2020. június 27., szombat

Elfüggönyözött világok (Népmesék nyomában a világ körül 174. - Libanon)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Abu ​Jmeel's Daughter and Other Stories
Arab Folk Tales from Palestine and Lebanon
Jamal Sleem Nuweihed
Interlink Books, 2002.

A könyv 27 meséjét egy Jamal Sleem Nuweihed nevű libanoni hölgy írta le emlékezetből 83 éves korában, és a családtagjai - gyerekei, unokái, unokahúgai - fordították arabról angolra. Jamal egész életében írt - regényeket, verseket, önéletrajzot - de sohasem léphetett ki a házon kívüli irodalmi életbe, így a legtöbb műve kiadatlan maradt. A meséket gyerekkorában tanulta négy másik nőtől: egy libanoni nagynénitől, egy libanoni ismerőstől, a saját, kalandos életű török édesanyjától, és egy palesztin jövendőmondótól. A kötet előszavából megismerhetjük Jamal Sleem Nuweihed életét, a bevezetőből pedig az arab mesemondás és a könyv egyes meséinek érdekesebb részleteit. A mesékhez jegyzetek és rövid magyarázatok is tartoznak. Minden történet színes, olvasmányos, választékos nyelvezetű, és sok részletükben tükrözik egy briliáns, különleges nő vágyait és érzéseit.

Fénypontok


Kép innen
A könyv egyik, egyszerűségében legszebb meséje Amina története volt. Nyolc testvér (hét lány és egy fiú) elszökött otthontól a gonosz mostohájuk elől, és új életet kezdtek, segítve és támogatva egymást. Idővel az apjuk is elhagyta a mostohát és megkereste őket. A fiú felnőve feleségül kapta a király lányát. Különösen az tetszett ebben a mesében (a könyvmoly legkisebb testvér mellett), hogy kimondta: az apa tudott a mostoha gonoszságáról, de "nem volt lelki ereje tenni ellene."
Rummana egy elképesztően szép Hófehérke-változat volt, megspékelve olyan elemekkel, mint Aisha és Kis Szúrja Bai. A királylányt itt nem a mostohája kergette el, hanem ő maga akart kiszabadulni a palotából, és eltévedt az erdőben; három vadász a testvérévé fogadta, és évekig gondoskodtak róla. Amikor végül egy gonosz ghúl miatt meghalt és üvegkoporsóba került, a fivérei egy teve hátára tették a koporsót és útnak indították a vakvilágba. Egy herceg udvarában kötött ki, ahol a herceg édesanyja kihúzta a tövist a lány lábából, felélesztette Rummanát, és addig ápolta, míg meg nem gyógyult.
Hasonlított az egyik palesztin mesére Qamar Al-Zamaan és Shams Al-Dunya története, csak sokkal hosszabb és részletesebb volt. Az elején egy herceget néhány gonosz nő meggyőzött róla, hogy a menyasszonya undorító, mire a herceg egy távoli kertbe menekült. A menyasszonya napról napra látogatta, eltitkolva, hogy kicsoda, és szépen lassan (sok verseléssel) egymásba szerettek, míg végül a lány felfedte, kicsoda valójában. A mese második fele viszont tragikus fordulatot vett: a gonosz nők megölették a feleséget és a gyerekeket is, mire a férj hosszú gyász-folyamaton esett keresztül, elvándorolt, új életet kezdett, és végül beleszeretett egy másik hercegnőbe.
Kép innen
Hassan Al-Waqqad meséje nagyon a szívemhez nőtt (ismerek egy hasonlót, ami az új könyvemben is szerepel majd). Egy okos és talpraesett királylányt az apja dühében egy koldushoz ad feleségül, de ketten együtt új otthont teremtenek maguknak, egymásba szeretnek, és megtalálják a szerencséjüket. Egy másik mesében egy Azzam nevű fickó volt a város legjobb partija, de minden feleségétől elvált az esküvő utáni reggelen. Egy okos és talpraesett lány végül feleségül ment hozzá és kinyomozta, hogy a legényt titokban egy gonosz varázslónő zsarolja, akit hosszas kalandok után a lány és a szolgálója eltettek láb alól. A bába lánya és a rabló esetében pedig egy okos lány, megőrizve lélekjelenlétét, kibeszélte magát a veszélyből, amikor éjszaka egy rabló tört az életére.

Kapcsolatok


Megint előkerült egy "az asszonyi furfang erősebb a férfi bölcsességnél" mese, bár ez határozottan kedvesebb és barátságosabb volt, mint amiket korábban olvastam. Palesztina után megint felbukkant az a sztori is, amiben egy szegény lányt elutasít gazdag unokatestvére, ezért egy koldushoz adják feleségül - akiről a mese végén, a unokafivér nagy irigységére, kiderül hogy maga Hárún ar-Rasíd kalifa. Szintén ismert mediterrán mese volt A gazdag fiai és a szegény lányai, amelyben egy szegény lány versenyre kelt gazdag unokatestvérével, melyikük tud sikeresebb üzletet teremteni. Az okos lány meggazdagodott és egy király felesége lett, míg az unokafivér tönkretette az egész családi vállalkozást.
Az "arra használom a pénzem amire akarom" című mesében egy legény, akit eltiltottak a menyasszonyától, görög és magyar mesékhez hasonlóan egy aranyból készült állatszobor belsejében szökött be a lányhoz (ez is nagyon szép sztori volt egyébként).
A fawwal lánya egy Anait-mese volt, ahol a királyfinak mesterséget kellett tanulnia, ami végül megmentette az életét. A lány nagyszájú, éles eszű, szabadon flörtölő figura volt, egy kicsit a Bazsalikomlány-mesékre emlékeztetett a történet eleje.
Itt is voltak ismerős mesetípusok, mint például egy aranyhajú kertészbojtár (Okos Haszán), terülj-terülj asztalkám (Marzuoq a favágó), Rigócsőr király (Hajji Brumbock), Nap lánya (Abu Jmeel's daughter), Macskamenyasszony (ahol a macskabőrt nem elégették a végén, hanem kitömték arannyal), Három jótanács ("Ne árult el azt aki bízik benned"), Bazsalikomlány aki háromszor elcsábította a férjét (A szabó lánya) és Hamupipőke/Szorgos és lusta lányok is (Az aranycipő).

Hova tovább?
Szíriába!

2020. június 20., szombat

Bölcs anyókák, bátor asszonyok (Népmesék nyomában a világ körül 173. - Palesztina)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Speak, ​Bird, Speak Again
Palestinian Arab Folktales
Ibrahim Muhawi & Sharif Kanaana
University of California Press, 1989.

