(Figyelmeztetek mindenkit, hogy az alábbi tények teljes mértékben a valóságon alapszanak, akármennyire utópisztiklusnak tűnnek is kis hazánk egyetemistái számára. Tényleg. Eskü. Becsszó.)
Letámadtuk a jegyzetboltot. Szép nagy helység, kényelmesen lehet benne sétálgatni; könyveken kivül minden fontos dolog kapható, amire egy egyemistának szüksége lehet (azt beszélik, vannak, akik 4 évig ki se teszik a lábukat a campusról, de persze ezt nem lehet bizonyitani). Egér, kaja, mosópor, ágynemű, ruhák.
Azért mégiscsak a könyvek a legjobbak. Nagy kék táblákon olvasható a tanszék neve; a könyvkupacok alatt kisebb táblákon az adott kurzus, a tanár neve, és hogy a könyv kötelező-e, vagy csak ajánlott. Olvasható az is, mennyibe kerül újonnan és mennyibe ha használt; mivel korán vagyunk még és nem csaptak rá a készletre, lelkesen turkálhatunk a használtak között. Úgy tűnik, sokan csak sétáltatják a tankönyveiket. Annál jobb nekünk. Én még szerencsés vagyok; a matekkönyv akkora mint egy misekódex, és 100 dollár felett van még használtan is. Különben is, ki akar matekot tanulni?... Megtaláltam az antropológia polcot. Meg az angolt is. Felhivom a figyelmet az antropológia polc létezésének tényére. Szinte látom hogy valaki rosszallóan csóválja a fejét: a tankönyvek újak, angolul vannak, és valamennyien sok példányban beszerezhetők. Botrány.
5 könyv boldog tulajdonosaként hagytam el a boltot, de lesz még egy fordulóm.
Csipjetek meg.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése