Világszép Mesetábor: Így néz ki egy magyar varázslóiskola

Ismét nyár, ismét Világszép táborok gyermekvédelemben élő világszép gyerekekkel. Az idei Mesetábor (a 7-10 éves korosztálynak szóló heteket hívjuk így) különösen a szívemhez nőtt: úgy döntöttünk, idén Garabonciás Varázslóiskolát hirdetünk a kölykök számára. 

(Korábbi táborokról itt és itt blogoltam)

A tábort lelkes felkészülés előzte meg: hét fős kis csapatunk belevetette magát a varázsvilágba, és elkezdtük kitalálni, hogyan is nézne ki egy teljesen a magyar hiedelemvilágra épülő varázslóiskola. Először természetesen, mint minden iskola esetében, tantestületet kellett toborozni. Mivel a Mesetáborokban a felnőttek is végig szerepben vannak, azt a remek feladatot kaptam, hogy vadásszam össze a magyar hagyomány leghíresebb varázslóit, akik közül aztán a többiek kiválogathatták maguknak a legszimpatikusabb szerepet. Végül így állt össze a lista:

Klingsor, a német hagyományban is méltán híres magyar udvari varázsló volt az igazgató (és egyben a táborvezető is). A kézművességért és alkotó foglalkozásokért Macska Róza, a legendás javasasszony volt a felelős, a látványos kísérletekért és trükkökért a spanyol földről érkezett szegedi Kampó táltos, az ügyességi játékokért pedig nem más, mint maga Petőfi Sándor (akit rengeteg hiedelemmondában garabonciásként emlegetnek). Mellettük jelen volt segéderőként Tündér Erzsébet (A táltos kanca és a libapásztorlány mese, és néhány magyarországi boszorkányper alapján), Kamor, a Bakony varázslója a Helka-legendából, és végül, de nem utolsó sorban jómagam, aki a nagybányai Virághegy virág-varázslójának alakját öltöttem magamra (jelentős mennyiségű művirággal egyetemben). Mindenki elkészítette a maga jelmezét, kellékeit, és garabonciás-könyvét, ami végigkísért minket az egész heti programon. 

Természetesen nincs Mesetábor mesék nélkül: ennek a korosztálynak reggel és este is szoktunk mesélni, úgyhogy a tábor folyamán "hivatalosan" összesen kilenc történet hangzott el, mind a magyar hagyományból. Közöttük volt sok olyan mese, amelyek a garabonciás-mesterekhez kapcsolódtak, hogy a gyerekek felismerhessék, kivel töltik az idejüket a táborban: elhangzott Kampó táltos meséje, a Helka és Kelén legenda, A táltos kanca és a libapásztorlány, a Virághegy mondája, és még egy jó kis sztori is Petőfi Sándorról, aki túljárt Döbrögi uraság eszén (utóbbit a hamarosan megjelenő Világszép könyvben is olvashatjátok, ez itt a reklám helye). Ezeken kívül jó előre beleástam magam a garabonciás-hagyományba, és hiedelemmondák, néprajzi gyűjtések százait böngésztem végig a legjobb sztorik után kutatva, míg össze nem állt belőlük egy egészen csinos kis garabonc-repertoár, sárkányon lovaglással, viharkavarással, és mindenféle izgalmas kalandokkal. A reggeli és esti mesélések remekül zajlottak, a gyerekek értékelték és élvezték a meséket, és ügyesen kötötték össze őket a napközben zajló foglalkozásokkal. 

Foglalkozásokból pedig volt bővel: Kampó táltos birodalmában izgalmasabbnál izgalmasabb kísérleteket végeztünk vízzel, ételfestékkel, gyertyával, tükrökkel, statikus elektromossággal és szappanbuborékokkal. Macska Róza műhelyében garabonciáskönyvek készültek, amelyekbe aztán lehetett gyűjtögetni varázsigéket, matricákat, üzeneteket és titkos jeleket; ugyanitt születtek meg a személyre szabott garabonciásköpenyek és varázslatos kaleidoszkópok. Petőfi Sándor ügyességi játékokkal és feladatokkal mulattatott bennünket. Délutánonként pedig, amikor kifogytunk a játékból, együtt vonultunk le a Balatonra fürdeni, énekelve és nevetve.

