A mai (két) történet két olyan cigány népmesés kötetből származik, amiket a Könyvhéten vásároltam meg a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság standjánál. Jelen volt a szerző, Rostás-Farkas György is, személyesen :) Mindkét kötetet (és a kiadó többi könyvét is) melegen ajánlom olvasásra.
Egy eleven és egy holt
A történet
Legények-leányok összejárnak mulatni/táncolni; van a lányok között egy, akit soha senki nem kér fel - vagy azért, mert csúnyácska, vagy azért, mert túl okos (heh). A lány azt mondja, nem bánja ő, ha a halál/ördög táncoltatja is meg, de legyen valaki. Erre fel is bukkan egy titokzatos (jóképű) udvarló, aki csak vele táncol, és a mulatság után többször haza is kíséri. Egyszer aztán megkérdezi, hogy hazamenne-e vele a lány, aki bele is egyezik az éjszakai kiruccanásba. Ahogy együtt ballagnak, az udvarló kétes megjegyzéseket tesz ("Jaj de szépen süt a hold, egy eleven és egy holt"), és kérdezgeti a lányt, nem fél-e; a lány mindig azt válaszolja, hogy nem fél. Végül a temetőben kötnek ki egy nyitott sír mellett - kiderül, hogy ez az udvarló otthona. A lány azt javasolja, menjen ő előre, hogy mutassa az utat; miközben a pasi a köténye sarkánál fogva húzza maga után, a lány leoldozza a kötényt és elrohan. Bemenekül egy házba, ahol világosságot lát - de balszerencséjére épp egy ravatalozott halottat talál benne, akit az őt üldöző udvarló felszólít, hogy adja ki a lányt (néhány verzióban a hulla nem engedelmeskedik, vagy hezitál). A lányt vagy a kakas korai kukorékolása menti meg, vagy az, hogy tovább rohanva beesik a halál anyjának házába, ahol az öregasszony a kedvességéért cserébe segít neki túlélni a kalandot. A lány az események után köztiszteletre tesz szert a faluban, mert túljárt az ördög/halál eszén; az egyik változatban a végén még királyné is lesz belőle (miután meghal, virággá változik, majd a virágból titokban visszajár, amíg az átok meg nem törik).
Mitől feminista?
Na, így kellett volna a Twilight sorozatnak végződnie.
Vegyük szépen sorban:
1. Adott egy lány, aki vagy szép, vagy nem - fő ismérve, hogy nagyon okos. Az egyik változat szerint: "Azért nem merték felkérni a lányt a fiúk, mert a lány okosabb volt náluk, és szégyellték ezt" (gyakori jelenség). A történet végén is azt emelik ki, hogy mindenki elismeri az okosságát és a talpraesettségét.
2. A lány nyitott szemekkel megy bele egy kapcsolatba - akar valakit, aki megtáncoltatja, az se érdekli, hogy az ördög-e az illető. Jól akarja érezni magát. (A mese egyes más változataiban az sem érdekli, hogy konkrétan tudja, hogy a legénynél kilóg a lóláb)
3. Beleegyezik, hogy "hazakíséri" a legényt (aminek eléggé nyilvánvaló értelme van), és hiába riogatja az udvarló, közli, hogy ő nem fél.
4. Amikor rájön, hogy baj van, okosan és hideg fejjel oldja meg a helyzetet (az egyik verzió szerint az anyja tanította neki, hogy lazán kösse meg a kötényét), és túljár a túlvilági udvarló eszén - majd fut, ahogy a lába bírja.
5. Tegye fel a kezét minden nő, akinek megtanították, hogy ha kergetik, fusson be kivilágított, nyilvános helyre!
6. Külön szeretem azt a mozzanatot a hosszabb verzióban, ahol a lány a halál (udvarló) saját anyjánál talál menedékre, aki nem csak elbújtatja, de segít is neki elmenekülni a fiától. Az öregasszony azért bánik jól vele (állítja), mert a lány udvarias és kedves volt hozzá. Az anyó a lány biztonságát előbbre helyezi a fia kívánságánál.
A mese igazából a mostanában nagyon divatos "veszélyes férfi" románcának logikus ellenpontja. A lány kívánja, választja, elfogadja az idegent - de amint komolyan veszélyessé válik a helyzet, azonnal lelép. Nem tér vissza hozzá, nem követi "élete szerelmét" a pokolba is, nem olvadozik, hogy milyen romantikus meg-nem-értett hős, nem mereng el rajta, hogy feladja érte az életét - hanem úgy otthagyja, hogy porzik utána az út. És ami - tanítói céllal - még ennél is fontosabb: Segítséget kér (a halál anyjától, a felravatalozott halottól, még a saját családjának is elmondja, mi történt), és ez menti meg a végén az életét. Bár az egész falu előtt táncolt az idegennel, és együtt távoztak, a lány nem azon rágódik, hogy szégyenben fog maradni, hanem elvárja - joggal - hogy ebben a helyzeben mások is a pártját fogják. És meg is teszik - még a fenyegerő férfi saját anyja is. A történet végén pedig senki se azon rugózik, hogy a lány megérdemelte-e volna, hogy pokolra vigyék, amiért az idegennek "kellette" magát - hanem elismerik, hogy okos, amiért meg tudott szabadulni tőle. Nemrég az (egyébként pocsék) Divergent-filmben volt egy hasonló jelenet, ahol egy lányt megünnepeltek, miután alaposan elverte a pasit, aki meg akarta erőszakolni.
Összefoglalva: A lány joga és döntése volt, hogy táncost válasszon magának. Amikor a táncosról kiderült, hogy veszélyes (tulajdonképpen a lány életére tört, szó szerint sírba akarta vinni), akkor pedig joga és döntése volt megszakítani a kapcsolatot, és segítséget kérni (ítélkezés helyett). Csak azért, mert táncolt a pasival, nem volt kötelessége a pokolba is követni őt.
Elmondom még egyszer, hogy a hátsó sorban is hallják: CSAK AZÉRT, MERT EGY NŐ MULAT VALAKIVEL, NEM TARTOZIK AZ ILLETŐNEK SEMMI TÖBBEL. Se közösüléssel, se házassággal, se mosollyal, se esemessel, se pokoljárással.
(És ez egyébként fordítva is igaz)
Amit érdemes átgondolni
Sejthető, és sok (más) változatban látványos is, hogy a történetet tanmesének szánták, lányok számára, hogy ne mulassanak idegennel, és főleg ne hagyják magukat elcsábítani. Néha az is kiérződik belőle, hogy a lány annyira maga alatt van, hogy neki nincs szeretője, hogy elmenne akár az ördöggel is (gyakori szexista sztereotípia, hogy a nőknek "kell" valaki, muszáj hogy pasijuk legyen). Nagyon sok múlik azon, mennyi empátiával, és kinek a szemszögéből meséli valaki a sztorit. A Rostás-Farkas György által leírt (fent elemzett) cigány változatokat pont azért szerettem meg, mert nem volt bennük vád a lány irányába - épp ellenkezőleg, az okosságát dicsérték.
Források
Rostás-Farkas Gy.: Ördögi históriák (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 2012).
Egy eleven és egy holt
Rostás-Farkas Gy.: A sündisznó története (Apám meséi II.) (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 1998).
A csúnya, de okos lány
A szerző mindkét történetet a saját apja által mesélt cigány népmesék közül jegyezte le.
A mese az AaTh 407B (A viráglány / The Flower Girl) avagy a BN 407 (Ördögszerető) típusba tartozik.
Megjegyzés
A magyar hagyományban nagyon elterjedt, népszerű mesetípus, gyakorlatilag minden népmesegyűjtésben lehet találkozni vele, általában Ördögszerető, Lólábú legény, Kék liliom, meg hasonló címek alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése