Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Roy Choudhury & Pranab Chandra
Sterling, 1982.
A kötet 16 népmesét tartalmaz. A rövid bevezető bemutatja a bangladesi történelmet, kultúrát, és mesemondó hagyományt; néhány érdekesebb információt megtudhatunk belőle a mesékről is elöljáróban. A történeteket fekete-fehér illusztrációk kísérik, és a hosszabb legendák, balladák esetében leírásokat kapunk arról is, hogyan zajlanak az élőszóban történő előadásaik, vagy milyen kapcsolataik vannak más népmesékkel és hagyományokkal.
Fénypontok
A fordító szerint Malanchamala története a bengáli népmesék koronaékszere - és hajlamos vagyok egyetérteni vele. Hosszú és gazdag mese, amelyben egy bátor és állhatatos lány sorozatosan megmenti a férje életét (akit hétnapos korában adtak hozzá, hogy elkerüljenek egy halálos jóslatot). A lányt a megpróbáltatások során egy nagyon jó fej tigriscsalád segíti, akik magasról tesznek az emberek társadalmi elvárásaira, valamint egy szárnyas paripa, amelyik rosszkedvében embereket eszik. Nagyon szép, és nagyon izgalmas történet.
Fénypontok
Nagyon tetszett Behula története, egy másik állhatatos asszonyé - főleg azért, mert a sztorit az istenek mozgatták. Egy kisebb kígyóistennő, Mansa Devi, be akart kerülni a nagy istenek pantheonjába, és ezt csak úgy tehette meg, ha egy gazdag és befolyásos kereskedő imádkozik hozzá. Amikor a kereskedő ezt megtagadta, az istennő bosszúból kígyómarással megölte a fiát. A fiú felesége a férje testével együtt beült a halotti hajóba, és keresztülment mindenféle kalandokon, míg végül az istenek elkezdtek félni, hogy halálában hatalmas istennő lesz belőle - ezért inkább leboltolták Mansa Dévivel, hogy feléleszti a férjet, és cserébe helyet kap a pantheonban. Mindenki jól jött ki a dologból.
Chandravati története egy félig szerelmes, félig vallásos ballada egy lányról, aki beleszeret egy fiúba, de az esküvőjük napján kiderül, hogy a vőlegény már házas, ráadásul kaszton kívül házasodott. Mivel egy lányt másodjára nem lehet eljegyezni, Chandravati a vallásnak szenteli az életét, és nekiáll megírni egy bengáli Rámájanát. A lány attól fogva Siva tiszteletének és az epikus költészetnek szenteli az életét, hiába kesereg a hűtlen kedvese az ablaka alatt. Egyébként utánanéztem: Chandravati "női Rámájana" verziója tényleg létezik, a 16. században keletkezett, és Szítá szemszögéből meséli el a történetet.
Ferozkhan és Sakina történetében két ellenséges birodalom hercege és hercegnője szeretett egymásba, és álltak ki sereggel a lány dühös apja ellen. Amikor a férjet elfogták, a feleség fegyvert öltött, és ő folytatta a harcot, míg csellel meg nem ölték.
Nagyon tanulságos volt A király és a veréb története, amelyben egy hiú király nem bírta elviselni egy veréb fecsegését, és egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodott, hogy elhallgattassa - de mindig saját magát sikerült csak megszégyenítenie.
Kapcsolatok
Pakisztán után, a két ország közös történelme révén, itt ismét szerepelt Mahua tragikus szerelmes története, rövidített formában. Szintén előkerült a "ki a legerősebb" mese a Pancsatantrából, amelyben egy remete végül egy egérhez adta feleségül a(z egérből lett) lányát, illetőleg az a sztori is, ahol egy remete a kutyáját egyre erősebb állatokká változtatta, míg végül a hálátlan háziállat majdnem felfalta őt.
Kapcsolatok
Itt is volt "termés teteje, termés alja" trickster-történet, egy okos és egy együgyű anyókával. Utóbbi aztán kapott hathatós segítséget ahhoz, hogy helyre tegye a dolgot. Szerepelt az egyik fejezetben egy csokor klasszikus dilemma-mese is, mint pl. a fából faragott lány esete, a kecske és a káposzta átvitele a folyón, vagy a görög mitológiából ismert találós kérdés az emberről.
Hova tovább?
Hova tovább?
Nepálba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése