Middle East Book Review
Books & Books, 1995.
A könyvben huszonkét iraki népmese található, amiket szájhagyományból gyűjtöttek. A bevezető megismertet minket ezzel a hagyománnyal, mesenyitó- és záró-formulákkal, és a mesékben előforduló legfontosabb iraki szavakkal. A tördelés kissé furcsa, de amúgy a könyv elég izgalmas olvasmánynak bizonyult.
Fénypontok
 |
| A moszuli piac a 30-as években |
A fiatal szultán meséje érdekes, csinos kombináció volt az üveghegyi királykisasszony és az állatsógorok mesetípusaira. Az apja sírját őrző királyfi itt démonokat győzött le, és elvette a lovaikat és páncéljukat. Érdekes módon ezúttal nem felugratni kellett a királylányokért valahová, hanem kihúzni őket egy mély gödörből. Az elrabolt feleséget a hős végül egy repülő sellő (?!) hátán lovagolva mentette meg.
Realisztikusabb, de bájos volt a történet, ahol egy gazdag és egy szegény testvér családi drámába bonyolódott, míg a szegénynek meg nem fordult a szerencséje, amikor a lánya feleségül ment egy titokzatos, gazdag idegenhez. Amikor a családot a szultán elé citálták az irigy rokonok, kiderült, hogy a titokzatos férj maga a szultán...
Vicces volt a mese, amelyben egy együgyű gazda elküldte a szamarát a vásárba, ami persze nem jött haza. A gazda a keresésére indult, és mindenki poénból továbbküldte, míg valaki azt nem találta hazudni, hogy a szamár bíró lett Bagdadban. A gazda erre elkezdte zabbal édesgetni a bagdadi bírót, hogy jöjjön haza, sőt, meg is fenyegette, mire a jó kedélyű tréfálkozók összedobták neki a szamár árát. Szintén mókás volt A szaporodó edények esete, melyben valaki úgy tréfált meg egy zsugori embert, hogy minden kölcsönkért edénnyel egy kisebbet is visszaadott, mondván, hogy az edény megfialt. Végül egy nap a legértékesebb kölcsönkért edényeket megtartotta magának, mondván, hogy ha fialni tudnak, akkor meghalni is...
Érdekes volt olvasni Shamshum aj-Jabbar, avagy a Nagyerejű Sámson történetét, ami ritka kombinációja volt a bibliai Sámson-legendának és néhány tündérmesének. Elgondolkodtató, szomorú véget ért.
Kapcsolatok
 |
| Csodalámpa Bagdadban |
A varázsló feleségének meséje a mi Tücsök jósunkhoz hasonlított. A bátor királyfi egy nagyon szépen kiszínezett aranyhajú kertészbojtár mese volt, rágózó démonokkal és varázslatos oroszlántejjel; külön érdekessége, hogy dinnyével mérték benne, készen állnak-e a királylányok a házasságra, ilyet pedig utoljára egy erdélyi cigány népmesében láttam. Volt csodamadár-mese is, melyben két testvér megette a madár fejét és szívét, és varázslatos képességeket kaptak tőlük; az anyjuk és mostohaapjuk sokáig üldözte őket, hogy visszaszerezzék a fejet és a szívet, de nem jártak sikerrel.
A nevető hal meséjébe két rövidebb klasszikus történet volt ágyazva: a vadász hűséges sólymának és a gyermekre vigyázó hűséges kutyának legendái. A sztori egyébként érdekes volt, de elég pocsék véget ért. A szabó lánya egy "okos lány" mese volt, megfejelve azzal a sztorival, amikor a feleség álruhában elcsábítja a férjét háromszor egymás után; A dzsinn a kútban pedig egy "ördög és az orvos" történet, melyben a szegény ember a kalifa lányát megszálló dzsinnt a feleségével riasztotta el.
Több mese is szerepelt Hárún ar-Rasíd kalifáról és az ő bölcsességéről; többek között egy "Mátyás király és az öreg juhász" történet is.
Hova tovább?
Jordániába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése