2015 az Eposzok Éve: Mesemondó mentorálás alatt

Nem tűntem el, csak hibernálok. Méteres hóban és kellemes mínusz húsz fokokban csak azt lehet. Eszembe jutott viszont, hogy bár Fércbukon megosztottam, a blogon még nem írtam az év egyik (számomra) legjelentősebb mesemondó eseményéről: Van mentorom!

Az amerikai Országos Mesemondó Szövetség (NSN) évente kiír egy pályázatot a J. J. Reneaux Mentor Ösztöndíjra fiatal (18 és 30 év közötti) mesemondók számára. Az ösztöndíj névadója egy nemrég elhunyt cajun mesemondó és énekesnő, a modern amerikai mesemondó mozgalom egyik alapítjója és legendája, akire mindenki nagy szeretettel emlékszik. Én személyesen nem találkoztam vele, de sok történetet hallottam, sok meséjét olvastam, és a róla elnevezett program ebben az évben nagy hatással lesz az életemre.
Az ösztöndíj lényege az, hogy egy év idejére egy bizonyos összeget biztosít egy fiatal mesemondó számára, hogy az általa választott tapasztalt mesemondó mentor tanítványa lehessen. A mentor-diák kapcsolatok előzetes közös megegyezéssel születnek, hosszas mérlegelés és több személyes találkozás eredményeképp. Ahhoz képest, hogy nyolc éve vagyok már hivatásos mesemondó, mostanra jutottam el odáig, hogy tudjam, milyen téren, és kinek a kezei alatt szeretném mesemondói munkámat magasabb szintre fejleszteni.

Cathryn Fairlee és én először a tavalyi Northlands konferencián találkoztunk, ahol eposzmesélésről tartott előadást. Cathryn, aki évtizedek óta utazik szerte a világban, eposzok mesélésére szakosodott, és különösen mélyen beleásta magát a kínai nyelvbe, népmesékbe és kínai kisebbségi kultúrákba. Mint a hosszú mesék és a hagyományos történetek nagy rajongója, azonnal felismertem benne a rokon lelket. Pár hónappal később megint összefutottunk az arizónai országos konferencián, ahol hosszas beszélgetés után felvetettem neki a mentor-program ötletét. Bár távol lakunk egymástól (én Ohióban, ő San Franciscóban - várhatóan az egész ösztöndíj rá fog menni az utazásra), nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadta a kérdést, és együttesen be is adtuk a pályázatot. És nyertünk!

2015 számomra az eposzok éve lesz. Cathryn komoly tantervet készített nekem. Először is részt fogok venni az általa rendezett Eposzok Napján, amely egy éves esemény, ahol mesemondók összeülnek és végigmondanak egy egész eposzt, kényelmesen és vágatlanul. Idén a Táin (az ulsteri marharablás, Írország nagy nemzeti eposza) van terítéken, és pont a legjobb szeletet kaptam belőle. (Erről még biztosan fogok blogolni.) Az eposz minden évben két előadást ér meg, egyet tavasszal és egyet ősszel, remélhetőleg mindkettőre eljutok.
A közös mesélésen felül év végéig két saját magam által választott eposzt is feldolgozok majd egy-egy egész estés mesemondó program formájában - még nagyban válogatom a lehetséges versenyzőket, és mérlegelem őket. Most épp úgy néz ki, a kettőből egy régi nagy szerelmem, a perzsa Királyok Könyve lesz. A második talán a Nartok, de még nem vagyok biztos benne. A mesemondó programok felépítésén és megálmodásán kívül Cathryn abban is segít majd, hogy megtanuljak hosszú mesékre épülő programokat szervezni és népszerűsíteni. Személy szerint úgy érzem, hogy egy olyan világban ahol már sok mesemondó rendezvény is 5-10 percre korlátozza a fellépőit, szükség van néha az elmélyülésre is.

Az év folyamán rendszeresen fogok blogolni róla, hogyan halad a mentorálás. Nem csak azért vagyok nagyon lelkes, mert lehetőségem van olyasvalakitől tanulni, akit végtelenül tisztelek a munkássága miatt, hanem azért is, mert első kézből tapasztalhatom meg a mesemondás oktatásának egy újabb módját. A világon sok helyen sokan sokféleképp tanítanak mesemondást az újabb generációknak; jó néhány módszer nem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a hosszú távú mester-tanítvány rendszer. Meglátjuk, mi minden sül ki belőle.

Megjegyzés: Idén ketten kaptuk meg az ösztöndíjat - kedves barátnőm, Cassie Cushing a másik szerencsés új diák, aki Janice Del Negro mesterrel dolgozik majd. Gratulálok nekik!