2018. június 30., szombat

Varázslatos birodalmak (és sok kígyó) (Népmesék nyomában világ körül 84. - Szlovénia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Teljesen véletlen, hogy ez a bejegyzés pont arra a hétvégére született meg, amikor az éves európai mesemondó konferenciát tartjuk Szlovéniában...


A kígyómenyasszony
Gállos Orsolya
Móra Kiadó, 1987.

A könyv ötvennégy szlovén népmesét, tündérmesét tartalmaz. Gyerekeknek szóló kiadvány, így jegyzetek vagy bevezető nem voltak benne, csak a mesék maguk, és fekete-fehér rajzos illusztrációk. A fülszövegből annyi derül ki, hogy szlovéniai meséken kívül Magyarországi szlovén kisebbség meséi is kerültek bele, de azt nem árulja el,  melyik melyik. Ennek ellenére nagyon élvezetes olvasmány, a szerkesztő remekül válogatta a  meséket, a sok szép tündérmesén és a klasszikus típusokon kívül különleges hiedelmek és legendák is kerültek bele.

Fénypontok

Ha kedvencet kéne választanom a könyv meséi közül, holtversenyben nyerne A csodálatos fa és a Mese a békáról. Előbbiben hősünk egy égig érő fát mászik meg, majd nem kevesebb, mint tizennyolc királykisasszonyt szabadít meg az ördögtől a Szél segítségével. Utóbbiban egy grófkisasszony bánik kedvesen egy békával, akiről kiderül, hogy az ördög felesége, és magával viszi a lányt dajkának a béka-csemetéihez. A grófkisasszony végül kedvessége és jósága miatt épségben szabadul az alvilágból.
Szlovénia tele van remek
barlangokkal
A könyv legszebb darabjai egyébként is a varázslatos világokban játszódó tündérmesék voltak. A gyógyerejű alma címűben egy elvarázsolt kertből kellett almákat hozni a királyfiaknak, de csak a legkisebbnek sikerült leküzdenie a kert ragyogását és bódító illatát. A Déli szél és a mostohafiú történetében egy gonosz mostoha az Alvilágba lökte a hőst, aki egy kővé vált királyságba érkezett. Az átkot  megtörve feleségül vette az alvilági királykisasszonyt, de honvágya lett, és hazament látogatóba - és ahogyan ez lenni szokott, rájött, hogy sok év telt el az utazása óta. Szerencsére ebben a mesében a Déli szél segített megtalálnia a haza vezető utat, még mielőtt a felesége újra megházasodott volna. Szintén a Szél kísérte haza A halász fiát az elvarázsolt vízalatti Perdonkorten birodalmába, kígyóból lett menyasszonyához egy nagyon hasonló mesében. És ha már a különleges föld alatti világoknál tartunk: Számomra Pásztor Markó föld alatti "kővé vált kocsmája" vitte el a főnyereményt, ahová még a királykisasszonyát is magával vitte lakni.
Különleges volt a Nap szeretője, melyben a nap egy földi lányt aran hintán húzott fel az égbe, de amikor nem sikerült boldog feleséget faragnia belőle, fecskévé változtatta. Nagyon megható volt cserébe A víziember és a kisfiú meséje, ahol egy vízbe fulladó kisfiút a víziember vett magához, és arannyal-ezüsttel próbálta felvidítani; de amikor a fiút így is gyötörte a honvágy, hazavitte a családjához, és maga is elindult szerető családot keresni (mert megtanulta, hogy a kincseknél van értékesebb dolog a világon).
A tréfásabb mesék közül tetszett Kis Miska, aki összebarátkozott egy beszélő fejszével, egy kapával, és egy forrással, és az ő segítségükkel először megbarátkozott egy óriással is, majd elnyert egy furfangos királykisasszonyt. Az apró hősöknél maradva találtam egy mókás Hüvelyk Matyi mesét, amelyben Matyi, aki felcsapott rablónak, mindent azzal oldott meg, hogy egyre hangosabban ordított...
A hiedelemlények közül a Sorstündérek több mesében is felbukkantak, és rendes tündér is akadt bőségesen. Szintén rengeteg kígyó, kígyókirály, kígyótündér, és kígyóvá vált királykisasszony szerepelt a könyvben. Tetszett A harkály című hiedelemmonda is, mely részletesen leírta, hogy lehet minden zárat kinyitó füvet lopni egy harkálytól amit aztán az ujja bőre alá varrhat valaki, és mestertolvajjá válhat.
Volt egy Mese a halálról is, ami nem csak azt mutatta be, miért nem jó ötlet bezárni a halált, de végül a tettes pont azzal bűnhődött meg, hogy nem halhatott meg soha. Az ártatlan szerelem című mese élet-mécsesei is a Halálkoma mesére emlékeztettek - de itt egy fiú pont úgy mentette meg a szerelmét, hogy a saját mécseséből öntött át az övébe.

Kapcsolatok

Népszerűnek tűnik a környéken a "miért tiszteljük az öregeket" mesetípus - itt is akadt belőle egy, melyben az öregapa azt tanította meg a fiának, hogy A legszebb virág a búza. Az orosz mesékhez volt nagyon hasonló Az aranymadár története, csak itt farkas vagy róka helyett egy okos medve segített a hősnek madarat, lovat, és királykisasszonyt lopni. A csodatarisznya a varázstárgyakat elcsenő, és varázsgyümölccsel megbüntetett királykisasszony meséje volt - azon ritka változatok egyike, amikor a kisasszonyt a végén jól faképnél hagyták.
Más balkáni országokból már nagyon ismerős volt a mese a lányról, akit a fivéreihez menet elrabol egy gonosz lény, és később születő öccse menti meg - itt a malomban lakó Víziember képviselte a gonoszt sárkány vagy óriás helyett. Magyarországhoz kapcsolta a gyűjteményt a monda Mátyás királyról, aki egy hegy mélyén alszik, és várja a visszatérését.
Volt természetesen ismét találós kérdésekre megfelelő Furfangos leány, Mese a sóról, Macskacicó (aki macskából előbb kígyóvá, majd királylánnyá változott), Ördög három arany hajszála (A gyűlölt vő), Csizmás kandúr (avagy Hálás kiskakas), sőt, borsószemmel tesztelt kérő is, bár A három borsószem itt a vőlegény, és nem a menyasszony nemességét bizonyította. A hat farkas más mesék hat hollójára vagy hattyújára hasonlított, azzal a szép kiegészítéssel, hogy a néma királyné ellopott gyerekeit a saját farkas-fivérei nevelték fel és hozták haza. A Varázslatos Menekülést itt A fehér és a fekete király meséje képviselte, amelyben az utolsó, megoldhatatlan feladat az volt, hogy a királylánynak savanyú uborkából kellett aranycipellőt csinálni...

Hova tovább?
Magyarországra!

2018. június 23., szombat

MythOff Steampunk: Mítoszok Csatája teljes gőzzel!

Természetesen az idei nyár sem maradhatott Mítoszok Csatája nélkül. Június 21-én, pont a napforduló estéjén, ismét összegyűlt kis csapatunk, hogy megosszuk a világ mítoszainak legjavát Budapest lelkes mítoszrajongó közönségével.

A rendezvénynek ezúttal a Krak'n Town nevű steampunk kocsma adott helyet. Eredetileg egy tágasabb alagsori helységet foglaltunk le, de előre nem látott körülmények miatt a MythOff napján szembesültünk vele, hogy egy kisebb, bárpultos helység áll csak a rendelkezésünkre. Kihoztuk a dologból a maximumot: Lelkes közönségünk ezúttal is bebizonyította, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, mert közel hetvenen jöttek el meghallgatni minket! Ez úton is köszönjük, hogy velünk voltatok!

Mivel a helyszín steampunk (laikusoknak: viktoriánus sci-fi) témájú volt, úgy döntöttünk, a mítoszokkal is kapcsolódunk egy kicsit a díszletekhez. Részemről az est hoppmestereként előástam egy réges-régi steampunk szerelésemet, és örültem neki, hogy ismét hasznát veszem. Az est három körben zajlott, egy külön díszvendéggel, Cathryn Fairlee amerikai mesemondó (szeretett eposzmesélő mentorom) személyében. Minden kör végén a közönség szavazott, mégpedig úgy, hogy befőttes üvegekbe dobáltak fém alkatrészeket. A szavazás kérdések alapján történt, melyeket díszvendégünk talált ki; a győztes mítosz mesemondója szimbolikus ajándékot, kicsi steampunk sárkányt vehetett át az est emlékére (a sárkányok a Fimo gyurma és három kiszolgált szovjet vekker támogatásával születtek az én konyhaasztalomon).


És akkor következzen a részletes lista:

Első kör: Időutazás! Emberek, tárgyak, korszakok


A műsort Varga-Fogarasi Szilvia nyitotta meg egy nagyon érdekes történettel: A mítosz a Salamon-szigeteken született, és arról szólt, a fehér emberek megjelenése hogyan haragította meg a tenger isteneit, és hogyan okozta a nagy 1932-es földrengést és szökőárt. Szilvi jó kutató-mesemondóként a könyvet is elhozta, melyben megtekinthettük az eredeti mesemondó arcképét, és egyéb történetekhez készült rajzait.

Utána én következtem, a perui Moche kultúra vázaképeiből rekonstruált mítosszal, mely a Tárgyak Lázadásáról szól - arról, hogy az emberek nemtörődömsége hogyan okozta majdnem a vesztüket, amikor a saját használati tárgyaik fellázadtak ellenük. A Tárgyak Lázadása elterjedt közép- és dél-amerikai mítosz (a mi Özönvizünkhöz hasonló), és sok nép hagyományaiban még ma is létezik.
Szavazó kérdés: Mi lenne rettenetesebb büntetés az emberiség bűneiért? Örökös napfogyatkozás, vagy örökös földrengés?
A közönség döntése: Az örökös napfogyatkozás rosszabb lenne!


Második kör: Kovácsok és fémművesek


Ebben a körben a Tekergő Meseösvény két mesemondója nézett egymással farkasszemet. Hajós Erika az ír hős, Cú Chulainn legendáját mesélte el onnantól kezdve, hogy kisfiúként minden más gyereket legyőzött, egészen odáig, hogy véletlenül megölte egy kovács vérebét, és ő állt a helyére (innen a neve: Cú Chulainn, Chulainn kovács kutyája).
Gergus László egy északi mítoszt hozott arról, hogyan vágta le Loki, a bajkeverő, Thor feleségének arany haját, és hogyan kovácsoltatta meg a törpékkel az istenek kincseit kárpótlásul.
Szavazó kérdés: Ha Chulainn kovács vérebével, vagy pedig egy feldühödött Thorral kellene szembeszállnotok, melyikükkel harcolnátok meg szívesebben?
A közönség döntése: Mindenki Thorral akar verekedni

A második kör után következett díszvendégünk, Cathryn Fairlee előadása, aki Freya istennő nyakékének történetét hozta el nekünk. Angolul mesélt, egyes szám első személyben, és a közönség lelkesen itta minden szavát. A történet humoros volt, kevéssé ismert, és nagyon szexi: Freya négy törpe-kováccsal töltött négy éjszakát, hogy nekiajándékozzák a világ legszebb nyakláncát, a Bríszingament. Cathryn verzióját hallgatni a mítoszra igazi felüdülés volt, és a közönség nagyokat kacagott rajta.

Harmadik kör: A világ eleje és a világ vége


Nem feltétlenül ebben a sorrendben. A kört Stenszky Cecília nyitotta meg, aki a Gilgames-eposz Alvilág-járó fejezetét mesélte el nekünk - stílszerűen kibontott hajjal, állatbőrökbe öltözve, szavaival visszaadva az eposz költőiségének egy-egy részletét. Megismerkedtünk Szidurival, az Alvilág kocsmárosnőjével, és megtudtuk azt is, miért vedlenek a kígyók.
Végül pedig, de nem utolsó sorban, Nagy Enikő nem is egy, hanem egyenesen négy kambodzsai teremtésmítoszt hozott el nekünk - közöttük a klasszikus Tejtenger Kiköpülését is. Enikő még arra is figyelt, hogy mesélés közben finom utalásokat tegyen mind a hat korábbi mítoszra...
Szavazó kérdés: Hová mennél szívesebben barátokat szerezni? Gilgames drágaköves-kocsmás alvilágába, vagy a Tejtengert kiköpülő partira?
A közönség döntése: Majdnem döntetlen lett! Meg kellett kérnünk valakit, hogy működjön mérlegként, és becsukott szemmel döntse el, melyik befőttes üveg a nehezebb. Végül hajszálnyi előnnyel Kambodzsa győzött.

A maradék két kicsi steampunk sárkányt kisorsoltuk a közönség tagjai között - kijárt nekik a köszönet a sok tapsért, a lelkes figyelemért, és a szorgalmas szavazásért! Még egyszer köszönjük a mesélőknek és a hallgatóknak a csodálatos estét, és reméljük, a következő alkalom legalább ilyen sikeres lesz! Aki nem akar lemaradni róla, kövesse  MythOff Facebook oldalát!


Katona a majmok országában (Népmesék nyomában a világ körül 83. - Horvátország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Horvátország megint nem volt egyszerű eset - sajnos nem sikerült horvátországi mesegyűjteményt találnom. Cserébe viszont szembe jött ez a könyv:


Katona a majmok országában
Frankovics György
Napkút kiadó, 2011.

A kötet száztizenkét horvát és cigány népmesét tartalmaz a horvát-magyar határról, a Dráva mentéről, Frankovics György gyűjtéséből. Bár a falvak maguk Magyarországhoz tartoznak, a mesék nagy része a horvát hagyomány szülötte, és a többi is mutat erős párhuzamokat a szláv népek történeteivel. A két éve elhunyt Frankovics György magyarországi horvát író és etnográfus volt, aki szenvedélyesen gyűjtötte a horvát szájhagyomány történeteit. A kötethez sajnos se bevezető, sem jegyzetek nem tartoznak, de minden mesénél meg van jelölve a mesemondó neve, és a gyűjtés helye és éve. Hosszú tündérmesék mellett találunk benne hiedelemmondákat, helyi sztorikat, és történelmi legendákat is - utóbbiak nagyon hasonlítanak a szerb hősénekekhez.
A könyvet 350 Ft-ért vesztegetik a Könyvudvarban.

Fénypontok

A címadó történetben egy katona egy lopott hétmérföldes csizma segítségével véletlenül a Majmok országába teleportálja magát, ahol először kényelmetlenül érzi magát, mert nem érti a nyelvet, de a majomkirálykisasszony tud hét nyelven írni, így végül írásban megértik egymást (és még a majom-átok is megtörik, nyilván).
Nagyon szép, hosszú tündérmese volt Csodaszép, melyben egy legénytől el akarta venni a király a feleségét, az ügyes és varázserejú Csodaszépet. Ezért aztán elküldte a fiút, hogy menjen el valahová, és hozzon el valamit. A fiúnak egy varázslatos béka és pár öreganyó segítségével sikerült is megszereznie a láthatatlan Értelem-testvért, aki minden kívánságát teljesítette. Szimbolikus...
Nagyon kedves volt A molnár és az ördög története, melyben egy jóságos molnárt akart az ördög mindenféle hazugságokkal kiűztni a faluból, de a közösség annyira szerette, hogy utána mentek, és hazahozták.
A kötetben sok érdekes történelmi legenda és hiedelemmonda akadt. Az egyik például arról szólt, hogy a Vedovnjakok makkot lopnak a víláktól (hogy az erdőben jó termés legyen). Vedovnjakok (táltosok) és vílák (tündérek) egyaránt sok mesében szerepeltek. Az egyik híres táltosról, Petrisáról például külön kis mesecsokor szólt, bika képében való viaskodással, és minden egyébbel. A természeti mondák között nagyon mókás volt még a Szél komák rövidke meséje, melyben az Északi és a Déli szél szívatták egymást.
Hátborzongató verziója volt a túlvilági szeretőnek a Holdvilág van, mintha nappal lenne című történet, melyben egy fiatal lány nem ördög-szeretőt tartott, hanem a saját halott férjét idézte vissza a temtőből, majd megrettent tőle, és egy öregasszony segítségével megmenekült (a néne többször kalapáccsal jól fejbe csapta az őt üldöző zombit).
Az "ez nem az, aminek látszik" kategória győztese pedig Az állhatatos katona, aki madarak beszédét kihallgatva tudta meg, hogy egy sárkánykígyó tervezi a királyt megtámadni a nászéjszakáján - a királynét pedig csak úgy lehetett megmenteni, ha a katona lenyalta az arcáról a sárkány vérét, ami rácseppent. A király persze arra ébredt fel, hogy a katona a felesége arcát nyalogatja, aminek nem lett jó vége, de azért a "hű szolga" típusú mesék szokása szerint a végén minden jóra fordult.



Kapcsolatok

Itt Acélember címen szerepelt a Szerbiából és Montenegróból is ismert feleségrablós - elrejtett erős történet, és felbukkant Medvefi, valamint A kilenc pávalány és az aranyalmafa is.
Egy apának kilencedik lánya címen szerepelt egy királylányból királyfivá változós történet, A Végzet pedig egy szerencséjét kereső szegény emberről szólt, aki mások kérdéseit is vitte magával az úton. Érdekes módon ez azzal végződött, hogy az ember megtudta, neki nincs saját szerencséje, de magához vehet egy nevelt lányt, aki felvirágoztatja maj a családot. Nem ért viszont szerencsés véget A két fiútestvér meséje, amelyben az egyik iker megmentette ugyan a másikat, de amikor az rájött, hogy a testvére egy ágyban aludt a feleségével, megölte, és elvonult remetének. Csizmás kandúr helyett itt Róka és a vadász szerepelt, ahol a róka hálálta meg királysággal azt, hogy a vadász életben hagyta; Az aranyfonal meséjében pedig a titokzatos segítőt Rumpelstiltskin helyett ezúttal Martinkovics Mártonnak hívták. A faruhás lány a kalapvári kisasszony rokona volt, de érdekes az eleje, ahol a haldokló anya maga látta el a lányát tanácsokkal arról, hogyan meneküljön el az apja elől. Hasonlóan szép mozzanat volt A királyfi és a békakisasszony meséjében, amikor miután a királylány segített a királyfinak, azt mondta, most neki is bizonyítani kell a szerelmét, és ezért indította vándorútnak, hogy keresse meg őt a saját otthonában.
Itt is akadt mese az Öregek bölcsességéről, KiskakasrólOkos lányról, arról, hogy Miért kell asszony a férj mellé (mert a férj nem tudta elvégezni a házimunkát), és egy szomorú királylányról is, akit egy táncoló rákkal és bogárral nevettettek meg. Feleségverés egyébként sajnos gyakran előfordult ezekben a mesékben, de akadt olyan is, ahol a lusta férjet verte el a felesége, huszárnak álcázva magát... A kovács három kívánsága mesében az öreg kovács háromszor cselezte ki a végzetet - de itt először a halál, majd az ördög, végül pedig a tündérek jöttek érte, és mindhárom bele is bukott, így végül az angyalok vitték fel a Holdba, ahol azóta is kalapál.
A gyöngyszemet hullató lány a mindent látó királylány mesetípusát képviselte; itt is rózsává változva sikerült a legénynek elbújnia. Az üveghegyi királykisasszony egy változata volt a mese arról, Hogyan szerzett magának a juhászlegény három királyságot. Ebben külön tetszett az a mozzanat, amikor a királykisasszony a jóképű juhászt noszogatta, hogy ha lova nincs, tanítgassa ugrani legalább a kost, hátha azzal ki tudja állni az ugratási próbát, és elnyerni a kezét. A királylány tudta, mit akar...
Izlandi legendákból volt ismerős a gondolat, hogy Ádám és Éva elrejtett gyermekeiből lettek az első tündérek. Nem maradtak el a klasszikus trickster-mesék sem: Ezúttal Isten verte át az ördögöt azzal, hogy a termés alját/tetejét osztotta meg vele.

Hova tovább?
Szlovéniába!

2018. június 17., vasárnap

Széttáncolt cipellők, Festetics-körítéssel: Regency bál Keszthelyen

Megvannak azok az elegáns és romantikus báljelenetek az összes valaha készült Jane Austen filmből?


Na, ilyenen jártam.

Mióta hazaköltöztem Budapestre, megint járok történelmi táncokat táncolni a Mare Temporis csapatába. Amikor hírét vettük, hogy Regency bált rendeznek a keszthelyi Festetics-kastélyban, nemzetközi vendégeknek, azonnal lecsaptunk a lehetőségre. A többiek jártak már ilyenen, de nekem még új volt a dolog: Új táncok, új történelmi kor. ÚJ RUHA!

Még felhajtom ezt a pezsgőt, oszt' irány a bálterem

A meghívóban az állt, hogy a "dress code" hivatalosan 1750-1820. A történelmi ruhák ismerői tudják, hogy szép széles skála, a rizsporos parókától egészen a cicivillantó napóleoni divatig. Én úgy döntöttem, két legyet ütök egy csapásra, és belövöm magamnak az 1810-es éveket; ez nem csak a Jane Austen regények, hanem a Grimm mesék korszaka is. Fogok én még ebben a ruhában Grimmet is mesélni, majd meglátjátok...
A rendezvény két rend ruhát követelt meg, egy nappalit és egy bálit. Részemről ez úgy valósult meg, hogy egy egyszínű alap ruhára (nappali) vettem fel egy sötétkék, gyöngyökkel ékesített áttetsző selyem felsőrészt a bálhoz; természetesen kellett mindkettőhöz egy-egy rend kiegészítő is, fülbevalótól harsinyakötőn át hosszú kesztyűig. A ruha kedves barátnőm, Prokopp Margit keze munkáját dicséri, a hajköltemény pedig, ami a bálra készült, Prosinger Líviáét, aki rám szánta az időt, miközben maga is a bálra készülődött. Íme, a végeredmény:






A bált a Festetics-kastély tükrös termében rendezték. Igazából már pénteken elkezdődött a rendezvény, mindenféle programokkal, koncertekkel, fényfestéssel, lovas bemutatóval, stb., de mivel én rendesen lebetegedtem, végül csak szombat reggel zuhantam be (a bubópestis se tudott volna távoltartani a báltól, de szerencsére ez csak nátha volt). Amint kertet ért a lábam, már ugrottam is bele a nappali ruhába, hogy egy gyors hajkontyolás után a többiekkel együtt indulhassak városnéző sétára, majd ebédelni. Ebéd után kellemes sétát kettünk a kastély parkjában, melynek során pózoltunk, vicceket meséltünk, és mosolyogva engedtük, hogy az arra járó turisták fotózgassanak minket. Sajnos a ruhám cipzárja (jóvanna, van, amit fel kell áldozni a gyakorlatiasság oltárán) egy óvatlan meghajlás során megadta magát, de szerencsére egy nagy masnival, egy marék biztosítótűvel, és a fotón látható elegáns stólával Livi megmentette a helyzetet.

Este következett a hétvége fénypontja: Maga a bál. Hosszas készülődés előzte meg. A lányokkal már két órával korábban öltöztünk, hajat tűztünk, és szalagot csomóztunk, a fiúknak pedig legalább tizenöt preccel kezdés előtt fel kellett kelniük megkötni a nyakkendőjüket. A készülődés a szokásos izgatott hangulatban telt; akinek volt szabad keze, az általában valaki mást tűzött, fűzött, csomózott, vagy göndörített. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, amikor lázas izgalomban kerülnek fel egymás után a gondos munkával varrt, hímzett, díszített ruhadarabok a helyükre, és végre összeáll a kép. Néhányunknak még arra is maradt ideje, hogy kiszaladjunk a kertbe fotózkodni egyet. Itt többek között azt a felfedezést tettük, hogy a telefon érintőképernyője nem kompatibilis a szatén kesztyűvel, így váltakozva hámoztuk le a kesztyűinket, hogy egymást fényképezzük. Viccesen festhetett kívülről a sok történelmi ruhás, félig kesztyűs hölgy a mobiltelefonokkal...

A bál előtt pezsgőzés zajlott, melynek során megismerkedtünk a többi vendéggel (több, mint nyolcvan résztvevő volt, leginkább külföldiek), megcsodáltuk egymás ruháit, és további fényképeket készítettünk. Innen vonultunk át a tükrös terembe, ahová már élőzenére, párban léptünk be, és addig meneteltünk körbe körbe, bókolva és hajlongva, míg mindenki meg nem érkezett. És ezzel kezdetét is vette a tánc.
A Mare Temporis csapatával hónapokig gyakoroltuk ezeket a táncokat. A listát megkaptuk előre, és szorgosan végigrágtuk magunkat rajta; akadtak egyszerűbb és bonyolultabb koreográfiák is, de sikerült mindegyiket legalább egy tucatszor elpróbálnunk, hogy zökkenőmentes legyen. És akinek még így is akadt volna kételye  saját képességeivel kacsolatban, annak ott volt a calling. Minden táncot lejártunk, mielőtt a zene felcsendült volna, és drága főszervező-tánctanáraink menet közben is súgtak nekünk. Erre főleg azért volt szükség, mert a táncok nem egyszerűek; tudni kell, ki mikor merre fordul, és hová kell érkeznie, és sok közöttük annyira hasonló, hogy minél többet próbáltuk őket, annál jobban összekeveredtek (legalábbis az én fejemben). A jó hír az, hogy a Regency tánc olyan, mint a biciklizés. Vagy valami.


Mindenféle fotózkodás, cipzárak, és hőség ellenére a bál önmaga természetesen varázslatos volt. Abban a pillanatban, hogy beléptem a tükrös terembe, minden készülődés meghozta a gyümölcsét. Aki még emlékszik rá korábbi bejegyzésekből, mennyire imádtam Amerikában a kontratáncot, az elképzelheti, milyen boldog voltam egy történelmi bállal. Egy igazi kastélyban. Ahol mindenki bókolt, felkért, elköszönt, mosolygott, és esetenként csevegett is, miközben egymást kerülgettük, forgattuk, és sétáltattuk egyik sortól a másikig. Sokkal több hölgy volt jelen, mint úriember, de ez senkit sem zavart egy pillanatra sem; ezekben a táncokban többek között az is remek, hogy a "fiú" és a "lány" részeket egyaránt táncolhatja jórészt bárki. Amíg a partnered tudja, merre kell lépnie, addig mindenki remekül szórakozik. És néha még anélkül is.


Tizenhat táncot táncoltunk le az este folyamán; némelyiket többször is, hogy mindenkinek jusson a jóból. Félúton volt egy zenés-énekes előadás, majd egy bőséges vacsora, melynek során hálát adtam korábbi önmagamnak, hogy nem csináltatott fűzőt a ruha alá. Mire befejeződött a mulatság, már majdnem éjfél volt; a kitárt ablakokon át áradt befelé a hűvös éjszakai levegő, mi pedig a kastély márvány lépcsőin fényképezkedtünk csoportosan. Ezek után következett a fél óra hosszú haj- és ruhaleszedés, melynek végeztével mindannyian zombiként zuhantunk ágyba. Még szerencse, hogy pont a kastélyban foglaltunk szállást.

Ma reggel sajgó lábakkal, sajgó bicepsszel (a sok legyezés, ugye), és nagyon boldogan ébredtem.

2018. június 16., szombat

Naszreddin hodzsa a menekülttáborban (Népmesék nyomában a világ körül 82. - Bosznia-Hercegovina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Boszniából megint csak nehézkes volt mesegyűjteményt találni, ezért úgy döntöttem, egy különleges könyvre hívom fel itt a figyelmet.


Menekülő Mesék / Price-izbjeglice / Fugitive Tales
MASZK Egyesület, Szeged, 1996.

A kötet huszonnégy meséjét a nagyatádi Átmeneti Szálláson élő bosnyák menekültektől gyűjtötték 1995-ben. A családok a boszniai háború elől menekültek Magyarországra, és magukkal hozták a népmeséiket. A könyv szerkesztői megjegyzik, hogy "csak olyan ember tud mesélni, akit nem tart fogva az élet;" háborúk, népirtások, népvándorlások során sokszor szakad meg a szájhagyomány, és vesznek el mindörökre történetek. A menekülttáborban a kötet szerkesztőinek ennek ellenére sikerült néhányukat lejegyezni, majd kiadni  egyszerre magyar, bosnyák, és angol nyelven. A meséket bosnyák és magyar gyerekek színes rajzai illusztrálják; a mesemondók neveit feltüntették a könyv elején. A könyvből származó bevételt a menekültek segítésére fordították.

Fénypontok


A kötet tele van Naszreddin-történetekkel, amiket nagyon szeretek. Naszruddin hodzsa küldetése például arról szól, hogy Timur Lenk harci elefántot szállásol el a hodzsa falujában, mire a falubeliek küldöttséget indítanak panaszra. A küldöttség azonban útközben elszökdösik, így végül Naszreddin egyedül érkezik az uralkodóhoz - és bosszúból, hogy a többiek bepalizták, kérvényez Timur Lenktől még egy elefántot. Naszruddin hodzsa és a kádi esete arról szólt, hogy a kádi csellel akarta magához hozatni Naszreddint vendégségbe, és ezért megpofoztatta a szolgájával, hogy jöjjön el panaszra. Amígy a szolga a "bírságért" járt, a kádi a hodzsát untatta, aki végül lekevert neki egy pofont és távozott, mondván, hogy a bíró átveheti helyette a bírságot...
A tündérmesék közül kiemelkedett A kilenc gyertyatartó, ami Aladdin-szerűen indult, és egy szegény fiúról szólt, aki véletlenül csodás varázstárgyhoz jutott, amit a császár el akart csalni tőle.
Az előítéletekről és az elfogadásról két klassz mese is szólt (ami külön kiemelendő, tekintve, hogy háborús menekültektől gyűjtötték őket). A vörös szakáll címűben egy apa óva intette a fiát, hogy ne bízzon vörös szakállú emberben, de a fiú megfeledkezett a figyelmeztetésről, és ezért ki is forgatták a vagyonából. Egy másik vörös szakállú ember viszont segített neki minden pénzét visszaszerezni, megtörve ezzel az apai tanács egyoldalúságát. A Két molnár a Száván című mesében pedig egy keresztény és egy muszlim molnár ugyanoda rejtette el a pénzét a háború elől, és utána egyszerre bukkantak fel, hogy előkeressék - és felismerve, hogy mindketten ugyanazon mentek keresztül, örökre jó barátok lettek.
Kicsit hátborzongatóbb hangulatú volt a Lepény a síron című történet, melyben egy ember egy halottat invitált meg a Ramadán végi lakomára - a halott pedig el is jött, majd magával hívta a Paradicsomba. Amikor emberünk másnap reggel hazatért, fel kellett fedeznie, hogy évtizedeket volt távol.

Kapcsolatok


Sok olyan történet akadt a könyvben, amik máshonnan is ismerősek voltak. Naszruddin hodzsa és a francia például a "vita jelbeszéddel" népszerű típusába tartozott (és a "meggyőzött" francia áttért a muszlim vallásra). A férfi és az asszony remek példa volt az "asszonyi munkát végző ember" meséjére (és itt még meg sem halt senki a végén, a csirkéket kivéve). A vezír és a fia a Fortunatus-típus egy nagyon szép példája volt, királylány által ellopott varázstárgyakkal (pl. láthatatlanná tévő bugyogóval), és szarvakat növesztő cseresznyével, A három testvér pedig a "fiú Hamupipőke" (náluk A szegény ember szőlője) típus egy verziója, ahol üveghegy-mászás helyett árkot kellett átugratni. Ezt az árokugrást egyébként több balkáni mesében is láttam már. A fösvény és a jószívű meséjét a múlt héten olvastam már a montengrói mesék között (Igazság és Hamisság címszó alatt), Az apai tanács pedig egy újabb szép példa volt a "miért nem ölik meg az öregeket" mesére - itt is "okos fiúval" kombinálva, aki igenis félig meztelenül ment a királyhoz.
A legérdekesebb párhuzam a könyvben a Hogyan tűnt el az igazság a földről? című mese volt, aminek utoljára Burmában (!) olvastam verzióját. A mese arról szól, hogyan lehet átverni egy isteni eredetű hazugságvizsgálót...

Hova tovább?
Horvátországba!

2018. június 9., szombat

Csillaggyűrű, gyöngymező (Népmesék nyomában a világ körül 81. - Montenegró)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


A kilenc pávalány és az aranyalmafa
Népmesék Vuk Stefanović Karadžić gyűjtéséből

Európa Könyvkiadó, 1987.

Ismét olyan könyv került a kezembe, ami Vuk Stefanović Karadžić gyűjtéséből válogat. Montenegró és Szerbia meséit történelmi és kulturális okokból a gyűjtésekben szinte lehetetlen elkülöníteni. Karadžić maga ősi montenegrói családból származott, és egyes adatok szerint lejegyzett népmeséinek majdnem felét onnan is gyűjtötte. Szerencsére ez a kötet a Népek Meséi színvonalának köszönhetően minden egyes mesénél megjelöli az eredeti forrást és a gyűjtés helyét - összesen hat történetet találtam így az ötvenkettő között, amik Montenegróból származnak. A könyv egyébként Karadžić rendszere szerint huszonkilenc "női" (varázs) mesét, és huszonhárom "férfi" (tréfás) mesét tartalmaz. A könyv végén a gyűjtő részletes, kalandos, és helyenként lenyűgöző élettörténetét olvashatjuk.

Fénypontok

Arról a meséről, amit a múlt héten Real Steel címen emlegettem, most kiderült, hogy montenegrói történet; ebben a könyvben A Garázda Bas-Cselik címmel szerepel, és továbbra is nagyon szeretem, óriásostul, alvó királylányostul, sárkányhadseregestül.
A meséket a Kotori-öbölnél gyűjtötték
Szintén montenegrói volt a kötet egyik legszebb, legkülönlegesebb szimbolikus meséje, A csodatevő kés, melyben egy fiú úgy nyerhette el a cár lányát, hogy három különleges lovat hozott neki. A lány maga segített a fiúnak titokban, és elmondta, hogyan juthat el a gyöngymezőre, foghatja el a lovakat a kés vakító csillogásával, és szerezhet kincset egy mézgyökerű, aranyvirágú bokor tövéből. Hasonlóan szépséges, lírai látványvilága volt egyébként A három gyűrű meséjének, melyet Karadžić a saját szülőfalujában jegyzett le. Egy királylány három gyűrűt követelt - csillagból, holdból, és napból - és a hősnek egy öregasszony segített mind a hármat a kibontott haján keresztül levarázsolni az égből.
Szintén montenegrói mese volt Az igazság és a hamisság egy változata, melyben két királyfi versenyzett, melyikkel lehet többre menni az életben (természetesen az igazság győzött), valamint A pap meg a hívek című tréfás, de egyben bölcs történet. Utóbbiban a hívek panaszkodtak, hogy a pap imái nem hoznak esőt, mire a pap megkérte őket, mondják meg, mikorra szeretnének esőt. Erre a hívek jól összevesztek rajta, kinek mikor milyen időjárás lenne jó, és rájöttek, hogy lehetetlen egyezségre jutni.
A nem-montenegrói mesék közül kiemelkedett még az a történet, melyben Bölcs Salamont elátkozza az anyja. Itt a bölcs király addig nem halhatott meg, míg csellel el nem jutott a tengerek legmélyére, és a hegyek legmagasabb pontjára.

Kapcsolatok

Nagyon sok átfedés volt a múlt heti, szerbiai gyűjteménnyel; sok mesét így angol fordítás után magyarul is újraolvashattam. Szerepel a könyvben a szerb meséknél emlegetett Kilenc pávalány és az aranyalmafa, Medvefi, Kígyóvőlegény, Se égen, se földön palota, Madárleány, és Kecskefülű császár (akit itt egyenesen Trajánnak hívtak). Az Aranyszőrű Kos magyar fordításának érdekessége, hogy itt elefántcsont helyett a "tündérek fogából" kell a hősnek palotát építenie. Nem tudom megállapítani, ez fordítási hiba volt-e, minden más verzióban elefántcsont szerepel. Az apa, a fia, és a szamár klasszikus esete pedig itt is azzal a tanulsággal szerepelt, hogy Nehéz az emberek kedvében járni.
Klasszikus, világ körül ismert trickster-mese változata Szent Száva és az ördög találkozása, melyben az ördög és a szent a veteményen osztoztak ("a tetejét kéred-e vagy az alját?") és az ördög mindig hoppon maradt. A végén azért sikerült visszavágnia a szentnek azzal, hogy megteremtette a pálinkát...
A mesék között itt is akadt olyan, aminek párhuzamát a kaukázusi nart legendákból ismerem: Az apai eskü története a sok megmagyarázandó alvilági csodával nagyon hasonlóan létezik az oszétek között is.

Hova tovább?
Bosznia-Hercegovinába!

2018. június 2., szombat

Veszélyes vílák és sármos sárkányok (Népmesék nyomában a világ körül 80. - Szerbia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Serbian Fairy Tales
Jelena Curcic
Flying Fish Publications, 2013.

Megint csak Vuk Stefanović Karadžić nevébe botlottam: Az ő 19. századi gyűjtéseiből szemezgetett a könyv szerzője húsz szerb tündérmesét, közöttük sok olyat is, amik eddig nem jelentek meg angol nyelven. Karadžić gyűjtését a maga idejében nagy érdeklődés követte; többek között a Grimm fivérek is méltatták, sőt, a gyűjteményes kötetét Jacob Grimmhez címzett köszönő levéllel látta el a gyűjtő.
Külön fontos kiemelni, hogy Jelena Curcic nem csak író és fordító, de mesemondó is, amitől mind a nyelvezete, mind pedig a válogatása közel férkőzött az én mesemondó szívemhez is (itt tudjátok követni a Twitteren). Karadžić a gyűjtéskor két típusra osztotta a meséket: "Női mesék" címszó alatt futottak a varázsmesék, tündérmesék, és mitikus történetek, míg "Férfi mesének" számítottak a legendák, anekdoták, és tréfás történetek. Ebben a könyvben, a címnek megfelelően, húsz női mese található. Minden meséhez kapunk bőséges jegyzeteket, a könyvhöz tartozik bevezető, és a végén még egy kiejtési útmutatót is találtam, a szerb ábécével együtt. A könyv megjelenését az Art Council England és a Serbian Council of Great Britain támogatta, azzal a céllal, hogy a szerb bevándorlók és leszármazottaik megtarthassák, és másokkal is megismertethessék a kultúrájukat. A könyv megjelenését mesemondó turnéval kötötték össze.

Fénypontok

A kötet kezdő meséje egyben az egyik legjobb is: A lány, aki gyorsabban futott a lovaknál klasszikus versenyfutó történet... csak itt éppen a hölgy nyer a végén. Gyalog fut versenyt lovon vágtató kérőivel, akadályokat gördít eléjük, és a végén is csak azért hagyja magát elkapni, hogy aztán nevetve faképnél hagyja a fogjul ejtőjét. És itt a mese vége. A lányt egyébként vílák, a szerb mitológia varázslatos nőalakjai (Harry Potter rajongók előnyben) gyúrták nyáron gyűjtött hóból. A vílák más mesékben is felbukkantak, például A vílák hegye címűben, melyben egy halandó hercg költözött hozzájuk, hogy boldogságban éljen.
A vílákon kívül megismerkedtünk még a szerb hagyomány kétféle sárkányfigurájával, a rendszerint gonosz, kígyószerű azdajával és a nemesebb, erősebb, sokszor emberformájú zmajjal. A mesékben az azdaját általában ölték, vagy legalábbis küzdöttek vele, bár akadt olyan is (A varázsgyűrű), amelyben a hős megmentett egy lány-azdaját a torkán akadt szarvastól (!), és ezért varázsgyűrűt kapott ajándékba.
A legérdekesebb, legegyedibb mese talán A medve fia volt, amely Fehérlófia-szerűen kezdődött (bár itt a halandó anya hazamenekült, és a medveapánál hagyta a félig ember bocsot), és olyan mesetípussal folytatódott (óriás koponyában alvás, óriás lyukas fogában való elbújás), amit eddig csak a Nart legendák között láttam. Kíváncsi lennék, hogyan keveredett Szerbiába...
Nagyon szép mesekombináció volt a Real Steel (Való Acél?) című mese, melynek az eleje az Élet Vize mesetípus óriásölésével és alvó királykisasszony motívumával indult, majd egy csavarral Marja Morevna lett belőle, háromszoros feleségrablással és testen kívül helyezett életerővel. Az előbbi típust sose szerettem, mert a királyfi általában az alvó királykisasszonyt teherbe szokta ejteni, de itt inkább megmentette egy mérgeskígyótól, ami sokkal jobban tetszett. Ugyanez a második fél megismétlődött egy másik mesében, Az aranyalmafa és a kilenc páva címűben, ahol az elrabolt almák meséjéhez csatolták.
A kötet egy kurta-furcsa mesével zárul, melyben egy király seregestül leszáll a Sötét Birodalomba, ahol nem látnak semmit, de akik felvettek egy-egy kavicsot, a fényre visszatérve látják, hogy gyémántokat szedegettek.

Kapcsolatok

Természetesen sok ismert mese, motívum is felbukkant a kötetben (közel járunk már Magyarországhoz). Több mesében is volt testen kívül elrejtett halál (pl. A cárevics és az azdaja). Az öregember, aki túljárt az óriások eszén a mi ördögöt átverő szegény emberünknek felelt meg, A lány, aki átverte a cárt a mi okos lányunknak, A lebegő kastély pedig nagyjából a Fehérlófiának, csak itt épp felfelé kellett mászni, nem lefelé. A vílák népszerűségét hangsúlyozza, hogy a szomorú királylányt itt nem arany lúddal, hanem A vílák fogatával nevettették meg.
Nagy örömmel fogadtam a Csodálatos Segítők egy újabb változatát, A cár veje és a szárnyas öregasszony címűt, melyben csodás képességű barátok segítségével nyerte el a hős a cár lányának kezét (ráadásul az egész az Álomlátó Fiúval kezdődött, aki átfúrta magát a börtönéből a szomszéd szobába, ahol a király a saját lányát tartotta bezárva). Szintén szerepeltek csodás képességű segítők a Hét Kicsi Vlach meséjében, amiben közösen mentettek megy egy királylányt, összevesztek rajta, majd mindannyian egyszerre az égbe emelkedtek, és belőlük lettek a Pleiádok (ilyet is olvastam már a görögöknél). Egy másik kedvenc mesetípusom, A Vadász Fia is felbukkant, Az aranygyapjas kos cím alatt, és látványos görög párhuzamokkal - itt nem elefántcsont palotát, hanem egész elefántcsont várost kellett építenie a hősnek. Hasonlóan görög eredetű volt a Trojan cár kecskefülei című mese - ki lehet találni, miről szólt...

Hova tovább?
Montenegróba!