346 fülbemászó

Ti is szoktatok zenével a fületekben ébredni?

Most már harmadik éve szokásom, hogy minden reggel leírom, milyen dal van beragadva a fülembe, amikor felébredek. Általában napközben is folyamatosan megy a "belső rádió", de reggel vagyok a legjobban a tudatában, és mindig vicces lejegyezni, mivel indítottam a napot. Továbbra is igaz, hogy a lista csak köszönő viszonyban van a kedvenc zenéimmel, és ahhoz sincs sok köze, hogy mit hallgattam sokat egy adott időszakban. Úgy tűnik, egyszerűen vannak zenék, amik ragadósabbak.

(A tavalyi és a tavalyelőtti bejegyzést a linkekre kattintva érhetitek el.)

Idén minden eddiginél többször, összesen 346 reggelen ébredtem úgy, hogy zene szólt a fejemben. Összesen 149 különböző szám váltotta egymást kisebb-nagyobb gyakorisággal (tavaly 137, tavalyelőtt meg 150, szóval ez nem változott sokat).

Az egyéni toplista a következőképpen alakult:

Első helyen, 15 reggellel, ami egyéni rekord:

(Ezt a számot egyébként tényleg nagyon szeretem, és szerintem jobb, mint akár a Let it go, akár az Into the Unknown.)

Második helyen, 13 reggellel:

(Elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem a Greatest Showman-t, ami retek rossz film, de a zenéje nagyon lendületes, fülbemászónak tervezték, és többé nem fogom tudni kiverni az agyamból.)

Harmadik helyen, 12 reggellel:

(Mondom)

Megosztott harmadik helyen, töretlenül, 12 reggellel:

Negyedik helyen, 10 reggellel:

(Ilyen névvel, ugye... Nagyon mókás egyébként, a fickó minden évben összevágja az év pop slágereit egyetlen számba, és a 2019-es különösen jól sikerült.)

Ötödik helyen, 9 reggellel:

(Erről az albumról alább még lesz szó)

Megosztott ötödik helyen, szintén 9 reggellel:

(Ugye)

Hatodik helyen, ami már nem Top 5, de nagyon szerettem 7 reggelen erre ébredni:

Ami az albumokat illeti: természetesen a feljebb már emlegetett Greatest Showman vitte el a pálmát, összesen 58 reggellel (Other side 13, Greatest Show 12, From now on 9, Million dreams 7, This is me - Come alive - Rewrite the stars 4, Tightrope 4, Never enough 1). 

Második helyen a Birds of Prey soundtrackje áll, amit nagyon szeretek és sokat hallgatok, amióta megnéztem a filmet, remekül lehet rá fel-alá masírozni a városban. Összesen 33 reggelen ébredtem vele, eléggé egyenletes elosztásban, ami szerintem jelzi az album minőségét (Feeling good 9, Joke's on you 5, Hit me with your best shot 4, I'm gonna love you 3, Smile 2, Sway with me 2, Lonely gun 2, Bad memory 2, Man's world 1, Experiment on me 1, Diamonds 1, Danger 1).

Harmadik helyen töretlenül a Hamilton áll, ami örök időkre belevéste magát az agyamba, de nem bánom. 20 reggelt indítottam vele. Szorosan követi a Moana soundtrack 17 reggellel (You're welcome 6, Shiny 5, We know the way 4, How far I'll go 2), és DJ Earworm 16 reggele, melyek között a fenti 2019-es antológián kívül kiemelkedő helyen szerepel 2010 és 2017. A Magicians musical számok 14 reggellel képviseltették magukat (One day more 7, Here I go again 5).

Mindig vannak olyan reggelek is, amelyeken a saját agyam váratlan dolgokkal rukkol elő. Idén az egyik nagy WTF ébredés ez a kellemes szám volt, amit egy ismerős linkelt át nekem, egyszer hallgattam meg, nagyon szórakoztatónak találtam, és hetekkel később mászott elő az agyam valamilyen rejtekéből. A másik kevésbé WTF, de említést érdemel, mert Sütő Fanni kreativitását dicséri. És igen, volt olyan reggel is, hogy a Magyar népmesék nyitózenéjére ébredtem.

Ki van még így a zenékkel rajtam kívül? Mi szokott beragadni a fületekbe?...

2020 - Az év (jó) könyvekben

Szokásos év végi olvasmány-összesítés következik, különös tekintettel a kiemelkedő új kedvencekre.

Idén összesen 124 könyvet fejeztem be, nagyjából 29.000 oldal értékben. Ez némileg kevesebb, mint a tavalyi könyvszám, de oldalszámban több. Úgy tűnik, hosszabb dolgokat olvastam az idén, és kevesebb képregényt... Az összesből 41 kötet tartozott a "népmesék nyomában a világ körül" kihíváshoz, melynek során elhagytam Afrikát, végigszántottam a Közel-Keleten és Dél-Ázsián, és mindössze 3 kötetre vagyok a célvonaltól!

(Természetesen lesz folytatás.)

Idei abszolút kedvencek

Space Opera (Catherynne M. Valente) - Az idei év legnagyobb kedvence. Az írónőt eddig is szerettem, de most, hogy felszívta Douglas Adams hamvait az orrába, olyat alkotott, amitől lefordultam a székről. Az intergalaktikus Eurovíziós Dalfesztiválról szóló őrült sztori minden sorát imádtam. 

