Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Folktales of BhutanKunzang Choden
White Lotus Press, 1995.
A könyvben 27 népmese és 11 legenda található. Az előszót egy bhutáni hercegnő írta, aki a szerzőt méltatja, amiért létrehozta az ország első népmesegyűjteményét. Egy második előszóban a szerző gyerekkoráról, mesehallgató élményeiről olvashatunk, valamint a bhutáni mesemondó hagyomány sajátosságairól - például arról, hogy a mesék közben időnként a közönségnek is meg kell szólalnia, hogy "és aztán", különben a szellemek ellopják a mesét. Az is nagyon tetszett, hogy a bhutáni nyelveken a meséket nem mondják, hanem "szabadon engedik" vagy "kibontják". A könyv bevezetője Bhután történelméről, kultúrájáról és földrajzáról szól, és térkép is tartozik hozzá. A végén szószedetet találunk a mesékben előforduló idegen szavak magyarázataival.
Fénypontok
A "nyulacska harangocskája" stílusú láncmesékből először olvastam itt olyan verziót, ami tetszett - leginkább azért, mert magukról a mesékről szólt. A bhutáni történetek mindig két szóval kezdődnek: Dangbo, dingbo (avagy, ha nagyon régen történt, dangboooo, dingboooo). Dangbo és Dingbo kergetik egymást, de Dingbo sohasem érhet Dangbo nyomába, vagy eltűnnek a mesék a földről. A történetben Dangbo tüskébe lép, és nem tud futni; segítők láncolatára van szüksége, hogy kiszedje a tüskét, mielőtt Dingbo utolérné.
Acho La La története egy klassz varázslatos menekülés volt, amelyben egy lány egy öreg kutya és egy tetű segítségével menekült el egy szörnyeteg házából. Útközben magokat szórt hátra, amikből erdők nőttek, és végül a (némileg lusta) Hold segítségével felmászott az égbe. Bum Sing Sing Yangdonma meséjében szintén szörnyeteg fogságába került egy lány, aki végül öregasszonynak álcázva magát nem csak megmentett egy csomó embert, hanem sikerült kedves, gondoskodó férjet is választania magának. A szörnyek közül a leggusztustalanabb a golyvás szellem volt, akinek vízzel teli kelés volt a nyakán; ha nem tartották tűzzel kordában, a golyva egyre nagyobb lett, míg végül kidurrant, és vízzel árasztotta el a házat. Elég hátborzongató volt a rolong is, ami zombi bhutáni megfelelője, egy gonosz szellemek által mozgatott hulla, merev végtagokkal és nyüvekkel teli szájjal. Aztán ott volt még a stewa rutu, egy polipszerű vízi szörnyeteg, ami az emberekből ki tudta szívni a vérüket az árnyékukon keresztül. Végül egy elefánt segítségével ejtették el. Egy másik történetből az is kiderült, hogy a partra vetődött stewa rutu úgy néz ki, mint egy darab bél, amíg egy gyanútlan halandó meg nem próbálja főzni - akkor ugyanis visszanyeri az eredeti alakját. Hátborzongatóan realisztikus volt a történet a lányról, akit lenyelt egy piton, de sikerült kivágnia magát az állat gyomrából.
Akadt egy "áruló anya" mese is, amit azért emelek ki, mert utálom ezt a mesetípust, de itt sikerült érdekes verziót csinálni belőle. Az anya egy szellemet segített a fiával szemben, de azért, mert a szellem elhitette vele, hogy ő is halandó ember, és a fia gonoszságból támadta meg. Végül pedig nem kivégezték, hanem felismerte és megbánta a hibáját.
A jellegzetes himalájai történetek közül jelen voltak a jeti-legendák, itt kétféle lény, a nagyobb bozontos migoi, és a kisebb, csapatosan garázdálkodó mirgola képében.
Kapcsolatok
A leginkább meglepő párhuzam: Svájc után itt megint találkoztam a történettel, melyben egy fickó egy hibernáló sárkány barlangjában élte túl a telet a hegyek között. Ráadásul a sárkány tejével táplálkozott, amíg el nem jött a szabadulás ideje. Most már kíváncsi vagyok, máshol is vannak-e ilyen történetek...
Dawa Zangpo meséje klasszikus varázsgyűrű (Aladdin) történet volt; itt egy macska, egy kutya, és egy majom segített a hősnek visszaszerezni a gyűrűjét. Érdekes módon a házimunkát elcserélő férj és feleség meséje itt majommal és tyúkkal szerepelt - a végén pedig, erősen a brémai muzsikusokhoz hasonlító módon, a tyúk meg is szabadult a semmirekellő majomtól. Akadtak természetesen szorgos és lusta lányok is, akiket egy egér (Aming Niwa) jutalmazott és büntetett meg; terülj-terülj asztalkám (A varázslatos phob), valamint egy Fortunatus-mese, itt szegény fiúval és a gonosz feleséget majommá változtató virágokkal. Akadt egy nagyon fura állatvőlegény-mese is, ahol a szóban forgó vőlegény egy kecske farka volt. A végén, amikor a felesége túl korán égette el az állatbőrt, a semmiből teremtett palotában minden egy kicsit furára sikerült: a ruháknak hiányzott a gallérja, az edényeknek törött volt a széle, stb. Egy perzsa mesére emlékeztetett Mekhay Doma, egy lány története, aki hordóban gurult le a hegyoldalon, hogy elkerülje a rá vadászó állatokat. Csizmás Kandúr szerepét itt egy sánta majom látta el.
Nyala Lungma, aki a hamarosan meghaló emberek belsőségeit mossa a patakban, a kelta mosónőkre emlékeztetett, akik a hősök véres ruháival jósolják meg a közelgő halált. Nyala Dermo története a tündérbába-legendák rokona volt; egy halandó sámánasszonyt kért meg a szellem, hogy gyógyítsa meg a fiát, akit az tett beteggé, hogy kiűzték egy beteg halandó testéből...
A tricksterek között szerepelt a béka, aki elhitette a tigrissel, hogy ő tigrist szokott enni.
Hova tovább?
Nagy ugrással Japánba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése