2007. augusztus 31., péntek

Elsős szeminárium Trinity módra!

Mivel egy kurzusomat tegnap este minden ceremónia nélkül törölték, egy másik pedig a levegőben függ, hajnalok hajnalán már a gép előtt ültem, hogy új órát keressek magamnak. Mivel szigorú figyelmeztetést kaptunk, hogy elsőéves kurzusokat tessék messzire elkerülni, mert nem nekünk, dörzsölt vén senioroknak valók, természetesen végigmentem a listájukon, csak hogy tudjam, miből maradok ki. És megtaláltam. A Tökéletes Szeminárium.
Elrohantam, hogy még reggeli előtt rárúgjam az ajtót a tanárra, és meggyőzzem róla, hogy ez az óra nem jöhet létre nélkülem. Két egyforma fut belőle párhuzamosan, ami óriási szerencsének bizonyult, mivel Professzor No. 1. úgy penderitett ki az ajtón, hogy a lábam se érte a földet, mit képzelek én, elsősök közé furakodni, pfuj. Professzor No. 2. viszont rettentő vidáman fogadott egy rettentő zsúfolt kémialabor közepén, és kedélyes csevegés után rábólintott, hogy bemenjek az órára, ami tiz perc múlva kezdetét is vette (az elsősöket már a reg.héten se hagyják nyugodni).
És én mondom, kedves olvasók, megérte. Minden idők legklasszabb, legélvezetesebb kurzusait a Reacting to the Past a második helyre szoritotta vissza, néhány röpke másodperc leforgása alatt; olyan vigyorral az arcomon ültem végig, hogy egy óra múlva már nem éreztem a pofazacskóimat. Ime tehát a recept, elsős klasszika szeminárium Trinity módra.

- Professzor és segédje bevonulnak, diszes ógörög öltözékben, melyet az előbbi esetében egy aranyszinüre festett második világháborús rohambili egészit ki, feltehetően egy korinthoszi sisakot imitálva.
- Nagyon nagy komolysággal az arcukon fent nevezett személyek feláldoznak egy mosolygó perselymalacot egy svájci bicska segitségével, Athéné tiszteletére (a háttérben az Akropolisz kivetitett képe látható, csak hogy tudjuk, hol is járunk, a gyengébbek kedvéért).
- A perselymalac belsejéből kigöngyölitik a beleket, melyek fehérek, gyanúsan egy nyomtatott blokkszalagra hasonlitanak, és a kezdő jósok kedvéért az "Athénnak jó éve lesz" feliratot hordozzák, sok példányban.
- A segéd kiosztja a népgyűlésen való részvételért járó dijakat egy-egy bonbon formájában.
- Professzor úr szónoklatot intéz az athéni polgárokhoz (ti. hozzánk), melyben ecseteli az elmúlt évtizedek nehézségeit, melyeket szép városunkra mértek az istenek, és felvázolja a jelenlegi kényes politikai helyzetet, mely szerint i.e. 403-ban járunk, frissen szabadulva a 30 zsarnok uralma alól, és komoly döntéseknek nézünk elébe, ha fenn akarjuk tartani Athén dicsőségét.
- Professzor úr leteszi a rohambilit, megtörölgeti a homlokát, és visszavedlik a 20. századba (mi pedig megnyugodva tapasztaljuk, hogy igen, viselt rendes ruhát a tunika alatt).

Ez után a nem mindennapi bevezető után fény derült a kurzus lényegére, vagyis arra, hogy ez pontosan az, aminek hangzik: egy gigantikus, sokszereplős, egész féléves történelmi mega-szerepjáték, amiért még kreditet és jegyet is kapnak a résztvevők.
A játék lényege: megtanitani az egyetem elsőseit, szaktól függetlenül, a csapatmunkára, a hatékony érvelésre és mindenféle meggyőzési technikákra.
A játék célja: a csapat két pártra oszlik, és nézeteik minden kérdésben ellentétesek (mindenkinek van saját neve, társadalmi helye és szerepe, és a történeti háttérnek megfelelő véleménye is, melyet sok-sok kutatómunka során kell kialakitanunk). Az a csapat győz, aki megnyeri a maratoni küzdelmet, és a tömeg az ő érvei mellett szavaz - meggyőzés, megvesztegetés, átverés és intrikálás, sőt még az "elhallgattatás" is a játék hivatalos részét képezik. Amelyik csapat nyer, az egy jegy bónusszal indul az osztályozásnál.
Fénypontok:
- az egész óra (heti három alkalom) in-role zajlik; ha a csapatok külön, titkos megbeszélést tartanak, az ugyancsak in-role, plusz a tanár titokban utasitásokat adhat egyes személyeknek, szóval nem árt napi 24 órában lesben állni.
- egy félév alatt 2 játék zajlik le; az első eldönti, lesz-e Athénban demokrácia (és közben mellesleg levezényeljük Szókratész perét), a második pedig újrajátssza Galilei elitélését és a korabeli Európát, miközben pápát is kell választanunk. Jövő félévben jön az olasz és a német egység, majd egy 20. századi oktatási reform.
- véleményünket nem csak beszédben, de irásban is meg kell fogalmaznunk, melyet azután kitesznek a kurzus honlapjára; az ellenséges csapat jó előre elolvashatja őket, és felkészülhet az ellentámadásra. És vice versa.
- az egész játékhoz egy nyomtatott egyetemi szabálykönyv tartozik (amiből szerény személyem szerezte be az utolsót ma reggel), plusz el kell olvasnunk Platón Államát, hogy tudjunk mire hivatkozni.
- az összes athéni állampolgártól alapos mitológiai tudást várnak el, melyre a viták során hivatkozni lehet; bemelegitésként a mai órán mindenkinek meg kellett vádolnia egy istent valamivel. A vádlistákat a következő órán bocsátjuk vitára. Volt egy-két nagyon eredeti vád is, mint pl. Poszeidón felelőssége a 2004-es cunamiért... Megvádoltam Hermészt lopással. Ezt tussolja el valaki.

Azt hiszem, ezt az órát nagyon fogom élvezni. Minden cseppje kincs.
Nálunk itthon miééééééééééééért nem igy tanitanak?...

Alászállás a Gringottsba


Elindultunk megkeresni a postafiókjainkat. Megtaláltuk őket. A főépület alagsorában voltak, apró kicsi sárgazéz ajtócskák ezresével, és a katedrálist leszámitva most először éreztük hogy ez egy nagyon-nagyon régi iskola. Arra számitottunk, itt is csak be kell pötyügni az univerzális hatjegyű kódunkat és szabad lesz a pálya. Nem volt. A kis ajtócskékon ellenséges kinézetű tekerős számzárak vannak, egy erősebb rántásra engednek, de kinyilni a világ minden kincséért sem hajlandók.
Elolvastuk az utasitásokat. Újraolvastuk az utasitásokat. Lebontottuk az utasitásokat. Újraértelmeztük az utasitásokat. Átértelmeztük az utasitásokat. Minden egyes alkalommal elzarándokoltunk az információs pultig és vissza. Minden hiába.
Pedig 3 egyszerű lépésből állt az egész. Tekerd négyszer balra, majd keres meg az első számot, majd tekerd jobbra, úgy hogy a következú szám előtt áthaladj az előzőn, majd tekerd megint balra a harmadik számig ezúttal áthalaáds nélkül, majd tekerd jobbra agresszivan mig ki nem nyilik. Az "agszerrivan" rész elég jól sikerült.
Sebaj, annál nagyobb volt az örömünk amikor végre megcsináltuk, és a pici varázsajtó felpattant. Nem is próbálkoztunk másodszor, nehogy elrontsuk az élményt.

2007. augusztus 30., csütörtök

Első kör a jegyzetboltban

(Figyelmeztetek mindenkit, hogy az alábbi tények teljes mértékben a valóságon alapszanak, akármennyire utópisztiklusnak tűnnek is kis hazánk egyetemistái számára. Tényleg. Eskü. Becsszó.)

Letámadtuk a jegyzetboltot. Szép nagy helység, kényelmesen lehet benne sétálgatni; könyveken kivül minden fontos dolog kapható, amire egy egyemistának szüksége lehet (azt beszélik, vannak, akik 4 évig ki se teszik a lábukat a campusról, de persze ezt nem lehet bizonyitani). Egér, kaja, mosópor, ágynemű, ruhák.
Azért mégiscsak a könyvek a legjobbak. Nagy kék táblákon olvasható a tanszék neve; a könyvkupacok alatt kisebb táblákon az adott kurzus, a tanár neve, és hogy a könyv kötelező-e, vagy csak ajánlott. Olvasható az is, mennyibe kerül újonnan és mennyibe ha használt; mivel korán vagyunk még és nem csaptak rá a készletre, lelkesen turkálhatunk a használtak között. Úgy tűnik, sokan csak sétáltatják a tankönyveiket. Annál jobb nekünk. Én még szerencsés vagyok; a matekkönyv akkora mint egy misekódex, és 100 dollár felett van még használtan is. Különben is, ki akar matekot tanulni?... Megtaláltam az antropológia polcot. Meg az angolt is. Felhivom a figyelmet az antropológia polc létezésének tényére. Szinte látom hogy valaki rosszallóan csóválja a fejét: a tankönyvek újak, angolul vannak, és valamennyien sok példányban beszerezhetők. Botrány.
5 könyv boldog tulajdonosaként hagytam el a boltot, de lesz még egy fordulóm.

Csipjetek meg.

2007. augusztus 29., szerda

További utópisztiukus tények

1. A kresztáblák egy fehér táblából állnak, melyre fekete betűkkel ki van irva an instrukció (pl. NEM FORDULHATSZ BALRA).
2. A parkban a tóparton egy tábla áll, mely felhivja a figyelmet, hogy tilos kacsákat és madarakat etetni, mert akkor odaszoknak a kis dögök.
3. A parkban van egy körhinta. Fedett. Óriási. Nagyon régi. Felnőtteknek.
4. A városban nagyon sok minden ki van irva spanyolul. Néha angolul is, hogy értsék szegény kisebbségiek.
5. A város leghiresebb felhőkarcolójának tornyában sólymok fészkelnek.
6. A sólymoknak van webkamerájuk (http://falconcam.travelers.com)
7. Az állam hivatalos hőse egy függetlenségi háborús kém, akit első küldetésén elkaptak.
8. A városi tó felett átivelő szegecselt vas narancssárga nyúl a hivatalos tábla szerint tulajdonképpen egy stegosaurus.
9. Az egyetem könyvesboltja nagyobb mint az Alexandra könyvesház.
10. A jegyzetboltban minden könyv alá ki van irva, kinek melyik órájára kell, és hogy kötelező-e vagy csak ajánlott. A könyveket kurzus szerint rendezik.
11. Elsőéves orvospalántáknak egy biológiaórájuk van, és három általános művészet. És pont.
12. A kollégium konyhájában áll két ágy. És laknak bennük.

Beszélsz nyelveket?


Egy úszó ebédlő fedélzetén ringatóztunk a Connecticut River hullámain, mely ringatózás költőien hangzik, csak épp nem igaz, mert hasitott mint a veszedelem. Lényeg, hogy kilencen verődtünk össze egy asztal körül, és a beszélgetés egy bizonyos vidám és oldott pillanatában az a fergeteges ötletünk támadt, hogy kiszámoljuk, hány nyelvet beszélünk összesen (oké, bevallom, az ötlet tőlem származott. Pironkodom.) Ime a statisztikák (ja és nem, nem fagytak le az irói képességeim, csak momentán nincs meg a hosszú i a gépemen...). Szóval, ime a statisztikák:

9 személy (3 fiú, 6 lány)
9 ország (Zimbabwe, Malawi, Burma, Kina, Vietnám, Magyarország, Németország, USA, Görögország)
20 különböző nyelv, nem számolva az átfedéseket (angol, spanyol, francia, német, latin, görög, magyar, kantoni, kinai, vietnámi, burmai, japán, koreai, maláj, arab, plusz 5 afrikai nyelv amit esélyem se volt fül után megjegyezni...)
A rangsor: Ruirui mint első (5 nyelv), Ngoni, Toby és én mint másodikak, holtversenyben (4-4-4)
Meglepő tény: angolul mindenki beszél...
Második helyen végzett nyelv: spanyol (3 fő)
Harmadik befutó: kinai (2 fő)

Nagyon multikulti csapat ez. A fentieken kivül: Nepál, Banglades, Bulgária, Korea, Dominika, Venezuela, Irország, és még sokan nem vallottak szint... idővel majd bővitem a statisztikákat!

Magánfelmérésünk egyébként annyira sikeres volt, hogy Dean Reuman rögtön el is kérte a holnapi prezentációja számára...:)
Azt kell mondanom, szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen emberekkel találkozhatok, és most kezdem igazán tudni, milyen jó, hogy beszélek nyelveket...

Mindneki nézzen magába nyelvtanulásügyileg. És tippeljen országokat a fenti fotó alapján... (segitség: én nem vagyok rajta.) A sikeres megfejtőknek majd kis zászlócskákat osztok ki.

Az egyetemi kápolna...

2007. augusztus 28., kedd

Utópisztikus tények egy amerikai egyetem életéből

1. Hajnali 4kor ébren van valaki a campuson hogy beengedjen.
2. Számzár van az ajtókon.
3. A WC ajtón is számzár van (gyorsgépelési tanfolyam kezdőknek)
4. A hajnali virrasztó elmagyarázza, hogy lehet barátnőt felhozni a szobára.
5. Az egyetemi kápolna egy katedrális (nem vicc. Nézzétek meg.)
6. A reggelihez térképet mellékelnek. Hogy tudd, melyik asztalon mi van.
7. A biztonsági őr ingyen és bérmentve elvisz bevásárolni.
8. Tizméterenként segélyhivó telefonok vannak a campuson.
9. Működnek is.
10. A tanárok a helyükön vannak és lehet velük beszélgetni.
11. Az iskolai irodában olyan térkép van, mely Amerikát ábrázolja középen.
12. A térkép fejjel lefelé áll. Úgy nyomtatták.
13. Egyetlen elsős nem tudja, milyen szakra jár.
14. Nem is kell tudniuk még 4 évig.
15. A campuson látható kis emlékszobrot az 1875ös osztály adományozta.
16. A campuson álló ágyúk az amerikai polgárháborúból maradtak itt.
17. Nevezett ágyúk a baseball-pályára vannak irányozva.

Connecticut 1

Meglehetősen megviselt állapotban feljegyzett első tapasztalataim alapján Connecticut állam az alábbiakból tevődik össze:
- sok tücsök. NAGYON sok tücsök. Ablaktáblákat remegtető összesitett hangerővel.
- mókusok. SOK mókus. Akik egyáltalán nem zavartatják magukat az emberektől.
- fák. NAGYON sok fa.
- régimódi utcai állólámpák egy kertvárosszerű utca mentén, amiről kiderült, hogy az már az egyetemi campus. Kicsi, teraszos téglaházakkal.
- egy fiatal egyetemi biztonsági őr akinek a rendszámtábláján Constitution State felirat van, és bömböl a rock a kocsijában miközben minket fuvaroz a szállásra.

Hajnali 4 környékén ezeket a benyomásokat sikerült feljegyezni. Egy fia szerecsendióval se találkoztam (pedig Connecticut fedőneve Nutmeg state).

Csak számokban

Kelés hajnali fél kettőkor, Ferihegy 2 óra, Alitalia gép 2 óra, Milánó 3 óra, Boeing 8 óra (benne 4 étkezés, 3 film, 1 gyomorrontás), Kenney reptér bevándorlási csekkolás 1 óra, lekapcsolt magyar diákok száma 4ből 1, szivrohamot kapott magyar diákok száma 4ből 4, átengedett diákok száma 4ből 4, csomagok száma 5ből 5, Kennedyn tölteni szándékozott idő 1 óra, Kennedyn töltött idő összesen 9 óra, gép elhalasztása 5 alkalom, gép törlése este 8, csomagokra várás 2 óra, buszra várás 2 óra, mobil fagyasztóként üzemelő buszon töltött idő 3 óra, taxira várás fél óra, taxizás fél óra, beköltözés 1 óra, lefekvés hajnali fél 5.
Számoljatok utána.
D.E.L.T.A. = Doesn't ever leave the airport.

2007. augusztus 24., péntek

Számtalan ok, amiért érdemes Arrabonásnak lenni!

Mindig megkérdezik, hol is kezdődött ez az egész mesemondósdi, és azt hiszem, ha 90 éves leszek se fogok tudni válaszolni rá. Abban viszont biztos vagyok, hogy mik játszottak benne nagyon fontos szerepet.
Íme a rég ígért lista, hogy mi mindent is tanultam én a diákszínpadtól. Jó néha újraolvasni és újraírni. Ajánlom mindenkinek, hogy keressen magának egy jó csapatot! Megtanultam tőlük...

... tudni, mikor kell befutni, megcsinálni az ugrást, tudni kijönni.
... nem szétesni.
... mindig fölé menni. És még fölé.
... használni a tekintetet. Vagy használni a hiányát.
... nem kiesni, akármi van, nem kiesni.
... érintés.
... megtartani a másikat, bízni a másik testében, érezni a másik jelenlétét.
... vaknak lenni és vakvezetőnek.
... kockacukor-torony. Irányítnai, engedelmeskedni, megfigyelni.
... mások alá dolgozni. Nem alatt. Alá.
... tudni leállni.
... tömegben egyénnek lenni. Tömegben masszának lenni. Mozgatni.
... Testet használni beszédre.
... önfeledten játszani.
... kiállni az emberek elé.
... kitartani. Küzdeni. Újra próbálni.
... megoldásokat keresni.
... ismerni a szavak és a csend súlyát.
... meglepni másokat.
... érvelni, tiltakozni és engedni (közösséggel a hátam mögött vagy anélkül).
... három lépést megtenni. Csak hármat.
... dühöt kiadni.
... teret kitölteni testtel és tekintettel.
... idegenekkel dolgozni és gondolkodni.
... felelősnek lenni egy csapatért.
... mellékszereplőnek lenni. Teljesen.
... adni valamit. Átadni valamit.
... zajt csapni. Kicsit. Nagyot.
... Dobolni. Ritmust kelteni. Bármivel.
... Tárgyakat mozgatni.
... egyszerre mozdulni másokkal.
... mások fejével gondolkodni.
... több szempontból nézni.
... menni. Sokféleképpen. Határozottan.
... Dönteni. Tudni, ha dönteni kell.
.. alkalmazkodni.
... ismerni a rossz tulajdonságaimat. Eladni őket.
... őszintén beszélni. Beszélgetni. Ismerkedni.
... tanulni magamról.
... szerepek mögé nézni. Másnak látni.
... elfogadni másokat. Megszeretni őket.
... aggódni másokért.
... új dolgokat keresni. Észrevenni furcsaságokat.
...elkapni egy labdát.
... mindenkit meghallgatni.
... félni.
... nevetni. Nevettetni.
... sírni. Örömömben is.
... azt használni, amit lehet. Amit tudok.
... felvállani azt, amit tudok.
... szeretni, amit mások tudnak. Észrevenni.
... vigasztalni. Vigasztalást kérni.
... esélyt adni.
... képet alkotni másokról.
... lelkesedni.
... Váltani. Gyorsan váltani.
... társalgást irányítani.
... szerepből kilépni. Nem kiesni. Kilépni.
... történeteket elmesélni.
... elképzelni dolgokat. Leírni őket.
... játszani a távolsággal.
... szépen beszélni.
... rögtönözni.
... véleményt alkotni. Előadni.
... odatenni valamit.
... belépni valahová. Köszönni. Elköszönni.
... történeteket kitalálni.
... vizsgázni.

A lista korántsem teljes, és véletlenül sincs fontossági sorrendben! Éjen soká az Arrabona.

2007. augusztus 23., csütörtök

Ivár története

(Kizárólag Noéminek. Na jó, ha más is elolvassa, az se baj!:)
(A mese Izlandról származik. Gyógyítással foglalkozó mesemondók gyakran szokták idézni; szerintem nagyon igazuk van!)

Ivár dalnok volt, méghozzá a legjobb, aki valaha Izland földjén született; és ha ez a megállapítás túlzásnak tűnik, az csak azért van, mert minden dalnok a legkiválóbb, amikor róla szól a történet. Egyik mesemondó tisztelje a másikat.
Szóval Ivár dalnok volt; meglehetősen fiatal még, amikor útra kelt, hogy világot lásson, és végül a norvég király udvarában kötött ki. A király nagyon szerette az énekeit és a történeteit; Ivárnak jól ment a sora, szépen lassan kisebb vagyonra tett szert. Egy napon a bátyja, Thorfinn meglátogatta; bár a két testvér sok mindenben különbözött egymástól, Ivár mégis szívesne fogadta őt, vendégül látta sok-sok napon át, és amikor végül hazaindult, megkérte egy szívességre: keressen meg Izlandon egy bizonyos Oddni nevű lányt, és mondja meg neki, hogy a dalnok szívből szereti őt, sokat gondol rá, és ha hazatér, feleségül kéri majd. Thorfinn visszahajózott a szülőföldjére, megkereste Odnnit; de a lány annyira megtetszett neki, hogy inkább a maga számára kérte feleségül, és megtartották az esküvőt.
A hír hamarosan Ivár fülébe is eljutott; és attól a naptól kezdve eltűnt a lelkéből a zene. Kedvetlenül pengette a lantot, alig-alig énekelt; hamarosan a királynak is feltűnt, hogy kedvenc dalnoka mennyire kedvetlen és levert. Az egyik lakoma után magához hívatta őt.
- Mi lelt téged, kedves dalnokom? Látom rajtad, hogy szomorú vagy, de az okát nem árultad el senkinek. Kevésled talán a pénzt, amit a dalaidért fizetünk? Adhatok többet.
- Nem, felség - felelte Ivár - nincs szükségem több aranyra.
- Akkor talán honvágyad van? Idegennek érzed magad a földemen? Adhatok neked házat és birtokot...
- Nem, felség, nem erről van szó.
A király sorra próbálkozott mindenféle ajándékkal, ami csak az eszébe jutott; Ivár pedig sorra elutasított rangot, hajót, kincseket. A király végül halk hangon így szólt.
- Fiatal vagy, és azt hiszem, sejtem már, mi bánt. Mondd meg nekem a lány nevét, és ígérem, ha a szülei az utatokba állnak...
- Semmi szükség rá, felség - mondta Ivár - már férjhez ment. A bátyámhoz.
A király gondolkodott egy darabig.
- Mégiscsak adok neked egy farmot, fiam. Ha egész nap dolgozol...
-... csak Oddni járna a fejemben.
- Akkor adok pénzt. Utazd be a világot.
- Mindenhová magammal vinném az emlékeimet.
- De mégis, utaznod kéne. Talán megismersz majd egy lányt...
-... Onndira emlékeztetne akármelyik.
A király megint kifogyott az ötletekből. Hallgatott egy darabig.
- Van még egy dolog, amit felajánlhatok, bár azt hiszem, semmiségnek fog tűnni mindahhoz képest, amit királyként adhatnék neked. Mondd, Ivár, elfogadnád-e tőlem, hogy minden nap végighallgatlak, amíg Oddniról mesélsz? Ez az egy javaslatom maradt.
És Ivár beleegyezet. Nap mint nap, hosszú heteken át, leült esténként a király trónja mellé, és mesélt neki a lányról, akit szeretett. Elmondta, hogy nézett ki, milyen volt a haja, a szeme, hogyan járt, hogyan nevetett; újra és újra felemlegette, mennyire hiányzik neki, és mennyire fáj a szíve, hogy Thorfinnt választotta férjéül. És ahogy múltak a hetek és a hónapok, Ivár szomorúsága halványodni kezdett; újra zenélt, és újra énekelt, és egy nap végre elnevette magát. A király pedig elégedetten nevetett vele.
Nem sokkal később Ivár, immár gazdag és híres dalnokként, visszatért a szülőföldjére. Találkozott egy fiatal lánnyal, egymásba szerettek, összeházasodtak, és sok gyermekük született.
Ivár pedig sohasem felejtette el az ajándékot, amit a királytól kapott.

(Én nagyon szeretem ezt a mesét, és ti?:)

2007. augusztus 22., szerda

Bepakolni a Mesetarisznyát

(Húha, ez a cím úgy hangzik, mintha pillangókkal és madárkákkal elárasztott, gyerekeknek szánt mű-estimesék következnének, rémes. Ha lesz jobb ötletem, ígérem ki fogom cserélni; egyelőre halmokban áll mindenhol a pakolnivaló, és nem jut jobb hasonlat az eszembe.)

Tartozom egy vallomással mindenkinek: eddigi pályafutásom alatt szégyenletesen kevés magyar népmesét meséltem. Ide lőjetek! Olvasni persze olvastam sokat, és ismerem is őket, hogyne ismerném. Azt hiszem, természetes jelenség, hogy a gyerekek meg a gyereklelkű felnőttek elsősorban a számukra új és ismeretlen világok felé vonzódnak, nem volt ez velem se másképp. Ha jól emlékszem azokra a tábori estékre amikor "az egyik kölyök" - ből táborsegéddé léptem elő, alighanem valahol a keltáknál kezdődött a dolog. Majd folytatódott a vikingekkel. Hosszú időre rákaptam a görögökre is, kilengtem kissé Egyiptom felé, és aki kibírta idáig az olvasást, annak nyilván feltűnik, hogy ezek nem mesék, hanem mitológiák. Véresek, kemények, egyáltalán nem gyerekeknek valók, bonyolultak, undorítók, lenyűgözőek, bámulatosak, meglepőek és a saját példámból kiindulva azt kell mondanom, nagyon gyorsan alakítanak ki függőséget. Életre szólót. Szóval sok-sok időbe telt, mire vissza tudtam térni a népmesék világába, ahol az ember mindig tudja előre, hogy az első két királyfi elbukik, és a sárkányok fejeinek száma exponenciálisan nő, és a boszorkány a tettes.

Vannak persze kivételek, nagy-nagy kivételek, és néhány örök kedvencem pont közöttük található. Nem múlik el nyár a Balatonon anélkül, hogy boldog-boldogtalannak el ne mesélném Helka és Kelén legendáját, például. Szeretem benne Kamort, a Bakony varázslóját, meg a kígyóhajú vízitündért. Nem szokványos mese, ez valószínűleg Lipták Gábornak köszönhető, de valahányszor látom a Kelént a kikötőben horgonyozni, mindig eszembe jut (Olvassátok el! http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/nepkolt/helka.hun).
Azután ott vannak a várlegendák (örök hála Szombathy Viktornak és Gabányi Jánosnak), azokból sohasem elég. És nagyon szeretem a szigetközi népmeséket is, a mocsarakkal, lidércfényekkel, tündérrózsákkal és a Tündérvilággal, amiben az a klassz, hogy gyorsan át lehet bele lépni amikor lecseng a Gyűrűk Ura - rajongás, mert a mi tündéreink egészen emberszerűek, és nincsenek szárnyaik. Szeretem őket.
Nnna, ez volt itt a töredelmes vallomás.

A helyzet pedig úgy áll, hogy minden amerikai mesemondó, akikkel per pillanat kapcsolatban állok, szinte transzban várja már hogy magyar népmeséket hallhasson tőlem. Sokat. Amúgy is érett már egy alapos kutatás a témában, mert mégiscsak szégyen, ha pont én, stb. stb. stb.
És irtó hamar rájöttem, kedves olvasók, hogy ez itten kérem nagyon jó anyag! Átvergődtem a Fehérlófia megközelítőleg 20 különböző verzióján, és kezd összeállni belőle a sajátom (az almává változó kastélyokat megtartom, az egyszer biztos. Mindig is vonzódtam a miniatűr dolgokhoz...).
Ugyancsak legyűrtem az Aranyhajú Ikrek mesetípus (AaTh 707 - a számozással kapcsolatos keresetlen gondolataimat megtartom későbbre, most csak villogni akartam az odavetett tudományos morzsával) számtalan változatát, és a sok apró, első látásra hasonló epizódból sikerült alkotnom egy egészet, ami minden ízében megfelel az ízlésemnek és a stílusomnak (nem megbotránkozni, kérem, ezt amióta világ a világ így csinálják a mesemondók!). Szóval haladok szépen. Egész mesét, ami nagyon megfogott, viszonylag keveset találtam, de sok kicsi sokra megy, és töredékeket, motívumokat, epzódokat már szép számmal halmoztam fel (a legújabb kedvenc: a halott hőst egy lány rakja össze és kelti újra életre, és minden összerakásnál gondosan leméri, hogy a fiú magasabb legyen nála három ujjnyival:).
A várlegendás könyv meg úgy ahogy van megy a bőröndbe...