Biological exuberance (Bruce Bagemihl) - Zseniális, lexikon méretű, tudományos hivatkozásokkal ellátott kötet arról, hányféle formában jelenik meg az állatvilágban a homo- és biszexualitás (helyhiány miatt a 800 oldal csak a madarakra és az emlősökre szorítkozik, de hoz pár másik példát is). Nem csak szörnyen mókás dolgokat tudhatunk meg belőle (pl. hogy hogyan maszturbálnak a kolibrik pókhálóba ragadt levelekkel), de ráadásul átértelmez mindent, amit a "természetes" viselkedési formákról a társadalom gondolni szokott. Pl. hogy a szex messze nem csak a fajfenntartásról szól az állatok között, hanem az intimitásról, a szórakozásról, és a gondoskodásról is. 

Complete stories (Dorothy Parker) - Első találkozásom Dorothy Parkerrel, novellagyűjtemény formájában, és megvettem kilóra. Humoros szöveg, mély érzelmek, tűpontos társadalomkritika. A hölgy nem tud hibázni. 

A szerencse lánya (Karig Sára) - Hosszú életinterjú egy különleges nővel, akit eddig csak népmesegyűjtemények szerkesztőjeként ismertem. Karig Sára tevékenyen, karakán módon, és jó humorral átvészelt egy világháborút, gyerekeket és felnőtteket mentett a németektől, majd lehúzott sok évet az északi-sarkkörön egy munkatáborban, mint rendszerellenes elem. Mindezt olyan nagy mesélő kedvvel, és olyan frappánsan adja elő, hogy örökre a szívembe zártam érte.  

Akiknek két anyja van (Mártonffy Zsuzsa) - Végtelenül fontos, és mélyen megérintő kötet az örökbefogadásról, interjúkon és személyes történeteken keresztül. Megszólalnak benne örökbefogadók és örökbefogadottak, vér szerinti és nevelőszülők, és szakemberek is. Tabudöntögető, kötelező olvasmány.

Erdős Renée - Elkezdtem magam művelni magyar női írók témában (a NAT elleni lázadásként), és ő lett az új kedvencem. A római naplójával hódított meg, de nagyon tetszik az önéletrajzi regénysorozata, az Ősök és ivadékok is. Izgalmas élete volt, izgalmas korban élt, és nagyon szeretem a személyiségét.

Húsz év múlva (Alexandre Dumas) - Gyerekkoromban imádtam és sokszor kiolvastam A három testőrt, és most, húsz évvel később, gondoltam, illik kézbe venni a folytatást is. Nagyon bejött, szerintem regényként még jobb is, mint az első rész. Jó volt megint elmerülni Dumas világában. 

The Dreaming (Simon Spurrier) - Év végén hoztam be az egész éves képregény-adagot, és minden mesemondónak kötelező olvasmányként ajánlom. A Neil Gaiman által kreált Sandman-álomvilágban játszódó történet tele van mitikus utalásokkal, a történet a mesék és az álmok hasznát kutatja. Némileg szürreális képi világgal, és sok humorral.

Harleen (Stjepan Šejić) - A képregények közül kiemelkedett kedvenc író-rajzolóm DC alkotása, ami Harley Quinn eredettörténetét gondolta újra. Látványában remek, sztorijában ütős.

Kedvenc non-fiction olvasmányok

The Last Battle (Stephen Harding) - A második világháború utolsó napjainak egyik legérdekesebb csatájáról szól ez a kötet, amelyben amerikai katonák és német ellenállók védelmeztek egy csapat francia hadifoglyot egy tiroli kastélyban. Mikrotörténelem, párhuzamos életrajzok, ostrom. Nagyon jól összerakott kötet, és filmre kívánkozó sztori.

The story of life in 25 fossils (Donald R. Prothero) - Kedvem támadt őslényekről olvasni, és ez a kötet akadt a kezembe. Nagyon bejött, ahogy 25 híres leleten, és az őket megtaláló kutatók életén (és vitáin) keresztül mutatja be az élet kialakulását a földön, az első egysejtűektől az emberekig. Felnőtt fejjel érdekes és szórakoztató olvasmány, sokat tanultam belőle. 

The disappearing spoon (Sam Keane) - Mivel kamasz koromban utáltam a kémiát, idén úgy döntöttem, adok neki még egy esélyt. Ez a könyv a periódusos rendszerben barangol, és mindenféle tudománytörténeti anekdotákkal fűszerezi az elemekről (és felhasználásukról) szóló információkat. Külön izgalmas volt arról olvasni, hogyan versenyeztek kutatók egymással az elemek "megtalálásában".

Kedvenc folklór kötetek

Finn & the Fianna, Scottish Myths and Legends (Daniel Allison) - Egy ismerős skót mesemondó két remek kötetet adott ki az idén. Mindkettő lendületes, olvasmányos, a szóbeli mesélés hangulatát visszaadó könyv, megbízható háttérmunkával és forrásokkal ellátva. Mindkettő elvarázsolt, és a Fianna kötetre külön elmondhatom, hogy elnyerte a tetszésemet (Fianna-legendák témájában nagyon válogatós vagyok). 

Női írók és nőtörténelem

My story (Marilyn Monroe) - Sohasem érdekelt különösebben Marilyn Monroe, de valamiért belefutottam a (félbehagyott) önéletrajzába, és kíváncsi lettem. Nagyon szerethető figura bontakozik ki a sorokból, akivel a kor és Hollywood mocsok kegyetlenül bánt. 

Lieutenant Nun (Catalina de Erauso) - Egy kiugrott apáca, aki az 1600-as évek elején férfinak öltözve elment Dél-Amerikába conquistadornak. És aztán visszajött. És megírta az önéletrajzát. És odaadta a királynak. Azzal, hogy dicséretet érdemel, mert még mindig szűz. Ami a kor definíciója szerint valójában igaz is volt, mert csak lányokat és nemes asszonyokat döntött meg mindenhol, amerre járt... "Én vagyok az ördög", mondja magáról, és egyáltalán nem egyszerű vagy szívmelengető figura, de nagyon, nagyon érdekes. 

Wonderful adventures or Mrs. Seacole in many lands (Mary Seacole) - Ha Florence Nightingale-től mindenki el van ájulva, akkor Mother Seacole is említést érdemel. Miután ápolónak nem vették fel a britek (annak ellenére, szabadon született fekete jamaikai hölgy lévén már az anyja is kórházat üzemeltetett odahaza), Mary Seacole felpakolt, elvonult a krími háborúba, és felhúzott egy vendéglőt a frontvonal mögött, hogy bőséges főtt ételt diktáljon szegény "fiúkba". Nagyon jópofa az önéletrajz szövege, és érdekes a Nightingale-történetet a másik oldalról látni. 

The fossil hunter (Shelley Emling) - Mary Anning, az egyik első őslénykutató életrajza. Rengeteg felfedezést köszönhet neki a tudomány abból az időből, amikor a "dinoszaurusz" szó még nem is létezett. Kicsit szívszorító, hogy életében alig kapott érte bármiféle elismerést (mert nő volt, ugye). 

Born to rebel (Mary Allsebrook) - Harriet Boyd Hawes régésznő és ápolónő életrajza az unokája tollából, sok levél- és naplórészlettel. A hölgy minószi palotákat tárt fel Krétán, mellette az első világháborúban kórházat üzemeltettet, és sok egyéb izgalmas kalandja is volt. A könyv alig beszerezhető, a hölgyről kevesen tudnak, pedig nagy kedvencem lett az első soroktól fogva. 

Wishful drinking, The princess diaries (Carrie Fisher) - Hiányzik a mai közéletből Űranyu, úgyhogy elolvastam végre a könyveit. Hatalmas nagy arc volt ez a nő.

2020 - Az év (jó) sorozatokban

Mondhatnám, hogy idén a karanténnak köszönhetően bőségesen volt idő sorozatokat nézni... de az az igazság, hogy én alapjáraton is nagyon sokat nézek, így nem lehet az idei termést egy az egyben a koronavírus számlájára írni. Ez van.

Röviden, számokban:

Idén kereken 101 sorozatot néztem,

ezek közül 73-at fejeztem be,

és 7 volt újranézés.

Az idei új kedvencek

(Mindenféle sorrendet nélkülözve)

Brave new world - Bevallom őszintén, a könyv nekem kimaradt, biztos vagyok benne, hogy jobb mint az adaptáció, de így látatlanban nekem nagyon tetszett a sorozat. Jók a színészek, jól van felépítve a világ, és bár a mondanivaló erősen didaktikus, élvezetes volt végig követni a történetet. Sajnos a sorozatot rögtön el is kaszálták, szóval ennyi volt. 

Snowpiercer - És ha már a társadalomkritikánál tartunk, itt egy újabb klasszikus, Daveed Diggs főszereplésével. Én anno a filmet is szerettem, de ez a sorozat nagyon hozza a formát, szereposztásban és világépítésben is. Mondjuk még mindig nem értem, miért pont két kocsi levendulát kell termeszteni az emberiség utolsó túlélői számára, de hajlandó vagyok felfüggeszteni a kétkedésem a tanulság (és a látvány) javára. Hamarosan jön a második évad.

Upload - Úgy tűnik, ez ilyen utó- és disztópisztikus év volt. Nem lepődöm meg. Az Upload egy nagyon kellemes, kicsit Black Mirror-ra hajazó sztori, ahol embereket a haláluk után egy virtuális világba töltenek fel... annak minden előnyével és hátrányával együtt. Van benne egy kis szerelmi szál, meg egy csomó nagyon kézenfekvő poén. És lesz folytatás. 

The plot against America - Még mindig a disztópiáknál tartva, itt egy baromi ütős alternatív történelmi sorozat az HBO-tól, ami talán nem is áll annyira messze a jelenlegi idővonaltól. Olyan második világháborús történelmet tár elénk, amelyben az Egyesült Államok Németország-szimpatizáns elnököt választott magának, és azt követi végig, hogyan csapódik ez le az egyszerű emberek mindennapi életében. Sokkal árnyaltabb és realisztikusabb, mint a sokat emlegetett Ember a fellegvárban. Minisorozatként futott, még nem tudni, lesz-e folytatás.

The Great - És ha már alternatív történelem, itt egy sorozat a szórakoztatóbb fajtából, Nagy Katalin cárnő korai éveiről. Remek szereposztás, sok bújtatott kritika, nagyon fárasztó poénok. Jön a folytatás is. Huzzah!

Zoey's Extraordinary Playlist - Az év egyik habkönnyű meglepetése. Fél füllel nézhető limonádénak indult, de részben a szereposztásnak, részben a soundtracknek, részben a bájos humornak köszönhetően hamar megszerettem. Aki zenés-táncos-humoros-szerelmes, néhol könnyezős kikapcsolódásra vágyik, annak melegen ajánlom. 

Locke & Key - A debütáló fantasy sorozatok közül idén ez volt a kedvenc. Creepy, trippy, sötét, izgalmas, és természetesen képregényen alapszik. Meg is hosszabbították rögtön két évadra. 

Visszatérő klasszikusok

The Mandalorian - Nyilván. A második évad is hozta az izgalmas, szerethető, jó ritmusú űr-western zsánert, amit elvártunk tőle. Egymaga húzza mokány póniként a Star Wars Univerzum félig döglött moziverzumát. 

Umbrella Academy - Jött a második évad, és szerettük. A szereposztás megint elvitte a vállán, de a sztori sem volt rossz, sőt. Jöhet a harmadik is. 

Better Call Saul - Bár a visszatérők között szerepel, idén is benne van a kedvencek hármas toplistájában. Ez a sorozat egyszerűen nem tud hibázni. Mindenkit szeretettel várok TED előadásomra, melyben kifejtem, hogy miért sokkal jobb minden szempontból, mint a Breaking Bad. Ez van. 

Dragon Prince - Továbbra is szerethető, bájos, izgalmas, és egyszerre melengetheti meg az Avatar-rajongók és a D&D-játékosok szívét. Valamint bemutatja, milyen tök jó a fantasy műfaj, ha nagyobb benne a szereplők sokszínűsége. 

Doom Patrol - És ha már a szerethető csapatoknál tartunk: idén ismét top 3 számomra az elcseszett életű szuperhősök szedett-vedett talált családja, és az ő teljesen őrült kalandjaik. Jövőre jöhet a ráadás. Danny The Street For President. 

"Late to the party"

(Sorozatok, amik nem idén kezdődtek, de valamiért most hoztam be őket)

The Boys - Nagy kedvenc az idei év végére. A képregényt még nem olvastam, de a sorozat üt, humorban, csapatban, és mondanivalóban egyaránt. Csak az vele a baj, hogy innentől nem tudok majd komoly pofával végignézni egyetlen DC filmet sem.

(Mondjuk eddig se tudtam.)

Cobra Kai - Sose gondoltam volna, hogy rajongója leszek egy Karate Kölyök sorozatnak, de ez a szösszenet valahogy megvett kilóra. Egyszerűen szerethetőek a karakterek, és sok a humoros visszautalás az eredeti filmre, amiken mindig jót kuncogtam. Állítólag a harmadik évad nem sikerült túl fényesre, de majd pénteken meglátjuk. 

Star Trek: Discovery - Az idei év nagy megtérése. Az első évadot szörnyen gáznak tartottam, kifolyt tőle az agyam; a másodikba csak azért kezdtem bele, mert éppen nem volt jobb, amit horgolás közben hallgathattam volna. A második évadnak viszont sikerült megfordítania az első évad összes kínos blamáját, és a végére nagyon szerethető lett, na. Űrkalandok helyett beleálltak a "szerető nagy család" sztoriba, és ez jobban fekszik nekik. 

Peaky Blinders - Jobb későn, mint soha. Mondjuk a negyedik évad végére már nagyon vártam, hogy kiszenvedjen ez a szerencsétlen család, de ha lesz újabb, akkor azt is nézni fogom. 

Society - Az idei év egyik nagy tündérmesei meglepetése, amelyben egy rakat kamasznak kell újra felépítenie az emberi civilizációt egy világtól és felnőttektől elvágott, elhagyott városban. 

(Bónusz annak, aki rájön, melyik mesén alapszik a sztori.)

Búcsúzó kedvencek

Magicians - Könnyes búcsút vettünk az utánozhatatlan Margo Nagykirálytól és kis csapatától. Szerencsére előre tudták, hogy el lesznek kaszálva, úgyhogy sikerült nagyon frappáns lezárást kerekíteniük a sztorinak. Hiányozni fognak. Elkezdtem újranézni elölről, mert a Zember még nem látta.

The Good Place - Ez a sorozat az utolsó évadával hódított meg egészen. Nagyon bájosan zárták le, és hagytak maguk után sok töprengeni valót. Biztos, hogy újra fogom nézni. 

Szégyenlista

Raised by wolves - Nem vagyok képes feldolgozni ezt az izét. Rengeteg kérdésem van. Tényleg hat embrióval akarták megmenteni az emberiséget? És miért van szükség aparobotra, ha az anyarobot ugyanolyan erős? És miért nem húztak egy nyamvadt kerítést a ház köré, hogy az emberiség nem kóricáljon el a halálba? Ez a sorozat a "you had one job" mém iskolapéldája. 

Emily in Paris - Emily az a fajta amerikai turista Párizsban, akit izomból képen szeretnék törölni. 

Another life - Ez igazából mókás volt, főleg a klasszikus sci-fi áthallásokkal, de az a gyanúm, hogy komolyan gondolták.

Cursed - Engedjétek vissza Flokit a természetes élőhelyére!

Bridgerton - A Facebook ismerőseim nem tudnak megegyezni, hogy ezt a sorozatot az alkotók paródiának szánták-e vagy sem, és ez nagyjából mindent elmond. A szereposztás zseniális (Polly Walker még mindig istennő), kár érte, hogy egy közepes szűzlányos-fűzőszaggatós limonádéban kell szerepelniük. 

BÓNUSZ KÉRDÉS

Vajon hány idei kedvenc sorozatomban szerepel tök véletlenül Giancarlo Esposito?...

Okéoké, komolyan:

Ti mit szerettetek az idén, és mit vártok a jövő évi termésből a legjobban?

A Himalája mitikus faunája (Népmesék nyomában a világ körül 195. - Bhután)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folktales of Bhutan
Kunzang Choden
White Lotus Press, 1995.

A könyvben 27 népmese és 11 legenda található. Az előszót egy bhutáni hercegnő írta, aki a szerzőt méltatja, amiért létrehozta az ország első népmesegyűjteményét. Egy második előszóban a szerző gyerekkoráról, mesehallgató élményeiről olvashatunk, valamint a bhutáni mesemondó hagyomány sajátosságairól - például arról, hogy a mesék közben időnként a közönségnek is meg kell szólalnia, hogy "és aztán", különben a szellemek ellopják a mesét. Az is nagyon tetszett, hogy a bhutáni nyelveken a meséket nem mondják, hanem "szabadon engedik" vagy "kibontják". A könyv bevezetője Bhután történelméről, kultúrájáról és földrajzáról szól, és térkép is tartozik hozzá. A végén szószedetet találunk a mesékben előforduló idegen szavak magyarázataival. 

Fénypontok

A "nyulacska harangocskája" stílusú láncmesékből először olvastam itt olyan verziót, ami tetszett - leginkább azért, mert magukról a mesékről szólt. A bhutáni történetek mindig két szóval kezdődnek: Dangbo, dingbo (avagy, ha nagyon régen történt, dangboooo, dingboooo). Dangbo és Dingbo kergetik egymást, de Dingbo sohasem érhet Dangbo nyomába, vagy eltűnnek a mesék a földről. A történetben Dangbo tüskébe lép, és nem tud futni; segítők láncolatára van szüksége, hogy kiszedje a tüskét, mielőtt Dingbo utolérné. 

Acho La La története egy klassz varázslatos menekülés volt, amelyben egy lány egy öreg kutya és egy tetű segítségével menekült el egy szörnyeteg házából. Útközben magokat szórt hátra, amikből erdők nőttek, és végül a (némileg lusta) Hold segítségével felmászott az égbe. Bum Sing Sing Yangdonma meséjében szintén szörnyeteg fogságába került egy lány, aki végül öregasszonynak álcázva magát nem csak megmentett egy csomó embert, hanem sikerült kedves, gondoskodó férjet is választania magának. A szörnyek közül a leggusztustalanabb a golyvás szellem volt, akinek vízzel teli kelés volt a nyakán; ha nem tartották tűzzel kordában, a  golyva egyre nagyobb lett, míg végül kidurrant, és vízzel árasztotta el a házat. Elég hátborzongató volt a rolong is, ami  zombi bhutáni megfelelője, egy gonosz szellemek által mozgatott hulla, merev végtagokkal és nyüvekkel teli szájjal. Aztán ott volt még a stewa rutu, egy polipszerű vízi szörnyeteg, ami az emberekből ki tudta szívni a vérüket az árnyékukon keresztül. Végül egy elefánt segítségével ejtették el. Egy másik történetből az is kiderült, hogy a partra vetődött stewa rutu úgy néz ki, mint egy darab bél, amíg egy gyanútlan halandó meg nem próbálja főzni - akkor ugyanis visszanyeri az eredeti alakját. Hátborzongatóan realisztikus volt a történet a lányról, akit lenyelt egy piton, de sikerült kivágnia magát az állat gyomrából. 

Akadt egy "áruló anya" mese is, amit azért emelek ki, mert utálom ezt a mesetípust, de itt sikerült érdekes verziót csinálni belőle. Az anya egy szellemet segített a fiával szemben, de azért, mert a szellem elhitette vele, hogy ő is halandó ember, és a fia gonoszságból támadta meg. Végül pedig nem kivégezték, hanem felismerte és megbánta a hibáját.

A jellegzetes himalájai történetek közül jelen voltak a jeti-legendák, itt kétféle lény, a nagyobb bozontos migoi, és a kisebb, csapatosan garázdálkodó mirgola képében. 

Kapcsolatok

A leginkább meglepő párhuzam: Svájc után itt megint találkoztam a történettel, melyben egy fickó egy hibernáló sárkány barlangjában élte túl a telet a hegyek között. Ráadásul a sárkány tejével táplálkozott, amíg el nem jött a szabadulás ideje. Most már kíváncsi vagyok, máshol is vannak-e ilyen történetek...

Dawa Zangpo meséje klasszikus varázsgyűrű (Aladdin) történet volt; itt egy macska, egy kutya, és egy majom segített a hősnek visszaszerezni a gyűrűjét. Érdekes módon a házimunkát elcserélő férj és feleség meséje itt majommal és tyúkkal szerepelt - a végén pedig, erősen a brémai muzsikusokhoz hasonlító módon, a tyúk meg is szabadult a semmirekellő majomtól. Akadtak természetesen szorgos és lusta lányok is, akiket egy egér (Aming Niwa) jutalmazott és büntetett meg; terülj-terülj asztalkám (A varázslatos phob), valamint egy Fortunatus-mese, itt szegény fiúval és a gonosz feleséget majommá változtató virágokkal. Akadt egy nagyon fura állatvőlegény-mese is, ahol a szóban forgó vőlegény egy kecske farka volt. A végén, amikor a felesége túl korán égette el az állatbőrt, a semmiből teremtett palotában minden egy kicsit furára sikerült: a ruháknak hiányzott a gallérja, az edényeknek törött volt a széle, stb. Egy perzsa mesére emlékeztetett Mekhay Doma, egy lány története, aki hordóban gurult le a hegyoldalon, hogy elkerülje a rá vadászó állatokat. Csizmás Kandúr szerepét itt egy sánta majom látta el.

Nyala Lungma, aki a hamarosan meghaló emberek belsőségeit mossa a patakban, a kelta mosónőkre emlékeztetett, akik a hősök véres ruháival jósolják meg a közelgő halált. Nyala Dermo története a tündérbába-legendák rokona volt; egy halandó sámánasszonyt kért meg a szellem, hogy gyógyítsa meg a fiát, akit az tett beteggé, hogy kiűzték egy beteg halandó testéből...

A tricksterek között szerepelt a béka, aki elhitette a tigrissel, hogy ő tigrist szokott enni.

Hova tovább?

Nagy ugrással Japánba!

Démonok, szellemek, furfangos asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 194. - Nepál)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Nepal

Karuna Kar Vaidya
Ratna Pustak Bhandar, 1979.

Ez a pompás borítóval ellátott könyv 11 történetet tartalmaz. A rövid előszóból megtudjuk, hogy a szövegeket hagyományos mesemondóktól gyűjtötték, és szöveghűen fordították, és hogy a könyv a nepáli mesék különböző fajtáinak sokszínűségét kívánja bemutatni. A meséket fekete-fehér illusztrációk kísérik.

Fénypontok

A legjobb sztori a könyvben egy szegény asszonyról szólt, akinek a férjét elrabolta egy démon bambuszvágás közben, és felvette az alakját. Az asszony rájött, hogy a férje nem igazi ember, és furfangos módokon nem csak megszabadult a démontól, de ráadásul egy sereg tolvajtól is, majd végül a férjét is sikerült megmentenie.

Tetszett az a mese, amelyben egy zsugori öregasszony nem engedte az öt menyének, hogy jóllakjanak a ház élelmiszer-készleteiből. A legfiatalabb feleség tanácsára az asszonyok titokban kilopták az ételt a pajtából, és furfangos módon elérték, hogy az anyósuk azt higgye, szellemek rabolták ki - és okuljon a dologból. 

Hátborzongató verzió volt a "randevú Szamarkandban" történetre A halálisten meséje, amelyben egy fekete kígyó jósolta meg előre egy ember halálának helyét és óráját. Amikor eljött az idő, a fickót egy szárnyas ló csábította vissza az eredeti helyszínre... ahol a halálisten rendelésének igézete alatt öngyilkos lett. Uhh.

Kapcsolatok

Dhon Cholecha meséje a szorgos és lusta lányok egy változata volt, Sinhapata Maiju története pedig csótány kisasszony házasságára hasonlított: több alkalmatlan kérő utána  hölgy egy egérhez ment feleségül, aki a királyi kincstárban lakott. Az egér sajnos idővel belefulladt egy olajoskorsóba, de a feleséget a király megszánta, és helyet adott neki a palotában.

Az ügyeletes trickster egy Kakaju nevű furfangos fickó, aki mindenféle trükkökkel (aranyat potyogtató szamár, ruhát termő fa, stb.) kiforgatott embereket a vagyonukból, míg ő maga jól meg nem gazdagodott. 

Hova tovább?

Bhutánba!

A mesék mint ragyogó ékkövek (Népmesék nyomában a világ körül 193. - Banglades)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of Bangladesh
Roy Choudhury & Pranab Chandra
Sterling, 1982.

A kötet 16 népmesét tartalmaz. A rövid bevezető bemutatja a bangladesi történelmet, kultúrát, és mesemondó hagyományt; néhány érdekesebb információt megtudhatunk belőle a mesékről is elöljáróban. A történeteket fekete-fehér illusztrációk kísérik, és a hosszabb legendák, balladák esetében leírásokat kapunk arról is, hogyan zajlanak az élőszóban történő előadásaik, vagy milyen kapcsolataik vannak más népmesékkel és hagyományokkal. 

Fénypontok

A fordító szerint Malanchamala története a bengáli népmesék koronaékszere - és hajlamos vagyok egyetérteni vele. Hosszú és gazdag mese, amelyben egy bátor és állhatatos lány sorozatosan megmenti a férje életét (akit hétnapos korában adtak hozzá, hogy elkerüljenek egy halálos jóslatot). A lányt a megpróbáltatások során egy nagyon jó fej tigriscsalád segíti, akik magasról tesznek az emberek társadalmi elvárásaira, valamint egy szárnyas paripa, amelyik rosszkedvében embereket eszik. Nagyon szép, és nagyon izgalmas történet.

