Hősök és próféták (Népmesék nyomában a világ körül 171. - Jordánia)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Legends of Galilee, Jordan, and Sinai
The Sacred Land III.
Zev Vilnay
The Jewish Publication Society of America, 1978.

Ez a könyv egy sorozat része, amely a Szentföld legendáit gyűjti csokorba régiók szerint. A harmadik kötet Galilea, Jordánia, és a Sinai-félsziget történeteivel foglalkozik; hatvanhárom legenda származik közülük a történelmi Jordániából. Ezen belül a legendák régiókra lebontva szerepelnek; az egyes régiók nem mind tartoznak a modern Jordániához, de a biztonság kedvéért az összes legendát elolvastam (és közben sokat tanultam a terület földrajzáról). A legendák elsősorban a zsidó hagyományból származnak, de keresztény és arab történetek is akadnak közöttük. Sajnos a könyvhöz semmiféle bevezető vagy utószó nem tartozik, cserébe minden történetnek megjelölik a forrását.

Ráadásnak olvastam még néhány arab legendát ebből a könyvből is, mert kíváncsi voltam rájuk.

Fénypontok

Meglepő volt a Mózes és Og király harcáról szóló legendakör, amiben elég sok mesei túlzással találkozhatunk. A kedvencem az volt, hogy amikor az óriáskirály egy hegyet akart hozzávágni Mózes népéhez, Isten hangyákat küldött, hogy ássák alá a hegyet, ami így az óriás fejére omlott. Og megpróbálta lehúzni, mint egy sapkát, de ekkor Isten megnövesztette a fogait, hogy beakadjanak...
Bájos volt a tüsszögő kecskék legendája, mely szerint Moáb földjén a legelő kecskék néha tüsszögtek a jeruzsálemi nagy templom füstölőitől.

Petra legendái is szerepelnek a könyvben. Többek között egy arab történet arról, hogy a fáraó, aki Petrát építette, a kincseit az egyik ház ormán lévő edénybe rejtette el; aki meg tudja lőni az edényt úgy, hogy szétreped, azé lesz a kincs. Egy másik arab legenda szerint az egyik palotában a fáraó lánya élt, aki annak ígérte magát feleségül, aki előbb tudott vizet vezetni a palotához. Két legénynek egyszerre sikerült, de az egyik magára volt büszke érte, a másik Isten segítségére. A lány az utóbbit választotta.
Az arab legendák között felbukkant Ali, a Próféta veje, és Antar, kedvenc arab eposzhősöm is. Ali útnak indult, meglátogatta Antart, és eljutott az Ezeregyéjszakából is ismert Rézvárosba. Szó esett egy másik fekete arab hősről is, akinek Zir volt a neve, és a története arról, hogyan bizonyította az erejét és hősiességét, hasonlított az "aranyhajú kertészbojtár" mesékre.

Kapcsolatok

A Ram-tó keletkezéséről szóló legenda egy volt abból a nemzetközi hagyományból, melyben egy koldus egy faluba kerül, ahol mindenki elkergeti, ezért bosszúból özönvizet bocsát rájuk, és a falu helyén tó születik. Felbukkant a arab hagyományban egy klasszikus tanmese is a férfiról, akinek az egyik felesége a fehér, a másik a fekete szálakat húzkodta ki a szakállából, míg végül szakáll nélkül maradt.
Salamon király gyűrűjének története Polükratész mesetípusa volt, melyben a bölcs király elveszítette mágikus gyűrűjét, de halászt közben véletlenül egy hal gyomrában ismét rábukkant. Ez a legenda mesélt egyébként Salamon feleségéről is (aki nem Sába királynője volt). Ghareisah és Zeid legendája egy Rómeó és Júlia történet volt két ellenséges beduin törzs fiataljairól, akik megpróbáltak együtt elszökni, de a rokonok megtalálták és megölték őket; egy hegyoldalban arabul felírva megmaradt a lány üzenete a családjának, és a keze nyomát látták a mesélők egy bizánci oltárkő keresztjében.
Irodalmi kapcsolatot véltem felfedezni a Caesarion-alagút történetében: a hagyomány szerint az Úr nem engedte Mózest az Ígéret Földjére lépni, hiába könyörgött, hogy átkelhessen a Jordánon és a hegyeken. Végül azt kérte, hadd menjen át a folyó alatt az alagúton, mire Isten azt felelte: "Thou shall not pass!" Kíváncsi vagyok, Tolkien ismerte-e ezt a hagyományt...

Hova tovább?
Izraelbe!