MythOff Budapest: Halál és Macskák

Halloween alkalmából újból Mítoszok Csatája volt a Premier Kultcaféban október 29-én. A témáról már tavasszal megszavaztattuk a közönséget - mivel holtversenyben (hehe) két téma győzött, összefűztük őket. Így született meg a Halál és Macskák című est. Úgy tűnik, az időzítést és a témát is pártolták az istenek és a hallgatóság: több, mint 110 ember jött el mítoszokat hallgatni. Telt ház. Ez úton is köszönjük mindenkinek! :)

Az est hoppmestere Varga-Fogarasi Szilvia volt, a körök pedig a következőképpen alakultak:

1. kör: Vagy halál, vagy macska

Az első körbe kerültek azok a mítoszok, amelyekben a két téma közül csak az egyik szerepelt. Elsőként Dala György Dániel mesélte nekünk Attisz és Kübelé mítoszát, utána pedig Klitsie-Szabad Boglárka következett Iku, a halálisten legyőzésének joruba történetével.

Szavazókérdés: Melyik mítoszból választanál segítőt, aki megoldja egy aktuális problémádat?

A győztes: A joruba mítosz

2. kör: Basztet vs Basztet

Ebben a körben mindkét történetnek Basztet, az egyiptomi macskaistennő volt a főszereplője valamilyen formában. Nagy Enikő azt a sztorit mesélte, amikor az istennő Szekhmet alakjában pusztít az emberek között, és sörrel szelídítik meg; Hajós Erika pedig azt, ahol Basztet legyőzi a sötétség kígyóját.

Szavazókérdés: Melyik mítoszból választanál magadnak jelmezt Halloweenre?

A győztes: A sötétség kígyója

3. kör: Görög mítoszok

Ebben a körben először Gregus László mesélt nekünk Démétérről és Triptolemoszról, valamint a szkíta Lünkosz királyról, aki hiúzzá változott. A sort pedig én zártam, Héraklész és a Holdból érkezett nemeai oroszlán történetével. Utólag sajnálom, hogy ez a mítosz nem került be a könyvembe, mert nagyon élveztem.

Szavazókérdés: Melyik hőst választanád, hogy segítsen legyőzni a NAV kapuit őrző oroszlánokat?

A győztes: Héraklész

A három kör után a műsor még korántsem ért véget. Amíg lelkes önkénteseink a szavazatokat számolták, addig Lily Asch mesemondó angol nyelven mesélt egy gyönyörű hindu mítoszt a halálról, a gyászról, és az éjszaka születéséről. Utána pedig a tavasszal elindított hagyomány szerint kerekasztal-beszélgetést tartottunk. Szilvi kérdezett, Enikő, Bogi és jómagam pedig érdekességeket osztottunk meg a mítoszaink hátteréről, a kutatás folyamatáról. Végül már csak az eredményhirdetés volt hátra; a győztes mítoszok mesélőin kívül a közönség néhány tagjának is jutott halloweeni gyertya és macskás hűtőmágnes.

A következő Mítoszok Csatája februárban várható; az alkalom természetesen a Valentin-nap, a téma pedig Harc és Szerelem! Addig is gyertek el minden hónapban a vadonatúj Újholdas Estek történetmondó sorozatra, ahol a MythOff mesélőit hallhatjátok mesélni. És iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy ne maradjatok le semmiről!

Senki se számít a spanyol királylányokra (Népmesék nyomában a világ körül 106. - Spanyolország)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Cuentos ​Populares Españoles
José María Guelbenzu
Siruela, 2006.

A kötet 117 spanyol népmesét tartalmaz, amiket a szerző némileg modernebb nyelvezetre ültetett a dialektusok helyett, de megtartott eredeti formájukban; közben arra is odafigyelt, hogy Spanyolország midnen tájegységéből (beleértve Katalóniát és Baszkföldet is) kerüljenek mesék a gyűjteménybe. A könyv végén a mesék forrásai is meg vannak jelölve. Maguk a történetek folyamatosan követik egymást, fejezetek vagy különösebb rendezési elv nélkül, ezért érdekes volt oldalról oldalra felfedezni, mi mindent tartogat az olvasó számára a könyv. Összességében nagyon jó élmény volt, sok remek, színes, fordulatos mesét találtam benne.

Fénypontok

Pont így karácsony közeledtével nagyon szép volt az Aguinaldo (karácsonyi ajándék) című mese, melyben két kisgyerek elindult az erdőbe, hogy útba igazítsák a házikójukhoz a Háromkirályokat (mert előző évben nem találták meg). A királyok helyett azonban egy hölggyel találkoztak, aki levéllel küldte őket egy elvarázsolt kastélyba, veszélyekkel és kalandokkal teli úton. Ezt a mesét egyébként rögtön be is válogattam a Villa Bagatelle és a Világszép Alapítvány idei adventi naptárába.
Hasonlóan megható volt a Bűnbánó rablók története, melyben egy szent életű remete gúnyt űzött egy elfogott gonosztevőből, mondván, hogy biztosan a pokolra jut - erre Isten büntetést küldött rá, hogy megtanulja, mindenkinek van esélye megjavulni. Megfontolandó üzenete volt a Tiszta vér című mesének is, melyben egy jószívű király gonosz fiát tanította emberszeretetre oly módon, hogy megmutatta neki, a kisbabák mind egyformák, és az ő vére is piros mint mindenki másé. Kevésbé volt optimista viszont a Zöld Sapka , melyben emberünk egy boszorkánytól olyan sapkát kapott, amivel mindenkinek hallotta a gondolatait - és megállapította, hogy az emberek mind szörnyűek.

Nagyon tetszett a Boszorkányok varrókészlete, melyben egy szegény asszony véletlenül megtalálta az anjana nevű egyszemű boszorkányok elveszett varrósdobozát, és mivel jószívűen elajándékozta belőle a tűket és gombostűket, a boszorkányok segítettek neki megmenteni a fiát egy óriástól. A törpe című mesének is női főhőse volt, aki, miután véletlenül a rossz legénnyel szökött meg, inkább megmentett egy királylányt egy gonosz törpétől; A héttornyú vár három hősnője egy rakat óriással végzett, hogy megmentsék magukat; az Aranycipellő hősnője pedig furfangos módon bizonyította az ártatlanságát, amikor házasságtörésért próbálták elítélni. Törpe egyébként szerepelt egy másik klassz mesében is, ahol egy Pásztor és egy törpe kötöttek barátságot, és mentettek megy együtt egy királykisasszonyt.
Néhány ismert mese váratlan fordulatot vett a kötetben. Az Alvó királylány érdekes Csipkerózsika-kombináció volt, melyben nem csók, hanem szálka-kihúzás ébresztette fel a lányt (plusz pont), de aztán a herceg hazament a feleségéhez (mínusz pont), aki megpróbálta eltenni Csipkerózsikát láb alól, és a két gyerekét meg is főzte, és felszolgálta a férjének. A végén a herceg és Csipkerózsika egymáséi lettek (plusz pont), a gyerekek viszont nem keltek életre (mínusz pont). Angelina és az Oroszlán tulajdonképpen Szépség és a Szörnyeteg volt egy olyan csavarral, hogy a férjét kereső lány menet közben még katonának is öltözött, és megölt egy sárkányt. A Sárkánykirályfi meséjében egy lánynak királylányhajból kellett inget varrnia, hogy megtörje az átkot; később kiderült, hogy a királylány pont a sárkánykirályfi húga volt. Bolhabőr meséjében ezúttal maga a királykisasszony csinált bolhabőr dobot, aminek a hős varázslatos képességű segítők segítségével tudta meg a titkát (és megelégedett a jutalommal, a lány nem kellett neki); Az "itt vagyok" gyűrű klasszikus Küklopsz-mese volt, csak éppen itt Odüsszeusz helyett egy okos lány szerepelt. A szénégető és a Halál találkozásánál a szénégető először sikeresen átverte a Halált - ám amikor a Halál úgy tett, mintha felakasztotta volna magát, a szénégető mégiscsak belesétált a csapdájába. A klasszikus kátránybábus trükkel ért rossz véget Juan y Medio meséje, aki hős létére elrabolt egy királylányt, de a lány a bábu segítségével vízbe fojotta, és hazament.

Kapcsolatok

Több kedvenc mesetípusommal is találkoztam a könyvben, aminek külön örültem. Találtam a "három csodás ajándékra" olyan verziót, melyben a lány végül mindhárom kérőjét férjül vette - sőt, eleve azért küldte el őket a király szerencsét próbálni, mert nem akarta engedni a lányának, kifejezett kérése ellenére, hogy három férje legyen. Nagyon örültem a Kanári Királyfi (olasz mese) spanyol verziójának is, Levendulavirág címszó alatt, vagy a klasszikus tűzrőlpattant mediterrán Bazsalikomlányénak, akit itt Zöld Rózsának hívtak. Szintén mediterrán mesetípus az egér és a bogár (itt pillangó) házassága. Az eddigi legjobb váltott gyerekes történet volt az Elveszett fiú, melyben az apa el akarta pusztítani a váltott gyerekét, de az anya többször megakadályozta ebben, és végül ez mentette meg a vér szerinti fiút is.
Rengeteg klasszikus mesetípus szerepel a könyvben - Hüvelyk Matyi (Periquillo), Tündérek ajándéka, Három narancs szerelmese (itt rögtön gyerekestül pattantak ki a tündérek a narancsból), Három állat alakjába változó hős (elrejtett erő mesében), Kékszakáll (lánnyal, aki megmentette magát és a nővéreit is), Három fonóasszony, Csizmás Kandúr, Királylány a koporsóban, Mindent látó királylány, Kovács és az ördög (avagy Juan Soldado), Tía Miseria és a Halál, Állatmenyasszony (békával, akit kígyóvá változott nővére segített), Brémai muzsikusok, Ördög három arany hajszála, Hollóvá változott fiúk (itt oroszlánokkal), Hűséges barát (itt is halva maradtak a gyerekek), Aranyat köpő királyfi, Fájdalomkő és Szerelemtőr (ezt eddig csak török meseként ismertem), Fortunatus, Férfivá változott lány (itt direkt azzal a céllal, hogy király akart lenni, de csak így tudott beházasodni a királyi családba), Fehérlófia (avagy Juan el Oso), Varázslatos segítők, Táltos királylány (aki elcsalta a hősöktől a varázstárgyaikat), Méhkirálynő, Három kismalac (lány malacokkal, akik együtt építkeztek, aztán kitúrták egymást).
A tricksterek közül leginkább Juan Bobo és a róka emelkedtek ki (utóbbi a klasszikus kútba-mászós trükkel verte át a farkast).

Hova tovább?
Andorrába!

A halál és a mesemondó

Halottak Napja alkalmából egy olyan mesét szerettem volna megosztani veletek, amellyel nemrég találkoztam a "Népmesék nyomában a világ körül" kihívás során. Két okból fogott meg nagyon: Egyrészt, mert egy nagyon ismert mesetípusnak (ATU 332) váratlan fordulattal végződő változata... másrészt pedig, mert valahol a mesemondásról szól. Íme.

A Halál és a Mesemondó

Népmese a Dominikai Köztársaságból

Élt egyszer egy szegény ember, aki folyton-folyvást arról álmodozott, hogy egyszer meggazdagodik. Csodás történeteket talált ki arról, mennyivel szebb lesz majd az élete, mi mindent kipróbál, meglát, megvásárol majd, amikor végre a nyakába szakad a szerencse. Addig-addig ábrándozott, míg egy nap szokatlan látogatója érkezett: Megjelent előtte La Muerte, maga a Halál, egy magas, szikár, feketébe öltözött nő alakjában.

- Védelmembe veszlek, ha úgy kívánod - mondta La Muerte - Orvost csinálok belőled. Hatalmat kapsz, hogy bárkit meggyógyíts, akire én nem tartok számot. Ha egy beteg ágyához hívnak, és én az ágy lábánál állok, akkor csak rá kell tenned a kezed a szenvedőre, és azonnal meggyógyul. De ha az ágy fejénél állok, akkor nincs kegyelem! Az a lélek az enyém.

Megkötötték az egyezséget. A szegény ember azonnal a nagyvárosba költözött, és doktorként kezdett praktizálni. Hamar szét is szaladt a híre az egész városban, hogy van egy orvos, aki kézrátétellel gyógyítja a betegeket. Persze a Halált, aki az ágy lábánál állt, soha nem látta senki az orvoson kívül. A szegény ember hamarosan meggazdagodott.

Fülébe jutott egy nap a királynak, hogy milyen csodálatos doktor lakik a városában. A király egyetlen lánya éppen súlyos betegen feküdt, ezért az uralkodó azon nyomban a csodadoktorért küldetett.

- A lányom súlyos beteg, már alig pislákol benne az élet - mondta a király az orvosnak - Ha meggyógyítod, gazdagon megjutalmazlak, és feleségül veheted. De ha meghal a lányom, vigyázz, mert te is utána halsz!

A doktor beleegyezett a dologba; biztos volt benne, hogy most is olyan könnyű dolga lesz, mint a többi beteggel volt. Ám amikor belépett a királylány szobájába, elszörnyedve látta, hogy La Muerte az ágy fejénél áll. Végem van!, sápadt el a csodadoktor, Ha a királylány meghal, engem kivégeznek!

Gyors ötlettől vezérelve megfogta a királylány ágyát, és megfordította - így most már a lábánál állt a Halál. A doktor gyorsan a királylányra tette a kezét, és a lány azonnal kipirult, és felült, mintha soha beteg sem lett volna. La Muerte dühösen kiviharzott a palotából.

A király ünnepélyesen bejelentette, hogy a lánya feleségül megy a doktorhoz. Meg is hirdették másnapra az esküvőt. Ám amikor a doktor kilépett a palotából, karon ragadta őt La Muerte, aki ott várakozott rá:

- Most pedig velem jössz!

La Muerte felvitte a doktort az Égbe, ahol az emberéletek olajmécsesei égnek. Volt, amelyik tele volt még olajjal, és nagy lánggal égett; mások már alig-alig pislákoltak. Minden mécseshez egy-egy emberi élet tartozott.

- Ez a te lángod - mutatott La Muerte egy aprócska mécsesre, amelyben már alig volt olaj - Becsaptál engem, ezért hamarosan véget ér a földi életed. Öt perced van hátra!

A doktor rémülten nézett a Halálra.

- Ó, jaj! Csak öt?... Hát jó, ha öt percem maradt, életemben utoljára szeretnék még mesélni egyet. Elmondhatok neked egy történetet?

La Muerte beleegyezett a dologba - a doktor pedig mesélni kezdett. A mese, amit mondott, olyan csodálatos, olyan varázslatos, olyan különleges volt, hogy teljesen elbűvölte a Halált. Mesélés közben pedig a doktor észrevétlenül a mécses elé állt, a háta mögött megbillentette az olajos kannát, ami a mécsesek töltögetésére szolgált... és annyi olajat töltött a saját mécsesébe, hogy a lángja azóta sem aludt ki.

Attól a naptól fogva máig szájról szájra jár a történet arról, hogyan győzte le a Halált a mesemondás.

A mese ebből a kötetből származik. 

Eredeti mesemondó: Feyito Molina, Monte Cristi

Spanyolról fordította és újramesélte: Zalka Csenge Virág

(A kép a mexikói Halottak Napján viseletes arcfestést ábrázolja)

Kuba ragyogó színei (Népmesék nyomában a világ körül 50. - Kuba)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Már az ötvenedik országnál járok! Az útnak még harmadát sem tettem meg, de azért nem rossz eredmény...

From the Winds of Manguito / Desde Los Vientos de Manguito
Cuban Folktales in English and Spanish / Cuentos Folklóricos de Cuba, En Inglés y Español
Elvia Perez
Libraries Unlimited, 2004.

Végtelenül bájos kötet, amely ismét egy gyakorló helyi mesemondó munkáját dicséri. Elvia Perez a saját repertoárjából válogatta ki a könyvbe foglalt történeteket; némelyiküket gyermekkorában a családjától tanulta, míg másokat a sziget sokféle szájhagyományából - az afrikai eredetű vallások (pl. Santería) követőitől, kanári-szigeteki bevándorlóktól, spanyol és egyéb európai származású lakosoktól - gyűjtött össze hosszas kutatómunkával. Bár a könyv nem túl vaskos (pláne, hogy minden mese kétnyelvű tükörfordításban szerepel benne), nagyon szép, kerek képet ad Kuba népmeséiről. A mesék mellett szerepelnek benne színes fényképek, kubai játékok és mondókák, receptek, történelmi bevezető, szószedet, bibliográfia, és bőséges jegyzetek is minden történethez; emellett a könyben fekete-fehér rajzos illusztrációk is akadnak, amik olyan csinosak, amilyen szokatlanok. Élmény volt végiglapozni a kötetet - az olvasásról nem is beszélve...

Fénypontok

Oshúnt a Szűzanyával
azonosítják a Santeríában

Nagyon sok kedvenc történetem volt az afro-kubai hagyományokról szóló fejeztben. A sziget útjaiban például két ikertestvér táncoltatott halálra egy ördögöt, aki lezárta a sziget útjait; mivel egyformák voltak, az ördög nem vette észre, hogy váltják egymást, és sohasem fáradnak bele a zenélésbe. Felbukkant Elegba is, aki a joruba hagyományok trickstere és az utak ura; a legendából megtudtuk, ki és mi volt ő, mielőtt istenséggé lett volna. Oshún, a Méz Úrnője arról szólt, hogyan fordította hasznára egy fiatal istennő, hogy a testvérei hatalmával szemben neki csak a méz feletti uralom jutott - ezzel viszont még az apját is el tudta kápráztatni, és megmentette egy másik isten életét. A legjobb sztori viszont a Legyőzhetetlen Asszonyok című volt, melyben két nővér vágott neki a világnak, egy harcos amazon és egy bölcs leány; mindketten országot nyertek maguknak más és más módon, és amikor az egyiküké veszélybe került, a másik a segítségére sietett.
Az állatmesék között nagyon bájos volt a Gémekről szóló, melyben egy csapat bébi gém a szüleit kereste úgy, hogy mindenféle madarakkal és állatokkal összehasonlították az éneküket. Szintén mókás volt a Fejetlen tánc, melyben úgy mentették meg az állatok egy folyamatosan civakodó ördögpártól a világot (amit minden csetepaténál felgyújtottak), hogy "fejetlen táncpartit" rendeztek a madaraknak (szárnyuk alá rejtett fejjel), és csak akkor engedték be az ördögöket, ha azok beleegyeztek, hogy lefejezzék őket... Végül pedig nagyon megfogott Kikirikí Kakas története, aki annyira hűséges volt a gazdájához, hogy megverekedett magával a Halállal is a ház küszöbén, hogy időt nyerjen neki a gyógyuláshoz.

Kapcsolatok

Jemaját, a tenger istennőjét
is a Szűzanyának
feleltetik meg

Ismét felbukkant egy, a világ teremtésével kapcsolatos özönvíz-mítosz, az afro-kubai vallásokból; itt Jemajá istennő árasztotta el a földet, mert az emberek megfeledkeztek róla.
A folyó tündére című mese a Holle Anyó helyi változata volt, a folyóba ugró szorgos lánnyal és utána a lustával - a mese a lusta lány bűnhődése helyett azonban azzal végződött, hogy a tündér közölte, amikor kinyitja az ajándékba kapott dobozt, az lesz benne, amit megérdemel. Erre a lusta lány megjavult, összebarátkozott a húgával is, és békességben éltek tovább.
És természetesen megint volt versenyfutás - ezúttal Ambeco, a szarvas, és Aguatí, a teknős között.

Hova tovább?
Jamaica, a Karib-tenger utolsó állomása következik!

Ismerős tündérmesék, váratlan fordulatok (Népmesék nyomában a világ körül 47. - Dominikai Köztársaság)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Folklore de la República Dominicana
Manuel José Andrade
Sociedad Dominicana de Bibliófilo, 2009.

Ez a kötet angol nyelven jelent meg először, 1930-ban (mivel az Amerikai Folklór Társaság támogatásával történt a gyűjtés), és csak sokkal később adták ki spanyolul, a mesék és a mesemondók eredeti nyelvén is. Andrade, a gyűjtő és feldolgozó, nyelvész volt, aki több, mint negyven nyelvet beszélt folyékonyan, és a történeteket fonetikusan jegyezte le (amitől megint jó nehéz volt legyűrni ezt a közel 700 oldalas, 304 népmesét tartalmazó kötetet - voltak olyan nyalánkságok, mint ciudad helyett suidá, meg espada helyett epa, meg tortilla helyett toitiya, meg 'hacer nada' helyett 'jacé na'. Megint jó sokat olvastam hangosan).
A mesék a könyvben típusok szerint vannak csoportosítva - az egyes mesetípusok (pl. Hamupipőke, Varázslatos menekülés, stb.) változatai egymás mellett szerepelnek. Minden mesénél megjelölték a mesemondó nevét és a gyűjtés helyszínét is, a bevezetőben pedig részletesen bemutatták az egyes mesemondókat, akiknek többsége férfi volt. A mesetípusok nagy része európai eredetű, ismerős, de akadtak közöttük trickster-történetek és kölcsönvett haiti, afrikai mesék is.

Fénypontok

A kötet fénypontjai számomra nem teljesen új mesék, hanem inkább jól ismert tündérmesék újszerű változatai voltak. Borzasztóan tetszett például, hogy a Halál-keresztapa történet végén, amikor a keresztfiú meglátta, milyen alacsonyan ég már az élete lángja, egy érdekes mesével elvonta a Halál figyelmét, és közben sutyiban olyan szépen újratöltötte az olajmécsest, hogy sohasem halt meg (a mesemondás életeket menthet). Szintén jópofa, szokatlan megoldásra lelt a Négy fivér meséje, melyben egy tolvaj, egy ács, egy csillagász, és egy vadász közösen mentett meg egy sárkány által elrabolt királykisasszonyt. Itt ugye mindig az a dilemma, hogy kihez menjen hozzá a lány, ki tett a legtöbbet a megmentéséért - ebben a mesében azonban váratlanul megjelent egy király, akinek négy lánya volt, és megegyeztek abban, hogy ő veszi feleségül a megmentett lányt, a négy fivér pedig az ő lányait. Ez is egy megoldás... Egy másik változatban Három királyfi nem tudta eldönteni ugyanezt a kérdést, ezért íjászversenyt rendeztek, és a győztesé (a középső fiúé) lett a királykisasszony; a legidősebb bánatában öngyilkos lett, a legkisebb pedig elvándorolt, és hosszas kalandok árán talált magának más feleséget.

Volt egy variáció a Három Narancs Szerelmese (magyaroknak Háromágú Tölgyfa Tündére) mesére is, amin meglepődtem, mert ezúttal egy lány indult el narancsot  (avagy ez esetben gréprfútot) szedni. A gyümölcsöket egymás után gyertyával megégette, és mindegyikből egy-egy királyfi pattant elő (akik életben is maradtak, egyébként, és a végén egyikük megmentette a lányt a mostohaanyjától). Rengeteg verziója volt itt is a Varázslatos menekülésnek, spanyol mintára általában Blanca Flor neve alatt; a kedvencem az volt, amiben a váll felett hátradobált tárgyak fésű meg tükör helyett egy fej fokhagyma, egy narancsmag, kék papír, egy szem só, és egy darab szappan voltak. A narancsmagtól Juanito és Blanca Flor narancsfává és kertésszé változtak; a kék papírból és a sóból tenger lett; a többiről sajnos megfeledkezett a mesemondó, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rájuk...
Jót kuncogtam a Varázslatos segítők (ld. Szélike királykisasszony) mesetípus egyik helyi változatán, melyben Messzelátó, Gyorsanfutó, és egyéb hagyományos szuperhősök mellett szerepelt Caguín Cagán, akinek az volt a varázslatos tudománya, hogy többet tudott egyszerre kakálni, mint bárki más, és ebben versenyzett a király saját bajnokával... (ennek a mesének a szakdolgozatomhoz és a könyvemhez kb. 50 változatát gyűjtöttem össze, és mindegyikben voltak egyedi képességek, de ezzel most találkoztam először).
Volt azért néhány ismeretlen mese is, amik megfogták a fantáziámat. Az egyik Az óriás meséje volt, melyben három fiú próbált meg kiszabadítani egy óriás által elrabolt királykisasszonyt egy üvegtoronyból. A legkisebb fiú korábban találkozott már a lánnyal, és szerelmesek voltak, ezért ő nem adta fel a keresést, és mindenféle törpékkel és óriásokkal való kalandok árán megtalálta a bejáratot a toronyba. Az elvarázsolt erdő meséjében egy árva kislány mentette meg a faluját az erdőben lakozó sárkányoktól, akik valójában elátkozott emberek (köztük a saját szülei) voltak. A veréb és a kutya történetében egy kutyát elütött egy szekér, és a veréb elindult véres bosszút állni a barátja haláláért...

Az egyik legszebb mese az egész kötetben viszont Juanito el Valeroso története volt, amelyben mindenféle mesei elemek keveredtek egymással. Juant gyerekkorában elígérte az apja ("azt add amit nem tudsz a háznál"), és felnőttkorában egy óriáshoz került szolgálni, akinek beleszeretett a lányába (Flor de Abril, Április Virága), annak ellenére, hogy a lány láthatatlanul élt, mert olyan szép volt, hogy aki meglátta, holtan esett össze (ez a mese során többször meg is történt). Juanito mindenféle kalandok árán végül megváltotta a szerelmét és hazavitte magával; a lány pedig korommal kente be az arcát, és fokozatosan törölte le, hogy a férje szeme hozzászokjon a szépségéhez.

Kapcsolatok

A fentebb említett fénypontokon kívül is voltak még meglepő és érdekes mozzanaztok az egyes mesékben. Néhány egészen meglepő típus is képviseltette magát a gyűjteményben, mint például a Szótlan szultánkisasszony, a Mesék bosszúja, Tücsök jós, a Sárga Törpe, vagy a Halott menyasszony. Az állatok alakjába változó legény, amikor hangyává változott, egy óriáshangya alakját vette fel, és az ellenségei megfutamodtak a szörnyeteg elől; a Tizenkét holló apja konkrétan elcserélte a fiait a törpék királyával egy lányra; Jancsi és Juliska (Mariquita és Periquito) maguktól mentek ki az erdőbe, az anyjuk és apjuk figyelmeztetése ellenére; a Szörnyeteg (Bikafejű herceg) Szépsége pedig egy olyan királykisasszony volt, aki már a szörnnyé válás előtt is szerelmes volt belé, utána pedig elindult megmenteni.
Külön érdekesek voltak azok a mesék, amelyekben az európai és afriaki eredetű trickster-figurák közösen szerepeltek, vagy egymást segítve, vagy egymást megtréfálva - volt Pedro Urdemalas (helyi nevén Pedro Animal, ami elég vicces), Juan Bobo, valamint Ti Malice, Nyúl koma és Buqui a hiéna is, utóbbiak a szomszédos Haitiból. Természetesen a klasszikusoknak, mint pl. a kátránybábu, az elcserélt büntetés, vagy az egymás hátán lovaglás, ebben a gyűjteményben is akadt példája. Sőt, még a magyar hagyományban népszerű, ördögnél szolgáló szegény ember is felbukkant.

Hova tovább?
A sziget másik felébe, Haitira.

Feminista Magyar Népmesék 26. - Egy eleven és egy holt

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonöt mese itt olvasható.

A mai (két) történet két olyan cigány népmesés kötetből származik, amiket a Könyvhéten vásároltam meg a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság standjánál. Jelen volt a szerző, Rostás-Farkas György is, személyesen :) Mindkét kötetet (és a kiadó többi könyvét is) melegen ajánlom olvasásra.

Egy eleven és egy holt

A történet

Legények-leányok összejárnak mulatni/táncolni; van a lányok között egy, akit soha senki nem kér fel - vagy azért, mert csúnyácska, vagy azért, mert túl okos (heh). A lány azt mondja, nem bánja ő, ha a halál/ördög táncoltatja is meg, de legyen valaki. Erre fel is bukkan egy titokzatos (jóképű) udvarló, aki csak vele táncol, és a mulatság után többször haza is kíséri. Egyszer aztán megkérdezi, hogy hazamenne-e vele a lány, aki bele is egyezik az éjszakai kiruccanásba. Ahogy együtt ballagnak, az udvarló kétes megjegyzéseket tesz ("Jaj de szépen süt a hold, egy eleven és egy holt"), és kérdezgeti a lányt, nem fél-e; a lány mindig azt válaszolja, hogy nem fél. Végül a temetőben kötnek ki egy nyitott sír mellett - kiderül, hogy ez az udvarló otthona. A lány azt javasolja, menjen ő előre, hogy mutassa az utat; miközben a pasi a köténye sarkánál fogva húzza maga után, a lány leoldozza a kötényt és elrohan. Bemenekül egy házba, ahol világosságot lát - de balszerencséjére épp egy ravatalozott halottat talál benne, akit az őt üldöző udvarló felszólít, hogy adja ki a lányt (néhány verzióban a hulla nem engedelmeskedik, vagy hezitál). A lányt vagy a kakas korai kukorékolása menti meg, vagy az, hogy tovább rohanva beesik a halál anyjának házába, ahol az öregasszony a kedvességéért cserébe segít neki túlélni a kalandot. A lány az események után köztiszteletre tesz szert a faluban, mert túljárt az ördög/halál eszén; az egyik változatban a végén még királyné is lesz belőle (miután meghal, virággá változik, majd a virágból titokban visszajár, amíg az átok meg nem törik).

Mitől feminista?

Na, így kellett volna a Twilight sorozatnak végződnie.

Vegyük szépen sorban:

1. Adott egy lány, aki vagy szép, vagy nem - fő ismérve, hogy nagyon okos. Az egyik változat szerint: "Azért nem merték felkérni a lányt a fiúk, mert a lány okosabb volt náluk, és szégyellték ezt" (gyakori jelenség). A történet végén is azt emelik ki, hogy mindenki elismeri az okosságát és a talpraesettségét.

2. A lány nyitott szemekkel megy bele egy kapcsolatba - akar valakit, aki megtáncoltatja, az se érdekli, hogy az ördög-e az illető. Jól akarja érezni magát. (A mese egyes más változataiban az sem érdekli, hogy konkrétan tudja, hogy a legénynél kilóg a lóláb)

3. Beleegyezik, hogy "hazakíséri" a legényt (aminek eléggé nyilvánvaló értelme van), és hiába riogatja az udvarló, közli, hogy ő nem fél.

4. Amikor rájön, hogy baj van, okosan és hideg fejjel oldja meg a helyzetet (az egyik verzió szerint az anyja tanította neki, hogy lazán kösse meg a kötényét), és túljár a túlvilági udvarló eszén - majd fut, ahogy a lába bírja. 

5. Tegye fel a kezét minden nő, akinek megtanították, hogy ha kergetik, fusson be kivilágított, nyilvános helyre!

6. Külön szeretem azt a mozzanatot a hosszabb verzióban, ahol a lány a halál (udvarló) saját anyjánál talál menedékre, aki nem csak elbújtatja, de segít is neki elmenekülni a fiától. Az öregasszony azért bánik jól vele (állítja), mert a lány udvarias és kedves volt hozzá. Az anyó a lány biztonságát előbbre helyezi a fia kívánságánál.

A mese igazából a mostanában nagyon divatos "veszélyes férfi" románcának logikus ellenpontja. A lány kívánja, választja, elfogadja az idegent - de amint komolyan veszélyessé válik a helyzet, azonnal lelép. Nem tér vissza hozzá, nem követi "élete szerelmét" a pokolba is, nem olvadozik, hogy milyen romantikus meg-nem-értett hős, nem mereng el rajta, hogy feladja érte az életét - hanem úgy otthagyja, hogy porzik utána az út. És ami - tanítói céllal - még ennél is fontosabb: Segítséget kér (a halál anyjától, a felravatalozott halottól, még a saját családjának is elmondja, mi történt), és ez menti meg a végén az életét. Bár az egész falu előtt táncolt az idegennel, és együtt távoztak, a lány nem azon rágódik, hogy szégyenben fog maradni, hanem elvárja - joggal - hogy ebben a helyzeben mások is a pártját fogják. És meg is teszik - még a fenyegerő férfi saját anyja is. A történet végén pedig senki se azon rugózik, hogy a lány megérdemelte-e volna, hogy pokolra vigyék, amiért az idegennek "kellette" magát - hanem elismerik, hogy okos, amiért meg tudott szabadulni tőle. Nemrég az (egyébként pocsék) Divergent-filmben volt egy hasonló jelenet, ahol egy lányt megünnepeltek, miután alaposan elverte a pasit, aki meg akarta erőszakolni. 

Összefoglalva: A lány joga és döntése volt, hogy táncost válasszon magának. Amikor a táncosról kiderült, hogy veszélyes (tulajdonképpen a lány életére tört, szó szerint sírba akarta vinni), akkor pedig joga és döntése volt megszakítani a kapcsolatot, és segítséget kérni (ítélkezés helyett). Csak azért, mert táncolt a pasival, nem volt kötelessége a pokolba is követni őt. 

Elmondom még egyszer, hogy a hátsó sorban is hallják: CSAK AZÉRT, MERT EGY NŐ MULAT VALAKIVEL, NEM TARTOZIK AZ ILLETŐNEK SEMMI TÖBBEL. Se közösüléssel, se házassággal, se mosollyal, se esemessel, se pokoljárással. 

(És ez egyébként fordítva is igaz)

Amit érdemes átgondolni

Sejthető, és sok (más) változatban látványos is, hogy a történetet tanmesének szánták, lányok számára, hogy ne mulassanak idegennel, és főleg ne hagyják magukat elcsábítani. Néha az is kiérződik belőle, hogy a lány annyira maga alatt van, hogy neki nincs szeretője, hogy elmenne akár az ördöggel is (gyakori szexista sztereotípia, hogy a nőknek "kell" valaki, muszáj hogy pasijuk legyen). Nagyon sok múlik azon, mennyi empátiával, és kinek a szemszögéből meséli valaki a sztorit. A Rostás-Farkas György által leírt (fent elemzett) cigány változatokat pont azért szerettem meg, mert nem volt bennük vád a lány irányába - épp ellenkezőleg, az okosságát dicsérték. 

Források

Rostás-Farkas Gy.: Ördögi históriák (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 2012). 

Egy eleven és egy holt

Rostás-Farkas Gy.: A sündisznó története (Apám meséi II.) (Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, 1998). 

A csúnya, de okos lány

A szerző mindkét történetet a saját apja által mesélt cigány népmesék közül jegyezte le. 

A mese az AaTh 407B (A viráglány / The Flower Girl) avagy a BN 407 (Ördögszerető) típusba tartozik.

Megjegyzés

A magyar hagyományban nagyon elterjedt, népszerű mesetípus, gyakorlatilag minden népmesegyűjtésben lehet találkozni vele, általában Ördögszerető, Lólábú legény, Kék liliom, meg hasonló címek alatt.

Feminista Magyar Népmesék 17. - Az öregasszony és a halál

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizenhat mese itt olvasható.

Gondolkodtam valami okos bevezetőn, de már megint este tízkor írok, úgyhogy nem lesz. Olvassátok.