A könyvben 45 mese található. A meséket hosszú és részletes bevezető előzi meg, melyből sokat megtudunk a gyűjtésről, a mesemondó hagyományról, a mesemondás alkalmairól és formáiról. A történeteket 1978 és 1980 között gyűjtötték, és a több, mint kétszáz felvétel közül azokat válogatták ki, amik a legnépszerűbb palesztin mesetípusokat képviselik. A bevezetőből megismerhetjük a tizenhét mesemondó némelyikét (akik közül tizennégy háziasszony volt); részletes képet kapunk a palesztin nagycsaládi kultúráról és a benne rejlő rokoni viszonyokról, a társdalomról, az étkezési szokásokról, vallásról és hiedelmekről a mesék tükrében. A könyvben a történetek tematikusan vannak csoportosítva a tartalmuk szerint (egyén, társadalom, világmindenség, stb.). Minden meséhez bőséges lábjegyzetek tartoznak, amik könnyítik a kulturális utalások és idegen kifejezések értelmezését. A kötet végén további részletes jegyzetek találhatók valamennyi meséhez, valamint motívumindex és bibliográfia is.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből a "Hét kelesztés" című meseciklus volt, amiből sajnos csak kettő mese lett felgyűjtve. Egy furfangos öregasszony a hőse, aki, amíg vár, hogy megkeljen a kenyértésztája, minduntalan hajóra pattan, elutazik egy másik városba, és megold valamiféle (házastársi) problémát. Az egyik mesében gyereket szerzett egy gyerektelen királynénak, a másikban pedig megvédett egy asszonyt attól, hogy megverje a férje. Nagyon szívesen olvasnám a ciklus többi meséjét is...
A díjnyertes "Sumac, a *** anyádat" címre hallgató történet egy elég klassz verzió volt arra a mediterrán mesetípusra, amelyben egy lány emberevő szörnyetegnek (itt ghúlnak) születik, és a fivére próbálja meg levadászni, miután kiirtotta az egész családot. A fivérnek ebben két szelíd oroszlán segített, akiket ő nevelt fel. A mese végén váratlan fordulat volt, hogy a legény úgy fejtett meg egy találós kérdést, és gazdagodott meg, hogy a nővére lecseppent vére súgta meg neki a helyes választ. Hasonló szörnyvadászat jelent meg abban a sztoriban is, amelyben egy ghúl öregasszony minden nászéjszakán elrabolta egy királyfi feleségeit, míg végül egy okos menyasszony a férje segítségével legyőzte a varázslatot, és az őrökkel levadásztatta a ghúlokat. A transzjordániai ghúl esetében pedig anya és lánya végzett a szörnyeteggel, amíg az apa békésen szunyókált.
A bátor legény meséje az ördög három arany hajszálához hasonlított - csak éppen egyáltalán nem egy bátor legényről szólt. Igaz, emberünk elindult legyőzni egy félelmetes ghúlt, de végül annyi szerepe volt a legyőzésben, hogy elmondta a ghúl feleségének, mi járatban van, mire a ghúl felesége előzékenyen és furfangos módon végzett a szörnyeteggel. Nem ez volt az egyetlen sztori, ahol a női szereplők aktívan részt vettek a küzdelemben. Gazella meséje egy szép és különleges verzió volt arra a mesetípusra, amit sokan az orosz Halhatatlan Koscsej-ként ismerünk. Itt azonban a kiszabadított dzsinn (akit maga a hősnő győzött le párbajban és láncolt meg) nem elrabolta a feleséget, hanem kiállt vele harcolni (Gazella még oda is vetette neki, hogy "ezúttal elpusztítalak"), és amíg zajlott a párbaj, a férj ment el megkeresni a dzsinn elrejtett erejét.
Érdekes történet volt a Soqak-Boqak című mese, amelyben egy királyfival elhitették, hogy a menyasszonya ronda, ezért elmenekült az esküvő elől. A lány utánament, titokban (álnéven) megismerkedett vele, egymásba szerettek, és végül összeházasodtak.

Kapcsolatok

Nagy örömömre találtam egy verziót a szaúd-arábiai meséből, amelyikben egy asszony elmegy a föld alá, miután egy böffentés szégyenbe hozza. Itt a szegény asszony a szellentése után süllyedt a föld alá és aranyakkal tért vissza, a gazdag nővére pedig, aki utánozni próbálta, megjárta a dolgot. Nagyon mókás volt, ahogy a föld alatti világban a szellentések emberként jelentek meg.
Tunjur Tunjur meséje csak abba a mókás típusba tartozott, amelyben egy beszélő edény mindenféle dolgokat lop a tulajdonosának (aki itt ráadásul az édesanyja volt). Tatár asszony meséje érdekes keveréke volt a Nap Lányának és a Vadember lányának; a ghúl által nevelt hősnő különleges képességei segítségével bizonyította, hogy különb a férje többi feleségénél. Előkerült az a bájos közel-keleti történet is, amelyben egy tücsöklány egy egérkéhez megy feleségül, és amikor tócsába esik, az egér megmenti.
Akadtak szép számmal ismerős típusok, például egy Fehérlófia (Precious One and Worn-out One), egy Táltosfiú-mese (Félember), Állat-testvér (Cerceruska) mese (Az árvák tehene), "Anyám megölt, apám megevett" (A zöld madár), Aranyhajú gyermekek és az élet vize (A kis fülemüle), Kanári királyfi (A madarak vezére), Kalapvári kisasszony (Zsákruha), Rapunzel-Rózsa és Ibolya kombináció (Lolabe), Szorgos és lusta lányok (Csirketojások), Terülj-terülj asztalkám (Favágóval és kútban lakó dzsinnekkel), Aladdin (Maruf a cipész, akinek végül a felesége szerezte vissza a gyűrűjét), Tücsök jós (jelen esetben Veréb jós), és Hét kecskegida (három gidával, hiénával, és hiénát átváltoztató láncmesével). Voltak más láncmesék is, egy macskáról aki a farkincáját akarta visszaszerezni, és egy tetűről aki elvesztette bolha-férjét, és hisztéria-sorozatot indított az állatok között. Trágyácska meséje a mi Kis Gömböcünkhöz hasonlított, itt egy trágya-fiú falt fel mindenkit...

Hova tovább?
Libanonba!

2020. június 16., kedd

Visszaadott fókabőr: Válás a népmesékben

Hogy, hogy nem, úgy alakult, hogy én lettem az ügyeletes válásfelelős mesemondó a Twitteren. Érthető módon érdekelnek azok a hagyományos mesék, amikben megjelenik a válás, mint téma, és főleg azokat szeretem gyűjtögetni, ahol ez pozitív előjellel tűnik fel. Van olyan élethelyzet, amire a válás a megoldás - és még akkor is, ha fájó dolog egy házasság végére érni, nem kötelező, hogy a búcsúzás pocsék legyen.

Íme, néhány válogatott népmesei példa:



Miért süt nappal a nap, és éjjel a hold? (Litván mese)
Ebben a történetben a Nap és a Hold válnak el, és úgy osztoznak meg közös gyermekük, a Föld láthatásán, hogy az egyikük nappal, a másik pedig éjjel tartja rajta a szemét.

Hogyan vette feleségül Szoszlan Koszert? (Oszét legenda)
Ebben a történetben a nart vitézek leghíresebbje, Szoszlan, megküzd egy hölgy kezéért, aki egy repülő toronyban lakik. Mindenféle kalandok után feleségül is veszi a szépséges hölgyet, ám az egy idő után ráun az egy helyben maradásra, és mivel Szoszlan nem akarja elhagyni a nartok faluját, így közös megegyezéssel elválnak, és Koszer elrepül a tornyában. Boldogan éltek, míg el nem váltak.

Haszan szultán házassága (Egyiptomi mese)
Egy szultánnak megjósolják, hogy hét év balszerencse várja, mire koldusruhába öltözik, és elmenekül más vidékre. Egy gazdag ember háromszor egymás után elválik a feleségétől, de aztán mindig visszaveszi. A törvény szerint három válás után csak akkor veheti el megint, ha közben a nőnek volt egy másik férje, ezért a gazdag ember erővel feleségül adja a nőt a koldushoz azzal, hogy majd másnap elválnak. A szultán és a felesége azonban megszeretik egymást, és együtt maradnak egy jobb, boldogabb kapcsolatban.
(Ez a mese benne lesz az idén megjelenő "Hagyományos mesék rendhagyó családokról" kötetemben.)

Az önző férj (Zambiai mese)
Éhínség idején egy család a vadonba költözik. A férj talál egy csomó mézet, de a feleségének és a gyerekeinek nem ad belőle. Az asszony maga indul el vadászni, és el is ejt egy állatot, de egyedül nem tudja hazavinni. A falubeliek sietnek a segítségére, és mivel a közösség támogatásával meg tudja etetni a gyereket, az asszony azonnal el is válik önző férjétől.

A selkie feleség (Skót mese)
Egy halász, akinek nincs senkije, mert anyajegy csúfítja el az arcát, találkozik egy selkie-vel (fókalánnyal). Először ellopja a lány bőrét, aki így nem tud visszatérni a tengerbe, de aztán rögtön megesik a szíve rajta, és visszaadja a bőrt. A lány ennek ellenére vele marad. Tizenöt évvel később azonban honvágya támad, és visszatér a tengerbe, mondva a férjének, hogy jöjjön majd utána. Amikor a gyerekeik felnőnek, a halász követi a feleségét a tengerbe, és ő is fókává változik. Később együtt térnek vissza, hogy ajándékot hozzanak az unokájuk születésekor.
(Nem tudom, ez válásnak számít-e, mindenesetre jobb, mint a legtöbb selkie sztori, amit ismerek.)

Red Roderick és a selkie (Skót mese)
Ugyanúgy fókafeleséges történet, csak itt a három gyerek születése után a feleség egyszerűen visszakéri az ellopott fókabőrt, majd elsétál a tengerbe, meghagyva a férjének, hogy soha ne vadásszon fókára.

"A rossz férfiak az erényes asszonyokat is elrontják" (Szíria)
Ebben a mesetípusban, amivel több helyen is találkoztam Kelet-Afrikában és a Közel-Keleten, egy férfi elválik három feleségétől mert mindegyikükkel van valami baja. Egy másik, kedvesebb fickó feleségül veszi mindhármukat, és felfedezi, hogy a hibáik abból fakadtak, hogy a férjük rosszul bánt velük (pl. az egyik azért "falánk", mert sohasem kapott eleget enni).

A férfi aki értett az állatok nyelvén (Eritrea)
Ugyanaz a mesetípus, ami nálunk is, csak itt a végén nem az a megoldás, hogy elverik a feleséget, hanem az, hogy elválnak. Így a fickó se hal meg, és az asszony se marad benn egy kommunikáció nélküli házasságban.

A három kis tojás (Eswatini)
Erről írtam nemrég részletesen (ld. a linket). Kevésbé válás, és inkább menekülés egy bántalmazó férjtől, de nagyon fontos sztori.

Szkádi és Njörd (Skandináv mitológia)
Szkádi, a vadászat istennője a lábuk alapján választ az istenek közül férjet magának, és sajnos a legszebb láb tulajdonosa Njörd, a tenger vén istene. A házasság megbukik, és végül elválnak; Szkádi Ullr-ban, az íjászat istenében talál hozzá illő párra.

2020. június 13., szombat

Mesék kincsesbányája (Népmesék nyomában a világ körül 172. - Izrael)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


The ​Power of a Tale
Stories from the Israel Folktale Archives
Haya Bar-Itzhak & Idit Pintel-Ginsberg
Wayne State University Press, 2019.

Különleges gyűjtemény, különleges céllal. A kötet 53 meséjét az Israel Folktale Archive (IFA) gyűjteményéből válogatták annak ötvenedik évfordulója alkalmából - 2009-ben jelent meg héberül, és tavaly végre angolul is. Az archívumot 1955-ben alapították azzal a céllal, hogy felgyűjtse az Izraelbe emigráló emberek népmeséit, valamint az ország területén élő különböző vallási és etnikai hovatartozású csoportok hagyományait (aktívan szembeszállva a nézettel, hogy Izraelnek kulturálisan egységesnek kellene lennie). Mára már több, mint 24.000 szöveg szerepel a gyűjteményben (közöttük több, mint 500 magyar forrásból származó mese is!). A kötetbe csak olyan történetek kerültek, amiket előtte még nem publikáltak sehol, és a szövegek 26 különféle etnikumot képviselnek. A mesemondók közül tizenkilenc volt nő, és harminchárom férfi.
A kötetből megkap az ember mindent, amit csak szeme-szája kívánhat: bőséges bevezetőt az IFA történetéről és a gyűjtési projektekről, bibliográfiákat, mesetípus-mutatót, fotókat a mesélőkről, indexet, és statisztikákat az IFA gyűjteményéről. Emellett minden egyes meséhez teljes tanulmány jár mindenféle izraeli és külföldi folkloristák tollából. A tanulmányok jegyzetekkel, forrásokkal, bibliográfiával ellátott, többoldalas értekezések, melyeket minden kutató egy kicsit más szemszögből fogott meg; van közöttük feminista értékelés, mesepszichológia, összehasonlító néprajz, stb. Az egész kötet érdekes és izgalmas gyűjtemény, mesemondóknak különösen ajánlott.

Fénypontok

Messze a kedvenc mesém volt a könyvből A király, aki a lányaira bízta a királyságát (blogoltam is róla). Nagyon tetszett, hogy a hősnő kedvességgel és gondoskodással mentette meg a királyságot, és a könnyeit változtatta gyémántokká, hogy az embereknek segíthessen. A másik mese, ami nagyon megtetszett (Az anyai ajándék jobb az apai ajándéknál) arról szólt, hogy egy mostoha folyton dolgoztatta a mostohalányát a ház körül, aki ezért haragudott rá - ám amikor később elszegényedett, rájött, hogy azért tud túlélni, mert megtanult varrni, főzni, stb., és rájött, hogy a mostohája jót akart neki. Ritka az ilyen a mesékben.
Dov Noy professzor,
az IFA alapítója és névadója
Mókás volt A zsugori gazdag ember története Irakból, amelyben hősünk annyiszor javíttatta meg a kopott cipőit, hogy kőnehezek lettek, és aztán hiába próbált megszabadulni tőlük, mindig újabb és újabb bajt hoztak a fejére, míg végül el kellett ismernie, hogy egyszerűbb lett volna új cipőt venni. Humorosnak indult, de elég kegyetlenre sikerült A férfiak bölcsességéről és nők furfangosságáról szóló mese, amelyben egy asszony többször átvert egy nagyképű fickót, bizonyítva, hogy a nők bölcsek és furfangosak is tudnak lenni. Sajnos ezt egy ártatlan lány kárára tette; a mesét kísérő tanulmány nagyon szépen körbejárta a mese lehetséges magyarázatait és jelentéseit.
Mivel a kötet olyan történetekre (is) koncentrált, amik szorosan kapcsolódnak a zsidó hagyományhoz, természetesen sok olyan legenda került bele, ami a pogromok, zsidóüldözések idejéből származik, és hősies áldozatokról vagy csodálatos megmenekülésekről szól. Serah Bat Asher grúziai legendájában egy király, aki megbélyegezte a zsidókat, személyesen találkozott egy legendás harcos lánnyal, az egyiptomi József örök életű unokahúgával, és visszavonta a parancsait. Egy perzsa történetben a kegyetlen királyt a zsidók egy elvarázsolt lyukas vödörrel egy kúton keresztül kihalászták a saját ágyából, és aláírattak vele egy felmentő parancsot mielőtt visszaküldték a palotájába. Egy lengyel történet egy fiúról szólt, akit Oroszországba hurcoltak katonának, és évekkel később véletlenül találta meg ismét a szüleit; egy román történetben pedig egy fiút mentettek meg a szomszédok egy üldözött zsidó család gyerekei közül, és az apja hosszas vándorlás után talált rá ismét, immár gazdag, családos emberként.

Kapcsolatok


Mesélés és lejegyzés
(Kép innen)
Természetesen azért fordultak elő ismerős mesetípusok is a kötetben. Volt például Halál-keresztapa, ezúttal egy női (!) Halállal, és egy sokkal szebb befejezéssel, melyben az apa megkérdezte, mg lehet-e hosszabbítani a gyertyája kanócát - mire a Halál emlékeztette rá, hogy pont azért választotta őt keresztanyának, mert mindenkivel szemben igazságos. A fatestű királylány a kalapvári kisasszony egy verziója volt, és a hozzá tartozó tanulmány nagyon szépen körüljárta a családon belüli erőszak és a gyerekkori trauma szimbolikáját. A hat nővér a hegyekben egy iraki változat volt a nővéreit megmentő Kékszakáll-mesére (bár itt a lány végül csak magát mentette meg). A trükkös "A nő kettőt ér, a férfi egyet" című mese a Bazsalikomlány egy verziója volt, feleselő királlyal és lánnyal, akiből a férjét háromszor elcsábító okos asszony lett. A tojásból született lány itt Rapunzel közeli rokonát takarta.
A macskadémon meséje egy tündérbába-történet volt, csak itt a bábának még egy váltott gyereket is sikerült megmentenie; Dobusht, a lengyel betyárt születése után egy kutya táplálta az erdőben, akárcsak sok más legendás hőst. A király és az öreg favágó jemeni meséje a mi Mátyás királyunk és öreg juhászunk párhuzama volt, Nap és Hold között beduin története pedig az álomlátó fiúhoz hasonlított (itt a végén a fiú két feleséget is elnyert magának).
Irak után ismét előkerült a történet, amelyben egy hal árulkodott egy királynő hűtlenségéről, mindenféle intő tanmesék ellenére. Etiópiai forrásból szerepelt egy újabb verzió Az oroszlán bajszát megszerző, türelmes asszony történetére. Több arab és muszlim változata is felbukkant annak a mesének, amelyben egy okos lány óvatosan ad inni egy szomjas utazónak, nehogy baja essen a hideg víztől - ezt eddig Anait királynő örmény meséjéből ismertem.

Hova tovább?
Palesztinába!

2020. június 6., szombat

Hősök és próféták (Népmesék nyomában a világ körül 171. - Jordánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Legends of Galilee, Jordan, and Sinai
The Sacred Land III.
Zev Vilnay
The Jewish Publication Society of America, 1978.

Ez a könyv egy sorozat része, amely a Szentföld legendáit gyűjti csokorba régiók szerint. A harmadik kötet Galilea, Jordánia, és a Sinai-félsziget történeteivel foglalkozik; hatvanhárom legenda származik közülük a történelmi Jordániából. Ezen belül a legendák régiókra lebontva szerepelnek; az egyes régiók nem mind tartoznak a modern Jordániához, de a biztonság kedvéért az összes legendát elolvastam (és közben sokat tanultam a terület földrajzáról). A legendák elsősorban a zsidó hagyományból származnak, de keresztény és arab történetek is akadnak közöttük. Sajnos a könyvhöz semmiféle bevezető vagy utószó nem tartozik, cserébe minden történetnek megjelölik a forrását.

Ráadásnak olvastam még néhány arab legendát ebből a könyvből is, mert kíváncsi voltam rájuk.

Fénypontok

Meglepő volt a Mózes és Og király harcáról szóló legendakör, amiben elég sok mesei túlzással találkozhatunk. A kedvencem az volt, hogy amikor az óriáskirály egy hegyet akart hozzávágni Mózes népéhez, Isten hangyákat küldött, hogy ássák alá a hegyet, ami így az óriás fejére omlott. Og megpróbálta lehúzni, mint egy sapkát, de ekkor Isten megnövesztette a fogait, hogy beakadjanak...
Bájos volt a tüsszögő kecskék legendája, mely szerint Moáb földjén a legelő kecskék néha tüsszögtek a jeruzsálemi nagy templom füstölőitől.
Petra legendái is szerepelnek a könyvben. Többek között egy arab történet arról, hogy a fáraó, aki Petrát építette, a kincseit az egyik ház ormán lévő edénybe rejtette el; aki meg tudja lőni az edényt úgy, hogy szétreped, azé lesz a kincs. Egy másik arab legenda szerint az egyik palotában a fáraó lánya élt, aki annak ígérte magát feleségül, aki előbb tudott vizet vezetni a palotához. Két legénynek egyszerre sikerült, de az egyik magára volt büszke érte, a másik Isten segítségére. A lány az utóbbit választotta.
Az arab legendák között felbukkant Ali, a Próféta veje, és Antar, kedvenc arab eposzhősöm is. Ali útnak indult, meglátogatta Antart, és eljutott az Ezeregyéjszakából is ismert Rézvárosba. Szó esett egy másik fekete arab hősről is, akinek Zir volt a neve, és a története arról, hogyan bizonyította az erejét és hősiességét, hasonlított az "aranyhajú kertészbojtár" mesékre.

Kapcsolatok


A Ram-tó keletkezéséről szóló legenda egy volt abból a nemzetközi hagyományból, melyben egy koldus egy faluba kerül, ahol mindenki elkergeti, ezért bosszúból özönvizet bocsát rájuk, és a falu helyén tó születik. Felbukkant a arab hagyományban egy klasszikus tanmese is a férfiról, akinek az egyik felesége a fehér, a másik a fekete szálakat húzkodta ki a szakállából, míg végül szakáll nélkül maradt.
Salamon király gyűrűjének története Polükratész mesetípusa volt, melyben a bölcs király elveszítette mágikus gyűrűjét, de halászt közben véletlenül egy hal gyomrában ismét rábukkant. Ez a legenda mesélt egyébként Salamon feleségéről is (aki nem Sába királynője volt). Ghareisah és Zeid legendája egy Rómeó és Júlia történet volt két ellenséges beduin törzs fiataljairól, akik megpróbáltak együtt elszökni, de a rokonok megtalálták és megölték őket; egy hegyoldalban arabul felírva megmaradt a lány üzenete a családjának, és a keze nyomát látták a mesélők egy bizánci oltárkő keresztjében.
Irodalmi kapcsolatot véltem felfedezni a Caesarion-alagút történetében: a hagyomány szerint az Úr nem engedte Mózest az Ígéret Földjére lépni, hiába könyörgött, hogy átkelhessen a Jordánon és a hegyeken. Végül azt kérte, hadd menjen át a folyó alatt az alagúton, mire Isten azt felelte: "Thou shall not pass!" Kíváncsi vagyok, Tolkien ismerte-e ezt a hagyományt...

