről utólag tudta meg, hogy a saját gyerekei, akiket a férje az átok elől rejtett el más családoknál. A címadó
Háncsvirág a Kalapvári kisasszony mesetípus egy hosszas és szépen kidíszített változata; tetszett benne, hogy a királykisasszonyt egy bika segítette az útján, de sajnáltam, hogy a végén nem változott királyfivá.
Itt találkoztam először a
Mikor a gazda volt a gazdaasszony című, házimunka-cserélős mesével, ami
magyar területen is nagyon népszerű.
Hova tovább?
Svédországba!
