Szégyentelen önreklám: A Könyvhét óta kapható a nemzetközi mesemondás világáról szóló könyvem! Mesemondók márpedig vannak. Színes, szagos (újkönyvillat!), vannak benne mesék is. Olvassátok :)
Néhány változás is be fog állni innentől a bejegyzésekben: Először is, közívánatra, nem csak a könyvek címeit írom ki a forrásokhoz, hanem a mesék címeit is (egyszerűbb visszakeresés végett). Márodszor pedig a források a bejegyzés végére kerülnek, a történet és az elemzés pedig előre, mert úgyis mindenki azokra kíváncsi.
Most pedig következzen egy újabb kedvenc mesetípusom:
Incula
Árván maradt lánytestvérek együtt indulnak el a világba szerencsét próbálni; a legkisebb és egyben a legtalpraesettebb (a hősnő) vezeti őket. Útjuk során egy sárkányhoz/óriáshoz/gonosz emberhez vetődnek el szolgálatba, aki titokban el akarja tenni őket láb alól. Hősnőnk azonban sejti, hogy nem lesz jó vége, ha a sárkány édeslányai fehér ágyneműbe mennek aludni, ők pedig pirosba (Deadpool óta tudjuk, mire való a piros ruha), így takarót/kendőt cserél az ágyakon, és a sárkány a saját lányait öli meg / próbálja megölni / kopasztja meg / stb. éjszaka. A lányok elmenekülnek, a sárkány bosszút esküszik.
Hősnőnk és nővérei egy királyi udvarba kerülnek szolgálatra, ahol a névtelen tesók csak piszkos munkákat végezhetnek, hősnőnket viszont rögtön belső komornának fogadják fel az ügyessége miatt. Az irigy nővérek elkezdenek pletykákat terjeszteni, hogy miféle kincseket tudna Incula elhozni a sárkánytól, ha akarná. A király lépre megy, és megparancsolja a lánynak, hogy lopja el a sárkány kincseit (valamint néhány esetben magát a sárkányt is). A lány bámulatos ügyességgel mindhárom küldetésnek eleget tesz, és még a sárkánytól is megszabadul a végén, erőszak helyett inkább furfanggal. Happy End.
Mitől feminista?
Azért (is) az egyik kedvenc női főhősű tündérmese-típusom, mert nem csak mindig neve van a lánynak, hanem gyakran maga a lány neve a mese címe is (már amikor van címe), sőt, a mesetípus neve is. Szeretem a nevesített hősnőket.
A névadáson és a női hős tényén túl egyéb érdekes elemei is vannak a mesének. Az egyik az, hogy Rebeka/Marinka/Incula nem fél a sárkánytól, sőt. Rebeka például vissza is szájal neki menekülés közben:
Rázta az öklét a sárkány, amikor meglátta, hogy Rebeka a túlsó parton épp akkor lovagol ki a partra a lovával.
- Megállj, ellátom én egyszer a bajodat!
- Vagy én a tiédet! - mondta Rebeka, s ment, vitte a lovat a királynak.
Vannak olyan változatok, amelyekben a lány kedvességért cserébe segítséget, tanácsot, ajándékokat kap útközben. Olyan is van, ahol a mostohaanyja és nővérei bántalmazása, verése elől menekül el hazulról. Ez utóbbi (a Berze Nagy - féle) külön érdekes, mert nem csak azt említi meg, hogy még Juliska szégyelli, hogy őt bántalmazták és le kellet bujdosnia (ami gyakori jelenség), de később megtudjuk azt is, hogy a magára hagyott mostoha és nővérek elemésztették saját magukat, szegénységbe estek, mert igazából nekik volt szükségük Juliskára, és nem fordítva.
Incula mindenképpen karakán, gyakorlatias lány, aki nem csak elindul szerencsét próbálni, de meg is dolgozik a saját szerencséjéért, és mindenféle rágalmazás, fenyegetés ellenére sikerrel jár. A Rebeka-változatban külön szeretem, hogy nem feleségül megy a végén a királyhoz, hanem az uralkodó (aki nem bánt vele túl jól a pletykák miatt) lányává fogadja inkább.
Szintén jópofa mozzanat a Rebeka végén az, amikor a lány fiúnak öltözve csapja be a sárkányt. Férfiruhában a gonosz nem csak hogy nem ismer rá, de el is hisz neki mindent, amit mond (arról, hogy meghalt a Rebeka), és lépre is megy a saját vesztére. Van itt valamiféle csinos utalás arra, hogy egy bajusz és a mély hang hirtelen mennyivel szavahihetőbbé teszi az embert...
Szintén érdemes elgondolkodni a sárkány-tévedésből-megtámadja-saját-lányait motívumon. A gonosz három édeslánya fehér kendővel / paplannal van megjelölve, az idegenek pedig pirossal, mert a sötétben így akarja megkülönböztetni őket egymástól - ám Incula kicseréli a jeleket. Érdekes metaforája lehet ez a szelektív szexizmusnak: Sokan, akik nőgyűlölő dolgokat mondanak, vagy nézeteket vallanak, a saját női családtagjaikat "kivételnek" szokták tekinteni, szemellenzőt viselnek, amikor róluk van szó. Ennek ellenére a szexizmus, tudat alatt vagy hosszú távon, ezeket a női rokonokat ugyanúgy érinti, mint a nyíltan pocskolt idegen nőket, és ugyanolyan nagy kárt is tud okozni nekik. Incula jelcseréje kihívó jellegű: "És ahhoz mit szólnál, ha a saját lányoddal bánnának így?"
Amit érdemes átgondolni
Sok feminista forrás rá szokott mutatni, hogy az "irigy nők bajba kevernek más nőket" motívum sokkal gyakoribb, mint a szerető és összetartó nővérek/anyák alakja. Akinek nem ízlik, hogy a tesók mártják be Inculát, az mesélheti a történetet úgy is, mint sok más "fiús" változat, ahol a király irigy tanácsosa/udvarmestere/mittoménkije próbálja a lányt elveszejteni, mert túlságosan szeretik az udvarban.
Berze Nagy J.: Régi magyar népmesék (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1961)
A király szolgálója
Lizanec P.: Három arany nyílvessző (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1973).
Marinka
Nagy O.: A táltos törvénye - Népmese és esztétikum (Kriterion, 1978).
Puji Júlia, 22 éves marosszentkirályi mesemondó Rebeka c. meséje
Nagy O.: Mindentudó Dongó (Erdélyi Pegazus Kiadó, 2004).
Rebeka
A mese a Táltosfiú meseípus női párja, a Magyar Népmesekatalógusban MNK 328f számmal szerepel. A nemzetközi típus AaTh 328, Treasures of the Giant / Az óriás kincsei. Magyarországon 17 változata ismert.
Megjegyzés
A legismertebb nemzetközi (skót) változat Molly Whuppie címen fut. Ízlés szerint mesélhető sárkánnyal, óriással, banditával, stb. A "fiús" változatok hasonlóan szórakoztatóak, de azokra most nem tértem ki.
Csenge, ezért az egész sorozatért meg kell állapítanom, hogy You Are A GODDESS. (Kata)
VálaszTörlés