Hova tovább?
Izraelbe!

2020. június 3., szerda

A három kis tojás (Feminista Multikulti Népmesék 19.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Eswatini (Szváziföld)

A történet


Egy asszonyt addig bántalmazza, veri, kínozza a férje, míg egy napon elhatározza, hogy megszökik. A hátára köti a kisebbik gyerekét, kézen fogja a nagyobbikat, és elindul velük az ismeretlenbe. Egy folyó partján kis fészket találnak, benne három tojással. Az út további részében a kis tojások sugalmazzák az anyának, merre menjen, hol találjon menedéket a vadonban. Több szörnyeteggel is meg kell küzdenie, de mindegyiket sorban legyőzi, míg végül megtöri az átkot egy egész királyságon, ahol királynővé választják, megtalálja az igaz szerelmet, és boldogan él, amíg meg nem hal.


Mitől feminista?

Azért, mert lelkesen támogatok minden olyan mesét, amelyekben a bántalmazó párt nem "megjavítják" meg "kibékítik", hanem otthagyják a búbánatba. Ebben a mesében látványosan alá van húzva, hogy a férj, aki verte az asszonyt, rossz neki, és a mese megoldása az, hogy gyerekestül el kell hagyni.
Cserébe a mese azt is kiemeli, hogy a menekülés, amire az asszony vállalkozik, nagyon nehéz, és veszélyekkel teli. Olykor menedékre bukkannak, amiről kiderül, hogy ott is szörnyek élnek; máskor sűrű erdőbe keverednek, ahol már nincs más út, mint rendületlenül menni előre. Az anya végig gondoskodik a gyerekekről, eteti őket, énekel nekik, fára mászatja őket ha veszély leselkedik. Nem "önző anya", aki "szétszakította a családot" (erőszak elől menekülő nőknek nagyon gyakran a szemére vetik pocsék emberek, hogy a "gyerekek érdekében" meg kellett volna próbálnia a kapcsolatban maradni, ami nettó baromság). Itt egy bátor, jó anyát látunk, aki szó szerinti emberevő szörnyekkel küzd meg, hogy jobbá, biztonságosabbá tegye a maga és a gyerekei életét.
Az sem elhanyagolandó, hogy ezen az úton segítségre és bátorításra szorul, amit a kis tojásoktól kap meg. Ezt sokféleképpen lehet szimbolikusan értelmezni, külső és belső segítségként egyaránt. A mese végén kiderül, hogy a tojások elátkozott királyfiak voltak. Akár belső intuícióként, akár külső segítőként gondolunk rájuk, nagyon fontos kiemelni, hogy a bátor hősnőnek igenis szüksége van bátorításra, tanácsra, segítségre - ahogy a való életben is nagyon sok támogatás kell ahhoz, hogy valaki egy bántalmazó szituációból ki tudjon szakadni, pláne gyerekekkel együtt. A mese végére a hősnőből királynő lesz, aki másokon is képes segíteni. Az, hogy útközben volt segítsége, egyáltalán nem von le a hősiességre értékéből. 

Amit érdemes átgondolni

Ez egy olyan mese, ami attól függően, hogy hogyan meséli, hogyan részletezi valaki, nagyon érzékeny pontokat érinthet a hallgatóságban. Érdemes felkészülni erre, és elsősorban olyan környezetben, helyzetben mesélni, ahol a mese biztonságosan feldolgozható.

Források

E. J. Bourhill & J. B. Drake: Fairy tales from South Africa (MacMillan, 1908.)

Megjegyzés

Ez a mese meg fog jelenni hamarosan a Világszép Alapítvánnyal közös könyvemben! (Széltestvér és Napkelte: Hagyományos mesék rendhagyó családokról)