Nagyon tetszett Behula története, egy másik állhatatos asszonyé - főleg azért, mert a sztorit az istenek mozgatták. Egy kisebb kígyóistennő, Mansa Devi, be akart kerülni a nagy istenek pantheonjába, és ezt csak úgy tehette meg, ha egy gazdag és befolyásos kereskedő imádkozik hozzá. Amikor a kereskedő ezt megtagadta, az istennő bosszúból kígyómarással megölte a fiát. A fiú felesége a férje testével együtt beült a halotti hajóba, és keresztülment mindenféle kalandokon, míg végül az istenek elkezdtek félni, hogy halálában hatalmas istennő lesz belőle - ezért inkább leboltolták Mansa Dévivel, hogy feléleszti a férjet, és cserébe helyet kap a pantheonban. Mindenki jól jött ki a dologból. 

Chandravati története egy félig szerelmes, félig vallásos ballada egy lányról, aki beleszeret egy fiúba, de az esküvőjük napján kiderül, hogy a vőlegény már házas, ráadásul kaszton kívül házasodott. Mivel egy lányt másodjára nem lehet eljegyezni, Chandravati a vallásnak szenteli az életét, és nekiáll megírni egy bengáli Rámájanát. A lány attól fogva Siva tiszteletének és az epikus költészetnek szenteli az életét, hiába kesereg a hűtlen kedvese az ablaka alatt. Egyébként utánanéztem: Chandravati "női Rámájana" verziója tényleg létezik, a 16. században keletkezett, és Szítá szemszögéből meséli el a történetet.

Ferozkhan és Sakina történetében két ellenséges birodalom hercege és hercegnője szeretett egymásba, és álltak ki sereggel a lány dühös apja ellen. Amikor a férjet elfogták, a feleség fegyvert öltött, és ő folytatta a harcot, míg csellel meg nem ölték. 

Nagyon tanulságos volt A király és a veréb története, amelyben egy hiú király nem bírta elviselni egy veréb fecsegését, és egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodott, hogy elhallgattassa - de mindig saját magát sikerült csak megszégyenítenie. 

Kapcsolatok

Pakisztán után, a két ország közös történelme révén, itt ismét szerepelt Mahua tragikus szerelmes története, rövidített formában. Szintén előkerült a "ki a legerősebb" mese a Pancsatantrából, amelyben egy remete végül egy egérhez adta feleségül a(z egérből lett) lányát, illetőleg az a sztori is, ahol egy remete a kutyáját egyre erősebb állatokká változtatta, míg végül a hálátlan háziállat majdnem felfalta őt. 

Itt is volt "termés teteje, termés alja" trickster-történet, egy okos és egy együgyű anyókával. Utóbbi aztán kapott hathatós segítséget ahhoz, hogy helyre tegye a dolgot. Szerepelt az egyik fejezetben egy csokor klasszikus dilemma-mese is, mint pl. a fából faragott lány esete, a kecske és a káposzta átvitele a folyón, vagy a görög mitológiából ismert találós kérdés az emberről. 

Hova tovább?

Nepálba!

A végtelen óceán meséi (Népmesék nyomában a világ körül 192. - Maldív-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of the Maldives
Xavier Romero-Frías

Nordic Institute of Asian Studies, 2012.

A könyvben 80 népmese szerepel a Maldív-szigetekről, amiket a szerző 1979 és 2007 között gyűjtött. A kötet elején szószedet, névmagyarázat, és bevezető található. Utóbbi a szigetek szájhagyományáról, vallásos irodalmáról, írásbeliségéről mesél, és arról, hogyan született meg ez a könyv, első népmesegyűjtésként a szigetek történetében. A meséket helyi kategóriákba sorolja: szellemekről és szörnyekről szóló történetek, "tündérmese-szerű mítoszok", tréfás mesék, állatmesék, tengerjáró történetek (énekes, verses "szóbeli térképek"), és történelmi alapú legendák; mindegyik kategóriához külön bevezetőt is kapunk. Az egyes mesék lábjegyzetei megnevezik a mesemondókat, magyarázzák az idegen kifejezéseket, és jelölik az állat- és növényfajok latin neveit is. A könyv végén index és bibliográfia is van.

Illusztrációk bőven találhatók a könyvben, a Maldív-szigetek térképétől fekete-fehér rajzokig és fotókig. Külön gondos illusztrációkat kapunk az egyes halfajokról. 

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a kötetből Az első tonhalak története, amelyben egy híres navigátor megsértődik a hajója legénységére, és kis híján hagyja, hogy levitorlázzanak a világ széléről. Az utolsó pillanatban meggondolja magát, és a legénység hazatér, egy hatalmas raj tonhal kíséretében. Útközben még egy gigantikus remeterákkal is meg kell küzdeniük. Egy 17. századi, állítólag igaz történetben egy hajónyi ember sodródott messze délre, és kötött ki Hollavai szigetén. A történet részletesen leírja a hajótöröttek napjait, míg végül rájönnek, hogy az északra költöző fregattmadarak segítségével tudnak üzenetet küldeni a saját szigetükre, hogy segítséget kérjenek. Szintén a tenger legendái közé tartozott a férfi, aki egy bálna hátán él, és sohasem megy ki a szárazföldre; nyers halat eszik, jó barátságban van a bálnával, és deréktól lefelé kagylók tapadtak a bőrére. A sandara-kagyló legendája a hold királyához és királynőjéhez kötődött - a királynő szerezte meg a varázslatos kagylót a tenger mélyéről, hogy a férje harcba tudjon szállni egy démonnal, és a történet végén a férj a felesének adta át a dicsőséget érte.

Nagyon szép volt az a történet, amelyben egy lány a szerelme helyett véletlenül egy gonosz szellemmel találkozott egy éjszaka, és szörnyű bőrbetegséget kapott tőle. A szerelme azonban nem adta fel a dolgot, keresett egy varázslót, és annak segítségével megszabadította a száműzött lányt a betegségtől. Szintén a betegség, a lepra játszotta a főszerepet Havva Didi történetében, akit kitaszított a családja és a közössége a betegség első jeleire, és egy erdei kunyhóba száműzték. Érdekes módon a történet végén Havva Didi eljutott egy közeli légitámaszpontra, ahol a kórházban meggyógyították, és hűtlen közösségét hátrahagyva egy másik, távoli szigetre költözött. A mentális egészség kérdése bukkant fel abban a sztoriban, ahol egy lány folyton csak zokogott, nem lehetett felvidítani. Végül a húga felfigyelt egy fehér korongra, ami éjjel az ágya felett függött, és az apa hosszas felolvasással és imádkozással el tudta kergetni a szellemet. 

A két kereskedő története egy izgalmas novellamese volt, amelyben egy fickó elrabolta a legjobb barátja feleségét és azt hazudta, meghalt; az igazágra végül fény derült egy fiú segítségével, aki régóta nem bízott már a látszólag barátságos úriemberben. Hasonlóan realisztikus, meglepő végű történet szólt A mangrove-erdő királynőjéről, egy lányról, aki a vadonban nőtt fel és mangrove-gyümölcsön élt - ám amikor a király feleségül vette, és keserves munkával királynőt nevelt belőle, a végén még azt is elfelejtette, mi az a mangrove-gyümölcs (a mese egy szóláshoz tartozó tanmese - a "mangrove-erdő királynője" olyan ember, aki igyekszik gyorsan elfelejteni, honnan jött). 

Nagyon mókás volt az a sztori, amelyben egy halász azért menekült meg egy éjszakai alakváltó szörnyetegtől (akit a barátjának hitt), mert kenyérgyümölcs-chipset ropogtatott, és a szörny megrémült a ropogástól. A szörnyek közül a leghátborzongatóbb a Fulu Digu Hadi nevű temetői démon volt, aki a tető résén keresztül eregette egyre növekvő, tekergő köldökzsinórját az emberek házaiba - míg egy bátor fickó le nem vágta, és sós chilipaprikát nem kent a sebbe. Szintén hideglelős volt a maldív fogtündér, Santimariyambu sztorija, aki a koszos fogú emberek fogait tisztára cserélte... kivéve a fickót, aki munka közben ráijesztett, mert neki az egész zsák fogat az arcára szórta, és oda is nőttek. Juj.

Nagyon izgalmas volt Oditan Kalege, a varázsló elkeseredett varázs-párbaja a saját feleségével, akiről kiderült, hogy titokban emberevő szörnyeteg. A realisztikusabb mesék között egészen újak is akadtak, mint pl. az első búvárról szóló, aki Japánból érkezett a szigetekre a modern felszerelésével, és a legenda szerint megette egy óriási rák (nem ette meg). Egy másik történet egy eltévedt fókáról szólt, amit a helyiek Himiti szigetén tengeri szörnynek néztek. 

Kapcsolatok

Dombeyya történetét a gyűjtő "maldív Odüsszeiának" nevezte, és van is benne valami - a hős hét évig bolyong szigetről szigetre, közben emberevőkkel, óriás rákokkal, banditákkal, krokodilokkal, rinocéroszokkal, és mindenféle egyéb veszéllyel küzd meg; végül hazatalál hűséges feleségéhez. Egy másik tengeri történetben egy lányt lenyelt egy cápa, és később halászok mentették meg az állat gyomrából. 

Handi Don Kamana története az európai Melusine-mondákra emlékeztetett, ahol a felesége után leskelődő férj hosszú házasság és több gyerek után rádöbben, hogy nem halandó nőt vett feleségül.

Ismét szó esett róla, hogyan született a kókuszpálma; itt egy varázsló az éhínségtől meghalt emberek szájába tett varázsszert, amitől a sírokból új fák nőttek. Afrikai mesékből volt ismerős a történet A koponyáról a fa alatt amelyik beszélni tudott, és ezzel bajba kevert egy gyanútlan szegény embert. Az a sztori, ahol valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbra cserél, itt szürke gémmel (Makana) szerepelt, a hamis jós pedig hamis navigátorral.

Tündérekről szóló legendákra emlékeztetett a kétfejű madarak története, akik, amikor látták, hogy az ember csapdába tud csalni egy tigrist is, fogták magukat, és csapatostul elköltöztek ebből a világból. Szintén tündérlegendákból volt ismerős a mese, amelyben egy bábaasszonyt a Tenger Királya hívott segítségül a lányához, és cserébe busásan megjutalmazta - de csak addig, míg nem árulta el senkinek, honnan van a jutalom. 

Volt egy láncmese is, ezúttal Amboffulu (mangó-mag) és Damboffulu (jamun szilva-mag) főszereplésével. Egyikük csapdába esett, a másikuk pedig segítők hosszú láncolatát próbálta cselekvésre bírni, hogy megmentsék. A klasszikus "termés teteje, termés alja" mese egy szürke gém és a sógora között játszódott le. 

Hova tovább?

Bangladesbe!