A tábor utolsó napján megtartottuk a hagyománnyá vált Aranyhajszál Fesztivált, ahol minden kis garabonciás bemutathatta a legszebb varázstudományát. Volt, akitől kísérleteket láttunk, volt, aki énekelt, táncolt, vagy dekázott, sőt, még egy mese is született a nagy alkalomra. 

A saját garabonciáskönyvem most is itt van a polcon, tele szép emlékekkel. És ami még jobb: ha lehet hinni a mendemondáknak, a nyitott szemmel járók találkozhatnak egy-két varázsköpenyes kis garabonciással Budapesten és környékén...

Fodor Erzsi, a táltos lány (Ribizli a kulisszák mögött 35.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ez a történet gyakorlatilag nem népmese, hanem hiedelemmonda; a gyűjtőnek még megtörtént esetként mesélték el.

Miről szól?

Egy asszonynak megjósolja egy titokzatos öregember, hogy különleges lánya fog születni: táltos lesz, méghozzá nem is akármilyen. Hamarosan világra is jön a lány, Fodor Erzsi, és míg a legtöbb táltos egy foggal szokott születni, neki két egész sor foga - és különleges képessége - van. Látja a kincseket a föld alatt. Hétévente eljön érte egy szürke paripa, de az anyja mindig elkergeti. Egyszer egy csapat favágó találkozik vele az erdőben, ahová párbajozni megy egy másik táltossal, piros láng képében.

Hogyan készült?

Luby Margit gyűjtötte a mondát Matolcson. A szerkezetét megtartottam, csak színeztem rajta egy kicsit, hogy hosszabb és "mesésebb" legyen ahelyett, hogy pár mondatban összefoglalnák.

Mitől különleges?

Női táltosról viszonylag keveset olvastam eddig, és nagyon klassz volt egy ilyen erős, különleges példával találkozni. Nem csak az szép, ahogyan az (egyedülálló?) anya gondoskodik különleges lányáról, és nevelgeti őt, hanem az is, hogy Fodor Erzsi nagy tudású táltos, de nem mindenható. Látja például a kincset a föld alatt, de ha nem neki szánták, ő maga nem veheti ki, ezért inkább másoknak adja. A táltospárbaj közben is szüksége van némi segítségre. Ez gyakori motívum, szinte minden táltos-mondában szerepel, hogy a vesztésre álló, tűzzé, bikává, kerékké stb. változott jó táltost egy egyszerű arra járó ember megsegíti a harcban, hogy ne a gonosz győzedelmeskedjen. Fodor Erzsi tehát ízig-vérig magyar táltos, annak minden képességével és toposzával.

Érdekesség

Táltospárbaj már fordult elő a kötetben, A sárból gyúrt leány meséjében. Érdemes összehasonlítani a kettőt!

Táltosok, tündérek, zöld malacok (Népmesék nyomában a világ körül 85. - Magyarország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Hazai terep! Nem volt kis feladat kiválasztani, melyik könyv képviselje Magyarországot a kihívásban. Végül az egyik legkorábbi (és legterjedelmesebb) néprajzi gyűjtésünkre esett a választásom.

A tengeri kisasszony
Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858

Ipolyi Arnold
Balassi Kiadó, 2006.

Ipolyi Arnold gyűjteménye az egyik legelső és legjelentősebb a magyar folklór történetében. Ipolyi célja az volt, hogy az elszórt népmesékből, mondákból, hiedelmekből és szokásokból rekonstruálja a kereszténység előtti magyar hiedelemvilágot - a kötetben szereplő szövegek alkották a Magyar Mythologia címen kiadott munkája háttéranyagát. Ipolyi természetesen nem maga szedte össze a könyv 756 (!!) szövegét - népes gyűjtőhálózatot működtetett, melynek tagjai levélben küldözgették neki az összegyűjtött szövegeket. A gyűjtemény a Magyar Mythologia vegyes fogadtatása után kéziratban maradt, míg végül 2006-ban sajtó alá rendezve ebben a több, mint 1000 oldalas kötetben látott napvilágot. A Benedek Katalin által szerkeszett kiadvány minden, amit egy mesekutató csak kívánhat: Van hosszú bevezetője, bibliográfiája, szószedete, típusmutatója, és minden meséhez tartoznak források, bőséges jegyzetek, sőt, apró betűben a Mythologia vonatkozó bekezdései is. Rengeteg információt tartalmaz, amik nem csak érdekes és élvezetes olvasmánnyá teszik, hanem borzasztóan hasznos tudományos forrássá is.

Fénypontok

A kötetben szerepel néhány egészen ritka tündérmese (pontosabban tündér-rege), melyek szép nyelvezetük és a szereplők nevei miatt irodalmi alkotásnak hangzanak inkább, mégis népmeseként jegyzik őket (a néprajzosok biztos jobban tudják). Ilyen volt Huba és Tünde meséje; Tünde egy vízitündér és egy halandó halász lánya volt, aki gyerekkorában barátkozott össze Hubával, majd bele is szeretett, és együtt menekültek meg a mostohájuktól (miután Tünde szülei visszatértek a víz alá). Két hasonlóan részletes és remek mese szólt Kampó táltosról, Mátyás király nagy erejű segítőjéről (aki eredetileg egy spanyol zsoldosvezér, maestro de campo volt). Mindkettőt meséltem már spanyolul és magyarul is; a hosszabb tündérmese pontosan fél órát tesz ki tündérestül, boszorkányostul, táltoslovastul, Fiastyúkostul. Zseniális sztori. Szintén tündérrege volt A Tisza Tündére, mely nem csak tündérek és óriások közötti háborút mesélt el, de azt is, hogyan segített a vízitündér egy lánynak megmenteni a férjét. Tündérek és óriások közötti epikus csaták egyébként más helyenek is szerepeltek, például tündérlányt megszabadító Kóbor Jancsi meséjében. Egy mesében a Lángvörös Tündérkirály tüzes ereje segítségével maga szabadította ki elrabolt lányait. Több rege szólt Délibábról, akibe hol a Nap és a Szél, hol pedig egy halandó juhász szeretett bele (utóbbit magával is vitte az "ezüst mezőkre" a birkáival együtt).
Érdekes mese volt Az öreg koldus és a jószívű fiú, melyben a hős az alakváltás képességét kapta ajándékba, és különböző gyors állatokká változva futárként szolgált a királynál (és beleszeretett egy özvegy királynéba). Főleg furcsasága miatt tetszett A tetűbőr köntös, melyben egy fiú gonosz anyja elől menekülve mindenféle barátokra tett szert, majd azért sikerült elnyernie a királylányt, mert az anyján nőtt patkány méretű tetvek bőréből volt a köntöse, és csak a fiú ismerte fel, miből készült... (terápiás szimbolika, gondolom).
Szintén érdekes véget ért a halhatatlanságot kereső János története, melyben a Sárga Halál majdnem elkapta a hőst, mire tündér felesége előhívta a Zöld Halált, ami megölte a sárga halált (?) és így János életben maradt. A halál egyébként más mesékben is meghalt néha - a Mióta nem látni a halált ember képében? címűben például egyszerűen vízbe fulladt.
Szintén János - Csorha János Tátos - a címe a könyvben szereplő egyik kedvenc mesémnek, mely egy táltos-történetet kombinál a mindent látó királykisasszony meséjével. A Szabólegény meséje pedig azért tetszett nagyon, mert egy láncról megmentett nagy, loncsos kutya segítette végig a főhőst.
Szintén tipikusan magyar eleme volt a kötetnek a sok-sok rövidke hiedelemmonda boszorkányokról, garabonciásokról, táltosokról, és lidércekről. Különösen a lidérccsirke-mondákat élveztem nagyon. Volt egy szép kerek Garabonciás és a sárkányok történet arról, hogyan szelídítette meg egy tó sárkányait egy furcsa öregember. A mondák közül kimelkedett Jámbor János, a Kecskepásztor története, aki egy földalatti kincses kastélyba zárva élt, míg lányának, Örzsikének a mostohaapja (!) próbált segíteni, hogy feleségül mehessen szíve választottjához.

