A végtelen óceán meséi (Népmesék nyomában a világ körül 192. - Maldív-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folk tales of the Maldives
Xavier Romero-Frías

Nordic Institute of Asian Studies, 2012.

A könyvben 80 népmese szerepel a Maldív-szigetekről, amiket a szerző 1979 és 2007 között gyűjtött. A kötet elején szószedet, névmagyarázat, és bevezető található. Utóbbi a szigetek szájhagyományáról, vallásos irodalmáról, írásbeliségéről mesél, és arról, hogyan született meg ez a könyv, első népmesegyűjtésként a szigetek történetében. A meséket helyi kategóriákba sorolja: szellemekről és szörnyekről szóló történetek, "tündérmese-szerű mítoszok", tréfás mesék, állatmesék, tengerjáró történetek (énekes, verses "szóbeli térképek"), és történelmi alapú legendák; mindegyik kategóriához külön bevezetőt is kapunk. Az egyes mesék lábjegyzetei megnevezik a mesemondókat, magyarázzák az idegen kifejezéseket, és jelölik az állat- és növényfajok latin neveit is. A könyv végén index és bibliográfia is van.

Illusztrációk bőven találhatók a könyvben, a Maldív-szigetek térképétől fekete-fehér rajzokig és fotókig. Külön gondos illusztrációkat kapunk az egyes halfajokról. 

Fénypontok

Nagy kedvencem ebből a kötetből Az első tonhalak története, amelyben egy híres navigátor megsértődik a hajója legénységére, és kis híján hagyja, hogy levitorlázzanak a világ széléről. Az utolsó pillanatban meggondolja magát, és a legénység hazatér, egy hatalmas raj tonhal kíséretében. Útközben még egy gigantikus remeterákkal is meg kell küzdeniük. Egy 17. századi, állítólag igaz történetben egy hajónyi ember sodródott messze délre, és kötött ki Hollavai szigetén. A történet részletesen leírja a hajótöröttek napjait, míg végül rájönnek, hogy az északra költöző fregattmadarak segítségével tudnak üzenetet küldeni a saját szigetükre, hogy segítséget kérjenek. Szintén a tenger legendái közé tartozott a férfi, aki egy bálna hátán él, és sohasem megy ki a szárazföldre; nyers halat eszik, jó barátságban van a bálnával, és deréktól lefelé kagylók tapadtak a bőrére. A sandara-kagyló legendája a hold királyához és királynőjéhez kötődött - a királynő szerezte meg a varázslatos kagylót a tenger mélyéről, hogy a férje harcba tudjon szállni egy démonnal, és a történet végén a férj a felesének adta át a dicsőséget érte.

Nagyon szép volt az a történet, amelyben egy lány a szerelme helyett véletlenül egy gonosz szellemmel találkozott egy éjszaka, és szörnyű bőrbetegséget kapott tőle. A szerelme azonban nem adta fel a dolgot, keresett egy varázslót, és annak segítségével megszabadította a száműzött lányt a betegségtől. Szintén a betegség, a lepra játszotta a főszerepet Havva Didi történetében, akit kitaszított a családja és a közössége a betegség első jeleire, és egy erdei kunyhóba száműzték. Érdekes módon a történet végén Havva Didi eljutott egy közeli légitámaszpontra, ahol a kórházban meggyógyították, és hűtlen közösségét hátrahagyva egy másik, távoli szigetre költözött. A mentális egészség kérdése bukkant fel abban a sztoriban, ahol egy lány folyton csak zokogott, nem lehetett felvidítani. Végül a húga felfigyelt egy fehér korongra, ami éjjel az ágya felett függött, és az apa hosszas felolvasással és imádkozással el tudta kergetni a szellemet. 