Jó dolog egzotikumnak lenni - hirtelen úgy érzem, nagyon sok mondanivalóm van a világnak, nagyon sok olyan mese és történet, amilyet még nem hallottak, meg pont olyanok is, amiket ismernek, de a magyar verzió valamitől különleges és új. Szóval kinti mesemondó kollégáim tűkön ülve várják a friss szállítmányt (én meg angolra fordítok olyan szavakat mint rokka meg pendely meg töklevél) (rávettem néhányukat hogy olvassanak Gárdonyit, egyrészt mert jó, másrészt, mert le van fordítva angolra, ami nagy előny) (Imádják, tényleg.) (fogok magyar meséket kitenni az angol blogra, just in case).

Kezdem felkészültnek érezni magam.

The Multicolored Diary

Azoknak, akik angolul szeretnék olvasni a Tarkabarka Naplót, itt a link:
http://multicoloreddiary.blogspot.com
A két blog csak első látásra fedi egymást (ha megtalálod a 10 különbséget, akkor ügyesebb vagy mint én;) - minden érdeklődőt szeretettel várok!

If you'd like to read the English version of this Diary, follow the link (and surely I have no idea how you got here unless you speak Hungarian...:):
http://multicoloreddiary.blogspot.com

Figyelmeztetés a kíváncsiaknak

EZ NAGYON FONTOS: Ha arra számítasz, hogy mindenféle személyes információkat fogok itt megosztani a WWW névtelen tömegével, csalódni fogsz. Én szóltam. Se részletes leírás mindennapi tevékenységeimről, se semmi ilyesmi - nem hiszek a bizalmas naplók közzétételében. Lesz viszont vegytiszta mesemondás minden mennyiségben, és igen, kalandok meg apró-cseprő történetek arról, hogyan boldogul a mai világban egy vándor mesemondó, és mi mindennel kell megbirkóznia. Útinapló, ez a helyes kifejezés; sok-sok valódi, összegyűjtött, friss és ropogós történettel, más mesemondókkal, érdekes és haszontalan információkkal, satöbbi. Ha ez a megállapodás megfelel neked, tarts velem, és nézz bele a blogba egyszer-kétszer hetente - nem fogsz csalódni;)

A Tarkabarka Hölgy bemutatkozik

Mesék reggelire, Legendák ebédre, Mítoszok vacsorára. Változatos étrend, nincs egy csepp unalom; garantáltan kalóriamentes, és eláll évezredekig. Útközben is fogyasztható, sőt, főleg akkor ajánlott. Egyfolytában járom a világot, ha minden mese egy kavics lenne, már mozdulni se bírnék. Több vagyok ám, mint egy hölgy, aki leül és mesél - értek egy kicsit mindenhez. Éppen csak annyit, amennyi a történetekhez kell (és ez sohasem elég, ugyebár). Néhány szót minden nyelven, néhány szokást mindenhonnan; pár lépésnyi táncot, egy-két helynevet, érdekes és teljes mértékben haszontalan adatokat növényekről és állatokról. Fogalmam sincs egy ország népességéről, de bármikor megmondom neked, milyen lények élnek az erdőkben és a vizekben (és garantálom hogy egyikük sem lesz benne a biológiakönyvben). Tudom, hogyan kell megszelídíteni egy sárkányt, hogyan kell elbánni egy vérfarkassal (de nem bántom őket mert nekem speciel szimpatikusak). Egy hetet sem élnék túl a középkorban, de ez semmiben nem akadályoz; vand dobom, fuvolám és gitárom, énekelni is tűrhetően tudok, és a könyvek, ó Istenem. A fejem egy lexikon, vagyis inkább kincsesláda, mert ritkán szoktam bármit is betűrenbe szedni. Pókháló, ezaz. Minden mese kapcsolódik egy következőhöz; hosszú lenne most elmagyarázni, de Ananszéról még beszélnük (majd figyelmeztessetek). Mondj egy mesét, és megmondom, ki vagy; hallgass meg egyet, és meglátod, ki vagyok. Sejted már? Nézz magadba, biztos hogy emlékezni fogsz, kotorássz egy kicsit a gyerekkori emlékeid között. Na ugye hogy eszedbe jutottam.
Én vagyok a Mesemondó.