Kapcsolatok

Sok ismert mese magyar változata előkerült a kötetben. A közel 800 szövegből szépen kirajzolódtak a legnépszerűbb típusok - Az iker királyfiak, Az aranyhajú gyerekek, Fehérlófia, Tündér Ilona, Az aranyhajú kertészbojtár, Elátkozott királykisasszony, Széttáncolt papucsok stb. Némelyikük szokatlan elemeket tartalmazott - a Szépség és a Szörnyeteg meséje például több szövegben is Zöld Disznóként szerepel (a zöld disznó a szörnyeteg, nem a szépség, nyilván). Hófehérke meséjére hasonlított A királyleány és a tizekét óriás, melyben a királylány nem csak hogy (rabló) óriásoknál talált menedéket, de a végén, miután feltámasztották, az egyikükhöz még feleségül is ment. Rengeteg verziót találtam a Három narancs meséjére is; voltak tündérlányok, akik nádszálból, tojásból, narancsból pattantak elő, de olyan is akadt, aki sárgadinnyéből, vagy griffmadár-tojásból.
A Fehérlófia-mese kezdéseként bukkant fel a szintén tipikusan magyar Szalonnavár, amit egy sárkány darabonként próbált meg ellopni. A Fehérlófia-verziókból egyébként az volt a kedvencem, amelyikben egy stuccmadár repítette vissza a hőst a felső világba. Megjegyzem, hogy a hős ezekben a mesékben általában minden volt, medve fiától csonka tehén fiáig, csak épp fehér ló nem. Még Rákkirály is volt néha...
Szintén népszerűnek tűnt az Incula / Táltos fiú / Óriás kincsei mesetípus; akadt köztük olyan sztori, amiben egyenesen száz lány szerepelt. Az elrejtett erőről és véletlenül szabadon engedett gonoszról szóló Koschei-meséből is több verziót találtam; a legjobb a Fekete Saskirály című volt.
Az Ezeregyéjszakából volt ismerős A furfangos mester története, melyben egy hullától sorozatos módon próbáltak megszabadulni a falu emberei, a mester pedig pénzt csinált minden alkalomból. Az egyszerűen csak Tündérrege címen futó történet pedig egy Tündér Ilonás, tündérruhás verzió volt az északi népektől ismert selkie-legendákra.

Hova tovább?
Szlovákiába!

Katona a majmok országában (Népmesék nyomában a világ körül 83. - Horvátország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Horvátország megint nem volt egyszerű eset - sajnos nem sikerült horvátországi mesegyűjteményt találnom. Cserébe viszont szembe jött ez a könyv:

Katona a majmok országában
Frankovics György
Napkút kiadó, 2011.

A kötet száztizenkét horvát és cigány népmesét tartalmaz a horvát-magyar határról, a Dráva mentéről, Frankovics György gyűjtéséből. Bár a falvak maguk Magyarországhoz tartoznak, a mesék nagy része a horvát hagyomány szülötte, és a többi is mutat erős párhuzamokat a szláv népek történeteivel. A két éve elhunyt Frankovics György magyarországi horvát író és etnográfus volt, aki szenvedélyesen gyűjtötte a horvát szájhagyomány történeteit. A kötethez sajnos se bevezető, sem jegyzetek nem tartoznak, de minden mesénél meg van jelölve a mesemondó neve, és a gyűjtés helye és éve. Hosszú tündérmesék mellett találunk benne hiedelemmondákat, helyi sztorikat, és történelmi legendákat is - utóbbiak nagyon hasonlítanak a szerb hősénekekhez.
A könyvet 350 Ft-ért vesztegetik a Könyvudvarban.

Fénypontok

A címadó történetben egy katona egy lopott hétmérföldes csizma segítségével véletlenül a Majmok országába teleportálja magát, ahol először kényelmetlenül érzi magát, mert nem érti a nyelvet, de a majomkirálykisasszony tud hét nyelven írni, így végül írásban megértik egymást (és még a majom-átok is megtörik, nyilván).
Nagyon szép, hosszú tündérmese volt Csodaszép, melyben egy legénytől el akarta venni a király a feleségét, az ügyes és varázserejú Csodaszépet. Ezért aztán elküldte a fiút, hogy menjen el valahová, és hozzon el valamit. A fiúnak egy varázslatos béka és pár öreganyó segítségével sikerült is megszereznie a láthatatlan Értelem-testvért, aki minden kívánságát teljesítette. Szimbolikus...
Nagyon kedves volt A molnár és az ördög története, melyben egy jóságos molnárt akart az ördög mindenféle hazugságokkal kiűztni a faluból, de a közösség annyira szerette, hogy utána mentek, és hazahozták.

A kötetben sok érdekes történelmi legenda és hiedelemmonda akadt. Az egyik például arról szólt, hogy a Vedovnjakok makkot lopnak a víláktól (hogy az erdőben jó termés legyen). Vedovnjakok (táltosok) és vílák (tündérek) egyaránt sok mesében szerepeltek. Az egyik híres táltosról, Petrisáról például külön kis mesecsokor szólt, bika képében való viaskodással, és minden egyébbel. A természeti mondák között nagyon mókás volt még a Szél komák rövidke meséje, melyben az Északi és a Déli szél szívatták egymást.
Hátborzongató verziója volt a túlvilági szeretőnek a Holdvilág van, mintha nappal lenne című történet, melyben egy fiatal lány nem ördög-szeretőt tartott, hanem a saját halott férjét idézte vissza a temtőből, majd megrettent tőle, és egy öregasszony segítségével megmenekült (a néne többször kalapáccsal jól fejbe csapta az őt üldöző zombit).
Az "ez nem az, aminek látszik" kategória győztese pedig Az állhatatos katona, aki madarak beszédét kihallgatva tudta meg, hogy egy sárkánykígyó tervezi a királyt megtámadni a nászéjszakáján - a királynét pedig csak úgy lehetett megmenteni, ha a katona lenyalta az arcáról a sárkány vérét, ami rácseppent. A király persze arra ébredt fel, hogy a katona a felesége arcát nyalogatja, aminek nem lett jó vége, de azért a "hű szolga" típusú mesék szokása szerint a végén minden jóra fordult.

Kapcsolatok

Itt Acélember címen szerepelt a Szerbiából és Montenegróból is ismert feleségrablós - elrejtett erős történet, és felbukkant Medvefi, valamint A kilenc pávalány és az aranyalmafa is.
Egy apának kilencedik lánya címen szerepelt egy királylányból királyfivá változós történet, A Végzet pedig egy szerencséjét kereső szegény emberről szólt, aki mások kérdéseit is vitte magával az úton. Érdekes módon ez azzal végződött, hogy az ember megtudta, neki nincs saját szerencséje, de magához vehet egy nevelt lányt, aki felvirágoztatja maj a családot. Nem ért viszont szerencsés véget A két fiútestvér meséje, amelyben az egyik iker megmentette ugyan a másikat, de amikor az rájött, hogy a testvére egy ágyban aludt a feleségével, megölte, és elvonult remetének. Csizmás kandúr helyett itt Róka és a vadász szerepelt, ahol a róka hálálta meg királysággal azt, hogy a vadász életben hagyta; Az aranyfonal meséjében pedig a titokzatos segítőt Rumpelstiltskin helyett ezúttal Martinkovics Mártonnak hívták. A faruhás lány a kalapvári kisasszony rokona volt, de érdekes az eleje, ahol a haldokló anya maga látta el a lányát tanácsokkal arról, hogyan meneküljön el az apja elől. Hasonlóan szép mozzanat volt A királyfi és a békakisasszony meséjében, amikor miután a királylány segített a királyfinak, azt mondta, most neki is bizonyítani kell a szerelmét, és ezért indította vándorútnak, hogy keresse meg őt a saját otthonában.

Itt is akadt mese az Öregek bölcsességéről, Kiskakasról, Okos lányról, arról, hogy Miért kell asszony a férj mellé (mert a férj nem tudta elvégezni a házimunkát), és egy szomorú királylányról is, akit egy táncoló rákkal és bogárral nevettettek meg. Feleségverés egyébként sajnos gyakran előfordult ezekben a mesékben, de akadt olyan is, ahol a lusta férjet verte el a felesége, huszárnak álcázva magát... A kovács három kívánsága mesében az öreg kovács háromszor cselezte ki a végzetet - de itt először a halál, majd az ördög, végül pedig a tündérek jöttek érte, és mindhárom bele is bukott, így végül az angyalok vitték fel a Holdba, ahol azóta is kalapál.
A gyöngyszemet hullató lány a mindent látó királylány mesetípusát képviselte; itt is rózsává változva sikerült a legénynek elbújnia. Az üveghegyi királykisasszony egy változata volt a mese arról, Hogyan szerzett magának a juhászlegény három királyságot. Ebben külön tetszett az a mozzanat, amikor a királykisasszony a jóképű juhászt noszogatta, hogy ha lova nincs, tanítgassa ugrani legalább a kost, hátha azzal ki tudja állni az ugratási próbát, és elnyerni a kezét. A királylány tudta, mit akar...
Izlandi legendákból volt ismerős a gondolat, hogy Ádám és Éva elrejtett gyermekeiből lettek az első tündérek. Nem maradtak el a klasszikus trickster-mesék sem: Ezúttal Isten verte át az ördögöt azzal, hogy a termés alját/tetejét osztotta meg vele.

Hova tovább?
Szlovéniába!