A két kereskedő története egy izgalmas novellamese volt, amelyben egy fickó elrabolta a legjobb barátja feleségét és azt hazudta, meghalt; az igazágra végül fény derült egy fiú segítségével, aki régóta nem bízott már a látszólag barátságos úriemberben. Hasonlóan realisztikus, meglepő végű történet szólt A mangrove-erdő királynőjéről, egy lányról, aki a vadonban nőtt fel és mangrove-gyümölcsön élt - ám amikor a király feleségül vette, és keserves munkával királynőt nevelt belőle, a végén még azt is elfelejtette, mi az a mangrove-gyümölcs (a mese egy szóláshoz tartozó tanmese - a "mangrove-erdő királynője" olyan ember, aki igyekszik gyorsan elfelejteni, honnan jött). 

Nagyon mókás volt az a sztori, amelyben egy halász azért menekült meg egy éjszakai alakváltó szörnyetegtől (akit a barátjának hitt), mert kenyérgyümölcs-chipset ropogtatott, és a szörny megrémült a ropogástól. A szörnyek közül a leghátborzongatóbb a Fulu Digu Hadi nevű temetői démon volt, aki a tető résén keresztül eregette egyre növekvő, tekergő köldökzsinórját az emberek házaiba - míg egy bátor fickó le nem vágta, és sós chilipaprikát nem kent a sebbe. Szintén hideglelős volt a maldív fogtündér, Santimariyambu sztorija, aki a koszos fogú emberek fogait tisztára cserélte... kivéve a fickót, aki munka közben ráijesztett, mert neki az egész zsák fogat az arcára szórta, és oda is nőttek. Juj.

Nagyon izgalmas volt Oditan Kalege, a varázsló elkeseredett varázs-párbaja a saját feleségével, akiről kiderült, hogy titokban emberevő szörnyeteg. A realisztikusabb mesék között egészen újak is akadtak, mint pl. az első búvárról szóló, aki Japánból érkezett a szigetekre a modern felszerelésével, és a legenda szerint megette egy óriási rák (nem ette meg). Egy másik történet egy eltévedt fókáról szólt, amit a helyiek Himiti szigetén tengeri szörnynek néztek. 

Kapcsolatok

Dombeyya történetét a gyűjtő "maldív Odüsszeiának" nevezte, és van is benne valami - a hős hét évig bolyong szigetről szigetre, közben emberevőkkel, óriás rákokkal, banditákkal, krokodilokkal, rinocéroszokkal, és mindenféle egyéb veszéllyel küzd meg; végül hazatalál hűséges feleségéhez. Egy másik tengeri történetben egy lányt lenyelt egy cápa, és később halászok mentették meg az állat gyomrából. 

Handi Don Kamana története az európai Melusine-mondákra emlékeztetett, ahol a felesége után leskelődő férj hosszú házasság és több gyerek után rádöbben, hogy nem halandó nőt vett feleségül.

Ismét szó esett róla, hogyan született a kókuszpálma; itt egy varázsló az éhínségtől meghalt emberek szájába tett varázsszert, amitől a sírokból új fák nőttek. Afrikai mesékből volt ismerős a történet A koponyáról a fa alatt amelyik beszélni tudott, és ezzel bajba kevert egy gyanútlan szegény embert. Az a sztori, ahol valaki haszontalan dolgokat egyre hasznosabbra cserél, itt szürke gémmel (Makana) szerepelt, a hamis jós pedig hamis navigátorral.

Tündérekről szóló legendákra emlékeztetett a kétfejű madarak története, akik, amikor látták, hogy az ember csapdába tud csalni egy tigrist is, fogták magukat, és csapatostul elköltöztek ebből a világból. Szintén tündérlegendákból volt ismerős a mese, amelyben egy bábaasszonyt a Tenger Királya hívott segítségül a lányához, és cserébe busásan megjutalmazta - de csak addig, míg nem árulta el senkinek, honnan van a jutalom. 

Volt egy láncmese is, ezúttal Amboffulu (mangó-mag) és Damboffulu (jamun szilva-mag) főszereplésével. Egyikük csapdába esett, a másikuk pedig segítők hosszú láncolatát próbálta cselekvésre bírni, hogy megmentsék. A klasszikus "termés teteje, termés alja" mese egy szürke gém és a sógora között játszódott le. 

Hova tovább?

Bangladesbe!