Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)
Származási hely: Eswatini (Szváziföld)
A történet
Egy asszonyt addig bántalmazza, veri, kínozza a férje, míg egy napon elhatározza, hogy megszökik. A hátára köti a kisebbik gyerekét, kézen fogja a nagyobbikat, és elindul velük az ismeretlenbe. Egy folyó partján kis fészket találnak, benne három tojással. Az út további részében a kis tojások sugalmazzák az anyának, merre menjen, hol találjon menedéket a vadonban. Több szörnyeteggel is meg kell küzdenie, de mindegyiket sorban legyőzi, míg végül megtöri az átkot egy egész királyságon, ahol királynővé választják, megtalálja az igaz szerelmet, és boldogan él, amíg meg nem hal.
Mitől feminista?
Azért, mert lelkesen támogatok minden olyan mesét, amelyekben a bántalmazó párt nem "megjavítják" meg "kibékítik", hanem otthagyják a búbánatba. Ebben a mesében látványosan alá van húzva, hogy
a férj, aki verte az asszonyt, rossz neki, és a mese megoldása az, hogy gyerekestül el kell hagyni.
Cserébe a mese azt is kiemeli, hogy a menekülés, amire az asszony vállalkozik, nagyon nehéz, és veszélyekkel teli. Olykor menedékre bukkannak, amiről kiderül, hogy ott is szörnyek élnek; máskor sűrű erdőbe keverednek, ahol már nincs más út, mint rendületlenül menni előre. Az anya végig gondoskodik a gyerekekről, eteti őket, énekel nekik, fára mászatja őket ha veszély leselkedik. Nem "önző anya", aki "szétszakította a családot" (erőszak elől menekülő nőknek nagyon gyakran a szemére vetik pocsék emberek, hogy a "gyerekek érdekében" meg kellett volna próbálnia a kapcsolatban maradni, ami nettó baromság). Itt
egy bátor, jó anyát látunk, aki szó szerinti emberevő szörnyekkel küzd meg, hogy jobbá, biztonságosabbá tegye a maga és a gyerekei életét.
Az sem elhanyagolandó, hogy ezen az úton segítségre és bátorításra szorul, amit a kis tojásoktól kap meg. Ezt sokféleképpen lehet szimbolikusan értelmezni, külső és belső segítségként egyaránt. A mese végén kiderül, hogy a tojások elátkozott királyfiak voltak. Akár belső intuícióként, akár külső segítőként gondolunk rájuk, nagyon fontos kiemelni, hogy
a bátor hősnőnek igenis szüksége van bátorításra, tanácsra, segítségre - ahogy a való életben is nagyon sok támogatás kell ahhoz, hogy valaki egy bántalmazó szituációból ki tudjon szakadni, pláne gyerekekkel együtt. A mese végére a hősnőből királynő lesz, aki másokon is képes segíteni.
Az, hogy útközben volt segítsége, egyáltalán nem von le a hősiességre értékéből.
Amit érdemes átgondolni
Ez egy olyan mese, ami attól függően, hogy hogyan meséli, hogyan részletezi valaki, nagyon érzékeny pontokat érinthet a hallgatóságban. Érdemes felkészülni erre, és elsősorban olyan környezetben, helyzetben mesélni, ahol a mese biztonságosan feldolgozható.
Források
E. J. Bourhill & J. B. Drake:
Fairy tales from South Africa (MacMillan, 1908.)
Megjegyzés
Ez a mese meg fog jelenni hamarosan a Világszép Alapítvánnyal közös könyvemben! (
Széltestvér és Napkelte: Hagyományos mesék rendhagyó családokról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése