2018. december 31., hétfő

306 fülbemászó


Vajon én vagyok az egyetlen aki zenével a fejében ébred? Amikor reggelente kinyitom a szemem, előbb-utóbb általában tudatosul bennem, hogy egy bizonyos dalt dúdolok, mintha egy rádiós ébresztőóra szólalna meg. Van, hogy a fülbemászó makacsul velem marad egész délelőtt, de ha különösen idegesítő számot sikerült felidéznem, általában meghallgatok valami mást, hogy elhessegessem. De akár tetszik, akár nem, hacsak nem hirtelen riasztanak fel legmélyebb álmomból, úgy tűnik, valamiféle személyes, beépített Spotify lista lakik a tudatalattimban.
Pontosan egy évvel ezelőtt, amikor elkezdtem bullet journal-t vezetni (ezt most hagyjuk), elhatároztam, hogy minden reggel felírom, mi szólt a fejemben ébredéskor. Tettem is ezt egy teljes éven keresztül, és ma összesítettem az adatokat. Valószínűleg senkit sem érdekel, hacsak nem hasonlóan működik az agyuk, de azért leírom:

2018 január 1. és december 31. között 306 alkalommal ébredtem úgy, hogy egy felismerhető zeneszám volt beragadva a fülembe. Havolta 21 és 28 között volt az ilyen reggelek száma, vagyis azt kell mondanom, hogy a jelenség elég következetes. A legtöbb ilyen reggelem júliusban volt (28), a legkevesebb pedig februárban és májusban (21). De igazából ez a játék nem a statisztikákról szól - hanem a zenéről.

Előre bocsátom, hogy semmiféle befolyásom nincs rá, milyen dallammal a fülemben ébredek. Előfordul, hogy olyasmi, amit előző nap hallgattam, de sokszor történik az is, hogy olyan számot dúdolgatok, amit évek óta nem hallottam, vagy eleve sohasem szerettem. Akad, hogy több napon egymás után ugyanazzal ébredek, máskor meg sokáig kell magamban dúdolgatnom, mire egyáltalán felismerem a dallamot, és be tudom azonosítani, honnan származik. A szórás meglepően nagy: 150 különböző szám szerepel az idei listámon, és míg legtöbbjük kétszer vagy háromszor is előfordult, a top 5-be az alábbiak kerültek be:

Első helyen, 12 reggellel:


Második helyen, 11 reggellel:


Szintén második helyen, 11 reggellel:


 Harmadik helyen, 10 reggelel:


És szintén harmadik helyen, 10 reggellel:


+ Személyes kedvencem, amire mindig jó kiugrani az ágyból (7 reggelen sikerült):


+ Amikor feministaként ébredek (szintén 7 reggelen):


Ha összesítve nézzük a műfajokat, kicsivel más kép alakul ki: Egész szép gyűjteményem volt Hamilton-számokból (Alexander Hamilton 10, Satisfied 7, Wait for it 5), és a Moana soundtrackből (We know the way 7, How far I'll go 6, Shiny 5, You're welcome 4), de szép számmal akadtak reneszánsz tánczenék és vonatkozó Blackmore's Night számok is (hagyományőrző táncos énem miatt). Ami pedig a lista másik végét illeti: Több reggelen volt erős WTF élményem, de azt hiszem idén a negatív csúcsot a Vad Angyal nyitózenéje vitte el - amikor kicsi voltam, nagymamám nézte vallásos rendszerességgel ezt a szappanoperát, és most előkúszott valahonnan a tudatom legmélyéről... Tessék, szenvedjetek ti is:


Azt hiszem, 2019-ben is folytatni fogom ezt a kísérletet, csak a poén kedvéért. De közben kíváncsi is vagyok: Van valakinek hasonló tapasztalata, vagy csak az én agyam rádió?...

2018. december 29., szombat

2018 - Az év (jó) könyvekben

Megint év vége, megint olvasmányos összefoglaló. 2018 folyamán összesen 157 könyvet olvastam ki; a szám magasnak tűnhet, de voltak közötte szép számmal képregény tpb-k is. Ebből 40 kötetett tett ki a Népmesék nyomában a világ körül sorozat (befejeztem Európát egy év alatt!), és 19-et a moly.hu-n futó "Minden nap egy népmese" kihívás. A maradék 98 kötet közül válogattam ki alább az idei év nagy kedvenceit, sorrendre való különösebb tekintet nélkül. Íme:

Juanita Harrison: My great, wide, beautiful world
Idén rengeteg útleírást olvastam női utazóktól. Sok lenyűgöző könyv volt közöttük, de Juanita Harrisoné felkerült az örök kedvencek listájára. Amikor kiolvastam, egy teljes blogbejegyzést is szenteltem neki, a lelkendezést (angolul) itt olvashatjátok. A csaj a 20. század elején, sötét bőrű (amerikai) nő létére teljesen egyedül, pénz nélkül nekivágott a nagyvilágnak, és akkora szerelemmel és jókedvvel járta körbe, hogy lehetetlen nem a szívünkbe zárni. A tájfunban való hajókázást vidám hullámvasútként élte meg, lépten-nyomon elajándékozta a bőröndjeit (de a kedvenc piros alsóneműjét megtartotta), jókat szunyókált a Taj Mahal virágágyásaiban, pofára ejtett pár pasit, minden városban beiratkozott a könyvtárba, és az új kalapra szánt pénzét inkább múzeumbelépőkre költötte. Azóta minden utazásnál arra gondolok, mit tenne a helyemben Juanita Harrison.
(Azóta a fotóját is megtaláltam az ancestry.com-on)


Jen Wang: The Prince and the Dressmaker
Végtelenül bájos graphic novel egy királyfiról, aki titokban szeret királylányak öltözni, és egy varrónőről, aki titokban divattervező szeretne lenni. Az év egyik legszerethetőbb, és egyben legszínesebb olvasmánya volt, aminek csak emelt a fényén a rajzoló kifejező stílusa, és a ruhaköltemények széles tárháza. Ha valaki felemelő és humoros sztorit szeretne, cuki szerelmi szállal, annak mindenképpen ajánlom.

Madeline Miller: Circe
Kirké, a görög mitológia hírhedt boszorkánya, régóta megérdemelt már egy saját sztorit, és ennél jobbat nem is kaphatott volna. Madeline Miller nem csak klasszicista, de az írói stílusa is lenyűgöző; magát a prózát lassan, ízlelgetve a legjobb olvasni, míg elmerülünk a görög mitológia folyékony aranyba mártott világában. Nem nagyon olvastam még olyan regényt, ami konkrétan színkódolva lett volna, de itt minden jelenetnek és szereplőnek finoman kidolgozott vizuális leírásai voltak. Emellett persze csodaszép, ahogy a Kirkéről ismert töredékes adatok egyetlen hatalmas ívű történetté álltak össze. Ha kedvenc regényt kellene választanom az idén, nagy eséllyel ez lenne az.

Kate Heartfield: Armed in her fashion
És akkor jöjjön rögtön a másik esélyes versenyző. Kate Heartfield munkásságát nemrég fedeztem fel, de azóta gyakorlatilag elolvastam mindent, ami az ő tollából került ki. Ennek a regénynek az alapgondolata egyszerű ám nagyszerű: Egy megkeseredett, középkorú szoptatós dajka a halott (és zombivá vált) férje után indul a Pokolba, hogy visszakövetelje tőle a lánya örökségét. Útján elkíséri félénk felnőtt lánya, egy transznemű zsoldos, egy kétgyerekes úrihölgy, egy vízimanó, és egyéb fura figurák, akik ezt a 14. századi Németalföldre épített horror-fantasy világot lakják. Az egész sztorit egyébként egy Brueghel-festmény ihlette, biztos ismeritek:


Erik Larson: The Devil in the White City
Mivel a true crime műfaja nagyon távol áll tőlem, ez a könyv az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Eredetileg H. H. Holmes miatt vágtam bele, de hamar rá kellett döbbennem, hogy a könyv tartalmaz egy sokkal érdekesebb sztorit is: A chicagói Világkiállítás történetét. Sohasem gondoltam volna, hogy egy építészetről és bürokráciáról szólóm könyvet olyan élvezettel fogok olvasni, hogy a sorozatgyilkosról szóló fejezeteket gyakorlatilag átpörgetem, mégis így lett. Az év nagy non-fiction kedvence lett a könyv, és szívesen nézném mondjuk HBO sorozat formájában is.


Juan Diaz Canales - Juanjo Guarnido: Blacksad
Nem vártam az idén, hogy rá fogok izgulni egy ballonkabátos macskára, de a Blacksad elsöprő fölénnyel az idei kedvenc képregényélményemmé vált (tudom, tudom, későn érkeztem a partira). A furry noir, amennyire szürreálisan hangzik, annyira zseniálisan van kivitelezve a sorozat lapjain; a műfaj minden formai követelményét elegyíti csodaszép, és aprólékosan részletes látványvilággal, amiket órákig bírtam nézegetni. Az állatok arcai nem csak karakteresek, de kifejezőek is, és az egész kötetnek sajátos kultúrája, hangulata van. Erősen felnőtt fogasztásra ajánlott, de mindenképpen a műfaj egyik nagy sikere.

2018. december 15., szombat

Virágzó szigetek (Népmesék nyomában a világ körül 108. - Portugália)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Portugáliával elhagyjuk Európát! A sorozat most téli szünetre megy. Február elejétől Afrikában kalandozunk tovább.


Islands of Magic
Legends, folk and fairy tales from the Azores
Elsie Spicer Eells
Harcourt, Brace & Co., 1922.

Régóta fentem már a fogam erre a könyvre. 34 meséjét 1920 és 21 folyamán gyűjtötte a szerző az Azori-szigetek szájhagyományából, bizonyítandó, hogy még mindig élnek ott népmesék. A meséket aztán átírta "amerikai gyerekek" számára, ami néhol meg is látszik rajtuk (főleg a nyelvezetükön), és szép illusztrációkkal együtt könyvbe foglalta. Mivel a szigeteknek a portugál gyarmatosítás előtt nem voltak őslakói (vagy nem tudunk róluk), a történetek leginkább a portugál és a bővebb európai mesehagyomány körébe tartoznak; sok ismerős akadt közöttük, néhány színes helyi legendával megtűzdelve. Mivel gyerekeknek készült a könyv, források és jegyzetek nem tartoznak hozzá, de így is nagyon érdekes olvasmány volt.

Fénypontok

A könyvben a szigetek saját legendái voltak a legérdekesebbek. Kékeszöld Királykisasszony története például arról szólt, hogyan okozta egy király türelmetlensége, és egy tündérek által elrbaolt királykisasszony Atlantisz bukását, melynek helyén ma az Azori-szigetek emelkednek ki az óceánból. Egy másik legenda szerint a szigetek akkor születtek, amikor egy, a mennyekből száműzött angyal magával akarta hozni a kedvenc virágait, és néhányat leejtett a tenger habjaira - így születtek a Virágzó Szigetek. Akadtak egyéb tengeri legendák is, mint például A hét város szigete (klasszikus középkori kincses sziget legenda), vagy Szent Brendan szigete (ami időnként megjelenik és eltűnik). Utóbbihoz különösen szépséges szerelmes történet tartozott, melyben egy lovag és egy lány a legendás szigetre menekültek egy földrengés elől, hogy egymáséi lehessenek.
Szép helyi legenda volt a Gyöngy nyaklánc története is, melyben egy jóképű halászfiút elrabolt egy sellő, de az anyja varázslattal visszaszerezte, és később, amikor halandó lányt vett feleségül, egy nyakláncot talált a tengerparton ajándékul valakitől, akire nem emlékezett.
A tündérmesék közül nagyon tetszett A királylány, aki elveszítette a gyűrűit - főleg, mert az átok megtörésében és a boldog befejezés elérésében nagy szerepet játszott két öreg mesemondó anyóka. Hasonlóan érdekes volt Szent Antal keresztlánya, aki fiúnak öltözve egy mór királytól lopott el dolgokat, míg végül a királya rá nem jött, hogy lány, és feleségül nem vette (fiúval is és lánnyal is létezik ez a mesetípus, de fiúnak öltözött lánnyal még nem hallottam). A kedvencem talán mégis A nápolyi király lánya volt, aki véletlenül a rossz legénnyel szökött meg (Spanyolországból is olvastam ilyet), de mindenféle kalandok után mégis megtalálta az igazit - egy királyfit, aki azért indult útnak, hogy feleségül vegye a nápolyi király lányát, bár nem is tudta, van-e a nápolyi királynak lánya...



Kapcsolatok

Óceánia és Amerika után megint akadt egy sztori arról, miért szaglásszák egymást a kutyák - itt most épp azért, mert egy kutya-lakoma alkalmával egyikük elszaladt borsért, de sohasem jött vissza, és azóta egymáson keresik a fűszert. Olaszországból volt ismerős a lány története, aki választhatott, fiatalon akar-e szerencsétlen lenni, vagy idős korában, és az előbbit választotta, amiért is sorozatos szerencsétlenség szakadt a nyakába. Ismét tiszteletét tette Szent Péter édesanyja, aki ezúttal sem jutott be a mennyországba (innen ered a portugál mondás: "Áll az ajtóban, mint Szent Péter anyja").
A portugál hagyományból származó mesék között sok ismerős volt: Terülj-terülj asztalkám, Fehérlófia, Varázslóinas, Hüvelyk Matyi (Babszem Manoel), Hófehérke (elég sötét és véres változat, de a végén legalább királyfiak lettek a törpékből). Érdekes volt a Kalapvári kisasszony azori változata, Linda Branca, melyben a lány azért öltött álruhát, és ment el szolgálónak, mert megunta, hogy túl szép.
A helyi trickster Kondás Péter volt - addig űzte a trükkjeit, amíg valaki őt verte át, méghozzá halálosan. Megint találkoztam "a termés teteje, a termés alja" típusú trickster-történettel is.

Hova tovább?
Marokkónál elérjük Afrikát!

2018. december 8., szombat

Boszorkányok földjén (Népmesék nyomában a világ körül 107. - Andorra)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mivel Andorra hivatalos nyelve a katalán, megint csak nem sikerült teljes kötet népmesét beszereznem se angolul, se spanyolul. Összevadásztam viszont néhány mesét és legendát internetes forrásokból. 

Az ordinói dudás

Egy híres dudás zenélni igyekszik egy esküvőre, amikor farkasok támadják meg. Gyorsan felmászik egy fára, és a zenéjével tartja magától távol a farkasokat, akik úgy megijednek a hangtól, hogy messzire menekülnek. A falubeliek másnap találnak rá a hang nyomán, mert nem meri abbahagyni a zenélést.

Aubinyá Fehér Hölgye

Egy kapzsi püspök sanyargatja a népet, mire a földesúr lánya, a Fehér Hölgy, aki megörökölte az apja földjeit, a védelmükre kel - mégpedig úgy, hogy egy éjszaka az erdőbe csábítja a püspököt, akit soha többé nem lát senki. Cserébe megjelenik a környéken egy nagy farkas. Mindenki vonja le a maga következtetését.

Az Engolasters-tó

Egy kis városba koldus érkezik, akit mindenki elkerget vagy átver. Végül egy lány kenyered ad neki, amiért cserébe a koldus azt tanácsolja neki, meneküljön. A városra aznap éjjel árvíz zúdul, és a helyén reggelre tó keletkezik, ahová azóta andorrai boszorkányok járnak fürdeni.
(Itt egy másik verzió is)


A Meritxell-i Szűz Mária

Háromkirályok napján Meritxell lakói egy Mária-szobrot találnak egy rózsabokor tövében. A templomba viszik, ám másnap reggelre varázslatos módon visszakerül a bokor alá, így ott állítanak neki kápolnát.

A hétágú kereszt

Egy fiú nagyon fél az ördögtől, mire hét másik legény elhatározza, hogy megtréfálják, és elküldik éjszaka borért a boltba, egy puskával (ami nincs megtöltve). Sajnos a boltos megtölti a puskát, így mikor a fiú visszafelé jön, lelövi a legényt, aki fehér lepedőbe öltözve megpróbált ráijeszteni. A haláleset helyén hétágú kereszt jelenik meg.

A boszorkányok köve

Bronzkori sziklafaragásokról szól a legenda, mely szerint andorrai boszorkányok harcoltak meg itt az ördöggel, és végül a mélybe taszították; az ördög karmai hagytak nyomokat a sziklafalon.


Hova tovább?
Portugáliába!

2018. december 1., szombat

Senki se számít a spanyol királylányokra (Népmesék nyomában a világ körül 106. - Spanyolország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körülAki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.


Cuentos ​Populares Españoles
José María Guelbenzu
Siruela, 2006.

A kötet 117 spanyol népmesét tartalmaz, amiket a szerző némileg modernebb nyelvezetre ültetett a dialektusok helyett, de megtartott eredeti formájukban; közben arra is odafigyelt, hogy Spanyolország midnen tájegységéből (beleértve Katalóniát és Baszkföldet is) kerüljenek mesék a gyűjteménybe. A könyv végén a mesék forrásai is meg vannak jelölve. Maguk a történetek folyamatosan követik egymást, fejezetek vagy különösebb rendezési elv nélkül, ezért érdekes volt oldalról oldalra felfedezni, mi mindent tartogat az olvasó számára a könyv. Összességében nagyon jó élmény volt, sok remek, színes, fordulatos mesét találtam benne.

Fénypontok

Pont így karácsony közeledtével nagyon szép volt az Aguinaldo (karácsonyi ajándék) című mese, melyben két kisgyerek elindult az erdőbe, hogy útba igazítsák a házikójukhoz a Háromkirályokat (mert előző évben nem találták meg). A királyok helyett azonban egy hölggyel találkoztak, aki levéllel küldte őket egy elvarázsolt kastélyba, veszélyekkel és kalandokkal teli úton. Ezt a mesét egyébként rögtön be is válogattam a Villa Bagatelle és a Világszép Alapítvány idei adventi naptárába.
Hasonlóan megható volt a Bűnbánó rablók története, melyben egy szent életű remete gúnyt űzött egy elfogott gonosztevőből, mondván, hogy biztosan a pokolra jut - erre Isten büntetést küldött rá, hogy megtanulja, mindenkinek van esélye megjavulni. Megfontolandó üzenete volt a Tiszta vér című mesének is, melyben egy jószívű király gonosz fiát tanította emberszeretetre oly módon, hogy megmutatta neki, a kisbabák mind egyformák, és az ő vére is piros mint mindenki másé. Kevésbé volt optimista viszont a Zöld Sapka , melyben emberünk egy boszorkánytól olyan sapkát kapott, amivel mindenkinek hallotta a gondolatait - és megállapította, hogy az emberek mind szörnyűek.
Nagyon tetszett a Boszorkányok varrókészlete, melyben egy szegény asszony véletlenül megtalálta az anjana nevű egyszemű boszorkányok elveszett varrósdobozát, és mivel jószívűen elajándékozta belőle a tűket és gombostűket, a boszorkányok segítettek neki megmenteni a fiát egy óriástól. A törpe című mesének is női főhőse volt, aki, miután véletlenül a rossz legénnyel szökött meg, inkább megmentett egy királylányt egy gonosz törpétől; A héttornyú vár három hősnője egy rakat óriással végzett, hogy megmentsék magukat; az Aranycipellő hősnője pedig furfangos módon bizonyította az ártatlanságát, amikor házasságtörésért próbálták elítélni. Törpe egyébként szerepelt egy másik klassz mesében is, ahol egy Pásztor és egy törpe kötöttek barátságot, és mentettek megy együtt egy királykisasszonyt.
Néhány ismert mese váratlan fordulatot vett a kötetben. Az Alvó királylány érdekes Csipkerózsika-kombináció volt, melyben nem csók, hanem szálka-kihúzás ébresztette fel a lányt (plusz pont), de aztán a herceg hazament a feleségéhez (mínusz pont), aki megpróbálta eltenni Csipkerózsikát láb alól, és a két gyerekét meg is főzte, és felszolgálta a férjének. A végén a herceg és Csipkerózsika egymáséi lettek (plusz pont), a gyerekek viszont nem keltek életre (mínusz pont). Angelina és az Oroszlán tulajdonképpen Szépség és a Szörnyeteg volt egy olyan csavarral, hogy a férjét kereső lány menet közben még katonának is öltözött, és megölt egy sárkányt. A Sárkánykirályfi meséjében egy lánynak királylányhajból kellett inget varrnia, hogy megtörje az átkot; később kiderült, hogy a királylány pont a sárkánykirályfi húga volt. Bolhabőr meséjében ezúttal maga a királykisasszony csinált bolhabőr dobot, aminek a hős varázslatos képességű segítők segítségével tudta meg a titkát (és megelégedett a jutalommal, a lány nem kellett neki); Az "itt vagyok" gyűrű klasszikus Küklopsz-mese volt, csak éppen itt Odüsszeusz helyett egy okos lány szerepelt. A szénégető és a Halál találkozásánál a szénégető először sikeresen átverte a Halált - ám amikor a Halál úgy tett, mintha felakasztotta volna magát, a szénégető mégiscsak belesétált a csapdájába. A klasszikus kátránybábus trükkel ért rossz véget Juan y Medio meséje, aki hős létére elrabolt egy királylányt, de a lány a bábu segítségével vízbe fojotta, és hazament.

Kapcsolatok

Több kedvenc mesetípusommal is találkoztam a könyvben, aminek külön örültem. Találtam a "három csodás ajándékra" olyan verziót, melyben a lány végül mindhárom kérőjét férjül vette - sőt, eleve azért küldte el őket a király szerencsét próbálni, mert nem akarta engedni a lányának, kifejezett kérése ellenére, hogy három férje legyen. Nagyon örültem a Kanári Királyfi (olasz mese) spanyol verziójának is, Levendulavirág címszó alatt, vagy a klasszikus tűzrőlpattant mediterrán Bazsalikomlányénak, akit itt Zöld Rózsának hívtak. Szintén mediterrán mesetípus az egér és a bogár (itt pillangó) házassága. Az eddigi legjobb váltott gyerekes történet volt az Elveszett fiú, melyben az apa el akarta pusztítani a váltott gyerekét, de az anya többször megakadályozta ebben, és végül ez mentette meg a vér szerinti fiút is.
Rengeteg klasszikus mesetípus szerepel a könyvben - Hüvelyk Matyi (Periquillo), Tündérek ajándéka, Három narancs szerelmese (itt rögtön gyerekestül pattantak ki a tündérek a narancsból), Három állat alakjába változó hős (elrejtett erő mesében), Kékszakáll (lánnyal, aki megmentette magát és a nővéreit is), Három fonóasszony, Csizmás Kandúr, Királylány a koporsóban, Mindent látó királylány, Kovács és az ördög (avagy Juan Soldado), Tía Miseria és a Halál, Állatmenyasszony (békával, akit kígyóvá változott nővére segített), Brémai muzsikusok, Ördög három arany hajszála, Hollóvá változott fiúk (itt oroszlánokkal), Hűséges barát (itt is halva maradtak a gyerekek), Aranyat köpő királyfi, Fájdalomkő és Szerelemtőr (ezt eddig csak török meseként ismertem), Fortunatus, Férfivá változott lány (itt direkt azzal a céllal, hogy király akart lenni, de csak így tudott beházasodni a királyi családba), Fehérlófia (avagy Juan el Oso), Varázslatos segítők, Táltos királylány (aki elcsalta a hősöktől a varázstárgyaikat), Méhkirálynő, Három kismalac (lány malacokkal, akik együtt építkeztek, aztán kitúrták egymást).
A tricksterek közül leginkább Juan Bobo és a róka emelkedtek ki (utóbbi a klasszikus kútba-mászós trükkel verte át a farkast).

Hova tovább?
Andorrába!