Mesék reggelire, Legendák ebédre, Mítoszok vacsorára. Változatos étrend, nincs egy csepp unalom; garantáltan kalóriamentes, és eláll évezredekig. Útközben is fogyasztható, sőt, főleg akkor ajánlott. Egyfolytában járom a világot, ha minden mese egy kavics lenne, már mozdulni se bírnék. Több vagyok ám, mint egy hölgy, aki leül és mesél - értek egy kicsit mindenhez. Éppen csak annyit, amennyi a történetekhez kell (és ez sohasem elég, ugyebár). Néhány szót minden nyelven, néhány szokást mindenhonnan; pár lépésnyi táncot, egy-két helynevet, érdekes és teljes mértékben haszontalan adatokat növényekről és állatokról. Fogalmam sincs egy ország népességéről, de bármikor megmondom neked, milyen lények élnek az erdőkben és a vizekben (és garantálom hogy egyikük sem lesz benne a biológiakönyvben). Tudom, hogyan kell megszelídíteni egy sárkányt, hogyan kell elbánni egy vérfarkassal (de nem bántom őket mert nekem speciel szimpatikusak). Egy hetet sem élnék túl a középkorban, de ez semmiben nem akadályoz; vand dobom, fuvolám és gitárom, énekelni is tűrhetően tudok, és a könyvek, ó Istenem. A fejem egy lexikon, vagyis inkább kincsesláda, mert ritkán szoktam bármit is betűrenbe szedni. Pókháló, ezaz. Minden mese kapcsolódik egy következőhöz; hosszú lenne most elmagyarázni, de Ananszéról még beszélnük (majd figyelmeztessetek). Mondj egy mesét, és megmondom, ki vagy; hallgass meg egyet, és meglátod, ki vagyok. Sejted már? Nézz magadba, biztos hogy emlékezni fogsz, kotorássz egy kicsit a gyerekkori emlékeid között. Na ugye hogy eszedbe jutottam.
Én vagyok a Mesemondó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hiányozni fognak az estimesék!
VálaszTörlés