Az öregasszony és a halál

Források:

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi. Akadémiai Kiadó, 1968.

Arany L. - Gyulai P.: Magyar népköltési gyűjtemény II. (Athenaeum, 1872). 

Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág II. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988).

Magyar Z.: A herencsényi mesemondó (Balassi Kiadó, 2004). (online itt)

Nagy Z. - Nagy I.: Az ikertündérek (Akadémiai Kiadó, 1990). (online itt) 

Ortutay Gy. - Kovács Á. - Dégh L.: Magyar népmesék I. (Szépirodalmi könyvkiadó, 1960).

A mese az AaTh 1188-as ("Gyere el holnap") mesetípusba tartozik. Magyar nyelvterületen mindenhol ismert. 

A történet:

Egy öregasszonynak se kutyája, se macskája, se családja, de gazdag, és nagyon szeret élni. Amikor végül beállít hozzá a halál, az öregasszony alkudozni kezd, hogy még néhány évet, hónapot, vagy legalább egy napot adjon neki. A halál szigorú, de végül beadja a derekát, és megígéri, hogy holnap visszajön. A furfangos anyó erre szelíden megkéri, írja fel jó nagy betűkkel az ajtófélfára, hogy "HOLNAP," hogy el ne felejtse. A halál ezt meg is teszi, majd távozik. Másnap, amikor visszatér, a néne szendén mutatja neki, hogy nem ma kell ám jönni, hanem holnap. A Terry Pratchett munkásságába illő jelenet nap nap után megismétlődik, míg végül a halál megunja, hogy hülyét csinálnak belőle, és letörli a feliratot. Az öregasszony másnap midnenhová megpróbál elbújni a végzete elől - előbb a mézeshordóba, majd a dunnába. Amikor a halál megjelenik, egy rikácsoló tollas szörnyeteggel találja szembe magát, és ijedtében becsokizik elmenekül. Az anyóka boldogan él azóta is.

(Ámi Lajos vátozatában viszont végül csak ráun az életre, minden baja van, és amikor megint érte jön a halál, szívesen megy vele.)

Mitől feminista?

Egyrészt, mert nincs elég női tricksterünk, és ez a névtelen anyóka ott van a szeren az Ezeregyéjszaka Dalilájával együtt - képes kibekkelni a halált, megússza ép bőrrel, és, ami még fontosabb, a történet végén nincs "lecke," amit a hölgy fejébe verne bárki is (kivéve Ámi Lajost). A mese tréfás, és közben van benne valami mély empátia minden halandó iránt, aki valaha is megpróbált gyakorlatban vagy elméletbenn elbújni a sorsa elől.

Szintén érdemes megfigyelni, hogy az anyókának nincs családja. Az eredeti meseszövegben ez a "kapzsiságához" tartozik - gazdag, tele van a ládája, van a házában kis fejsze is meg nagy fejsze is, és a fene egye meg, valamiért mégsem akar meghalni. Érződik a szövegen, hogy az anyóka a javaihoz ragaszkodik - de közben az is ki van jelentve, hogy nagyon szeret élni. 

Az utóbbi időben állandó téma a médiában a gyermektelenség és a női életvitel - van-e értelme egy nő életének, ha nem szül gyereket? "Majd megbánod amikor már késő lesz!" "Nem fog kiteljesedni a női princípiuma!" "Mit csinálsz majd, ha nyugdíjba mész?" "Öreg korodra egyedül fogsz maradni, nem lesz aki ápoljon!" Félretéve a tényt, hogy saját bejáratú ápolókat szülni elég önző dolog, a mesében értékelendő mozzanat, hogy az aggleány igenis ragaszkodik az életéhez, foggal-körömmel, szeret élni, és ha kell, magát a Halált is átvágja a palánkon még egyetlen napért. Csak emel a sztori fényén, hogy öregasszonyról van szó - a feminizmus hatáskörébe tartozik a női (és férfi) élet alkonya is, és az idősekkel szembeni diszkrimináció enyhítése. Attól, hogy valakinek ráncos az arca, esetleg nyugdíjas, esetleg öreg, még nem biztos, hogy nem élvezi az életet, habzsolva vagy a maga csendes módján, és egyáltalán nincs rá kevesebb joga, hogy élni akarjon, mint bárki másnak. Egy-két fiatalabb trickster is tanulhatna a névtelen anyókától, és a becsületükre is válna. A halált még a profik közül is csak kevesen ejtik át tartós sikerrel.         

Amit érdemes átgondolni

A "nem volt senkije, mégis szeretett élni" elem a történetben lehet bírálat is és elfogadás is, attól függően, milyen szavakkal és hozzáállással adja elő az ember. Mivel én sok mesemondót ismerek, aki már régóta fiatal, gyerektelen, öt nyelven beszél, és épp a Karib-tengeren sütteti a hasát a nappal, személy szerint nem vagyok hajlandó a szingliséget bűnnek tekintenni. Ez van. 

Megjegyzés

Nem szabad alábecsülni a világ mesekincsének trickster öregasszonyait. Pont a nyári görög konferencián hallottam egy népmesét, amiben Prométheusz szerepét vette át egy névtelen, ám annál furfangosabb nagyanyó...